Dreamworld

November 20 és 22 között a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Nektek Helena Silence: Ezüsthíd című regényét, Lena nem mindennapi, kissé hátborzongató történetét.Az értékelések mellett extrákkal, interjúval és a már megszokott játékkal is készültünk, ahol három példányt nyerhettek meg a könyvből.

Helena Silence: Ezüsthíd

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990704
Oldalszám: 552 oldal

Fülszöveg:

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Saját véleményem:

Az Ezüsthíd egy nagyon különleges és egyedülálló történet. Éppen ezért rengeteget filóztam azon, mit is írjak róla. Egyrészt, ha tehetném valószínűleg életem leghosszabb bejegyzését hoznám össze, de ugyanakkor mégsem lehet. Nem írhatok rövid bevezetőt, nem ordíthatom a világba, mennyire fájtak bizonyos dolgok, és nem vesézhetem ki azokat a részeket, amik őrjöngve bökdösik az oldalamat, hiába pukkadok ki.
Hogy miért nem? Nos, azért, mert az a meglepő fordulat - amiben egyébként később sincs hiány - állt fel, hogy gyakorlatilag a 2. fejezettől kezdve minden óriási spoilernek minősül, és véletlenül sem szeretnék senkit megfosztani attól a megdöbbentő, izgalmas, brutális és csodálatos élménytől, amit ez jelent. (Hozzáteszem, szerintem a fülszöveg is spoileres.)

Mielőtt belevágtam az olvasásba, rengeteg ötletem volt. Számtalan dolgot elképzeltem, hogyan is folytatódhat Alex és Lena története. De amit ténylegesen kaptam, az a legfinomabban szólva is sokkolt és földhöz vágott. Félreértés ne essék, tisztában voltam vele, hogy Helenában, az aranyos, kedves, romantikus lélek mellett lakozik egy, az olvasók szívét, érzéseit gyilkoló, brutálisabb is, és azt is tudtam, hogy a krimi, mint műfaj sem áll távol tőle - elég csak az Enigma bizonyos jeleneteire gondolni - ám amit itt kapunk, az leginkább egy nagy váó!-val írható le.
Már rögtön maga a kezdés is megrendítő és fenomenális volt! Minden egyes szóval egyre nagyobbra nyílt a szemem, és az elképedésembe nem csupán trauma, hanem csodálat is vegyült, méghozzá nem is kicsi. Aztán jött egy kis megnyugvás, de az is csak azért, hogy nem sokkal később, Lenával együtt rommá zúzzanak. Ott álltam megsemmisülve, hápogva, értetlenül, dühösen, és még ezer másik érzelemmel a szívemben. Egyszerre lett volna kedvem csapkodni és meghajolni Helena előtt, aki az elmúlt évek során még többet fejlődött, bár őszintén szólva nem tudom, hova tudja még ezt fokozni, mert már az Enigmánál is bravúros volt.

A történet minden aspektusát tekintve a kettősség az a szó, amivel leginkább jellemezhető az Ezüsthíd. Bipoláris érzéseket váltott ki belőlem, mivel egy bizonyos pontig úgy éreztem, hogy jobb lenne, ha ez nem az Enigma folytatása lenne, és nem Lenáék lennének az alanyok (tudom, a fránya szívem, ami rettegett), hanem valaki mások, ugyanakkor viszont nagyon imádtam! Másrészt műfajilag is két egymástól igen eltérő kategória üti fel a fejét: a krimi és a romantika.
Míg az Enigmában sokkal erőteljesebb volt a romantika, némi krimi szállal, addig az Ezüsthídban jobban kiegyenlítődtek az arányok. És mind a kettő ezer fokon pörgött.
De, hogy a történetről is beszéljek... Helena fogta Lenát és lebombázta - most lényegtelen miként -, majd szép fokozatosan, az alapoktól elkezdte felépíteni a szemem láttára. És ez az a folyamat, ami a főszálat képezi.
(Nem lehetett könnyű lépés meghozni ezt a döntést, kivitelezni pedig mégannyira se, és bár nem tudom, miken ment át az írónő, de azt igen, hogy marha nagy feladat lehetett, lélektanilag és szerkezetileg is így, ilyen módon felépíteni az egészet. Rengeteg szerteágazó és valamilyen módon összefutó szál, gigantikus csavarok, csattanók, milliónyi érzelem, és ezt mind kézben és fejben tartani! Hát le a kalappal!)
Szerencsére Lenának nem egyedül kellett megvívnia az élettel szembeni csatáját, azt, hogy a továbbtanulási vágya végül nem várt fordulatokat hozott és egy olyan szituációban találta magát, amivel mi magunk még rémálmunkban sem szeretnénk találkozni. Az első részben is kemény dolgokon ment át, de mindaz gyerekjáték volt ahhoz képest, ami itt várt rá.
Segítségül viszont nagyszerű embereket kapott, újakat és régieket egyaránt, akik a bajban is mellette álltak. Elsőre például ott volt Theo, a nyomozó srác, aki fontos szerepet vívott ki magának a lány életében.
Theo tipikusan az a fajta pasi, akiről minden lány álmodozik. Kedves, aranyos, jóképű, megértő, gondoskodó, önzetlen, és még sokáig sorolhatnám. Ha most arra gondoltok, hogy általa egy szerelmi háromszög alakul ki, akkor nagyjából jó helyen jártok. És bár én nagyon a szívembe zártam, mégis rettegéssel töltött el, hogy ez mit jelent Alexre nézve. Annyira szerettem volna Theonak szurkolni, mert megérdemelte, mégis ott lebegett előttem Alex képe, aki már az Enigmában is olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy itt szinte bármit csinálhatott volna - és azért csinált is ezt-azt -, képtelen lettem volna gyűlölni. (Vannak hibái, de épp ettől olyan élő, igazi.) Theo minden megmozdulása után legszívesebben fejbe vertem volna magam, hogy én még mindig azért izgulok, hogy ne jöjjön össze neki Lenával. És ne legyen kétségetek afelől, hogy Helena nagyon sokáig kétségben tart minket a végkimenetelt illetően. Folyamatosan azon kattogtam, hogy lehet ebből úgy kijönni, hogy ne fájjon... nagyon.

De nem csak Theo-t szerettem meg az újak közül, hanem mindenkit. Gilit az őrült, szabad szájú csajszit, Mirandát, az édes kislányt, Theo szüleit, vagy a dokit. Jó, akadt egy személy, akitől a hideg rázott, de róla egy szót sem ejthetek. Ő minden baj forrása. Egy undorító alak.
A másik, amit nagyon szerettem, az Lena új munkahelye és az ott történtek. Más világ, de amennyit a kórházas jeleneteknél libabőrözött a karom a mirandás és többi hasonló jelenetnél, az ritkaság. Gyönyörű és megható pillanatoknak lehetünk tanúi.
Mindent egybevetve egy kemény, ütős, fájdalmas, ugyanakkor csodaszép regényt és befejezést kapunk. Ami lehet, hogy helyenként fáj és megkínoz, összetör, de meg is nevettet és elvarázsol. Ha szeretitek a romantikus regényeket és/vagy a krimit, akkor semmi esetre se hagyjátok ki! Kikapcsol, felráz, gyönyörű helyekre kalauzol, és mindezt gördülékeny és olvasmányos stílusban teszi. Szívből ajánlom mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Lena, Alex, Theo, Gili, Victor, Zoe, Miranda

Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsóig minden

Negatívum: -

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"Ez az én utam. Ott vagyok, ahol lennem kell, és azzal, akihez tartozom."

"A kétségbeesés őrült dolgokra sarkallhatja az embert."

"Fogalmam sincs, ki lehetek, honnan jöttem vagy mi történt velem. Egy váz vagyok, semmi más."

"Kint akartam lenni! Pontosan a vihar közepébe vágytam. Arra, hogy az eső vágjon végig a bőrömön, a szél tépje a hajamat, és együtt sikíthassak a végtelen éggel. Szabadságot akartam. Hogy többé senki se mondhassa meg, hogyan éljem az új életem. Mert hosszú idő óta először, újra élni akartam."

"- Privát lift?
- Okos vagyok, és piszkosul szexi! Ennyi jár nekem.
- Egy nagyobb adag szerénység szintén járna neked, de azt sajnos kihagyták a csomagból - mondtam fejcsóválva, majd besétáltam a tágas felvonóba."

"- (...) Ejnye, öcsi, még mindig önbizalom problémákkal küzdesz? Kiskorában - fordult felém, miközben már a kabátját vette fel -, azzal ugrattam, hogy a pici kuki pici bátorságot jelent, és ezért sosem lesz belőle igazi férfi.
- El sem hiszem, hogy ezt mondtad! - Theo vörös volt, mint egy frissen főtt rák, de vigyorgott. (...)
(...)
- Kizárólag a rend kedvéért, nincsen semmiféle méretbeli problémám, és ezt bármikor hajlandó vagyok bebizonyítani bárkinek.
- Bárkinek? - robbant ki belőlem a nevetés. - Azt talán mégsem kéne. Mégis csak a rend tiszteletre méltó őre vagy."

Nyereményjáték

A regény helyszíne az Egyesült Államok és egy fontos jelenete egy hídon játszódik. Ezért úgy döntöttünk, hogy a könyvhöz kapcsolódó nyereményjátékban amerikai hidakat kell felismernetek és a képek alapján beazonosított hidakat a raffle megfelelő mezőjébe kell beleírnotok.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/20 Kelly Lupi olvas - borítótervek
11/21 Media Addict - Interjú

11/22 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

A. O. Esther: Kristályfény

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630892971
Oldalszám: 498 oldal

Fülszöveg:

Az angyalok megérkeznek a törpék birodalmába a varázsporért, de a szívük is megszakad attól, amit ott találnak.
Az anyját sirató Frídr, aki bűbájjal hatalmába kerítette Joshuát, bosszúért remeg. Elijah szemére rémálmokat küld, melyekben Sophiel más férfiaknál keresi a gyönyört. Alig várja, hogy a féltékenységtől őrjöngő Elijah megölje szerelmét, majd a varázsital bódulatából felébredve maga is belehaljon a bánatba.
A még mindig Arielről ábrándozó Machiel az Azraeltől ellopott néhány kristálykoponyával Birca szigetére menekülne, ám foglyul ejti a kegyetlenségéről híres norvég király, Harald.
A kristálykoponyák pusztító erejét tudva Muriel, az Ásványok Angyala alászáll, hogy hatástalanítsa azokat, de halálos veszedelembe kerül. A démoni megszállás alól megszabadult Gabriel siet a segítségére, és nocsak, mintha gyengéd vonzalom ébredezne köztük.
Persze, a békésebb időkre vágyakozó Sahranfer és Azura sem tétlenkednek, és bár békejobbot nyújtanak Elijahnak, ki tudja, a kristálykoponyák nem kísértik-e meg őket is újra.
Azraelék eközben a déróriások kíséretében elindulnak, hogy végső csapást mérjenek az angyalokra és a vikingekre. Soha nem látott háború veszi kezdetét, és Elijah csapata tudja, nincs esélyük ekkora túlerő ellen.
De vajon a sors miként munkálkodik? Felülkerekednek Frídr ármányán a szerelmesek? Valóban végleg Pokolra szállt Arshamon? Megbékélnek a hajdanán egymást testvérként szerető angyalok? Na és Machiel mihez kezd egy halandó király szerelmes rajongásával?
Kedves Olvasóm! Megdöbbentő válaszok és még több izgalmas kérdés vár legújabb kötetemben, a Kristályfényben.

10 gondolat a regényről:

A rendhagyóbb értékelés során összegyűjtöttem azt a 10 dolgot, amit kiemelendőnek tartok a könyvben, legyen az pozitív, negatív, izgalmas, vicces, vagy érdekes.

1. Helyszínek és skandináv mentalitás

A Kristályfény jelentősebb hányadában kedvenc szereplőink a skandináv vidékeken kalandoznak, kerülnek bajba vagy esnek szerelembe. Ez persze nem újdonság, hisz az előző kötetek során is érezhető volt, hogy az írónő szíve merrefelé húz, de most végre egy egész könyvön keresztül élvezhetjük a vikingek és svédek lélegzetelállító és vadregényes helyszíneit, valamint temperamentumos mentalitását.

Látszik, hogy Eszter mennyire szereti ezeket a népcsoportokat és az ő kultúrájukat, csak úgy lubickolt az általuk nyújtott lehetőségekben, és ezáltal mi, olvasók is rengeteg új dolgot tanulhatunk az északiakról.

Én, a magam részéről rettentően élveztem a mulatságaikat, és a különféle szertartásaikat. Érdekes volt látni, miként állnak a temetés vagy az esküvő kérdéséhez, milyen ruhákban járnak, milyen fegyverekkel rendelkeznek, vagy, hogy milyen hierarchia szerint élnek. Illetve a táj sem elhanyagolható, a hideg folyóival, melyeken viking hajók ringatóznak, vagy vadakkal és egyéb veszélyekkel teli erdőivel.

2. Új szereplők

A régebbi szereplőkről - Sophiel, Bardo, Ramodiel, stb. - most direkt nem mondanék semmit, mivel őket már ismerjük, és bár folyamatosan fejlődnek, alapjaikban ugyanazok a szerethető figurák, akiket valószínűleg minden Összetört glóriák rajongó imád. Viszont társaságukhoz csatlakozik néhány új karakter, akik bizony így vagy úgy, de felbolygatják az életüket.

Elsőként rögtön ott van Harald, a svéd király, akibe én úgy belezúgtam, mint Micimackó a mézesbödönbe. Harald belépője roppant hatásos. Akkor ismerkedünk meg vele, amikor a cserfes, állandóan bajba keveredő Machiel megpróbál elmenekülni előle, ám ehelyett pont Harald városába szalad, és a szeleburdi lány egyből felkelti a svéd király érdeklődését. Ha azt mondom, ezek ketten halálos páros, akkor nem túlzok. Két konok, ámde annál szenvedélyesebb ember, akik ezer fokon égnek. Olyan szócsatákat nyomnak le, hogy fetrengtem tőlük. Emellett Harald, ez a védelmező, jólelkű, mégis tekintély parancsoló férfi (akit én pont őgy képzeltem el, mint Elijah Mikaelsont a The Originalsból - jellemre és kinézetre is) az, aki igazán megmutatja nekünk Machielt.

Számomra Machiel egészen addig aranyos volt, de különösebben nem érintett meg. A Haralddal való találkozása után viszont kinyílt, és potenciális kedvenccé vált... természetesen a svéd királlyal együtt. Minden spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy rengeteg izgalmat, könnyeket és nevetést tartogatnak számunkra.

Harmadikként pedig Murielt emelném ki, az ásványok angyalát, aki új tagként csatlakozik Sophielék földi csapatához. Ez az angyallány teljesen más, mint Sophiel vagy Machiel. Ő egy vérbeli talpraesett, harcos lány, határozott elképzelésekkel.

3. Baráti-, testvéri- és bajtársi összetartás

Ahogy egyre nagyobbak lesznek a tétek, úgy válnak ezzel együtt párhuzamosan egyre jelentősebbé a különféle barátságok, szövetségek. Ősellenségeknek kell összefogniuk azért, hogy legyőzhessenek egy mindük felett álló hatalmat. És testvéreknek kell végletekig kitartaniuk egymás mellett.

Nagyon jó volt látni, miként tesznek félre régi sérelmeket Elijahék vagy Erikék, azért, hogy szeretteiket és/vagy népüket megvédhessék. Gyönyörű folyamat a bizalom megalapozása, elfogadása.

4. Elijah

Elijah óriási utat járt be az első rész óta. Rengeteget fejlődött, és kötetről kötetre egy-egy újabb rétegét ismerhetjük meg. Tudom, hogy még közel sem járunk ott, hogy teljesen ki- és megismerjük a lényét, gondolatait, érzéseit, de nekem már az is nagy boldogság, ha csak újabb és újabb falatokat kapunk belőle.

Valamilyen szinten ő testesíti meg A Férfit. (Direkt nem a tökéleteset mondom, mert közel sem az, de a hibáitól lesz emberi és esendő.) Bátor, kiváló harcos, pusztító, félelmetes, gyengéd, megbízható, becsületes és még sokáig sorolhatnám.

A Kristályfényben (is) több okból is érdekes. Egyrészt újabb viszontagságokat kell kiállnia Frídrnek, a boszorkánynak köszönhetően, aki fondorlatos módon hamis illúziókkal táplálja. Elhiteti Elijah-val, hogy Sophiel minden férfival kikezd és ágyba bújik. A Sötét Angyalnak pedig ez a legnagyobb félelme. És emiatt betekintést nyerhetünk egy vad, fékevesztett, féltékeny szerelmes elkeseredettség vezérelte tetteibe és megbánásába.

Másrészt pedig, Machiel révén megismerhetjük, milyen az oltalmazó báty szerepében.

5. Frídr

El is érkeztünk az első negatívumhoz. Gyűlöltem ezt a nőszemélyt. Olyan undort váltott ki belőlem, mint senki más ebben a világban. Pedig vannak még itt negatív hősök, akik bőven cselekednek szemét dolgokat, ám az ő indokaikat meg tudom érteni, vagy ha nem is teljesen, de mégis imádom utálni őket. Nem úgy, mint Frídrt.
Számomra teljesen érthetetlen volt ez a 180 fokos fordulata, és a Joshua szál is. Tudom, hogy kellett a bonyodalom, de én simán meglettem volna nélküle. Pláne anélkül, amit Joshua karakterével művelt.

6. Negatív karakterek

Az előző résznél kifogásoltam, hogy az anti hősök is olykor inkább a pozitív oldal felé billennek, és emiatt kevésbé hitelesek. Ám most végre összeszedték magukat és megint ezer fokon gonoszkodtak!
Igaz, hogy egyelőre csak a háttérben készülődtek, és kicsit kevesebbet szerepeltek, de amikor megjelentek, akkor romlottabbak voltak minden eddiginél.

7. Bakik

A Kristályfénybe becsúszott egy-két baki, ami nem is csoda ennyi szál kézben tartásánál, és szerencsére nem is nagy dolgokról van szó, csak apróságokról.

Például Muriel azt mondta, hogy a kristálykoponya, amit meg kell keresniük, a valkűröknél van, aztán mégis a Lupomok szigetén kötöttek ki.

8. Humor

A humorból most sem volt hiány. Bardo, Ramodiel és a többiek is csak úgy sziporkáznak. Fergeteges poénokat, szócsatákat nyomnak le, sőt nem csak szóbeli megnyilvánulásaikkal, hanem tetteikkel is mosolyt fakasztanak. Hihetetlenül bolondok együtt!

Ráadásul ahogy fentebb említettem Harald és Machiel is bőven szolgáltat okot a nevetésre. Főként ismertségük kezdetén. Ha másért nem, már önmagában ezért is megérné elolvasni a könyvet!

9. Alapozás

Eddig minden rész tele volt pergő izgalmakkal, hőseink ide-oda kalandoztak, és ez részben most is megmaradt, ám sokkal kisebb százalékban. Inkább a különféle érzelmeké volt a főszerep, valamint egy monumentálisabb összecsapás előkészületéé. Amolyan vihar előtti csendként jellemezhető a Kristályfény.

10. Befejezés

Eszterről tudjuk, hogy néha szereti megfacsargatni az olvasói szívét, vagy bosszantó, levegőben lógó befejezéssel félbehagyni egy-egy kötete végét. Ám a Kristályfényé nem csak úgy lengedezik, vagy folytatásért sikít. Ó, nem. Ez torkaszakadtából üvölt! Ilyen brutális, kegyetlen, megdöbbentő, sokkoló, idegőrlő befejezést én még nem láttam! Egy olyan szituáció közepén hagyjuk ott hőseinket, ráadásul úgy, hogy az ember legszívesebben a haját tépkedné, hogy az valami hihetetlen... Bravúros, ezt aláírom. Hatásos is. De, ha jót akartok, akkor mielőtt belevágnátok a Kristályfénybe, magatok mellé teszitek, elérhető közelségbe a folytatást is.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Elijah, Harald, Bardo, Ramodiel, Machiel

Kedvenc jelenet: Harald és Machiel szócsatája, és Baroék vívóórája, ami vízbe fulladt

Negatívum: Frídr

Borító: 5/5

A Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr című könyve, amire két éve várnak türelmetlenül a magyar olvasók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Blogturné Klub tagjai közül is kilencen vesznek részt a könyv turnéján. Többen olvasták már és írtak is a történetről, ezért most több rendhagyó állomás is helyet kap. Érdemes követni a turnét, hiszen most is 3 példány várja gazdáját az év egyik legjobban várt könyvéből!!

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735787
Oldalszám:
Fordító: Neset Adrienn, Károlyi Eszter

Fülszöveg:

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem tud visszaemlékezni a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. Valószínűleg semmi közös nincs bennük.
Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztat azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

Saját véleményem:

Echo már rég nem az a lány, aki néhány évvel korábban volt. Bátyja halála és egy titokzatos baleset, mely során kis híján életét veszítette, teljesen megváltoztatta. Az egykor népszerű lány szinte mindent elvesztett. Barátai elfordultak tőle, elhagyta pasiját, és teljesen magába zárkózott.
Most, ha megjelenik a suliban, összesúgnak a háta mögött, öngyilkosnak és őrültnek titulálják. Ráadásul Echo testét sebhelyek borítják, amik annak az éjszakának lenyomatai, amiből semmire sem emlékszik azon kívül, hogy majdnem meghalt.
Apja és terhes nevelőanyja, egykori dadája szakembertől-szakemberig cipelik, annak reményében, hogy a lánynak sikerül meggyógyulnia, emlékeznie, és maga mögött hagynia a rémálmokat. Csakhogy Echo már rég lemondott a javulásról.
Legújabb dokijához, Mrs. Collinshoz is ennek szellemében, flegmán áll. Kétli, hogy a nő bármiben is segíthetne neki, ám az egészen újfajta módszerekkel próbál emléktöredékeket előcsalogatni elméjéből. Sőt mi több, szerez Echonak egy olyan állást is, aminek segítségével a lány pénzt szerezhet, hogy megjavíttassa elhunyt bátyja Corvette-jét. Echonak korrepetálnia kell az iskola fekete bárányát, Noah-t, a nevelőszülőtől nevelőszülőhöz kerülő, balhés srácot. Az együtt töltött idő alatt viszont rájönnek, hogy talán nem is különböznek annyira, mint ahogyan eleinte gondolták, és közös céljuk érdekében összefognak.

"(...) a felnőtté válás nehéz döntésekkel jár együtt, és ha helyesen cselekszünk, az nem feltétlenül jelenti, hogy jó is nekünk."

A Pushing the Limits azon könyvek közé tartozik, amiről így vagy úgy, de - szinte - mindenki hallott, és/vagy izgalommal várta a magyar megjelenést. Én is. Annyi jót olvastam róla, hogy már rettentően kíváncsi voltam, mit tudhat, amiért ekkora hype övezi.

Eleinte, az első egy-két fejezetben még nem tűnt többnek egy átlag ifjúsági sztorinál, a szokott klisékkel együtt. Sérült fiatalok, egykor menő, gazdag jókislány, szegény, romlott fiú, titokzatos múlt, zűrös családi háttér, stb.. Ennek ellenére faltam a lapokat, mivel az írónő stílusa annyira olvasmányos, hogy csak úgy pörögnek a szavak, mondatok. És van az egészben valami báj, ami miatt még többet akar az olvasó. Fejezetről fejezetre haladva pedig hamar világossá válik, hogy a PtL jóval több egy tucatsztorinál. És mire feleszmélünk, már fülig beleestünk a könyvbe... és Noahba. Meg Isaiah-ba.
A szereplők bajos élete révén több kényes témát is érintünk. Kezdésnek rögtön ott van Echo, akinek először bébiszittere miatt elváltak szülei, majd néhány évvel később elvesztette a háborúba vonult bátyját, végül pedig a bipoláris betegséggel küszködő édesanyja szerette volna megölni, már amennyire vissza tud emlékezni a történtekre. Testét hegek borítják, amiket kényszeresen kesztyűkkel és hosszú ujjú felsőkkel próbál takargatni, barátnői - Lilát kivéve - elfordultak tőle a háta mögött terjengő pletykák miatt, otthoni élete pedig kész csődtömeg. Apja állandóan maximális teljesítményt vár el tőle, olyan egyetemre akarja kényszeríteni, amit Echo utál, ráadásul a férfi folyamatosan Ashley-t ajnározza. Echonak mindig mindenben csak a második hely jut.
Aztán Mrs.Collinsnak köszönhetően - aki egy tünemény, és a regény egyik legkiemelkedőbb figurája - Echo megismeri a nőcsábász és drogos rosszfiú hírében álló Noah-t, aki szintén a terapeuta hölgyhöz jár, ám egészen más okból.
Noah egy tűzvész során elvesztette szüleit, testvéreivel pedig állami gondozásba került. Csakhogy öccseivel soha nem ugyanazokat a nevelőszülőket kapták. Noah számára mindig a bajos családok jutottak. És amikor megütötte egyik nevelőapját, elvesztette minden jogát testvéreivel szemben. Ezután a drogok és a féktelen csajozás világába menekült. De emellett elhatározta, hogy munkát szerez és érettségi után visszaperli a fiúkat.
Mindennek fényében kijelenthető, hogy a két sérült lelkű fiatal találkozása sorszerű, és rengeteg izgalmat rejt magában. Echo és Noah közös célként tűzik ki, hogy megszerzik saját aktájukat Mrs. Collinstól, amiben benne rejlik minden kérdésükre a válasz, amit a nő titkol előlük. Echo annak az iszonyatos estének a részleteit akarja megtudni, míg Noah a srácok nevelőszüleinek nevét, címét, hogy bebizonyíthassa, mennyire pocsék szülők. Mivel szent meggyőződése, hogy bántják Tylert és Jacobot.

Tervük kivitelezésének, valamint korepetáplásaiknak köszönhetően egyre jobban megismerik egymást, és újfajta érzések ébredeznek bennük. S bár a kémia kezdettől fogva jelen van, kapcsolatuk csak szép fokozatosan, lépésről-lépésre fejlődik.
A váltott szemszögeknek köszönhetően mind a kettejükhöz közelebb kerülhetünk, és ezáltal nagyobb belátást kapunk indokaikba, tetteik miértjébe.
Egy rettentő törékeny, ugyanakkor nagyon is szenvedélyes párosról van szó, akik mindent ezer fokon élnek meg. Imádtam őket együtt! Annyira aranyosak, tüzesek és emberiek voltak! De amit igazán szerettem bennük, hogy a másik társaságában megnyíltak, és mertek önmaguk lenni. Illetve, hogy akarva-akaratlanul is terelgették egymást a gyógyulás ösvényén.
A Pushing the Limits egy olyan regény, ami végig a YA és az NA határvonalán egyensúlyozik. Vad, érzelmes, érzékeny, olykor sötét, viharos mégis gyönyörű történet két, az élet által megtépázott fiatalról, és szerelmükről, küzdelmeikről. Érzésvilágban leginkább a Tökéletes kémia könyveihez és a Step up filmekhez tudnám hasonlítani. Ha ezeket szeretitek, nem fogtok csalódni Katie McGarry regényében sem.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Noah, Echo, Isaiah, Mrs. Collins, Aires

Kedvenc jelenet: szökőkutas Noah-Echo jelenet

Negatívum: Echo szülei és Ashley

Borító: 5/5

'65-ös Corvette

"Aires Corvette-jében még az eredeti rádió volt benne. Lefordítva: egy rakás szar, ellentétben magával az autóval, ami egy igazi dög volt. Feltűnő, vérvörös karosszéria vízszintesen futó, vékony, fekete csíkozással (...), három függőleges, ferde oldalszellőző az első lökhárítókon, vízszintes hűtődíszrácsok, ilyen-olyan díszlécek."

Nyereményjáték

A történetben Echo Emerson és az anyukája közötti kapcsolat egyik jelentős eleme a görög mitológiához, azon belül is a csillagjegyekhez kötődik. A játék során minden állomáson fel kell ismernetek a mellékelt képről, hogy melyik csillagjegyet ábrázolja. A rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve már csak a szerencsén múlik, hogy ki nyeri meg a három nyereménykönyvet.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 órán belül kell jelentkezniük a megküldött értesítő e-mailre, ha nem teszi meg, új nyertest sorsolunk. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/18 Kristina blogja
11/19 Angelika blogja
11/20 CBooks
11/21 Deszy könyvajánlója
11/22 Függővég
11/23 Kelly Lupi olvas
11/24 MFKata gondolatai
11/25 Media Addict

11/26 Dreamworld

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelenik Kae Westa könyve, a Démon és a papnő. Ezt az izgalmakkal teli fantasy könyvet kísérhetitek végig négy turné állomáson keresztül, ahol az írónővel is olvashattok interjút!

Kae Westa: A démon és a papnő

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992449
Oldalszám: 456 oldal

Fülszöveg:

Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.
A szellemek egész életében mellette álltak

– de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?

Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?
Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!

6 gondolat a regényről...

Kae Westa első regényére az Aranymosáson figyeltem fel. Sajnos csak alkalmanként tudtam követni az ottani eseményeket, de A démon és a papnő már akkor is azon művek közé tartozott, amik miatt nagyon szorítottam. Egyrészt megfogott a tartalma és a részlet, másrészt imádom a fantasy-ket. Így hát minden körülmény adott volt ahhoz, hogy szeressem ezt a sztorit. Nem mondom, hogy instant szerelem alakult ki köztünk, de az biztos, hogy megkedveltem Valianékat, és kíváncsian várom az írónő további könyveit (és egy második részt is szívesen olvasnék ebből).
Mivel egy rendkívül összetett regényről van szó, ezért inkább pontokba szedve mondanám el, mik azok a dolgok, amiket szerettem, vagy kevésbé szerettem benne, illetve, hogy miért is érdemes olvasni.

1) Alaptörténet
Morthua, a fiatal papnő a szellemek kegyeltje. Már majdnem elcsattan élete első csókja, amikor Aynira, a rendházfő magához rendeli, és egy fontos küldetést bíz rá, mely során csatlakozik hozzá Aynira új kegyeltje a démon Valian, akit az idős asszony szeretne pappá szentelni. Csakhogy ez az egyszerűnek tűnő feladat váratlan fordulatot vesz, és így a szeleburdi papnő és a démon közös bonyodalmakba keveredik, amikor is megpróbálják kideríteni, mi lett a Szellemekkel.
Útjuk során számtalan kalandba és veszélybe keverednek, köszönhetően a Szárnyasoknak és titokzatos mágusoknak. - Ez az alapfelállás már önmagában rengeteg izgalmat ígér. Hát még a tisztalelkű papnő és a titkokkal teli démon kapcsolata! Mind a ketten más világból származnak, más elveket, nézeteket vallanak, mint ahogy az élet minden területén különböznek. Mégis együtt kell megoldaniuk a tengernyi rejtélyt, és rájuk váró bonyodalmat. Élményekből tehát nincs hiány.

2) Világ(felépítés)
Ez az a pont, ami kettős érzelmeket vált ki belőlem. Egyrészt imádom a saját világgal rendelkező történeteket, ha azok jól vannak összerakva (főleg, ha leginkább a középkorira hajaznak alapjukban). Itt ez megtörtént, tehát gond egy szál sem. Az írónő fantasztikus helyszíneket, szabályokat, rendeket állított fel, saját hitvilággal és történelemmel. Gyönyörű és félelmetes színtereken egyaránt barangolunk. Ugyanakkor csak lassan ismerjük meg, mi merre hány méter. Amivel önmagában nem lenne baj, hisz senki nem szereti elsőre a nyakába kapni az összes infót, de egy picit több magyarázatnak azért örültem volna kezdetben. Például a rend működéséről, vagy, hogy kik azok a Szárnyasok, mekkora befolyással bírnak. Vagy bármit a Szellemekről. Összességében tehát remek világ ez, csak bele kell rázódni és felfedezni.
Viszont kifejezetten szerettem a Shreior ligetet, a Szellemvirágokat, Morammort és a szobrait, valamint minden egyéb helyszínt. Különlegesek, egyediek és varázslatosak.

3) Karakterek
Rengeteg szereplővel találkozunk a történet során, és muszáj megjegyeznem, hogy annyira jó neveik vannak! Rendhagyóak és szenzációsak, mint ahogy az egy fantasy-hez illik.
Nem részleteznék minden mellékszereplőt, mivel nagyon hosszúra nyúlna ez a bejegyzés. Inkább csak annyit mondanék, hogy vigyázzatok, kiről mit gondoltok, vagy kit kedveltek meg, mert könnyen meglepetés érhet titeket is! A sok csavar miatt én néha csak pislogtam. Némelyek 180 fokos fordulatot vesznek és olyan dolgok derülnek ki róluk, hogy hűűha! De a szívem is megsínylette... olyan Trónok harca kedvenc szereplők sorsa módon.
Akikről viszont mindenképp muszáj pár szót ejtenem, az Morthua és Valian.
Morthua sokáig nem tudott a szívembe férkőzni. Idegesített. Túlontúl kislányos és hercegnős volt a viselkedése. Akaratos, makacs és hisztis. Így a szeleburdisága inkább negatív irányba hajlott. Aztán szép lassan fejlődésnek indult, és fokról fokra felnőtt a feladathoz és a regényhez egyaránt. Sokkalta szerethetőbbé vált.
Valian pedig... ó, Valian. Ő egy igazán összetett karakter, rengeteg réteggel. Kezdetben alig ismerjük. Csak annyit tudunk róla, amennyit éppen akkor mutat. Tudjuk, hogy van egy vadállatias énje, de javarészt higgadt, csendes és kiismerhetetlen. Majd a sztori előrehaladtával egyre több rétege tárul elénk, és megismerve őt és a történetét csak még izgalmasabbá válik.
Illetve van még három személy, akik szintén megérnek egy misét. Vagy többet is. Spoiler miatt rólunk nem mondanék többet, de Lyr, Aynira és Loghor nevét érdemes megjegyezni!

4) Csavarok
Na, hát ha valamiből bőven kijut, akkor az a számtalan fordulat. Ráadásul Kae Westa annyira érti a dolgát, hogy képes úgy megvezetni az olvasót, hogy az még csak ne is gyanakodjon arra, hogy bizonyos dolgok, szituációk és személyek hátterében bizony gigantikus csavarok rejlenek. Olyan pillanatokban lepett meg, ahol abszolút nem számítottam rá, és így teljesen leforrázva néztem és próbáltam feldolgozni, hogy milyen csúnyán csapdába csaltak. Le a kalappal az írónő előtt! Hatásos módon szövögette a szálait.

5) Stílus

A démon és a papnő nagyon olvasmányos, gördülékeny. Olvastatja magát, annak dacára, hogy vannak benne érdekes kifejezések, középkori megnevezések. A különféle leírások pedig kellően részletesek, mégsem túlzóak. Pont megfelelő arányban festik le, amit kell, ugyanakkor hagynak helyet a képzeletnek.

6) Szerelmi szál
Nem ezen van a hangsúly, mégis jelen van. De csak leheletfinoman. És leginkább szeleburdi papnőnk részéről volt érzékelhető jobban, és kezdetben tőle is inkább nevezném fellángolásnak, mintsem tényleges szerelemnek, de aztán... aztán olvassátok el!

Összességében tehát azoknak ajánlanám A démon és a papnőt, akik szeretik a fantasy-ket, vagy valami egyedi és izgalmas olvasmányra vágynak. Fiúknak és lányoknak, fiatalabbaknak és kevésbé fiataloknak egyaránt tökéletes lehet. Mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző momentumokat. Romantika, véres harcok, lenyűgöző helyszínek, mágia, rémisztő teremtmények, titkok egy ígéretes szerző tollából.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Valian, Lyr, Loghor, Aynira

Kedvenc jelenet: Lyr és Morthua "barátkozása" míg Valian aludt

Negatívum: Morthua hirtelen jött fellángolása

Borító: 5/5

Borítók

A könyvmolyképzős szerzőknél már-már hagyománnyá vált a borítótervező pályázat, és ez Kea Westa regényének esetében sem volt másként. Rengeteg borítót kapott a szerző, és bevallom, én magam is figyelemmel követtem a műveket. Nekem három nagy kedvencem lett: Kapás Melitta lélegzetelállító festménye (felső sor, balról az első), Té Marianna moziplakátos képe (felső sor, balról a harmadik), valamint Fabók Boglárka démon és papnős borítóvariációi (felső sor, balról a negyedik). Ennek ellenére remek választásnak tartom a végső verziót. Egyszerű, letisztult, kellően kontrasztos, és a két legfontosabb személy szerepel rajta.
Nektek volt kedvencetek?

nagyobb méretért katt a képre

Nyereményjáték

Könyvben szereplő papnő, Mortua különféle kalandokba kerül, oldalán Valiannal. Mindenki undorral tekint a démonra, pedig mélyen legbelül egy igen érzékeny lény.
Mint tudjuk, különféle démonok léteznek, ezért most nektek démonokat kell keresnetek.
Nem is akárhogyan!
Minden állomáson egy démonian jó könyvből találsz idézetet, csak sajnos a papírra ráfolyt a tinta, ezért az idézetek nem olvashatóak mindenhol jól. Lehet a démonok voltak, lehet a macskák nem akarták, hogy elolvassuk őket, de cserében legalul különféle adatokat találhattok a könyvekről.

(A kiadó csak Magyarországi címre postáz! Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem jelentkezik, újabb nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/22 Insane Life

11/24 Media Addict - Interjú a szerzővel

11/26 Kelly Lupi olvas

11/28 Dreamworld - Borítók

A Könyvmolyképző Kiadó november 29-én jelenteti meg Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany című könyvét, amelyben Titoktudók és Fényjárók ősrégi és új klánjainak harcáról olvashatunk. Vámpírok és alakváltók csapnak össze, hogy eldöntsék, elfogadják-e az új klánt, mely tiltott szerelem okán alakult. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, a nyereményjáték során ismét esélyes lehetsz a három könyv egyikére!

Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738931
Oldalszám: ??? oldal

Fülszöveg:

Szerelem, harc, szövetség

Vámpírnak lenni jó– kivéve, ha a kedvesed egy vérfarkas.

Peter és Andrea éli a fiatalok életét, randiznak, szakítanak, ám egyszer egymással találkoznak.
De nem sejtik, hogy kicsoda a másik, és túl későn jönnek rá.
A szerelem azonban dacol a törvénnyel, nem tűr határokat. Ketten megalapítják a renegát falkát.

Csakhogy a város kényes egyensúlya felborul. Vámpírok és vérfarkasok összecsapnak, de a saját kolóniákon belül is elindul a hatalmi harc.
Ki lesz az új vezető? Hogy éled túl a testvéreid bosszúját?
Lehet-e a szeretni valakit, aki ennyire más?

Tarts velünk az izgalmas körjátékban, ahol a szerelem és a halál kéz a kézben jár.

Sajátos hangulatú, izgalmas, lendületes történet némi humorral és éppen csak annyi romantikával megfűszerezve, amennyi elég ahhoz, hogy fenekestül felfordítsa egy város életét – nap és hold alatt.

Részlet a regényből

"George nem vergődött, nem próbált elmenekülni, úgy vonszolták le a pincelépcsőn, mintha csak egy tekercs szőnyeg lenne. Testvérei semmit nem bíztak a véletlenre. Mindkettőjük bokáit szilánkokra törték, ami az okozott fájdalmon túl azt is megakadályozta, hogy George megpróbáljon alakot váltani - nem lett volna képes lábra állni.

A klánonkívüli nő, Rosemary, riasztó, véres gubóként rángatózott a padlón, ahová lerakták. Sírt, nyüszített - sikoltozni már nem bírt -, rekedt suttogással szidalmazta a négy férfit, akik rá se néztek, csak dolgoztak csendben, gyorsan.

A négy végrehajtó összeszokottan kente-adogatta-rakta a téglákat. A pincerekesz nyitott szájában néhány perc alatt derékig érő téglafal emelkedett. Mire George csontjai összeforrnak majd, és szabadulni próbál, a malter megköt annyira, hogy ne tudja kibontani - puszta kézzel semmiképpen.

A szőke, ragyogó kék szemű Christian, és a barna, medveszerű Daniel egyszerre hajolt a fejszéért. Az ujjaik összeakadtak, de Daniel volt a gyorsabb. Gunyorosan rávigyorgott Christianra, és átlendült a félkész falon.

A lábával fordította hasra Rosemaryt. A lány megpróbált odébb gördülni, így az első csapás elcsúszott, és a csigolyák helyett oldalról talált a nyakába. Daniel egy pillanatig mérlegelt, aztán úgy döntött, jó lesz így is."

Laura Arkanian Holdezüst, vérarany pinterest mappája

Holdezüst,vérarany.

Nyereményjáték

A Fényjárók és Titoktudók klánokba tömörülve élnek, így szövetkeznek egymással, így védik meg magukat. Nincs más dolgod, mint a három elrejtett klán nevet beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A Media Addict blogon nincs játék!Most is három szerencsés megfejtőt sorsolunk ki, akiknek 72 óra áll rendelkezésére jelentkezni az általunk küldött e-mailre. Figyelem! A Kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/24 Insane Life
11/26 Media Addict
11/28 Kelly & Lupi olvas
11/30 Dreamworld

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáigés láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!

A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!

November 30. - Még 25 nap a Karácsonyig

L. a padon ülve figyelte a nyüzsgő emberi tömeget. Férfiak és nők, idősek és fiatalok rohangáltak egyik boltba be, másikból ki, kezükben tömött díszzacskók, hónuk alatt méretes csomagok.
   Annyi éven keresztül vágyott arra, hogy ugyanúgy élhesse az életét, mint ezek az ismeretlenek. Normálisan. És most mégsem érezte magát felhőtlenül boldognak.
   A közelgő ünnepnek a szeretetről, családról és barátokról kellett volna szólnia, de L. úgy látta, ez az eltelt évszázadok során megváltozott. A karácsony elanyagiasodott. Mindenki arra törekedett, hogy minél több, nagyobb és drágább ajándékkal lepje meg szeretteit. Ahelyett, hogy együtt, meghittségben és szeretetben töltötték volna ezeket a napokat, fejvesztve költekeztek. Idegeskedtek a tömeg és a tömött sorok miatt, bosszankodtak a kiürült polcok láttán, vagy tanácstalanul álldogáltak a kirakatokat nézve.
   L. nem értette őket. Ő bármit megadott volna, hogy magához ölelhesse R-t, a férfit, aki azért áldozta fel magát, hogy most itt lehessen. Emberként. Hiányzott neki a szövetsége, V., S., H. és G.. Emlékeiben még elevenen élt közös karácsonyaik minden mozzanata, melyeket, ha nem is maradéktalanul, de szeretett.
A lány fülére igazította felcsúszott kötött sapkáját, s elrendezte vállára omló hosszú, barna hajfürtjeit. Beszívta a hideg téli levegőt, és lehunyva szemét, visszarepült az időben.
   Újra az angliai kőkastélyban járt, 1907-ben. Ahogy meglátta az ablakon beszökő nap első narancsvörös sugarait, odarohant. Bevackolta magát a mélyedésbe, és elmerült a táj szépségében.
   A kastély egy vidéki városban állt, amely hullámzó dombjairól, hegyszorosairól és végtelenbe nyúló mezőiről volt híres. L. bármerre nézett, mindent vastag, fehér hótakaró borított, mely csak egyre nagyobb lett a kint dúló hóesésnek köszönhetően.
   Tenyerét az üveghez szorította, felsóhajtott. – Bárcsak érezhetném – motyogta magának.
   Kintről három koppanás hallatszott, majd megjelent egy sötéthajú 18-19 évesnek tűnő férfi. Magas, izmos alakjára úgy simult ünnepi öltönye, fekete selyem hajtókájával, mintha ráöntötték volna. – V.! – köszöntötte L..
– Már megint arról a butaságról ábrándozol? – kérdezte V., miközben telt ajka féloldalas mosolyra húzódott.
   – Nem. Csak eltöprengtem a mai ünnepségen, ez minden – felelte. Nem akarta, hogy a skót férfi meglássa gyengepontját.
   – Akkor gyere. Mindenki a kastély úrnőjének parancsaira vár. – V. felé nyújtotta kezét, hogy felsegítse. – Mellesleg csodásan festesz! – nézett végig L. aranypaszománnyal díszített sötétzöld selyemruháján.
   L. egésznap királynőként osztogatta a parancsokat szövetsége tagjainak, a személyzetet képező néhány halandó asszonynak és férfinak. Időnként elszorult a szíve, ha arra gondolt, milyen sors vár rájuk. Ők lesznek az ünnepi vacsora főfogásai. Ám addig is igyekezett kiélvezni minden pillanatot. Ahogy a rideg termek girlandokkal és különféle díszekkel teltek meg, az békével és gyermeki csodálattal töltötte el.
   Este, amikor elérkezett az idő, V-nel karöltve végigsétáltak a hatalmas márványpadlós termeken. A freskókkal díszített plafon alakjai meg-megremegtek a folyosókat díszítő tengernyi gyertyaláng fényében.
   A bálterembe érve káprázatos látvány fogadta. Gyönyörű ruhákba öltözött hölgyek és fess férfiak táncoltak a vonósnégyes szolgáltatta zenére, a helyiség végén pedig hatalmas fenyőfa díszelgett. Nem tudta mikor került oda, amikor felment a szobájába, még nem látta. Ám mielőtt tovább agyalhatott volna, V. magával húzta a táncoló tömegbe.
   Egész este táncoltak és nevettek. Egyik férfi kérte le a másik után. Aztán megszólalt az éjféli misét jelző harang, és akkor a vámpírok…
   L. szeme felpattant. Megszakította az emléket. Csak a jót akarta megőrizni magában, elfelejtve a véres mészárlást, ami azután következett. Úgy akart emlékezni szövetsége tagjaira, mint amilyenek azelőtt voltak, hogy átváltoztatta volna őket. Sajnálom – ha most találkozhatott volna velük, csak ennyit mondott volna nekik. Sajnálta, hogy megfosztotta őket a családjuktól, az élettől és az érzésektől.
   Elmorzsolt egy könnycseppet.
   Ekkor egy hópihe hullott fedetlen kézfejére. Majd még egy és még egy. L. figyelte miként válnak ezek a hideg kis kristálycsillagok víztócsává a bőrén. Nem zavarta a hűvös érzés, ami nyomukban keletkezett. Épp ellenkezőleg. Szája mosolyra görbült. R. a leggyönyörűbb ajándékot adta neki, az életet. És most végre ki fogja használni. Mindannyiuk helyett. Úgy döntött, elmegy abba a karácsonyi buliba és annyi embert ismer meg, amennyit csak lehet. Átöleli őket, kezet fog velük, új ízeket és érzéseket fog megtapasztalni. Mindent, amit már régen elfeledett.

Nyereményjáték

Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.

Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.

Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

A mai napon A Hold kártyához tartozó "L" személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway

Nem minden az, aminek látszik. Ezt senki sem tudja jobban Milánál, aki egy nap ráébred, hogy nem csak egy hétköznapi lány. Mila nem ember. Mila android, a kettes számú modell. Egy laboratóriumi körülmények között kigondolt gép. De mi van, ha emberi gondolatai, emberi érzései vannak? Mit jelent embernek egyáltalán embernek lenni?
Miközben Milával menekülünk a múlt elől, ezekkel a kérdésekkel is szembetaláljuk magunkat. Ember vagy robot? Ha ti is körüljárjátok velünk a kérdést, egy példányt is nyerhettek a könyvből.

Debra Driza: Mila 2.0

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991817
Oldalszám:
Fordító: Fazekasné Hajdú Beáta

Fülszöveg:

Mila egy minnesotai kisvárosban él az édesanyjával. Egy nap rájön arra, hogy az élete addig hazugságban telt. Nem lett volna szabad megtudnia az igazságot arról, hogy ki is ő valójában. Nem lett volna szabad ráébrednie a múltjára, hogy egy számítástechnikai laborban építették, és olyan dolgokra programozták be, amikre egy hús-vér ember sohasem lenne képes.
Most nincs választása, menekülnie kell a veszélyes ügynökök elől, akik meg akarják semmisíteni, mert túl sokat tud, és egy titokzatos csoport elől, akik élve akarják elfogni, hogy megfejtsék fejlett technológiája titkát.
De még ha az ellenségeit elkerülhetné is, a kegyetlen valóság elől, hogy mi is ő valójában, akkor sem tudna elmenekülni, mint ahogy azt sem bírná feledni, hogy mi mindent hagyott maga mögött.
Amivé válik útja során, az mindenki képzeletét felülmúlja, még a sajátját is, de talán éppen ez mentheti meg az életét.

Részlet

"Anya állítja, hogy minden emlékem vissza fog térni. Majd... egyszer.

De apa sosem.

Belevájtam a körmömet a kantár bőrébe, és reszkető, mély lélegzetet vettem. Minden hamuvá égett a régi házunkkal együtt. Mindent, ezt az egy vacak inget kivéve. Bliss a patájával kapálni kezdte a földet, kirúgdosott egy fűcsomót. A menekülés reményében felnyerített.

Pontosan tudtam, éreztem.

Elvezettem a kerítéstől, majd ügetésre fogtam. Hátravetettem a fejemet, és hagytam, hogy az édeskés, fűillatú légáramlat belekapjon a hajamba, az ingembe, a hasogató fájdalomba, amelyet a szívemben éreztem. Bárcsak felkapott volna a szél, és visszaröpített volna az időben!

A mellkasi fájdalom felerősödött, mintha át akrna terjedni az összes porcikámra.

- Gyerünk!

Bliss oldalába vágtam a sarkam. A kancát nem kellet kétszer biztatni. Rögvest nekilódult a maga majd' hétszáz kilójával. Dübörögve áradt az erő a lábaiból, átáramlott belém. Előredőltem, hozzásimultam, amennyire csak lehetett, és élveztem, amint újra meg újra az arcomba csapódik a sörénye. Ahogy egyre sebesebben haladtunk, úgy csillapodott a mellkasomat kitöltő feszítő érzés, mintha Bliss az ütemesen csattogó patájával és a szívem ritmikus kalapálásával egyre apróbb és apróbb darabokra zúzná a fájdalom tömbjét.

Gyorsabb iramra ösztökéltem Blisst. Ahogy vágtáztunk az istállók irányába, sziklakövek emelkedtek előttünk, melyek a huszonöt holdas birtok kis részén kanyargós mutatós fal részét alkották. Már az is egedetlenség volt anyával szemben, hogy át mertem lépni a halálosan unalmas tempót.

Az ugratás szóba sem jöhetett. Már csak azért sem, mert még sohasem csináltam.

Vagy mégis?

A sziklák egyre közeledtek. Most vagy leírok egy éles kanyart, vagy teszek egy villámgyors, ostoba kísérletet arra, hogy felelevenítsem az emlékeimet."

Öltözz a borítóhoz!

Nyereményjáték

Az értelmes robotok, és a mesterséges intelligenciával az értelmi intelligencia témája nem új ötlet. Számtalan olyan könyvet, filmet ismerhetünk, amelyekben a robotoknak saját, jól körülhatárolható személyisége van, vagy akár ők maguk is elgondolkoznak rajta, hogy az emberi gondolatokkal ők még mennyire emberiek.
A mostani nyereményjátékban nem lesz nehéz dolgotok: a turné minden állomáson megosztunk egy jelenetfotót olyan filmből, melyben megjelenik ez a téma. Nektek csak ki kell találnotok, melyik filmről van szó. (Angol és magyar címet is elfogadunk.)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/27 Deszy könyvajánlója - Borítóról

11/29 Always Love a Wild Book - Playlist

12/01 Dreamworld - Blogturné extra

12/03 Bibliotheca Fummie - Androidok

Mi történik, ha két sikeres írónő, akik nem mellesleg legjobb barátnők, összefog? Nos, például a Magisztérium sorozat, amelyet magyarul a két említett írónő, Holly Black és Cassandra Clare kiadója, a Könyvmolyképző Kiadó hoz el nekünk.
Call jó ideje tudja, hogy varázsereje van. De a mágia sötét dolog, az édesapja is figyelmeztette. Mindent meg kell tennie, hogy elbukjon a Magisztérium, a mágusképző felvételi vizsgáján.
De a Blogturné Klub nem retten meg olyan könnyen, úgyhogy december 1-je és 6-a között mi magunk is elmerülünk az iskola föld alatti barlangrendszerében. Minden nap szolgálunk nektek érdekességekkel is, így mire a hét végére értek, ti magatok dönthettek, akartok-e az iskolába járni a szereplőkkel.És ha sikerül kitalálni ezeknek a bizonyos szereplőknek a nevét is, a nyereményjátékban tiétek lehet a három A vaspróba könyv egyike is!

Holly Black - Cassandra Clare: The Iron Trial - A vaspróba

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739273
Oldalszám:
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Callt az édesapja egész életében óva intette a mágiától. A fiú meg van győződve arról, hogy ha sikerrel jár a vaspróbán, és felvételt nyer a Magisztériumba, annak csak rossz vége lehet.
Úgyhogy a lehető legjobban igyekszik, hogy a lehető legrosszabb formáját hozza… és elbukik az elbukásban.
Így hát most várja a Magisztérium, ez az egyszerre szenzációs és vészjósló hely, ami sötét szálakkal kapcsolódik Call múltjához, és kanyargós utat mutat a jövője felé.
A vaspróba csak a kezdet, a legnagyobb próbatétel csak ezután következik…

Vidd haza most!

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/kameleon-konyvek/holly-black-cassandra-clare-magiszterium-1-a-vasproba-6741/?ap_id=dreamworld

Részlet

"A toll nem fogott.
Újra próbálkozott, erősebben nyomva a papírra a toll hegyét. Még mindig nem fogott. Körülnézett, és úgy látta, hogy a többiek nagy része gond nélkül ír, bár néhányan szintén a tollal vacakoltak.
Jellemző - gondolta -, hogy még a vizsgán megbukni sem bír úgy, mint egy normális, nem varázserejű egyén - még arra sem képes, hogy megírja a tesztet. De mi lesz, ha a mágusok újra megíratják vele, miután egy választ sem jelöl be? Nem ugyanolyan esetnek számít ez, mintha eleve el sem jött volna a felvételire?
Homlokráncolva próbált visszaemlékezni, mit is mondott Milagros a tollról. Valami olyasmit, hogy meg kell rázni, mert csak úgy fog a tinta. Talán csak az volt a baj, hogy nem rázta eléggé.
Megmarkolta a tollat, és erősen megrázta. A teszt miatti bosszúságából még egy kis extra erőt is sikerült merítenie.
Gyerünk már! - gondolta Gyerünk, te vacak, írjál MÁR!
Kék tinta zúdult ki a toll hegyéből. Call megpróbálta elállítani az áradatot, a toll hegyére szorította az ujját... ám ettől csak még nagyobb erővel tört elő a tinta. Ráfröccsent az előtte lévő szék hátára; a szőke srác, érzékelve a tomboló tintavihart, félreugrott, hogy kitérjen a kék sugár elől. Annyi tinta spriccelt a kis tollból, hogy az lehetetlenségnek tűnt, mindent beborított, és a többiek egyre haragosabban meredtek Callre.
A fiú elejtette a tollat, ami azonnal abbahagyta a spriccelést. Ám így is épp elég kárt okozott. Call kezét, asztalát, füzetét és haját beborította a tinta. Megpróbálta letörölgetni az ujjait, ám ezzel csak azt érte el, hogy kék kézlenyomatokkal lett tele az egész pólója.
Remélte, hogy a tinta nem mérgező. Egészen biztos volt benne, hogy még le is nyelt belőle."

Aegidea rajzai

Nyereményjáték

Callnak a Magisztérium számtalan új emberrel, iskolatársakkal, tanárokkal, történelmi alakokkal kell megismerkednie. A ti feladatotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplők nevét a jelentése alapján! Segítségképpen az egyes nevek betűit összekeverve kiemeltük nektek a bejegyzéseinkben.
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a 3 Magisztérium - A vaspróba kötet egyikét! Hajrá!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít!A nyerteseket e-mailben értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül kérjük válaszolni az e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, újabb nyertest sorsolunk.

A mai név jelentése:

ékszer, kincstárnok

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Deszy könyvajánlója - A sorozatról & előzetesek
12/02 Bibliotheca Fummie - Cassandra Jean rajzai
12/03 Dreamworld - Blogturné extra: Részlet & Aegidea rajzai
12/04 Kelly Lupi olvas - Ékszerek & Karperec
12/05 Always Love a Wild Book
12/06 Media Addict

Jó szórakozást!

A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!

December 3. - Még 21 nap a Karácsonyig

A palota kertjéből áramló vidám nevetés dallama, melybe időnként egy-egy vékony hangú csaholás keveredett, átszűrődött a vékony ablaktáblákon. C. szokás szerint barátnőjével és F.-vel sétálgatott a hólepte parkban. D. fejében pedig csak úgy cikáztak a gondolatok. Természetesen mindegyik egy személy köré csoportosult.

Mióta a lány az apja szolgálatába állt, alig tudott vele szót váltani. D. nem tudta mit mondhatna neki. Az ő hibája volt, hogy C. azzá vált, amivé… de nem, most fontosabb dolgokra kellett koncentrálnia. Nem engedhette meg magának, hogy figyelme elkalandozzon, így hát felállt és elhagyta szobáját
A könyvtárban tökéletes csend honolt. Az öreg könyvtároson kívül nem látott odabent senkit, de biztos, ami biztos alapon jobbnak látta, ha keres egy félreeső zugot - szerettet itt lenni, és magába szívni a könyvek illatát, s elmerülni kalandos világukban –, ahol teljes magányában feladatára koncentrálhat.
Királyi atyja a közelgő ünnep okán különleges megbízással látta el. Különlegesen kegyetlennel. Neki kellett köszöntőbeszédet mondania a karácsonyi ünnepségen, szónoklatába mindenféle politikai marhaságot foglalva.
– Hah, kihallott már ilyenről! – csattant fel dühösen. Még hogy jövőbeni stratégiai lépésekről beszéljen az ünnepi asztal mellett?! Ráadásul olyanokról, amikkel egyáltalán nem értett egyet…
Morgolódása végigvisszhangzott a termen, ám mielőtt a könyvtár másik végében ücsörgő mogorva vénember bármit is mondhatott volna szégyenletes viselkedéséről, D. felpattant és a konyha felé iramodott.

   A kihalt csarnokban csizmájának minden egyes koppanása úgy hallatszott, mintha a teljes hadsereg dübörgött volna végig rajta, harci felszerelésben, nem pedig egymaga. De nem érdekelte. Eszébe jutottak gondtalan gyermekévei, amikor a karácsony előtti időszakot hógolyózással és sütemények elcsórásával töltötte, barátai társaságában. Persze hercegként nyugodtan kérhetett volna bármilyen nyalánkságot a szolgálóktól, ám sokkal izgalmasabbnak tűnt akkoriban Mrs. Megelint kijátszva, ezt-azt elemelni az édességekkel megrakott tálcákról.
   A folyosókon végigrohanva őrült – és nem teljesen herceghez méltó - ötlet ütött szöget a fejében. A konyha ajtajában állva még utoljára körülnézett, hogy figyeli-e valaki. Naná, hogy mindegyik őr úgy tett, mintha valami életbevágóan fontosat nézne a szemközti falon. Pompás – gondolta.
   Benyomta a robosztus faajtót. Igazi illatkavalkád csapta meg az orrát. Friss kenyér és kalács sült a kemencében, ízletes csokoládégolyók és bonbonok magaslottak egy távolabbi ezüsttálcán, valamint tengernyi más finomság volt készülőben a zamatos húsok és zsenge köretek mellett. A cukrászok, szakácsok, kukták és inasaik fejvesztve rohangáltak, egymást kerülgették kezükben gőzölgő vagy éppen csöpögő edényekkel, míg mások a munkaasztal felett görnyedve díszítették a süteményeket.
   – Tökéletes! – csapta össze gondolatban tenyerét D.. Ebben a fejetlenségben senkinek nem fog feltűnni, ha elemel néhány bonbont.
   Lábát lendítve átlépte a küszöböt, gondolatban pedig újra kiskamasz énjévé szellemült, amikor… amikor a személyzet összes tagja megmeredt, s abbahagyva a munkát tisztelgett az uralkodói sarj előtt.
   D. bosszúsan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. – Én csak… én… Néhány olyanért jöttem – intett hebegve a kissé hosszúkás édességekből álló piramis felé. – Ne is törődjenek velem. Folytassák a munkát!
   Senki sem jutott szóhoz. Arra vártak, hogy az ifjú herceg elvegye, amiért jött. D. magában fújtatva, égő arccal átvágott a konyhán, felkapott három szem bonbont és kiviharzott a hátsó ajtón, egyenesen a kertbe, ahonnan megpillantotta a néhány méterrel arrébb álló hercegnőt és C.-t. Szinte nem is gondolkodott, amikor lehajolt, fél kézzel összekotort némi havat, majd gombóccá gyúrva megdobta vele a szőkeséget. Találat! A hólabda egyenesen a hátraforduló lány arcába csapódott.
   – Hoppá! Én nem… - kezdett szabadkozni. A lányt még ennyi idő eltelte után is képtelen volt kiismerni. Nem tudta, mire számítson. C. arca most is, mint oly sokszor tökéletesen kifejezéstelen maradt.
   D. lehunyta a szemét, nyelt egyet, ám mielőtt újfent belevágott volna a bocsánatkérésbe, homlokának vágódott egy hideg hógolyó. Szóval így játszol, C.!
   Zsebébe süllyesztette a csokoládékat, és leguggolt, hogy újabb labdát gyúrjon. Csakhogy C. sem volt rest, ráadásul barátnője is csatlakozott hozzá; együttes erővel vették támadásba a herceget. Így keveredett a korona jövendőbeli örököse egy hosszú, fárasztó hócsatába.
   Harcukat végül egy krákogó őr szakította félbe. Remegő kézzel nyújtotta át a kezében szorongatott, kacskaringós mintával díszített levelet a kihevült, pirosló arcú hercegnek.
   – Mi ez? – kérdezte a nyurga fiút D., miközben jéggé dermedt ujjaival hollófekete fürtjeibe túrt.
   – Nem tudom, fenség. Arra kértek, adjam át Önnek.
   Közben C. is odaért, s zihálva a herceg karjára támaszkodott, míg sikerült kifújnia magát.
   – Gyerünk, nyissa már ki! – noszogatta a fiút. Ajkai közül fehér pára gomolygott.
D. kimért, lassú mozdulatokkal feltörte a vöröslő pecsétet, majd végigolvasva a levelet, kacéran mosolyogva a lányokra nézett.
   – N. hercegnő, C., van kedvük holnapután karácsonyi utcai bálba jönni velem?

Nyereményjáték

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.

A mai napon Az Uralkodó kártyához tartozó "D" személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway

Jó szórakozást!

A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!

December 4. - Még 20 nap a Karácsonyig

C. gyors léptekkel szelte át az ünnepi díszben pompázó palota folyosóit. Ez egyszer nem törődött azzal, ki hallja meg közeledtét vagy ki nem. Na, nem mintha nem lett volna képes a legkisebb zaj nélkül eljutni lakosztályáig, ám az perceket vett volna el értékes idejéből. És ha jelenleg valamiből kevés állt rendelkezésére, az az idő.

   Miután a herceg N.-val együtt elhívta az utcai bálba, C. lényegében egy bezsongott kislánnyá szellemült. Teljesen megfeledkezve magáról, illetlenül átölelte D.-t, majd karon ragadta barátnőjét és megindult vele a palota bejárata felé. Rohanás közben pedig izgatottan vázolta a lánynak, mennyi elintéznivalójuk van még.
C.mindenképp szeretett volna bemenni a város felkapottabb negyedébe, hogy új ruhát, ékszereket, parfümöt és mindenféle csecsebecsét vegyen, melynek felére úgysem lesz szüksége soha az életben, nemhogy a holnapi mulatságon. De mostanában ez volt a hobbija. A munkájáért kapott jutalmát olyan dolgokra szórta el, amiket azelőtt nem engedhetett volna meg magának. Kárpótlás? Talán.
   – Siess! Be kell érnünk, mielőtt bezárnának az üzletek – ösztökélte N.-t gyorsabb tempóra, ám az hirtelen megállt, s C.-t is lehorgonyozta.
   N. zihálva, egy levegővétel, egy szó felállásban elmagyarázta vadóc barátnőjének, hogy tőle távol áll az ilyesfajta költekezés, és noha nem ítéli el, ő maga mégsem tudna tiszta lelkiismerettel vásárolgatni úgy, hogy tudja, népe rabszolgaként sínylődik a legkegyetlenebb táborokban. Miután végzett, elnézést kért és visszafordult D.-hoz. Máskor talán szíven ütötték volna C.-t az imént elhangzott kemény szavak, de most, most volt. Muszáj volt kikapcsolódnia. Annyi kegyetlenséggel és igazságtalansággal, mellyel nap, mint nap szembesült munkája során, már nem bírt mit kezdeni. A hétköznapjai tele voltak titkokkal, rejtélyekkel, megoldásra váró ügyekkel, hazugságokkal és még ki tudja miféle dolgokkal. Fenébe is, megérdemli, hogy egyszer az évben jól érezze magát – így hát lakosztálya felé iramodott.
   Szobájába érve gyorsan előkereste érmékkel teli tarisznyáját, és a jégkék ruhája derekán körbefutó ezüst övre függesztette, majd felkapta a gondosan bevetett ágyán heverő hermelinköpenyét. Az ajtóban azonban megtorpant.
C. visszafordult, s biztonságos rejtekéből előkotort két éles pengéjű kést, melyekkel könnyűszerrel elmetszhette volna bárkinek a torkát. Sőt, ha úgy tartotta volna kedve, akár meg is nyúzhatta volna az illetőt. Ezen kívül a drágaságai még tökéletesen megfeleltek csonkításra, kizsigerelésre és… hát sok egyébre.
Felhúzta szoknyáját és a szokott módon combjára erősítette a fegyvereket, majd fésülködőasztaláról felemelt néhány hosszú, éles hajtűt és betűzte őket hullámzuhatagként vállára omló, már-már fehérnek tetsző világosszőke hajába. Egy nő legyen mindig felkészült – vallotta.
   Dolga végeztével lesimította ruháját, megigazította köpenyét, továbbá magában elmormolt egy imát – az illetékesek érdekében –, hogy mire leér a lépcsőn, a bejáratnál menetre készen várja a hintó, melyet még felfelé jövet kéretett.
Már éppen befordult volna a főfolyosóra, amikor valaki a derekánál fogva berántotta a fal egyik bemélyedésébe. C. válogatott szitokszavak közepette éppen azon volt, hogy előrántja egyik pengéjét, amikor megfordulva a kapitány öntelt vigyorával találta szembe magát. A lány dühösen fújtatott egyet és kiszakítva magát a férfi fogságából, csípőre vágta kezét.
   – Hogy merészelted, te idióta? – kérdezte dühösen. Bár, ha be kellett volna vallania, nem is Ch.-ra volt mérges, sokkal inkább magára, hogy hagyta eltompulni érzékeit, és nem szúrta ki a sötétben leselkedő veszélyt.
   Ch. válasz helyett felnevetett, majd egyik kezét a lány dereka köré fonva közelebb rántotta magához, a másikkal pedig megfogta állát és mielőtt a paprikás hangulatú C. bármi egyebet mondhatott volna, ajkát az ajkára préselve, belefojtotta a szót. Érezte, hogy karjai között felenged az addig oly görcsös test, és méginkább hozzápréselődik. Csókjuk vad volt és szenvedélyes, mint általában. Olyan mohón vágytak a másik érintésére, mintha minden alkalom az utolsó lett volna.
   C. néhány pillanat után pihegve eltolta magát a kapitánytól. Arca két oldalán vörös rózsaként lángolt a hév. Finoman ívelt szája megduzzadt, Ch. pedig képtelen volt levenni róla tekintetét. Újra érezni akarta. Még többre vágyott a lányból. – Gyere – húzta volna maga után egy elhagyatott szobába. – Azt hiszem, itt még nem voltunk a héten – kacsintott.
   C. habozott ugyan, ám végül mégis kitartott eredeti terve mellett, s egy lépés után megállt.
   – Nem lehet. Dolgom van. D. meghívott egy bálra, ami holnap lesz, és muszáj beszereznem egy ruhát – hadarta.
   A kapitány arca megfeszült. Állkapcsán rángani kezdett az ideg.
   – Velem jöhetnél – tette hozzá sietősen C., mielőtt Ch. féltékeny vadállattá lényegült volna. – Tudod, méltó kellékem lehetnél, mint a múltkor…
   C. nem hagyott időt a férfinek. Mielőtt az megemészthette vagy egyáltalán felfoghatta volna szavait, kicsúszott öleléséből és végigügetett a lépcsőn, oda-oda biccentve egy-egy ismerős őrnek.
   Odakint a hóesésben már várta a hintó – hála az égnek, senkit nem kell ma megfosztania férfiasságától. Erőt véve magán, C. szép kecsesen végiglejtett a kinti néhány lépcsőfokon, jókedvűen köszönt a kocsisnak, aki ugyan felajánlotta, hogy segít neki beszállni, ám a lány elutasította. Helyette cseppet sem nőiesen a hintó oldalának dőlt, hanyag testtartást felvéve, és a nyakában lógó amulettel kezdett játszadozni.
   Két perc elteltével kivágódott a hatalmas ajtó és megjelent a dühös képet vágó kapitány. C. pontosan tudta, mennyire gyengepontot érintett korábbi kijelentésével... Remek, ez volt a célja.
   – Kapitány – intett felé. – Hová, hová ilyen sietősen?
   Ch. rá sem nézve, minden további magyarázat nélkül bepattant a hintóba. Odakint C. hangosan felkacagott, majd csatlakozott a férfihoz. – Azt hittem, már sosem érsz ide – mondta, s látva a férfi dacos ábrázatát, még hozzátette: – Épp azon gondolkoztam, ki lehetne hozzád hasonlóan méltó díszem… és csomaghordóm.
   – Jó, ha tudod, C., holnap ezért megfizetsz. Húsz kilométer futás a vadasparkban.
   – Mondta a vesztes kapitány…
   – Kár, pedig szerettem volna átadni a karácsonyi ajándékodat – mosolygott Ch. a megdöbbent képet vágó lányra, majd drámaian meglebegtetett előtte egy kisebb dobozt, mielőtt visszadugta volna kabátja zsebébe. Eztán megütögette a hintó oldalát, ami döcögve megindult alattuk. – Ó, és még valami. A herceg küldött neked egy bonbont, ha találkozol vele, mond meg neki, mennyire finom volt.

Nyereményjáték

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.

A mai napon a Kardok Királynője kártyához tartozó "C" személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway

Kresley Cole díjnyertes bestseller író leghíresebb sorozata a Halhatatlanok alkonyat után nálunk is nagy sikernek örvend. A főként felnőtt paranormális könyvekre szakosodott írónő azonban megmutatta, hogy kell egy jó kis YA sztorit írni. Az Arkánum Krónikák végre hozzánk is elérkezik, hála a Könyvmolyképző kiadónak.
22 Arkánum kártya. 22 kiválasztott. Az Arkánum Krónikák középpontjában a Tarot pakli ütő kártyái állnak, a Nagy Arkánum. Képzeld el, ha a Halál, a Szeretők, a Bolond, az Ördög, stb valójában különleges képességekkel megáldott tinédzserek lennének. Ahhoz, hogy legyőzzék a többi "kezet", meg kell tanulniuk szövetségeket kötni. Ám óvatosnak kell lenniük, hiszen sosem egyértelmű ki melyik oldalon áll.

Kresley Cole: Poison Princess - Méreghercegnő

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991282
Oldalszám:
Fordító: Szoboszlay Anna

Fülszöveg:

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?

6 gondolat a könyvről...
Kresley Cole nevével és regényeivel már korábban is találkoztam, de a Poison Princessig nem éreztem késztetést az iránt, hogy komolyabban megismerkedjek a munkásságával. Ennél a könyvnél viszont első látásra megvett a borító, a különféle ajánlók és a fülszöveg. Baromi izgalmasnak és egyedinek tűnt a téma. Szerencsére nem kellett csalódnom. De lássuk, mi az a hat dolog, ami tetszett, vagy kevésbé tetszett, esetleg kimagaslott a Méreghercegnőben.

1) Alapsztori

A történet egy jelenkori képsorral indít, ahol Arthur - aki egy pszichopata állat - narrációjában találkozunk először a szőke, gyengélkedő Evie-vel, aki hosszas mérlegelés után betér a sráchoz. Arthur étellel csalogatja magához áldozatait, kaját kínál a Villanás túlélőinek, s cserébe - látszólag - csak annyit kér tőlük, hogy meséljék el neki, miként éltek a Villanás után. Így hát Evie is belefog. Ám előre figyelmezteti a fiút, hogy az ő élete sokkal hamarabb tönkrement, minthogy a Villanás elpusztította volna az emberiség javát - ráadásul nem is biztos, hogy minden igaz belőle. Ezután visszarepülünk az időben és végigkövetjük Evie őrült útját.
A lány élete látszólag tökéletes. Mindene megvan: dizájner ruhák, drága ékszerek, a pasija a suli legmenőbb sráca, barátnői tökéletesek - és vérbeli üresfejű libák. Közben pedig ott a zord valóság: Evie az elmúlt hónapokat elmegyógyintézetben töltötte, ahova édesanyja dugta be, mivel a lányt rémképek gyötörték és különféle hangokat hallott, akárcsak hibbant nagyanyja.
Noha Evie-t sulikezdés előtt kiengedik az intézetből, szürreális látomásai - melyeknek visszatérő alakja egy vörös, vérszomjas boszorkány - nem távoznak, sőt egyre sűrűbben, a leglehetetlenebb pillanatokban jelentkeznek. Barátai és Brandon is furán kezdenek rá nézni, s ha ez még mind nem lenne elég, a suli első tanítási napján új cajun diákok érkeznek. Köztük van Jack is, aki első pillanatban szemet vet a szőkeségre. Jack és Evie között macska-egér játék alakul ki, csakhogy mielőtt bármi lehetne köztük, a Villanás - ami szerepelt Evie látomásai között - elpusztítja az emberiség jelentős részét. A túlélőknek pedig éhínséggel, vérszívó zsákosokkal és a milíciával kell szembenézniük.

2) Nagy Arkánum - Tarot
Kresley Cole a Tarot kártyát, azon belül is a 22 lapból álló Nagy Arkánumot választotta története alapkövéül. Lényegében erre épül minden, kezdve Evie rémlátomásaitól.
Eleinte baljós és hátborzongató felvillanások keretein belül ismerkedünk meg a különféle figurákkal, majd később egyre inkább kinyílik előttünk az Arkánumok világa.
Zseniális ötletnek tartom, hogy a kártya figurái megelevenednek, és valós személyekké válva, magukon viselik a saját lapjuk jellegzetességeit. A jelentőségük, céljaik pedig ennél is fantasztikusabbak.

3) Hangulat
A prológus egyből megvett. Hátborzongató mégis izgalmas és feszültséggel teli volt. Egyszerre undorodtam tőle, és akartam többet belőle. Aztán jött Evie és a kis meséje, és bevallom, megilletődtem. A borongós hangulatot felváltotta egy cuki, rózsaszín felhőben és sekélyességben úszó kép (ilyen-olyan márkájú ruhadarabok, selyemszalagok, drága sportkocsik, luxus, gyémántok), én pedig nem tudtam mindezt hová tenni. Szerencsére Evie szürreális látomásai, valamint a cajunok és elit gimisek közötti nézet- és színvonal jelentette ellentét újból meghozta azt az érzést, amire kezdettől fogva vártam. Tetszett az a Grease-es hatás, ahogy a szegény körülmények között élő rosszfiúk (és lányok) befurakodtak a nett kis közösség életébe és felbolygatták azt. Felháborodást váltottak ki.
De az igazi áttörést a Villanás jelentette. Onnantól egy vérbeli posztapokalitikus hangulatú és kinézetű világot kaptam, tele veszéllyel, fenyegetéssel. Mindvégig bennem volt a nyugtalanság érzése. A szereplőkhöz hasonlóan nem tudhattam, hol és mikor érkezik a támadás vagy a baj, ami állandóan Jackék nyakában lihegett. Ráadásul Evie boszorkányos és egyéb alakos látomásai ebben a sivár, sötét és baljóslatú közegben még ütősebbek lettek.

4) Karakter
Egyik szereplőre sem mondható, hogy csak fekete vagy fehér lenne. Mindannyiuknak megvannak a maga hibái, démonai, pozitív és negatív oldalai. Nem mellesleg baromi rejtélyesek. Nehezen vagy sehogy nem lehet őket kiismerni.
Evie látszólag egy csendes, törékeny, tökéletességre törekedő, megfelelési kényszerrel küzdő lány, ugyanakkor folyamatosan fejlődik. Ahogy az élet és a sorsa egymás után méri rá a csapásokat, úgy formálódik ő is. És egy egészen hihetetlen utat jár be a karaktere.

Jack... ő lenne a férfi főhősünk, akitől jó esetben azonnal el kéne olvadnunk. Lehet, hogy az én gépezetemben van a hiba, de én nem ájultam el tőle, mint pasitól. Más értelemben viszont kedveltem. Jackson az a tipikus fekete bárány, akitől az anyukák igyekeznek távol tartani a lányaikat. Zűrös életet él, balhés és nem veti meg a különféle örömöket. Emellett viszont nyers, harcias, és megbízható is. És a mondataiba cajun szavakat csempész - oké, azoktól kész voltam!
Jacken és Evie-n kívül rengetegen vannak még, akiket most nem fogok felsorolni, viszont a Matt és Arthur nevét jegyezzétek meg! Utóbbi egy pszichopata állat, de ahw, én imádtam.

5) Tempó
Ez volt az egyetlen momentum, amivel gondom volt. A regény első fele kicsit lassan indul be, nekem helyenként túlságosan elnyújtott volt.

6) Fordulatok
Kresley Cole brutális! Úgy megvezetett, hogy azt már tanítani kéne. Spoiler veszély miatt csak annyit mondok: figyeljetek, különben csúnyán át lesztek verve. És most pedig ide nekem a folytatást, de rögtön!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Arthur, Jack, Matt, Evie

Kedvenc jelenet: Evie és Jack majdnem csókja a bulin

Negatívum: Brand

Borító: 5/5

Cajun szótár

Nyereményjáték

22 Arkánum kártya. 22 kiválasztott. A jó és a gonosz harca. A Méreghercegnő története egy nagy, halálos játék, melyre a tarot szabályai vonatkoznak. Ha Evie túl akarja élni szövetségeseket kell találnia, és tudnia kell ki az ellenség.

Játékunkban Evie bőrébe bújhatsz és tesztelheted, vajon te hogyan állnád meg a helyed. A turné 9 állomása egy-egy tarot kártyát jelképez. Minden kártyához tartozik egy “hívószó”, azaz egy mottó. Ám a kártyák össze akarnak zavarni, ezért ellopták egymás hívószavát. A te feladatod, hogy megfelelően párosítsd be, melyik hívószó melyik kártyához tartozik eredetileg. Vigyázz! Könnyen egy ellenség karjaiban köthetsz ki, ha hibázol.

Mai mondat és kártya:

“Vörös fog és karom.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/27 MFKata gondolatai - A Hold
11/28 Always love a wild book - A Mágus
11/29 Deszy könyvajánlója - Az Angyal
11/30 Insane life - A Szeretők
12/01 Angelika blogja - Az Erő
12/02 Kelly & Lupi olvas- A Torony
12/03 Kristina blogja - Császárnő
12/04 Dreamworld - Az Egyensúly
12/05 Függővég - Az Ördög

Salla Simukka írónő egy különleges lányt ismertetett velünk a Vérvörös című debütáló könyvében. Lumikki élete a tragikus bál után folytatódik, de most új helyszínen követhetjük nyomon a lány izgalmas kalandjait. Lumikki Prágában próbálja kipihenni magát a veszélyes drog és pénzmosási ügylet után, ám nem számít arra, hogy felbukkan Prága utcáin egy olyan személy, aki fura helyzetbe kényszeríti a lányt, akinek újra szembe kell néznie a legnagyobb félelmeivel és egy titokzatos csoporttal is.

Tarts velünk, kiránduljunk együtt Prágában és kövessük a nyomokat Lumikkivel. A turné végén az Athenaum Kiadótól a tiéd lehet 3 példány a Hófehér című izgalmas könyvből.

Salla Simukka: Hófehér

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632932897
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Panka Zsóka

Fülszöveg:

Hófehérke mindig és mindenütt belecsöppen valami elvadult kaland közepébe. Váratlanul. Kéretlenül. Most éppen Prágába vezeti a jó (vagy a rossz?) sorsa a bátor és találékony finn tinédzsert. Aki végigizgulta Salla Simukka írónő krimitrilógiájának páratlanul fordulatos és körömrágcsálósan izgalmas első kötetét, a Vérvöröst, az már tudja: ahol a Lumikki (magyarul Hófehérke) névre hallgató különös leányzó megjelenik, ott egyszerűen elszabadul a pokol. És erről ő általában a legkevésbé sem tehet… Ezúttal a média világának sötét manipulációja és egy veszélyes szekta lesz a főhősnő ellenfele, akit egy vérfagyasztó bérgyilkos űz erdőn-mezőn, metrószerelvényeken és turistahegyeken át. Ráadásul egy „áltestvérrel"és saját homályos gyerekkori élményeivel is meg kell birkóznia. Az akciófilmbe illő jelenetekben bővelkedő, mozgalmas krimi még hagy jó néhány megoldatlan rejtélyt a következő kötetre is. Várjuk csak meg a végét!

5 gondolat a könyvről

A Hófehér trilógia első részénél, a Vérvörösnél kiemeltem, hogy Salla Simukki története nem egy szokványos YA. Nos, ez a mostani részre is igaz. A Hófehérben nincsenek klisék, tinidráma vagy szerelmi sokszögek. Helyette viszont van rengeteg rejtély, izgalom és bonyodalom. És, hogy mi még? Az alábbi 5 pontból kiderül.

1) Alapsztori

Lumikki ezúttal úgy dönt, hogy egy rövid időre Prágába utazik egyedül. Szeretne kikapcsolódni és önmaga ura lenni, távol hazájától, az ottani életétől és múltjától.
Éppen a Cseh fővárost fedezi fel, amikor megjelenik előtte egy lány, és azt állítja, hogy a féltestvére. Hősnönk nem igazán tudja, hova tenni ezt a sokkoló információt, ám miután Lenka beavatja rokoni kapcsolatuk szövevényes titkaiba, rég elfeledett látomások, emléktöredékek törnek fel benne, melyekben valóban úgy tűnik, mintha egykoron lett volna egy lánytestvére. Csakhogy Lumikki nem az a naiv, hiszékeny típus, így eltökéli, hogy ottléte alatt, kinyomozza, milyen szálak is fűzik őt Lenkához.

De Lumikki nem lenne Lumikki, ha nem keveredne újfent kalamajkába. Ezúttal egy titkos szekta és a média kerül összetűzésbe, melyből természetesen a mi Hófehérkénk sem maradhat ki... Élete újra veszélybe került.

2) Prága

A Vérvörösben nagyon szerettem azt a fajta részletességet, amivel az írónő bemutatta Tamperét, és az ottani különböző látványosságokat. Hála az égnek, ez a jó szokása a második részben is megmaradt.

Salla Simukki úgy kalauzolja körbe olvasóját Prágában, mintha valami idegenvezető lenne. A szereplőknek és cselekményeknek köszönhetően bejárjuk a főbb nevezetességeket, keresztül-kasul rohangálunk a városban. Olyan az egész, mintha valóban mi magunk is ott lennénk, és Lumikkivel együtt fedeznénk fel az egészet. Nagyon hangulatos, és rengeteg extra információt nyújt.

3) Karakterek

Lumikkiről már az első rész során kiderült, hogy egy nagyon karakán, okos, talpraesett hősnő. Emellett azt is tudtuk, hogy rendkívül önálló. Szeret a saját lábán állni, és még a legvégső esetben sem igazán támaszkodik másokra. Mindent igyekszik egymaga megoldani. Ami bizonyos részben valószínűleg az antiszocialitásából és múltbeli bántalmazásából is adódik.

A Hófehérből viszont egy újabb szeletét is megismerjük. Lumikki ember. Egy lány, akit nem fából faragtak. Annak dacára, hogy mit tettek vele a suliban, egyszer volt valaki, akit közel engedett magához. És annak a valakinek az érintése felszabadította a benne lakozó valódi, addig elrejtett önmagát.

Nagyon szerettem azokat a pillanatokat, amikor megláthattuk, milyen is az érző, szerelmes Hófehérke. Aki vágyik arra, hogy szeressék. De erről majd bővebben lentebb.

A másik, ami nagyon érdekes volt vele kapcsolatban, az az, hogy miként viselkedett, fejlődött az esetleges nővére mellett. Nem egyből alakultak ki az érzései Lenka irányába, hanem szép lassan - már amennyire lassúnak lehet nevezni azt a pár napot, amit a történet felölel - és kellett egy némileg drasztikusabb lökés, hogy ki merje mutatni mindezt.

Lumikki mellett persze voltak még karakterek, úgy Lenka, mint az oknyomozó pasi, de ők számomra kicsit elsikkadtak. Nem éreztem a karakterüket annyira erősnek. Ettől függetlenül nem mondom, hogy nem érdekesek, de volt valaki, aki sokkal intenzívebben jelent meg, annak ellenére, hogy kevesebb szereppel bírt. Ő pedig nem más, mint:

4) Szikra

Szikra egy különleges személy. Ténylegesen nem tartozik a jelenlegi regényhez, mivel Lumikki emlékei során találkozunk vele, mégis, amikor felbukkan, akkor annyira erős, hogy mindenképpen nyomot hagy bennünk.

A Vérvörösben már összefuthattunk 1-1 elejtett utalással Lumikki szerelmi életét illetően., de most valamivel többet is kapunk belőle. Felvillanásoknak köszönhetően részesei lehetünk Szikra és Lummiki kapcsolatának, hullámhegyeinek és völgyeinek. Ha valakik, hát ők aztán mindent megtapasztaltak együtt...

Azok az érzések, pillanatok, amiket közösen éltek meg, valószínűleg megosztóak lesznek. Ennek ellenére úgy gondolom, ha félre tudunk tenni minden ellenérzést - már akiben van -, akkor gyönyörű és igaz tartalmat kaphatunk cserébe.

Plusz jó pont, hogy az írónő úgy írt kettejükről, mint két lélekről, nemek nélkül. Lumikki nem volt lány, Szikra pedig nem volt fiú. Önmaguk voltak, akik adtak és kaptak a párjuktól. Bensőséges szokásokat, játékokat alakítottak ki annak érdekében, hogy megismerjék egymást - és ez a lényeg. A másik valójának megismerése, elfogadása és szeretése.

5) Tempó

A történet első fele most is kicsit döcögősebben indult be. Aztán szép lassan becsordogált Lumikki életébe a Család szektája, valamint az oknyomozó révén a média is. És amikor ezek a szálak összeértek hősnőnknél, akkor fokozatosan egyre pörgősebbé vált a regény, és előjött az az üldözős, menekülős krimi hatás, ami a Vérvörösnél is kimagaslott. Mindössze annyi változással, hogy a maffia helyét átvette a szekta, és egy bérgyilkos.

Maga a szekta roppant érdekes. Lenkának, a riporternek és egyéb eseményeknek köszönhetően szép lassan megismerjük a Család világát, a szabályaikat, megtudjuk, miként élik az életüket, milyen elveket vallanak, és milyen áldozatokat hoznak a hitük reményében. Furcsa kis közösség ők. Meglepő, mikre képesek valaminek a nevében.

Összességében tehát azoknak ajánlom, akik szeretik az egyedi, rejtélyekkel és izgalmakkal teli történeteket, melyek megbotránkoztatóbb témákat súrolnak - értve ezalatt például a szektát. Vagy egészen egyszerűen, szeretik a YA határain egyensúlyozó krimiket. Ezen kívül azok is bátran kézbe vehetik, akik unják a romantikát. Salla Simukki egy ígéretes tehetség, aki érdekes témákat boncolgat. Történetei nem csupán érdekfeszítőek, hanem elgondolkodtatóak is. Fiúk, lányok, idősek és fiatalabbak egyaránt olvashatják.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: Szikrás emlékek, Prága

Negatívum: olykor kicsit sok a nem témába vágó monológ

Borító: 5/4

Borítók

Nyereményjáték

Lumikki a Hófehér című könyvben Prágában barangol. Ez a különleges város sok szép helyszínt rejt, amik a könyvben is fontos szerepet játszanak. Lumikki és a regény másik főszereplője különböző helyszíneken találkoznak és bizony néha menekülni is kényszerülnek. A te feladatod lesz azonosítani a képek és a kis leírások alapján a helyszíneket, majd ezek segítségével feltérképezni a várost és Lumikki útvonalát. Ha ügyes vagy és jól (fel)ismered Prágát megnyerheted az Athenaeum Kiadó által felajánlott 3 db Hófehér regényt.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/28 Kelly & Lupi olvas - Prága
11/30 Deszy könyvajánlója - Vallási csoportok
12/02 Zakkant olvas - Oknyomozó újságírás
12/05 Dreamworld - Borítók
12/07 Bibliotheca Fummie - Idézetek

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelenik Jennifer L. Armentrout várva várt következő Lux kötete, az Origin - Eredet. Ennek örömére hat blogger, hat állomáson fogja értékelni a könyvet és néhány extrát is olvashattok.
Felkészültél Daemonra?

Jennifer L. Armentrout: Origin - Eredet

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992135
Oldalszám:
Fordít: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.
Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.

Katy számára csak a túlélés marad.
Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.
A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?

Saját véleményem

Katy fogságba esik a Daedelusnál. Különböző teszteket végeznek rajta és drasztikus módszerekkel arra kényszerítik, hogy használja a Forrás erejét, hogy megnézhessék, sikeresen végbement-e nála a mutáció. Ugyanakkor igyekeznek a lehető legbarátságosabban bánni vele. Saját szobát kap, és beavatják egy-két tevékenységükbe is. A dokija pedig eközben megdöbbentő dolgokat árul el neki a luxenekről.

Katy teljesen összezavarodik a látottak és hallottak miatt, ám továbbra is kitart elvei és a szívének fontos személyek mellett, még akkor is, ha ezzel csak magának árt.

Mindeközben Daemon, magához térve dühösebb, mint valaha. Kitör a fogságból - ahova Dawsonék dugták saját érdekében, míg kitalálnak valamit -, és kész elpusztítani bárkit és bármit, hogy megmenthesse Katy-t... vagy hogy legalább mellette legyen. Így hát jobb terv híján maga mögött hagyja testvéreit, és elindul feladni magát. Ám előtte még egyezséget köt Luc-kel...

"A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!"

Az Origin olvasása közben két gondolat járt szüntelenül a fejemben. Az egyik a "Jesszusmária, meg a mankós Szent József!" - hogy Daemont idézzem -, hisz Jennifer L. Armentrout brutális fokozatra kapcsolt! A másik pedig az az, hogy milyen messzire is kerültünk a szarkasztikus, csokis sütit faló, tollbökdösős, bunkó Daemontől, és a talpraesett, ámde egyszerű, hétköznapi bloggerina Katy-től.

Az elmúlt kötetek során rengeteget fejlődtek, és számtalan kemény dolgon estek át, de az Originben végérvényesen felnőttek. Olyan szintű megpróbáltatásokat éltek át mind a ketten, melyek során érettebbek és kicsit másabbak lettek. Ettől függetlenül persze továbbra is megmaradtak azon értékeik, tulajdonságaik, amik miatt megszerettük őket, szóval pánikra semmi ok. Luxenünk továbbra is cicázik és szórja a fellengzős megjegyzéseit, Katy pedig az ínséges időkben is gondol még a blogjára... Ám ez a rész sok mindent megváltoztat. A tét nagyobb, mint valaha! És immáron nem csak Katy, hanem Daemon szemszög is van!

Daemon és Katy elszakadása, valamint az egyre szerteágazóbb problémák és érzések miatt nagyon is szükség van arra, hogy belemásszunk kedvenc luxenünk fejébe.

Eleinte külön utakat járnak be. Míg Katy a Daedalus fogságában próbálja megtartani józan eszét és önkontrollját, addig Daemon átkapcsol - nagyon-nagyon - badassbe. Szó szerint bármit megtenne azért, hogy megmentse szerelmét. És bizony meg is tesz. Még, ha ez azt is jelenti, hogy önként és dalolva kell feladnia magát a Daedalusnál.

Érdekes, izgalmas, őrült, vicces és fájdalmas - leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni azt, amiben Daemonnek köszönhetően részünk van. Imádtam, hogy végre nem csak szavakból és a Katy által érzékelt tettekből tudhattam meg, mit is jelent Daemon számára a lány. A belső vívódásai és monológjai által sokkal hihetőbb és mélyebb jelentést kapott minden, és bizonyos tettek egészen más értelmet nyertek ebben a formában. Például az is, hogy Daemon képes volt szinte nulla tervvel a háta mögött feladni magát, csak azért, hogy Kat mellett lehessen. Kívülről szemlélve ez egészen egyszerűen őrültségnek tűnne, de a srácban végbemenő folyamatok miatt már abszolút nem az. Sokkal inkább őszinte és tiszta szerelmet sugall.

"Minden körülmények között szeretlek. És nem számít, mi történt a múltban vagy mi fog történni ezután. (...) Mindig szeretni foglak. És együtt vagyunk ebben az egészben. Ez sosem változhat meg."

Fentebb pedig már említettem, hogy a kedves írónő magasabb fokozatra kapcsolt. Nos, ez a romantikára is igaz. Katy-ék között most már nem csak szikrázik a levegő, de majdhogynem fel is robban. Olyanok egymásnak, mint az oxigén vagy az étel. Nélkülözhetetlenek. Vágynak egymásra fizikai és lelki szinten is. Gyönyörű, perzselő, sóvárgó és tüzes pillanatokat élnek át együtt, amit a szituáció csak méginkább kiélez.

De nehogy azt higgyétek, hogy ettől valami cukorszirupos szappanoperába csapnak át. Ó, nem. Daemon tud úgy hősszerelmes és romantikus lenni, hogy közben talpig férfi marad. Illetve másokkal szemben továbbra is ő a szarkasztikus Black (olyan beszólásai vannak, mint az Obszidián idejében!), na meg ha kell, simán szétrúg néhány hátsót is.

Ám mielőtt végleg átcsapnék egy Deamon Blackről szóló ódába, kanyarodjunk vissza a történetre.

Ezúttal fontos szerepet játszik a Daedalus. Végre kiderül, kik is ők, milyen céljaik vannak, miket csinálnak, és úgy általában minden, ami a szervezetükkel kapcsolatos. Legalábbis részben, mivel nehéz eldönteni, mit lehet elhinni nekik és mit nem. Ráadásul olyan titkok tudódnak ki, melyek mindent átírnak, és csak jobban megbonyolítják az eddigi dolgokat. Gondolok itt például a címre, vagy Dasher elméleteire, és tevékenységeikre.

Az Originben rengeteg akció, látványos összecsapások, megdöbbentő fordulatok, sokkoló veszteségek, remek új karakterek, és újra magukhoz térő régi kedvencek egyaránt előfordulnak. A Lux világa kiszélesedik, a szereplők pörögnek, akárcsak a történet. Nincs egyetlen pillanat se ami alatt unatkozhatnánk. És a vége! Jennifer, te meg akarsz ölni?! Vagy csak felsőfokú diplomát szereztél a hogyan kínozzuk olvasóinkat ördögi módon szakból? Mert így abbahagyni baromira nem volt jó vicc. Én nem nevettem. Szóval: kedves Könyvmolyképző, térden állva csúszok-mászok a folytatásért! A világot is felégetném, hogy a kezemben lehessen az ötödik könyv.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Daemon, Daemon, Daemon, Katy, Archer, Dee

Kedvenc jelenet: nem árulhatom el, mert spoileres

Negatívum: a Blake-kel történő dolog

Borító: 5/5

Gizmo

"- Mondj nekem valami olyasmit, amit eddig nem tudtam!
Néhány pillanatig hallgatott.
- Mindig szerettem volna egy mogwait.
- Micsodát?
Még mindig nem nézett fel, de végre elmosolyodott. A szívemet szorongató pántok kissé meglazultak.
- Láttad a Szörnyecskéket, nem? Emlékszel Gizmóra? (...) Anyu hagyta, hogy megnézem, pedig még kicsi voltam. Gizmó megszállottja lettem. Jobban szerettem volna egy Gizmót, mint bármi mást. a világon. Még meg is ígértem anyunak, hogy nem adnék neki enni éjfél után, és nem vizezném össze."

Nyereményjáték

Daemon nem egyszerűen egy űrlény, de egy olyan, aki közöttünk él.
A mostani nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint a képek alapján kitalálni melyik sorozatról van szó. Mindegyik kép egy-egy sci-fi, földönkívülis sorozatot takar, amit itthon is láthattatok.
(A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A levélben való kiértesítést követően, ha a nyertes nem válaszol 72 órán belül, akkor új nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/25 Deszy könyvajánlója
11/27 Media Addict
11/29 Angelika blogja
12/01 Insane Life
12/05 Kelly & Lupi olvas
12/06 Dreamworld

A fiú egy LEGENDA.
A lány SZÜLETETT TEHETSÉG.
Ki lesz a BAJNOK?
Marie Lu Legenda sorozatának befejező kötetét, Champion - Bajnok címmel a Könyvmolyképző Kiadó hozza el, a Blogturné Klub 3 bloggere pedig örömmel mutatja be nektek a könyvet, néhány extrával és természetesen a már megszokott játékkal, ahol 3 példányt nyerhettek a könyvből.

Marie Lu: Champion - Bajnok

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739532
Oldalszám:
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

A fiú egy LEGENDA.
A lány SZÜLETETT TEHETSÉG.

Ki lesz a BAJNOK?

June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Saját véleményem:

Day és June közel egy éve találkozott utoljára. Míg a lány Princeps jelöltként a Köztársaság fővárosába, Denverbe költözött, hogy ott tanulja ki a poszttal járó feladatokat, addig Day öccsével és Lucy-vel, a számukra kijelölt gyámmal, San Franciscóba, az orvosi ellátás miatt.
Az egykori legenda állapota napról napra romlik. Fejfájásai egyre kínzóbbak, ráadásul egyik gyógyszer sem akar hatni.
Ám egy nap, a hosszú hónapokig tartó hallgatás után, June kapcsolatba lép a fiúval. Anden kérésére - noha ettől szörnyen érzi magát - elhívja Dayt egy rendkívüli, függetlenség napi összejövetelre, ahol az Első igencsak meglepő hírekkel, és még egy annál is megbotránkoztatóbb kéréssel áll elő.
Kiderül, hogy a Kolóniákban járvány tört ki, mellyel a Köztársaságot vádolják, és az ellenszert követelik. Amennyiben rövid időn belül nem kapják meg, Afrikával szövetkezve, megsemmisítik a Köztársaságot.
Az ellenszert viszont csak egyvalaki véréből lehet előállítani, mégpedig Edenéből. Így hát Anden arra kéri Day-t, küldje vissza öccsét a laboratóriumba... Csakhogy a vizsgálatok kockázatosak, Day pedig hallani sem akar erről.

"Tényleg tönkreteheti egyetlen hiba az egész életünket?"

Másfél év. Ennyi idő telt el azóta, hogy befejeztem a Prodigy-t. Nem kevés. Ám minden egyes várakozással töltött perc megérte. A Champion méltó folytatása és lezárása Day és June történetének.
Noha a Prodigy-vel nem voltam maradéktalanul megelégedve, mégis izgalommal, reménnyel és félelemmel telve vártam ezt a részt. Leginkább Day miatt, hisz ő a szíve-lelke ennek a sorozatnak. Marie Lu pedig egy zseniális írónő. Értve ezalatt a fordulatait, a sokrétű karaktereit, a világfelépítését és úgy mindent.
A Legendában megismertük a Köztársaságot, és annak szabályait, majd a Prodigy-ben a Kolóniákat, és most, hogy már tudatában vagyunk mind a két fél céljainak és működésének, végigkövethetjük végső, sorsdöntő összecsapásukat. Ugyanez érvényes Day és June kapcsolatára, valamint személyes sorsára is.

A Champion...
... reményt keltett bennem. Day szívósságának, valamint kezeléseinek hála, kezdetben feléledt bennem a remény apró szikrája, hogy talán mégis van esélye a túlélésre. De ami még inkább bizakodással töltött el, az maga June volt.
Az előző rész során sok szempontból kifogásoltam a viselkedését. Ám mostanra visszakaptam azt a Legendabeli csajt, akit olyan nagyon szerettem. Letisztultak az érzései, s immár pontosan tudatában volt annak, mi és ki az igazán fontos számára.
A kezdettől eltelt hónapok során nagy utat járt be, sokat fejlődött, és elindult a felnőtté válás útján. Akarata megszilárdult. Emellett minden szempontból tökéletesen átlátja a dolgokat. Okos, talpraesett, kíváló megfigyelőképességgel rendelkezik, és igyekszik megtalálni a szíve és a racionalitás közötti középutat, ami sok helyzetben nagy előny.
... pattanásig feszítette az idegeimet. Anden kérése, miszerint Day engedje, hogy újra kísérletezzenek egyetlen életben maradt családtagján, hogy ezáltal megmentse a Köztársaságban élő emberek életét, őrjítő volt. Egyrészt teljesen logikus, érthető kérés. Másrészt viszont nagyon kegyetlen. Day jóformán mindent azért a kiskölyökért tett. És olvasni a gyötrelmét, a vívódásait helyes és helytelen között, brutális volt. Aztán jött az ennél is idegőrlőbb rész, Day versenyfutása az idővel és az életével vívott harcban. Majd, hogy a kedves írónő még jobban feszítse azt a bizonyos húrt, bedobott egy váratlan támadást és egy várható szökést, Jameson ezredes részéről. A Köztársaságnak, Daynek és June-nak egyszerre kellett szembenéznie és megküzdenie a Kolóniák túlerejével, és az őrült hölgyemény jelentette személyes fenyegetettséggel.
És, hogy egy pillanatra kitérjek Andenre is, aki a második részben valahogy nem tudott a szívembe férkőzni, mert sunyinak, simulékonynak és gyengekezű Elsőnek tűnt, mostanra valamicskét fejlődött. A magam részéről továbbra is gyűlöltem, és a sunyiságot, simulékonyságot ugyanúgy tartom, mint akkor, politikai téren viszont megszilárdult. Erősebb kezű, határozottabb, és olykor kegyetlenebb lett. Immár voltak önálló gondolatai - még akkor is, ha némelyik miatt megvetettem. Gondolkodásmódján látszik, hogy az elit rétegben, hatalmi közegben nevelkedett.

... hol simogatta, hol nyomorgatta a szívemet. Számtalan gyönyörű, boldog, szenvedélyes, gyötrő, fájdalmas, szomorú és kegyetlen pillanatnak lehetünk részesei ebben a kötetben, az emberi kapcsolatok, barátságok, szerelmek, szövetségesek, és ellenségek találkozásainak köszönhetően. Ismét megjelenik Tess és Day különleges barátsága. Újraélhetjük Metias halálát. Megismerhetjük Day és az öccse összetartását, ami valami egészen leírhatatlan, mint ahogyan a Day és June között lévő kapcsolat is. A szerelem, a vágy, az elérhetetlenség, a sérelmeik és Day betegsége - ezek mind-mind olyan momentumok, amik nagyon intenzíven hatnak az olvasóra.
... lerombolt. Erről a spoilerek miatt nehéz beszélni, de azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy Dayhez és June-hoz van köze.
... felépített. Mivel egy disztópiáról, és két politikai nagyhatalomról - illetve most már többről is - összecsapásáról van szó, elkerülhetetlenek a harcok, a taktikázás, a szövetségek és kompromisszumok kötése. Ha pedig Marie Lu valamikben igazán jó - az érzelmek mellett -, akkor az a sok vizuális effekt, a harc és a fordulatok. Lenyűgöző, látványos és bravúros taktikai húzásoknak lehetünk tanúi, amellett, hogy új világok nyílnak meg előttünk. Day, Tess és a többiek még utoljára megmutathatják, mi is az, amiben verhetetlenek - legalábbis részben.
... darabokra tört össze. A vége, az nagyot ütött. Fájt. Rettentően. Alig kaptam levegőt. És bár a szívem minden reccsenését éreztem, mégis imádtam. Ez az a befejezés, ami illik ehhez a műfajhoz. A Happy End nem való disztópiákhoz. Itt az élet osztja a lapokat. Meg Marie Lu. És az ő paklija végére csak keserédesek maradtak.
Összességében tehát úgy gondolom, a Champion méltó befejezése Day és June történetének. Köszönöm, Marie Lu! Minden nevetést, minden könnycseppet… és Dayt.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Day, Tess, June, Metias, Ollie

Kedvenc jelenet: Day vallomása és az azt követő események

Negatívum: Anden

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"De hát, így megy ez. Elmúlik egy hét, nem keressük egymást, aztán még egy hónap, és hamarosan már túl sok idő telt el, és ha hívnám, az kínos volna."

"Nem számít, mennyi pénzt vág hozzám a Köztársaság, én mindig csak egy srác maradok az utcáról."

"- Ez micsoda? . kérdi súgva, és felemeli az egyik evőeszközt.
- Vajkés.
Day gyanakodva nézegeti, végighúzza az ujját a lekerekített, tompa élen.
- Ez itt - dörmögi - nem kés.
A mellette ülő Serge is észreveszi a bizonytalanságát.
- Jól sejtem, hogy ahonnan jön, ott nem használnak ennyiféle kést és villát? - jegyzi meg hűvösen.
Day megmerevedik, de a szeme sem rebben. Felkapja a legnagyobb szeletelőkést, szándékosan megbolygatva a precízen eligazgatott terítéket, és nemtörődöm mozdulattal, a többiek felé int vele. Serge és Mariana is hátrahőköl, és távolabb húzódnak az asztaltól.
- Ahonnan én jövök, ott sokkal fontosabb a hatékonyság - feleli. - Egy ilyen késsel, mint ez, egyaránt fel lehet szúrni a falatot, elkenni a vajat, vagy elvágni valakinek a torkát."

"- Mit is szokott anya mondani rólunk? - kérdi. Megpróbálja elterelni a figyelmemet a fájdalomról.
Mosolyt erőltetek az arcomra.
- Mindig azt mondta, hogy akinek három fia van, annak mintha egy apró tornádó volna a házában, ami ráadásul még vissza is beszél."

"- Úgy vélik, talán van még esély. Nemsokára kipróbálnak egy újabb kezelést.
- Egyszer elmesélted, hogy miért választottad a Day nevet - mondja, a hangja eltökélt. (...) - Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Igaz?"

"-Day, te sokkal többet jelentesz nekem holmi fellángolásnál. (...) Amikor az egész világ elfordult tőlem, és mindenki hagyott volna meghalni, te magadhoz vettél. Te voltál az egyetlen ember, akit érdekelt, mi lesz velem. te jelentettél nekem mindent. Mindent. Te lettél a családom. Az apám, az anyám, a testvérem, a gondviselőm, az egyetlen barátom és társam, te voltál az, aki vigyázott rám, és akire vigyáznom kellett. Érted? Nem úgy szeretlek, mint ahogy talán feltételezed, bár nem tagadom, részben az is benne van. de amint én érzek, az ennél sokkal mélyebb."

"- Day, ezúttal ne szúrj ki velem! Megértetted, szépfiú? Ha hirtelen rád jönne, hogy valami disznóságot művelj, előtte szólj nekem. Legalább annyi időm legyen, hogy alaposan orrba vágjalak."

"Érzések nélkül mi marad az emberből?"

"Nincs is annál jobb motiváció, mint amikor valaki magára marad és sarokba szorítják."

"Erre nincsenek szavak."

Nyereményjáték

A borítón lévő rózsa annyira megfogott minket, hogy úgy döntöttünk, hogy rózsákkal kapcsolatos lesz a játékunk is. Minden blogon fogtok látni egy képet valakiről, akihez valamilyen módon kapcsolódik ez a gyönyörű virág. De mi nem a személy nevét kérjük, hanem a MŰ CÍMÉT, amelyben megjelenik ez a szereplő. (ha sorozatról van szó, akkor bármelyik résznek elfogadjuk a címét).
A helyes megfejtők között pedig a Champion - Bajnok három példányát sorsoljuk ki.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/03 Kelly Lupi olvas - Interjú az írónővel

12/07 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

12/09 MFKata gondolatai

Jó szórakozást!

A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!

December 8. - Még 16 nap a Karácsonyig

Ébredéskor széles mosolyra húzódott a szám. A karácsony előtti volt a második kedvenc napom az évben.

Kinyújtóztattam végtagjaimat, jól megfeszítve minden izmomat.

Anyuval ilyenkor egész nap a házat dekoráltuk, sütit sütöttünk, illetve az egymásnak szánt ajándékainkat csomagoltuk be, majd késő délután forrócsokit szürcsölve bekucorodtunk egy meleg gyapjútakaró alá, és vicces karácsonyi filmeket néztünk. Rituálékból persze nem hiányozhatott a zene és a pingvinek mozgására hajazó tánc sem!

Lerúgtam magamról a takarót, kiugrottam az ágyból és az íróasztalomhoz sietve lenyomtam a cd lejátszóm gombját, amibe már előző este bekészítettem a kifejezetten az erre az alkalomra összeállított válogatás cédénket.

Miközben felharsant az első szám – titititüm-titititüm –, a zoknis fiókomhoz léptem, előhúztam belőle kedvenc, térdig érő, rénszarvasokkal díszített lábtyűmet, és fél lábon ugrálva felszenvedtem először egyik, majd másik lábamra. Ezután pedig magamra kaptam rózsaszín, télapósapkás-bébipingvin mintás pulcsimat. Kaotikus összeállításom csak még őrültebbnek tűnt rövidszárú, kék pizsamanadrágommal, de kit érdekelt? Így hát vidáman, belejtettem a fürdőbe.

Amikor a dalhoz szöveg is csatlakozott, szám elé emeltem hajkefémet, és profi énekesnőket megszégyenítő előadással énekelni kezdtem.

– ”Bah, humbug” no, that's too strong / 'Cause it is my favorite holiday / But all this year's been a busy blur / Don't think I have the energy…

Hamar rájöttem, hogy semmi értelme a fésülködésnek, ha közben úgy rángatom a fejem előre-hátra, mint az autókban lévő bólogatós kutyák, következésképpen hagytam az egészet a fenébe, és a szénaboglyámmal együtt kicsoszogtam a folyosóra, ahol tovább folytattam a tehetségkutatókat lealázó produkciómat, miközben nekifutásból végigcsúsztam a keményfa padlón.

– So deck those halls, trim those trees / Raise up cup's of Christmas cheer / I just need to catch my breath / Christmas by myself this year

Annyira elragadott a hév, hogy az a nagyon merész és rettentően hülye ötletem támadt, hogy a lépcső korlátján lecsúszva kell megérkeznem a földszintre. A karácsony egyébként is a csodák ideje, amikor a lehetetlen akár lehetséges is lehet. Na, meg életem utóbbi hónapjai bőven bebizonyították, hogy a legszürreálisabb dolgok igenis létezhetnek.

Hátrébb léptem, hogy egy kis lendületet vegyek. Sikerült felugranom a korlátra és máris siklottam lefelé. Csak azzal nem számoltam, miként állok meg. Túl gyorsan fogyott el alattam a kapaszkodó, én pedig nagyot nyekkenve, fenékkel a földön találtam magam.

Röhögésben törtem ki, aztán először bizseregni kezdett a tarkóm, majd meghallottam a hahotázást.

– Szent szar! – kiáltottam fel megdöbbenésemben.

– Neked is jó reggelt, cica!

Da. a konyha bejáratában, a falnak dőlve állt, karba font kézzel. Egész testét rázta a nevetés.

– Mi a fenét keresel itt? – kérdeztem, miközben feltápászkodtam, és megpróbáltam összeszedni megmaradt méltóságom darabkáit. – Valami különös perverziót érzel aziránt, hogy kihallgasd a szomszédjaidat éneklés közben? Következőnek mi lesz? Bemászol mellém a zuhanyzóba, amikor Lady Gagát énekelek totál meztelenül?

– Nem is rossz ötlet… – kacsintott felém. – Szívesen megnéznélek meztelenül, még akkor is, ha ehhez az kell, hogy végighallgassam, miként vágsz tönkre bizonyos dalokat.

Dacosan elé álltam, s mutatóujjammal mellkason böktem. – Na, idefigyelj, Mr. Tökéletes… khm, izé, Kukkoló, ha még egyszer a tehetségemet becsmérled, akkor csúnyán megkeserülöd! Értve vagyok?

– Tökéletes? – élcelődött, kihasználva nyelvbotlásomat.

– Pofa be, Da.!

Bebújtam mellette a konyhába, abban a reményben, hogy ott találom anyut, de nem volt sehol. Leszámítva egy a hűtőre csíptetett cetlit, és két óriási bevásárlószatyrot, mindenfélékkel megrakva.

– Ez az, cica, imádom, amikor dühös vagy és kiengedet a karmaidat – jött utánam Da.. Hátulról átölelt, és a nyakamba csókolt. Egész testem belebizsergett, de ellenálltam és arrébb hessegettem.

Helyette felemeltem a papírdarabot, amin anya kézírásával annyi állt, hogy sos behívták ügyeletre, és, hogy ne haragudjak rá. Kárpótlásul áthívta a B. ikreket. Remek. Köszi, anyu.

Még mindig ügyet sem vetve a konyhánkban ülő félistenre, kinyitottam a hűtőt, előkaptam a tejes dobozt, megkerestem a müzlit és a tálamat. Csendben letelepedtem a konyhaasztalhoz és elkezdtem a számba kanalazni reggelimet. Ám az ötödik falatnál megálltam.

– Oké, Da.. Bökd ki, mit akarsz, mert képtelen vagyok kajálni, miközben így bámulsz… – nézésével kis híján felfalt.

Szája széle mosolyra húzódott.

– Csak nézlek. Jól áll neked ez a… pulcsi.

– Kösz.

– És várom, hogy végre befejezd a reggelidet, és nekikezdhessünk a sütésnek.

A falat majdnem a torkomon akadt. Mi? Sütni? Együtt? Jézusmária és az összes aprószent! A szemem tányérnyira nyílhatott, mert rögtön belekezdett a magyarázkodásba.

– Míg aludtál – megjegyzem, rettentő édes vagy, még a nyálad is kicsordult közben -, D. segítségével leszedtem a netről a csokis keksz receptjét, kinyomtattam, és elmentem bevásárolni. Minden alapanyagot beszereztem. Simán kijön belőle az öt adag. Talán hat is, de ha…

– Ácsi! – intettem felé kanalammal. – Te. Néztél. Alvás. Közben? És folyt a NYÁLAM? Ezt a mesét nem veszem be.

– Na, jó, nem csak néztelek. Meg is csókoltalak. Miután letöröltem a nyáladat.

Lécci, lécci, nyíljon meg alattam a föld, vagy mondja valaki, hogy ez csak egy rémálom!

– De mi a fenéért sütnénk mi öt – ÖT! – adag csokis kekszet?

– Mert abból sosem elég. Buta, cica.

– Da., te meghibbantál – a mosogatóhoz mentem, és elöblítettem a tálamat.

– Oké, legyen négy.

– Egy.

– Három.

– Egy.

Fújtatott egyet.

– Kettő. És nem mondom el senkinek, hogy nyáladzol.

– Megegyeztünk!

– Remek! Imádlak, cica! – elkapott és felültetett a konyhapultra. Olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem lehelete forróságát. Csak néhány milliméter választott el ajkától.

Kínzó lassúsággal még közelebb hajolt, szája az enyémet súrolta. Szerettem volna megnedvesíteni ajkaimat, ám ehelyett lehunytam a szememet, és sóvárogva vártam a pillanatot. Szinte szomjaztam a csókjára.

– Készen állsz? – kérdezte.

– Igen – rebegtem teljesen felajzottan. Jesszus, K., mi a fene ütött beléd?

– Akkor kezdhetjük – búgta negédes hangon, majd azt éreztem, hogy egyre távolodik.

A papírzacskók zörgését hallva, kinyitottam a szememet. Szemét! Dühös pillantást lövelltem felé, végül leugorva a pultról odamentem mellé és sípcsonton rúgtam. Aú, basszus, ez rohadtul fájt! Még a könnyem is kicsordult.

Da. bezzeg meg sem rezdült. Mindössze a szemöldökét felhúzva nézett rám úgy, mintha őrült lennék.

– Kérem a receptet – nyújtottam felé, dühösen fújtatva a kezemet.

– Tessék – nyomott a markomba egy lapot.

Gyorsan végigfutottam. Nagyjából jónak tűnt, bár azelőtt még sohasem készítettem csokis kekszet.

Megvártam míg Da. kipakolt, majd különböző utasításokat adva neki, előszedettem vele a sütéshez szükséges tálakat, mérőpoharakat, és minden egyebet. Ezt követően gondosan kimértük a szükséges mennyiségeket. Totál meglepett, Mr. Szarkasztikus milyen céltudatossá és komollyá tudott lényegülni, ha a hasáról volt szó. Mindenféle hülye poén és beszólás nélkül tette a dolgát. Tipikus pasi…

– Oké – kezdtem –, most keverd össze a lisztet, a vajat, a tojásokat, és a sütőport. Szólok, ha kész van.

– És a csoki?

– Az később jön. Nyugi.

– Te vagy a főnök, cica.

Fél órával később, amikor az utolsó halmocskát is rátettük a sütőlemezre és bedugtuk a sütőbe, kifáradva rogytunk le a székre. Pontosabban csak Da., én az ölébe pottyantam. Nagyot nyögött a súlyom alatt, de nem ellenkezett. Keze a derekamra csusszant és szorosabban magához húzott. Felváltva csókolóztunk, és figyeltük a kint szállingózó hópihéket.

– Hé, az a nő ott nem Barbara? – kiáltottam fel izgatottan, amikor megláttam a kapunk előtt, piásüveggel a kezében lődörgő szőke asszonyt, és társát, egy Jack Sparrownak öltözött férfit. Hé, várjunk csak? Jack Sparrow? Tuti, fáradt vagyok, ha már ilyeneket látok.

Da.-nel együtt felálltunk, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a fura párost. Mégsem képzelődtem. Barbarára jól emlékeztem. Tavaly találkoztunk vele azon a kaotikus karácsonyi bulin. Már akkor is az asztal alá itta magát, és most is egy barna folyadékkal teli üveget lengetett, miközben a rumról énekelt társával együtt. Szegény.

Gondolatmenetemet a sütő pityegése szakította félbe. Kinyitottam a sütő ajtaját és egy konyharuha segítségével kihúztam a tepsit. A csokis kekszek gyönyörűen megnőttek, és az illatuk az valami egészen fenomenális volt. Da. már nyúlt volna, hogy elcsórjon egyet, de rávágtam a kezére, és megfenyegettem, hogy egyet sem kap, ha nem képes kivárni, hogy meghűljenek. Többet nem próbálkozott.

Helyette a kezét nyújtotta felém.

– Táncolunk egyet, cica?

Hogy mondhattam volna nemet, amikor ilyen szépen kért? Ráadásul vakító zöld szeme csak úgy csillogott.

– Igen! – feleltem. Ledobtam a felhevült konyharuhát, és ujjaimat az övéi közé csúsztattam. – De nem kéne zene? – kérdeztem.

Abban a pillanatban Da. átalakult eredeti fényalakjába és eltűnt, majd egy szempillantással később megint ott állt előttem teljes, fizikai valójában, kezében tartva a magnómat. Lerakta az asztalra, kicserélte a cédét, majd elindította az újat. A kedvenc karácsonyi dalom szólalt meg!

All the lights are coming on now / How I wish that it would snow now…

Da. fél karjával átkarolta a derekamat, közelebb rántva magához, a másikkal pedig megfogta a kezemet, és lassúzni kezdtünk. Összeérintettük homlokunkat és ide-oda lépegettünk. Aztán olyasmi történt, amire nem számítottam. Da. énekelni kezdett.

– All the trees are on display now / And it's cold now / I don't feel like going home now / I wish that I could stay / I wish that I could walk/ I wish that I could walk you home / All the lights are coming on now / How I wish that it would snow now/ I don't feel like going home / now / I wish that I could stay…

Abban a pár percben földöntúli boldogság járta át a szívemet. Otthon voltam… Da. karjaiban. A házat belengte a karácsonyfa és a frissen sült sütemények illata, a szoba túlsó végében lágyan villogtak a karácsonyfaégők, odakint havazott, én pedig a legjobb helyen voltam. Ennél tökéletesebb ajándékot nem is kívánhattam volna.

Befészkeltem magam Da. vállának gödrébe, magamba szívtam kellemes illatát, és olyan erősen kapaszkodtam belé, amennyire csak lehetett.

– Szeretlek, cica – súgta a fülembe, és mielőtt elmondhattam volna neki, hogy én is, maga felé fordította a fejemet és megcsókolt.

(első dal: The Waitresses - Christmas Wrapping; második dal: The Raveonettes - The Christmas Song)

Nyereményjáték

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.

A mai napon A Szeretők kártyához tartozó "Da"és "K" személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway

Ez a nyár más mint a többi… Ez a nyár mindent megváltoztat… Belly előző nyara érzelmileg igazi hullámvasút volt, ám az igazi utazás a lány életében még csak most kezdődik el.
Idén nyáron a játék átadja helyét a gyásznak, és a komoly érzelmek teljesen átveszik a hatalmat a kamaszos duzzogás felett, s a medencében úszás helyett fontosabbak lesznek a barátok, és a családtagok.
Tarts velünk és kövesd figyelemmel a Nyár trilógia 2. részét, melyben Belly, Jeremiah, és Conrad élete teljesen felfordul, amikor a Couisins beach-i tengerparti házikó jövője is veszélybe kerül.

Ez az nyár sok mindenre megtanítja a főszereplőket és sok meglepetést okozhatnak nekünk, olvasóknak is. Bár most tél van, de Nincs nyár nélküled, illetve nélkületek! Játsszatok velünk, és megnyerhetitek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 db könyv egyikét.

Jenny Han: Nincs nyár nélküled

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739082
Oldalszám:
Fordító: Tóth István

Fülszöveg:

Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat.

Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé sodorja Bellyt.Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy a fiú után fut, vagy végre képes lesz elengedni őt?

Saját véleményem:

Az előző nyár óta egy év telt el. Ezalatt az idő alatt pedig Belly megélte a mennyet és a poklot egyaránt. A Conraddal való kapcsolata meglehetősen döcögősen alakult, alig találkoztak, és amikor sikerült nekik, akkor is a nyakukban lihegett Belly egész családja. Ráadásul Susannah állapota sem javult, sőt inkább napról-napra csak romlott.

Aztán elérkezett a bál időpontja, amikor a dolgok még az addigiaknál is rosszabb irányt vettek. Conrad és Belly szakított, majd nem sokkal később Susannah is feladta a harcot, és távozott az élők sorából. Azóta pedig semmi sem olyan, mint régen.
Belly elszakadt a fiúktól, botrányt rendezett a temetésen, édesanyja méginkább magába fordult, elvesztette szerelmét, és az oly' nagyon kedvelt Cousins beach-i nyarak is tovaszálltak. Helyette megmaradt neki legjobb barátnője, Taylor, aki képtelen megérteni a lány gyászát. És ahelyett, hogy pátyolgatná Belly-t, a lány számára nem kívánatos srácokkal próbál randikat összehozni neki.
Ám egy júliusi napon, Belly sokkoló telefonhívást kap. Jeremiah közli vele, hogy Conrad eltűnt, nem veszi fel a telefonját, nincs az egyetemen, és senki nem tud róla semmit. Jere arra kéri a lányt, segítsen neki megkeresni a szeszélyes bátyját... Útjuk pedig életük közös színterére vezet. Vissza az emlékek szigetére.

Míg Jenny Han Nyár trilógiájának első része nagyobb részben a nyárról, és az ezzel együtt járó felhőtlen mókáról, bulikról és nyári románcokról szólt, addig a mostani sokkal komolyabbra fordult. Kevésbé volt bohókás. De hogyan is lehetne az, amikor a központi téma a gyász és a különböző veszteségek feldolgozása?!
Ebben a részben is a jelen és a múlt váltakozásából tevődik össze a történet teljes képe, ám most Belly narrációja kiegészül még valakivel, akinek én személy szerint rettentően örültem, és ez az illető nem más, mint Jeremiah.

Illetve még annyi a különbség, hogy a múltbeli események nem egymást követve jönnek, hanem össze-vissza, úgy, hogy érthetőbbé tegyék az adott jelenbéli szituációt. Nekem ez a felállás jobban tetszett. Sokkal inkább a lényegre fókuszált, elhagyva a gyerekes dolgokat.
Susannah halálának tragédiája minden karakter életére kihatással volt. Szinte kivétel nélkül összetörtek, ám mindegyikükre más és más módon hatott a gyász, s ennek következtében különféle reakciókat produkáltak.
Belly például teljesen eltávolodott a fiúktól - amiben nagy szerepe volt a Conraddal való szakításának, valamint a temetés utáni balhénak -, mindössze néhány üzenetet küldött Jeremiah-nak, mivel képtelen volt odamenni hozzájuk. Az otthonukban minden egyes tárgy, kép, vagy sarok, Susannahra emlékeztette, és a végeleges elmúlásra. A szeretett nőére, az együtt töltött időre, és a nyarakra, melyek soha többet nem ismétlődnek már meg. De Belly a Conraddal való kapcsolatát is gyászolta. Egyszerre szégyellte magát és sajgott a szíve a viszonzatlan érzései miatt.
Aztán jött a fiú szökése, ami esélyt adott arra, hogy ez a három fiatal újra visszatérhessen oda, ahova szívük leginkább kötötte őket, és - utoljára? - együtt töltsenek néhány napot, az emlékeikkel. Valamint, hogy tisztázhassák a hármuk között lévő viszonyokat és búcsút vehessenek mindattól, amitől kell.
Jenny Han gyönyörű és szívszorító gondolatokkal átitatva mutatta be a gyászt. Számtalan csodálatos idézet kapott benne helyet, melyek nagyon igazak, vagy éppen elgondolkodtatóak voltak.
Kicsit olyan volt ez az egész könyv, mint egy Susannahnak állított emlék, a sok régi, vele kapcsolatos visszagondolással, vagy a srácok önmagukkal és az apjukkal, a nyaralóért vívott küzdelmével. Fájdalmas, vidám, egyszóval keserédes.

Ami a karaktereket illeti, többé-kevésbé ugyanazok maradtak, mint azelőtt. Conrad továbbra is egy bunkó seggfej (elnézést, de tényleg az), aki csak magával törődik. Bár néha-néha bekukkanthattunk a pajzsa mögé, mégis az a véleményem, hogy egy önző alak. A testvérével és Belly-vel szemben is.
Jeremiah viszont rendkívül szerethető figura, aki valamilyen szinten mindig is a testvére elnyomásában élt. A szíve óriási, a lelke pedig szép. Emellett tipikus kamasz.
Aki viszont meglepett, az Belly volt. Az első kötetben rettentő gyerekesnek, hisztisnek, és önzőnek találtam. Nem mondom, hogy most nem jöttek elő ezek a tulajdonságai, de sokkal kevésbé volt intenzív. És végre elindult a fejlődés útján. Bizonyos szituációkban egész értelmesen viselkedett. Az anyukáját ellenben imádtam! Laurel egy baromi tökös csaj volt!
Összességében tehát úgy gondolom, aki szereti a fiatalos, kissé keserédes, némi szerelemmel és sok-sok fájdalommal átitatott történeteket, az imádni fogja. És azért nem kell teljesen megijedni, mert vannak benne vicces pillanatok is, például az első másnaposság élménye, vagy a tengerparti bolondozásé. Tehát ha szerettétek az első részt, akkor ezt is fogjátok. Ráadásul ez annál sokkal, de sokkal jobb. És olyan orbitális függővége van, hogy ihaj!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jeremiah, Laurel, Susannah

Kedvenc jelenet: füstös szem festés

Negatívum: Conrad és az apja

Borító: 5/4,5

Extra

Nyereményjáték

Jenny, Conrad és Jeremiah ezen a nyáron kicsit eltávolodik egymástól, ám a Couisins beach-en eltöltött nyarak emlékére rendeznek egy nagy bulit, kamaszkoruk kedvenc helyszínén, azaz a tengerparti házban. Légy te is a strand parti részese, és segíts a blogturnéban résztvevő blogok között összegyűjteni a parti kellékeit.

Mindegyik blogon elhelyezünk egy-egy képet, amin egy-egy tárgy, étel/ital, esetleg egy olyan kellék szerepel, amivel a fiatalok feldobták a bulijukat. A te feladatod kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ügyes vagy, neked is esélyed van megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét. Strandbuli indul!

Figyelem! A Kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereménykönyvet. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a nyeremény értesítő emailre, ha ez elmarad, akkor új nyertest sorsolunk. Érdemes olyan címmel játszani, amit gyakran nézel, ne maradj le!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/02 Roni olvas - Hangulatteremtő képek

12/04 Media Addict

12/06 Zakkant olvas - Idézetek

12/08 Kelly Lupi olvas - Három kérdés

12/09 Dreamworld - Borítók

12/10 CBooks

Az utóbbi időben egyre több olyan filmről hallani, amiben jelentős-, vagy éppen főszerepet kapnak a Trónok harca közkedvelt színészei. És mivel jómagam is Trónok harca rajongó vagyok, és a filmek is közel állnak a szívemhez, ezért arra gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és összegyűjtöm a nem rég futott, vagy hamarosan megjelenő mozifilmeket, amikben egy-egy imádott vagy éppen gyűlölt westerosi karaktert megszemélyesítő színész bukkan fel.

Kit Harington (aka Jon Snow / Havas Jon)

Pompeji - Milo

Így neveld a sárkányodat 2. - Ered (szinkron)

Az ifjúság végrendelete* - Roland Leighton

A hetedik fiú* - Billi Bradley

Várhatóak még: Spooks: The Greater Good, 7 Days in the Hell, The Death and Life of John F Donovan

Richard Madden (aka Robb Stark)

Klondike - Bill Haskel

Hamupipőke* - Prince Charming

Várhatóak még: Lady Chatterley's Lover (2015), Bastille Day (2016)

Isaac Hempstead Wright (aka Bran Stark)

Doboztrollok* - Tojás (szinkron)

Michelle Fairley (aka Catelyn Stark)

Lovagok háborúja 2. - Joan De Vesci

A tenger szívében - Mrs. Nickerson

Egyéb filmjei: Briliáns elmék, 24: Élj egy új napért!, Common, Montana

Sean Bean (aka Eddard 'Ned' Stark)

Jupiter felemelkedése - Stinger

A marsi* -Mitch Henderson

Any Day - Vian

The Frankenstein Chronicles

Lena Headey (aka Cersei Lannister)

A végzet ereklyéi: Csontváros* - Jocelyn Fairchild

Kalandor: Az aranyládika átka - Monica

300: A birodalom hajnala - Gorgo királynő

Várható: A büszkeség és balítélet meg a zombik*

Nikolaj Coster-Waldau (aka Jaime Lannister)

A csajok bosszúja - Mark King

Egypt - Horus

Peter Dinklage (aka Tyrion Lannister)

X-Men: Az eljövendő múlt napjai - Dr. Bolivar Trask

Brooklyn legdühösebb embere - Aaron Altmann

Várható filmjei: Rememory, Taxi, Pixels, O' Lucky Day, Beg the Devil, Angry Birds

Charles Dance (aka Tywin Lannister)

Justin, a hős lovag - Legantir (szinkron)

Az ismeretlen Drakula - Master Vampire

Kódjátszma - Denniston

Emilia Clarke (aka Daenerys Targaryen)

Terminator Genisys - Sarah Connor

Aidan Gillen (aka Lord Petyr Baelish - 'Kisujj')

Az útvesztő 2*. - Janson

Gwendoline Christie (aka tarth-i Brienne)

Az éhezők viadala: A kiválasztott 2. rész* - Lyme

Star Wars 7.

Rose Leslie (aka Ygritte)

Sticky Notes - Athena

The Last Witch Hunter - Chloe

Natalie Dormer (aka Margaery Tyrell)

Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. rész* - Cressida

Az éhezők viadala: A kiválasztott 2. rész* - Cressida

Nathalie Emmaniel (aka Missandei)

Halálos iramban 7. - Ramsey

Az útvesztő 2. rész* - Harriet

Thomas Brodie-Sangster (aka Jojen Reed)

Az útvesztő 1. rész* - Newt

Az útvesztő 2. rész* - Newt

A *-gal jelölt filmek könyvadaptációk

Cassel Sharpe a szélhámosok szélhámosa, a harmadik részhez érve már tudjuk ezt. De még soha nem volt ilyen fontos, hogy jól lavírozzon a két oldal között - a kérdés csak az, hogy melyik a jó oldal? Melyik a jó választás? Létezik egyáltalán jó oldal vagy akármerre indul, fájdalom és bűn vár rá?

Most utoljára invitál titeket turnéra a Blogturné Klub az Átokvetők sorozattal, december 7-e és 10-e között négy állomáson keresztül olvashattok még Casselről, Liláról és a többiekről, mielőtt elbúcsúzunk tőlük. És búcsúzóul azért még egy kötetet nyerhettek a befejező Fekete szívből.

Holly Black: Fekete szív

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992081
Oldalszám:
Fordító: Császár László

Fülszöveg:

Cassel Sharpe pontosan tudja, hogy bérgyilkosnak használták, de próbál megszabadulni a múltjától. Próbál jó útra térni annak ellenére, hogy a családjában számos hivatásos szélhámos is van, és ezért a hazugság és megtévesztés mindennél természetesebb számára. Próbálja a helyes megoldást választani, bár a lány, akibe szerelmes éppen az, akit ha van egy kis esze, messze elkerül. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy az lesz a legokosabb, ha a Szövetségiek rendelkezésére bocsátja a képességeit annak ellenére, hogy a kormány képviselőiben egész életében ellenséget látott.
Ugyanakkor miközben az édesanyjának bujkálnia kell, a szerelme éppen arra készül, hogy csatlakozzon a maffiához, ráadásul korábban titokban tartott részletek kerülnek napvilágra, a jó és rossz közötti határvonal egyre jobban elmosódik. Amikor pedig a Szövetségiek arra kérik Casselt, hogy éppen azt tegye, amivel kapcsolatban megfogadta, hogy soha nem teszi még egyszer, már csak saját magára hagyatkozhat, hogy eldöntse, mi a szélhámosság, és mi az igazság. Ebben a veszélyes játékban, amiben a saját élete a tét, lehet, hogy kénytelen lesz mindennél kockázatosabb szerencsejátékba fogni – ezúttal a szerelméért.

Saját véleményem:

Az előző rész vége óta nagyjából egy hónap telt el. Ezalatt az idő alatt Barron beépült a Szövetségiekhez, félig-meddig Cassel is - csak ő előtte még szeretné befejezni a sulit -, Lila csatlakozott a maffiához, Sam és Daneca kapcsolata pedig teljes mértékben megromlott. Már szinte nem is beszélnek. Ráadásul Daneca Cassellel sem hajlandó szóba állni, mint ahogyan Lila sem. Ám ez abszolút nem akadályozza meg őt abban, hogy titokban kifigyelje Lilát.

Cassel épp egy ilyen titkos bevetésen van bátyjával, amikor valami szokatlanra lesznek figyelmesek. A lány egy vaskos pénzköteget nyújt át egy idegen alaknak, így hát a srácok elhatározzák, hogy követik. Mint később kiderül, a kapucnis idegen egy halálvető volt, aki Lila megbízását teljesítette...

Nem sokkal később azonban még meglepőbb fordulatot vesz Cassel élete. Megtudja, hogy anyja Mr. Zacharov fogságában van, aki nem hajlandó addig elengedni őt, míg meg nem kapja gyémántját, amit a nő korábban ellopott tőle. Az ékkő előkerítésének feladata pedig nem is hárulhatna másra, mint Casselre. És, ha ez még mind nem lenne elég, a Szövetségiek is a nyakában lihegnek, illetve egy lány, aki szemmel láthatóan hazudik neki, szintén a segítségét kéri...

A trilógia első részében megismertük az átokvetők világát, valamint a maffiát - hisz a legtöbb átokvető, élve képességével, bűnöző életmódot folytat -, a másodikban bepillantást nyertünk a társadalom átokvetőkhöz való viszonyába, a politikai viszályokba, és fény derült egy újabb csoportra, a Szövetségiekre. Most pedig mindezek összeállva egy egésszé, összecsaptak.

A harmadik részhez érve, azt hiszem, nyugodtan használhatom azt az általánosítást, ami mindegyik kötetre igaz volt, hogy Holly eleinte inkább megalapozza az alapkonfliktusokat, összekuszálja a szálakat és megoldásra váró feladatokat görget Cassel elé. Ez pedig nem feltétlenül egyenlő az izgalommal.

Megint csak úgy éreztem, hogy a regény eleje lassan indult be, kissé elnyújtott volt, és olyan dolgokat részletezett hosszan, amik nem mindig tettek hozzá a történethez. És ezek bizony untattak.

Ugyanakkor az kifejezetten tetszett, hogy minden probléma újfent Casselnél futott össze. Ennek révén megismerhettük a fiú igazi énjét.

Rejtélyből és gondból pedig volt elég. Egyrészt ott volt Sam és Daneca szakítása, ami befolyással volt a közös barátaikra is; aztán Daneca új kapcsolata - ami baromira meglepett -, Mina segítségkérése - Cassel kezdettől fogva látta, hogy Mina hazudik neki, titkolózik, ennek dacára mégis beleegyezett, hogy megpróbál segíteni neki -, valamint a Szövetségiek, és az eltűnt gyémánt esete. Hogy a forrongó politikai állapotokat és Lilát már ne is említsük...

Ezek a szituációk egymástól eltérő, mégis azonos kérdéseket vetettek fel.

Casselről tudjuk, hogy születésének köszönhetően bűnözőnek teremtetett, a családja és fajtársai java is ezt várja el tőle. Másrészt ott vannak a Szövetségiek, akik szeretnék jó útra téríteni. Cassel viszont valahol félúton lavírozik. Több és jobb akar lenni, mint egy gyilkos, ugyanakkor a szeretteihez is szeretne hű maradni. A legfontosabb mégis a szabadsága - mind fizikailag, mind szellemileg. Ő az a típusú srác, aki utálja, ha megmondják mit tegyen vagy mit ne. Inkább a saját feje és értékrendje után megy, még akkor is, ha nem kéne. És pontosan ez az, ami a Fekete szívben kiéleződik.

De Holly Black nem lenne Holly Black, ha nem kuszálna össze mindent. Senki és semmi nem csak fekete vagy fehér. Aki(k)ről azt hittük, hogy az egyik oldalt képviseli(k), arról/azokról könnyen kiderülhet, hogy mégsem. És ahogy haladunk előre, még több titokkal és meglepő fordulattal szembesülünk.

Komolyan mondom, Holly olyan zseniálisan csűri-csavarja a dolgokat, hogy minden alkalommal képes meglepni újra és újra.

Összességében tehát úgy gondolom, ez a kötet méltó lezárásféléje a sorozatnak. És azért csak féléje, mert bár bizonyos szempontból elvarrta a szálakat, mégis rengeteget nyitva hagyott. Az egyik felem szeretne még többet kapni Casselből. Megtudni, mi lett vele ezek után. A másik viszont azt mondja, ez így tökéletes, ahogy van. Olyan casseles.

A karaktereket tekintve, nagyjából mindenkiről elmondható, hogy sokat fejlődött a kezdetekhez képest. Vagy talán helyesebb azt mondanom, megértek a hozzájuk fűzött elvárásokhoz. Lila vadóc és szerelmes tinilányból, olyan veszélyt sugárzó nővé vált, akiről simán el tudtam hinni, hogy egyszer átveszi apjától a főnöki pozíciót. Cassel pedig kinyílt. Az egykori bukiból ravasz, csavaros észjárású, talpraesett, határozott srác lett. És nála külön imádtam az egyes témákkal kapcsolatos kisarkított véleményét, valamint a Lila iránti érzéseinek feldolgozását.

Mindent egybevetve, azoknak ajánlom leginkább ezt a sorozatot, akik szeretik a saját világgal rendelkező, ravasz és fordulatos sztorikat.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Cassel, Sam

Kedvenc jelenet: az utolsó jelenet

Negatívum:az elnyújtott részek

Borító: 5/4

Kedvcsináló idézetek

"A szerelem nyelvtana mindig ilyen. Csak a birtokos szerkezetet ismeri."

"- Most tuti azt gondolod, hogy éppen valami kétes pénzügyletnek voltunk szemtanú! De azért ne hagyjuk figyelmen kívül a lehetőséget, hogy talán éppen valami teljességgel ártalmatlan, ugyanakkor kínos tevékenységen kaptuk rajta.
Szórakozottan nézek rá.
- Kinos?
- Mi van, ha csak egy olyan gyűjtögető kártyajáték-partira menet találkozik a barátaival. Tudod, Pokémon, Magic the Gathering. Az is lehet, hogy valami hatalmas csata előtt fognak gyakorolni. És szerintem amennyi lóvét átadott ennek a kölyöknek, biztosan nyerni is fognak.
- Nagyon vicces.
- Vagy az is lehet, hogy Lila csak latinból korrepetálja. Vagy éppen miniatúra-festő szakkörbe járnak mind a ketten. De az is lehet, hogy árnyjátékot tanít neki - Barron kesztyűs kezének ujjaiból kacsacsőrt formál, és beszélteti."

"Legkisebbnek lenni, hatalmas szopás."

"Cassel, mondta, tudod, hogy lehetsz a legelbűvölőbb pasi, akivel bárki bármikor találkozott? Juttasd az emberek eszébe azt a személyt, akit mindenkinél jobban szeretnek. Mert az a személy, akit mindenki, mindennél jobban szeret, az az ember saját maga."

"- Néha megesik, hogy egy lánynak el kell hagynia ahhoz, hogy maga is rájöjjön, mit akar."

"- Amikor az ember először lesz szerelmes, akkor soha nem abba a bizonyos lányba szeret bele. Akkor a szerelembe szeret bele. Hiszen akkor az embernek még fogalma sincsen róla, hogy mit akar a lány... vagy, hogy mire lehet képes. Abba a személybe szeretünk bele, akinek látjuk, és abba az érzésbe, ahogyan magunkat érezzük, ha vele vagyunk."

"A szerelem mindenkit megváltoztat, közben azonban mi magunk is megváltoztatjuk a szerelmet."

"(...) megesik néha, hogy éppen egy kis hazugságra, vagy ki nem mondott igazságra van szükség ahhoz, hogy az ember ki tudjon tartani, amíg végül megint helyrebillen a világa."

Nyereményjáték

Az Átokvetők sorozat harmadik részére már megismerhettük ezeket a nagyon is egyedi szereplőket. Ki így, ki úgy látja a világot.
A mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szereplő mondja az adott idézetet a könyvben. Négy állomás négy idézettel és négy szereplővel. Hajrá!
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a Fekete szív egyik példánya.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén szállít, az értesítő e-mailre pedig 72 órán belül várjuk a válaszokat.

“– Az bizony! Nem kovácsolhatsz olyan terveket, amikben benne van az is, hogy esetleg meghalsz. Mert az lesz a vége, hogy egyszer valamelyik tényleg működni fog.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/09 Deszy könyvajánlója - 10 dolog, amint nem tudtál Holly-ról

12/10 CBooks

12/11 Könyvszeretet

12/12 Dreamworld

A Könyvmolyképző Kiadónál december 13-án jelenik meg Meiszner Krisztina regénye, MásValaki Problémája címmel.

A szerző a II. Aranymosás pályázat egyik nyertese, és nem kisebb feladatra vállalkozott, mint magyar környezetben, magyar szereplőkkel írt szórakoztató vámpírregényt.

Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, s egy kis szerencsével és némi nyomozással megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Meiszner Krisztina: MásValaki Problémája

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992685
Oldalszám: 408 oldal

Fülszöveg:

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.
„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.
Ám a pult mögött igazi vámpír áll.
A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.
Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.
Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.
Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek.
Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

Saját véleményem:

JonJon - alias Jenő, Szürke, stb. - és Valéria, a két több száz éves vámpír, társulásuk után Budapestet veszik célba. Úgy döntenek, Magyarországon húzzák meg magukat arra a pár évre, amíg szövetségük tart.
Ezek után Jenő - jelenlegi nevén - végre megvalósítja régi álmát, kicsi, ám annál hangulatosabb vámpírkocsmát nyit a fővárosban, ami szépen jövedelmez. Valériával ketten szolgálnak ki, és ha úgy tartja kedvük, akkor nem csupán szövetségesek és munkatársak, hanem ágyukat is megosztják egymással.
Mindennapjaikat igyekszenek a szabályoknak megfelelően, mintavámpírokként élni. Jenőnek ez alapjáraton egyáltalán nem okoz gondot, hisz mindig is a meghúzódás - hosszú élet titka - híve volt, csakhogy a luna caliente közeledtével ő is kissé megzavarodik, mint minden fajtársa. Ilyenkor vágyaik kiélesednek, és minden felfokozódik életükben.
Ennek a katyvasznak a közepén, amikor a normális élet is nehéznek bizonyul, egyik nap, zárás után, Valériával egy hullát találnak a Bugyor hátsó bejáratánál. Csakhogy nem egyszerű balesetről van szó. A srác szemfogait kihúzták, megkarózták, sőt meg is harapták... Ezzel egyértelmű üzenetet hagyva Jenőéknek. De, hogy az egész még bonyolultabb legyen, a rendőrség is nyomozásba kezd, valamint felbukkan a cigány (vámpírokat) figyelő család is.

"Vámpírnak lenni végtelenül, rohadtul, kibaszottul unalmas. Hogy akkor miért csinálom még mindig, ahelyett, hogy gondosan rádőlnék egy jól kihegyezett facövekre? Nem figyeltél, látom. Szerinted mi a büdös francot jelent az, hogy legfőbb parancsunk a túlélés? Nem másnak, magának a létezésünknek a parancsa ez: olyan parancs, amely csak önmagáért van, semmi másért."

A vámpírok ideje lejárt... Lehet, de nem nálam és nem is az MVP-nél! Imádom-, és valószínűleg sosem fogom megunni őket, ráadásul ha bónuszként társul hozzájuk egy nagyon jó sztori, frenetikus humor és még szuperebb karakterek, akkor halandóságom rajta, várom a szemfogakat és a katarzist! Meiszner Krisztina regénye pedig minden tekintetben kielégítette ilyen irányú elvárásaimat.

A MásValaki Problémája egészen új és egyedi módon nyúl a vámpírság kérdéséhez. Egyféle görbetükröt mutat a mostanság népszerű, hagyományoktól elrugaszkodott, trendi írásoknak. Kellő humorral kezeli azokat a részeket, amik ezt megengedik - sőt! követelik -, másrészt pedig egész komoly mitológiát épít fel a fennmaradó hányadnak. Ami teszem hozzá, teljesen logikus és hihető.
A humor egyébként a könyv egyik legerősebb pontja. Rögtön az elején egy nagyon vicces szituációba csöppenünk, és később sincs hiány nevetésből. Az írónő hol - a szó legnemesebb értelmében - hétköznapi, hol pikírt, hol szarkasztikus szavakat, mondatokat ad szereplői szájába, akik csak úgy sziporkáznak. És ezzel el is érkeztünk a lényeghez, amiért annyira megszerettem az MVP-t. A karakterek egytől egyik briliánsak!

Egyrészt ott van nekünk a főszereplő, JonJon, aki a túlélésre játszik. Ennek érdekében pedig éljen a világ bármely pontján, mindig igyekszik beleolvadni a társadalomba. S pontosan tudja, hogy miként érje el ezt. Tapasztalt, okos, nyugis fickó. Nincsenek nagyra törő álmai - a kocsma és egy-két eredeti lugosi Béla poszter persze belefér -, csupán éli az életet. Egyik napot a másik után. Ennek dacára nem unalmas srác. Megvannak a maga titkai, és ami az igazán lényeges benne, a humora! Olyan szarkasztikus belső monológokat nyom le, hogy én majdnem ledőltem a székről, olvasás közben. Egyszerűen IMÁDOM! Jenő fan lettem. Vállalom.

Másrészt viszont ott van Valéria, a pörgős, tüzes, temperamentumos, vad vámpírlány, aki tökéletes ellentéte JonJonnak, mégis őt szemeli ki társául, mondván, hogy nyugalomra vágyik.

Tehát adott egy nyugis, szarkasztikus, szabályokat betartó pasi, és egy őrült csajszi, akik néhány évig kénytelenek egymás társaságát élvezni, vagy éppen nem élvezni, a kötésnek hála. Talán mondanom sem kell, hogy ez a párosítás garancia egy gigantikus robbanásra. Kettejük párosa halálos! Olyanok, mint két egymás felé közelítő gyorsvonat.

De itt még közel sincs vége a történetnek. Ó, nem. Az akkor kezdődik, amikor a képletbe bekerül egy fenyegetésjellegű hulla, a rendőrség, és a roma vámpírmaffiafőnök, a figyelő, akit minden vámpír igyekszik elkerülni.

Láttátok már Kusturica filmet? Ha igen, akkor valami olyasmi folytatást képzeljetek el - Lakatosékra értve -, ha pedig nem, akkor irány pótolni ezt a hiányosságot. De most kanyar vissza a könyvre.

A humor mellett van itt még nekünk krimiszálunk - "merugye" ott a hulla -, ami csavaros, fordulatos és izgalmas, na meg maga a vámpírság témája.

Egy-egy fejezet között kapunk némi ízelítőt a vámpír létről, szabályokról és bizonyos karakterek múltjáról. Én kifejezetten szerettem ezeket is. Más és más kultúrát, korszakot mutatott be, ezáltal pedig egyfajta történet a történetben jellegük volt.

Összességében tehát minden megvan a MásValaki Problémájában, ami a vámpír fanoknak és anti fanoknak - görbetükör - kellhet. Humor, akció, rejtélyek, nyomozás, korrekt vámpírtörténelem és hierarchia, őrült vagy épp kaotikus szituációk. És mindez párosul a remek hangulattal, valamint ismerős, magyarországi helyszínekkel, amiken akár mi magunk is megfordulhatunk. Ajánlom nőknek, férfiaknak, időseknek és fiataloknak. Egyszóval MINDENKINEK! Olvassátok el, komolyan. És jól jegyezzétek meg az írónő nevét, mert érdemes rá odafigyelni. Úgy a stílusa, mint a története, baromi jó. Kortalan, hétköznapi, és közel áll a mindennapi élethez - némi természetfelettivel megspékelve. Az tuti, hogy nálam bekerült az idei legjobb könyvek közé!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: JonJon/Jenő/Szürke, Lakatosék, Valéria

Kedvenc jelenet: első oldaltól az utolsóig minden

Negatívum: kérek mééég!

Borító: 5/3

Lugosi Béla

1882. október 20-án látta meg a napvilágot Lugoson, Blaskó István és Paula de Vojnich negyedik gyermekeként. Tizenkét éves korában végleg abbahagyta iskolai tanulmányait, elköltözött otthonról és alkalmi munkákat vállalt.

Előbb Bécsben és Berlinben a filmvásznon kamatoztatta színészi adottságait, majd gépészként egy szállítóhajóra szegődött, és így szökött tovább az Egyesült Államokba. 1920. december 4-én érkezett New Orleans-ba, de úti célja New York volt. 1931-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Az Egyesült Államokban ezután létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol magához hasonlóan hazájukból száműzött magyar színészekkel vette körül magát.

Első angol nyelvű szereplése a „The Red Poppy” című darabban volt. 1927-ben felkérték a „Drakula” című Broadway darab címszerepére. A produkció rendkívül sikeres volt több mint 500 előadást ért meg és még két évig turnéztak vele. Ennek köszönhetően kérte fel az Universal filmstúdió Lugosi Bélát az 1931-es „Drakula” című film főszerepére. Ez a film hozta meg számára a sikert, ám egyben skatulyául is szolgált számára, mivel később csak horrorfilmekben szerepelt. Többek között olyan sikerekben, mint az első zombifilmként számon tartott A fehér zombiban, vagy a „Frankenstein szellemé”-ben (Ghost of Frankenstein). Az 1948-as „Bud Abbott Lou Costello Meet Frankenstein” című film volt az utolsó A-kategóriás darab amiben játszott. Az ötvenes évek során megpróbált kitörni a horrorfilmek világából, és két vígjátékban is szerepelt, ám mindkét film csúfosan megbukott.

A háborús sebesülése okozta fájdalmait orvosai egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal igyekeztek enyhíteni, ám pont ezek a szerek vezettek súlyos morfinfüggőségéhez. Élete utolsó három évében a később „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikiáltott Edward D. Wood Jr. oldalán még három, azóta kultusszá kövült B-kategóriás alkotásban szerepelt.

1956. augusztus 16-án hunyt el szívinfarktusban. A Kalifornia állambeli Culver Cityben helyezték örök nyugalomra legendássá vált Drakula-jelmezében.

Érdekességek:

Csillaga van a Hollywoodi Hírességek sétányán.
Lugosi volt Los Angeles-i házában ma Johnny Depp éli mindennapjait
A budapesti Városligetben lévő Vajdahunyad várának egyik sarkában mellszobra található.

Nyereményjáték

A MásValaki Problémája blogturné mind a 4 állomásán filmcímeket kell kitalálnotok, melyek kapcsolódnak a vámpírtémához és a humorhoz egyaránt. Segítségül megadjuk a filmek címeiből az egyik (nem mindig az első) betűt, és persze egy képet. A rafflecopter megfelelő sorába beírva máris esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek egyikét.

Figyelem! A sorsolást követően a nyertesek azonnal e-mailt kapnak, melyre 72 órájuk van válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

Betű a filmből: V

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/07 Insane Life
12/09 Bibliotheca Fummie
12/12 Dreamworld
12/13 Kelly Lupi olvas

A Scarban számtalan szereplő a szívünkhöz nőtt, egyesek talán még fel is dühítettek. Most visszatér a öt főszereplőnk, és hirtelen a jól megszokott szerepek megváltoznak. Egy háború küszöbén váratlan dolgok derülhetnek ki a szereplőinkről: egyesek talpraesettebbek, mint gondolnánk, mások jobbak, mint hittük volna, és olyan szereplőkben vesszük észre a sötétséget, akikre nem is számítottunk volna.
A jó és rossz harca tovább folytatódik a Lucyban, és még több csavarral, akcióval és meglepetéssel találhatjátok magatokat szembe, ha követitek a blogturnéját december 9-e és 13-a között.

On Sai: Lucy

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992289
Oldalszám:

Fülszöveg:

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Saját véleményem:

Scar magabiztosan vonul be az ügynökképzésre. Noha sokkal képzettebb és talpraesettebb társainál, elsődleges célja mégis a beolvadás. Mindent megtesz annak érdekében, hogy középszerűnek tűnjön, még akkor is, ha ez néhány veréssel jár. Csakhogy túlzott igyekezetében észre sem veszi, milyen árulkodó hibákat vét, ám az Alfa szemfülesebb nála...
Eközben Don a rá kiszabott közmunka részeként előadásokat tart mindenfelé, miközben Chester kérésének eleget téve feltérképezi a helyszíneket, sátánista jelképek után kutatva. Ám az emberek ebből mit sem látnak, az ő szemükben Don valóságos sztárrá, példaképpé vált körútjának köszönhetően.
Lucy pedig füstölög. Minden áldott este azon töri a fejét, miként iktathatná ki Chestert, Dont és a Főmentált. Reggelente azonban úrrá lesz rajta az izgalom, az öröm és a várakozás, hogy a napi tanácskozásaikon ismét Don szemébe nézhessen.
Artúr, az ördögűzés óta lelkében dúló harcok dacára útra kel az astoriakkal és Márkkal a Navran bolygóra, hogy megszereljenek egy algatéglákkal teli hajót. A gond csak az, hogy a kalózkirály, Ferrington is éppen azt a bolygót szemeli ki, elsődleges támadási célpontjául...

"Miért gondolja mindenki, hogy vannak jók meg rosszak? Csak jó és rossz döntések vannak."

Egy év telt el azóta, hogy olvastam a Scart, és bár nagyon szerettem, mégis megfakult bennem. Nem emlékeztem mindenre. Emiatt a Lucy elején kicsit elfogott a pánik, hogy most mi lesz velem? Megfordult a fejemben, hogy talán bele kéne olvasni az első részbe, de aztán, ahogy haladtam a Lucy-vel, lapról-lapra visszajött minden, és felszállt a köd. On Sai leheletfinoman, mindig a legjobb pillanatokban csempészett mondatai közé apró kulcsinfókat, melyek nagy segítségemre voltak - és a hozzám hasonlóan nem elefántmemóriával rendelkező olvasóknak is biztosan kapóra jönnek majd. Kiváltképp tetszett, hogy nem nyomta direktbe az arcomba, hogy ez és ez történt ekkor és akkor, hanem meghagyta nekem a felidézés lehetőségét.

Maga a történet rengeteg szálon fut, és rendkívül összetett (óriási elismerésem Beának, hogy ezt mind képes volt fejben- és kézben tartani; baromi kíváncsi lennék rá, hogy csinálta). Mi, olvasók négy karakter szemszögének köszönhetően követhetjük végig az eseményeket (Scar, Artúr, Lucy és Don), ami segít, hogy látszólag mindennel képbe kerüljünk. De tényleg csak látszólag!

On Sai ~~ördögi~~ mesteri módon csavargatta a szálakat és keverte a lapokat, én meg csak pislogtam, hogy mi a fene történik éppen. Éppolyan megfejthetetlen, mint Lucy vagy Chester.

A cselekményről spoilermentesen írni, kb. egyenlő azzal, mintha hajszálrepedésekkel átszőtt jégtáblán kéne keresztülsétálni. Amit lehetett, fentebb elmondtam. Az utána következő részekben röviden és tömören van minden az adrenalin dús pillanatoktól kezdve, az összecsapásokon át, a romantikáig. De a leghangsúlyosabb mégis a fegyverek nélkül vívott harc. Az igazi sakkjátszma.

"Egy háborúban nincs jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Chesterről sejthető volt, hogy vannak rejtett kártyái. Mindig is több volt egy csinos pofijú, fiatal uralkodónál. Jómagam például már a Scarnál is kiemeltem az éles eszét és ravaszságát. A Lucy esetében ez pedig csak még inkább fokozódott. De hogy ez mennyire pozitív vagy negatív, azt egyelőre még nem tudom eldönteni. Ettől függetlenül nagyon kedvelem, pont az őt övező kettősségek miatt.
És ugyanez érvényes Lucy-re is. Egyszerre sebezhető, törékeny lélek, és hideg, számító, kegyetlen mentál. Ez már rögtön a saját szemszöge elején megmutatkozik, ahol egyszerre szeretné likvidálni Dont, és újra találkozni vele, felidézni a régi emlékeket.
Meglepő lesz, de nekem ő az egyik kedvencem. Annyira összetett és kiismerhetetlen, hogy szerintem teljesen, úgy igazából soha nem fogjuk megérteni. Rengeteg rétegből áll, tekervényes gondolatokkal. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy még többet tudhattunk meg a múltjából. Még érthetőbbé vált, miért lett olyan, amilyen.
A két nagy játékos mellett viszont ott van még Don, Scar és Artúr.

Don ugyanaz maradt, aki volt. Keresi a jó és a rossz entitással kapcsolatos válaszokat; ha a helyzet úgy kívánja, képes feláldozni életét a köz érdekében. Emellett pedig nagyon szép, vicces vagy éppen megható jeleneteket produkál tanítványával, Scarral. Kettejük viszonya igazán bensőséges és mély.
És végül, de nem utolsó sorban jöjjön a szerelmespár. Scar továbbra is talpraesett, igaz hívő, okos, ügyes, badass hősnő. Bravúros pillanatokat okoz az olvasó számára. Ám szívében olykor felüti fejét az Artúrral kapcsolatos viszonya... aztán amikor találkoznak... hát az egyszerre romantikus, scaros, szenvedélyes és emberi. Nem csapnak át rózsaszín cukorszirupba, és minden tettük, döntésük, helyzethez illő. Pont ezek miatt mondom azt, hogy igaz szerelem az övék. Akkor látszik, hogy mennyire szeretünk valakit, ha .... Nem árulom el, olvassátok el.
Artúr pedig már az első részben is szívszerelemem lett. Tudom, hogy őt kevesen kedvelték a Scarban, aminek részben a zárkózottsága lehetett az oka, ám most végre előtérbe került, és kinyílt - de még mennyire!. Úgy gondolom, most tényleg megmutatta, mi rejlik benne valójában, milyen értékei vannak. (Ezúton szeretnék még sokkal több Artúrt kérni, ha már az első rész óta tagja vagyok a fanclubjának!)
Ami a Lucy végét illeti... brutális. Nem elég, hogy úgy éreztem magam, mint aki beszorult egy centrifugába, de jelenleg fogalmam sincs, mi a jó és mi a rossz; valószínűleg egyébként ennyire egyértelműen nincs is ilyen. Ám az tuti, hogy szeretném kérni ~~értsd:követelem~~úgy, ööö MOST a folytatást!
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fit, On Sai lehengerlő stílusát, csavaros gondolatait, humorát, vagy egészen egyszerűen csak vágyik valami izgalmas, agytornáztató, élvezetes regényre.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Scar, Artúr, Lucy, Don, Chester, Márk és a köpenyek

Kedvenc jelenet: Scar és Artúr találkozása, valamint az unatkozó köpenyek játéka
Negatívum: Scar Alfa általi bántalmazása

Borító: 5/5

Részlet

"Don köpenye maga is személyiség volt, senkivel sem törődött, általában a terem virágaihoz kúszott, azokat piszkálgatta. Ma azonban a lény jobban unatkozott, és feldöntötte a cserepet.
Lucy azonnal bosszús lett a kosztól, és türelmetlenül rendet tett, visszatereportálta a földet a cserépbe. (...)
Don köpenye közbe másik cseréphez ment, és azt a növényt is pofozgatni kezdte, a zöld levelek megrezdültek és zizegtek a lény nyúlványai alatt.
Lucy ideges lett, de mielőtt szólhatott volna, a köpenye lecsusszant a válláról, villámgyorsan lecsapott. Megtámadta a másik köpenyt, azonban az játékosan elugrott előle.
A két lény pillanatokon belül harcba keveredett, forogtak, egymásnak feszültek, miközben a másik energiáit próbálták leszívni, és az idegrendszer gócpontjain fájdalmat okozni.
- Mentálok, ha kérhetném...- csikorogta rideg hangon a Főmentál.
Don és Lucy egyszerre hívták vissza a köpenyeiket, ám a lények nem hallgattak rájuk. Lucyé egyre dühösebben támadt, ölni akart, ám Don köpenye csak játszott vele, hol elengedte, hol újra elkapta, hogy maga alá gyűrhesse. "

Nyereményjáték

Gondolkoztatok már azon, mennyi mindent elárulhat egy szereplőről a neve? Nem? Nos, akkor most kénytelenek lesztek. A Szivárgó sötétség sorozatban egy sor beszélő nevet találtok.
A feladatotok nem lesz túl nehéz. A turné minden állomásán találtok egy kis leírást létező vagy kitalált személyekről, akik druszái a Lucy valamelyik szereplőjének. Semmi mást nem kell tennetek, mint a leírás alapján kitalálni, kiről is van szó és melyik szereplő névrokona. Figyelem! A Szivárgó sötétség szereplőinek nevét várjuk, nem a druszáikét!
A jól válaszolók közül három szerencsés egy-egy Lucyval lesz gazdagabb!
A kiadó csak Magyarország területén postáz, a nyertesektől pedig az értesítéstől számított 72 órán várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kinek a druszája vagyok?

Szeretem a kerek formákat és az egyenlőséget, de mindezek felett a szép serlegeket. Akaratomon kívül keveredtem szerelmi háromszögbe, és erről sajnos túl sokan tudtak, azóta is csámcsog rajta az egész világ. De ezzel már nincs problémám, egy boldogabb világba távoztam. Egy jóslat szerint visszatérek még, amikor igazán szükség lesz rám.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/09 Deszy könyvajánlója
12/10 Kristina blogja
12/11 Kelly Lupi olvas
12/12 Bibliotheca Fummie
12/14 Dreamworld

Helena Silence - Ezüsthíd

A. O. Esther - Kristályfény

Katie McGarry - Pushing the Limits

Kae Westa - A démon és a papnő

Laura Arkanian - Holdezüst, vérarany

Adventi turné - 1.nap

Blogturné extra: Debra Driza - Mila 2.0

Blogturné Extra: A vaspróba

Adventi turné - 4. nap

Adventi turné - 5. nap

Kresley Cole - Poison Princess

Salla Simukka - Hófehér

Jennifer L. Armentrout - Origin

Marie Lu - Champion

Adventi turné - 9. nap

Jenny Han - Nincs nyár nélküled

Várható filmek a Trónok harca kedvenceivel

Holly Black - Fekete szív

Meiszner Krisztina - MásValaki Problémája

On Sai - Lucy