Dreamworld

A Maxim Kiadó jóvoltából nálunk is megjelent a Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat! c. interaktív könyv, mely nem csak kreativitásra sarkallja gazdáját, hanem szórakoztatja is. Mi több, stressz levezetésére is kiválóan alkalmas.
A feladatok igen sokszínűek, és bár elsőre meghökkentőnek bizonyulnak, egy valamire való könyvmoly számára pedig egyenesen szentségtörésnek, mégis pont a sokkolás és a komfortzónából való kimozdítás a céljuk.
Hitetlenkedésem és belső tiltakozásom ellenére úgy döntöttem, én is belevágok a rongálásba/alkotásba, melynek folyamatát július és augusztus során, lépésről-lépésre veletek is megosztom képekkel, animációkkal, videókkal illusztrálva.
Tartsatok velem a kihívás során, szerezzétek be a saját naplótokat, és játsszunk együtt! Bátorságotok jutalma nem marad el, augusztus végén két aprócska nyereménycsomagot sorsolok ki azok között, akik velem tartanak.

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616780
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Loósz Vera

Fülszöveg:
Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy napló, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!

Tizenhetedik nap

55. lépés - Tépd ki!

A feladat látszólag egyszerű, ki kell tépni a lapot, zsebbe tenni, kimosni, majd visszaragasztani. Ami azt illeti gyakorlatilag sem bonyolult, ám kitépni egy lapot... na, ahhoz azért kell némi lelkierő.

Időhúzás gyanánt előbb kiszíneztem filccel a betűket, majd ceruzával besatíroztam a lap mindkét oldalát. Amint ezzel megvoltam, már nem húzhattam tovább az időt, muszáj volt a tettek mezejére lépnem, úgyhogy tőből kitépkedtem... majd rájöttem, hogy ez nem volt túl okos dolog, mert vissza is kellene valahogy operálni...

A brutalitás után összehajtogattam, betettem a zsebembe; másnap pedig kimostam, megszárítottam, és utolsó lépésként, kicsit küszködve a nem teljesen ragadó cellux-szal, visszaragasztottam. Az eredmény? Kimosott sárga betűk. :D

56. lépés - Yo ho!

Azt hiszem, sikerült túlszárnyalnom az előtte-utána típusú átváltoztató showkat. :D
Tudni kell rólam, hogy hatalmas Johnny Depp fan vagyok, és réges-régen vágytam már arra, hogy életemben egyszer Jack Sparrow bőrébe bújhassak... a napló pedig lehetőséget kínált erre, még ha csak vizuálisan is. Az alapkép egy réveteg, buta kép volt rólam, amit ceruzával és vízfestékkel varázsoltam át. Az oroszlánsörényemet tökéletesen sikerült elfedni Jack raszta tincseivel, a felsőmet kalózingre és mellényre cseréltem, s néhány perc leforgása alatt bajuszt és szakállat is növesztettem, míg az arcomat egy kis barna ceruzával árnyékoltam johnnysabbra. Ó, és a mellkasomat is sikerült enyhér beszálkásítani, némi férfias szőrpihével. Hogy drága anyukámat idézzem: " - Tök helyes pasi lennél!" (Kár, hogy ezt lányként még nem hallottam tőle xD - oké, oké viccelek.)
A másik oldalra pedig különféle átváltoztatáshoz szükséges kellékeket rajzoltam.

57. lépés - Légy pozitív!

Ha már annyira ráfeküdtem a mesei vonalra, kedvenc Disney hősnőm sem maradhatott ki. Sokáig agyaltam, Meg vajon hova passzolhatna, míg rá nem jöttem, hogy a karaktere legfontosabb üzenete a remény, ami elég pozitív üzenet.
Megarát megrajzoltam, vízfestékkel kifestettem, majd a krétával satírozott részre ragasztottam. Miután ezzel megvoltam, random pozitív szavakat írtam köré egy Hercules idézettel (tudjátok, melyik dalból van?).
A másik oldalra szintúgy olyan szavak, nevek, kifejezések kerültek, amik számomra kellemes üzenetet/emlékeket közvetítenek. Ezekhez nem is fűznék több gondolatot. :)

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

Egy kihívás nem igazi kihívás, ha nincs valami aprócska tétje! Tartsatok velem a napló kinyírásában, és augusztus végén kisorsolok egy szerencsés nyertest, aki gazdagabb lesz néhány dedikált könyvjelzővel és könyves relikviával.
Hogy ehhez mit kell tennetek? Szerezzétek be a Nyírd ki ezt a naplót! egy példányát, csináljatok meg belőle legalább egy feladatot, melynek fényképes bizonyítékát küldjétek el a dreamworld.books.blog@gmail.com e-mail címre, és extra pontokért kedveljetek néhány facebook és instagram oldalt.
Ha pedig augusztus végéig valamilyen oknál fogva nem sikerülne beszereznetek a naplót, sebaj. Egy szerényebb könyves relikviás csomag azok között is gazdára talál, akik megosztják a blog kihívásának bármely napját, és kedvelik a rafflecopterben látható oldalakat.
Fontos! Csak Magyarország területén belül tudok postázni, illetve a nyereményjáték teljesen független a kiadótól.

a Rafflecopter giveaway

Tizennyolcadik nap

58. lépés - Ez is kell, az is kell...

Ennél a feladatnál sok lehetőség nincs a trükközésre, maximum a kivitelezéssel lehet játszani. Én fogtam egy jegyzettömböt - azt, amire anyu mindig a bevásárlólistát írja nekem -, és körberajzoltam néhányszor. Következő lépésként ceruzával kiszíneztem a lapokat, majd sima ceruzával, ami eszembe jutott, felírtam rájuk. Miután ezzel is elkészültem, a reklámújságokból előzetesen kinyiszált termékeket beragasztottam, és már kész is voltam.

Meglepő módon rettentő mókás volt az egész megvalósítása, főleg a termékek összeszedése, ugyanis alig jutott valami eszembe. Hosszú percekig agyaltam, miket is lehet venni boltban, vagy miket szoktunk. :D

59. lépés - Törni vagy nem törni? Ez itt a kérdés!

Amikor megkaptam a naplót, tettem egy fogadalmat ezzel az utasítással kapcsolatban, ami annyiból állt, hogy direkt nem fogom megtörni a gerincét, inkább a sorsra bízom. Ha túléli az összes feladat teljesítését úgy, hogy nem lesz baja, én sem bántom, de ha mégsem, akkor legalább nem én csináltam.
Ám a várakozás időtartamára sem szerettem volna üresen hagyni az oldalt, így beragasztottam Maxékról a fentebb látható képet, mely tökéletesen tükrözi a meg- és meg nem tört gerinc esetén vágott arckifejezésemet. Emellett pedig sima papírból szerkesztettem egy tologatós "gombot". Felírtam a "NE" szócskát, és ha úgy húzom a csontos gombot, akkor az jön ki utasításnak, hogy ne törd meg..., ha pedig eltakarom, akkor marad az eredeti felállás. Az pedig egyelőre rejtély, végül merre csusszan majd.

60. lépés - Nyomd ide!

Kezdő gyilkos koromban úgy gondoltam, tök jó móka lesz előszedni az alsós pecsételőimet. Igen ám, de az elmúlt évek során eléggé kiszáradtak, tehát kénytelen voltam egészségügyi alkoholba nyomni őket. Pusztán arra nem gondoltam, hogy csináljak próbanyomatokat, mert ahogy látjátok, soknál csúfos kudarcot vallottam. :D
Második próbálkozásként szájfényes puszival próbálkoztam, de a végeredmény elég deformált lett.
A kudarcaim után néhány hétig hanyagoltam ezt a feladatot, aztán ma belebotlottam néhány fandomos képbe, és akkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha azokat használnám, elvégre is szeretett könyveim, sorozataim pecsétként örök nyomot hagytak bennem. Az idézet is ehhez igazodik.

61. lépés - Egy, kettő, három, négy...

Ez az utasítás sok magyarázatot nem igényel. Szép sorban minden oldalt beszámoztam, az utasítás lapjára pedig ceruzával és krétával random számokat írtam.

62. lépés - Lődd a lyukba!

A naplóban van egy olyan oldal, amely arra utasít, hogy csinálj sátrat a könyvből, és a kitépett lapot lődd át az így kialakult alagúton - vagyis golfozni kell.

Rendes kislányként fogtam a naplót, letettem, majd egy partvissal megpróbáltam belőni a papírgalacsinomat. Kellett hozzá néhány perc, szóval nem lehet azt mondani, hogy profi golfos vagyok. :D

(A háttér miatt pedig bocsi, de muszáj volt kitakarnom a szomszédot.)

63. lépés - Bad girl

Az alapfeladat ebben az esetben annyiból áll, hogy össze kell gyűjteni olyan dolgokat, amik ugyan nem szerepelnek a naplóban, de tökéletesen helyt állnának benne.

Viszonylag hamar sikerült összeszednem az új utasításokat - hol komolyabban, hol kevésbé -, de hiába volt kész a gyilkossági tervem, a másik oldalt üresnek, élettelennek éreztem, egészen máig, amikor is a blogturnés chatünkben szóba került a Suicide Squad. Én még ugyan nem láttam - de tervezem -, viszont beugrott, hogy Harley pont illene ide, úgyhogy szépen belerajzoltam.

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A világ hét csodája még sok-sok ezer év elteltével is csupa rejtély. A Blogturné Klub három tagja most ezeknek a rejtélyeknek a nyomába szegődik, A kolosszus feltámasztása történetén keresztül. Először egy ráhangoló extra állomáson merülhettek el a világban, utána pedig két értékelést is olvashattok a könyvről. Játékra is invitálunk titeket: ha ügyesen találjátok meg az új csodákat, a könyv egy példányát is megnyerhetitek.

Peter Lerangis: A kolosszus feltámasztása

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995136
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Egy srác…
Jack McKinley hétköznapi srác nem hétköznapi problémával. Jack hat hónap múlva meghal.
Egy küldetés…
Miután Jack összeesik a forgalmas utcán, egy különös helyen lévő különös kórházba kerül. Fegyveres őröket talál, fura srácokat, és fantasztikus élőlényeket. Szülők a közelben sincsenek, ahogy nincs telefon és menekülési lehetőség sem. A kórházat egy Bhegad nevű, különös professzor vezeti, aki elmondja Jacknek, hogy betegségét egy gén okozza, amit egy régen elveszett civilizáció hercegétől örökölt, és a gén azzal öli meg Jacket, hogy túl erőssé és gyorssá teszi. Pedig erősnek kell lennie, mert rá vár a világ megmentése.
Egy probléma…
A civilizáció akkor tűnt el, amikor a hét mágikus loculust ellopták és elrejtették a világ különböző tájain. Jacknek és a társainak kell megtalálnia őket, mielőtt rossz kezekbe kerülnének. Mert akkor Jackék meghalnának, az elveszett világ felbukkanna, az óceánok kiöntenének, és a most ismert világnak befellegezne.
Hét csoda…
Jacket senki sem kérdezte meg arról, hogy hős akar-e lenni. Neki egyszerűen hősnek kell lennie. Egy srác. Egy küldetés. Egy nagy probléma.
Az izgalmak A kolosszus feltámasztásával elkezdődnek, és nem is érnek véget, amíg a sikerszerző Peter Lerangis sorozata be nem fejeződik…

Saját véleményem:

Még a magyar megjelenés körül figyeltem fel Peter Lerangis történetére, ugyanis élek-halok az ókori sztorikért, legendákért, mítoszokért, és a rész, illetve a sorozat címe olyasmit sugallt, ami miatt kíváncsi lettem rá. Amikor pedig adódott a lehetőség, hogy elolvashatom, teketóriázás és tájékozódás nélkül vetettem rá magam. Most viszont azt gondolom, vissza kéne szoknom a fülszövegekre.
A kolosszus feltámasztásától egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, szóval ha hozzám hasonlóan a világ hét csodájára és/vagy egy Percy Jackson-féle, mitológiával átitatott kalandregényre vágytok, ne ezt a könyvet emeljétek le a polcról. Ha viszont egy modernizált, sci-fi és szuperhős-szerű Indiana Jones hajszához lenne kedvetek, génmódosult fiatalokkal és (egy másfajta) Atlantisszal a főszerepben, akkor ez a ti könyvetek.

A történet főhőse egy tizenhárom éves srác, Jack, aki egyik percről a másikra összeesik a suli előtt, majd előbb kórházban, később pedig egy, a civilizációtól távoli intézetben ébred. Itt megtudja, hogy már csak hat hónapja van hátra, köszönhetően módosul atlantiszi génjeinek, melyek szupererővel párosulnak. Tulajdonképpen ez a szupererő lesz az, ami végül megöli a testét. Ám van remény!

A sziget - Atlantisz - tudósai kifejlesztettek egy gyógymódot, melynek segítségével életben tudják tartani a srácot, és másik három társát, csakhogy ez is ideig óráig hat. A teljes gyógyulás reményéhez a négy gyereknek meg kell találnia Atlantisz hétbe osztott erejét, majd visszavíve a szigetre, megkeresni az erő eredeti forrását.

Kaotikusan és szürreálisan hangzik? Nem vagy egyedül. Amíg le nem tisztázódtak a dolgok, és el nem fogadtam őket, addig folyamatosan úgy éreztem, a szerző fogott mindent, amihez affinitást érzett, és bedobálta egy turmixba. Nem mondom, hogy nem működött, mégis úgy vélem, ebben a helyzetben a kevesebb, néha több elv jobban érvényesült volna. A szupererő génmódosulással, high-tech környezettel, Atlantisszal, a világ hét csodájával, s mindenféle mitológiai és dinoszaurusz nevű lénnyel vegyítve nem szokványos elegy. Bár kétségtelen, az MG korosztály számára abszolút nyerő kombináció. Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz, hogy ez a történet elsősorban a 10-14 éves korosztályé, ők azok, akik számára nem csupán emészthető, hanem izgalmas, kalandos és informatív lehet, kortól, nemtől függetlenül.

A némileg lassabb felvezetés után egyik akciódús kaland követi a másikat. Kis hőseink, beletörődve sorsukba, belevágnak a kutatásba, melynek során nem csak deja vu álmokat látnak, hanem a régi ereklyéket és a beléjük vésett titkos szövegeket fejtegetik, míg nyomról nyomra közelebb nem érnek céljukhoz. Ám útjuk rengeteg veszélyt és izgalmat rejt. A tudósok információi ellenére Atlantisz szigete számos félelmetes ókori lényt rejt, s ezek mindegyike vérszomjas fenevadként támad Jackékre, újabb és újabb galibába sodorva őket. Általuk még egy valódi Indiana Jones barlangtúrának is részesei lehetünk - ami szerintem a sztori csúcspontja.
A cselekmény ezen része tényleg tartalmas, pörgős, szerethető, lehet rajta rettegni, izgulni, vagy éppen a szereplőkért szorítani, esetleg kellő tudással rejtvényt fejteni. Mindennek dacára mégis ott motoszkált bennem, hogy oké, hogy az van, ami, de eltelt a kötet kétharmada, és a hét csoda még szóba sem került. Utólag azért látom már, hogy a megtett kitérők szükségszerűek voltak a későbbi történések tekintetében, de ettől a véleményemet még tartom. A kolosszus feltámasztása minden ízében felvezető kötet a valódi eseménysorozat előtt, mely arra hivatott, hogy lefektesse az alapokat, és helyzetbe hozza annak karaktereit, és azok egymáshoz köthető viszonyát. (Adott két titkos szervezet, mely az egykori atlantiszi, más-más nézeteket valló testvérpár eszméit szem előtt tartva, a hét ősi loculus nyomába ered. A tét pedig nem kisebb, mint élet és halál.)
Biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot, bízva benne, hogy a gyengébb kezdés után kisülhet még ebből egy olyan élmény, mely valóban azt nyújtja, amit reklámoz. És bár én, 25 éves fejjel, teljesen más elvárásokkal (melyektől nem tudtam szabadulni) nem tudtam úgy belakni Peter Lerangis világát, mint kellett volna, úgy vélem, a 10-14 éves korosztály tetőtől talpig elmerülhet benne. Az ő kezükbe bátran odaadnám.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Aly, Cass

Kedvenc jelenet: barlangtúra, rejtvények fejtése

Negatívum: turmix effektus, és a kolosszus meg az olaj esete

Borító: 5/4

Rodoszi kolosszus

A rodoszi kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt Rodosz városában. A világ hét csodája közül hatodikként tartották számon. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt.
Építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Kárpótlásul azt kérte apjától, hogy adja neki Rodosz szigetét, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott.
A kolosszus bronzból épült és kövekkel volt kitömve. Állítólag a város tenger felőli bejáratánál állt, az egyik lábával az egyik parton, a másikkal a másikon. Ezt később megcáfolták, mivel így az építés idejére le kellett volna zárni a kikötőt, és mivel igen fontos kikötő volt, a város ezt nem engedhette volna meg. Néhány feljegyzés szerint mikor összedőlt, házakra zuhant, így valószínűleg egy dombtetőn állhatott. Ezután terjedt el az a tévhit, hogy később a kikötő fölött állt.
A szobor építésénél – a feljegyzésekből tudjuk – 15 tonna bronzot és 9 tonna vasat használtak fel. Maga a szobor 33-35 méter magas volt, és egy 15 méteres talapzaton állt. Így magassága (talapzattal) körülbelül akkora lehetett, mint a New York-i Szabadság-szobor talapzat nélkül.
Kr. e. 225-ben erős földrengés rázta meg Rodoszt, a szobor egyik lába összetört, és ennek a következtében maga a szobor is összedőlt. Rodosz lakosai újra akarták építeni, sőt III. Ptolemaiosz király anyagi segítséget ajánlott fel, de a városban levő orákulum ezt megtiltotta. 653-ban, amikor az arabok meghódították Rodosz szigetét, a kolosszus megmaradt részeit eladták egy szíriai zsidónak, aki a monda szerint 900 tevén szállította el.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

A kolosszus feltámasztása történetében fontos szerep jut az ókori világ hét csodájának. Mostani nyereményjátékukban egy kis csavarral építünk erre. Az ókori csodákat megismerheted a könyvekből, de tudtad, hogy létezik a világ hét új csodája is? És bizony ezekről még nem maradt le senki, egytől egyig látogathatók.
A turné minden állomásán egy nyomot találsz, ami valamelyik csodára utal. Nincs más feladatod, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, melyikre.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A szerelem szépségének megtestesülése, és a fájdalomé, amit a kedves elvesztése jelentett.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/11 Sorok között
08/13 Dreamworld
08/15 Deszy könyvajánlója

Tizenkilencedik nap

64. lépés - Pillangó

Ennél a feladatnál két megvalósítás között vacilláltam; az egyik a fentebb is látható pillangó volt, a másik pedig egy női arc. Végül mégis a lepke győzött a könnyebb kivitelezhetősége miatt.
Elsőként ceruzával halványan megrajzoltam a pillangó felének körvonalait, majd jó vizes vízfestékkel behúztam a kontúrokat, és amíg még nedves volt, összehajtottam a két oldalt, hogy megkapjam a lenyomatot. Ezután következett a ciklámen rész, majd a halvány rózsaszín.
Érdemes odafigyelni arra, hogy nagyon vékony vonalakkal dolgozzatok, mert egy közepes vonalvastagságnál könnyen úgy járhattok, mint én, elkenődnek a festett részek. Ettől függetlenül izgalmas feladat, engem leginkább a lemosható tetoválások feloperálására emlékeztetett. Ott is mindig azt vártam, vajon megmarad-e a bőrömön, vagy a fele marad a papíron. Itt ugyanez volt.

65. lépés - Aúúúú

A farkas és a hold volt a két biztos pontom. Egy éjszakai képet szerettem volna, ahol a farkas sziluettalakja a hold felé vonyít, csakhogy a nagy inspirálódásom közepette ráakadtam egy vízfestékes-pacás farkasfejre, ami egyszerűen elvarázsolt, úgyhogy úgy döntöttem, megpróbálkozom valami hasonlóval én is.
Először a farkast rajzoltam meg ceruzával, majd fekete vízfestékkel szőrszálakat húztam neki. Miután megszáradt a fekete, jól bevizesítve a színeket, kis pacákat festettem oda, ahol értem, illetve megpöcögtetve az ecsetet, pontokat szórtam szét. Egy újabb száradást követően pedig behúztam filctollal a farkat szemét, száját és orrát.

A másik oldalnál 90%-ban kimosva a fekete festékes ecetet, vízcseppeket csepegtettem a körbe (elvégre is a csepegtetés nem színezés, nem? :D), és vízzel erősen felhígított festékkel megfestettem az éjszakai égboltot. Utolsó lépésként hajlakkal fixáltam a művet.

66. lépés - Színkavalkád

Ennél a feladatnál sminktermékeket használtam. Összegyűjtöttem az összes szemfestékemet, szájfényemet, ajakbalzsamomat, körömlakkomat, és felhasználva őket egy színskálát alkottam.

67. lépés - Szárnyam nincs és mégis szállok

Ha hiszitek, ha nem, ez a feladat sokáig kifogott rajtam. Kislányként imádtam mindenfélét hajtogatni, azonban a repülő sosem ment. Így tehát most is ott álltam kezemben a lappal, és halványlila gőzöm nem volt, miként is kéne megvalósítani a dolgot. Hosszas keresgélés után találtam egy videót, amiben egy kisfiú megmutatta, hogyan is kell repülőt hajtogatni. Ne nevessetek! :D
25 év után sikerült meghajtanom egy repülőt (másodikat már nem tudnék), ami még repült is! Köszönöm drága napló, hogy ilyen sikerélményt okoztál nekem!
Viccet félretéve, a repülés folyamatát nem akartam, és nem is tudtam fotózva rögzíteni, szóval a jó kis szélben megpróbálkoztam a videózással. Igen ám, de időközben akadt két kis másodpilótám is, akik rengeteg vidámságot csempésztek a műveletbe. Iszonyatosan jókat játszottunk hárman, szóval számomra eddig a repülős feladat volt a best.

68. lépés - Tépd, csak tépd...

A valóra vált félelem - leginkább így tudnám jellemezni ezt a megvalósítást. Sejtettem, hogy két kézre lesz szükségem ahhoz, hogy kitéphessem a megjelölt oldalt, ezért megkértem anyut, hogy tartsa a kamerát - közben pedig végig az járt a fejemben, mi van, ha nem sikerül levideózni? egyetlen lehetőségem van, nem hibázhatok.

Minden simán ment, majd amikor meg akartam nyomni a stopot a gépen, elindult a számláló... korábban nem indítottuk el rendesen, így nem készült felvétel. Tehát ott álltam kezemben a lappal, és azon agyaltam, mi legyen. Ez mégiscsak olyan, amit videóval kéne dokumentálni, nem két ellőtt képpel. Végül a repülőhajtogatós napot is kitéptem, míg az eredeti utasítást tartalmazó oldalt összegyűrtem.

69. lépés - Hadd szóljon!

Mindenféle kreativitás nélkül vettem egy kendőt, bekötöttem a szememet, és tollal összekötöttem a köröket. Az eredmény nem túl szép, de a megvalósítás élménye izgalmas, mintha egy szamarat püfölnél a kihulló cukorkák reményében.

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Huszadik nap

70. lépés - Money, money, money...

Inspirálódásaim közepette sok naplótulajdonosnál láttam ennél a feladatnál monopolys megvalósítást, ami nagyon megtetszett, úgyhogy én is belevágtam némi újítással. Hagyományos Monopoly helyett Árnyvadász Monopolyt kreáltam. A megalkotásához alkoholos filcet és ceruzákat használtam.

71. lépés - Napló vagy táska? Mindkettő!

Az utasítás szerint valamilyen módon fel kellett venni a naplót, nekem pedig egyből a táskás megvalósítás ugrott be.
Fogtam egy drótot, átcsúsztattam a lapok között, a naplót összekötöttem egy fonallal, hogy ne nyíljon szét, majd egy vállon átvethető táska pántját rákapcsoltam a drótra és voilá, kész is volt a tatyóm.

72. lépés - Rafiki

Ezzel a feladattal hosszú hetekig meggyűlt a bajom, mígnem ma beugrott az Oroszlánkirály közismert jelenete (vagyis jelenetei).

Elsőként halványan megrajzoltam a két oroszlán és Rafiki kezének körvonalait, majd ceruzával kiszíneztem őket. Következő lépésként fogtam a szemhéjpúdereimet és egy régi szájfényt, és átfestettem a figurákat, hogy maszatos hatást érjek el. Ujjal is próbálkoztam, de a ceruzáim színe meg sem moccant. :D

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A nyári szünet a táborok időszaka; nincs ez másként a Blogturné Klubnál sem. Augusztus 17-21. között öt kalandvágyó bloggerünk csatlakozik a Félvér Tábor lakóihoz, hogy saját bőrükön tapasztalják meg a görög istenek kiszámíthatatlanságát, részt vegyenek számos kalandban, megküzdjenek egy sor mitológiai lénnyel, és hogy segítsenek az újonc Percy Jacksonnak visszaszerezni Zeusz ellopott villámát.
Érdemes tehát magatok mögött hagyni a hétköznapi világot, és követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, annak hátteréről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is! Persze néha azért nem árt becsukni a szemet, nehogy úgy végezzétek, mint Grover nagybácsija.

Rick Riordan: A villámtolvaj

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633731154
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve. A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Saját véleményem:

Néhány évnyi (konkrétan egy évtizednyi) fáziskéséssel végre megismerkedhettem az eredeti Percy Jacksonnal. Korábban persze láttam a könyvek alapján készült filmeket, sőt az első részt többször is, és imádtam. Olyannyira, hogy sokáig épp amiatt féltem elolvasni a regényeket. Láttam, hallottam, mekkora és milyen hőbörgés megy az eltérések miatt, és nem voltam benne biztos, hogy be tudnék fogadni egy, az ismerttől már eltérő sztorit. Tudom, butaság - főként egy könyvmoly részéről.
Most pedig, hogy túl vagyok A villámtolvajon, három gondolat cikázik bennem: 1) Szatírfétisem van (mindig, mindenhol belezúgok a szatírokba - oké, Phil kivételével), 2) Mi a csudáért vártam tíz kerek évet?, 3) Miért szidják annyian az első filmet?
Válaszom egyikre sincs, mindazonáltal örülök, hogy ha kicsit késve is, de beiratkoztam a Félvér táborba, és annak is, hogy a korábbi vizuális élményeim birtokában egy nagyon király változattal gazdagodhattam. Még most, napokkal később is elevenen élnek bennem az emlékek, és szívem szerint egyszerre beszélnék mindenről.

A tizenkét éves Percy Jackson életét számos furcsaság tarkítja, ám egyiknek sem szentel különösebb figyelmet, míg egy osztálykiránduláson tanárnője fenevaddá nem változik, s az életére nem tőr. Ettől fogva a fiú gyanakodóvá válik, és érzi, hogy osztálytársai és tanárai valós vagy valótlan amnéziája ellenére valami nem stimmel.
A valódi fordulópont azonban a nyári szünet kezdetén, egy az anyukájával közös kirándulás során köszönt be életébe. Fura rémálmát követően az éjszaka közepén legjobb barátja megjelenik a nyaraló ajtajában... kecske alsó féllel. Mielőtt Percy felfoghatná a látottakat, őrült menekülésre kényszerülnek az őket üldöző gigászi minotaurusz elől. Az út során édesanyja elárulja, hogy sosem látott édesapja miatt félvér, és az egyetlen menedék számára egy olyan tábor, ahova ő nem követheti. A rémült fiúnak ezek után végig kell néznie édesanyja elvesztését, és minden erejét latba vetve, küzdve-menekülve bevonulni a segítséget nyújtó táborba.

A félvérek között pedig még ennél is elképesztőbb dolgokkal kénytelen szembesülni. Hiányosságai értelmet nyernek, régi ismerősei új, valódi alakjukban jelennek meg előtte, miközben az általa ismert mitológiai mesék és alakok valóssá válnak. De mindez eltörpül apja személye, és az ezt övezi galiba mellett. Percy egyetlen esélye a túlélésre, ha két társával egyetemben útra kel, és vállalva a számos veszélyt, a nyomába ered az egyetlen tárgynak, mely békét hozhat a világra, és megmentheti az életét. Csak hát az a jóslat ne volna...

Valószínűleg nem sokan vannak, akik ne ismernék A villámtolvaj sztoriját, és bevallom, a második legnagyobb félelmem az volt, hogy a csattanók és a történések ismeretében nem fogom úgy élvezni, ahogy kéne. Mekkorát tévedtem!
Picit ugyan lassan indulnak be az események, a kezdés elnyújtottabb, mint a filmben, de miután Percy befut a táborba, lavinaként indulnak be a történések, míg az átkötőbb jellegű részekben a görög mitológia és a karakterek személyisége gondoskodik arról, hogy az olvasó végig a lapokon tartsa tekintetét.
Természetesen maga az alapsztori is nagyon érdekes, ám önmagában mindez kevés lenne ahhoz az átütő sikerhez, ami azzá teszi Riordan művét, ami. A siker kulcsa a mitológiai háttér, a valós és fiktív részeivel egyetemben.
Élek-halok a különféle mitológiákért, a görög pedig egyenesen szerelmem, így csodás érzés volt végre egy olyan könyvet a kezemben tartani, ami valóban erre építkezik, és nem csupán háttérelemként használja. Rengeteg ismert, elfelejtett, sosem hallott információval, mesével lettem gazdagabb, ráadásul mindezt az olvasott eseményekhez kapcsolódóan, kellő milyenségű és hosszúságú tálalásban kaptam. Magyarán: olvasás közben, szórakozva tanulhat az olvasó, nem lesz olyan érzése, mintha történelem órán ülne, száraz tényeket, adatokat hallgatva.
A fülszövegben egy szappanoperához hasonlítják a görög mitológiát, ami, ha kisarkítva is, de helytálló. Így összerakva, egyben látható csak igazán, mennyire is belterjes és szétágazó az istenek, félvérek és egyéb hősök családfája, és hogy mennyire egymásra épül minden. Elképesztő!
Ugyanakkor a mitológiának Percyék esetében van egy másik jelentősége is, mégpedig a kalandok kiapadhatatlan forrásaként szolgáló szerep. Kis hőseink útjuk során megszámlálhatatlanul sok galibába keverednek az őket üldöző ilyen-olyan lények miatt, melyek egytől-egyik meghatározó részei ennek a világnak (könyvön belül és túl). Riordan pedig szuperül adagolja őket! Olyannyira, hogy hiába tudtam, egyik-másik összecsapás milyen eredménnyel zárul, sokszor mégis tövig rágtam a körmeimet. Ez a pasi egy félisten, de tényleg! Érzékletesen, színeket, formákat, hangokat, érzéseket megjelenítve rakosgatja egymás után a betűket. Az alvilági rész például hátborzongatóan csodálatos! És vicces.

A mű további erősségei közé tartozik a humor. Remek kis poénok tartják kordában a történéseket, és teszik kicsik és nagyok által egyaránt befogadhatóvá, szerethetővé a könyvet és annak szereplőit.

Mindent összegezve úgy vélem, A villámtolvaj időtlen szavatosságú regény, mely kortól és nemtől függetlenül bárkit kikapcsolhat, szórakoztathat és taníthat. Aki szereti a mitológiát és a kalandokat, az már kezdheti is csomagolni a cuccait, vár rá a Félvér tábor.
Én a magam részéről imádtam - egyedül a szereplők korát éreztem idegennek, de azt a fantáziám megoldotta -, és legszívesebben már most nyúlnék a folytatások után. De ami késik...

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Grover, Percy, Annabeth, Kheirón

Kedvenc jelenet: alvilág

Negatívum: picit lassan indul beaz eleje

Borító: 5/4

Lények

Balról jobbra: Minotaurusz (a krétai labirintus szörnye), Medúza (gorgó, nővéreivel az alvilág kapuját őrizte; haja helyett kígyók tekeregnek, tekintete kővé dermeszti áldozatát), Fúria/Erünnosz

Balról jobbra: Párkák/Moirák (a végzet irányítói, az emberi élet fonalát szövő, irányító, gombolyító, illetve elvágó három istennő), Kerberosz (3 fejű kutya, Hádész birodalmának őrzője)

Kiméra: oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú tűzokádó szörnyeteg

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Percy Jacksonhoz hasonló félistenek nyomába eredünk.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek alapján ki kell találnotok, melyik híres vagy kevésbé híres félvér(pár)t rejti a szöveg. Ha ez megvan, nincs más dolgotok, mint beírni a hős(ök) nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és ezt megismételni mindegyik állomáson.
Ha pedig szeretnétek extra pontokkal növelni nyerési esélyeiteket, látogassatok el a www.blogturneklub.com oldalra, és töltsétek ki a keresztrejtvényt, majd a pirossal jelölt fősor megfejtését szintén írjátok be a kijelölt helyre. Az egyes sorokba az állomásokon található hősök nevét írjátok (tehát az egyessel jelölt sorba az első állomás hőse jön - magyarított névvel). A jutalom ezúttal sem marad el, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; illetve minden nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

A görög mondavilág egyik legismertebb alakja (még Mátyás király is kiemelt tiszteletben részesítette). Ellentmondásos figurája a mitológiának, személyisége és legendáriuma összetett: szinte minden mondakörben megjelenik, és mintegy összefogja, összeköti a bronzkori görögföld meséit. Csecsemőként két kígyót ölt meg, később pedig több hőstettet is véghez vitt a 4 könyök magas félisten, többek között kiállta Eurüsztheusz és Héra 12 próbatételét. Zeusz kedvelt fiaként pedig elnyerte a halhatatlanságot és az olümposzi istenek kapusa lett.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/17 Dreamworld
08/18 CBooks
08/19 KönyvParfé
08/20 Deszy könyvajánlója
08/21 Kelly & Lupi olvas

A Kolibri Kiadó ismét elhozta nekünk Roald Dahl A barátságos óriás című regényét, mely Steven Spielberget is megihlette. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere útra kelt, hogy megismerje az óriások világát, és megkóstolja a förtelmes orrborkát.

2016. augusztus 19-től naponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Roald Dahl: A barátságos óriás

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155501036
Oldalszám: 292 oldal
Fordító: Nagy Sándor

Fülszöveg:

2016 augusztusában kerül a mozikba Steven Spielberg nagyszabású filmje, a világ leghíresebb mesemondójának egyik leghíresebb regényéből született A barátságos óriás. Ezzel egy időben új kiadásban jelenik meg újra a regény, amelyet korábban Szofi és HABÓ címen ismerhettek az olvasók.
A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ nem közönséges csontkrámcsáló óriás. Ahhoz túlságosan is kedves és gyámbor. Szofi legnagyobb szerencséjére. Ha ugyanis bármelyik másik óriás rabolta volna el az éjszaka kellős közepén, hamarosan felfalta volna reggelire. Amikor Szofi megtudja, hogy az óriások Angliába loholnak, és egészben nyeldekelnek le kedves gyerkedliket, ő meg a HABÓ elhatározza, egyszer s mindenkorra véget vetnek a szörnyűséges emberevésnek!
Roald Dahl kém volt, kiváló vadászpilóta, csokoládétörténész és feltaláló, továbbá a Charlie és a csokigyár, a Matilda, A barátságos óriás, valamint számos nagyszerű történet szerzője.
A barátságos óriás az első kötet a Kolibri Kiadó Roald Dahl-sorozatában, amelyben új fordításban jelenik meg a Matilda, illetve a későbbiekben további népszerű Dahl-regények is. A köteteket a számos David Walliams-könyvet is illusztráló Quentin Blake rajzai gazdagítják.

Saját véleményem:

Amikor megláttam A barátságos óriás melegséget sugárzó, gyönyörű borítóját, feléledt ősi, ragadozó könyvmoly ösztönöm, mely egyre csak azt sugallta, közelebbi ismertséget kell kötnöm Roald Dahl könyvével. Mindazonáltal be kell vallanom fájó tudatlanságomat az író személyét illetően, ugyanis egészen mostanáig nem tudtam ki ő, vagy miket alkotott, pedig mint kiderült, Mr. Dahl felelős kedvenc történeteim egyikéért, a Charlie és a csokigyárért!
Visszatérve a lényegre, miután kézhez kaptam A barátságos óriást, rögvest átpörgettem, megcsodálva az illusztrációkat, melyek a szó hagyományos értelmében nem kimondottan szépek, mégis varázslatosak, édesek és barátságosak, egyszóval lelkük van! Ha pedig már láttad őket, nem tudod csak úgy becsukni a fedlapot és félretenni, muszáj elkezdened az olvasást.
Magával a történettel gyorsan lehet haladni, igazán gyerekbarát a szöveg maga és a tördelés is; a szellős sortávok és a kisebb-nagyobb képek gondoskodnak róla, hogy a gyerekek figyelme ne kalandozzon el máshova, unatkozva. Na, nem mintha ez olyan könnyű lenne egy ennyire különleges sztori esetében!

Szofi, az árvaházi kislány nem is sejti, álmatlansága és kíváncsisága micsoda hihetetlen kalandokba keveri. Miközben társai mélyen alszanak, ő megpillant egy óriást, aki épp a szemközti ház gyerekeinek az ablakán dugja be nagy trombitáját, hogy álmot fújjon rájuk. Csakhogy elképedésében Szofi elköveti a létező legnagyobb hibát, felhívja magára az óriás figyelmét, aki így magával ragadja, és meg sem áll vele otthonáig. Ám a lány szerencséjére a HABÓ vegetáriánus, vérengző társaival ellentétben nem eszik embermagot - ennek dacára mégsem engedheti el foglyát, aki szemtanúja lett létezésének. Mit lehet mást tenni, muszáj összecsiszolódniuk, megismerniük a másik életét, kultúráját, szavajárását, s véd- és dacszövetséget kötniük - annál is inkább, mivel a gyerkedlire éhes óriások életveszélyes fenyegetést jelentenek Szofira.
A történet tehát egyáltalán nem mentes az izgalmaktól, mégis sokkal hangsúlyosabb szerep jut benne a két főszereplő kapcsolatának, mely rávilágít arra, hogy egymástól merőben eltérő személyek is képesek szoros köteléket kialakítani, és gyereknyelvre kódolva megmutatja, nem baj, ha valaki más, mint mi. Persze azért a HABÓ és Szofi közti különbségek rettentő mókás helyzeteket is szülnek! Az első és legszembeötlőbb eltérés a két fél között - már a méretet leszámítva - a beszéd. Szofi hiába gyerek, tisztában van a szavak, mondatok helyes alakításával, míg a HABÓ idős kora ellenére, egy effektív barbárlakta világban nem volt honnan megtanulja ezeket, úgyhogy finoman szólva is furcsa a stílusa.
Kellett egy kis idő, mire megszoktam és megtanultam kibogozni, mikor mire gondol, de hazudnék, ha azt mondanám, néha nem fárasztott le. Mégis élveztem! Élveztem, mert a fordítás zseniálisan sikeredett! Hatalmas munka lehetett magyar környezetbe átültetni az óriás hablatyolását, ráadásul mindezt úgy, hogy szöveghű is legyen az egész, és a mi nyelvünkben is kijöjjenek a poénok, utalások. Ezúton is fejet hajtok a fordító előtt.

Az óriások világa gyerekként és felnőttként is izgalmasan hangzik, pláne ha ennyire összetett, mint itt. Roald Dahl kétféle szemszögből is betekintést enged ezeknek a robosztus embereknek a mindennapjaiba, egyszerre ötvözve a különféle mesei megfogalmazásukat. Egyfelől ott van a különcsége, barátságossága miatt kiközösített HABÓ, aki önként vállalja a sok megaláztatást, az éhezést, és fajtája sajátosságát megtagadva segíti az embermagokat. Másfelől pedig láthatjuk a vérengző, barbár, kegyetlen többséget, akik más előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek, és úgy falják az embereket, mint kacsa a nokedlit.
Az emberevés része noha nincs részletezve, de elég brutális és ijesztő lehet a kisebb korosztály számára, tehát mindenképp azt mondanám, 10 éves kor alatt ne ezt emeljük le a polcról esti mesének, hacsak nem akarjuk, hogy a gyerek attól rettegjen, melyik éjszaka ragadja ki egy csontkrámcsáló óriás. Ha viszont benne van már abban a korban, amikor ezt, mint fikciót el tudja könyvelni, akkor nagyszerű olvasmány lehet számára, annál is inkább, mert a szórakozás, a móka, a sok kaland, és varázslatos dolog mellett tele van magvas üzenettel.

A barátságos óriás aranyos, érdekfeszítő történet. Roald Dahl olyan világot fest le benne, amely minden gyerek számára izgalmas és varázslatos lehet! Elsősorban a tíz év feletti korosztálynak ajánlom, de a gyereklelkű felnőttek is jót szórakozhatnak rajta, ha kedvelik a kissé szürreálisan habókos meséket.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: HABÓ

Kedvenc jelenet: a királynőnél

Negatívum: a gyerekevés nekem picit sok volt :D

Borító: 5/5

Illusztrációk

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a filmek világába kalandozunk. Minden állomáson találtok egy puzzle-t, melyet kirakva egy híres Roald Dahl mű adaptációját kapjátok meg. Ha ezzel megvagytok, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a film magyar címét, majd ezt megismételni mindegyik állomáson.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; illetve minden nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

Puzzle (katt ide)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/19 Dreamworld
08/20 Deszy könyvajánlója
08/21 Olvasónapló

Huszonegyedik nap

73. lépés - Light My Fire!

Anno, amikor a kincses térképet készítettem, annyira belejöttem a gyújtogatásba, hogy muszáj volt egy másik lapon is folytatnom a dolgot, a célra pedig tökéletesen megfelelt a random rongálós oldal. (Ha ti is kedvet kaptatok hozzá, mindenképpen azt tanácsolom, valami nem gyúlékony környezetben tegyétek, nehogy baj legyen, mert könnyen megszaladnak a kicsiny lángok is.)

Ami a feladat többi részét illeti, a fehér lapra egy lángot rajzoltam sima ceruzával, a feliratot pedig szintén színes ceruzával színeztem ki. Az egész nagyon egyszerű, ám annál mutatósabb.

74. lépés -Ó-ó-ó Afrika...

Bevallom, tartottam ettől a feladattól. Korábban párszor megpróbáltam bal kézzel írni, rajzolni, de... hát nem volt egyszerű, így mindig halasztottam a dolgot. Végső megvalósításként bekentem piros, narancs és sárga vízfestékkel a bal tenyeremet, rányomtam párszor a lapra, majd bal kezembe ragadva a filcet, rajzoltam bele egy fát, zsiráfot és néhány madarat, ezzel letudva a rajzolás részt, míg az írás teljesítéséhez szemhéjfestékkel - még mindig bal kézzel - felmázoltam az Afrika szót, és bemaszatoltam a hátteret. Hát mit ne mondjak... nem volt könnyű. A kezem begörcsölt, remegett, és folyamatosan azon agyaltam, hogy tudnak emberek olyan szépen bal kézzel alkotni.

75. lépés - Színre szín

Ez egy rendkívül vicces és dilis feladat, ráadásul olyan érzetet kelt az emberben, mintha kínai evőpálcikával kéne rizset ennie. Jómagam egyébként műanyag villát, fonalat, fagyis pálcikát és szívószálat használtam, mert hát szeretem megnehezíteni az életemet. :D
A képhez hozzátartozik, hogy miközben nagyban ügyködtem a bal hajkölteményen, bejött anyu, én pedig megkérdeztem tőle, felismerhető-e a kép, mire ő azt válaszolta: "Aha, Chewbacca?". Azért a lelkem mélyén remélem, valaki látja benne a hajat is. :D

76. lépés - Bon Apetit!

Az ötlet nem teljesen saját, az inspirációs videók között láttam egy hasonlót, de nem pont ezt, és annyira megtetszett, hogy muszáj volt nekem is megcsinálnom.
A rajz teljes mértékben ceruzával készült, míg a Tekergőt és Susie-t összekötő spagetti fonalból. Sajnos nem volt itthon sárga fonalam, így be kellett festenem a fehéret, de az eredmény ugyanolyan lett.

77. lépés - Szeretet

Nem kis fejtőrést okozott ennek a megvalósítása. Számtalan újságot, magazint átböngésztem, de valahogy nem találtam olyan cikkeket, amiket szívesen beragasztottam volna a naplóba. Végül nagymamám szelektálásra váró Meglepetései között ráakadtam egy kites és karácsonyi cikkre, amik tökéletesen megfeleltek a célnak és az ízlésemnek is. Imádom a karácsonyt és Havast Jont!

78. lépés - Mindennap egy alma...

Vicces, de ezt a feladatot a kutyám, Topi mentette meg. Semmiképp nem szerettem volna kaját elpazarolni a játékhoz, úgyhogy már épp azon voltam, rajzolok ide néhány zöldséget, amikor is Topi kiásott a kertből egy pici, fáról lepotyogott, még éretlen almát. Ekkor jött a felismerés, hogy tele van a kert leesett almákkal, amik ehetetlenek, miért is ne használhatnám hát azokat?

Fogtam néhány almát, félbe- és negyedbe vágtam őket, majd a cikkeket befestettem vízfestékkel, aztán nyomdáztam, ahogy értem.

79. lépés - Matricák

Kislányként nagy matricagyűjtő voltam, rengeteg füzetet gyűjtöttem össze, telis-tele matricával. Ezt csak azért mondom, mert a feladat kicsit visszarepített abba a korszakba, amikor azokat ragasztgattam, rendezgettem, s visszaidézte azt a gyermeki örömet, amit egy-egy újabb darab vagy csomag jelentett számomra.

A fentebb látható végeredmény több hét gyümölcse - ha megláttam valamit, ami megfelelt, gyorsan fellapoztam a naplót, és beragasztottam. Ez a folyamat pedig pontosan olyan volt, mint anno.

80. lépés - *sípolás*

Manapság a hétköznapunk részévé vált a káromkodás - akár beismerjük, akár nem. Ki többet, ki kevesebbet alkalmazza, de bizony mindenkivel megesik, hogy valami csúnya szó szalad ki a száján. Én sem vagyok kivétel. Mások előtt igyekszem moderálni magam, ám a négy fal között könnyebben mondok olyat, ami sípolásra való.
Ami viszont nagyon vicces, az a megakadás, amit a feladat okoz. Hiába mondunk cifra dolgokat, ha valaki arra utasít, hogy márpedig most írd le őket, majd mutasd meg a világnak, akkor bizony leblokkolunk és vagy elfelejtjük a felét, annak, amit tudunk, vagy pironkodva félünk papírra vetni. Velem legalábbis ez történt. Némi tépelődés után aztán úgy döntöttem, bővítem nyelvtudásomat, és mindenféle idegen nyelven írom le azokat a bizonyos csúnyaságokat.

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Huszonkettedik nap

81. lépés - Bittersweet

Néhány posztomban említettem, hogy szabadidőmben fiókregényeket irkálok, és van köztük egy, ami különösen sokat jelent nekem. Ebben fontos szerepet kap a cseresznyevirág, és a - reményeim szerint jól leírt - japán kanjik jelentései is.

A cseresznyeág és a kanjik vízfestékkel készültek, míg a rózsaszín háttér ujjal elmaszatolt pirosító a sminkkészletem mélyéről.

82. lépés - Színskála

Sajnálom, hogy ezt a tesztoldalt viszonylag későn fedeztem fel, ugyanis a sok rajzolás-színezés során nagyon jól jött volna, ha láthatom, pontosan milyen árnyalatú és keménységű ceruzáim vannak.

83. lépés - Teli szájjal...

Nos... ez nagyjából hasonló feladat volt, mint a bal kezes írás. Hasonlóan kivitelezhetetlen és nehéz. Sőt! Megkockáztatom, még annál is nehezebb. Hiába gyakoroltam előtte papíron, esélyem sem volt a fejlődésre, úgyhogy lesz, ami lesz alapon belevágtam. Bekaptam a zöld zselés filcemet (ennek volt viszonylag jól megtartható formája), és egy Trónok harca sorozatos idézetet rondítottam a lapra. A másik oldalra pedig egy, az utasítást jelképező rajz került, aminél ceruzát és rúzst használtam, míg a barnás hátteret szemhéjpúderrel festettem fel.

84. lépés - Pascal és a cékla

Oké, ez a feladat egy élmény volt! Sokáig nem tudtam, mivel is színezhetném be a nyelvemet. Kipróbáltam egy zöld nyalókát, de nem vált be. Aztán ráfanyalodtam az ételfestékes vízre, de az sem jött be. Végül megfogadtam Lupi tanácsát, és kerítettem egy üveg céklát.
Kezdetben magával a zöldséggel próbálkoztam, ám az csak a fogaimon fogott, a nyelvemen nem - és magában förtelmes íze volt az ecetes céklának -, úgyhogy megpróbáltam inni egy kis levet... hát annyit mondok, majdnem pirosra festettem a falunkat. :D
Néhány eredménytelen kísérlet után rájöttem, önteni kéne a nyelvemre, csakhogy amint nyeltem egyet, a szín eltűnt, kinyújtva pedig enyhén bulimiás érzés kerített hatalmába, szóval az utolsó próbánál előre kinyitottam a naplót, bementem a fürdőbe és jóadagnyi céklalevet öntöttem a nyelvemre, majd gyorsan megnyaltam a lapot. Ha csak fél nyelvvel is, de sikerrel jártam!
Az extra vicc, hogy a nyalintás átütött, és a Hodoros oldalam közepén egy nagy szív képződött, amolyan I <3 Hodor módon. Nem, ne is mondjatok semmit! :D

85. lépés - Lepkeház

Állatbarátként és bogár/rovarfóbiásként biztos voltam benne, hogy egyszer élő, de már halott állatkákkal nem fogom díszíteni ezt az oldalpárt. Alternatív megoldásként rajzolni szerettem volna, de aztán belebotlottam ebbe a pillangós matrica szettbe, és szerelembe estem. A pillangók nem élnek, de nem is holtak. (Ha ti is szeretnétek ilyet, a Lidle-ben lehet kapni fillérekért.)

86. lépés - Car wash

Eleinte csak az autót akartam végigtörölni a naplóval, de aztán beugrott, miért is ne rajzolhatnék ide egy autót is? És ha már autó, akkor a legjobb belőle Matuka!
A rajz ceruzával készült, a kontúrja viszont filc.

87. lépés - Vajon mit rejt a csomag?

Elég volt a laptépésből! - gondoltam. Lázadásom eredményeként kreppből kivágtam egy fenyőformát, beragasztottam, zselés filccel díszítettem, majd fogtam két kis ajándékot, és becsomagoltam őket.

Hogy mit rejtenek a csomagocskák? A nagyobbik egy Motkány kártyát, míg a kisebbik egy gitár fityegőt bronzból.

88. lépés - 2 méteres csiga verseny

Mi lehetne annál unalmasabb, mint egy rövidtávú csigaverseny? Adott 4 csiga, 2 méter rövid/hosszú pálya, és 2 óra.

89. lépés - W, mint...

Mi, magyarok jól megszívtuk ezt az utasítást, tekintve, hogy w-s szavunk igen csekély mennyiségben van, és hacsak nem nyomtat az ember W-ket, akkor marad a rajzolás/festés/írás.
Megjegyzem, a fordító helyett a W-t lecseréltem volna N-re vagy Ny-re, de hát nehezítve szép az élet.

90. lépés - Belső hang

Biztos ti is szoktatok magatokban dumálni (legalábbis remélem, hogy nem velem van a baj) - én is. Igen ám, de amikor arra kérnek, utasítanak, hogy tedd meg, naná, hogy semmi nem jut eszedbe, gondolati néma leszel.
Nekem ebben a Shakiráról (akihez volt szerencsém személyesen is) készült képek segítettek, beindítottak egy gondolatmenetet, amit papírra is vetettem.

91. lépés - A barna az új fehér

Ide eredetileg fehér Disney figurákat terveztem, csak aztán úgy voltam vele, hogy kezdek átesni a paci másik oldalára, tehát jó lenne elszakadni tőlük. Így született meg a hógömb ötlete (a fólia alatt a golyók rázhatóak).

Eddig ugye minden szép és jó... lenne, ha nem jutott volna eszembe havas tájat festeni. Tudniillik annyira pocsékul sikerült, hogy megpróbáltam belőle kesztyűs kezet varázsolni, de csak még ocsmányabb lett a kép, és amikor radírozni próbáltam, majdnem kilyukadt a lap. Más választásom nem lévén, hogy eltakarjam a laphibákat, festettem egy polcot és ablakot, ami mögött egy havas táj látható. Hát... se fehér nem lett a végeredmény, se szép, de néha megesik.

92. lépés - Nyissz-nyissz

Erről sokat nem lehet mondani, csupán egy olló és némi merészség kell hozzá. Nekem utóbbiból kevés jutott, így csak egy szívre futotta.

93. lépés - Nem én voltam!

A naplóban van egy lap, amit a szomszéd kertjében kell eldugni. Fentebb ugye már említettem, hogy több lapot nem vagyok hajlandó kitépni, tehát álmodtam egy nagyot, és az egész könyvet csempésztem át. Azt azért nem mondom el, mennyi ideig vártam a megfelelő időre, amikor biztos nem látnak meg, de végül csak sikerült.

94. lépés - Megy a naplóóóó

Az utasítás értelmében végig kell csúsztatni a naplót egy hosszú folyosón. Sajnos ennél hosszabb folyosó nem állt rendelkezésemre, de a művelet így is sikerült. Sőt, túl is teljesítettem a kinyírást, mivel sikerült siklás közben elszakítanom az egyik kedvenc oldalamat.

95. lépés - Sétálunk, sétálunk...

A családom talán ezen a ponton nézett a leghülyébbnek (bár, az "Apa, végigtörölhetem ezzel a lappal a kocsidat" kérdés is ott van a dobogón). Fogtam a kutyám nyakörvét, rátettem a naplóra, majd a pórázzal elvittem sétálni.
Azt hiszem, Topi jobban örült volna, ha a nyakörv rajta van, és ő megy. :D

96. lépés - Spricc!

Ez a feladat kicsit hasonlít a kávésra, de itt nincs megszabva, milyen italt használjunk. Jómagam szerettem volna valami színeset, így az áfonyás szörpnél kötöttem ki, de elárulom, semmi színe nem lett. :D
Ami a megvalósítást illeti, fogtam egy szívószálat, felszívtam némi folyadékot és ráspricceltem a lapokra.

97. lépés - Balett cipők

A praclim túl nagy ahhoz, hogy a napló, mint cipő szóba jöhessen, tehát maradt a kreatív megvalósítás. Kislányként komolyan tornáztam (még érmem is van!), és akkoriban balett cipőnk volt. Nem spicc, csak simán balett. Én pedig imádtam, és mind a mai napig imádom őket, úgyhogy így esett a választásom ezekre.
A rajz ceruzával készült, a háttérnél pedig pirosítót használtam, míg a cipő szalagjai rendes szalagból vannak.

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Hazánkban a történelmi romantikus műfaj kedvelői több, mint 5 éve várják, hogy új Mary Balogh történetet olvashassanak magyar fordításban. A General Press kiadónak köszönhetően a Túlélők klubja sorozat 1. része, a Lánykérés végre nálunk is megjelent augusztus 22-én.

A Blogturné Klub 8 napos turnéra hívja olvasóit e megjelenés örömére, értékelésekkel, extrákkal és a megszokott nyereményjátékkal.

Mary Balogh: Lánykérés

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439033
Oldalszám: 292 oldal
Fordító: Bánki Vera

Fülszöveg:

Lady Muir magányosan sétálgat a tengerparton; óvatosan halad az egyenetlen földsávon, borzongva figyeli a tengert, miközben az életéről gondolkodik. Aztán egyszer csak a meredekebb utat választva elindul a falu felé, a csúszós köveken azonban kificamítja a bokáját. Ekkor váratlanul egy férfi tűnik fel az egyik szikla mögül, hogy a segítségét felajánlva Stanbrook hercegének kastélyába vigye.
Lord Trenthamet a barátai bízták meg azzal a feladattal, hogy találjon magának feleséget a tengerparton, egy hölgyet, akit rangja, vagyona és katonai hőstettei lenyűgöznek, és aki rögtön igent mondana a lánykérésre. De hiszen a part teljesen kietlen, rajta kívül csak kósza sirályok fordulnak meg erre! Most mégis itt egy karcsú, szőke asszony, aki a segítségére szorul.Véletlen lenne, vagy a sors rendelte így, hogy az ízig-vérig lady és a nyers, szókimondó lord találkozzanak? Két - látszólag - gyökeresen eltérő életfelfogás, ízlés kerül egymással szembe, mégis, ahogy az idő telik, a két ember megismeri egymást, megismeri a másik legmélyebb vágyait, titkait, és talán arra is rádöbben, hogy minden különbözőségük dacára az a bizonyos lánykérés valóban megtörténhet.

Saját véleményem:

Mary Balogh története pont olyan üde és bájos, mint a könyv hazai borítója, s éppoly' könnyű szerelembe is esni vele. Engem első perctől elvarázsolt, beszippantott a hangulata, míg szereplői annyira közel settenkedtek a szívemhez, amennyire csak bírtak. Akár azt is mondhatnám, néhány órára, a valóságot magam mögött hagyva, beköltöztem Hugo-hoz és Gwenhez.
Kettejük története módfelett emberi, s ékes példája annak, néhány évszázaddal ezelőtt (is) mekkora jelentősége volt a társadalmi rangnak, vagy éppen a családi állapotnak.
Főhőseink eltérő világban élnek, s egészen más eszméket vallanak, ám a sors lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék egymást, s egybeolvasszák az őket körülvevő világokat. A kérdés - a regény legfőbb kérdése - csak az, a szerelem felülírhatja-e a sokéves szabályokat, és Gwenék képesek-e megszabadulni elveiktől, s mindent kockára tenni a bizonytalanért?

Lord Trentham, a sorozat címéül szolgáló Túlélők Klubjának egyik, kissé zord, mogorva tagja. Hét társával egyetemben alkotják a klubot, mindegyikük a napóleoni háborúk során szerzett testi vagy lelki sérülést. Mindannyijuknak megvan a maga terhe (kötetről-kötetre jobban is megismerhetjük ezeket), Hugonak is. Hogy pontosan milyen "köveket" cipel, az maradjon titok, de annyit elárulok, súlyosakat, melyek jelentős befolyással bírtak életére és személyiségére. Mindebből kifolyólag, ha tehetné, remeteként, magányba vonulva éldegélne szerény birtokán, távol a társadalomtól, mentesülve a házasság szentsége alól. Csakhogy néhai édesapja, halálakor arra kéri, vigye tovább jól jövedelmező, ámde Hugo számára idegen vállalkozását, majd hagyja örökül nem létező fiára. A férfi hiába tiltakozik mindez ellen összes idegszálával, elhatározza, a csapat éves gyűlése után feleséget kerít magának - már csak azért is, hogy mostohahúgát tisztességesen bevezethesse osztályuk köreibe, s illőn férjhez adhassa. Arra azonban nem számít, hogy valaha is megérinti a szerelem szele, arra pedig végképp nem, hogy éppen Stanbrook kastélyánál talál rá az igazira, Lady Muir mégis bebiceg életébe.
Hugo-val ellentétben az özvegy Gwen a felsőbb társadalmi osztályok krémjébe tartozik, megannyi kérő juthatna minden ujjára, ám kedvese tragikus halála után meg sem fordul fejében, hogy valaha újra férjhez menjen. Múltját rengeteg szomorúság és fájdalom itatja át - fokozatosan adagolva ismerhetjük meg, pontosan mik is -, ő mégis képes és nyitott a boldogságra. Legalábbis igyekszik derűsen szemlélni a dolgokat. Azonban a Hugo-val való találkozása sok titokról rántja le a leplet, olyanokról is, amiket önmaga elől is elrejtett.

Kettejük megismerkedése a történelmi romantikusok egyik kihagyhatatlan jelenetével veszi kezdetét, amikor az egyébként is sánta nő csúnyán kificamítja bokáját, jelenlétével így terhet róva a birtok tulajdonosára és annak vendégeire. Persze Gwen eleinte tiltakozik az ellen, hogy Hugo ölben cipelje a rettegett herceg kastélyába, hát még a hosszú ott tartózkodás ellen, de sérülése gátat szab dacoskodásának. Mindebből pedig egyenes út vezet a morgós felvigyázó és az örök optimista beteg, macska-egér viszonyához.
Gwenék között első percben kialakul a kémia, érezhetően zizeg köztük a levegő, amit csak tovább szít minden egyes szópárbajuk - márpedig abból bőven kijut. Egymás sértegetése közben, indulataik hevessége viszont egészen másfajta érzéseket is felébreszt bennük, úgyhogy velük együtt mi, olvasók is belebonyolódunk egy viharos, ámde annál szenvedélyesebb kalandba, melyben az érzékiség és a sértegetések váltogatják egymást.
Esetükben szépen megfigyelhető az érzelmi változás minden mozzanata. Ugyanakkor mind a ketten felnőtt, sokat megélt emberek, tehát szenvedélyüket sajnos vagy sem, képesek alárendelni racionalitásuknak. Sorsukat éppen ezért végigkíséri egy állandósul dilemma eltérő rangjuk és életvitelük okán. Gwen finom úrihölgy, özvegy, ráadásul magas rangú, míg Hugo is tehetős, de közel sem annyira, mint a nő - és ezen sajnos katonai sikerei sem változtatnak. Mindemellett pedig Hugo olyan nőt szeretne, aki kiveszi részét a vidéki életből, és nem vágyik bálokra, elit társadalmi eseményekre. Nos, Gwen nyilvánvalóan nem álmai asszonya... És mégis.

Imádtam kettejükben, hogy látszólag nagyon másnak tűntek anyagilag és emberileg is, közben pedig, ahogy peregtek a lapok, igen hamar világossá vált, hogy habitusban és lélekben nagyon is egyformák. És épp emiatt az ellentétesség miatt tudták megérteni -, és pozitív irányú változásra sarkallni egymást.
Ők aztán tényleg mindenféle érzelemmel megajándékozzák olvasójukat. Gyönyörű, megható pillanatok sokaságában éppúgy részük van, mint mókás összezörrenésekben vagy ugratásokban.
Mary Balogh tökéletesen elkapta az arányokat, illetve mindig igyekezett egyik vagy másik véglettel tompítani az éppen zajló eseményeket. Az például egészen fantasztikus volt, ahogy a bizonytalanság ígéretével Gwen arra sarkallta a romantika ellenes férfit, hogy egy komfortzónáján kívül eső terepen udvaroljon neki. De ugyanígy kiemelhetném a szerző általi karaktermegpróbáltatásokat, melyek során mind a két félt olyan helyre és szituációba kényszerítette, ami a másik fél sajátja volt.
Mindez már csak azért is nagyon jó, mert olvasóként az idegen féllel karöltve tapasztalhatjuk meg azokat a dolgokat, amik számunkra is újak.

Összességében azt tudom mondani, imádtam Lord Trenthamék történetét! A Lánykérésben megvan minden, ami szerethetővé és emlékezetessé tesz egy történelmi romantikust. Humoros, szenvedélyes, viharos, miközben nagyon is érett. Ráadásul remek korrajzot ad az adott időszakról.
Mary Balogh olyan szerző, akinek érdemes megjegyezni a nevét. Stílusa olvasmányos, karakterei élők, üzenete pedig megfontolandó. (Azt meg már csak zárójelben jegyzem meg, hogy írásmódja nagyon emlékeztetett Jane Austen és Julianne Donaldson keverékére.) Részemről tehát epekedve várom a miharabbi folytatást, amiben megismerkedhetek a következő túlélővel.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Hugo, Gwen, Túlélők Klubja tagjai

Kedvenc jelenet: Hugo birtokán

Negatívum: Gwen megözvegyült "barátnője"

Borító: 5/5

Helyszínek

Cornwall (Túlélők Klubjának székhelye)

Hampshire, Crosslands (Hugo birtoka)

Dorsetshire (Gwen bátyjának birtoka)

London, Hyde Park

Nyereményjáték

A könyv egyik különlegessége a lánykérés, vagyis inkább annak menete és módja. Ezért a játékot is ehhez igazítjuk. A turné során minden blogon találtok majd egy-egy részletet más történelmi romantikus könyvekből. Minél többre ismertek rá, annál többször szerepel a nevetek a"kalapban", amelyből a turné végén sorsolunk négy példányt Mary Balogh: Lánykérés című könyvéből.
A Rafflecopter megfelelő helyére kérjük beírni a helyes megfejtést: az írót és a könyv címét is, amelyből idéztek a bloggerek.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"- Mivel szép szóval és józan ésszel eddig semmire sem mentem, Isten színe elé rángatom, és feleségül veszem.

Madeline gyanította, hogy abban a pillanatban, ahogy ezt a férfi kimondta, leginkább tágra nyílt szemű és félénk bagolyra hasonlított, de pislogásnál többre nem futotta tőle. A szíve olyan hevesen kalapált, hogy majd szétfeszítette a mellkasát. Persze meglehet, hogy csak azért érezte mindezt olyan hevesen, mert a vére a fülében lüktetett. És az arcát is elöntötte a pír. A vérét az ujjaiban is szinte forrni érezte. Egész testét a remény, az öröm és a gyönyör rémisztő elegye járta át. De még az érzelmek mindent elsöprő áradata sem tudta eloszlatni mélyen gyökerező kétségeit.
- Miért akarná, hogy a felesége legyek? - Hangja szinte elfúlt. - A gyermekei anyja?
- Akkor biztonságban tudhatnám."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/21 Kristina blogja
08/22 Angelika blogja
08/23 Könyvvilág blog
08/24 Dreamworld
08/25 Insane Life
08/26 Olvasónapló
08/27 Szembetűnő
08/28 Deszy könyvajánlója

Huszonharmadik nap

90. lépés - Vajon mit rejt a csomag?

Hogy mit rejtenek a csomagocskák? A nagyobbik egy Motkány kártyát, míg a kisebbik egy gitár fityegőt bronzból.

91. lépés - 2 méteres csiga verseny

Mi lehetne annál unalmasabb, mint egy rövidtávú csigaverseny? Adott 4 csiga, 2 méter rövid/hosszú pálya, és 2 óra.

92. lépés - W, mint...

93. lépés - Belső hang

95. lépés - A barna az új fehér

96. lépés - Nyissz-nyissz

Erről sokat nem lehet mondani, csupán egy olló és némi merészség kell hozzá. Nekem utóbbiból kevés jutott, így csak egy szívre futotta.

97. lépés - Balett cipők

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Huszonnegyedik nap

98. lépés - Ladybird

Manapság óriási kultusza lett a Gorjuss babáknak, és bár jómagam nem vagyok gyűjtőjük, azért egyik-másik nagyon tetszik.

Egyik nap, amikor szobabicikliztem, a tekintetem a polcom felé siklott, ahol ott csücsült egy ilyen, @schesztitől kapott képeslap - aztán jött az ötlet, miért is ne rajzolhatnék hasonló babát a borítékos oldalra? Némi tépelődés után Ladybird mellett döntöttem, az ő figuráját viszonylag egyszerűnek találtam, olyannak, amit telefonálás közben is simán meg lehet rajzolni.
Az elkészítéséhez ceruzákat használtam, míg a hátteret és a borítékot a jól bevált pirosítómmal fedtem be.

99. lépés - Kövesd az álmaid!

Az álomfogó ötlete egy külföldi inspirációs videóból jött, ahol a lány kicsit másként, de álomfogóba ragasztotta a haját.

A sajátomat ceruzával rajzoltam meg, majd szintén ceruzákkal színeztem ki, a másik oldalra pedig felírtam két passzoló idézetet, amiknek halvány szemhéjpúderrel adtam egy kis fényt. Miután ezekkel megvoltam, fogtam az ollót, és kinyisszantottam egy picikét a hajam barna részéből, és hosszas közdelem árán, beleragasztottam az álomfogóba (hogy ne szálljon szanaszét, az egész hajat átkentem ragasztóval, amitől picit sötétebb és lakkosabb hatású lett, de legalább nem hullik).

100. lépés - Eredeti szőke

Elárulok egy titkot: világéletemben pocsék voltam satírozásból. Amennyire szerettem festeni, rajzolni, annyira rosszul voltam, ha a tanárnőim satírozást kértek. Ez a feladat tehát nem kis kihívás elé állított. Végül a btk-s lányok adták az ötletet, amikor a Shadowhunters sorozat"minőségét" beszéltük át közösen. Na, azért nem pont a sorozatból jött az ihlet, inkább elkapott a filmes nosztalgia, amit az új verzióval ellentétben imádok - akárcsak Clary angyalos rajzát. A J.C. doboz ötlete pedig a "Szőke vagy barna tincset vágjak le?"álomfogós dilemmám kapcsán ugrott be.

Az angyalos Jace rajz nyomtatott, egyedül az angyali erő rúna került rá általam. Viszont a doboz satírozós szenvedéseim eredménye. :D

101. lépés - Idézetek

Ehhez a feladathoz olyan idézeteket válogattam, amik valamiért magukkal ragadtak. Jó lesz később felcsapni a naplót, és elolvasgatni őket, elmerengeni rajtuk, vagy csak nosztalgiázni egy kicsit.
Apropó: felismeritek őket?

102. lépés - Pálcák csatája

Ez a feladat sokáig kifogott rajtam. Millió inspirációs képet, videót néztem, hátha elkap az ihlet, de hetek teltek el eredménytelenül, mígnem szintén biciklizés közben beugrott, mi lenne, ha varázspálcákat rajzolnék ide? Úgyhogy nagyon kezdetlegesen felrajzoltam párat, majd más-más színessel a kezemben elkezdtem vonalakat húzni séta, futás, lépcsőzés és kerékpározás közben.

103. lépés - Boci & Pipi

Ismét egy olyan utasítás, ami feladta a leckét. A Shadowhunters sorozatos beszélgetés apropóján már az is megfordult a fejemben, hogy beragasztom Domot, mint anti-Jace-t, és a tescos halloweeni sminket viselő Raphaelt... de hát ki akar rájuk évek múltán is emlékezni? Én nem, az biztos.
Aztán valahogy beugrott Boci és Pipi. Ők nem kifejezetten szépek (sőt), de amikor kislány voltam, imádtam őket, és emlékeim is kapcsolódnak hozzájuk; ráadásul Pipi madár!

A két figurát ceruzával készítettem el, míg alattuk a dagonyát virágfölddel mázoltam fel.

104. lépés - Jaime Lannister before-after

Akárhányszor láttam ezt az oldalt, a gondolataim ugyanoda tértek vissza. Jaime-re. Nézzétek el, GoT rajongó vagyok. Nagyon.

Jaime-t akkor szerettem meg igazán, amikor nem bánt vele túl kegyesen az élet, ráadásul sárosan, sebesülten még helyesnek is láttam (megjegyzem, azóta tisztán is :D ). Meg hát van az a fura vonzalmam a koszos, sérült, "középkori" pasik iránt, ami valahova a szatír-fétis mellé sorolható - vagyis jobb, ha nem beszélünk róla.
A kivitelezést illetően, bebattyogtam a Media Marktba, előhívattam két képet, majd kínosan mosolyogva kifizettem őket. Itthon pedig beragasztottam őket a naplóba, és pici ikonikus rajzzal, szöveggel illettem őket.

105. lépés - A ragasztószalag mágia, amit bálványozni kellene.

Ó, ha tudnátok, milyen ötletből lyukadtam ki ide! Megsúgom: bdsm, kézkötözés. Azért utólag örülök, hogy a képen látható megoldás megmentett a 18 karikás dolgoktól.
A női alak (kitaláljátok, ki ő?) ceruzával készült, direkt vázlatosan, míg a ruhája pántja ragasztószalagból van, akárcsak a másik oldalon látható kissé bénácska ruha és szív.

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Huszonötödik nap

106. lépés - Szeret, nem szeret

Annak idején, amikor megkaptam a naplót, úgy terveztem, elásom ezt az oldalpárt... ahhoz képest elég sokat változott a dolog. :D
Gondolkoztam azon is, hogy az ősz közeledtével beragasztok néhány még zöld levelet, és már megsárgultakat is, ám végül a rajz mellett döntöttem az időtállósága miatt. Komposztálandó alanynak az őszirózsát választottam, szép, nem nehéz megrajzolni, mégis mutatós. Bal oldalra két még viruló virág került egy tündérrel, hisz sokan úgy tartják, minden növényhez tartozik egy tündér - és aranyos elképzelni, hogy ők vigyáznak védenceikre. A másik lapra pedig egy, már hervadó, haldokló változatot rajzoltam fel.

107. lépés - Pormanó

Hősiesen végigtapiztam a zsebeimet, de egyikben sem találtam zsebpiszkot - szerencsére -, úgyhogy más módszer után néztem. És hát ki/mi is lehetne tökéletesebb, mint maga Pormanó?
Ceruzával megrajzoltam a figurák körvonalait, illetve megerősítettem a szemüket, szájukat, kezüket, majd virágföldet maszatolva megalkottam a testüket is.

108. lépés - Do Epic!

Talán a Veled minden hely ragyogó turnénál volt egy olyan különleges extránk, hogy olyasmiket kellett leírni, amiket minél előbb szerettünk volna elérni. Az én egyik pontom az "Élni!" volt, s most ennek apropójából született meg ez a megvalósítás is. Az "élj!" mellé pedig mindenféle buzdító vagy meghatározó szó, kifejezés került. Van, amit ceruzával készítettem, míg másoknál zselés tollat használtam.

109. lépés - Fight!

Amikor az ember dühös és forronganak benne az indulatok, akkor sokszor jól jönne otthonra egy boxzsák, hogy kiadja a bánatát - ebből a gondolatból született meg a rajzom is. Boxzsákot és boxkesztyűt választottam.

Mind a kettő ceruzával készült, kivéve a kesztyűk alatti árnyékolást, mert ott fekete szemhéjpúdert használtam.

Nézzetek vissza máskor is, folytatjuk kihívásunkat!

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Huszonhatodik nap

110. lépés - Olümposz

Magyarországon nem egyszerű kivitelezni ezt a feladatot - legalábbis gyakorlatban. Ám addig is, míg rá nem bukkanok egy megfelelő dombra, rajzoltam egy sajátot. Bár ha egészen pontosak akarunk lenni, nem is dombot, hanem hegyet, méghozzá a görög istenek lakhelyét!
Gondolkoztam Mordoron is, de a fekete színesekkel meggyűlt a bajom, és hát az Olümposz magasabban is van. Azért onnan szép útja lehet a naplónak. :D
A kép elkészítéséhez ceruzákat és sima krétákat használtam.

111. lépés - Ringat a víz

A végső megvalósítást rengeteg ötlet előzte meg, bizonyos okokból azonban mind kiestek, így maradt a tengerfenék, amit ceruzával rajzoltam és satíroztam. Hogy ne legyen olyan üres, és ússzon is benne/rajta valami, külön papírra megrajzoltam Vihart és a kis orca bébit, előbbinél ceruzákat, míg utóbbinál filcet használva. Miután elkészültek, kivágtam- és cellux-szal rögzítettem őket épp csak annyira, hogy bármikor kivehetőek legyenek.

112. lépés - Ham-ham

A feladat azt kéri, töröljük bele a szánkat, illetve, hogy dokumentáljuk a vacsinkat. Nos, előbbit kihagyva a kreatívabb és kevésbé undorító dokumentáció mellett döntöttem. A kenyeret, felvágottat, uborkát, tojást és tejet külön lapra rajzoltam - színezéshez festéket használtam -, majd beragasztottam a naplóba. Miután ez megvolt, ceruzával teleírtam a hátteret, a roppant elmés "ham-ham", "nyam-nyam" szavakat használva.

113. lépés - Messze hív a nagy folyó...

Hát eljött ez a pillanat is... elérkeztünk az utolsó feladathoz. Mindenképpen valami monumentálisabbat szerettem volna, ami közben tükröz engem is. Ahogy láthatjátok, a választásom Pocahontasra és Meekora esett, nem véletlenül. Valószínűleg mostanra sejtitek, hogy Disney rajongó vagyok, tehát még utoljára visszatértem gyerekkorom meghatározó alakjaihoz.
De be kell vallanom, nem gondoltam, hogy akkora fába vágom velük a fejszémet, amekkorába. Pocahontas arcára nézve azt hihetné az ember, a minimalizmusa miatt egyszerű megrajzolni. Elárulom: nagyon nem - épp az ellenkezője! Elég egyetlen picit máshogy kanyarított vonal, és fuccs az egésznek. Aztán ott van még a fekete haja és a háttér is, ami szintén melós és nehéz.
Több órán át készítettem, és bizony sokszor szerettem volna sírni vagy a földhöz vágni, mert az istennek sem akart sikerülni ez vagy az. Ráadásul a lapom is kibolyhosodott. :D
Na, de lényeg a lényeg: ha nem is tökéletesen, de sikerült megoldani mindent, és egy melós megvalósítással befejezni a naplót (amihez tengernyi emlékem fűződik immár), és kinyírni magamat. :D

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Ide kattintva visszanézhetitek a korábbi részeket.

Megtetszett? Szerezz egyet te is!

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Agatha és Sophie története happy enddel ért véget. Viszont egy kósza kívánság, és a mese tovább folytatódik. A lányokat a Blogturné Klub öt bloggere is elkíséri újabb kalandjain, amely végén happy end lesz. Vagy nem? Tarts velünk te is szeptember 2 - 6. között, és ha velünk játszotok, megnyerhetitek a Twister Media által felajánlott példányt Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek regényéből.

Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786158041553
Oldalszám: 544 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Soman Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?
Soman Chainani különleges világot teremtett. A Newbery-díj legutóbbi jutalmazottja, Ann M. Martin „páratlan mesének” nevezi, amely „csupa romantika, varázslat, humor és rejtvény. Legszívesebben egyhuzamban olvasnánk végig.”

Saját véleményem:

Még mindig ámulatba ejt Soman Chainani lenyűgöző világának kidolgozottsága, komplexitása. Az pedig végképp, hogy képes volt az alapokból egy teljesen új világot felépíteni. Méghozzá nem is akármilyet! Már az első kötet során is érezhető volt, a Jók és Rosszak Iskolája nem egy gyermekmese, most meg aztán végképp.
Egyrészt egy sok-sok évtizede aktuális, kényes vitatémát láthattunk megelevenedni a lapokon, másrészt a regény hangulata is borongósabbá lett - a növekedő tétek végett. Agatha és Sophie meséje már tényleg nem játék, sokkal inkább ádáz háború, melynek majd' minden csatája valamiféle elgondolkodtató téma köré összpontosul.

Az első kötet végén Sophie és Agatha rengeteg bonyodalom árán, de megszerezte a hőn áhított boldog befejezést, köszönhetően merész húzásuknak. Ezzel együtt visszatértek szülőfalujukba, ahol ünnepelt sztárokká váltak. Ám, ahogy az lenni szokott, a hírnév és a csillogás egy idő után megkopik, elavul, az emberek pedig szép lassan elfeledkeznek róla.
Míg Sophie képtelen szabadulni valódi mivoltától, addig Aggie-ben megfogalmazódik a kérdés: valóban jól döntött? Vagy a barátság helyett a szerelmet és Tedrost kellett volna választania? Mindez a dilemma óvatlan kívánságba torkollik, melynek következtében a lányoknak menekülnie kell. És hát hol máshol is köthetnének ki, mint a mesék birodalmában, régi iskoláik világában?
Csakhogy az elmúlt hónapok alatt minden megváltozott. Nincsenek többé Jók és Rosszak, helyettük Lányok és Fiúk vannak, akik hadban állnak egymással. Sophiék esetén felbuzdulva minden felnőtt és diák Végességes és Végestelen lány összefogott, s eltökélte, hogy hercegek - és a nekik való alárendeltség és megfelelési kényszer - nélkül fog élni. Ezzel szemben a hercegek és vezérük, Tedros háborút tervez és Sophie fejét követeli. Agathának döntenie kell a barátság és a szerelem között.
A választás azonban nem egyszerű. Sok a pro és kontra érv mind a kettő mellett, mi több, a sulik újításai, vezérei, diákjai is megnehezítik a folyamatot.

Remek ötlet volt a szerző részéről, hogy ismét két nagy ellenpólust állított egymással szembe. A nők és férfiak fontossága, szerepe egyébként is érzékeny téma világunkban, de ahogy itt is látható, hatalmas galibákat tud okozni, ha ennyire eltávolodva feszül egymásnak a két csoport. Jól elkülönül, mi nők, mennyi dolgot teszünk másként a másik nem jelenlétében, és akkor, ha nem kell miattuk azokra odafigyelnünk. De épp így kirajzolódik az is, mennyire nem lehet elkülöníteni a két nemet. Soman Chainani jó kis burkolt igazságokat rejtett el a háttérben, még akkor is, ha mesei köntösbe csomagolta őket.
Ám ami ennél is jobban elgondolkoztatott az a Sophie vs Tedros dilemma. Sok helyen láttam, hogy az olvasók sérelmezték a szerző azon húzását, miszerint a barátság választása a szerelemmel szemben, megbánandó, hisz azzal, hogy Agatha megbánja korábbi döntését, és újra kinyitja meséjüket, azt mondja, a szerelem fontosabb a barátságnál. De ha a felszín alá ásunk, akkor kiderül, hogy ebben az esetben nem biztos, hogy beszélhetünk barátságról. Abban a helyzetben, amit a második rész nyitánya és későbbi eseménysorozata felvázol, semmiképp. Akkor pedig adott a kérdés: áldozzuk fel magunkat és ragadjunk bele egy olyan kapcsolatba, amiben nem vagyunk boldogak, vagy nem feledve a régi szép emlékeket, nyissunk az új és boldogságot hozó esély felé? Ugye, mennyivel másabb az egész? És lényegében ez az az út, amit a két lány segítségével ki kell taposnunk.

Ezúttal is megannyi izgalmat, kalandot és veszélyt élhetünk át, miközben megoldásra váró rejtélyek lappanganak a háttérben (például a lányok új dékánja vagy a furcsa Yara), az idő pedig egyre csak fogy. Az egykori barátnők bizalma meginog, valódi énjük a felszínre tör, miközben régi és új karakterek segítik és bonyolítják a dolgokat. Az iskolák és új szellemiségük pedig extra fűszerként nem csak átrendezi a viszonyokat, hanem új, felfedezésre váró terepet is kínál.
Nem hittem volna, hogy Soman Chainani képes lesz másodszor is úgy végigkalauzolni az iskolán, a tanórákon és minden ezzel kapcsolatos terepen, hogy valósággal igyam a szavait, és megszállottan akarjak belőle még többet, de sikerült. Sőt! Egészen mókás (máskor pedig szomorú) volt látni, milyen szélsőséges változásokon estek át az egykori nyafka hercegnők, vagy a romlott gonoszak. Bár azért annak örültem, hogy a változás nem mindenkire terjedt ki, két kedvencem például megmaradt olyannak, amilyennek megszerettem.

Ami viszont Sophiékat illeti... az bonyolult. Sophie-t alapjáraton továbbra sem tudtam szeretni, a regény elején szabályosan idegbajt kaptam tőle (hozta az üresfejű, egoista libát), mégis... hihetetlenül összetett karakter, aki érzelmeket vált ki olvasójából, még akkor is, ha azok nem pozitívak. A jó antihősök egyik ismérve, hogy úgy tudnak félelmetesek, elborultak és romlottak lenni, hogy közben az ember látja azt, miért olyanok, amilyenek. És ez itt abszolút megvan. Sophie karakterében minden a helyén van, és bármennyire is utáltam őt, szerettem a részeit. Érthető, a személyiségbeli ingadozásai logikusak, emberi, mégis ördögi.
Agathánál ellenben voltak megingásaim.
Mielőtt belevágtam az Itt nincsenek hercegekbe, újraolvastam az első részt, és talán ennek köszönhető a felismerésem, de a második kötet jó 200 oldaláig úgy éreztem, akkor, amikor Aggie belenézett a tükörbe, elvesztette a személyiségét, és átvedlett instabil, romantikus, érzékeny hercegnőbe. A jó hír viszont az: végre visszatér a régi Agatha!

Összességében az Itt nincsenek hercegek hasonlóan zseniális mű, mint elődje. Érdekes erkölcsi témákat feszeget, miközben feje tetejére állítja az eddig megismert világot, s egy új, hátborzongatóan lehengerlő, kiélezett szituációba kalauzolja el olvasóját. Végre helyükre kerülnek a karakterek, letisztázódnak a célok, és kezdetét veszi a sorsdöntő csata előkészülete. Arra azonban nem árt felkészülni, hogy a vége - a látszat dacára - brutálisan függő!
Soman Chainani sorozatát tehát szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán összetett, jól felépített, humoros, mégis komoly történetet olvasni a mesék világából.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Agatha, Hester, Pötty, Anadil

Kedvenc jelenet: az egész könyvet lehet mondani?

Negatívum:-

Borító: 5/5

Nyereményjáték

A Jók és Rosszak Iskolájába a jövendő mesék hercegnői, hercegei és főgonoszai járnak. A mostani nyereményjátékban azokat a történeteket keressük, ahol az iskolában végzettek szerepelnek. A ti feladatok lesz a képek alapján felismerni, melyik mese jelenetét látjátok, a helyes választ pedig beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyesen válaszolók közt kisorsolunk a Twister Media által felajánlott példányt Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek c. regényéből!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09.02. Always Love a Wild Book
09.03. Deszy könyvajánlója
09.04. Letehetetlen
09.05. Dreamworld
09.06. CBooks

A Twister Media kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban a nagy sikerű Mások sorozat első kötete, a Vörös betűkkel. Meggie nem egy átlagos lány, nem egy átlagos világban, ahol az erősebb győz és meg kell tanulni túlélni. Vajon sikerül neki?
Kalandozzatok velünk öt állomáson keresztül a könyv világában és ha játszotok, tiétek lehet a kötet egyik példánya!

Anne Bishop: Vörös betűkkel

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631023
Oldalszám: 512 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Saját véleményem:

Néhány nappal korábban komoly fejtörést okozott számomra ez a könyv. Fogalmam sem volt mit, és legfőképpen hogyan fogok írni róla. Őszintén szólva, abban is kételkedtem, hogy nem vágom falhoz, vagy csukom be és teszem el a szekrényem legaljára. (Ha a blogturnés csajok mesélni tudnának...)
Rég találkoztam már olyan regénnyel, ami ennyire intenzív, és ennyire eltérő érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt teljesen más sztorira számítottam, másrészt a magyar borító is taszított (anno az eredeti borítójába szerettem bele és az keltette fel az érdeklődésemet; a miénkkel pedig nem tudok megbarátkozni - Meggie nem ilyen undok, pszichopata béka, mint ez a csaj); harmadrészt - és főként ezzel nem tudtam mit kezdeni - annyira unalmas, túlírt, semmitmondó, ismeretlen szavakkal teli, kesze-kusza szálakkal átszőtt bevezetőn kellett átverekednem magam, hogy úgy éreztem, ha csak még egy oldalt el kell olvasnom, eret vágok. Elképzelésem sem volt, mi sülhet ki egy olyan sztoriból, amiben van egy mogorva, az embereket láthatóan gyűlölő farkas; egy visszamaradott, cuki csaj, aki kínzói elől menekül; egy szereposztó díványokon fetrengő kémnő, akit a színészi karrier éltet; és egy meghurcolt zsaru, aki áthelyezése után rögtön vészjósló legendával találkozik. Ám a legrosszabb mégis az volt, hogy olybá tűnt, mindenbe belekapunk egy kicsit, de ahelyett, hogy haladnánk a megvilágosodás útján, még mélyebbre barangolunk az erdőben, távolodva a céltól. Szóval kimondom, az első 100-150 oldal dögunalom volt. Minden tartalom nélkül lézengtünk-ide oda. Ráadásul a nyakamba zúduló teljesen új világgal sem igazán tudtam mit kezdeni. Egyszerre volt túl sok és túl kevés az infó, ami alapján építkezhettem volna.

Mielőtt azonban önszántamból cassandra sangue lánnyá váltam volna, arra lettem figyelmes, már nem akarom félpercenként letenni a könyvet. Ahogy peregtek a lapok, úgy váltam egyre jobban megszállottjává ennek a különleges világnak és közösségnek. Hirtelen érdekelni kezdtek a szereplők, a titkaik, és minél jobban elmélyedtem történetükben, annál jobban megszerettem őket. Mindezzel párhuzamosan a világ is kezdett értelmet nyerni, sikerült összeraknom minden mozaikdarabkát. Vagy legalábbis majdnem mindent, ugyanis a szerző annyira komplex, mélyen gyökerező világot és történelmet hozott össze, amiről mindig lehet valami újat megtudni. Minden oldal hozzátesz, szélesíti. Gyanítom, ez a későbbiek során is így lesz.

De hogy miről is szól a Vörös betűk?

Világunkban két csoport vív ádáz harcot egymás ellen, hol látható, hol láthatatlan módon, miközben igyekeznek együtt élni. Az egyik csoport az embereké, a másik a terra indigene lényeké, akik nem emberek, de nem is állatok. Vannak közöttünk alakváltók (Farkas, Medve, Sólyom, Bagoly, Holló), "vámpírok", és elementálok is, és bár látszólag különbözőek, mégis egy csoportot alkotnak. Erejükből adódóan az emberek fölött állnak, az évezredek során embertársainknak mégis sikerült velük kialakítaniuk egy cserekereskedelmen alapuló szövetséget. Ebből adódóan, bizonyos szabályoknak megfelelően, a terra indigene lények nem gyilkolják le az embereket, ha azok nem lépik át a határaikat. Mi több, léteznek olyan városok, ahol a két fél "együtt él". Ilyen például Lakeside is, ahol Meggie menedékre lel, mint emberi Összekötő a két csoport között.

Meggie egy 24 éves, érettségben jócskán visszamaradott cassandra sangue lány (ha jól vágják meg, jósálmokat lát, melyek eufórikus élményt nyújtanak neki - ám megvannak a maga buktatói), akinek sikerült megszöknie fogvatartóitól. Minden esetlensége és tapasztalatlansága ellenére jókor toppan be jó helyre, így megkapja az udvar mogorva Farkasától az összekötői állást, mely védelmet nyújt számára üldözőitől. A lánynak innentől kezdve meg kell tanulnia egyedül boldogulnia az olyan hétköznapi dolgokban is, mint a mosás vagy a mikró bekapcsolása, közben pedig bele kell tanulnia feladatába, és ügyelnie kell az udvarban uralkodó szabályokra, hisz elég egyetlen baki, és vacsoraként végzi. A városka lakói pedig nem könnyítik meg a dolgát. Tehát adott egy látszólag érett lány, tizenéves fejlettségi szinttel, és rengeteg vérszomjas, minden emberben prédát látó fenevad, aki csak arra vár, hogy lecsaphasson.

A történet javarészt Meggie-re fókuszál, bemutatja miként fejlődik, tanul, és naiv ártatlanságával hogyan lopja be magát a városka lakói többségének szívébe. Nem fogok hazudni, lassú folyamat, sokszor mindenféle különösebb bonyodalom nélkül, ám annál meghatóbb. Látni, ahogy a kiszolgáltatott, Disney hercegnői-naivitású lány kőkemény szíveket lágyít meg, s éri el, hogy vérszomjas ragadozók porcelánbabaként óvják... csodaszép. (Mindenki megnyugtatására, ebben nincs semmi spoiler.)

Mindemellett Meg úgy hozza az ártalmatlan, védelemre szoruló, mindenkivel szemben segítőkész, jótét lelket, hogy az nem idegesítő. Roppant szerethető karakter, aki önnön hátrányai okán rengeteg mosolyfakasztó pillanatért felelős.

És amikor társul hozzá egy kölyök Farkas, Sam is, akkor duójuk ténykedése kiveri a cukisági faktor csúcsát. Komolyan, ha másért nem is, de a Sam-Meg pillanatokért kihagyhatatlan a Vörös betűkkel.

Szerencsére jócskán van még ok, amiért érdemes belevágni. Ilyen például a közösségi élet, ami elsőre nem hangzik túl izgalmasan, mégis érdekes (engem kicsit az amish közösségekre emlékeztetett - jóval több szabadsággal), vagy a sok-sok rejtély. Titkok, látomások, nyomozás, régi legendák, háttérben mozgolódó, befolyásos alakok, ez mind megvan benne. De ugyanígy talál kedvére valót az is, akit a természetfeletti világ érdekel. Anna Bishop egészen varázslatos módon hozta össze a fantáziája teremtette lényeket a standard lényekkel. Jómagam például imádtam a "vámpírokat", vagy a pónikat, akik termetbeli változásra képes, természeti erőforrásokat befolyásoló-erővel rendelkező, kockacukor és répazabáló népség.

Amit viszont nem találni a Vörös betűkkelben, az a romantika. Illetve ez így nem teljesen igaz. Érezhető a kémia, de mivel egyelőre sem ideje, sem helye nincs, meg is reked azon a "Csókold már meg, az isten szerelmére! Hát mindjárt kigyullad az Olvasó!" szinten.

Mindent egybevetve, ha érdekel titeket a világ, kíváncsiak vagytok Meggiék történetére, akkor arra buzdítalak benneteket, vágjatok bele! Megéri átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon. Ha valaki, én már csak tudom. A "Mi a fene ez? Mindjárt kiugrok az ablakon."állapotból eljutottam a "Hozzám ne merj szólni, olvasok!"és az "Ide a folytatást, de most azonnal"állapotig.

A Vörös betűkkel lassú ívű, ámde annál gyönyörűbb történet családról, barátságról, összetartásról, hűségről, és a másság elfogadásáról. Anne Bishop olyan világot és karaktereket teremtett, ahol és akikkel, minden viszontagság ellenére imádnék élni. Bár tulajdonképpen már a családjukhoz tartozom. Együtt szomorkodtam, dühöngtem, nevettem, olvadoztam és izgultam velük. Úgyhogy, ha valaki tudja, hol lehet Összekötői szerepre jelentkezni a Lakeside udvarba, akkor ne habozzon megosztani velem. Ó, és szeretnék egy saját Samet is!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Sam, Henry, Vlad, Erebus papa, Meggie, Tess, Simon és a pónik

Kedvenc jelenet: minden Meggie és Sam jelenet

Negatívum: lassú felvezetés

Borító: 5/2

Lakeside udvar térképe

Nyereményjáték

A könyvben különböző Mások által alkotott klánokról olvashatunk, akik gyakran felbukkannak. Mostani játékában könyvhöz kapcsolódóan minden állomáson találtok egy bizonyos klánt szimbolizáló, ábrázoló képet és ki kell találnotok, melyik klánra gondolunk.
Játékra fel!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/07 Insane Life
09/09 CBooks
09/11 Függővég
09/12 MFKata gondolatai
09/15 Dreamworld

Az Atheneaum Kiadó jelentette meg Jodi Picoult első young adult regényét: Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el közösen írtak. Nagy sikert aratott a könyv a magyar olvasók körében és máris örülhetünk az újabb résznek: megjelent a folytatás Lapról lapra címmel. A történet izgalmas fordulatokkal folytatódik, és számos új szereplőt is megismerhetünk. Tartsatok velünk a Lapról lapra blogturnéján! Vajon Edgar hogyan állja a helyét a mesében, és Olivér a való világban? A kiadó jóvoltából két szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Jodi Picoult & Samantha Van Leer: Lapról lapra

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632935478
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.
A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Saját véleményem:

Néhány hónappal ezelőtt teljesen megbabonázott és szerelembe ejtett a Sorok között. Örültem, hogy végre olyan sztorit olvashatok, mely életre kelti minden könyvmoly álmát, és megmutatja, mi történik akkor, ha a sorok között megbúvó álompasi életre kel és belénk szeret.
Tudtam, hogy lesz folytatása is, ám mivel annyira lezártnak éreztem Oliverék (nem, továbbra sem vagyok hajlandó Olivérnek hívni) sztoriját, arra számítottam, Edgar veszi át a főszerepet, és általa végigkövethetjük, milyen a másik véglet, amikor húsvér emberből válik könyvszereplővé valaki. Nos, ami azt illeti, részben igazam lett, ugyanis Edgar saját fejezetei valóban prezentálják a felsoroltakat, ám mellette figyelemmel kísérhetjük azt is, mi van Delila és Oliver boldogan éltekje után.
A szomorú valóság az, hogy semmi jó. Fizikailag hiába vannak közel egymáshoz, a hétköznapi élettel párosuló dolgok megkoptatják románcuk fényét. Szüleik előtt hazudniuk kell - főként Olinak -, a suliban egyik kényes szituációból csöppennek a másikba, ráadásul a mesekönyv, és annak szereplői sem hagyják nyugodni őket.

A szerzőpáros (vagy ha engem kérdeztek, inkább Samantha) pontosan azokat a kényes témákat kapta el és járta körbe, amik egy Deliláékhoz hasonló esetben mindenki fejében megfordulnának. Miként boldogul Oliver a hétköznapokkal és a modern technikával? Mennyire jön ki új anyukájával, hogyan veszi át Edgar szerepét? Milyen módon képes beleolvadni a számára ismeretlen iskolarendszerbe? Szerez új barátokat/elfelejti a régieket? Most, hogy minden komolyabb akadály elhárult, miként élik meg Delilával párkapcsolatukat? Viszonyukat nem befolyásolják a kitáruló világgal együtt járó egyéb lányok?
Kezdetben tehát nagyjából ezekre a kérdésekre kapjuk meg a választ, és annyit elárulhatok, Oliver ügyetlenkedése rettentően mókás! Roppant jókat szórakoztam rajta. Szegénykém olyan volt mintha magát Tarzant eresztették volna be az suliba, középkori(as) kiadásban. És az a helyzet, számomra mindvégig ő maradt a - ha nem is az egyetlen, de a - legértékelhetőbb pont. Minden más... mintha kifordult volna önmagából. Delilára például rá se ismertem. Átvedlett egy mindenen kiakadó, csapongó érzelemvilágú, hisztis tinilánnyá. Ám amit végképp nem tudtam, és a mai nem tudok hova tenni, az a szerzői stílus. Őszintén kíváncsi lennék, mennyi köze is volt ehhez Jodi Picoultnak, ugyanis mintha az egész visszafejlődött volna gyermekibb hangra. Túl elnagyolt/mesei lett, s ezzel elvesztette a hitelességét. Ráadásul az a rengeteg "S"-re magyarított "and" se javított rajta... sőt...

S (haha, bocsi) míg álompárunk küzd a saját problémáival, addig Edgar éli önnön által megteremtett életét... ami ideig-óráig buli, de hosszútávon már nem. Ugyanis, ha egy könyvnek nincs olvasója, a sztori sem zajlik, mindenki azt teszi, amihez kedve van épp, vagy amire lehetősége van. Csakhogy a szereplők többsége nem boldog új környezetében, karakterében, és maga a könyv is kezd összeomlani. Egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik, majd amikor Oliverék is belekeverednek a dologba, minden összekuszálódik. Szereplők cserélnek helyet, új emberek ismerik meg a mesei világot, és a rengeteg különböző álom annyira összegabalyítja a dolgokat, hogy azt lehetetlen kibogozni. Mindez a nagy csavarig élvezetes, mókás és izgalmas, mi több, a körülményeket tekintve, a maga szürrealitásában még hihető is, de a szerző(k) által meghozott, nem várt lépés túl sok és túl valóságos ehhez a meséhez. Egyszerűen nem passzol ide. Főleg nem úgy, hogy effektíve tönkre vág egy újonnan, szépen felépített szálat.
Kimondom: haragszom érte.

Összességében tehát a Lapról lapra felemás élményeket hagyott bennem. Szerettem a felmerülő, reális kérdéseket és azok boncolgatását, Oliver ügyetlenkedéseit, az állati karaktereket (régieket és újakat egyaránt); továbbá örültem, hogy Delilah bolond barátnője, Jules is komolyabb szerephez jutott végre. Ami viszont keserű ízt hagyott maga után, az az egyes szereplők és a stílus visszafejlődése, karöltve a váratlan fordulattal.
Mindebből kifolyólag azt tudom mondani, ha kíváncsiak vagytok Oliverék és Edgar jövőjére, akkor olvassátok el, jókat lehet rajta mosolyogni; ám, ha úgy döntötök, megálltok az első rész után (amit mindenkinek tiszta szívből ajánlok!), úgyis teljesen kerek a dolog.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Oliver, Frocli, Fuszekli, Jules, Hapci

Kedvenc jelenet: Oliver bakijai a hétköznapi életben

Negatívum: stílus és a fordulat

Borító: 5/5
Sorozat: Sorok között 2.

Nyereményjáték

Előnyben azok, akik más olvasták az első részt! A blogturné mind az öt állomásán a bejegyzésekben elrejtettünk egy-egy szereplő nevét. Gyűjtsd össze a kiemelt betűket, tedd helyes sorrendbe és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/08 Kelly és Lupi olvas
09/10 Szembetűnő
09/13 Deszy könyvajánlója
09/15 CBooks
09/17 Dreamworld

A Twister Media jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Harmon Arctalan szerelem című regénye. Ennek örömére a blogturné klub nyolc bloggere bemutatja nektek Fern és Ambrose szívszorító szépségű történetét gyászról, barátságról, szerelemről és hősiességről.

2016. szeptember 18-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631061
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Marczali Ferenc

Fülszöveg:

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza.
Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé.
Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz.
Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Saját véleményem:

Az Arctalan szerelem nálam azon könyvek csoportjába tartozik, amiket megelőzött a hírük. Csupa-csupa magasztalást olvastam róla, s mindez a megkapó fülszöveggel és lélegzetelállítóan gyönyörű borítóval párosulva igencsak felturbózta az elvárásaimat. Nagyon erős, érzelmileg mély, felkavaró, emlékezetes sztorit vártam tőle. Talán hiba volt. Talán el kellett volna határolódnom az őt övező hype-tól, és hagyni, hogy egyszerű regényként tegye a dolgát és hasson rám.
Ha rám hallgattok, így tesztek. Engeditek, hogy önmaga legyen, és nem támasztotok vele szemben semmiféle elvárást, mert szép és értékes történet ez, csupán másként.
Hiába vártam a kiemelkedően szép megfogalmazást, a lelkemet darabokra szaggató érzelmeket, a veszteség letaglózását, és azt a szenvedélyes szerelmet, mely átjárja a pórusaimat, sajnos a nagy bumm elmaradt, pedig mindene adott volt hozzá. Ellenben gazdagabbá tett sok-sok értékes, megszívlelendő gondolattal.

Az Arctalan szerelem két emberről szól, ám a fülszöveggel ellentétben nem egy lányról és egy fiúról, hanem két fiúról, és az ő keresztjeikről - Fern inkább amolyan közös pont a életükben, sorsukban.
Bailey - a történet szíve - izomsorvadásban szenved, állapota hónapról hónapra, évről évre romlik, s bár tisztában van azzal, hogy élete vészesen közelít a végéhez, igyekszik kihasználni minden egyes pillanatot. Tele van álmokkal, vágyakkal, sugárzik belőle az életszeretet; ahelyett, hogy azon keseregne, szüleinek és unokatestvérének, Fernnek kell mozgatnia, rendeznie őt, megpróbálja a napos oldalról szemlélni a dolgokat, és viccel fűszerezni meg a megalázó pillanatokat. Amit pedig nem tud megvalósítani így, azt megpróbálja úgy. Ha nem lehet belőle birkózó, hát más módon válik azzá apja csapatában.
Az ő karaktere valóságos gyöngyszem. Nem lehet nem imádni! Amy Harmon segítője és személyes tapasztalatai alapján képes volt Bailey által bebizonyítani, hogy nem a külső számít, hanem a belső.
Könnyű lenne sajnálni a haldokló, többé-kevésbé magatehetetlen srácot, ám a személyisége nem engedi. Olvasás közben nem egy szánandó fiatalt látni benne, hanem a kissé őrült, példaértékű, ragyogó kisugárzású, vicces, kedves, jószívű fiút, aki rámosolygott tolvajára.
Nem véletlen, hogy a legérzelemtelibb pillanatok, a legszebb és -meghatóbb írói húzások mind hozzá köthetőek. Róla olvasni olyan, mint felülni egy vadul száguldó vonatra, amiről tudja az ember, hogy a végzetébe hajt. Egyszerre kívánod, minél előbb legyen vége, hogy ne fájjon annyira, és szeretnéd, ha minél hosszabb utazásra vinne, mély nyomokat vésve a szívedbe.
Rám ő volt a legnagyobb hatással. Ahogy kinyitottam a könyvet, tisztában voltam vele, mi vár rám, főleg, hogy megtaláltam az Amy Harmon által elrejtett meglepetést is. Szóval érdemes nyitott szemmel fürkészni a lapokat, és olyasmire is odafigyelni, amire máskor nem.

Fentebb azt írtam, nem tett rám érzelmileg akkora benyomást ez a regény, mint vártam, közben pedig itt papolok arról, Bailey mennyire megdolgoztatott. Ennek rendkívül egyszerű a magyarázata. A történet elején ott lapul az a bizonyos többletérzelem, vagy ha úgy tetszik, varázslat, ami berántja az olvasót, és sajátjává teszi a szereplőket érintő érzéseket. Sajnos azonban ez elvesztődik az eseményörvényben, és teljesen nem is tér vissza (néha azért igen).
Itt konkrétan arra gondolok, hogy az írónő véleményem szerint túl nagyot karolt. Szerette volna megmutatni miért is van akkora jelentősége a későbbiekben a gyásznak, de erre ez a terjedelem nem kínált megfelelő terepet, és ahelyett, hogy valóban megalapozta volna a dolgokat, inkább csak átkötő narrációvá vált, amin az időbeli ugrások, és a két mondat közt eltelő hónapok sem segítettek. Számomra teljesen semleges volt a srácok utolsó iskolai éve; illetve a támadás és az abból fakadó besorozás sem tudott három dimenzióssá válni, mint ahogy sokáig az iraki küldetés sem. Egészen addig, míg Ambrose (gyönyörű neve van) haza nem tért, nem találtam a helyemet ebben a történetben, csak kényelmetlenül feszengtem. Ott azonban megtört a jég, megszűnt a daráló stílus, és az érdeklődésem is feléledt.

Ambrose Young a történet második főszereplője. Míg Bailey meglévő jellemével ébreszt gondolatokat az olvasóban, addig Brosey karaktere nagy utat kénytelen bejárni, és ezáltal tapasztalni.
Kezdetben ő az a tipikus jóképű sportolófiú, akit mindenki körbeleng - fiúk-lányok egyaránt -, és bár él a külseje adta lehetőségekkel, rendes srác. Vannak céljai, tehetséges, kiáll a barátaiért, s nem rest besegíteni apjának a pékségben. Fényes jövő áll előtte, ösztöndíjat ígérnek neki az egyetemeken, mégis, mindennek ellenére úgy dönt, (az ő életét is befolyásoló szeptember 11-i támadás után) bevonul katonának, hogy aztán Irakban teljesítsen szolgálatot. Sőt, legjobb barátait is ráveszi, csatlakozzanak hozzá. Azonban a háború áldozatokkal jár, nem is kevéssel. Ambrose ugyan hazatér, de szembe kell néznie a szívét nyomó terhekkel, és meg kell küzdenie a démonaival. Na, meg azzal, hogy többé már nem szép. Vagy legalábbis nem úgy, ahogyan korábban.

Az Arctalan szerelem találó (nem mellesleg gyönyörű) cím, ami két szóban összefoglalja a történet mondanivalóját. Mindegy, hogy nézünk ki, nem a külsőnk tesz minket széppé, hanem a belsőnk. Csakhogy nem könnyű ezt elhinni, amíg az ember saját bőrén nem tapasztalja. Fern és Ambrose viszont egyaránt megtapasztalhatja milyen a két oldalon állni, szépnek és csúnyának lenni külsőleg. Kettejük viszonya ettől - a változó állapotok miatt - különleges. Valóban olyan, mint egy modern Szépség és a Szörnyeteg feldolgozás. Hol vicces, hol szomorú, hol pedig aranyos. Nekem csupán két dolog rontott az élményen: Ambrose érzelmi bizonytalansága, ami abszolút reális lett volna, ha érzem a vívódása mögötti, Fern irányába táplált érzelmeket, de az a helyzet, sokszor én magam sem voltam benne biztos, hogy valóban szerelmes-e a lányba. A másik, komolyabb dolog, ami lényegében az egész sztorira kihatott, az a hiányos szavak mögötti tartalom. Tényleg gyönyörű dolgok hangzanak el, és még annál is szebb pillanatokat élhetünk át, de legtöbbször ezek csak fekete-fehér szavak maradnak. Hiányzik mögülük az a 100-120 oldalnyi élet, amit elvitt a felgyorsított narráció, és ezt nagyon sajnálom. Számomra emiatt nem lett átütő siker az Arctalan szerelem. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne élveztem vagy szerettem volna, mert igenis szerettem Ambrose-t, a sebhelyét (apropó, mondtam már, hogy mindig is buktam a Szörnyeteg és az operaház fantomja típusra? szerintem egyikük sem volt csúnya), Fernt, az általuk átélt pillanatokat, a vagy-vagy játékot, a múltbeli emlékeket, a szülőket, és minden egyebet. Bailey-t csak azért nem sorolom ide, mert őt imádtam! Tehát a legapróbb szépítés nélkül ki merem jelenteni, ha nem irreleváns elvárásokkal kezdek bele, csupán egyszerű regényként kezelem, nem kattogtam volna annyit a hibáin.
Az Arctalan szerelem értékes történet életről, barátságról, gyászról, szépségről, tele megszívlelendő gondolatokkal. Nem tökéletes, mint ahogy az ember sem, de szép. És ha belevágtok, figyeljetek afejezetek címeire!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Bailey, Ambrose, Fern

Kedvenc jelenet: a táblára írogatós, a karaoke, és minden, amiben Bailey is szerepel

Negatívum: kevés a sorok mögötti tartalom

Borító: 5/5

Ambrose és Fern játéka

A történetben Ambrose és Fern saját vagy-vagy játékba kezd. Elsőre talán jelentéktelennek tűnhet a dolog, ám komolyabban szemlélve rájöhetünk, mennyi mindent elárul valakiről egyetlen válasza.
Imádtam ezeket a pillanatokat, izgalmas volt látni, melyik karakter mit választ, és sokszor, mielőtt elolvastam volna az ő feleleteiket, én is letettem a voksomat egy-egy opció mellett; aztán eszembe jutott, mi lenne, ha megmutatnám mindezt nektek is?! Összegyűjtöttem hát a kérdések 99 százalékát, és megválaszoltam őket, s arra buzdítalak titeket is, ha van kedvetek, csatlakozzatok. Akár itt, akár máshol. :)
Ha pedig Fern és Ambrose válaszaira is kíváncsiak vagytok... nos, akkor kénytelenek lesztek elolvasni a regényt.

Utcalámpák vagy stoplámpák? utcalámpák

Senki vagy sehol? sehol

Okos vagy szép? okos

Előtte vagy utána? előtte

Szerelmes dalok vagy szerelmes versek? szerelmes dalok

Matricák vagy ceruzák? ceruzák

Gyertyák vagy villanykörték? gyertyák

Templom vagy iskola? templom
Harang vagy füttyszó? füttyszó

Régi vagy új? régi

Sárkány vagy lufi? sárkány

Shakespeare vagy Eminem? Shakespeare

Elbújni vagy megkeresni? elbújni

Süket vagy vak? süket

Country vagy klasszikus? country

Rock vagy pop? rock

Lassú számok vagy azok, amik fejbe vágnak? amik fejbe fejbe vágnak

Bal vagy jobb? jobb

Naiv vagy hülye? naiv

Tűzijáték vagy felvonulás? tűzijáték

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a háború által szétszakított pároké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy labirintus játékot, mely alapján azt kell kitalálnotok, melyik út köti össze a párokat. Ha ez megvan, nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a helyes betűjelet, illetve a másik sorba a páros mindkét tagjának nevét. Ám nem árt figyelni, végkifejlettől függetlenül, csak és kizárólag a háború miatt elszakított szerelmespárokat keressük (minden esetben azok képezik a helyes megoldás, akik a jó út két végén találhatóak).
Amennyiben az összes feladatot teljesítitek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egyik példányát.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/18 Letehetetlen
09/19 Kelly & Lupi olvas
09/20 CBooks
09/21 Deszy könyvajánlója
09/22 MFKata gondolatai
09/23 Kristina blogja
09/24 Dreamworld
09/25 Always Love a Wild Book

Vigyázz, mit kívánsz! Autumn Falls, a suli új lánya nem a legnépszerűbb, hiába szerez barátokat, és hiába beszélget egyre többet a nagyon cuki Seannal. A kezébe kerül viszont egy napló, amibe ha beleírja a kívánságait, azok bizony teljesülnek...

Az imádnivaló regény az egykori Disney-sztár, Bella Thorne életéből merít, és a szép színész-énekesnő az egyik társszerzője.

Kövessétek velünk a turnét, amin a Menő Könyvek jóvoltából 1 példányt ti is megnyerhettek a regényből!

Bella Thorne & Elisa Allen: Autumn ajándéka

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634032458
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Steiner Kristóf

Fülszöveg:

Autumn Falls, a suli új csaja nem épp a legnépszerűbb lány az Aventura Gimiben. Bár szerencsére szerez magának barátokat, akik jóban-rosszban mellette állnak, az mégsem túl jó jel, hogy kivívja a gimnázium méhkirálynőjének haragját. Sőt, rájön, hogy a fiú, akit kinézett magának, sajnos szintén a gonosz csajokkal lóg. Attól kezdve, hogy Autumn elkezd az érzéseiről naplót vezetni, valóra válnak a legvadabb kívánságai. Vajon ez csak egy furcsa egybeesés? Vagy lehet, hogy a napló képes helyrehozni az életét?

Saját véleményem:

Mielőtt rátérnék a lényegre, muszáj elmondanom, hogy bár Bella Thorne személye miatt figyeltem fel a regényre (mindig olyan kis vidám, egyszerű csaj látszatát kelti), egyáltalán nem ismertem a pályafutását. Tovább megyek! A töténetről sem tudtam semmit, azt leszámítva, hogy életrajzi ihletésű. Mindebből kiindulva, bizony meglepve tapasztaltam, hogy az Autumn ajándéka nem pusztán realista sztori, hanem misztikus elemeket is tartalmaz, míg a Bellához, illetve az ő életéhez köthető dolgok (diszlexia, származás, kinézet, elhunyt édesapa), valóban csak kiegészítő kellékek.
Maga a könyv tipikus tinilimonádé (hasonló a Disney tinisorozatokhoz/filmekhez), az édes, egyszerű, kicsit rózsaszín fajtából. Ám ezzel abszolút semmi baj, a célközönség számára pontosan azt adja, ami elvárható tőle. Valószínűleg, ha 10 évvel fiatalabb lennék, rám is nagyobb hatást gyakorolt volna - régebben imádtam a Disney sorozatokat.

A regény főszereplője, Autumn rögtön az első fejezetekben új helyzetben találja magát. Hat héttel a család újraegyesülése előtt bekövetkező tragédia után, édesanyjával és öccsével új városba költözik, távol barátnőjétől, és mindentől, amit addig ismert. Nem elég tehát, hogy elvesztette édesapját, még az új suliba is be kell illeszkednie. Mindez viszonylag könnyen is megy számára, hamar új barátokra lel, csakhogy a barátai hadban állnak az évfolyam menő klikkével (egy barátnőcserés cicaharc miatt). És ha mindez nem lenne eleve is elegendő a csendesen meghúzódó lány számára, még a rivális csaj plátói szerelme is szemet vet rá, ami miatt Reenzie első számú ellenségévé válik. Innentől kezdve Autumn nap, mint nap újabb szívatásokkal kénytelen szembenézni és megküzdeni.
A cselekmény realista vonalát az iskolai események és a romantikus szál alakulgatása képezi - noha utóbbi elég hervatag és elnagyolt. A fiatalok között szövődő gyengéd kapcsolat visszhangja ellenben sokkal fajsúlyosabb, lényegében Sean miatt fejlődik ki a verbális terror.
Ha valami a szerzőpáros javára írható, az az Autumn és Reenzie közt kialakuló bullying ábrázolása. Olykor mókás, csajosan rafinált, tipikus női harcelemeket felvonultató, gondosan felépített és kifejtett folyamat, ami a cicás felszín ellenére remekül prezentálja a kortárs iskolai viselkedést, megnyílvánulást és úgy unblock a bullying témát is kimeríti.
Autumn és Reenzie jó kis adok-kapok háborút vív. Merthogy bizony Autumn nem olyan csaj, aki hagyja, hogy porba tiporják. Mindent elkövet annak érdekében, hogy bizonyítékot szerezzen az elkövető személyével kapcsolatban. Ebben pedig segítségére van egy, az apjától megörökölt notesz, ami, mint kiderül, teljesíti gazdája kívánságait. De mint tudjuk, nem mindegy mit és hogyan kérünk, ugyanis a kívánságteljesítő tárgyak/lények meglehetősen szeszélyesek, öntörvényűek, és könnyen hiba csúszhat a gépezetbe, netán egészen máshogyan teljesülhetnek a vágyak. Naná, hogy Autumn is egy sor galibába keveri magát, hála a füzetkének, mely a történet misztikus részét szolgáltatja.

Az Autumn ajándéka összességében egy írott formátumú Disney-tinirománc, misztikus elemekkel fűszerezve. Nagyon csajos, kellően rózsaszín, ugyanakkor rendkívül aranyos és vicces. Nem mondom, hogy tökéletes, mert számtalan dologba bele lehetne kötni, mégsem akarok. Hiába elnagyoltak a karakterek, vérszegény a (jelenlegi) szerelmi szál (merthogy később lesz ez még háromszög is), hemzsegnek a logikai bakik a notesszel és a kívánságokkal kapcsolatban, az a helyzet, hogy élveztem.
Egyedül talán a gyászt hiányolom. Hat hét egy édesapa elvesztése után nem olyan hosszú idő, hogy egy-két alkalmat leszámítva, ennyire elhanyagolható legyen. Ettől eltekintve azonban tartom, hogy a célközönség számára kellemes kikapcsolódást nyújthat a könyv.
Elsősorban a fiatalabb, 12-16 éves korosztálynak, és azon belül is a csajosabb, lányos könyveket kedvelő lányoknak ajánlom. Én pedig várom a folytatást, s reménykedem benne, hogy a barátok, köztük a nagyszájú Amalita és női szíveket megdobogtató JJ. több szerephez jutnak.

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Amalita, JJ., nagyi

Kedvenc jelenet: minden, amiben Amalita is szerepelt

Negatívum: a gyász hiánya

Borító: 5/3

Bella Thorne

Annabella Avery „Bella” Thorne amerikai színésznő, énekesnő és modell. Több, mint 20 filmbenés televíziós sorozatbanés több mint 60 reklámban szerepelt. Legjobban a nagyravágyó fiatal táncos, CeCe Jones megszemélyesítőjeként ismert a Disney Channel Indul a risza!című sorozatából.

1997. október 8-án született a floridai Pembroke Pinesben. Ő a legfiatalabb gyermek a családban, testvérei Kaili (1992), Dani (1993) és Remy (1995) szintén színészek és modellek. Bella, aki ír, olasz és kubai származású, a spanyol nyelvet beszélte először.

Érdeklődési körébe a tánc és a foci tartozik, szabadidejét a családjával tölti vagy házi kedvenceivel, két kutyával, hat macskával és egy teknőssel játszik. Bella azt is elárulta, hogy keményborítós könyvek gyűjtője, a 80-as évek zenéjét hallgatja és a YouTube-ot használja eszközként, hogy szerepébe bújhasson. Thorne lelkes támogatója a Humane Society of the United Statesnek, a Cystic Fibrosis Foundationnek és a The Nomad Organizationnek, mely szervezetek oktatást, élelmet és orvosi felszerelést biztosítanak az afrikai gyerekeknek.

Thorne 2007-ben egy járműbalesetben elvesztette az édesapját. Nyilvánosság előtt csak 2008 decemberében beszélt apja haláláról egy helyi televízió „View From The Bay” című műsorában adott interjújában.

Bellánál második osztályban diszlexiát állapítottak meg. Korábban állami iskolába járt, de az állandó megaláztatás miatt otthagyta az iskolát és magántanulóként folytatta. Jelenleg is otthon tanul. Sokat javított a tanulásában, miután elkezdett járni egy Sylvan Learning központba, s jelenleg már egy fokkal jobban ír és olvas. Thorne beszélt diszlexiájáról egy interjúban 2010 áprilisában az American Cheerleader Magazine-nak, és elárulta, hogy úgy tudott felülkerekedni képességzavarán, hogy kérlelhetetlenül elolvasott mindent, ami a keze ügyébe került, még a gabonapehely dobozának feliratait is.

2016. augusztus 23-án Twitter oldalán vállalta fel, hogy biszexuális

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

Mennyire ismeritek a kötet szerzőjét, Bella Thorne-t? A színész-énekesnő számos filmben és tévésorozatban mutatta már meg a tehetségét.

A feladatotok most a következő! Minden állomáson találtok 1-1 képet Bella Thorne valamely híres filmes, vagy sorozatos szerepéből. A feladat, hogy felismerjétek azt, és beírjátok a film/sorozat címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Hajrá!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/02 Sorok Között
10/03 Deszy könyvajánlója
10/05 Kelly & Lupi olvas
10/07 Dreamworld
10/09 Zakkant olvas

Egy új történet a The Duff - A Pótkerék világából! Ismerjétek meg Sonnyt, aki remekül hazudik, és ez látszólag megkönnyíti az életét, de végül csak a bajhoz vezethet...

Kody Keplinger új regénye szívbemarkoló, szórakoztató, elgondolkodtató és még vicces is, ráadásul a The Duff szereplői is tiszteletüket teszik benne!

Gyertek, tartsatok velünk a blogturnén, és nyerjétek meg a 3 ajándékkönyv egyikét!

Kody Keplinger: Lying Out Loud - A hazugságháló

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996584
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

Sonny Ardmore remekül hazudik.
Arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirakta őt otthonról, és éjszakánként titokban a legjobb barátnőjénél alszik.
Talán Amy Rush az egyetlen, aki átlát Sonny hazugsághálóján, és mellette áll, bármi történjék is. Mindent megosztanak egymással: a titkaikat, a ruháikat… Sőt, még a Ryder Cross iránti utálatuk is közös.
Ryder az új fiú a Hamilton gimiben, és megtestesíti mindazt, amit Sonny és Amy ki nem állhat: a srác egy beképzelt, sznob stréber. Csakhogy Rydernek van egy gyenge pontja: Amy. Le sem tagadhatná, hogy belezúgott. Úgyhogy amikor Ryder e-mailben randira hívja Amyt, a két lány úgy érzi, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik a számukra. Úgy alakul, hogy Sonny egy egész éjszakát végigchatel Ryderrel, és őszinte borzalmára rádöbben, kezdi megkedvelni a fiút. Csakhogy van egy kis probléma: Ryder végig azt hitte, Amyvel beszélget. Úgyhogy Sonny bonyolult hadműveletet eszel ki, amivel rádöbbentheti Rydert, valójában mindig is őt akarta, nem Amyt. Képes lesz Sonny egészen az igazságig jutni a hazugságai segítségével, vagy végül Rydert és Amyt is elveszíti?

Saját véleményem:

A nyári kánikula idején valami egyszerű, könnyed, laza és humoros olvasmány után kutattam, így leltem rá a LOLra. Kody Keplinger előző regényéből, a DUFF-ból kiindulva sejtettem, választásommal nagyon nem nyúlhatok mellé. Meglehet, a sors jókor sodorta utamba Sonny történetét, ám én fenemód élveztem! Tipikus tiniknek tinikről szóló limonádé, de a szórakoztató, olvasmányos fajtából. Az pedig már csak hab a tortán, hogy bár önálló kötet, a korábban említett DUFF rajongók is örülhetnek, néhány cameó jelenet elejéig a korábbi szereplők is felbukkannak. Mi több, hősnőnk Wes húgának, Amy-nek a legjobb barátnője!

Főszereplőnk, Sonny, egy többszörösen sérült, hátrányos helyzetű lány, aki az őt ért viszontagságok miatt hazugságokba menekül, kényszeres hazudozóként pedig lépten-nyomon füllent. Történetébe a csúcspontot kiváltó hazugságáradat kezdetén csöppenünk bele, majd végigkövethetjük, hol tudatosan, hol tudatlanul miként keveri magát egyre nagyobb slamasztikába, s miként mérgezi meg legféltettebb kapcsolatait.
Elsőként barátnőjét veszi rá arra, hogy szülei tudta nélkül befogadja, később pedig egy, a közös ellenségük ellen intézett, durva revans jóvátétele végett halmoz még több hazugságot kapcsolatukba. Legújabb osztálytársuk, a DC-ből érkezett Ryder, az a tipikus beképzelt, sznob, kocka, aki mindent és mindenkit lenéz környezetében, kivéve a gyönyörű Amy-t, akivel szeretne romantikusabb viszonyt kialakítani. A lányok - főként Sonny - ezt kihasználva megleckéztetik őt, csakhogy a poén erősebbre sikeredik a kelleténél, ráadásul a jómódú, ámde nagyon is szerény, aranyos és kedves Amy-t is rossz színben tünteti fel. Sonny, jó barátként megpróbálja helyrehozni a dolgot, ám arra nem számít, hogy egy egész éjjelen át tartó chat maratonba keveredik a fiúval, akiről kiderül, nem is annyira szemét. Az egyetlen bibi csak az, hogy Sonny véletlenül Amy profiljával bejelentkezve folytatott meghitt, bensőségest csevegést...
Hősnőnk innentől kezdve több gonddal szembesül. Hibáját el kell titkolnia a Rydert határozottan elutasító barátnője elől, miközben ügyelnie kell arra, hogy a srác véletlenül se tegyen említést róla. És ha mindez nem lenne elég, önnön fogadalma ellenére újra és újra chatel nappali ellenségével, akiről minden alkalommal egyre több lepel hull le. Kettejük bensőséges viszonya pedig azt eredményezi, hogy Sonny belezúg a valódi énjét érezhetően megvető fiúba. Ám ahhoz, hogy meghódítsa, újabb hazugságok kellenek...

Hazugság, hazugság és még annál is több hazugság - látszólag ez Sonny. Az igazság viszont az, hogy a karaktere, ha kisarkítva is, de nagyon jó példaként szolgál a problémás tiniket illetően. Vannak helyzetek, amikor könnyebb füllenteni, mint vállalni az igazsággal járó fájdalmat, és ez hősnőnk esetében hatványozottan igaz. Sonny nem csak szeretteinek, de önmagának is szeret hazudni, ezzel leplezve sérüléseit. Persze ettől még ugyanolyan erkölcstelen, amit tesz, és miután a végletekig feszíti a húrt, bosszantó is, mégis... érthető. Hibái, botlásai esendő, hétköznapi hősnővé teszik, olyanná, akivel egy korabelinek könnyebb azonosulnia az árnyaltsága miatt. Magában foglalja mindazon személyiségjegyeket, amik a tiniket jellemzik. Nagyszájú, talpra esett, nem ő a suli közepe, de nem is magányos farkas; vicces, őrült, ugyanakkor megvannak a gyenge pontjai, és a szekrényében is rejlik egy-két csontváz. És ami különösen tetszett benne, hogy bár a szerző bizonyos tetteit lelki problémákban gyökereztette, azért jócskán hagyta, hogy butaságból, mindenféle indok és kibúvó nélkül is kövessen el hibákat.
A könyv egyik központi eleme tehát Sonny karakterfejlődése, ami komolysága ellenére kellően könnyed, és inkább szórakoztató, mintsem jellemformáló életigazság.

A másik pedig mi más is lehetne, mint a romantika? Egy nagyon bonyolult kapcsolati rendszerrel megspékelve.
Rydert mindenki utálja. Sonny különösen. Ők ketten állandó kutya-macska harcot vívnak, ha csak egy légtérbe kerülnek, kivéve, ha billentyűzet segítségével kommunikálnak. Ryder viszont azt hiszi, Amy-vel kommunikál, csakhogy élőben rá sem ismer.
A kalamajka tehát garantált, fergetegesen jókat lehet szórakozni Sonny hülyeségein, és mindazon, amibe a többieket is belerántja. Ugyanakkor az is tökéletesen lejön, mennyi és milyen károkat okozhat egy hazugságháló. Kody Keplinger remekül prezentálja az egész szituáció érzelmi részét, s Sonny-val párhuzamosan fedi fel előttünk, olvasók előtt, mekkora sebeket is okozhatnak az ártatlannak tűnő stiklik.
Sonny és Ryder romantikus és mindenféle kapcsolata pedig irtó aranyos, mókás, s a szó legjobb értelmében nagyon tini. Mindezt azonban ellensúlyozza a regény másik lényeges eleme, a barátság, és az azzal társuló adok-kapok rendszer.

Én a magam részéről nagyon szerettem ezt a könyvet. Tetszett a fiatalossága, az, hogy egyszerre szertelen és komoly, imádtam a szereplőket (bár Rydert kezdetben megcsapkodtam volna), és egyszerűen jó volt csak úgy kikapcsolódni általa. Meg találkozni Wesszel. A vége miatt azonban haragszom. Önálló kötet, lezárt is, a vége mégis lóg a levegőben.
Mindent egybevetve, azoknak ajánlom a LOL-t, akik kedvelik a csacska, egyszerű, ámde annál szerethetőbb regényeket. Netán szeretnének újra találkozni régi kedvenceikkel.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Wes, Sonny, Amy

Kedvenc jelenet: Wes és Sonny beszélgetése az erdőben

Negatívum: kicsit lezáratlan

Borító: 5/3
Sorozat: A The DUFF spin offja, de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

A LOL-ban a The Duff szereplői is felbukkannak, éppen ezért az első könyvre emlékszünk vissza a játék során.
Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a feladatotok, hogy rájöjjetek, kitől is hangzottak el a szavak, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Megéri ügyesnek lenni, hiszen 3 példányt sorsolunk ki köztetek. És mivel jó fejek vagyunk, annyit segítünk, hogy a moly.hu-ról gyűjtögettünk ;)
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"– Ó, Bianca, végre megvagy! Láttad? Harrisonnal táncoltam! Szerintem el fog hívni a bálba. Ugye, milyen szuper?"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/06 Sorok Között
10/08 Könyvvilág
10/10 Dreamworld
10/12 Deszy Könyvajánlója
10/14 Letehetetlen
10/16 Kelly & Lupi olvas

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 17. nap

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 18. nap

Peter Lerangis - A kolosszus feltámasztása

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 19. nap

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 20. nap

Rick Riordan - A villámtolvaj

Roald Dahl - A barátságos óriás

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 21. nap

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 22. nap

Mary Balogh - Lánykérés

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 23. nap

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 24. nap

Nyírd ki ezt a naplót! kihívás - 25. nap

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 26. nap

Soman Chainani - Itt nincsenek hercegek

Anne Bishop - Vörös betűkkel

Jodi Picoult & Smantha Van Leer - Lapról lapra

Amy Harmon - Arctalan szerelem

Bella Thorne - Autumn ajándéka

Kody Keplinger - Lying Out Loud