Dreamworld

Philippa Gregory young adult sorozata visszatér! Luca, Isolde, Freize, Ishraq és Peter folytatják utazásukat, és velük tart a Blogturné Klub három bloggere is.

Csatlakozzatok hozzánk Ti is január 28-a és február 1-je között, és ha ügyesen kalandoztok a rejtélyek világában, a könyv két példányának egyiket is megnyerhetitek!

Philippa Gregory: Viharfelhők

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632664187
Oldalszám: 318 oldal
Fordító: Hordós Marianna

Fülszöveg:

Folytatódnak A Sötétség Rendjében megismert Luca, Freize, Isolde és Ishraq kalandjai Itália útjain. A Rend megbízásából tovább kutatják a közelgő világvége jeleit, Isolde pedig atyai öröksége visszaszerzésére törekszik. A parancs ezúttal Dalmáciába szólítja őket. Az apró Piccolo faluban, ahol hajóra szállnának, hatalmas gyerekseregbe ütköznek, melynek vezetője magasztos céllal a Szentföldre, Jeruzsálembe készül. Valóságos látnok vagy próféta ő, aki látja a világvégét, és csodát jövendöl. Luca és Freize a Rend nagymesterének engedélyével csatlakozik a zarándoklathoz, nyomukban Isolde és a kétkedő Ishraq. Kételyük maradéka is eloszlik, amikor a megjósolt csoda a szemük láttára valóra válik. A mezítlábas gyerekhad és a falu népe ujjong és imádkozik. Ám a látóhatáron fenyegető veszély jelenik meg, és rémisztő sebességgel közelít a part felé. A világvége jele volna? Netán a Sátán műve? Lucára és társaira vár a feladat, hogy megtalálják a rejtély magyarázatát. Philippa Gregory nagy sikerű ifjúsági sorozatában a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Saját véleményem:

A Sötétség Rendje óta eltelt másfél évben rengetegszer eszembe jutott, mennyire olvasnám Lucáék kalandjának folytatását, mert bár az első rész nem okozott maximális élményt, hosszútávon mégis hatással volt rám. Mindezek után talán mondanom sem kell, milyen lelkesedéssel vágtam bele ebbe a kötetbe. Tele voltam reményekkel, elképzelésekkel, vágyakkal, de elsősorban szerettem volna újabb talányos ügyeket megfejteni, figyelemmel kísérni az ötösfogat kapcsolatának alakulását, találkozni Vladdal, bővebb rálátást nyerni a Rendre és a Nagymesterre.
Hogy ez mennyire sikerült? Ha a bejegyzést a regény kétharmadánál írom, egyértelműen azt mondom, csalódnom kellett. Az utolsó harmad azonban olyan rejtélylavinát indított el, hogy azóta is azon agyalok. Vagyis a válasz, nem, nem kaptam meg, amit akartam. Annál sokkal, de sokkal többel lettem gazdagabb.

A Viharfelhők egy tipikus átvezető rész, mind cselekmény, mint pedig karakterizálás terén. Elődjével ellentétben jóval lassabb lefolyású, kevésbé pergő történetről beszélhetünk. Sőt, kimondom: a cselekmény háromnegyede unalmas, lassan haladunk és akkor sem sokat.
Főhőseink újabb küldetésük felé bandukolva egy apró halászfaluba térnek be pihenni, ám mielőtt tovább állhatnának, Piccolót ellepik a gyerekek. Százával özönlenek a faluba felnőtt kíséret nélkül. Egy Johann nevű srácot követnek, aki prófétának vallja magát, és azt hirdeti, hogy a vég közeledtével a Szentföldre kell elvándorolniuk, hogy keresztes gyerekseregként megmentsék világunkat a pusztulástól. Szavainak pedig különleges próféciáival ad nyomatékot. Közönségét - beleértve szereplőinket is - teljesen elkábítja, hogy olyanokat tud róluk, amit senki másnak nem árultak el.
Ez a szituáció alkotja a sztori kétharmadát, vagyis ahelyett, hogy Luca nyomozásba kezdene, egyfajta térítőfolyamatnak lehetünk szemtanúi, ami valósággal meghipnotizál mindenkit.
Őszinte leszek, kereszténység ide vagy oda, a szerző túl mélyen belenyúlt a vallásosságba. Olyan szinten, ami egy nem vallási fanatikus (nem összekeverendő a hagyományos értelemben vett hívővel) számára inkább terhesnek hat, mintsem szórakoztatónak. Hosszú-hosszú oldalakon olvasni az emberek agyára települő ködről, mély áhítatról vagy Johann sokszorosan ismételt igehirdetéséről, rendkívül frusztráló. Volt egy pont, ahol azt éreztem, többet képtelen vagyok elviselni, bármennyire is érdekel a történelem, vagy a történelmi-bibliai események/legendák. Ráadásul mindez annyira mételyező, hogy a könyv ezen része szerintem a YA korosztály számára nagyon nehezen emészthető.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, nincs egy kis fény az alagút végén, vagy valami, ami piszkálja az érdeklődés parazsát, mert mindentől függetlenül, az ember kíváncsi természet, és aki ismeri ezt a sorozatot az tudja, hogy Philippa Gregory szeret nagyon misztikus dolgokat bevonni, amikre viszont nagyon hétköznapi válaszok léteznek, mindenféle természetfeletti nélkül. Itt is adott a kérdés: ki Johann? Honnan származnak látomásai, jövendölései? Miért tud ennyi személyes infót az emberekről? Valóban szétnyílhat a tenger a gyerekek előtt?

A választ nyilván nem árulom el, de annyit igen, hogy egyszerre felel meg a hétköznapiság válaszának - bár elég brutális módon -, és hagy kétségek között. Nekem speciel lenne még néhány kérdésem, de jobb híján kénytelen vagyok a fantáziámra szorítkozni.

A sorozatnak két nagy erőssége és védjegye van. Az egyik a már említett misztikusnak tűnő bonyodalom-hétköznapi megoldás páros (elég csak a farkasos rejtélyre gondolni), ami abszolút beleillik a kor hitvilágába; a másik pedig a történelmi hűség.
Egy magamfajta történelembolondnak valóságos csemege, ha mindenféle töris dolgokról olvashat, Philippa Gregory esetében meg aztán pláne. A hölgy mesteri módon gabalyítja a valós események szálait úgy, mintha azok tényleg egybetartoznának, összefüggnének vagy ok-okozati viszonyban lennének. Ráadásul rettentő jól vissza tudja adni a középkori világ képét - értve ezalatt a mai szemmel mulatságos babonaságtól kezdve, a nők elnyomásán át, a helyszínrajzokig mindent. Úgy teremti meg a középkori hangulatot, hogy közben nem bocsátkozik hosszas leírásokba, mégis látni és érezni a szereplőket körbeölelő világot. A háttérszereplők kisebb-nagyobb megszólalásaival pedig a babonaság is tökéletesen megmutatkozik - ebben az esetben például a boszorkányság vádjába kukkanthatunk bele egy icipicit.
Illetve, ha már megemlítettem, a Viharfelhőkben, a háttérben ugyan, de hangsúlyos szerep jut a nők elnyomásának és a feminizmusnak is. Bőségesen láthatjuk, a férfiak miként vélekednek a fehérnépekről, mennyire alázkodnak meg ezelőtt az akkori nők, akikbe ezek az értékítéletek lettek sulykolva, vagy éppen, hogy egy másik kultúrából érkező lány mikét dacol mindezzel.

Ha már burkoltan, de eljutottunk a szaracén Ishraq-hoz, akkor egy pillanatra meg is állhatunk nála. Isolde legjobb barátnője most minden eddiginél nagyobb szerephez jut, nem véletlenül látható ő a borítón. Ishraq-ról tudjuk, hogy egy megzabolázhatatlan fiatal lány, aki nem hódol be akármilyen parancsnak. Mindemellett pedig okos, tanult hölgy, aki műveltségben magasan az összes szereplő felett áll. A történet során végig sziporkázik, s gondolkodásával bőségesen túlmutat korán. Akár azt is mondhatnánk, egy felvilágosult, középkori feminista.
Baromi jó gondolatai, eszmefuttatásai vannak, mi több, ő a legszerethetőbb karakter, tele titkokkal, érzésekkel, tűzzel. A későbbiekben egészen biztos, kulcsfigurává növi ki magát.
Hozzá hasonló Freize, a kissé együgyűnek látszó, barátságos szolgafiú is, aki józan paraszti eszével sokszor logikusabban cselekszik, mint Luca vagy Peter testvér. Vagyis egyértelműen mondhatom, hogy Ishraq és Freize kenterbe veri a szerelemittas, ködös elméjű Isolde és Luca párosát (és persze a korlátolt Peter testvért is). És ha már szerelem... Philippa Gregory úgy összekutyulta a szerelmi szálakat, hogy a végére egy ötszög jött ki, ahol ráadásul azt sem tudom, milyen felállásban szorítsak tovább a feleknek, mert bizony a kémia mindenütt megvan...

Végül, de nem utolsósorban a könyv utolsó harmada az, ami miatt egyszerre szerettem volna a fejemet a falba verni és oltárt állítani az írónőnek. Akkorát és olyat csavart a történeten, amitől minden idegszálam és agysejtem működésbe lépett!
Egy bizonyos bégnek a felbukkanásával sejtettem valamit, amire rákeresve be is bizonyosodott az igazam, úgyhogy jól vállon veregettem magam és hátradőltem. Aztán jött a gigacsavar, ami mindent, de tényleg mindent - az első kötetet is - új megvilágításba helyezett, és kérdések millióit hagyta maga mögött.
Már az első részről írt beszámolómban is említettem, hogy egy-egy csattanó megfejtése végig az olvasó szeme előtt van elhelyezve. Na, ez most is igaz, csak immár egy nagyobb képlet részeként. Minden annyira egyértelmű lehetett volna és mégse... Most valószínűleg azt hiszitek, megbuggyantam, de nem. Mindössze viaskodom magammal, hogy le ne írjam a csattanót, miközben mindennél jobban szeretnék hosszas ok- és rejtvényfejtésbe bocsátkozni. De meg van kötve kezem, úgyhogy csak azt tudom mondani, vergődjétek át magatokat a gyerekek keresztes hadjáratán, mert onnantól a Sötétség Rendje átír és felpörget minden létező dolgot.
Én a magam részéről tűkön ülve várom a folytatást, és bociszemekkel pislogok a kiadóra, hogy minél előbb hozza el nekünk, mert a buksim szét fog robbanni a rengeteg kérdéstől és agyalástól.

Pontszám: 5/3,75 (az eleje miatt sajnos nem tudok jobb pontot adni, hiába lenne az utolsó harmad 5 pontos)

Kedvenc szereplő: Ishraq, Freize, Radu

Kedvenc jelenet: a Nagymester megérkezésétől minden

Negatívum: a hittérítős vonal

Borító: 5/5

Havasalföldi Szép Radu

III. Radu, más néven Szép Radu (románul: Radu cel Frumos ejtsd: Rádu csél Frumosz), 1437. augusztus 2-a körül született (pontos adat nincs) Segesváron. II. Vlad (Dracul) fia, III. (Karóbahúzó) Vlad öccse, és Havasalföld fejedelme volt, méghozzá négyszer is:
- 1462. augusztus– 1473. november

- 1473. december 23.– 1474. március

- 1474. március– szeptember 4. előtt

- 1474. október– 1475. január

1444-ben Radu apja és bátyja társaságában Drinápolyba utazott, hogy meglátogassák II. Murád szultánt, de mindhármukat túszul ejtették. III. Vladot 1448-ban szabadon bocsátották, Radu azonban a törököknél maradt és áttért az iszlám hitre. Egyes feltételezések szerint a szultán trónörökösének, a későbbi II. Mehmednek a szeretője lett.

1462-ben III. Vlad Erdélybe menekült, és a törökök Radut tették meg Havasalföld fejedelmévé. Radu 1462-től 1473-ig uralkodott, amikor III. Basarab Laiotă elvette tőle a trónt. Radu többször visszavette az uralmat; 1474-ben Radu háromszor, Basarab kétszer volt fejedelem. A következő évben Radu szifiliszben meghalt, és Basarab lett az utódja.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

A Viharfelhők történetében nagy szerepet kap a gyermekek keresztes hadjárata. Mostani játékunkban ehhez kapcsolódóan szeretnénk néhány fejtörő kérdést feltenni nektek. Nem közvetlenül a gyermekek keresztes hadjárata részletei kerülnek a középpontba, hanem olyan modern alkotások, amelyek - hasonlóan a Viharfelhőkhöz - valahogyan érintették a témát.
Minden állomáson egy kérdést találtok, a kérdésekre adott válaszokat kell beírnotok a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számítva 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kérdés:
Melyik évben írták azt a tanulmányt, amely megkérdőjelezi a gyermekek keresztes hadjáratának létezését?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/28 Deszy könyvajánlója

01/30 Kelly & Lupi olvas

02/01 Dreamworld

Amióta világ a világ, az édesség az egyik gyenge pontunk. Nincsenek ezzel másként a szerzők sem. Regényeikbe előszeretettel csempésznek mindenféle süteményt, melyekről aztán úgy írnak, hogy az olvasó legszívesebben benyúlna a lapok közé, hogy kiemelve ő is megkóstolhassa az adott nyalánkságot. Ráadásul a különböző nemzetiségű szerzők vagy helyszínek lehetővé teszik, hogy számunkra eddig ismeretlen finomságokkal is megismerkedjünk.

Olvasóként én is sokszor érzem azt, hogy szívesen megkóstolnám egyiküket-másikukat, és mivel imádok sütni, olykor-olykor el is csábulok. Bevallom, nem vagyok valami nagy konyhatündér (Izzy-vel vetekedhetnénk), a receptek többsége mégis annyira egyszerű, hogy elrontani sem lehet, szóval pánikra semmi ok. Ha nekem sikerült, nektek is menni fog!
A Könyves nyalánkságok rovat segítségével szeretném nektek bemutatni néhány, az olvasmányaimban elhangzó, már-már kultikussá váló sütemény receptjét. Ezek minden esetben általam előre kipróbáltak, ergo amatőrként teljes mértékben elkészíthetőek (és az életveszély teszten is levizsgáztak - értsd: a családom túlélte, nem robbant fel semmi... nagyon).

Csokis süti

"- Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy oda, ezt nem lehetett visszautasítani.

- Persze.

Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől.

- Akkor gyere és vedd el!

Gyere és vedd... Daemon a sütemény felét telt, csókolnivaló ajkai közé szorította. Ó, ti földönkívüli aprószentek..."

Elsőként mi is nyithatná a sort, ha nem Daemon Black (Jennifer Armentrout: Lux sorozat) kedvenc csokis sütije? Ráadásul ebben az esetben a receptnek egy extra könyves háttere is van, ugyanis egy sok-sok évvel ezelőtti, nyári Spirit Bliss táborból származik.

Hozzávalók:

23,5 dkg liszt
4 g sütőpor
19 dkg lágy vaj
18 dkg cukor
80 g vanília pudingpor (főzés nélküli a jobb, de simával is lehet, én is azzal szoktam)
2 db egész tojás
4 g vaníliás cukor
10 dkg étcsoki (de lehet bele tenni diót is, vagy akár vegyesen is eloszthatod)

Elkészítés:

Összekeverjük (elektromos verőgéppel) a vajat, a cukrot és a pudingport.
Hozzákeverjük a tojást és a vaníliás cukrot.
A masszához apránként (fakanállal) hozzákeverjük a liszt-sütőpor keveréket is.
A csokit kicsi darabokra törjük, majd fakanállal ezt is hozzákeverjük a masszához.
Sütőpapír teszünk a sütőlemezre/tepsire.
Egy nedves kanállal (én teáskanállal szoktam) halmokat rakunk a sütőpapírra. De arra figyelni kell, hogy a kupacok közt elegendő távolságot hagyjunk, a sütőben ugyanis kicsit elfolyik a massza.
Kb. 200 fokon (vagy 5-ös fokozaton) 10-12 percig sütjük őket, de ha a széle elkezd barnulni, akkor biztosan kész.
Kész is, hívhatjátok Daemont! :)

Noha a Book Tagek korszakát éljük, a blogon eddig nem sokkal találkozhattatok. Most viszont gondoltam egyet és összeolvasztottam két kedvencemet, az olvasást és Johnny Deppet, amiből megszületett a Johnny Depp Book Tag.

Johnny Depp ezerarcú színész, egyik általa megformált karakter sem mondható átlagosnak, mindegyikükben van valami őrültség, vadság, szürrealitás. Egyszóval tökéletes alany egy book taghez (is). De nem húzom tovább a szót, lássuk a végeredményt:

Willy Wonka (Charlie és a csokigyár) – Egy könyv, aminek kultikus édességét megkóstolnád/megkostóltad

Sokat gondolkoztam, melyiket válasszam, mert Daemon csokis sütije az egyszerűsége ellenére éppúgy meghatározó számomra, mint a Csajok és csokik sorozat bonbonjai vagy a Skorpió Vágta Novemberi nyalánksága. Végül mégis a Novemberi nyalánkságra teszem a voksomat, mégpedig három okból: 1) Maggie olyan érzékletesen ír a sütiről, hogy az ember legszívesebben kikaparná azt a könyvből; 2) nem tucatédesség; 3) volt szerencsém kóstolni, és elmondhatom: mennyei!

Bolond Kalapos (Alice Csodaországban) – Egy karakter, aki mindenki szerint őrült, te mégis imádod

Maddie és Lizzie Hearts (Shannon Hale: Ever After High) - A Bolond Kalapos és a Szívkirálynő lányai - mit is mondhatnék? Két csodaországi bolondos figura, akiknek megvannak a maguk extrémen fura dolgaik. Az egyikük örök optimista, a másikuk pedig mindent és mindenkit utál (Csapjátok le a fejét!)

Edward (Ollókezű Edward) – Az a könyv, ami a legtöbb érzelmet váltotta ki belőled

Huh... nem könnyű a döntés. A Csillagainkban a hiba, a Lélekvesztők és A hercegnő is jócskán megdolgoztatta a könnycsatornáimat és a szívemet is, de döntenem kell, ezért A hercegnőé a cím. Gyönyörű és egyben szívfacsaró történet szerelemről, barátságról, testvérségről, hűségről, önzetlen szerelemről. Az utolsó száz oldalt gyakorlatilag masszív könnyfátylon át olvastam el. De hát mit is várok Cassie-től?

Mort Rainey (A titkos ablak) – Egy karakter, aki nem várt meglepetést okozott

Edmund (Elizabeth Richards: Szárnyak) okozta számomra eddig a legnagyobb meglepetést olvasmányaim során. Egy rettentően jól felépített, sokoldalú karakter, aki önnön lényével lepi meg olvasóját, nem pedig tetteivel.

Victor Van Dort (A halott menyasszony) – Egy könyves románc, aminek meghatározó eleme az elmúlás

Itt kábé egy az egyben hivatkozhatnék az Ollókezű Edward pontra. :D
Legyen a Lélekvesztők, mert az egyik leggyönyörűbb realista regény, melyben hiába tudjuk, hogy az ember az ember, a szellem pedig szellem, korlátokkal és nyilvánvaló tényekkel, a három szereplő közt formálódó kötelék és érzések hada valami leírhatatlanul szívszorító.

Jack Sparrow kapitány (Karib-tenger kalózai) – Egy könyv, ami egyszerűsége ellenére szórakoztat

Csábítások és csemegék. Őrült, mint Jack. Vicces, mint Jack. Izgalmas, mint Jack. Egyszerű kis limonádé, de a leghűsítőbb fajtából.

Barnabas Collins (Éjsötét árnyék) – Kedvenc vámpíros könyved

Kövezzetek meg, de akkor is a Twilightot írom. Ez a sorozat több okból is meghatározó az életemben, és a csillogó vámpírjai ellenére vagy ha úgy tetszik, azokkal együtt, szeretem. Nem tökéletes, de a vámpírság modern, romantikus változata nekem bejött. Szerettem megismerni a vegavámpírok életét.

Roux (Csokoládé) – Egy könyv, amiben fontos szerepet játszik a zene

Egyetlen méreg - Mindkét főszereplő lételeme a zene, csak míg egyikük minél jobban elnyomja magában a tehetségét, addig a másikuk kétségbeesetten, minden szabályt betartva próbálkozik jobbá válni.
Saylor számára ez az egyetlen kiút, azonban hiába zongorázik tökéletesen, játéka unalmas, rideg, élettelen, míg Gabe dühe könnyfakasztóan szép dallamokat csalogat elő a hangszerből.
Engem nagyon-nagyon megfogott mindaz, ahogyan ebben a regényben a zenéről, mint érzésről, létről beszéltek, s élő-lélegző dologként kezelték.

Sweeney Todd (Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya) – A legbetegebb karakter, akiről valaha olvastál

Caleb (C. J. Roberts: Fogoly a sötétben), ez nem kérdés. Ez a pasi egy beteg állat, annak dacára, hogy mi történt vele. Elképesztő, mennyi mocsokságra képes a bosszú nevében.

Don Juan DeMarco (Don Juan DeMarco) – Egy olyan szívtipró karakter, aki elrabolta a szívedet

Úristen, hát megbuggyantam én, hogy ilyen lehetetlen kategóriát hoztam létre? Jace, Will, Alec, Magnus, Holder, Will Cooper, Daemon, Raffe, Kayden, Elyas, Zurvan, Gideon és a többiek... Lehetetlen választani. Na jó, legyen Will Herondale, aki egyszerre szarkasztikus, vicces, bátor, hűséges, merész, sebzett, megtört szívű, stb. De igazából nagy a szívem, legalább 70 srác belefér. :D

Ichabod Crane (Álmosvölgy legendája) – Egy könyv, aminek olvasása közben rettegtél

Az Örök kísértés és Az 5. hullám között lamentáltam. Mind a kettőtől hideg futkározott a hátamon, de Az 5. hullámot választom végül, mert ez az a könyv, amitől még álmomban is rettegtem. Olyan intenzíven hatott rám, hogy amíg olvastam, naponta (rém)álmodtam vele.

Gene Watson (Holtidő) – Egy időutazós könyv

Időtlen szerelem trilógia! Logikus, jól felépített, kalandos, rejtélyes, a karakter viccesek és szerethetőek, szóval minden megvan benne, ami egy romantikus-időutazós YA-hoz kell.

A taget nyugodtan vigyétek, és/vagy ha van kedvetek linkeljétek, vagy hozzászólásban írjátok meg a ti listátokat is. :)

Nemrég jelent meg Ferenczi Szilvia első mesekönyve, A pormanó felbukkan. A gyönyörű illusztrációkkal ellátott műben a kis Vili és a rosszcsont kis pormanó közös kalandjairól olvashat szülő és gyermek egyaránt.

A szórakoztató mesekönyvet a Blogturné Klub hat játékos kedvű bloggere vette a kezébe. Éld át te is velünk az élményt, és ne felejts el játszani sem, hiszen a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három könyvet is kisorsolunk.

Ferenczi Szilvia: A pormanó felbukkan

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633992432
Oldalszám: 160 oldal
Illusztrálta: Ráduly Csaba

Fülszöveg:
Éjjel Vili furcsa neszt hall a szobában, és egy meglepő lénnyel találkozik: a pormanóval.

Az új lakó a legváratlanabb helyeken bukkan fel, csámcsogva eszik az ágy alatt és tiltakozik a fürdés ellen. A kis bajkeverő Vilivel tart az iskolába, de bizony ott nyoma veszik.

Nincs mese, meg kell menteni! A kéményseprű és az ereszlakó siet a fiú segítségére.

Érdekel, hogy lehet kijutni egy porszívóból? Hogy lehet kötélugrást tartani egy kémény belsejében? Hogy lehet feltűnés nélkül felmászni egy tanár fejére?

Izgalmas kalandok, sok nevetés és kedves kis lények várják a gyerekeket ebben a vidám történetben.

Saját véleményem:

A pormanó elég viccesen bukkant fel az életemben, ugyanis amikor kiderült, hogy lesz egy ilyen mesekönyv, sikerült félreolvasnom a címét (egyébként a Blogturné Klub csapatának úgy unblock), és hát gondolhatjátok, elsőre milyen szemem lett a cím és műfaj keveréke láttán... Aztán sokáig ennyiben is maradt a dolog; egészen addig, míg meg nem láttam Ráduly Csaba tündéri illusztrációit. Belenéztem a pormanó bociszemébe és elvesztem.

Mesék tekintetében számomra nagyon fontos a vizuális ábrázolás kidolgozása. Gyönyörű Disney meséken nőttem fel, csupa bájos gyerekkönyv társaságában, ami azt eredményezte, hogy felnőttként rettentő kritikus szemmel figyelem jelenünk meséit. Igaz, hogy nem vagyok anyuka, ennek ellenére frászt tudok kapni a bugyuta figuráktól, amikben nincs semmi szép vagy értékes. Egy mesekönyv elsőként az illusztrációjával adja el magát, és ha az bukta, akkor lehet a történet bármilyen fantasztikus, az olvasó a közelébe sem fog jutni. Szimbiózisban élnek.
Szerencsére a pormanó esetében maximálisan elégedettek lehetünk a rajzokkal. Minden tekintetben tökéletesek: aranyosak, élethűek, de mégis rajzfilmszerűek, jól kidolgozottak. Egyszóval minőségi munka. (Apropó! Szeretnék egy plüss pormanót vagy kéményseprűt!)

A gyerekkorom másik hozadéka, hogy szeretem, ha egy mesekönyv nem nézi hülyének a gyereket. Vékony a réteg a lebutított stílus/sztori és a gyermeki egyszerűség között, ám itt a történet is teljesen rendben van. A szerző egyenrangú félként kezeli olvasóját/hallgatóját, és mint egy kis pajtást vezeti be varázslatos világába, ahol mindenféle manók csintalankodnak.
A történet főszereplője, Vili, egy napon rábukkan a házukban élő pimasz, izgő-mozgó pormanóra, aki hosszú ideje végzi dolgát otthonukban, vagyis telehinti azt porral, sok bosszúságot okozva az anyukának.
Az elképzelés, miszerint a pormanók felelnek a lakásunkban újra és újra, takarítás után szinte azonnal felbukkanó porért, hihetetlenül ötletes. Még így felnőtt fejjel is mókás elképzelni, hogy puha, szürke bundás kis lények serénykednek a könyvespolcoktól elkezdve, a szekrényeken át, az asztalig mindenhol, hát még gyerekként! Ezután a mese után egyetlen gyerek sem fogja engedélyezni a portörlést, az biztos.

Ami a cselekményt illeti, a könyv első harmadában először az ismerkedésé a főszerep. Vili kíváncsiskodásának hála megismerjük a pormanót, az életét, a szokásait, kitapasztaljuk a félelmeit, átélünk egy-két kalandot, és felfedezünk egy újabb csöppséget, a kéményseprűt, aki bár jóval visszafogottabb jószág, mégis ugyanolyan szerethető, mint a pormanó. Ezt követően azonban, egy sulis látogatással beindulnak az események, és egy szédítő kalamajkában találjuk magunkat, még több lénnyel és gyerekkel karöltve. Kis hőseink elvesztődnek az iskolai forgatagban, csomó galibába keverednek, melyek mindegyike számtalan humoros szituációt szül.
Imádtam pormanóék kalandjait, sokszor egyenesen elolvadtam a frappáns kis megoldásaiktól! Illetőleg nagyon tetszett, hogy bár volt egy pici tanulsága az egésznek, mégsem erre volt kihegyezve - néha jó csak úgy minden tanulnivaló nélkül elmerülni a fantázia birodalmában. A pormanó felbukkan igazi erőssége a pergő cselekménysorozat, a figurák egyedisége és a minden korosztály számára érthető és élvezhető humor. Az üdesége magával sodorja az embert, elrepíti mosolyországba.

Tiszta szívből ajánlom minden gyereknek vagy gyereklelkű felnőttnek. A történet jól kidolgozott, fordulatos, vicces, édes, kicsik és nagyok számára egyaránt élvezetes, a karakterek szerethetőek, a szerző pedig megbecsüli olvasóját, ráadásul az illusztrációk is mesések! Tündéri mesekönyv, aminek a picik polcán a helye (a pormanók mellett)! Ha pedig valaki nem szeret port törölni, nyomja ezt az anyukája kezébe. :)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: pormanó és kéményseprű

Kedvenc jelenet: az italautomatás jelenet és a ropis kardozás

Negatívum: a balra zárt forma

Borító: 5/5

Érdekességek a történetről és annak szereplőiről

1) "A mese – habár a szövegben ez nem szerepel – Szegeden játszódik a Bonifert Domonkos Általános Iskolában. Mivel még soha nem jártam odabent, ezért a belső elrendezése nem stimmel. Az iskolától nem messze található egy tízemeletes panelsor (ez Zsoltiék és Kingáék háza), néhány száz méternyire pedig néhány utcányi kertes ház (itt laknak Viliék és Gizi néni)."

2) "Az első szereplő, aki megvolt, az az ereszlakó. Ő nagy Indiana Jones rajongó. Ő a kedvenc szereplőm. Az illusztrációk közül viszont a kéményseprű. Ez sincs benne a szövegben, de a seprű egy lány. :) Az ereszlakó legjobb barátja a seprű."

3) "A mesében két pormanó szerepel. Noha nem emlékeznek egymásra, de egy helyen, egy időben születtek egy padláson."

4) "A mesében feltűnik két mellékszereplő: Petya és Ábris, Viliék osztálytársai. Ők az Aranymosás oldalon meghirdetett fülszöveges játéknak köszönhetik, hogy ,,léteznek”. Annyira megtetszettek, hogy belekerültek a könyvbe. Ezúton is köszönet értük Róbert Katalinnakés Lullaby May-nek. :)"

Forrás és további érdekességek az írónő bejegyzésében.

Nyereményjáték

Mennyire ismered a meséket? A mostani játékunk során a mesés tudásod kell latba vetned, hogy megnyerhesd a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét!
Minden állomáson egy híres mesehősről találsz képet, akinek a nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni, a nyertes ha a sorsolás után 72 órával nem jelentkezik, sajnos új győztest kell sorsolnunk)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/03 Szembetűnő

02/05 Media Addict

02/09 Dreamworld

02/11 Zakkant olvas

02/12 Deszy könyvajánlója

A General Press Kiadó megújult külsővel lepte meg olvasóit a Romantikus Regények sorozatánál, és Monica McCarty A vipera című regénye az első, mely az új stílust bemutatja. A Felföld rettegett fiai sorozat 4. része a napokban jelent, így a Blogturné 5 állomásos turnéval népszerűsíti a történelmi romantikus műfajú regényt, extrákkal, értékelésekkel és természetesen nyereményjátékkal.

Monica McCarty: A Vipera

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636438548
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Szigeti Judit

Fülszöveg:

William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…
Lachlan McRuairi – vagy ahogy harcostársai nevezték, a Vipera – kegyetlen, erőszakos, megalkuvó férfi hírében áll, aki az erszényén túl senkihez sem hűséges. Egy nap váratlan feladattal bízzák meg: vigye el biztonságban Isabella MacDuffot a király megkoronázására. A makacs asszony ugyanis úgy döntött, férjét elárulva, családja örökös jogával élve maga emeli trónra Robert the Bruce-t. Lachlan maga sem tudja, milyen fába vágja a fejszéjét a küldetés elvállalásakor – a büszke, érzékien szép grófné ugyanis akarva-akaratlan megbabonázza őt.
Bellának bátor tettéért azonban szörnyű árat kell fizetnie: nemcsak a szabadságától, de a lányától is megfosztják. Szörnyű rabsága idején egyedül az a remény tartja életben, hogy egyszer még viszontláthatja szeretett leányát. És ezért hajlandó szinte bármire. Még arra is, hogy ha kell, testét-lelkét eladja a rettenhetetlen harcosnak, akinek valamilyen oknál fogva képtelen ellenállni. Közös útjuk alatt Lachlant és Isabellát megannyi kalandos és veszélyes helyzet elé állítja az élet, miközben mindketten óriási küzdelmet vívnak: Bella a lányáért és a boldogságért, Vipera pedig azért, hogy újra képes legyen szeretni.A Felföld rettegett fiai-sorozat negyedik darabját tartja kezében az olvasó: a rettenthetetlen harcosok és szerelmeik kalandos és buja történetei folytatódnak.

Saját véleményem:

Olykor szeretek a komfortzónámon kívülre kalandozni, ebbe a kategóriába tartozik a történelmi romantikus műfaj is. Ritkán csábulok el irányukba, de akkor mindig rájövök, mennyire élvezem őket, és mennyire szívesen olvasnék belőlük többet.
A Viperára egyébként a General Press romantikus könyvklubjának egyik tavalyi eseményén figyeltem fel, amikor is az elsők között láthattuk a kiadó könyveinek új külsejét. De nem pusztán a mesés borító babonázott meg, hanem a rövid könyv- és sorozatismertető is. Akkor döntöttem el, hogy itt az ideje egy újabb próbának.
Nem mondom, hogy nem féltem, hisz a történelmi romantikusok esetében bennem van a félsz, hogy inkább erotikus, mintsem romantikus irányba mennek el, elnyomva a tényleges történetet. Ám A Viperánál szerencsére nem ez történt, nem fulladtam tömény erotikába, noha kezdetben azért egy kicsit rám ijesztett az írónő - de erről majd később.

A történet egy roppant hatásos prológussal indít, melyben elsőként egy igen szorult helyzetben találkozhatunk hősnőnkkel, Bellával; a skót grófnét ugyanis éppen büntetésének színhelyére kísérik. Isabella felségsértést követett el az angol király ellen azzal, hogy megkoronázta Robert the Bruce-t, ám rangja és neme miatt halálbüntetés helyett a berwicki vár egyik tornyából kiálló szűk, védetlen zárkába száműzik élete végéig, ahol ki van téve az időjárás zordságának és az őrök kényének-kedvének. Bella pedig nyilvánvaló ellenségei mellett folyamatosan átkozza Lachlan MacRuairi-t, a regény férfi főhősét. Majd ezután hat hónapot utazunk vissza az időben, hogy megismerjük, Bella miként jutott oda, ahova, milyen viszontagságokon esett át, és hogy miért gyűlöli annyira Lachlant.
Azt hiszem, joggal mondhatom, az írónő nagyon jó kis figyelemfelkeltő kezdést hozott össze ezzel a szituációval, hisz rögtön adott a heves érzelem, a végkifejlet ismerete és a rejtély, melyek kombinációja motorként hajtja az olvasó kíváncsiságát. Az esetleges szabadulás hogyanjáról nem is beszélve.

Lachlan MacRuairi egy tipikus középkori rosszfiú, akinek nem csak a híre rossz, de a modora is hagy némi kivetnivalót, ám annál eredményesebb harcos. Meg hát ahogy az lenni szokott, igen karizmatikus férfi, aki miatt bőven lehet sóhajtozni (magas, izmos, fekete, hullámos hajú, zöld szemű - és úgy unblock minden téren bőkezűen bánt vele a teremtő). Ez alól az ugyancsak szemrevaló - házas - Bella sem kivétel.
Onnantól kezdve, hogy Lachlan megjelenik és magával hurcolja a szőkeséget a titkos koronázásra, hőseink képtelenek kiverni fejükből a másikat. Lenézik, megvetik, elítélik egymást, de heves vonzalmukkal nem tudnak mit kezdeni. Elég egy pillantás, érintés, szó vagy gondolat és máris bizseregnek, meredeznek. Hiába áll közöttük ezer és egy akadály, a kémiát nem tudják elnyomni magukban - vagyis csak nagy sóvárogva.

Tulajdonképpen ez volt az, ami megrettentett. Az első negyedben állandóan Bella és Lachlan testi reakciójáról olvastam, minden más eltörpült a háttérben. Olyan szexuális feszültség alakult ki köztük, hogy már én magam könyörögtem azért, intézzék el a dolgukat és lapozzunk. Ténylegesen semmi 18 karikás dologgal nem kell számolni, számomra mégis frusztrálóan hatott, hogy a folytonos bizsergés behálózott mindent, elnyomva az engem egyébként jobban érdeklő háttéreseményeket. De az egészben mégis az bosszantott leginkább, hogy nem éreztem a két karakter kapcsolatának mélységét, a vonzalom szimplán a külsőségekre korlátozódott.
A prológus eseményeit beérve azonban minden megváltozott, onnantól kezdve csak úgy faltam a lapokat. Továbbra is megmaradt a szexuális feszültség, csakhogy immár a háttérbe húzódott, és mindenféle ágaskodás és bizsergés helyett a tettek és a karakterek között kibontakozó ismertségre korlátozódott, ami nem csupán az én ízlésemnek felelt meg, hanem a regénynek is jót tett. Ezáltal nagyobb fókusz kerülhetett a történelmi eseményekre, a kalandra, vagy az izgalomra.

A történet két szálon halad, két nézőpont karakterrel. Az egyik a tényleges cselekmény, mely az 1300-as évek elején zajló angol-skót viszályok bizonyos állomásait érintve halad, attól függően, a történelmi események mely szakasza érinti Belláék saját ügyét. Nekik ugyanis a folytonos menekülés jut osztályrészükül. Előbb a titkos koronázás miatt kell ellenségeket cselezniük, majd annak következményeit nyögve bujdokolni és egyik helyről a másikra menekülni.
A történelmi részbe nem folynék bele; regényesen, nem az olvasó arcába nyomva, de fontos szerepet betöltve jelenik meg, a törirajongóknak (nekem) pedig jó kis csemege, hisz túlnyomó részt valós eseményekről olvashatunk, némi - karakterek által megkövetelt - fikcióval kiegészítve. Ez utóbbi gondoskodik a kalandról. Belláéknak állandóan lehet drukkolni, hogy biztonságba érjenek, megtalálja a lányát, kiszabaduljanak a fogságból, sikerüljön meglépniük, stb. Szóval izgalomból és folytonos pörgésből nincs hiány.
Ám ott van a történet másik része, ami azzá teszi a könyvet, ami: a karakterek, azok egymással való kapcsolata és egyéni fejlődéseik.
Úgy Bellának, mind Lachlannak megvannak a maguk múltbeli sérelmeik, melyek gátakat képeznek bennük. Ezek a gátak pedig természetesen leginkább a másiktól szigetelik el őket. Mindketten súlyos terheket cipelnek, egyikük keresztje sem könnyebb, mint a másiké. Bellát, mint nőt gyaláztak meg, Lachlant pedig férfiúi büszkeségében sértettek meg. Magyarul egyikük sem bízik a másik nemben vagy a szerelemben. Hiába a vágy, a falak közéjük állnak. Mindehhez pluszban hozzáadódik, hogy két csökönyös szamárról beszélhetünk. Ha az egyik lépne, a másik befékez és fordítva. Gyűlölve esnek szerelembe, szédületes adok-kapok sértegetés labdákat vágva egymáshoz. Emiatt az ember néha szeretné őket megrázni, de tulajdonképpen élvezetesen idegőrlő kettejük tánca.

Én a magam részéről szerettem őket egyénenként és párban is. Bár bevallom, sokáig inkább Lachlan drukker voltam, az ő szemszögei jobban magukkal sodortak, de aztán szép lassan Bella mérhetetlen kitartása, ereje is megnyert magának.
A regény kezdetétől mind a ketten nagy utat tesznek meg, az egyéni karakterfejlődésük legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint a cselekményszál. Meg kell tanulniuk bízni, elengedni félelmeiket és hagyni, hadd jöjjön, aminek jönnie kell.

Összességében tehát számomra abszolút pozitív élményt nyújtott újabb komfortzónámon kívüli kalandozásom. Csodaszép tájakon barangolhattam, várak, erdők, mezők, hegyek között, miközben bele-belekóstolhattam a különféle történelmi eseményekbe. Mindehhez pedig kaptam egy remek románcot két csökönyös szamárral, izgalmas és egyben szomorú múlttal fűszerezve; valamint szórakoztató mellékszereplőket a többi harcos személyében, akik nem egyszer derítettek jókedvre és mutatták meg milyen a hamisítatlan felföldi összetartás.
Ajánlom A Viperát mindenkinek, aki szeretne megismerkedni a műfajjal, de esetleg fenntartásai vannak vele kapcsolatban. Monica McCarty - a kezdeti botlást leszámítva - kellő mértékben adagolta a romantikát, cseppnyi erotikát, kalandot, izgalmat, történelmet és az emberi problémákat.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lachlan, Bella, Alex, Magnus

Kedvenc jelenet: álruhás papos

Negatívum: a rengeteg bizsergés

Borító: 5/5

A regény helyszínei képekben

1-2. kép: Balvenie vár - Buchan earl és Bella otthona (1. fejezet)
3. kép: Szent Duthac-kápolna - Tainben lévő menedékhely, ahol Belláék meghúzzák magukat, első csók helyszíne és.... (7. fejezet)
4. kép: Loudoun-domb (16. fejezet)

5-6-7-8. kép: Kildrummy vár - Mar earljei által épített hattornyú vár, Skócia legelőkelőbb vára; ide menekülnek először Belláék (6. fejezet)
9. kép: Dunstaffnage vára (17. fejezet)
10. kép: Berwick és a berwick-i vár - többek között itt töltötte büntetését Bella (több fejezet)
11. kép: Doune ősi erődje (19. fejezet)
12. kép: Robert the Bruce koronázása (3. fejezet)

A képre kattintva nagyobb méret érhető el

forrás: Monica Mccartney képei

Nyereményjáték

A General Press Kiadó megújult külsővel lepte meg a Romantikus Regények sorozata rajongóit. Mivel mi is szeretjük a szép borítókat, a játék ezúttal abból fog állni, hogy minden állomáson egy-egy borító részletből kell kitalálnotok, melyik szépségből vágtunk ki egy kockát. A rafflecopter megfelelő helyére az író nevét és a könyv címét várjuk. 4 példányt sorsolunk ki azok között, akik minden megfejtést helyesen adnak meg.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/10 Insane Life

02/12 Kelly & Lupi olvas

02/14 Dreamworld

02/16 Deszy könyvajánlója

02/18 Kristina blogja

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Johanna Basford legújabb színezője, a Bűvös erdő. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere ismét ceruzát, tollat, ecsetet ragad, hogy az elvarázsolt kastélyig vezető utat színekkel keltse életre.

2016. február 13-tól minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a színezőről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Johanna Basford: Bűvös erdő

Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789634030812
Oldalszám: 92 oldal
Fordító: -

Fülszöveg:

Johanna Basford kreatív és meditatív színezőkönyveivel mesés világokat teremtett. Hatására számos országban több millióan fedezték már fel az alkotás és az időtöltés ezen új módját.
A TITKOS KERT után újabb színezője érkezett meg hozzánk, amely ezúttal a BŰVÖS ERDŐbe kalauzolja a természet és a színezés szerelmeseit.
A gyönyörű rajzok arra várnak, hogy megtöltsd őket színekkel! Ajánljuk alkotni vágyó felnőtteknek és ügyes kezű gyerekeknek - 10-től 99 éves korig mindenkinek, aki tartalmas és pihentető kikapcsolódásra vágyik a mindennapokban.
Ismerd meg a BŰVÖS ERDŐ világát, járd be ösvényeit, hagyd, hogy elvezessenek az erdő mélyén lévő elvarázsolt kastélyba! Kalandozásaid során különleges állatokkal, növényekkel és mesebeli lényekkel találkozhatsz, és kilenc titkos szimbólum is megfejtésre vár. A kastély kapui csak akkor tárulnak fel.

Saját véleményem:

Az előző két színezőmmel ellentétben a Bűvös erdőnél már nem a kíváncsiság vezérelt, hanem az esztétika. Nem gondoltam, hogy kivitelezést tekintve, sok újdonságot tudna még mutatni számomra ez a műfaj, ellenben ugyebár a motívumok tárháza kifogyhatatlan. De hősiesen bevallom, tévedtem. A Bűvös erdő nem csak egy meditatív színezőkönyv. Ó, nem! Ez egy 92 oldalas mesekönyv, melynek egymást követő oldalai összefüggve egy történetet mesélnek el nekünk. Ám a dolog pikantériája, hogy bár Johanna Basford felállította ennek a sztorinak a vázát, a színes rajzeszközeink által mégis nekünk adta a hatalmat - rajtunk áll, milyen tulajdonságokkal, jelentőséggel ruházzuk fel annak lakóit, zugait. És hát ki ne akarna egy saját bűvös erdőt? Az erdőt, mely gyermekkoruk egyik legmeghatározóbb színhelye? Én bizony akartam!

Mindig, amikor egy új színező költözik be hozzám, leülök, gyorsan végigpörgetem, majd az első laptól az utolsóig, szépen lassan átlapozom újra, tüzetesen megszemlélve az ábrákat. Ezalatt a kis rituálé alatt általában előbukkan néhány rajz, ami a többiekhez képest jobban megszólít, figyelmet követel. Most sem volt ez másként. A gyönyörű, méltóságteljes, büszke szarvas valósággal megbabonázott. Láttam magam előtt, ahogy életre kel és utasít, milyen színekkel leheljek bele életet, hogy ő lehessen a Bűvös erdő elátkozott hercege.

Ami számomra szintén meglepetés volt, hogy ezúttal minden ábra önálló személyiséggel és karakterrel rendelkezett. Míg egyikük tiszteletet sugárzott, addig másikuk vidám játékosságot. Nem tudom, hogy ez a témából, és annak mesei hátteréből fakadt vagy a minták különböző vonalvezetéséből - görbékből, szögletekből, terekből, aprólékosságból -, mindenesetre tény, hogy két egyforma karakterű rajzzal nem találkoztam.
Ami viszont biztos, az az, hogy a szarvas hercegemet leszámítva az egész színező jóval aprólékosabb, mint azok, amikkel eddig összeakadtam (nem előny vagy hátrány a többihez képest, csak tény), így inkább azoknak javasolnám, akik precízebbek vagy járatosabbak a színezők világában.
Az erdei világhoz hasonlóan számtalan apró pici levéllel, terméssel, virággal, fűszállal, állatkával találkozhatunk, amik elengedhetetlen részei a nagy egésznek. Ők egyesével teszik a képet azzá, ami. Az ember hiába szeretne néha laza, lusta mozdulatokkal "túl lenni" egy-egy szakaszon, esélytelen.
Én például arra gondoltam, valami lightos, kevésbé pepecs képpel folytatom a színezést, így második kedvencem a Gomba-királyság jött, aminél azt hittem, sima ügyem lesz... óriásit tévedtem. Az apró kavicsok, kacskaringózó levelek gátat szabtak a lustaságnak és részletességre neveltek. Vagyis, ha úgy vesszük, a Bűvös erdő a türelmetlen emberek számára nevelőcélzatú is lehet. Ne siess, állj meg, lazulj el, kapcsolj ki és élvezd a színeket, formákat, add át magad a történetnek.

Ha már a minták témánál járunk, muszáj megemlítenem, mennyire gyönyörűek és nem utolsó sorban egyediek. Sok esetben nem klasszikus, valósághű rajzokról beszélhetünk, hanem kép a képben jellegű alkotásokról. Itt a süni vagy a róka, nem csak az, aminek látjuk, a bundájuk ugyanis mindenféle erdei dologból tevődik össze. Emellett természetesen vannak hagyományos figurák is, mint a szarvas, szitakötő, sárkányok, vagy faházak, kastélyok.

Tematikát tekintve barangolhatunk hétköznapi értelemben vett erdei helyszíneken, vagy ha kalandra vágyunk, ugrálhatunk faházak között, megleshetjük az elvarázsolt kastélyt, belekapaszkodhatunk a kastélyt elzáró cirádás kapu rácsaiba, melyet vízköpők őriznek, vagy ha bátrak vagyunk, néhány varázslatos jel felvésése után, kipattintva a lakatot, kitárhatjuk a kastély ajtaját, hogy megszemléljük a bensejében rejlő meglepetést. Nem árulom el mi az, de a látvány leírhatatlan!

Amennyire szkeptikus, vagy inkább elutasító voltam korábban a felnőtt színezőkkel, mára annyira beléjük szerettem. Külső szemlélőként egészen máshogy tűnnek, mintha az ember félretéve aggályait, kipróbálja. Állítom, hogy ez az egész nem csak új fajta érzéseket szabadít fel bennünk, de fejleszti a koncentrációs képességeinket, türelemre tanít ebben a rohanó világban, miközben a színek terápiaként hatnak lelkünkre. Hogy a folyamat pszichológia részébe már ne is menjünk bele - minthogy önismereti tréningnek sem utolsó. Én magamon látom, hogy mennyire függ össze a lelkiállapotom egy-egy kép színeivel. És azt is érdekesen szemlélem, mennyire különböző oldalról fogunk meg látszólag egyforma dolgokat.

De hogy kicsit a könyv kivitelezéséről is beszéljek: strapabíró. A lapok kellően masszívak, nem gyűrődnek. Vastagságuk mellett pedig halvány ekrü színük is igencsak szembarát. Vagy ha valaki nagyon otthon van a papírok típusaiban, akkor: 170 és 400 gr-os Munken Pure papírról van szó.
Jómagam színesceruzát használtam, amit bármilyen erősen nyomhattam, a másik oldalra nem ütött át, és becsukva sem maszatolódott. Egyetlen alkalommal, a kincses ládikónál vetettem be egy régi filctollat, de azt sajnos a hátlapi Mókus úr bánta. Ezt leszámítva azonban teljesen elégedett vagyok a kivitelezéssel (is).

Minden egybevetve a Bűvös erdőt éppúgy ajánlom haladó színezőknek, mint bátor kezdőknek vagy meserajongóknak. Keltsétek életre színes eszközeitekkel ezt az izgalmas mesét! És hegyezzétek ki jó alaposan a ceruzáitokat, hogy vonalon belül tudjatok maradni!

Pontszám: 5/5

Kedvenc képek: Elátkozott szarvas herceg, Gomba-királyság és a sárkányok

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: még mindig nem tudok vonalon belül maradni :(

Borító: 5/5

A szerző egyéb munkái

Johanna Basford munkáival nem csupán egyedi tervezésű színezőkönyveiben találkozhatunk, hanem az élet legkülönfélébb helyein. Gondoltátok volna, hogy ő tervezte Joss Stirling Lélektársak könyveinek borítóit? Vagy, hogy az Absolut vodka palackjának dizájnjáért is ő felel? Divatmagazinok, parfümök, illatosítók, alkoholos italok, kávés poharak, tetoválások, naptárak, cd borítók - és még sokáig lehetne folytatni a sort, mely jelzi, mennyire széles palettán mozog a hölgy.

A teljesség igénye nélkül íme néhány műve:

Nyereményjáték

Az erdő szerves részét képezik az állatok, de természetükből adódóan szeretnek rejtőzködni. Vajon megtalálod őket?

Nincs más dolgod, mint az állomásokon látható képeken megkeresni az összes állatot, és a rafflecopter doboz megfelelő sorába felsorolni mit és mennyit találsz belőlük (pl. 3 róka, 2 bagoly, 1 giliszta), így esélyed nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott színező példányának egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/13 Deszy könyvajánlója
02/16 Insane Life
02/19 Dreamworld

A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Yancey Végtelen tenger című regénye, Az 5. hullám trilógia második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Cassie és a többiek további megpróbáltatásait ebben a vagy-vagy világban, ahol minden azon múlik, mit teszel.

2016. február 6-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rick Yancey: Végtelen tenger

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9632664125
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Saját véleményem:

Az 5. hullám függővége után tele voltam kétségekkel, s mielőbb választ szerettem volna kapni a kérdéseimre (melyeknek természetesen abszolút semmi közük nem volt Evan Walker karakteréhez), ezért szinte azonnal rá is vetettem magam a Végtelen tengerre. A gyors, lélegzetvételnyi pihenőt is nélkülöző tempónak köszönhetően gyakorlatilag semmiféle elvárásom nem volt a regénnyel kapcsolatban, leszámítva azt, hogy muszáj volt megtudnom, mi lett Evannel.
Hogy megkaptam-e a választ? Igen. Ettől függetlenül ne reménykedjetek, nem árulom el, hogy túlélte-e a robbanást vagy sem. Ám az biztos, Evan éljen vagy haljon, kulcsfontosságú a sztori szempontjából.

Az első részhez képest a Végtelen tenger rövidebb időszakot ölel fel, és történeti téren is jóval komplexebb.
Hőseink immár egyben vannak, csapatként néznek szembe a rájuk váró nehézségekkel, legyen szó bármiről. Vagyis nem teljesen, ugyanis Adu és Porcelányka egy balul elsült felderítő út során visszakerül az ellenséghez, így a könyv két nagy részre bontható.
Az elsőben az 53-as raj - még élő - tagjai Cassie-vel kiegészülve egy Camp Heavenhöz közeli szállodában kénytelenek meghúzódni. Noha tudják, hogy öngyilkosság, amit tesznek, Zombinak pihenésre van szüksége, Cassie-nek pedig az idő nyújtotta reményre, hogy Evan esetleg megjelenik az általa kijelölt találkahelyen.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miből áll az első 150-200 oldal, ha a fentebbi indokok miatt nem tudunk haladni. A válasz azonban igen egyszerű. Attól, hogy Cassiék egy szállóban dekkolnak, még meg kell küzdeniük a csapaton belüli nézeteltérésekkel, menekülési terveket kell kieszelniük, miközben rohamszerűen tünedeznek el társaik. Ráadásul Evan miatt vadásznak is rájuk - elég brutális módszerrel. Mindehhez pedig még hozzájönnek a már megszokott, nézőpontkarakterek általi flashbackek.

"Nincs remény hit nélkül, nincs hit remény nélkül, nincs szerelem bizalom nélkül, nincs bizalom szeretet nélkül. Vedd ki az egyiket és az egész emberi kártyavár összedől."

Cassiék szállodás várakozására egy szó létezik: idegőrlő. A várakozás tébolyító, a levegőben pedig folyamatosan ott zizeg valami baljóslatú, ami nem csak minket, olvasókat dolgoztat meg érzelmileg, hanem a karaktereket is.

Bezsúfolva egy viszonylag szűk térre, jobban kiéleződnek a konfliktusok, előjönnek a sérelmek, s megmutatkoznak az új személyiségjegyek. Akarat feszül akaratnak, testvérből lelketlen kis katona válik, mialatt kétség keveredik reménnyel. Ergo pont az az egyetlen dolog kerül veszélybe, ami a még élő embereknek megmaradt.
Ez a kis várakozás azonban másra is jó. Megismerhetjük új nézőpontkarakterünket, a néma Sütit, akinek a története szívbemarkoló, egyszersmind rejtélyes; továbbá láthatjuk, a nem kifejezetten idegen- és emberbarát Cassie milyen lelki és tudati változásokat él át az Evannel tapasztalt élmények után, vagy hogy miként dolgozza fel azt, mivé vált szeretett öccse, s egykori szerelme. Karakterfejlődés tekintetében tehát rendkívül erős ez a rész.
De azért az akció szerelmeseinek sem kell csalódniuk, a mi drága mini-Martinunk kellő mértékben megdolgoztatja a gyomrunkat is. Legyen szó látványos, feszített tempójú összecsapásról, vagy lassú, inkább stratégiai műveletről, az ránk nézve ugyancsak idegőrlő.
Rick Yancey bámulatosan mozgatja a szálakat, és úgy alapoz, hogy az kellő időben üssön, de akkorát, hogy alig térsz magadhoz a sokktól. Nekem például rengetegszer szorult el a torkom és ugrott össze a gyomrom - főként a gyerekes -szén-dioxidos résznél, ami valami brutális volt, főként a prológus ismeretében.

A könyv második része az elsőtől eltérően egyetlen karakterre fókuszál, itt csak és kizárólag az Aduval történő eseményeket követhetjük figyelemmel, mindenféle kisebb-nagyobb nézőpontkarakter váltás nélkül.
A mi drága, lelketlen, keménycsajunk újfent Vosch markában köt ki, aki egyetlen aduval tudja sakkban tartani őt, mégpedig Porcelánykával. A kislány miatt Adu gyakorlatilag emberfeletti megpróbáltatásokat kénytelen kiállni. Hogy miket, abba nem szeretnék belemászni, mert spoileres lehet, de a lényeg a lényeg, hogy ezúttal a tábor újabb részlegét ismerhetjük meg: a kórházat és magát a Csodaországot.

Az Aduval történő dolgok miatt ez a rész olyan, mint egy elmejáték. Mint a sakk.
Szerencsére Rick Yancey nagyon jól elkapta a lány személyiségét és úgy unblock az egész szálát, ugyanis az egész brutálisan valóságos. Adu pedig teljesen más, mint Cassie (ami ugyancsak előny, ha valaki két, erős hősnővel dolgozik, akik ráadásul nézőpontkarakterek is).
Imádtam őt! A háttértörténetét, a dacosságát, a keménységét, a találékonyságát és mindent, ami ő. Napestig tudnék róla és a részéről beszélni, de nem lehet. Mint ahogyan Pengéről, Adu fiatal ápolófiújáról sem mondhatok sokat, csak annyit, hogy a Team Evan és Team Zombi mellé nyugodtan bekalkulálhattok egy Team Penge tábort is.

Penge és Adu párosa szédítő, ördögi, talányos és megfejthetetlen. A szerző olyanokat csavart rajtuk gyors egymásutánban, hogy én egyik kábulatból estem a másikba, hogy végül megkapjam a legnagyobb pofont, ami létezik. Minden túlzás nélkül mondhatom, Rick Yancey pengés fordulatai felértek egy, a szívemre dobott atombombával. Amit aztán persze megkoronázott egy második csapással is, amolyan egész regénysorozatot érintővel.

Rick Yancey Az 5. hullám elején felállította a sakktáblát, melyen aztán történtek jó és rossz lépések; gyalogok, lovak, bástyák, futók hullottak ki, míg a Végtelen tenger során egy folyamatos, egyik féltől a másikig vándorló sakk állapot állt be, csak azért, hogy a sakk és matt előtt ő lesöpörje az egészet és új játszmát kezdjen.

Mindent egybevetve nekem ez a kötet még az előzőnél is jobban tetszett. Idegőrlő, nagy horderejű, leginkább taktikai rész volt, remek karakterekkel és nézőpontokkal fűszerezve. Soha nem tudtam mire számíthatok, hol ütközök újabb bonyodalomba vagy vesztek el valakit, akit megkedveltem, mert bizony Rick Yancey világában élni nem egy életbiztosítás. Itt a lehetetlen is lehetséges.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Adu, Cassie, "Rómeó", Penge

Kedvenc jelenet: Adu és Penge minden jelenete

Negatívum:-

Borító: 5/3

Nyereményjáték

Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki.
A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejt a leírás?

"15-16 éves, tündéri arcú, mélyen ülő sötét szemű, makulátlan fehér bőrű, egyenes szálú, rövid fekete hajú tini"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/06 Könyvszeretet
02/08 Függővég
02/10 Kelly & Lupi olvas
02/12 Letehetetlen
02/14 CBooks
02/16 Media Addict
02/18 Deszy könyvajánlója
02/20 Dreamworld

A nő mosolya és az Álmaim asszonya könyvek kedvelői nagy örömére, a Park Könyvkiadó jóvoltából megérkezett hazánkba Nicolas Barreau harmadik könyve is, A világ végén megtalálsz! A Blogturné Klub hat bloggere mutatja be Nektek a könyvet, érdekességekkel, idézetekkel. Ha a turnéval tartotok, és részt vesztek a nyereményjátékon, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633551868
Oldalszám: 244 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:

A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő? Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.

Saját véleményem:

Nicolas Barreau az Álmaim asszonyával egyértelműen belopta magát a szívembe, alig vártam, hogy újra elmerülhessek bohém, romantikával átitatott világainak egyikében. És ha tavaly még nem lettem volna benne teljesen biztos, hogy a szerző neve egyet jelent az üde, kissé csacska műfajjal, akkor A világ végén megtalálsz abszolút meggyőzött róla. Mostanra rájöttem, hogy ezek a regények olyanok, mint a macaronok. Falatnyi élvezetek, melyek alapja hasonló, ám mindegyikük más és más ízvilágot kínál. Minden adott bennük, ami nekünk, nőknek egy rövid, ámde annál tartalmasabb kikapcsolódáshoz kellhet.
Nicolas Barreau álcája mögött hiába rejlik egy érett, német hölgy, szertelenségében azt a francia életszemléletet, gondtalanságot tükrözi, melyet a hídkorláton csücsülő, mosolygó, francia srác képe sugároz. Ahogy az olvasó kihajtja a fedelet, leolvadnak körülötte a valóság falai, s rögvest Franciaországba csöppen.

A történet főszereplője ezúttal a fővárosban élő, galériatulajdonos Jean-Luc, aki tipikus, francia szingli férfi. Kicsit őrült, művészlélek, mindene a kutyája, és bár nem űz sportot az egyéjszakás kalandokból, azért kihasználja, amit lehet. Egyetlen dologra azonban nem hajlandó: szerelmes levelet írni - ugyanis kamaszként csúnyán összetiporták önbecsülését.
Mindez egészen addig így is van, míg nem kap egy névtelen szerelmeslevelet, mely pikáns, régimódi kihívás elé állítja. A Principessa néven szerelmet valló hölgy annyira felcsigázza hősünket, hogy az sutba dobva elveit, egy romantikus játék közepében találja magát.

Mai társadalmunkra már nem jellemzőek a kézzel írt levelek, pedig nagyon jó kis hangulatuk van. Sokkal meghittebbek, bensőségesebbek egy e-mailnél vagy sms-nél; nem véletlenül tulajdonítottak nekik akkora jelentőséget hajdanán. Hát még ha udvarlásról van szó! - elég csak a regency korra gondolni.
Éppen emiatt nagyon örültem, hogy a szerző egy ilyen, mára elavultabb eszközre alapozta művét. A levélben való játékos ismerkedés, a másik bensőjének megismerése új élményt kínált, ráadásul teljesen bele is illett a környezetbe; nem utolsó sorban pedig a karakterfejlődést is segítette.

A Principessa felbukkanásáig Jean-Luc a női nem tisztelőjeként elsősorban partnerei külső adottságait helyezte előtérbe, majd jött a titokzatos hódoló, aki hercegnői eleganciával és erélyességgel, passzív-agresszív módon rákényszerítette arra, hogy ismerje meg a másik belső értékeit, s attól függetlenül vonzódjon hozzá, miként néz ki.

Imádtam Duc (Jean-Luc) és Principessa csipkelődős-flörtölős-titokzatos-kalandos levélváltásait! Egyszerre szórakoztatott a levélforma és annak tartalma, csigázott fel, hogy vajon ki lehet a rejtélyes hölgy, mozdított ki, és mutatta meg, milyen apró, rafinált eszközök vannak a kezünkben ahhoz, hogy megbolondítsunk egy férfit. Utóbbi miatt extra pacsi a szerzőnek. Egyre kevesebb könyvben látni, hogy a nők nem csak a testükkel képesek megbabonázni a másik nemet. Hagyományos értékek kedvelői tehát előnyben!

A levelek hangvétele egyébként zseniális. Jean-Luchöz hasonlóan én is alig vártam őket, de valljuk be, ha csak levelek sorából állna a könyv, az eléggé unalmas lenne. Nicolas Barreau ezt azzal oldotta meg, hogy az Álmaim asszonyához hasonlóan egy párizsi hajkurászásra sarkallta főszereplőjét.
Jean-Luc hiába megy bele az arctalan játékba, azért a fantáziáját meglehetősen piszkálják az olyan apró információk, mint, hogy ismeri a hölgyet, de mégsem. Szeretőinek és nőismerőseinek nem kifejezetten rövid listájából, és a sztori előrehaladtával egyre jobban összekuszálódó szálakból adódóan szegény nagyjából mindegyik általa ismert hölgyet Principessának véli, még a pékségben kiszolgáló lányt is. Mindebből pedig egy jó is vadászat alakul ki, mely egyáltalán nem nélkülözi a vidám-, Jean-Luc számára azonban meglehetősen kínos perceket, mialatt újfent bejárjuk a város szebbnél-szebb részeit, s bonyolódunk eszeveszett kalandokba.
Mindössze egyetlen momentum volt, amitől eleinte nem mindig sikerült elvonatkoztatnom, mégpedig az, hogy én ezt már olvastam egyszer az Álmaim asszonyában.
A művek, valamint azoknak karakterei és kapcsolati rendszerei több pontos is hasonlítanak egymásra: az ismeretlen nő hajkurászása keresztül-kasul a városban, a saját üzlettel rendelkező főszereplők, a boltban dolgozó női alakok, a férfiak legjobb barátainak figurája, stb.

Szerencsére viszont a cselekmény túl tud nőni az alapvető hasonlóságokon, s képes újdonságot hozni, mely részben a színes karaktereknek és a művészeti irányultságnak is köszönhető.

Sajnos arról nem tudok nyilatkozni, mennyire megfejthetetlen Principessa kiléte, ugyanis a köszönetnyilvánításhoz lapozás során sikerült már a könyv kezdetekor lelőnöm magamnak a poént. És bár távol álljon tőlem, hogy ilyesmire buzdítsalak titeket is, de kifejezetten élvezetes volt úgy végigkövetni Jean-Luc kalandját, hogy tudtam, kicsoda a hölgy. Szóval inkább azt javaslom, először találgassatok, jelöltekből nincs hiány; aztán egyszer olvassátok újra - megéri.

Mindent egybevetve azt tudom mondani, hogy A világ végén megtalálsz vérbeli francia desszert nekünk, nőknek. Romantikus, kalandos, bohém, kicsit őrült, álomszerű, mégis valóságos; ráadásul hagyományos értékeket közvetít. A művészetekért rajongók pedig kifejezetten örülhetnek, ugyanis igen hangsúlyos szerepe van a festészetnek. Ajánlom a hölgyeknek, ha valami édesen könnyed, pozitív hangulatú könyvre vágynak.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Luc, Principessa, Luisa

Kedvenc jelenet: levelek

Negatívum: az Álmaim asszonyával való kezdeti hasonlóságok

Borító: 5/5

A regény helyszínei

La Bélier étterem

Duc de Saint-Simon

Du bout du monde

(Au bout du monde)

Gare de Lyon pályaudvar

Le Train Bleu

Nyereményjáték

Nicolas Barreau A világ végén megtalálsz c. regényében is a csodálatos Párizsba kalauzol bennünket, ráadásul a modern francia művészetbe is betekintést nyerhetünk. A turné nyereményjátékán egy kis művészettörténeti barangolásra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok egy rövid információt egy-egy francia alkotóról (természetesen, az irodalom sem maradhat ki). A feladatotok, hogy az információk alapján kitaláljátok, kiről van szó, és nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A nyereményjátékon csak a minden állomáson helyen válaszolók vesznek részt! A sorsolást követően a nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.

Francia alkotó:
19. századi francia festő és grafikus. A realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja. A Reggeli a szabadban és Olympia című festményei fontos hivatkozási pontok lettek a fiatalabb művészek számára, akik végül megteremtették az impresszionizmust.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/29 Deszy könyvajánlója

03/02 Zakkant olvas

03/04 Szembetűnő

03/06 Dreamworld

03/08 MFKata gondolatai

03/10 Insane Life

Az Atheneaum Kiadó jelenteti meg Jodi Picoult első young adult regényét Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el közösen írtak. A történetben szereplő 15 éves Delila különösen vonzódik egy tündérmeséhez, amit ezerszer is elolvasott már, mégis újra és újra felnyitja a könyvet. A mesében szereplő herceg akár álmai pasija is lehetne… És ha ez nem is olyan eszement ötlet? Tartsatok velünk a Sorok között blogturnéján, ismerjétek meg Oliver herceg világát! A kiadó jóvoltából egy szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632935218
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

Saját véleményem:

Jodi Picoult nevét nagyjából minden könyvmoly hallotta már. Én is. Ezidáig azonban tudatosan kerültem őt és műveit, noha csupa jót olvastam róla. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: féltem a fájdalomtól, amit esetleg okozna. Ám amikor megláttam a Sorok közöttet, tudtam, hogy elérkezett az idő, hogy megtörjem kimondatlan fogadalmamat.
Egyfelől még 24 éves fejjel is élek-halok a (tündér)mesékért, másrészről pedig melyik könyvmoly ne kívánta volna már azt, bár bemászhatna a könyvbe, vagy kihúzhatna onnan bizonyos karaktereket (?). De leginkább az a zseniális ötlet ragadott meg, hogy egy-egy könyv becsukása után saját életet élnek a szereplők. És tulajdonképpen ez az a három pont, amitől igazán varázslatos a Sorok között.

A cselekmény két szálon fut. A valóságban ott van Delila, a 15 éves, kissé antiszociális könyvmoly lány, aki él-hal egy egyedi mesekönyvért, a Sorok közöttért. Fejből tudja a szöveget, kismilliószor újraolvasta már, mégsem tud ráunni, akarva-akaratlanul is az élete részévé válik Ez főként Olivernek, a sztori hercegének köszönhető, aki bár más formában, de Delilához hasonlóan elvesztette édesapját. A lány képtelen feldolgozni a szülei válása után érzett fájdalmát, ám úgy érzi, a jóképű herceg megértheti őt. Delila Oliverbe vetett hite és szeretete egy nap azonban különös dolgot eredményez: a herceg életre kel a lapokon és megszólítja.
Mostanra gondolom, kitaláltátok már, hogy a másik szál Oliver hercegé (nem, nem vagyok hajlandó Olivérnek hívni), akinek elege van abból, hogy ahányszor kinyílik a könyv, újra és újra el kell játszania egy olyan szerepet, ami távolabb nem is állhatna valódi jellemétől. Egyetlen vágya van: kijutni onnan és végre önálló életet élni, kalandozni - későbbi módosulás szerint gyönyörű olvasójával karöltve. Azonban látszólag ezzel a kívánságával egyedül van. A többi szereplő tökéletesen elégedett életével, s szerepével.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez az alap számos izgalmat és lehetőséget hordoz magában, egyszersmind megtestesíti minden könyvmoly legfőbb álmát, ráadásul számos érdekes kérdést vet fel.
Vajon mit csinálnak a karakterek, miután bezártuk a könyv fedelét: Milyenek valójában? A gonosz tényleg gonosz, s a szép hercegnő valóban oly' nemes jellem, mint hisszük? A herceg boldog szíve hölgyével? A családokat tényleg vérszerinti kötelék fűzi össze? - csupa olyan kérdés, amin legalább egyszer mindenki elmerengett már, vagy ha nem, hát úgy mostantól biztos megfordul majd a fejében.
Na, meg hát ott van az első számú kérdés: Mi lenne, ha kedvenc álompasink egyszercsak megszólítana minket olvasás közben (később meg szerelmet vallana)?
A válaszokon általánosságban is rengeteget lehet merengeni, de a szerzőpáros is kínál némi izgalmas vagy éppen vicces alternatívát. Például gondoltátok volna, hogy egy ló önértékelési gondokkal küszködhet, csak mert pattanás nőtt a nóziján vagy kövéríti az illusztráció? Vagy, hogy a gonosz sárkány fogsora a fogszabályozó miatt lesz szép? Netán azt, hogy a főgonosz hobbija a lepkegyűjtés?

Tehát ahogy fentebb említettem, az alapgondolatok és a vicces kis apróságok miatt az a Sorok között, ami. Ezeknek hála teljes mértékben el lehet vonatkoztatni a számtalan sebtől, amitől vérzik. A karakterizálás ugyanis elnagyolt - főként Delila esetében -, a szerelem instant, a tempó kicsit gyors, az írásmód egyszerű, mégis... lehetetlen és varázslatos mű!
Ha az olvasó el tudja fogadni, hogy nem egy világmegváltó, magvas gondolatokkal teli regényt tart a kezében, hanem egy tündérmesét - a könyvmolyok tündérmeséjét -, akkor garantáltan maradéktalan lesz az élmény.
Delila esetében engem például abszolút nem zavart, hogy nem ismerhettem meg, mert a legalapvetőbb infók annyira általánosak voltak, hogy simán el tudtam képzelni, hogy én vagyok az Olvasó. Én vagyok Delila, Oliver pedig bármely fiktív szerelmem. Mondjuk azért Oliver herceg is felkerült képzeletbeli álompasijaim listájára...

De hogy a cselekményről is beszéljek: izgalmas! Delila és Oliver találkozása után mindketten azon kezdenek el munkálkodni, hogy a herceget valamilyen módon kivarázsolják a lapok közül. Valljuk be, nem egyszerű feladat, sokan talán azt is mondanák, lehetetlen. Ám aki így gondolja, jobb ha elkerüli ezt a regényt, itt ugyanis a hité, a reményé és az álmoké a főszerep (mintegy hátsó üzenetként). Ennek dacára mindvégig ott bujkál a háttérben a csalódás lehetősége.
Hőseink számtalan utat bejárnak, millió dologgal próbálkoznak - megjegyzem baromi ötletes módokon -. lehetetlen nem a szívünkbe zárni őket, vagy szorítani nekik. Hiába tudtam, hogy elsőre vagy másodjára, de még harmadjára sem sikerülhet a dolog, mégis minden alkalommal tövig rágtam a körmömet s drukkoltam nekik, hogy sikerüljön, majd pedig elkámpicsorodva szerettem volna megölelgetni őket, ha kudarcot vallottak. De legalább ennyit nevettem is!

Mindent egybevetve beleszerettem ebbe a könyvbe. A végén azt kívántam, bárcsak megkereshetném én is a szerzőket és megkérhetném őket, hogy írjanak bele engem, vagy írják ki nekem Olivert, Delilát, Froclit, Fuszeklit és a többieket.
A Sorok közöttet elsősorban azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szeretik a felnőtt tündérmeséket, mernek nagyot álmodni, netán szívesen kiderítenék, miként is vélekednek szerepükről a könyvszereplők. Nem fogjátok megbánni. A Sorok között egy igazi gyöngyszem, tele gyönyörű illusztrációval. Ó, és képzeljétek, a mese, Delila, valamint Oliver szemszöge is más-más színnel íródott!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Oliver, Fuszekli, Frocli

Kedvenc jelenet: az egész könyv

Negatívum:-

Borító: 5/2

Nyereményjáték

A játékunkhoz Yvonne Gilbert illusztrációit hívtuk segítségül, aki a Sorok között gyönyörű rajzait is készítette. Minden állomáson egy-egy híres mesét kell felismernetek és beírnotok a címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/01 Kelly és Lupi olvas
03/03 CBooks
03/05 Deszy könyvajánlója
03/07 MFKata gondolatai

03/09 Dreamworld

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Melissa de la Cruz Az Elveszettek Szigete című regénye, az Utódok mozifilm és filmsorozat regényváltozata. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a legfélelmetesebb mesehősök gyermekeinek izgalmas kalandját, melyben kiderül, ki Auradon legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb utódja.

2016. március 7-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Melissa de la Cruz: Az Elveszettek Szigete

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155591068
Oldalszám: 345 oldal
Fordító: Nagy Ambrus

Fülszöveg:

Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos.
Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg... Vajon ki lesz az?A nagysikerű Utódok című Disney mozifilm és a Disney Channelen futó sorozat regényváltozata.

Saját véleményem:

A gyerekkoromban igen erőteljesen jelen voltak a Disney mesék, mondhatni rajtuk nőttem fel. Sőt, még mind a mai napig rajongok értük, így amikor a blogturnésok először hozták szóba az Utódokat, elhűlve vettem tudomásul, hogy elkerülte a figyelmemet. Azonban öröm az ürömben, hogy végül még jól is jártam elmaradásommal, tekintve, hogy bár Az Elveszettek Szigete a film alapján készült, nem annak regényváltozata, sokkal inkább előzménytörténete. Akár azt is mondhatnám, ahol véget ér a könyv, onnantól kezdődik a film. Vagyis akár láttátok a filmet, akár nem, egész nyugodtan belekezdhettek ebbe - mind a két szempontból más élményt kínál.

Az elmúlt egy-másfél év során megszámlálhatatlanul sok mesefeldolgozást olvastam, ám Az Elveszettek Szigete merőben új oldalról közelítette meg a témát - a szó legszorosabb értelmében, minthogy ezúttal kifejezetten a főgonoszoké volt a rivaldafény.
Auradon királyságától (ahol az összes jó mesehős él) elszigetelve, egy mágiablokkoló bura alatt, az Elveszettek Szigetén sínylődnek a gonosz mesehősök, csatlósaikkal és utódaikkal együtt. Mágiájuktól megfosztottan, megtörten, maradékokat majszolva tengetik napjaikat, egykori nagyságuk árnyékában. Szinte kivétel nélkül mindannyian a kitörés és bosszú lehetőségét keresik, amire utódaikat is felkészítik. Gyermekeik iskolában tanulják a legaljasabb gonoszságokat, hogy készen állhassanak, ha eljön a revans ideje. Ám utódnak lenni nem egyszerű, ahogy erre Mal, Evie, Jay és Carlos is rájön. A szeretetet egyik családban sem ismerik - mi több gyengeségnek tartják -, az elnyomással ellentétben.
Valamilyen úton-módon tehát mind a négy főhős valamiféle elnyomással, megfelelési kényszerrel küzd anyja/apja miatt, akár tisztában van vele, akár nem. Demóna (Malaficent) lánya, Mal vállát nem kisebb súly nyomja, mint az, hogy gonoszságban elérje, sőt túl is szárnyalja minden idők legrettegettebb gonoszát. Evie-nek a Gonosz Királynő (Evil Queen) szépségmániáját kell elviselnie, Carlost anyja, Szörnyella (Cruella de Val) rabszolgaként kezeli, míg Jafar minden idők legnagyobb fogását várja el tolvaj fiától, Jaytől. Lássuk be, egyiküknek sincs könnyű dolga egy olyan szigeten, ahol ekkora ikonok élnek, az eltiporható jóságnak és mágiának nyoma sincs, s bármerre fordulnak kacatokba és hozzájuk hasonló aljas alakokba botlanak. Úgy kell megtalálniuk saját személyiségüket, hogy közben azonosulniuk kell családjuk történetével.

"– Kinek kellenek barátok, mikor lehetnek csatlósaid és szolgáid, akik minden parancsodat teljesítik?"

A könyv nagyjából harmada remekül bemutatja az Elveszettek Szigetén uralkodó állapotokat, eszméket. Bepillanthatunk a szegényes város kulisszái mögé, megtudhatjuk milyen selejttel vagy maradékkal látják el a lakókat az auradoniak, milyen szigorítások vannak érvényben a szigeten, a suliban milyen aljasan ötletes tanórákon vehetnek részt a diákok, vagy hogy mivé váltak szüleik.

A filmmel ellentétben ez egy óriási erőssége a regénynek. Sokkal átfogóbb képet ad az utódok életkörülményeiről, és közelebb is hozza őket az olvasóhoz. Teszi mindezt úgy, hogy meghagyja őket eredeti szerepükben, kellően gonosznak láttatva, mégis egy icike-picike szimpátiát ébreszt irányukba. Bizonyos tekintetben számomra az ottaniak élőbb és kedvelhetőbb figurák voltak, mint valaha volt kedvenceim, a jók, akik büntetés gyanánt konkrétan szemetet etetnek ellenségeikkel és azok ivadékával.
Sokat lehetne beszélgetni arról, mennyire érdemlik meg ezt a gonoszok vagy gyermekeik, akárcsak arról, hogy ettől milyen kép alakul ki a hősökről, ám ennek a kérdésnek kivesézéséhez ott van az ötödik főszereplő, Szörnyeteg és Belle fia, Ben herceg, aki épp királlyá avatására készül.
Mielőtt rátérnék Malékra, muszáj tennem egy kitérőt Ben felé. A filmmel ellentétben a herceg itt egyáltalán nem egy üresfejű hercegecske. Nagyon is emberi, árnyalt karakter, akiben jogos problémák és kételyek vetülnek fel. Az új nemzedék tagjaként egészen másként látja a dolgokat, mint a népe, mégis fölé tornyosul apja intelme. A jó csatlósok lázongásának ügyével egyetemben rá kell jönnie milyen uralkodó akar lenni. Olyan, mint az apja, vagy inkább követi saját szívét.
Azért megnyugtatásul mondom, ez az út sokkalta viccesebb, mint ahogyan hangzik, én például rengeteget nevettem szegény Ben szárnypróbálgatásain, s egykori kedvenc csatlósaim akaratosságán.

Na, de most kanyar vissza az Elveszettek Szigetére, ahol is a történet második harmada a karakterek egyéni- és egymás közti kapcsolatának bemutatását helyezi előtérbe.
A szülőket már mindannyian ismerjük (ugye?), így az ő alapjellemük bemutatásával nem sokat foglalkozott az írónő. Inkább csak kicsit kiparodizálva megöregítette őket, ami sok esetben meglehetősen mókás végeredményeket szült. El tudjátok képzelni Jafart pocakosan, ócskaság boltot vezetni; vagy a szépségipari termékekért, avon tanácsadónőket megszégyenítő módon rajongó és értő Gonosz Királynőt?
A gyerekeik viszont tökéletes gonoszivadék alapanyagok! Lételemük az aljasság, a másik megkárosítása, a csínytevés, rongálás. Nem ismerik a barátság fogalmát - noha Mal és Jay kezdettől fogva meglehetősen közel áll ehhez. Jobb híján nem csak riválisok, de ellenségek is, meghatározott hierarchiával, melynek csúcsán Jay és Mal áll. Ők a sziget leglegjei. Ha ők megjelennek, mindenki háttérbe húzódik. Mindemellé pedig az írónő behozott még egy alapkonfliktust is, ami jó kis kiegészítőelemként funkcionált. Történetesen egy Mal és Evie közt feszülő haragot, ami egy gyerekkori elkevert bulimeghívó miatt alakult ki. Szerintem zseniális húzás volt Melissától, hogy Demóna gonoszságának okát átültette ide, kicsit saját képére formálva! Teljesen belepasszolt a világba, és a lányoknak is jól jött.
Azzal, hogy Evie otthagyva a magántanulóságot, sok-sok év után újra összekerült a suliban Mallal, akiben meg feléledt a bosszú, egy olyan folyamat és harc vette kezdetét, ami kellő táptalajt kínált a kis csapat bemutatására és összekovácsolására, hogy végül, a könyv utolsó harmadaként megkaphassuk a cselekményt, a Sárkányszem (Demóna botja) megszerzéséért folytatott kalandtúrát.

A szereplők - Jayt leszámítva - egyébként merőben mások, mint filmbeli alteregóik. Mal kezdetben sokkal, de sokkal gonoszabb, Evie nem egy IQ 0 hercegnőcske, akit csak a királyfik és a tökéletes külső érdekel - épp ellenkezőleg, ebből a skatulyából szeretne kiszakadni, miközben nagyon is okos és szerethető -, Carlos pedig bár anyja előtt meghunyászkodik, mégsem egy hiperaktív, agyatlan fiú; imádja a tudományokat, él-hal a kütyükért, állandóan kísérletezik, igazi kis stréber. Szóval ja, szerintem könyvben milliószor jobbak.

Mindent egybevetve azt tudom mondani, Az Elveszettek Szigete szórakoztató olvasmány lehet Disney rajongók számára. Meg kell hagyni, nem tökéletes, számtalan sebből vérzik, több dolgot is ki lehetett volna hozni belőle, és még Jafar neve is Dzs-vel van, (arról nem beszélve, hogy folyamatosan ott zakatolt a fejemben, hogy a gonosz gyerekek másik, nem ismert szülői hol vannak, miért nincsenek jelen, stb.), de ha valaki szereti a Disney Channel sajátkészítésű filmjeit, vagy csak egy kis nosztalgiára vágyik, akkor bátran ajánlom. Számomra öröm volt elmerülni régi kedvenceim világában - olyannyira, hogy minden apró kis utalásnál szerettem volna tapsikolni -, és felfedezni az új generációt. Laza kis kikapcsolódásnak tökéletes!
Kiegészítésként még annyi, hogy érdemes a filmet megnézni a könyv után, vagy a film után elolvasni ezt, mert vannak átkötések, apró utalások, amik együtt ütősebbek. Gondolok itt a Ben-Mal szálra.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Carlos, Evie, Mal, Jay, Ben

Kedvenc jelenet: Ben és a csatlósok gyűlése, Malék kalandtúrája a kastélyban

Negatívum: picit hiányos szerkezet, Audrey

Borító: 5/5

Dalok a filmből

Nyereményjáték

A Blogturné Klub bloggerei szinte egytől egyik nagy Disney mese és -zene rajongók, így mostani játékunk során kedvenc meséink dalbetétei lesz a főszerep. Ám a gonosz hősőkről sem feledkezünk meg!

Feladatok:
1) Minden állomáson találtok egy betűjellel ellátott dalszöveg részletet. Találjátok ki, hogy melyik főgonosz énekli, majd a nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. Fontos, hogy ne a dal vagy mese címét, hanem a karakter nevét küldjétek el!
2) A blogokon a dalszövegek mellett találtok még egy számjellel ellátott dalt is. Ezeket a dalokat össze kell párosítanotok az adott mesében fellelhető főgonoszokkal. Itt egy betű és számjel párt várunk tőletek. Fontos, hogy mindegyik dalt és főgonoszt megtaláljátok a turnék állomásain. (Pl. ha X blogon S) Gonosz Királynő dalszövege szerepelt, és Y blogon Hófehérke dalolt a videóban, akkor nektek azt kell beírni, hogy S9)
3) A párosítást ne kapkodjátok el, mert akár egy picike turpisságba is belefuthattok.
4) Összesen 7 db főgonoszt és 7 db párosítást kell elküldenetek Ha ez megvan, esélyetek nyílik megnyerni a könyv egyik példányát.
5) Extra pontért megírhatjátok kedvenc Disney mesétek címét.
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

C) dalszöveg
“Nincs nyugtom, nincs békém,
a máglya, érzem, bennem ég,
s e szörnyű tűz a lelkem tépi szét.

Tűzörvény, tűzbálvány,
e pokolbéli lány
mint örvény, bősz ármány
a bűn torkába ránt.”

3) dal

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/07 Deszy könyvajánlója
03/09 Always Love a Wild Book
03/11 Dreamworld
03/13 Kelly & Lupi olvas
03/15 MFKata gondolatai
03/17 Media Addict
03/19 CBooks

Az előző részben (A nagy zsákmány) megismert sármos svindler, Nick Fox, és az őt üldöző Kate O’Hare ügynök újra egy párost alkot, amikor az FBI nyomására közösen erednek egy földrészeken átívelő műkincs rablás nyomába; a tettes nem mellesleg a Fehér házhoz egykori alkalmazottja és igen sok múlik az ügy diszkrécióján. Kate és Nick se veled, se nélküled kapcsolata új szintekre emelkedik, miközben Washington fővárosán át, skóciai kis bárokig, egészen Sanghai-ig visz az útjuk miközben többször igencsak izzasztó helyzetekbe keverednek. Az egyre több hazugság és az egyre nagyobb átverések vajon meddig tarthatóak? Mikor dől össze a kártya vár? Meg tud egymásban bízni Kate és Nick?
Tarts te is a Blogturnéval, kövesd a turnék állomásait, ahol ellopott mű kincsek után kell kutatnod! Ha felismered az eltulajdonított híres festményeket, akkor a jutalmad sem marad el.

Janet Evanovich & Lee Goldberg: A nagy hajsza

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617022
Oldalszám: 316 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

A nemzetközileg is neves tolvaj és szélhámos, Nicolas Fox és a csinos, elszánt FBI-ügynök, Kate O’Hare újra a legveszélyesebb bűnözők nyomába ered. Egyetlen céljuk van: hogy elfogják a legjobban keresett, de eddig el nem kapott rosszfiúkat. Küldetésükben segítségükre van egy zseniális színész, egy görög számítógépzseni, egy profi sofőr és Kate apja. Legújabb célpontjuk Carter Grove, a Fehér Ház egykori kabinetfőnöke. Grove egy igazán ritka kínai műalkotás birtokosa, melyet a Smithsonian Intézetből tulajdonítottak el. Nicknek és Kate-nek észrevétlenül és gyorsan kell cselekedniük, ha vissza akarják szerezni a műtárgyat. Látszólag minden rendben megy, ám egy aprócska hiba mégis becsúszik. Grove rájön, kik vitték el a kínai bronzkakast, és megzsarolja Kate-et, ha nem játssza a kezére Foxot, megöli a családját. O’Hare-t azonban kemény fából faragták, így ahelyett, hogy meghátrálna, beavatja Nicket, éseszelős tervet dolgoznak ki, hogy megleckéztessék a nagyravágyó Grove-ot. Újra indul a versenyfutás az idővel. Nick és Kate egyre jobb csapatot alkotnak, és úgy tűnik, nemcsak körülöttük forrósodik fel a levegő, hanem közöttük is vibrál valami.

Saját véleményem:

Másfél év elteltével újra belevethettem magam Kate és Nick történetébe. A várakozás pedig abszolút megérte, ugyanis a szerzőpárosnak minden tekintetben sikerült felülmúlnia az egyébként bravúros első részt. A nagy hajsza sokkal izgalmasabb, humorosabb, összetettebb lett elődjénél, a cselekményszál pedig ennél komplexebbre már nem is sikeredhetett volna!
Evanovich és Goldberg úgy alkotott valami egészen újat és frenetikusat, hogy meghagyta a régi, jól bevált alapokat, a szexuális feszültséggel teli, egymást kerülgető szélhámos-ügynök párost, a kontinenseken átívelő világjárást, valamint a nagy svindlit, melyhez nélkülözhetetlenül társult egy innen-onnan összeverbuvált banda is
Persze ezek után joggal merülhet fel a kérdés, mégis mi új volt ebben, ha ugyanerről szólt A nagy zsákmány is. A válasz egyszerű: minden. A szerzőpáros hiába hagyta meg a kirakós nagyját, elég volt néhány elemet kicserélniük, hogy az összkép valami mássá váljon.

Már rögtön a regény nyitójelenete magával rántja olvasóját, ízelítőt kínálva a későbbi fékevesztett hajszából, melynek adrenalinlökete a történet végéig kitart. Fox és O'Hare a korábbi egyezség fényében továbbra is együtt dolgozik, s teszik mindezt úgy, hogy a külvilág ne szövetségesekként, hanem ellenségekként lássa őket. A dolog pikantériája, hogy játékukban még ők maguk sem mindig tudják előre kitalálni, a másik mit lép - de pont ezt élvezik benne. Ám látszatpárbajuknak vége szakad, amikor új megbízással találják szembe magukat. Az ügy azonban nem csak veszélyes, de kényes is.
A Fehér Ház egykori kabinetfőnökétől, Carter Grove-tól kell visszalopniuk egy értékes műkincset, amit évekkel korábban a Smithsonianből lovasítottak meg és most a kormány békeajánlatként szeretne visszajuttatni Kínába. Ez így alapjáraton még semmiség lenne, ám a helyzet pikantériája, hogy feladatukat úgy kell végrehajtaniuk, hogy senki ne jöjjön rá, az intézetben egy hamisított bronzkakas látható, mert az véget vetne az államok közti tárgyalásoknak; másrészt pedig Carter sem egy békésen éldegélő exkabinetfőnök - övé a Black Rhino testőrcég, amit a legkegyetlenebb orgyilkosokból verbuváltak.

Ez az akció így, önmagában akkora terjedelműnek tűnt számomra, hogy szentül hittem, eköré összpontosul majd mind a 316 oldal. De hogy én mekkorát tévedtem! Az eredeti bronzkakas kicsempészése csupán a szikra volt a dinamit madzagjának végén.
Kate-éknek szűkös határidőket betartva, ide-oda kell csempészniük földön-levegőben a kakast, figyelve a nyomukban loholó kegyetlen gyilkosokra, hatóságokra, állami titkokra, miközben olykor elveiket feladva, újabb átveréseket kell kivitelezniük a nagyobb jó érdekében.
A cselekmény tehát kifejezetten összetett, s a humorosabb hangvételű átkötőrészeknek hála két akció között sem unatkozhatunk. Mindig jön valami újabb galiba, ami odaszegez a lapokhoz. Egyébként még most is alig tudom felfogni, miként tudtak a szerzők úgy kidolgozni és egybefűzni ennyi akciót, hogy az külön-külön és egyben is elérje a kívánt hatást, ne forduljon át kaotikusba, vagy ne keltsen összecsapottságot - mindenesetre sikerült.

Ám ez a regény (sorozat) nem lenne az, ami, a kissé dilinyós karakterei nélkül.
Nick és Kate között folyamatosan zizeg a kémia. Úgy lobbantják lángra a lapokat, hogy konkrétan nem keverednek romantikus értelemben vett testi kontextusba, mégis sugárzik belőlük a szexuális feszültség.
Kate tudvalevőleg elég konok ember ahhoz, hogy gátat szabjon érzelmeinek (vágyainak), s előtérbe helyezze elveit. És ez jó is így.
Kate és Nick párosában a kutya-macska viszonyból fakad a romantika. Esetükben sokkal többet jelent egy-egy bosszantó poén, tett, szóváltás, mint bármilyen giccses vallomás vagy gyengéd érintés. Civakodásból pedig ezúttal sincs hiány. Rengeteg kényes, vicces vagy kényesen vicces szituációba keverik egymást. Ettől függetlenül az események alakulásával egyidejűleg azért - ha nem is nagyon, de halványan - érzékelhető a kapcsolatukban beálló változás.
Ám nem csak párosként, de önállóan is érdekes színfoltok, akik a különféle impulzusok következtében kényszerű változásokon esnek át (Kate), vagy éppen újabb skatulyákból törnek ki, megcáfolva a velük szemben támasztott sztereotípiákat (Nick).
Természetesen mellékszereplőkből sincs hiány, hisz Nickéknek ezúttal is szükségünk van egy új csapatra, hogy végrehajthassák feladataikat. Akadnak köztük olyanok, akiket már ismerhetünk (Boyd, Willie, Jake), és olyanok is, akik most csatlakoznak a csapathoz. Ők egytől-egyik hatalmas figurák, egyedi, megismételhetetlen személyiségjegyekkel, s azzal a szent céllal, hogy még fentebb kunkorítsák az olvasó száját.

Utoljára hagytam az utazást. Ha olvastátok az első részt, akkor tudjátok, hogy ez az a típusú regény, ahol a szereplők jócskán kimozdulnak lakhelyükről. A nagy hajsza során pedig újabb lélegzetelállító vidékeket fedezünk fel, a vad skóciai tájtól elkezdve, a zsúfolt sanghaji belvároson át, a múzeumokkal határolt alaszkai kisvárosig. Ám nem csak tudvalevőleg fordulunk meg ott, hanem valóban meg is ismerjük az adott színtér jellegzetességeit - Nick pedig még mindig eszméletlenül jó idegenvezető. Egészen más élmény egy svindler tárlatvezetésével bebarangolni a múzeumokat, mint a megszokott, kissé unott vezetőkkel.

Összességében tehát A nagy hajsza egy remek, humoros, átverős, akciókkal teli, pörgős regény, amit kortól és nemtől függetlenül bátran ajánlok. Ha szeretitek az erős karaktereket, jól felépített cselekményt, ráadásul utáljátok a nyálas romantikát, ez a ti könyvetek.
És ha rám hallgattok, vesztek néhány hamburgert, sajtburgert, sült krumplit az olvasáshoz, még akkor is, ha nem vagytok a gyorséttermek hívei. Kate bátran lehetne a meki vagy Burger King reklámarca.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nick, Kate, Jack

Kedvenc jelenet: képtelenség egyet kiválasztani, de talán a repülős részek

Negatívum: a 2-3 oldalban összecsapott befejezés

Borító: 5/3,5

Idézetek

"- Azt akarjuk, hogy törjenek be a Smithsonianbe
- Az mindig nagy élvezet - mondta Nick.
Kate megemel szemöldökkel nézett rá.
Te már betörtél a Smithsonian múzeumba?
A férfi vállat vont.
- Senki nem látogat el úgy Washingtonba, hogy el ne menne a Smithsonianbe.
- A legtöbben nyitvatartási időben szoktak múzeumba járni.
- Szeretem elkerülni a tömeget."

"- A kakas itt van Amerikában - jegyezte meg Nick. - Már több mint száz éve a Smithsonian kiállításának része.
- Meglep, hogy tud róla - mondta Jessup.
- Még szép, hogy mindent tud róla - felelte Kate. - Egyedi műalkotás, ami húszmillió dollárt ér. Engem az lep meg, hogy a kakas még mindig a Smithsonianben van, nem pedig ajtótámaszként szolgál Nick házában."

"- Mit hozott magával Jake?
- Vállról indítható páncéltörő gránátvetőt.
- Apád aztán ügyel a védelmedre - mondta a férfi. - Kamaszkorodban mégis mivel fogadta a hódolóidat? Lángszóróval?
- Harminccentis harci machetével, mint amit a tizenkettedik szülinapomra kaptam tőle.
- Olyan minden lánynak kell - bólintott Nick."

"- Mi van odabent? - intett a nő a táskára.
- Nem sok. Csak néhány golflabda, egy marék labdatartó, egy Glock, pár tartalék tár, két kézigránát, egy könnygázas palack, egy kés, Tums savlekötő, tiszta zokni, jelzőpisztoly, meg néhány üveg energiaital.
- Te ilyen felszereléssel mentél golfozni?
- Nem sokkal azután, hogy ideköltöztem, láttam egy riportot a híradóban, amiben hangsúlyozták, milyen fontos, hogy mindenki tartson a járművében alapfelszerelést földrengés esetére. Ez az én földrengés alapfelszerelésem. Sosem lehet tudni, mikor üt be nagy baj."

"- Mégis ki hallgatna le téged?
- Nem tudom. Nehéz megszabadulni a régi szokásoktól.
- Ezért van az éjjeliszekrényedben kézigránát meg fojtódrót?
- Segítenek elaludni."

"- Tulajdonképpen a Vibora-kartell állja a cechet, hála a két milkónak, amit a malibui házért fizettek nekem.
Kate a kapucsínója mellé kapott kekszet majszolta.
- Szóval én most egy mexikói drogkartell pénzén bérelek prostikat egy svindlernek, aki lopott Rembrandtokat árul?
- Zseniális mi?"

"- Nem emlékszik véletlenül valaki, hogy bezártam-e a kocsimat? - kérdezte.
Walter ép szemét összehúzva meredt rá.
- Lehetséges, hogy nyitva felejtetted a lőfegyverekkel, robbanószerekkel, kézigránátokkal és páncéltörő gránátvetőkkel teli katonai terepjáródat?
- Igazából csak az iPhone-om miatt jutott eszembe, mert az ülésen hagytam - közölte Clay. - Nagyon nem örülnék, ha lába kelne."

Nyereményjáték

Kate O’Hare és Nick Fox a műkincsek keresése közben olyan ellopott, különleges festményekre bukkannak, amikre nem is gondolnának. Az elképesztően értékes festmények a Blogturné blogjain is elbújtak, neked az lesz a feladatod, hogy felismerd és beazonosítsd őket.

Ha minden blogon felismered a festmény alkotóját és a festmény címét, majd ezeket beírod a Rafflecopter dobozba, akkor a turné végén megnyerheted a Maxim Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát. Jó festmény vadászatot!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/13 Zakkant olvas

03/15 Dreamworld

03/17 Kelly & Lupi olvas

03/19 Book Heaven

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Johanna Basford legújabb színezője, a Kincses óceán. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere ismét ceruzát, tollat, ecsetet ragad, hogy alámerüljön a kéklő vízben, együtt úszkáljon annak lakóival, s felfedezze a kincsekkel teli feneket, vagy hogy kalózkendőt kötve meglovagolja a hullámokat.

2016. március 12-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a színezőről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Johanna Basford: Kincses óceán

Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789634031505
Oldalszám: 96 oldal

Fülszöveg:

Johanna Basford kreatív és meditatív színezőkönyveivel mesés világokat teremtett.
Hatására számos országban több millióan felfedezhetik fel az alkotás és az időtöltés ezen új módját. A TITKOS KERT és a BŰVÖS ERDŐ után új színezője is megérkezett hozzánk.
A KINCSES ÓCEÁN a vizek mélyére kalauzolja el a természet és a színezés szerelmeseit.
Kalandozásaid során megismerheted a tengerek és óceánok különleges állatait, növényeit és lényeit. A gyönyörű rajzok arra várnak, hogy megtöltsd őket színekkel! Ajánljuk alkotni vágyó felnőtteknek és ügyes kezű gyerekeknek 10-től 99 éves korig mindenkinek, akik tartalmas és pihentető kikapcsolódásra vágyik a mindennapokban.

Saját véleményem:

Nem akartam több színezőt. Tényleg nem. Nem mintha nem imádnám őket, de annyi színezésre váró oldalam maradt még a korábbi könyveimből, hogy egy zombiapokalipszist is simán átvészelhetnék velük. Csakhogy miután megláttam a Kincses óceánt, valamint a benne szereplő sellőket, kalózhajókat, delfineket, tengeri csikókat, úgy oszlott el a fogadalmam, mintha soha nem is lett volna. Talán egy kicsit túl nagy elvárásokat is támasztottam a kötettel szemben.

Amikor megkaptam a színezőt és végigpörgettem, cseppet csalódott voltam. No nem azért, mert nem tetszett a kivitelezés - az abszolút lenyűgöző -, inkább azért, mert a Kincses óceán a nyomába sem ért a Bűvös erdőnek (amivel nem sokkal korábban volt dolgom és még elevenen élt bennem). Egyrészt az áhított mintákból vajmi keveset kaptam, másrészt - és ez volt a legnagyobb gondom - úgy éreztem, mintha a szerző gyorsan összecsapta volna az egészet.
Ezalatt azt értem, hogy rengeteg olyan oldallal találkoztam, ahol egy picike minta megsokszorozva ismétlődött akár egy egész lapot is kitöltve. (Egész pontosan 21 ilyet számoltam össze - beleértve az oldalpárokat is.) Persze biztos van, aki ezt szereti, de én a magam részéről jobban kedvelem az egyedi, történettel rendelkező képeket.

Ám túllendülve kezdeti csüggedésemen, elkezdtem kiválasztani azokat a motívumokat, amiket első körben szerettem volna kiszínezni. Ilyen volt a sellőpár, a cápák, a kalózhajó, a James Bond csikóhal és a szívformájú delfines kép. Ehhez képest a végeredmény kicsit módosult az idő szűke, valamint a ceruzáim nyújtotta korlátok miatt. Ugyanis, ha valami elmondható a Kincses óceánról az az, hogy nagyon aprólékos kidolgozású. A minták sok pici összetevőből állnak össze, sokszor még a centis nagyságot sem érve el. Szóval lehet vele pepecselni bőven. Eszközök tekintetében meg érdemes úgy készülni, hogy hegyesek legyenek - mint ahogy erre a könyv is felhívja a figyelmet.
Persze ha csak ceruzánk vagy hagyományos filctollunk van otthon és költeni sem akarunk másra, akkor sincs pánik, maximum a végeredmény picit más lesz - már amennyiben nem vagyunk Picassók. Mondom ezt én, aki újfent rájött, hogy akármennyire hegyezi is ki a ceruzáit, akarva-akaratlanul is kifut a vonalakból. Emiatt egyébként egy idő után annyira felmérgelődtem, hogy a filctollaim után nyúltam, fittyet hányva az árnyékolásra és az átütő oldalakra. (Bizony, sajnos nincs az a színező, legyen bármilyen minőségi is az a lap, ami kibírná átütés nélkül a jó öreg filceket.).

Mérgelődésből azonban a kalózhajónál sem volt hiány. Szépen elterveztem, hogy megalkotom a magam Fekete Gyöngyét. Aha, meg ahogy azt Lilla gondolta... A sok kis tengeri növénymotívum olyannyira áthúzta a terveimet, hogy stresszoldás gyanánt az ablakon szerettem volna kivágni szegény könyvemet. Csodás kalózhajó helyett egy tiri-tarka, vállalhatatlan vitorlást sikerült összehoznom, amit szívem szerint én magam süllyesztettem volna el a kalózság megalázásának vétke miatt.
Szerencsére Johanna Basford ezúttal is hagyott olyan oldalakat, amiket kiegészíthetünk saját rajzokkal, így nem kellett teljes mértékben mellőznöm a Karib-tenger kalózait.
Némileg lehiggadva úgy döntöttem, ha már Gyöngy nem lehet, jöjjön Jack Sparrow.... kapitány. A 20 éves változata ábrándos tekintettel Természetesen kezdettől így terveztem *hátul összekulcsolja ujjait*.

Leszámítva a hajós incidensemet, újfent sikerült rálelnem néhány órányi kikapcsolódásra. Bámulatos, milyen mértékben képes néhány színez rajzeszköz és egy fekete-fehér minta elérni azt, hogy az ember agya kikapcsoljon és ráfókuszálva tevékenysége tárgyára, új fantáziabirodalmakba evezzen. Minden alkalommal azt éreztem, mintha új történetet keltenék életre. A saját történetemet.
Lehet, hogy furán hangzik, amit mondani fogok, de a színezés olyan, mint a Barbie babázás. Fejben ezernyi kalandot élhetsz át, rajtad áll, merre görgeted a történet fonalát - függetlenül attól, mennyire bánsz tehetségesen a színesekkel. Szóval bármilyen is legyen a végeredmény, a folyamat varázsát nem befolyásolja.

Mindent egybevetve a Kincses óceánt elsősorban a haladó színezősöknek ajánlanám, vagy azoknak, akik szeretnek hosszú órákon át szöszölni. Annyit azonban érdemes tudni, hogy a Bűvös erdővel ellentétben ez a kötet nem egy egybefüggő sztorit jelenít meg, sokkal inkább egy egymáshoz illő, ámde elkülönülő rajzsorozatot.
Kidolgozását tekintve azonban a legigényesebb színezők között van, mind tartalom, mind a papír minőségében. Tőlem pusztán azért kap kevesebb pontszámot, mert több sellőre, delfinre, teknősre, hajóra vágytam, és kicsit sokalltam a sorminták számát.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc minta: az utolsó oldalon lévő sellős kép

Negatívum: sok ismétlődő motívum

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ezúttal tengeri és óceáni tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok egy kérdést, valamint két válaszlehetőséget, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, melyik állítás az igaz, és azt beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. ha ezt minden állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott Kincses óceán színező egy példányát.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A kis hableány című Disney mesében hogy hívják a birodalmat, ahol Ariel is él?
E) Atlantika vagy F) Atalanta

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/12 Függővég
03/13 Always Love a Wild Book
03/15 Letehetetlen
03/16 Kristina blogja
03/17 CBooks
03/19 Dreamworld
03/20 Szembetűnő

Húsvét hétvégéjén újra megnyitotta kapuit a Mondocon, én pedig ismételten beléphettem Csodaországba.

Tavaly, a nyári con után rengeteg élménnyel és még annál is több energiával feltöltődve tértem haza, így megfogadtam, amikor csak lehet, újra kilátogatok. Két meghiúsult kísérlet után ez most végre sikerült, Lupival és Dorie-val karöltve, és azt kell mondanom, újfent megérte!

Már a rendezvény buszjáratára várva feltűnt, hogy jóval kisebb a tömeg, és valamivel kevésbé is rívunk ki a mindenféle farkincás lények tömegéből, mint néhány hónappal korábban, ám az igazi meglepetés a buszra felülve és a helyszínre begördülve fogadott. Egyrészt a buszon simán le tudtunk ülni, nem kellett heringként ácsorogni; másrészt a bejáratoknál lightosan, csak a buszmegálló körülig kígyózott a sor.

Az egész tavaszi conról elmondható, hogy bár alapjáraton így is rengetegen voltak kint, mégis volt az egésznek egyfajta családias hangulata. Mintha az ember hazatért volna. Ami azonban mit sem változott, az a tolerancia, mellyel egymás iránt viseltettek a látogatók.

Kapun kívülről a látvány meghökkenésre adhat okot, hisz nem mindennapos dolog, hogy mindenféle színű rókák, farkasok, sárkányok, Deadpoolok, Disney hősnők, hobbitok, westerosi méltóságok sétálgatnak közöttünk, ám azon a bizonyos kapun belépve mindez eltűnik, és a helyét átveszi a csodálat, tisztelet, szeretet, béke, és tengernyi egyéb érzelem. A Mondocon az a hely, ahol bárki lehetsz, és egész biztosra veheted, hogy nem fognak rád ferde szemmel nézni.

Némi túlzással rutinos conosként már jómagam is könnyebben átálltam a benti világra, mire elértünk a Fogadó épület bejáratáig, akklimatizálódtam

Első utunk - lassan hagyományként - az árusokhoz vezetett, noha a lányokkal korábban megbeszéltük, hogy mindenki otthon hagyta a pénzét, nehogy féktelen költekezés legyen a vége (bár azért egy-két kiskaput hagytunk magunknak). Sziklaszilárd elhatározásunk egészen az első pultig tartott ki, ahol Dorie felfigyelt négy gyönyörű, kézműves tündefül fülbevalóra, amiket hosszú percekig csodáltunk (hazaérve egyből neki is estem egy hasonló elkészítésének - egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel), majd onnantól kezdve nagyjából mindegy volt melyik asztalhoz sodródunk, egyikünk-másikunk készült elhalálozni a gyönyörűségtől. Sóhajtozáshoz nekem például elég volt négy téma: Trónok harca, Johnny Depp, Tim Burton, könyvek, és ezzel úgy le is fedtem a standok 80 százalékának kínálatát.

Hosszas gyönyörködés, fogadalomtétel, Dorie rövid idejű elvesztése és majdnem vásárlás után, kellő akaraterővel kisodródtunk a szabadba, hogy aztán némi szemlegeltetés után bemasírozzunk a Mennyország csarnokába. Kérlek, nézzétek el, ha innen kihagyok néhány dolgot, beszélgetésfoszlányt, mert onnantól, hogy Lupival beléptünk az üvegajtón, az én szemem ráfókuszált a Trónok harca részlegre, és mint Motkány a Szent Makkja után - keserves lassúsággal, a külvilág számára tudatában lévő lánynak mutatva magam, ámde belül felvillanyozva - igyekeztem nem rohamtempóban leteperni szegény cosplayer csapatot. Nekem ez kb. olyan élmény volt, mintha Jon Snow azt mondta volna, légy a falvédőm/feleségem/bármim, vagy Martin bácsi a kezembe nyomott volna egy sárkánytojást, netán Tyrion tolt volna elém egy pohár bort. Szóval hatalmas.

Euforikus állapotomban azt se tudtam, merre vagyok, csak szívtam magamba a látványt, mígnem aztán Lupinak egy labirintusos játékkal sikerült visszaterelnie a Földre - de csak mert egy picike GoT relikvia volt a nyeremény.

Játék után körbefotóztam mindent, ami élt és mozgott a standon, majd nem kevés elszántsággal beneveztem egy kvízre. Másra (haha, bocs, a rossz szóvicc miatt) számítottam, könnyebbre, Fummiék előző conos beszámolója után. ...ami, mint kiderült, annyira könnyű volt, hogy útközben megváltozott, így én valahol az első kérdés környékén olyan riadtan álltam ott, mint az Éjjeli Őrségbe száműzött kiskamasz. Hirtelen azt is elfelejtettem, amit tudtam. Jó pár percnyi töprengés után azért előkapartam ködös emlékeimet, tippelgettem, és bevetettem a titkos fegyvert, Dorie-t. Az eredmény... nos, az eredményről ne beszéljünk, kicsit szíven ütött (úgyhogy este le is toltam az első évad felét egyben - édes vezeklésül).

A Trónok harca standot elhagyva bebarangoltuk az egész csarnokot. Jártunk a Supernatural pultnál, megnézegettük a tradicionális japán játékokat, maszkokat, teaházat, fotóztunk Star Wars cosplayereket, Sweet Pea-t, Belle-t, a Szépség és a Szörnyetegből, mígnem kilyukadtunk második otthonomnál, a Gyűrűk Ura Cosplay Clubnál.

Hozzájuk - is - öröm betérni. Nem csak tele vannak érdekes relikviákkal, jó kis díszletekkel, gyönyörű és nem utolsósorban - karakterükre - megszólalásig hasonlító jelmezekkel és cosplayerekkel, de iszonyúan kedvesek, barátságosak és segítőkészek is. Már a nyári conon szívembe zártam őket, a lelkesedésüket és azt a szeretetet, amivel a látogatóknak meséltek Tolkien világáról, az asztaluknál látható fegyverekről, sisakokról, makettekről, vagy az eladásra kínált termékeikről; de most sem volt ez másként.

Ezúttal Samuval beszélgettünk egy kicsit, sok-sok érdekességet tudva meg az új kiállítási darabjaikról, valamint a májusban megrendezésre kerülő Középfölde Fesztiválról (amin mellesleg tuti biztos, hogy ott a helyem, gyertek Ti is!). Sőt, majdnem be is vásároltam a gyönyörű poharaikból, amikről sajnos végül fájó szívvel lemondtam, ámbár magamban megígértem nekik, ha nyáron találkozunk, hazajönnek velem.

Innentől az utunk a gamerek részlege felé vitt, ahol a kicsiktől a nagyokig bárki találhatott magának kedvére való elfoglaltságot. Mi is nézegettünk egy-két dolgot, de végül a warhammereseknél kötöttünk ki, ahol Lupival némi bátortalanságot követően goblin festészetre adtuk a fejünket.

Hatalmas tanulság, jegyezzétek meg: a Kinder tojás figuráitokat kincsként becsüljétek! A figurafestés a világ egyik legnehezebb, legmelósabb és legkényesebb munkája, de tényleg! Baromi érdekes folyamat, már pusztán a festék előkészítése is, de utána színtiszta türelemjáték. A kéz remeg, a festék elpöttyenhet, ugyanakkor kellő fantáziával szuper dolgokat lehet kihozni belőle. Én például soha nem gondoltam, hogy gyűrűk urás goblin lábkörmöt fogok pirosra lakkozni, vagy, hogy egy goblin lába között fogok matatni, de hihetetlenül élveztem. A társaság is jó volt, a segítő is aranyos volt, és a szürke figura életre keltése is egy egészen elképesztő, új élményt kínált. A végére meg is szerettem a kis vöröskémet, még vérpettyes kardot (?) is kapott.

A száradás időtartamára úgy döntöttük, picit lelépünk nézelődni, fotózgatni, Árnyvadászt vadászni. Meglestük a Star Wars részlegeket, az Avatar pultot, belefutottunk a húsvéti nyusziba, aki egy kisnyuszi babát tolt, mellette pedig Jon Snow battyogott, láttunk cicafüles katonákat, szarvasnak öltözött, patás lányt (innen is elismerésem, hogy tudtál járni abban az ötletes patában, én tuti, hasra estem volna), kalózokat, elcsíptük az Irány Eldorádó! lányait vagy fiait (nézőpont kérdése), egy gyors ide-oda futkorászás után pedig elértük a Supernatural csapat színpadi szösszenetét is - bár bevallom, az én figyelmemet jobban lekötötte a mellettem elsikló Ursula, hisz egészen szombatig annyi közöm volt a Supernaturalhez, mint George R. R. Martinnak a könyörülethez.

Végül, de nem utolsó sorban tettünk még egy kört a kinti részlegen, majd visszatértünk a Mennyország csarnokába, ahol szintén körbejártunk gyorsan, elkaptunk egy-két jelmezest (példának okáért BB8-et és Reyt), magunkhoz vettük a fotómodell karriert befutott goblinjainkat és szép lassan, tengernyi kalanddal, elhagytuk a rendezvényt.

Mindent egybevetve újfent szuper napot tölthettem el a Mondoconon, ahol bár családiasabb volt a hangulat, mint nyáron, de - talán éppen emiatt - rengeteg újdonságot szívtam magamba. Mi több, Dorie-val meg is beszéltük, hogy a nyári conra, egymást támogatva beöltözünk. Én igyekszem kiszabadítani magamból a bennem élő Árnyvadászt (ha valaki esetleg birtokában van a szeráfpenge home made készítési módjának, ne tartsa magában!), Dorie... ő pedig maradjon titok.

Tiszta szívből ajánlom, hogy ha tehetitek, látogassatok el egy ilyen rendezvényre (a nyárit egyenesen vétek kihagyni!), még akkor is, ha azt hiszitek, ez nem a ti világotok. Higgyétek el, 0-tól 99 éves korig bárki talál magának való programokat, pultokat. Gyerekeknek éppúgy alkalmas kikapcsolódás lehet, mint kamaszoknak vagy felnőtteknek, akár családilag, akár barátilag, de még egyedül is.

Búcsúzóul köszönöm a Mondocon csapatának a lehetőséget, hogy részt vehettem az eseményen, Lupinak és Dorie-nak pedig a rengeteg nevetést, a bajtársiasságot, és a GoT lázammal szemben tanúsított türelmet.

Nyári con, vigyázz, jövünk!

Ha kíváncsi vagy a conról készült képeimre, IDE kattintva megtalálod őket. Jó nézelődést! :)

A Sötétség sosem hal meg. Ezt pedig Alinánál és Malnél jobban senki nem tudja. Habár sikerült átjutniuk a Zónán, a veszélyek még koránt sem értek véget. A Blogturné Klub öt bloggerinája pedig arra vállalkozott, hogy elkíséri őket útjukon az eddig ismeretlen világban. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három darab példányt Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvéből. A fény legyen velünk!

Leigh Bardugo: Ostrom és vihar

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789639492806
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Sziklai István

Fülszöveg:

Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.
Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Saját véleményem:

Két hosszú évnyi várakozás után, végre ismételten elmerülhettem Leigh Bardugo különleges, kissé borongós hangvételű világában, melyet most is éppúgy imádtam, mint az előzőt. Már rögtön az első oldal magába szippantott, s felidézte mélyen szunnyadó emlékeimet, melyeknek köszönhetően úgy simultam a történetbe, mintha szerves része lettem volna. Az írónő képszerű, eleven leírásainak hála ez az érzésem végig kitartott.

Az Ostrom és vihar nagyjából ugyanott veszi fel a fonalat, ahol korábban elbúcsúztunk kedvenceinktől. Mal és Alina menekülnek Éjúrtól, és annak embereitől. Hajókon, s kisebb falvakban húzzák meg magukat; igyekeznek beleolvadni a környezetbe. Ám tervük hamar kudarcba fullad. Apró ballépéseiknek hála, Éjúr rájuk talál, megsebesíti a napidézőt, majd magával hurcolja - Mallal karöltve - egy hajóra, ahol a párosnak egy sor megpróbáltatást kell kiállnia.
Mindezek fényében tehát bátran mondhatom, hogy a kezdés nagyon ütős, odaszegezi a lapokra olvasója tekintetét. Majdhogynem annyira erős nyitányról beszélhetünk, mint egy epikus végső ütközet. Az események pörögnek, egyik kegyetlenség követi a másikat, de szívszorító vagy éppen mosolyfakasztó jelenetekből sincs hiány. Az egész pedig csak még drámaibb színezetet kap attól, hogy Éjúrnak immár nem kell lepleznie valódi szándékait... pszichopataságát. A feszült hangulat kézzel tapintható.

Éjúr ezúttal egy újabb erősítőt szeretne megkaparintani, szokás szerint egy mitikus lénytől, a jégsárkánytól. Hogy milyen sikerrel jár, azt nem árulom el, ám Alina karjára újabb ékszer kerül, mely nem csupán a hatalmát erősíti meg, de picit felbolygatja sötétebb oldalát is - amit Éjúr még egy jóadag sejtelmes utalással is megfűszerez, kételyt ültetve a lányba, önmaga és Mal kapcsán.
A könyv jelentős részében ez, valamit Alina karakterfejlődése bontakozik ki, s kerül fókuszba. Hőseinknek egy újdonsült barát segítségével sikerül meglógnia Éjúrtól, hogy aztán Os Altába utazva, a király jóváhagyásával sereget toborozzanak a nagy ütközethez - merthogy abban egy percig sem kételkednek, Éjúr bosszúra készül.
Mindehhez Alinának rettentő messze kell rugaszkodnia egykori énjétől. Vagy más szóval: fel kell nőnie, ami bizony rengeteg bonyodalmat jelent. Elsőként el kell döntenie, mi a fontosabb: a szerelem vagy a nép. Másodsorban pedig, döntésétől függően meg kell tanulnia, miként kezelje annak következményeit. Nem egyszerű választás, amit mi sem példáz jobban, mint a lány önmagába fordulása.

Ám nem ez az egyetlen probléma. Ahhoz, hogy Alina idáig eljusson, sokat kell tanulnia abból, miként kezelje a külvilágból érkező impulzusokat, be kell lopnia magát az igencsak ellenséges grisák szívébe - vagy legalábbis el kell érnie, hogy tiszteljék, és vezetőként kezeljék -, és némi politikai dologgal is szembe kell néznie. Hogy a rátörő látomásokról már ne is beszéljünk.

Az a helyzet, hogy ezt a szakaszt egyszerre imádtam és untam. Tetszett, hogy Alinának árvából jóformán Szentté kellett válnia, ami együtt járt egy sor nyűggel, akárcsak az, ahogy a szerző párhuzamba helyezte a felemelkedésével együtt járó érzelmi veszteséget is. Ám a megoldással nem minden helyzetben voltam elégedett. Egy idő után azt vettem észre, hogy a sokadszori "és akkor ez és ez történt, gyorsan daráljuk le egy filmszerű gyorsításban" fejezetkezdés nem köt le. Olvastam és tudtam mi történik a Kis Palotában és annak nagyjából minden lakosával, ám arról gőzöm sem volt, Alina miket csinált, hogyan élte meg azokat, vagy úgy egyáltalán magáról a főszereplőről. Persze a végeredményt minden esetben megkaptam, de az út hiányzott.
Alina örökös titkolózása bosszantott, míg Maltól falat kapartam (igen, attól a Maltól, akit korábban imádtam). Szívem szerint mind a kettőt megráztam volna, hogy térjenek már észhez, és beszéljenek. Bármit, Akármit. Csak beszéljenek, mert a szőnyeg alá söprés soha nem megoldás.
De ha már MAlina... valahogy most az ő kapcsolatukból is kiveszett számomra a szikra. Hiába volt feketén-fehéren leírva ez-az, a mögöttes tartalmat nem éreztem. Az egész üres volt. Malból pedig egy Peeta szintű karakter vált, esetenkénti havibajos kislány szintű kirohanásokkal.

De hogy akkor mégis miért szerettem ezt a részt annyira? A válasz egyszerű: Nyikolaj! Hogy ki vagy mi ő, az maradjon titok, de amint felbukkan, garantáltan dobjátok az összes teameteket. Én legalábbis fülig belezúgtam; a blogturnés lányok azt hiszem tudnának mesélni, hány napig hallgatták tőlem, hogy Nyikolaj így, Nyikolaj úgy, és hogy Nyikolaj csak az enyém. (Khm, ezt jó, ha ti is megjegyzitek: Mindent a szemnek, semmit a kéznek, Nyikolaj Lilláé. Pont.)
Ő egy lehengerlően karizmatikus figura. Szarkasztikus, vicces, pimasz, kiszámíthatatlan, becstelen, becsületes, ravasz, kiváló stratéga, miközben tele van titkokkal és mélyre ásott sérülésekkel. Nem, Nyikolaj nem egy tipikus megtört hős, aki sajnáltatja magát, éppen ellenkezőleg! Összetett figura, egyszerre lappang benne jó, s rossz - és a kettő közti skála. Magyarán: emberi.
Amikor megjelenik, akkor garantáltan mosolyt csal az olvasó arcára és uralja a jelenetet. Félelmetes poénjai vannak, olyan riposztokat nyom le, ami überelhetetlen. Nem alaptalanul sikerült elfelejtetnie velem Éjurat...

Ami viszont Éjurat illeti, ő ezúttal a háttérbe szorul. Amikor azonban megjelenik, akkor azt igen erősen teszi, tanúbizonyságot adva valódi jelleméről, és arról, miért is szeretik őt annyian. Mi több, van egy baromi erős jelenete, amitől garantáltan elakad mindenki szava!

Az erős kezdés, majd hullámzó erősségű tárgyalás után Leigh Bardugo egy ugyancsak ütős befejezéssel zárja trilógiájának második részét, bőségesen bepótolva a korábbi tétlenséget. Annyit mondok: akcióból nem lesz hiány! És bár nem falkaparós függővéget kapunk, én mégis kíváncsian várom a folytatást (melyben szeretnék még sok-sok Nyikolajt). Bízom benne, hogy erre nem újabb két évet kell várnom.

A sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik az orosz mondavilágon alapuló, orosz kultúrával átitatott, ámde mégis egyedi világfelépítésű történeteket, melyből a romantika sem hiányozhat.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Nyikolaj!, Sturmhond, Éjúr

Kedvenc jelenet: minden, ami Nyikolaj

Negatívum: Peeta Mal

Borító: 5/5

Térkép

Nyereményjáték

A Grisa krónikák egy olyan világban játszódik, amelyet az Orosz Birodalom inspirált. Ennek okán a mostani nyereményjáték is ehhez kötődik. Minden állomáson találhattok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, melyik cárra gondoltunk, és beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A résztvevők közt pedig kisorsolunk három példányt, a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott, Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvből.

Melyik cárt rejti a leírás?
"Hasonló néven uralkodó utódját a “nagy” jelzővel illették, ez az uralkodó azonban többre értékelte a bálokat és a lakomákat, mint az uralkodói feladatokat. Pedig férje az egyik legnagyobb reformer volt."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/27 Always Love a Wild Book
03/29 Deszy könyvajánlója
03/30 Kelly & Lupi olvas
03/31 Dreamworld
04/01 MFKata gondolatai

A Napernyő Protektorátus negyedik kötetében az immár előrehaladottan terhelt állapotban leledző Lady Alexia Maccon újabb szövevényes rejtély kibogozásán fáradozik, s mindeközben áthág számos etikettbéli szabályt.

Gail Carriger: Heartless - Szívtelen

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632453941
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Miks Rédai Viktória

Fülszöveg:

A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék. Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe?

Saját véleményem:

Alexiáék negyedszerre is beköltöztek hozzám. Vagyis inkább én költöztem be hozzájuk. Méghozzá nem is akárhogy, ugyanis a harmadik és negyedik részt, nagyjából zsinórban egymás után olvastam el, tehát jócskán nyílt alkalmam elmerülni Gail Carriger világában. Ennek akadtak előnyei és hátrányai egyaránt, amikről majd mesélek nektek. Most azonban térjünk vissza egy picit a költözködés témájához.

A Szégyentelen során Alexia élete többször is veszélybe került a baba miatt. A vámpírok rettegve a bőrnyúzó mítoszától, holtan akarták látni anyát és gyermekét; és bár a fafejű, skót alfánk megjelenése sokat segített az ügyön, azért az ő képességei is végesnek bizonyultak - főként több tucat vérszomjas vámpír esetében. Ám ahol az erő nem segít, ott győzedelmeskedhet az ész.
A probléma megoldása egyszerű, az ifjú szülőknek örökbe kell adniuk születendő csemetéjüket egy vámpírnak, hogy annak nevelése és felügyelete révén a gyermek ne jelenthessen veszélyt a bolyokra. És hát ki is lehetne tökéletesebb szülő, mint Lord Akeldama?!
Igen ám, de az Alexiában újonnan ébredező anyai ösztönök azt követelik, hogy a szülők költözzenek Lord Akeldama szomszédságába... látszólag. Valójában azonban a vámpírúrhoz bútoroznak be. Kedvenceinket ismerve azonban sejthető, hogy a folyamat, akárcsak a várandósság utolsó hetei nem telhetnek el nyugalomban.
Zombisülök törnek Alexia életére, megtébolyodott szellemek bukkannak fel veszélyt jelezve, ráadásul az új falkatag sem leli helyét, hogy a nővéréhez költözni vágyó Felicity-ről már ne is beszéljünk... Így hát Lady Maccon fittyet hányva a gyerekteherre, kezébe veszi az ügyet, s kikerekedve beleveti magát az események sűrűjébe.

A történet ezúttal is több szálon halad, melyek szokás szerint idővel beérik egymást. Gail Carriger mestere a látszólag különböző dolgok egybefűzésének, nála nincsenek véletlenek vagy üresjáratok. Mindezzel együtt a cselekmény most a szellemek által sugallt üzenetre fókuszál, tekintve, hogy valaki a királynő életére akar törni.
Maga a nyomozás izgalmas, rengeteg gyanúsított kerül képbe, számomra mégis a kutatás közbeni apró "WOW!" pillanatok adták a kötet valós értékét. Alexia ügyködésének hála, számos titokra derül fény, melyek sok esetben igencsak meglepőek, nem mellesleg pedig plusz mélységet adnak a sorozathoz és annak karaktereihez. Magyarul nem csupán előre, hanem visszafele is haladunk, szélesítve korábbi ismereteinket.
A jelen eseményeit nézve már kevésbé mondható rózsásnak a helyzet. Ugyan nincsenek üresjáratok, mindig történik valami, ami a figyelmünket hivatott fenntartani, én mégis úgy éreztem, mintha melaszba ragadtam volna. Haladtunk, de mégse. A vége tekintetében meg aztán pláne. A Szívtelen teljes mértékben egy átvezető történet, ami ahhoz jó, hogy ne üljünk unatkozva, míg világra jön a baba, de ahhoz kevés, hogy előre mozdítson bármit is.

Aggodalomra azonban semmi ok, Gail Carriger másik erőssége, a humor, kellő mértékben kompenzálja a regény egyéb hiányosságait. Komikum szempontjából a sorozat egyik legerősebb darabjáról beszélhetünk, mind helyzeti-, mind karakteri fronton. Sziporkázó párbeszédek, szerelmes összemorranások, várandóssági hátrányok és sok más gondoskodik arról, hogy telecetlizzük könyvünket, kedvenc jeleneteket jelölgetve.
Lord Akeldama önmagában is jelenség, ám most, hogy szeretett gardróbjait megkurtítják, minden eddiginél nagyobb teret kap, melyet készséggel ki is használ. Piperkőc, divatbolond ővámpírsága csak úgy brillírozik! Akárcsak maga Alexia, aki az egyre terhesebb gyerekteherrel küzdve még élesebb nyelvű asszonnyá válik.

Fentebb már említettem, hogy egymás után sikerült elolvasnom a harmadik és negyedik részt, aminek voltak előnyei és hátrányai egyaránt. A negatívumokból kiindulva azt tanácsolom, semmi esetre se nyomjátok le egyben ezt a két kötetet, mert a harmadik lendületességben és eredményességben olyan magasra tette a lécet, amit a Szívtelen meg sem próbál megugrani. Valószínűleg én is kevésbé fájlaltam volna a toporgást, ha várok néhány hetet vagy hónapot.
Ami viszont abszolút pozitívum volt, az az, hogy rájöhettem, Gail Carriger milyen ötletesen, saját karakterdrámák által ismerteti meg adagonként összes mellékszereplőjét. A főbb mellékszereplők automatikusan magukkal rántják a jelentéktelenebbeket, így előbb vagy utóbb mindenkit megismerünk.
Míg az előző részben Lyall professzor, a falka bétája kapott hangsúlyosabb szerepet, addig ez most Lord Akeldamára hárult. Vele pedig jött Biffy, és a színfalak mögött egy tragikus Rómeó és Júlia történet bontakozott ki, mely jócskán kilépve a shakespeare-i mű kereteiből, szerteágazott. És még a sorozat világához is hozzá tudott tenni.
De hogy ne csak rébuszokban meséljek, Biffy-nek és Lord Akeldamának meg kell küzdenie azzal, hogy a korábbi események miatt, ők már soha nem lehetnek együtt. Ez pedig mindkettejüknek nagy teher. Biffy számára nehézkes a beilleszkedés és a változás (hacsak nincs ott Alexia - ha meg ott van, akkor inkább arcpirítóan kínos), Lord Akeldamának meg úgy kell folytatnia hatalma megerősítését, hogy csendben összetörik a szíve.
Lord Akeldama és Biffy mellett azonban kisebb-nagyobb, ámde annál meghökkentőbb szerepekkel felbukkan még Felicity, Ivy, Channing, Lyall professzor és Madam Lefoux is.

Mindent egybevetve ezúttal sem csalódtam. Habár a Szívtelen egy átvezető kötet, rengeteg izgalmat, titkot, meghökkentő fordulatot, és még annál is több humort kínál a sorozat kedvelőinek. Epekedve várom, mi sül ki mindabból. ami a végére kialakult.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő:Alexia, Biffy, Lord Akeldama, Lyall professzor, Conall

Kedvenc jelenet: Alexia-Biffy-Lord Akeldama küzdelem

Negatívum: a vége csata és a "főgonosz" magyarázata

Borító: 5/4

Alexia napernyője

Nyereményjáték

Gail Carriger alternatív 19. századi Angliájában a természetfeletti lények a mindennapok állandó résztvevői, így a politika színterén is képviseltetik magukat, még az uralkodó tanácsadói között is. A sorozat lelkes olvasóinak bizonyosan nem okozhat gondot megnevezni, vajon milyen tisztségnévvel illetik Őfelsége Viktória, Nagy-Brittania királynője árnyékkormányának tagjait. Segítségképpen még a betűket is megadjuk, igaz, csöppet kesze-kusza sorrendben.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/28 Angelika blogja

03/30 Insane Life

04/01 Dreamworld

A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg hamarosan Amie Kaufman és Meagan Spooner sci-fi sorozatának első részét: These Broken Stars - Lehullott csillagok címmel. A könyv hatalmas sikert könyvelhet el az olvasók és a kritikusok részéről is, számos díjban részesült többek között a Goodreads-en a legjobbak közé jutott a Best Young Adult Fantasy & Science Fiction of 2014 kategóriában.
Kövessétek végig a hét állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek Lilac és Tarver történetének három példányát a kiadó felajánlásában.

Amie Kaufman & Megan Spooner: These Broken Stars - Lehullott Csillagok

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 8799633995013
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Ipacs Tibor

Fülszöveg:

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Saját véleményem:

Azt hiszem, senkit nem lep meg, ha azt mondom, a Lehullott csillagok a borítója miatt került a "Kell a polcomra!" kategóriába. Csakhogy a fedlap csalóka, ugyanis ez nem egy hagyományos értelemben vett sci-fi (még akkor sem, ha YA). Igazából nem is tudnám meghatározni a műfaját, mert bár van benne romantika, mégsem kimondottan romantikus, ahogy nem is sci-fi vagy disztópia (esetleg sciropia - de ilyen meg nem létezik). Valahogy úgy képzeljétek el, mintha a Titanic süllyedése után Jack és Rose amolyan The 100-as landolást követően, Lost módra elveszne egy lakatlannak látszó, rejtélyekkel teli bolygón, ami mellesleg könnyen lehetne az Éhezők Viadala egyik pályája is. De ehelyett a kusza hasonlítás helyett maradjunk a rövidebb verziónál: egyedi, nem unásig ismételt elemekből felépülő regény, lélegzetelállító világgal.

A történet egy Icarus nevű űrhajón indul (ennek eloszlását, mind rangban, mind felépítésben a Titanicéval megegyezően képzeljetek el), ahol a szegénysorból felemelkedett katona, Tarver, egy est során találkozik egy gyönyörű lánnyal, akinek valódi kilétéről ekkor még mit sem sejt. Jól érzik magukat egymás társaságában, Lilac végre az lehet, aki a lelke mélyén; ám ahogy előkerülnek a rokonai, barátai, úgy kénytelen visszavedleni a világuk egyik legbefolyásosabb emberének lánya szerepébe, s ehhez mérten drasztikus módszerekkel ellökni magától a fiút. Ám a sors furcsa fintoraként, az Icarus meghibásodása után Lilac és Tarver egy mentőkabinba kerül, s együtt zuhannak le a terraformált, ismeretlen bolygóra - ahova az Icarus is követi őket, nulla túlélővel.
Egészen eddig a pontig a regény a Titanic 2.0-ás verziója, annyi fricskával, hogy itt Rose némi tépelődés árán, de azért mégiscsak szorít helyet a nagyobb férőhelyű kabinjában szerencsétlen Jacknek. Ami ellenben már itt is látható, hogy bár főhőseink más világból jönnek, azért mindkettejükben jóval több rejlik, mint amennyit láttatnak. Meglehet Lilac egy gazdag lány, akinek az a dolga, hogy rangjabeli srácokkal flörtöljön vagy meseszép ruhakölteményekben tetszelegjen, mégis ért az áramköri dolgokhoz; míg Tarver kemény katonaként versíró, családcentrikus énjét leplezi a külvilág elől. Kettejük viszonyát mindazonáltal kellő mértékben megpecsételi Lilac űrhajós viselkedése, ahol porig alázva hessegette el az udvariasan bókoló srácot. Ennek következményében kutya-macska viszonyban vágnak neki a felderítésnek, majd pedig a túlélőtúrának.

A Lehullott csillagok nagyon sokáig a fiatalok dzsungel- és szavannaharcos bandukolása közbeni összecsiszolódósáról, s karakterfejlődéséről szól, megfűszerezve némi misztikummal, valamint az új helyszín megismerésével. Konkrétan olyan, mint egy Bear Grylls túra, kameraszünet és svédasztal nélkül, egy egymást gyűlölő párral a főszerepben, akikben szép lassan feléled a vonzalom is.

Tarveréknek dzsungeleken, síkságokon és hegyeken kell átvágniuk ahhoz, hogy eljussanak az egykori űrhajó roncsaiig, melyet reményeik szerint mentőcsapatok fognak ellepni. Helyzetüket azonban több dolog is súlyosbítja. Olyan fenevadakkal találják szembe magukat, melyekkel eddig soha nem találkoztak (hisz az általuk ismert bolygókon tudatosan kerülik az ilyen veszélyes állatok megteremtését), nem rendelkeznek kellő milyenségű és mennyiségű felszereléssel, ráadásul Lilac is hangokat kezd hallani, mely az őrület egyértelmű jele. Vagy talán mégsem?
Noha a sziget látszólag lakatlan, az éjszakai égbolton minden este megjelenik egy furcsa, második holdszerű objektum, és a misztikus látomások, hangok és az azokkal együtt járó egyéb következmények is riadtságra és gyanakodásra adnak okot.

Azonban mindez nem lenne elég ahhoz, hogy az olvasó kezébe ragassza a könyvet, ha nem párosulna iszonyat jól felépített karakterfejlődéssel, vagy képszerű leírással. Hőseink hiába menetelnek, táboroznak több mint 2-300 oldalon át, a szerzők stílusának hála nem, hogy nem tűnik száraznak a dolog, de még lehengerlő is. Kaufmanéknak sikerült olyan elképesztően átadni a tájleírásaikat, mintha mi magunk is a kis csapat tagjai lennénk, s saját bőrünkön tapasztalnánk az időjárási viszontagságokat, vagy látnánk a szemünk elé táruló látványt.

Karakterek tekintetében Tarver abszolút telitalálat. Ő az, aki az első perctől az utolsóig szerethető. Személyében egy hivatásában sikeres fiút ismerhetünk meg, aki joggal érdemelte ki rangját. Kiváló katona, akit többek között túlélésre képeztek ki, s ennek értelmében ügyesen veszi az akadályokat, s amolyan a jég hátán is megél módban nagyjából bármilyen szituációban képes élelmet vagy táborhelyet varázsolni. Hozzáteszem, mindezt abszolút hitelesen teszi, nem úgy, hogy hopp, a kellékesek ideszórtak nekem egy öngyújtót meg némi mirelitet, hogy tudjak vacsorát rittyenteni. Ténylegesen a természeti adottságokat aknázza ki.
Tarver úgy tud pasi tud lenni, hogy nem tipikus alfahím.

Ami Lilacet illeti... hát ő keményebb dió. Nehezen lopta be magát a szívembe, mert bár meg-megcsillantotta mélyre száműzött tehetségeit, sokáig mégsem igazán sikerült kiszakadnia a sztereotipikus nyafka, apuci kislánya szerepből, aki csak azért sem hajlandó lentebb adni akaratosságából.
Ám pont emiatt kirívó a karakterfejlődése. Míg Tarver nagyjából marad az, aki, addig Lilac szinte lapról lapra változik egy picikét, s mire a könyv feléig jutunk, már egy egészen más, sokkal szimpatikusabb hősnővel találjuk szembe magunkat.
Lilac egy olyan hősnő, aki bár elköveti a tipikus sablonos, dacból elkövethető bakikat, mégis becsülendő tartással és erővel rendelkezik. Nem szeretnék spoilerezni, de feltehetően nem sokan lennénk képesek báli ruhában, tűsarkúval a lábunkon végigbaktatni a dzsungelen, kidőlt fákon mászva át, fenevadak elől menekülve.
Mindezek mellett pedig nagyon szerettem, ahogy az effektív burokban (értsd luxusban, ahol mindent - még az időjárást is - az emberek szabályoznak kényük és kedvük szerint) felnőtt lány kikerült a valódi vadonba, ahol először tapasztalta az eső, a hó vagy a vadvirágok természetességét.

De ha már Lilac-ről és Tarverről beszéltem, akkor egy picit kikanyarodnék a romantika irányába. Az a helyzet, hogy a szerzőpáros ezt is baromi jól oldotta meg. Nincs az olvasó arcába tolva, és a szereplők sem teperik le egymást két mondat után. Lassan, apránként, szinte észrevétlenül alakul ki a srácok közti vonzalom, ami azok számára is könnyen emészthető, akik irtóznak tőle. Sőt! Giccses és nyálas helyett inkább szórakoztató szócsatákkal gyilkolják egymást.
Az elkeserítő helyzet ellenére humorból egyáltalán nincs hiány.
A regény második felében viszont minden a feje tetejére áll. Begyorsulnak az események, váratlanabbnál váratlanabb dolgok kúsznak be a képbe - olykor egészen szívfacsaró módon -, és a misztikus rejtély is nagyobb méreteket ölt.
A szerzőpáros fenomenálisan csűrte-csavarta a szálakat, s képesek voltak a rejtélyt az utolsó pillanatokig megtartani annak, ami.

Mindent egybevetve bátran ajánlom a Lehullott csillagokat mindenkinek, aki szereti a kutya-macska viszonyú párosok közt kibontakozó szerelmet, az elveszett vidékeken való bandukolást, vagy a rejtélyeket. Továbbá kiváló olvasmány lehet akkor is, ha nem rajongtok a csöpögős romantikáért, de szívesen olvasnátok végre valami újat és egyedit. Ráadásul hiába egy sorozat első része, abszolút kezelhető önálló könyvként, hisz a folytatásban már más párosok szerepelnek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Tarver

Kedvenc jelenet: az esős

Negatívum:-

Borító: 5/5

Történelmi utalások

A történetben két történelmi, avagy éppen legendabeli név is elhangzik. Az egyik Korinthosz, a bolygó, ahonnan Lilac származik, a másik pedig az ominózus űrhajó, az Icarus, ami lezuhan. Lilac egyébiránt említi is, hogy az apja rajong a mitológiáért, úgyhogy lássuk, miért is annyira érdekesek ezek az elnevezések.

Icarus története:
Ikarosz (latin változata Icarus) Daidalosz fia a görög mitológiában. A lázadás, a szófogadatlanság, a kíváncsiság megtestesítője.
Gyermekként érkezett apjával Kréta szigetére. Ikarosz apjával együtt akart elszökni Knósszoszból. Mindketten tollakból és viaszból készített szárnyakat készítettek maguknak, amivel megpróbáltak elrepülni. Sikerült is a levegőbe emelkedniük. Mielőtt azonban még felszálltak volna, apja megmondta fiának, se túl alacsonyan ne repüljön, mert elragadják a hullámok, se túl magasan, mert a Nap megolvaszthatja a viaszt. Apja szavát egy ideig megtartotta, de a magasság megigézte, megszegte az ígéretét, s egyre magasabbra repült. A Nap így megolvasztotta a viaszt, a tollak leváltak, Ikarosz a tengerben lelte halálát. Apja a parton leszállva gyászolta meg, s átkozta találmányát.

Korinthosz:
Az ókorban egyike volt az erős hellén városállamoknak.A mitológia szerint a települést Héliosz isten fia, egy másik történet szerint Efíra istennő lánya alapította. A mükénéi uralom alatt dórok kíséreltek meg letelepedni a mai város területén, de az első támadásukkor nem jártak sikerrel, viszont másodszor el tudták foglalni a területet. A Trójai háborút követően a település Agamemnón kezére került, sok más poliszzal együtt.
A Római Birodalom széthullása után a város bizánci uralom alá került. 856-ban földrengés rázta meg, melynek során 45 000 ember vesztette életét.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

Sokak kedvencei közé tartoznak az űrhajós filmek, ebben a játékban most a sci-fi rajongóknak kedvezünk. Egyetlen jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmcímeket, amiket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/21 Kelly és Lupi olvas
03/23 MFKata gondolatai
03/25 CBooks
03/27 Bibliotheca Fummie
03/29 Deszy könyvajánlója
03/31 Media Addict
04/02 Dreamworld

Zoe Sugg azaz Zoella nevét nem kell bemutatni szinte senkinek. A fiatal lány úgy robbant be a Youtube bloggerek/vloggerek világába, mint egy üstökös. A szemtelenül fiatal lány a videók után most egy történetet hozott el nekünk, ami mellett nem szabad elmenni. Bár a Girl online kívülről egy romantikus tiniregénynek tűnik, belül sok olyan fontos tanulságot rejt az internetes zaklatásról, a blogolásról, a barátságról, és a család erejéről, amit minden fiatalnak és idősebbnek is érdemes elolvasnia.

A Blogturné klub 6 bloggere is végigkövette a főszereplő Penny elképesztő kalandjait, és megnézték közelről, hogy miért is ennyire sikeres Zoe Sugg könyve. Tartsatok velünk március 24 és április 4. között és a turné végén, ha felkészültek vagytok a bloggerekből, akkor nektek is esélyetek van megnyerni a Girl online egyik példányát.

Zoe Sugg: Girl Online

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633102404
Oldalszám: 380 oldal
Fordító: Lovas Anna

Fülszöveg:

A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.
Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…
Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét? És a szerelmedben, ha a boldogság?

Saját véleményem:

A Girl Online-ra a fülszövege miatt figyeltem fel, ugyanis a zenész fiúk & a Bella-szindrómás lányok még mind a mai napig a gyengéim, ha jól vannak megírva. Zoelláról egyébként egészen eddig nem is hallottam, így a regénnyel kapcsolatos botránya sem igazán rázott meg. Egyetlen vágyam volt csupán, hogy szeressem a könyvet, és ez maximálisan meg is valósult. Az idei évem eddigi legjobb YA romantikusához volt szerencsém. Innentől kezdve pedig számomra teljesen mindegy volt, ki írta - a lényeg, hogy megvett kilóra. Attól kezdve, hogy kinyitottam a könyvet, egészen addig, míg be nem csuktam, a mosolyom fültől-fülig ért.
Már nem is emlékszem, mikor volt utoljára szerencsém ennyire aranyos, humoros, szerethető, léleksimogató regényhez, mint a Girl Online.
Anyu kb. folyamatosan azt hallgatta tőlem, hogy "Ezt muszáj elolvasnod!", "Annyira jó, olvasnod KELL!", "Anyu, tényleg, ahogy befejeztem, vesd rá magad.", "Annyira fantasztikus!", "Bárcsak kivakarhatnám a lapokból Noah-t...", stb. Szóval, ha a rövid véleményemre vagytok kíváncsiak: most azonnal rohanjátok le az első könyvesboltot vagy webshopot és vegyétek meg, mert ezt tényleg mindenkinek (főleg csajoknak) olvasnia kell!

Maga a történet amúgy sok újdonságot nem kínál egy valamire való könyvmoly számára, hisz a legalapvetőbb, legelcsépeltebb klisékből tevődik össze, mégis olyan szinten olvastatja magát, hogy képtelenség letenni. Egész egyszerűen minden a helyén van: a karakterek, a helyszínek, a cselekmény, a drámai csattanók, de még a hétköznapi problémák is. Ám a legeslegfontosabbak a karakterek. Az ő szerethetőségük és hétköznapiságuk az, ami miatt könnyű velük azonosulni, megérteni és megszeretni őket.
A főszereplő hölgyemény, Penny egy tipikus szerény, csetlő-botló lány, aki imád fotózni, rajong a családjáért, bensőséges viszonyt ápol - meleg - barátjával, ugyanakkor nem túl szerencsés a szerelemben, kilóg az iskolai klikkekből, és barátnője sem egy tipikus BFF. Vagyis nagyjából pont olyan, mint a könyvmolyok 70%-a. Innentől kezdve nem nehéz megérteni őt, netán azonosulni vele. Ráadásul van még egy hobbija, a blogolás, ami szintén közelebb hozza őt az olvasókhoz.

Penny a blogját használja arra, hogy kiírja magából az érzéseit, névtelenül megossza az őt érő pozitív vagy negatív élményeket. A Girl Online a személyes játszótere, ahol minden következmény nélkül az lehet, aki igazából - mint ahogy mi, bloggerek is így vagyunk ezzel.
Nagyon szerettem Penny bejegyzéseit, és azokat az érzéseket, amiket egy-egy poszt megírása, vagy a gondolataira jövő megerősítés kiváltott belőle. A szerzőnek teljes mértékben sikerült elkapnia és átadnia a bloggerkedés lényegét (ami nem az ingyenes könyvekben, sminkekben, ruhákban, utazásban, stb. nyilvánul meg), még akkor is, ha picit kisarkítottnak éreztem a posztok generálta adatokat.

Mi több, a blogolás ebben az esetben párosult egy jó kis coming-out lehetőséggel is, mivel Penny ezen a platformon vállalta fel elsőként a problémáját, vagyis azt, hogy egy korábbi trauma óta pánikrohamokkal küzd.

Örülök, hogy a szertelen, bolondos tartalom mellé egy kicsit komolyabb, nem sűrűn érintett téma is vegyült, mert a pánikbetegség olyan dolog, ami rengeteg embert érint manapság, és erről mindenképp beszélni kell. A környezetemben nekem is volt/van pánikbeteg családtagom, barátom, ezért számomra kiemelt érték mindaz, ahogyan ez az egész helyzet, a betegség felvállalása és kezelése felmerült.

Fogalmam sincs, a szerző mennyire járatos a témában, mindenesetre a bloggerkedéshez hasonlóan sikerült nagyon valósághűen ábrázolnia. És ha emiatt akár egyetlen olvasó is felvállalja, belátja, mivel küzd, netán tanácsot vagy segítséget kap, már megérte.

A harmadik dolog, ami nagyon erős és hiteles volt, az a barátság témaköre.

Életünk bármely szakaszában fontosak a barátok. Némelyik barátság örökké tart, kibír minden hullámhegyet-völgyet, történjen bármi ott van, a kötelék eltéphetetlen. Penny számára ilyen Elliott. Kettejük kapcsolata gyönyörűen felépített, a regény elejétől a végéig megfigyelhetjük az összes fázist, és ez rengeteget hozzáad a könyv értékéhez. Kettejük barátsága nélkül a Girl Online nem lenne az, ami. Ugyanakkor kapunk egy másik végletet is, Megan személyében, ami szintén nem elhanyagolható.
Megan Penny egykori legjobb barátnője, akivel mára nem csak, hogy kihűlt a barátság, de még negatív irányba is fordult - főszereplő hölgyeményünk sokáig mégsem mer/akar/tud kilépni a kapcsolatból, mert kötik ők az emlékek és a remény, mígnem rájön, hogy néha bizony kinőjük a barátságokat.
Valószínűleg mindenkinek megvan(nak) a maga Meganja(i). Nekem öt is kijutott, és minden egyes alkalommal ugyanazt éltem át, mint Penny. Valahogy mindig kötöttek az emlékek, s legtöbbjük még manapság is fel-felmerül bennem.
Viszont Penny kabátos eszmefuttatása sokat segített. Elgondolkoztatott, és beláttam, hogy mind az öt lány egy régen szeretett, ámde mostanra kinőtt kabát, amiknél jó nosztalgiázni, de lépni kell, új kabátokat kell keresni, nem pedig a régit feltépni.
Meglehet, valójában a Megan szál apróság, de véleményem szerint minden tinilány számára hasznos lehet, hasonló okokból, mint a pánikroham behozatala.

A fentebb felsorolt dolgok miatt a helyzet cseppet drámainak, búskomornak tűnhet, de megnyugtatásul mondom: nem az. A karakterek mellett a másik, szerkezeti előny a humor. A szerzőnek sikerült annyit és olyan módon belecsempésznie a történetbe, hogy az soha ne legyen (túl) szomorú - épp ellenkezőleg. Itt minden és mindenki meglehetősen jó öniróniával rendelkezik, úgyhogy ha az olvasó éppen nem Noah miatt olvadozik, akkor éppen hangosan hahotázik.
Penny Bella-szindrómájától kezdve, a vérciki helyzeteken át, a vicces karakterekig minden és mindenki azon van, hogy masszív görcs álljon a szájizmunkba. Tényleg nem emlékszem, mikor nevettem ennyit és ilyen jókat egy regényen - tiszta szívből. És ami még érdekes, hogy a túlzó szituációk sem kínos mosolyt fakasztanak, épp ellenkezőleg. Mintha itt tényleg minden, más helyen negatívan kicsapódó dolog előnyt tudna kovácsolni magának. Nem tudom, ez miként lehet, de a tény ettől még tény.

Idáig eljutva felmerülhet bennetek a kérdés, "jó, jó, de mégis miről szól ez a könyv?". Nos, az a helyzet, hogy a történet harmadánál járva, amolyan mellékes, kétmásodperces gondolatként ez bennem is felmerült, majd olyan gyorsan tovaszállt, hogy időm se volt vele foglalkozni, minthogy a "semmin" is baromi jól szórakoztam. Természetesen később azért bepengeti magát a Sorsfordító Esemény is, Noah személyében, úgyhogy a válasz: bimbózó szerelemről, változásról, önmagunk felvállalásáról. Az életről.
De most maradjunk a szerelemnél. Az a helyzet, hogy én nem csak a könyvvel, de magával Noah-val is szerelembe estem, és lány legyen a talpán, aki nem olvad el úgy ettől a sráctól, mint a napon felejtett fagyi. Nem tudok rá jobb szót: tökéletes! Kellően bolond, laza, figyelmes, kedves, odaadó, vad, természetes. Ó, meg hát helyes is, de ezt gondolom nélkülem is kitaláltátok.
Penny és Noah között az első perctől iszonyat jól működik a kémia, hiába töltenek el együtt kevés időt, már néhány óra múlva olyanok, mintha ezer éve együtt lennének. És ehhez nem kell, hogy Penny maga is kijelentse, mert anélkül is érezni lehet, hogy úgy passzolnak, mint kirakós két darabja. Elemi páros. És a manóba is, minden lánynak kéne egy Noah!

Mindent egybevetve tehát, a Girl Online egy édes, vicces történet fiatalokról fiataloknak, ami úgy közvetít értéket, hogy nem válik görcsössé. Ha szeretnétek egy igazán jó, könnyed, pozitív töltetű, szerelembeesős könyvet, akkor szívből ajánlom Zoe Sugg regényét. (És a Marni Bates fanok se hagyják ki!)
Nálam bekerült a 2016-os élmezőnybe.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Penny, Noah, Elliott

Kedvenc jelenet: a Varázslatos Meglepetés Napja mindenestől

Negatívum: Megan

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ahogy a könyv főszereplője Penny, úgy a turnéban résztvevő blogokon is a bloggereké a főszerep. Minden blogon találhattok egy kis leírást, és egy képet egy híres és sikeres bloggerről. A te feladatod az lesz, hogy a Rafflecopter dobozba beírd az állomásokon látható bloggerek nevét vagy blogjainak nevét.
Ha ügyes vagy, és jó vagy a bloggerekben, akkor a turné végén megnyerheted a 3 Girl Online egyik példányát.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A fényképen látható hölgy az Árnyvadászok által legjobban (szeretett és) irigyelt blogger - mi több, Cassie-vel kapcsolatban naprakészen tudja a legfrissebb infókat. Blogján, melyet három másik bloggerrel vezet, látható nyoma van az Árnyvadászvilág szeretetének. Ezenkívül rendszeres résztvevője a külföldi blogturnéknak.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/25 Zakkant olvas
03/27 CBooks
03/29 Kristina blogja
03/31 Deszy Könyvajánlója
04/03 Media Addict
04/05 Dreamworld

George R. R. Martin: A jégsárkány

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789633577486
Oldalszám: 120 oldal
Illusztrálta: Louis Royo
Fordította: Bujdosó István

Fülszöveg:

Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás.
De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.
George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik.
A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.

Saját véleményem:

Aki ismer vagy követi a blogot, az tudja, hogy óriási Trónok harca rajongó vagyok. Mindennek fényében talán nem meglepő, ha elárulom, amikor megláttam, hogy magyarul is érkezik A jégsárkány, kedvem lett volna körbetáncolni a szobámat. Sejtettem, hogy hasonló eredményeket fog elérni nálam, mint egy általam korábban már olvasott Dunk & Egg novella (nem A Hét Királyság lovagjára gondolok, bár arra is fenem a fogamat), ami szintén Westeros világában játszódik.

Szeretem ezeket a kis westerosi történeteket, mondákat, melyekre az anyasorozatokban is utalnak - különlegesek, hangulatosak, és érdekes olyan mesékről olvasni, amin esetleg a westerosi gyerekek is felnőhettek. A jégsárkány esetében meg hát ugye ott vannak a sárkányok is... őket meg ki ne szeretné?

Vagyis röviden és tömören, alig vártam, hogy rávethessem magam.

A történet egy kivételes kislányról, Adaráról szól, aki a legkegyetlenebb télvíz idején született, s ennek megfelelően más, mint a többi ember. Bőre fakó kék, haja világos-, majdhogynem fehér, teste pedig legyen bármilyen évszak, fagyos. A tél gyermekeként mindössze egyetlen öröme van, ha megérkezik a tél. Akkor hóvárat épít, jéggyíkokkal játszik, vagy a rettegett jégsárkánnyal barátkozik. Szívében a sárkányon kívül nincs másnak hely, még apjának, két testvérének és nagybátyjának se.

A mese(regény) majd kilencven százaléka a kislány megismerésére épül. Végigkövethetjük, az évszakok váltakozásával, évről-évre Adara miként kerül egyre szorosabb és szorosabb kapcsolatba a jégsárkánnyal, hogyan válnak szinte eggyé, vagy hogy az idő múlásával milyen módon tudatosul a kislányban egy korábban kihallgatott, róla szóló beszélgetés apja és nagybátyja között. Továbbá, ha csak a háttérből is, de szemtanúi lehetünk egy, a királyságot fenyegető háborúnak, mely előttünk formálódik, s csúcsosodik ki.

Adara téli világának, a családjával kapcsolatos ridegségnek, problémáknak, a tavaszonta felbukkanó nagybátyjnak, s a tőle hallott királyi csatározásoknak látszólag nem sok köze van egymáshoz, ám nem Martinról beszélnénk, ha nem fűzné össze őket fondorlatos módon, hogy a végén, egy epikus fináléban minden apró pici momentum értelmet és jelentést nyerjen.

Plusz érdekesség az egészben, hogy bár nincs kimondva, de tudható (az illusztrációknak hála, látható is), hogy Westeroson járunk, vagyis rajongóként számtalan kis easter egget lehet kihámozni a körülírásokból. Ám akkor sincs baj, ha valaki nem ismeri/látta/olvasta a Trónok harcát (nincs ilyen, ugye?!), hisz George R. R. Martin olyan bravúrosan oldotta meg a dolgot, hogy önállóan és kiegészítőként is értelmezhető, s élvezhető legyen A jégsárkány.

A szereplőket egyébként önmagukban nehéz megkedvelni, ilyen terjedelemben és műfajban egyszerűen nincs mód a részletes kidolgozásukra, mégis a sok kis infómorzsa elég ahhoz, hogy kellő pillanatban megfelelő érzelmet váltsanak ki belőlünk.

Amire viszont nagyon is van mód, az a sárkány- és környezet bemutatása. Elképesztő, hogy Martin bácsinak ilyen szellős sorokkal is sikerült átadnia a piciny falu hangulatát, a káprázatos téli birodalmat, vagy magát a lenyűgöző jégsárkányt. Persze azért ne lexikális leírásokra gondoljatok, elvégre ez mégiscsak egy mese.

A meseiséget igazolja a szöveg is, ami messze van A tűz és jég dalától, mégis egy olyan határon áll, mely gyerekek és felnőttek számára is élvezhető, érthető és értékelhető. Arról azonban nem árt nem elfeledkezni, hogy a szerző neve George R. R. Martin, kinek esetében az első és legfontosabb szabály: Senkit és semmit ne szeress meg!

Nekem naivan sikerült ezt figyelmen kívül hagynom, de kellően megkaptam az emlékeztetőt. A tisztelt szerző még 120 oldalban is képes embereket ríkatni, szíveket-lelkeket összetiporni.

Összességében tehát imádtam A jégsárkányt - a westerosi Sárkányszívet! Gyönyörű mese családról, szeretetről, elvekről és önfeláldozásról, sárkányokkal a főszerepben, csodálatos, már-már megszólalni vágyó illusztrációkkal tűzdelve. Csak ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak, rajongóknak és nem rajongóknak egyaránt. Ha pedig szeretitek a sárkányokat, akkor pláne! A magam részéről biztos, hogy néhányszor még átélem Adara és a jégsárkány szívszorító szépségű történetét.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: jégsárkány

Kedvenc jelenet: a tavaszi sárkányos

Negatívum:-

Borító: 5/4

A Kolibri kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jack Chabert Poptropica - A térkép titka című képregénye, mely Jeff Kinney, az Egy ropi naplója írójának ötlete alapján készült. Ennek örömére a Blogturné Klub három bátor bloggere vállalkozott arra, hogy Oliver, Mya és Jorge oldalán bebarangolja Poptropicát, és bemutassa Nektek a szigetet, ahol a lehetetlen is lehetséges. Kalandokból nem lesz hiány - garantáljuk!

A turné végén pedig, a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a képregény három példányának egyikét is!

Jack Chabert: Poptropica - A térkép titka

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155591419
Oldalszám: 112 oldal
Fordító: Lakatos István
Illusztrálta: Kory Merritt

Fülszöveg:

Jeff Kinney, az Egy ropi naplója írójának ötlete alapján itt a Poptropica, Jack Chabert és Kory Merritt vadiúj képregény-sorozata.
Oliver, Mya és Jorge egy hőlégballon-baleset után ismeretlen szigeten köt ki. Legnagyobb döbbenetükre ezen a földön kihaltnak hitt állatok és dühös vikingekélnek. Ez Poptropica, a rejtélyes szigetvilág, ami egyetlen térképen sem szerepel.
Miközben a három barát a hazautat keresi, hamar felfedezik, hogy bizonyos baljós erők nemcsak rájuk jelentenek veszélyt, hanem az egész Poptropica létét fenyegetik.
Vajon Oliver, Mya és Jorge meg tud szökni a vérszomjas vikingek elől? Megtalálják a hazavezető utat? És ami még ennél is fontosabb: kiderül, hol van a legközelebbi pizzéria?! Kövesd kockáról kockára A térkép titkát, hogy te is átélhesd a lélegzetelállítóan izgalmas kalandokat!

Saját véleményem:

A Poptropica esetében az a mókás szituáció állt elő, hogy előbb olvastam a fülszövegét és csigázódtam fel általa (Most komolyan, egy rejtélyes sziget, ahol vikingek és kihalt állatok mászkálnak? Kell!), minthogy láttam volna a borítóját vagy bármi egyebet belőle. Így amikor fizikálisan is találkoztunk, csöppet megijedtem, hogy talán mégsem én leszek a célközönsége. Valóban nem a 24 évesek képezik a Poptropica legfőbb olvasótáborát, ám a kezdeti gátlásaim ellenére azon kaptam magam, hogy hangosan fel-felnevetek olvasás közben.
Persze ehhez kellett egy kis idő, minthogy képregényhez korábban nem volt még szerencsém - ebből kifolyólag pedig új élményként kellett kitapasztalnom, miként simuljak a világba, hogyan tegyem átélhetőbbé, otthonosabbá a sztorit. Elárulom, nagyjából két fejezet kellett hozzá.

A történet három gyerekről szól, akik egy hőlégballon balesetet követően egy ismeretlen szigeten landolnak. Agresszív idegenvezetőjük, aki direkt kormányozta őket a szigetre, felszívódik, így egymagukban kell megküzdeniük a váratlanul felbukkanó veszélyforrásokkal. Ám a dolog igazi csattanója, hogy ezeknek a veszélyhelyzeteknek főszereplői az általunk létező világban már kihaltak, nem léteznek - és egyébként is... korban soha nem is léteztek egyazon időben.
A srácok mindezt vérbeli 21. századi, felvilágosult gyerekként élik meg, a reakciójuk is ennek megfelelő, ami rengeteg vicces szituációt szül, főleg különbözőségük értelmében. Jorge, a testalkatával és viselkedésével a tipikus városi, kaja és technika-függő kis srácot testesíti meg, míg Mya a célorientált vezető szellemiségű lány, így nem kicsit lepi meg őket Oliver rejtett tehetsége: a történelem ismerete. Cikizik is miatta rendesen.
Felnőtt szemmel valódi görbetükör ez a mai generációról, míg gyerekként abszolút hiteles, azonosulásra alkalmas a fiatalok bárminemű megnyilvánulása.
Mindezzel együtt a Poptropica valóban inkább a 7-12 éves korosztályé. Számukra a kaland rengeteg izgalmat, mókát, felfedezni- és tanulnivalót tartogat. A különleges állatok és a vikingek önmagukban is izgalmasak, ám Oliver gyerekszájú, könnyed és lényegre törő összefoglalói, magyarázatai észrevétlenül szolgálnak a kis olvasónak hasznos információkkal világunk történelméről.

A térkép titka egy sorozat bevezető kötete, mely abszolút érződik is rajta. Ugyan a cselekmény azonnal beindul, az események folyamatosan pörögnek, sorra érik egymást az újabb és újabb kalamajkák, mégis rengeteg kérdés marad függőben. A rejtélyszálak elindulnak, felcsigázzák a fantáziánkat, ám a válaszra (Mi ez a sziget? Mit akart az idegenvezető? Ki az a titokzatos segítő?) azért még várni kell. Helyette viszont adott a térképes kincsvadászat és ámokfutás tengerparton, dzsungelen, viking falun, vízesésen keresztül, sok-sok humorral megspékelve.

A Poptropicát tehát elsősorban a fiatalabb generációnak ajánlanám. Kalandvágyó, olvasással ismerkedő avagy képregényszerető gyerekek számára szórakoztató olvasmány lehet, modern, ámde szerethető karakterekkel és illusztrációkkal övezve.
Én a magam részéről rettentő jól szórakoztam rajta, és immáron kíváncsian várom, kis hőseink kalandjai milyen irányt vesznek a folytatásban.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Oliver

Kedvenc jelenet: a dodókkal való találkozás

Negatívum: a saját életkorom

Borító: 5/4

Nyereményjáték

Mostani játékunk során különleges térképvadászatra invitálunk benneteket, s Oliverékhez hasonlóan, nektek is rendelkezésetekre bocsátunk egy intelligens térképet, mely segít az eligazodásban - ugyanis a turné állomásai egy-egy Poptropica helyszínné válnak.
Minden állomáson egy, az adott színtérre jellemző lény (legyen az ember vagy állat) bújik meg a szavak mögött. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint az állomáson található képrészleteket összegyűjteni és kirakni, majd a rajta látható figura nevét (faj vagy tulajdonnév) beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
És hogy mire való a térkép? A jobb alsó sarkában láthattok egy egyedi mintát, mely a fotórészlet helyes összeillesztési sorrendjét jelöli. Ugye, hogy okos kis jószág?
Amennyiben minden állomáson teljesítettétek a feladatot, úgy esélyetek nyílik megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott három képregény egyikét. Vadászatra fel!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/05 Kelly & Lupi olvas
04/07 Deszy könyvajánlója
04/09 Dreamworld

Idén április 15-én megérkezik Cecelia Ahern meglepetéskönyve! Az írónő, aki annyi szívet elvarázsolt már romantikus, sokszor könnyfakasztó történeteivel ezúttal egy YA disztópiával rukkolt elő!Tarts velünk 5 állomásos turnénkon, és ismerd meg Te is A Vétkes világát!

Cecelia Ahern: A Vétkes

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632935362
Oldalszám: 432 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia
Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.
A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Így dedikáljunk 1000 példányt! - 30 másodpercben

Borítók

Playlist:Carrick

1) Muse:Uprising

2) Rage Against the Machine:Killing In the Name

3) Tom Petty and the Heartbreakers:Won't Back Down

4) Buffalo Springfield: For What It's Worth

5) Bob Marley:Get Up, Stand Up

(forrás: Paper Cuts)

Nyereményjáték

Mostani játékunk témája nem éppen a legvidámabb. Olyan szereplőket gyűjtöttünk össze, akik valamilyen jellegzetes heget, jelet vagy billogot viselnek a testükön.
A turné minden állomásán találsz egy leírást egy jelről - az alakjáról, a színéről, a jelentéséről vagy épp a megszerzésének a körülményeiről. Az is lehet, hogy a leírás rögtön egy idézet az adott könyvből!
Semmi más feladatod nincs, mint kitalálni melyik könyv melyik szereplőjéről van szó. Amennyiben többen is kaptak hasonló jelet, bármelyik "áldozat" nevét elfogadjuk. Tehát minden esetben egy címet és egy tulajdonnevet kell a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írnod! (Nem, ezúttal a szerzőket nem kell elküldeni, de ha megteszed, az természetesen nem jelent hátrányt.)
Ha ügyes és szerencsés vagy, megnyerheted a könyv egy példányát!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kit rejt a billog?

Ha a férjed észreveszi, feltárul a múltad, és oda minden. Hiába a kardpárbaj, a kémkedés, a vége nem lesz jó...

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 CBooks
04/08 Kelly & Lupi olvas
04/09 Deszy könyvajánlója
04/10 Dreamworld
04/11 Zakkant olvas

Philippa Gregory - Viharfelhők

Könyves nyalánkságok - Daemon kedvence

Johnny Depp Book Tag

Ferenczi Szilvia - A pormanó felbukkan

Monica McCarty - A Vipera

Johanna Basford - Bűvös erdő

Rick Yancey - Végtelen tenger

Nicolas Barreau - A világ végén megtalálsz

Jodi Picoult & Samantha van Leer - Sorok között

Melissa de la Cruz - Az Elveszettek Szigete

Janet Evanovich & Lee Goldberg - A nagy hajsza

Johanna Basford - Kincses óceán

Tavaszi Mondocon (2016)

Leigh Bardugo - Ostrom és vihar

Gail Carriger - Heartless

Amie Kaufman & Megan Spooner - Lehullott csillagok

Zoe Sugg - Girl Online

George R. R. Martin - A jégsárkány

Jack Chabert - Poptropica

Blogturné extra - A vétkes