Dreamworld

Április 8-án a Blogturné Klub három bloggere igazi kalandra indul a Kolibri Kiadó jóvoltából. Úticélunk a felhők világa - szárnyalunk majd az égi lények és lebegő szigetek közöttük, alattunk a Nap, fölöttünk a végtelen, mellettünk a Felhővadászok! Nem semmi utazás lesz, tarts velünk Te is. És ha ügyesen vadászol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Alex Shearer: Felhővadászok

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155450334
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Valahol ebben a hatalmas, csodálatos szigetvilágban egy kis hajó kereskedik, felhőket keres, levadássza őket, kondenzálja, aztán eladja a vizet. Van egy lány a fedélzeten, akinek szénfekete a haja, gyönyörű barna a bőre, és két mély heg fut a szeme alól a szájáig. Az ember azt hinné, a hegtől kevésbé szép, de nem. Sőt még szebbé és titokzatosabbá teszi…
Christien világában szinte alig van víz. Nincsenek sem óceánok, sem kontinensek, csak sok ezer levegőben lebegő sziget. Utazni és világot látni csak a legbátrabbak mernek. Ők a felhővadászok.
Alex Shearer Skócia északi részén, Wickben született. Pályáját forgatókönyvíróként kezdte, majd gyerekkönyvszerzőként vált még ismertebbé. Regényeiből filmek és tévésorozatok készültek. Könyveit több nyelvre lefordították.

Saját véleményem:

A Felhővadászok több szempontból is érdekes olvasmány. Egyrészt roppant szürreális a világfelépítése, másrészt tipikusan az a regény, ahol nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a világon és a szerző mondanivalóján; harmadrészt pedig nem kimondottan gyerekkönyv, miközben mégis az. Kaotikusan hangzik? Megpróbálom kifejteni.

Amikor belekezdtem az olvasásba, alig telt el néhány oldal, úgy éreztem magam, mintha Tükörországba kerültem volna. Minden, amiről olvastam, rettentően szürreális volt. Álmomban sem gondoltam, hogy egy effektív gyerekeknek szánt műben ennyire kidolgozott, masszív, alaposan felépített és leírt világgal fogok találkozni - melynek megismeréséhez nem lesz elegendő néhány oldal. Továbbá az is meglepett, hogy hiába teltek el hosszú fejezetek, az írónak még mindig bőven akadt mesélni valója a háttérről. Nem is kevés! Mindez egyszerre volt számomra pozitív és kevésbé az.
Bevallom, az elejével lassabban haladtam, képtelen voltam egyszerre befogadni azt a rengeteg információt, ami a nyakamba zúdult, ráadásul hiába vártam, hogy a sokszorosan pedzegetett cselekményszál beinduljon, néhány mondat után valahogy mindig elkanyarodtunk (akárcsak általános iskolai történelem óráimon, amikor a drága tanárnőm belevágott egy témába, majd milliónyi másiknál kötöttünk ki). Ugyanakkor tetszett, hogy alapos betekintést kaphattam a világba.
De ha már itt tartunk, muszáj róla mesélnem picit, hisz ez teszi azzá a Felhővadászokat, ami.

Képzeljétek el, hogy az általunk ismert Föld valamilyen szinten szétrobban, egészen a magjáig. Eltűnnek a kontinensek, a mi értelmünkben vett szárazföldek, s az óceánok, tengerek, folyók és tavak elpárolognak. Egyszóval minden, amit ismerünk földrajzi és biológiai szempontból, semmivé lesz. Helyette a Föld légterében, függőlegesen alakulnak ki a különböző égövek, éghajlatok, míg a kontinensek szétdarabolódnak mindenféle méretű, lebegő szigetté. Ezeken a szigeteken élnek az emberek, itt alakítják ki otthonaikat, munkahelyüket, vagy a különféle intézményeket. És míg függőlegesen drasztikusan nem igazán ajánlott közlekedni, addig a saját "szinteden" nyugodtan áthajókázhatsz egyik helyről a másikra - esetleg úszhatsz is, ha ügyes úszó vagy és nem pottyansz le, mert bizony lent (!) ott van a Nap, ami meggrillez. Ám nem csak a Nap jelenthet veszélyt, hanem a légtérben úszkáló égállatok is, ugyanis majd' minden földi állatnak van égi megfelelője, mely funkciójában nagyjából ugyanaz, ám kinézetében picit más, mint az őse.
Mindez persze csak egy zanzásított összefoglaló a legalapvetőbb dolgokról, minthogy teljes egészében képtelenség részletezni az egészet. Ha érdekel, a Felhővadászokban részletesen is olvashatsz az égcápákról, az úszásról, vagy momentán bármi másról.

Természetesen hiába jól kidolgozott egy világ, ha hiányzik belőle a löketet adó, érdeklődést felszító cselekmény. Aggodalomra azonban semmi ok, még ha Christien kicsapongó elbeszélésének hála, várat is magára, azért csak-csak megérkezik, hogy egy egészen izgalmas második részt produkáljon.

Christien, a főszereplő fiú ámulattal csodálja a Felhővadászokat, akikre bár úgy tekint a társadalom, mint valamiféle legális kalózokra, mégis kulcsfontosságúak az emberek életben maradásához. Nevükből sejthetően felhőkre vadásznak. Azokat begyűjtik, lepárolják, és a különböző kategóriájú (ivóvíz, fürdéshez, öntözéshez, stb-hez alkalmas vizek) vizet szállítják egyik helyről a másikra. Lehet, hogy nem hangzik túl kalandosan, de az. Egy olyan világban, ahol a felhők ritkaságot jelentenek, kereskedni kell velük, nagyon is sok izgalmat tartogat a vadászásuk, szállításuk - nem véletlen, hogy Christien is szeretne részese lenni egy ilyen útnak. Álmai megvalósításához, pedig jó kis táptalajt biztosít az iskolájába érkező új, felhővadász lány, Jenine. A kaland tehát garantált, méghozzá nem is akármilyen.

Ami a szereplőket illeti.... ők viszont kicsit olvasóidegenek. Nekem legalábbis nem igazán kerültek közel a szívemhez. Christien vidám, álmodozó, nyílt fiú, aki mindent bevet, hogy célt érjen a vele ellentétes személyiségű, rideg lánynál, aki nem véletlenül olyan, amilyen. Már pusztán kettejük neveltetéséből, s megkülönböztetéséből látszódik, mennyire mások, mint ahogyan az is, hogy a társadalmukban elfoglalt szerepük, mennyire formálja őket. Hiába függ az emberek élete a Felhővadászoktól, nomádságuk és arcvagdosós (szemük aljától az állukig egy-egy függőleges heg húzódik), hennás bőrük miatt megvetik őket.
Ugyanakkor a más kultúrájukból fakadó nézetkülönbségek (és Christien nyitottsága) rettentő jó kis eszmefuttatásokat szülnek, amik 14 éves kortól felfele, bármely korosztály számára elgondolkodtatóak lehetnek, sok problémára felhívják a figyelmet.

Mindent egybevetve úgy gondolom, a Felhővadászok egy igazán formabontó, egyedi, és nem kicsit szürreális történet, ami rengeteg magvas gondolatot tartalmaz. Elsősorban az újdonságokra nyitott kiskamaszoknak ajánlanám, de felnőttebb fejjel is érdekfeszítő olvasmány lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: kicsapongó kezdés

Borító: 5/3

Nyereményjáték

A Felhővadászok játékunkban könnyű dolgotok lesz!
Minden állomáson találtok egy rövid leírást egy vízi élőlényről, melynek égi párját megtalálhatjátok a könyvben. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, milyen élőlényről van szó, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ha ügyesek vagytok, Tiétek lehet a könyv egy példánya.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Milyen élőlényről van szó?

Életmódja egyaránt vízhez és szárazföldhöz kötött, a szárazföldön esetlenül mozognak. Testük orsó alakú, áramvonalas. Mellső végtagjaik úszólábakká alakultak, a hátsók elcsökevényesedtek. Orrlyukaik teljesen elzárhatók. Halakkal, rákokkal táplálkoznak.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Deszy könyvajánlója
04/11 Dreamworld
04/14 Kelly & Lupi olvas

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Amy Tintera Reboot című regénye, a Reboot sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja 178-as Wren, a leghalálosabb újjáélesztett, és a reménytelennek tűnő, emberi érzésekkel küzdő 22-es Callum történetét. Ha velünk tartotok, végigkövethetitek kiképzéseiket, és megtudhatjátok, milyen veszélyekkel jár a kettejük közt kialakuló kapcsolat.

2016. április 8-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Amy Tintera: Reboot - Lázadók hajnala

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789632616704

Oldalszám: 360 oldal

Fordító: Ipacs Tibor

Fülszöveg:

Wren Connolly különleges lány. Öt évvel ezelőtt újjászületett. Szó szerint. Százhetvennyolc perc telt el, míg visszatért az élők közé. Erősebb lett, gyorsabb, és képes volt meggyógyítani önmagát – de valami mégis megváltozott... Úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki legyőzte a halált. Harcossá képezték, így ő lett az egyik legveszélyesebb az újjáélesztettek között. Egy nap rábízzák egy újonc, Callum Huszonkettes kiképzését. A fiúnak túl lassúak a reflexei, állandóan kérdezősködik, és folyamatos jókedvével kiborítja Wrent. Ám ahogy egyre több időt töltenek együtt, a lányban rég elfelejtett érzések ébrednek, és Callum közelsége teljesen rabul ejti őt. Lassan kezd minden megváltozni. És miközben Wren megismeri a szerelmet, rádöbben, hogy az élet, amit eddig élt, hazugság.
Egy nap, amikor Callum nem hajlandó végrehajtani a kapott parancsot, Wren még egy utolsó lehetőséget kap arra, hogy rávegye az engedelmességre. Ha nem jár sikerrel, nemcsak a fiú kerül veszélybe, hanem őt is elpusztítják. A lánynak mindent kockára kell tennie, hogy megmentse Callumot. Ezzel elindul a küzdelem az életért és a szabadságért.

Saját véleményem:

Amy Tintera regényére a dobverős (igazából vonalkódos), fekete-piros, minimalista borítója miatt figyeltem fel, aztán nem sokkal később beleszerettem a tartalmába is. Olyannyira, hogy hiába olvastam hónapokkal korábban, még ma is elevenen él bennem minden egyes mozzanata.

A szerzőnek sikerült a sablonos, vírusos alapból kihoznia valami egészen újat, tele kiaknázható lehetőségekkel.

Amit elsősorban érdemes tudni a Rebootról, az az, hogy nem átlagos zombi sztori. A szereplők egyáltalán nem foszladozó, agyevő embermaradványok, hanem rebootolt fiatalok, akik egy katonai központban élnek, s mindannyiuknak egy szám a neve - nem véletlenül.
A számukat a haláluk és újjáélesztésük közt eltelt percek után kapják, ami mellesleg egyfajta rangként is funkcionál. Minél nagyobb valakinek a száma, annál tovább volt halott, és annál kevésbé hasonlít egykori, emberi önmagára. A magas számúakból hiányzik bárminemű érzés, ők félúton vannak a zombiság és emberség között, míg az alacsony számúak majdhogynem emberek, tele érzésekkel, emlékekkel, kötelékekkel - amiért meg is vetik őket.
Az újjáélesztettek élete szigorú napirend szerint zajlik. A központban edzéseken-, kiképzéseken-, majd megfelelő szaktudás után városi bevetéseken vesznek részt, melyek során a hozzájuk hasonlóakat, valamint a bűnözőket kell elkapniuk az emberi vezetőik parancsára. Vagyis kimondhatjuk, a rebootok könyörtelen gyilkológépek. Hősnőnk, Wren, pedig az egyik legmagasabb, 178-as számmal rendelkezik, ebből adódóan vérbeli badass csaj, aki minden lelkiismeret furdalás nélkül, bátran kihasználja erőfölényét, s brutális érzéketlenséggel szedi be vagy le a számára kijelölt célszemélyeket. De nem csak harcosként, hanem tanárként is az egyik legjobb. Ám az örök optimista, állandóan vigyorgó, kedves 22-es, megjelenésével igencsak próbára teszi Wren tűrőképességét, főleg miután megkapja őt tanítványának. Csakhogy 178-ast nem olyan fából faragták, mint aki könnyen feladja, ezért hát eltökéli, kerüljön bármibe, életben tartja és kiképzi idegesítő koloncát.

A történet innentől kezdve két részre osztható. Az első felében megismerjük, feltérképezzük a központbeli életet, részt veszünk néhány bevetésen, és végigkövetjük a kiképzést, míg a folytatásban kicsit kinyílik a világ, betekintést nyerünk a külvilági életbe, belecsöppenünk egy hatalmi játszmába, s míg ide-oda menekülünk, szárba szökken a romantika is. Emiatt, valamint számos központbeli dolog miatt azt mondanám, a Rebootra inkább egyfajta élőhalott A beavatottként gondoljatok, mintsem valami kemény akciókönyvként - ellenkező esetben koppanás lehet a vége.
Alapvetően egyébként nem szeretek bélyegezni vagy hasonlítgatni, mindazonáltal a szó legpozitívabb értelmében, az újjáélesztettek kemény élete, kiképzése sok esetben a Bátrak központját idézte fel bennem. Itt is kifejtve, alapos részletességgel, s kellően nyomasztó hangulattal körítve kapjuk meg a felkészülés folyamatát, és bizony Trisékhez hasonlóan Huszonketteséknek sem árt odafigyelni, kinek mit mondanak, mit tesznek, vagy honnan leselkedik rájuk veszély.

Cselekmény szempontjából igen eseménydús könyvről beszélhetünk, mely teljes mértékben mellőzi az üresjáratokat. Akció akció hátán, harcok, taktikázás, érzelmi lavinák, tragédiák, menekülés, átverések - egyszóval minden megvan benne, ami egy pörgős disztópiához kellhet.
Mindennek ellenére a Reboot igazi sóját a karakterek adják - főként Wren és Callum. Ők ketten ellentétes pólusok, azzal a nem túl szokványos csavarral, hogy a lány az erőteljes karakter, míg a fiú az esetlen, aranyos, érzésekkel teli figura.
Másságukból fakadóan jó kis interakciók jönnek létre, ráadásul remekül prezentálják, mennyit jelentenek az újjáélesztésig eltelt percek. Én például imádtam ahogy 22-es naivságával állandóan kiakasztotta 178-ast, míg az vért izzadva próbálta életben tartani védencét. Egy idő után pedig annyira összecsiszolódnak, hogy a romantikusabb beállítottságú olvasók számára egy abszolút szerethető románcba bonyolódnak. Persze hazudnék, ha azt mondanám, teljesen értettem, miként volt képes Callum gyengéd érzelmeket kicsikarni egy érzéketlen, inkább holtból, mint élőből, párosuk dinamikája mégis elfeledtette velemkérdéseimet, és minden nagyobb gond nélkül tudtam sodródni velük.

Mindent egybevetve, szerintem a Reboot műfaja egyik legnagyobb gyöngyszeme. Izgalmas, pörgős, baljós hangulatú disztópia, némi románccal spékelve. A beavatott rajongóknak kötelező darab! És ha engem kérdeztek, másnak is.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Wren, Callum

Kedvenc jelenet: imádtam az első betűtől az utolsóig, nem tudok egyet kiemelni

Negatívum:-

Borító: 5/0,5

Öltözz a könyvhöz

Nyereményjáték

A történetben minden újjáélesztett a rebootolásukig eltelt percek száma alapján egy számmal illetnek, mely egyben az új nevük is. Így mostani játékunk során olyan filmes és könyves karaktereket keresünk, akiknek a neve vagy beceneve egy számjegy.
A feladatotok tehát egyszerű: az állomásokon látható képek alapján ki kell találnotok, kit hogyan hívnak, majd a megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Az azonban fontos, hogy az illető számmal, római számmal vagy betűvel írja a nevét (nem mindegy, hogy Huszonötös vagy XXV, netán 25).

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 MFKata gondolatai
04/10 Bibliotheca Fummie
04/12 Dreamworld
04/14 Függővég
04/16 Kelly & Lupi olvas
04/18 Deszy könyvajánlója
04/20 CBooks
04/22 Media Addict

A Maxim Könyvkiadó jóvoltából folytatódik Jamie McGuire Véletlen szerelem sorozata! A második kötet a Viharos szerelem címet kapta, melyben Erin és Weston megpróbáltatási korántsem érnek véget, tovább kell küzdeniük a felnőtté válás útján. Ezúttal hat blogger, hat állomáson teszi közzé véleményét és egyéb érdekességeket. Érdemes követni a turnét és játszani, mert három példány kerül kisorsolásra a kiadó felajánlásában.

Jamie McGuire: Viharos szerelem

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616940
Oldalszám: 160 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

Erin volt a Blackwell Középiskola kitaszítottja, egy senki, akit gúnyoltak és kinevettek. De egy nap történt valami, ami mindent megváltoztatott. Egy súlyos tragédia olyan titkokról rántotta le a leplet, amire senki nem számított. Kiderült, hogy Erin a befolyásos Alderman család lánya. Így a lány pillanatok alatt egy sokak által irigyelt világba csöppent. Az új szülők mindent elkövetnek, hogy bepótolják az elveszett időt, és Erin semmiben ne szenvedjen hiányt. Erin boldogsága teljes: végre van egy igazi családja, ahol szeretik, és azt nézik, hogy mi a jó neki. Ráadásul Westonnal, gyerekkori szerelmével is minden tökéletesen alakul. Ez Erin utolsó éve a középiskolában, így minden figyelmét a továbbtanulás köti le. Eközben kiderül, hogy Weston egy művészeti egyetemre akar menni Dallasba, messze a szerelmétől. Így a végzős bál előkészületeit beárnyékolja a tudat, hogy a gimi után elveszíthetik egymást.De nem ez a legrosszabb, ami történhet… Véletlenül Erin kezébe akad egy napló, mely egykori osztálytársáé, Alderé volt. A lány olyan titkokat fedez fel, amik megválaszolják minden kérdését, és azt is megtudja, amit sosem akart volna.

Saját véleményem:

Rögtön az elején, tartozom egy vallomással. Az első rész fényében - ami tanmesének oké volt, de egyéb téren nem túlzottan remekelt - nem sokat vártam a folytatástól, egyedül a kíváncsiságom ösztönzött arra, hogy lesz, ami lesz alapon folytassam a sorozatot. Nem mondom, hogy a Viharos szerelem szerepelni fog az év végi legek összegzésemben, de mindenképp kellemes meglepetést okozott - már pusztán azzal, hogy sokkal hihetőbb és hétköznapibb vonalon haladt tovább, hisz Jamie a mostani részben az érzelmi vonalra fektetett nagyobb hangsúlyt.

A történetben két kiemelkedő érzelmi vonal jelenik meg, a szülőké és Eriné. Hősnőnknek nem kisebb problémával kell megküzdenie, mint a változással. Drasztikusan, egyik napról a másikra kénytelen egy, a korábbitól merőben eltérő életszínvonalba, s családba csöppenni. Ez pedig nem könnyű. Hiába gondolnánk, hogy az anyagi jólét és a szerető családi háttér majd feldobja, közel sem ez történik.
Erin nagyon is valós érzelmi válságon esik át a novella során azáltal, hogy egyszerre igyekszik megtartani régi elveit, beleolvadni az újba, elfogadni az új szülők közeledését, és megcáfolni a vele szemben támasztott rosszindulatú pletykákat, miközben a múlt árnyai sem hagyják nyugodni.
Szerettem a karakterében lezajló ingadozást, és azt, hogy sokakkal ellentétben nem felejtette el, honnan jött. Jamie - az első részhez képest - baromi jól elkapta a szorongó lány érzelemvilágát, mind gondolati, mind cselekedeti szinten. Erin ezúttal sokkalta érettebb személyiségként jelent meg, ami jócskán kihatott párkapcsolati életére is, tekintve hogy bár rózsaszín ködben lubickolt, és okosan vette az ellenségek által terjesztett pletykákat is, azért képes volt meglátni a fától az erdőt. Merthogy bizony ezúttal, tipikus második részes csavarként, a Westonnal való kapcsolata is megkérdőjeleződik egy-két meglepő fordulatnak hála.
Ami Westont illeti, számomra ő még mindig túl tökéletes - nyálasan. Tagadhatatlanul vannak aranyos pillanatai, mégsem érzem korához méltó viselkedésű, tökös srácnak. Inkább egy cuki kisfiú, aki a bátortalanságát könnyen képes leplezni mindenféle hülye indokkal.

Azonban fentebb említettem egy másik, erőteljes érzelmi vonalat, melyet az Alderman házaspár tragikus csodája képez.
Minden szürreális szappanoperaiság ellenére, az első részben olyan drámai fordulattal voltak kénytelenek szembesülni, amely egyáltalán nem kis dolog. Mindössze néhány nap alatt veszítették el sajátjuknak hitt lányukat, majd szembesültek vele, hogy valójában másvalaki gyermekét nevelték 18 éven át, míg az övék nyomorban tengette napjait.
Most tehát egyszerre kénytelenek gyászolni és ismeretséget kötni, valamint megszerettetni magukat egy effektív idegen lánnyal, aki minden igyekezetük ellenére, nehezen enged fel a társaságukban. Aldermanék tehát hiába nincsenek előtérben, mégis szívszorító látni, miként próbálnak otthont és szeretetet biztosítani Erinnek. Imádtam őket, a próbálkozásaikat, és a felszín alatt, gondosan palástolt gyászukat. Remek szülő karakterek.

Mindent egybevetve - noha közel sem tökéletes -, a Viharos szerelem sokkal realisztikusabb, szerethetőbb, élvezhetőbb, és jobban kidolgozottabb, mint elődje. Érezhető a történet- és stílusbeli fejlődés. Kíváncsian várom, miként alakul tovább Erin és Weston sorsa.

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Alderman szülők

Kedvenc jelenet: a naplóolvasás utáni családi jelenet

Negatívum: Weston gyávasága

Borító: 5/4,5

Nyereményjáték

Jamie McGuire tollából számos könyvet olvashatunk magyarul. A mostani játék ezért ehhez fog szorosan kapcsolódni. - Minden állomáson találtok egy idézetet, ami tartalmaz egy nevet, természetesen a név ki lesz pontozva. Nektek azt kell kitalálnotok, hogy melyik könyvből (pontos cím) származik az idézett szöveg és melyik név van kipontozva.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Idézet:
“– Most vallottad be. …. …… szerelmes! Most már mindent hallottam. – Vedd fel a fodros bugyidat, és indulhatunk!”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/11 Kelly és Lupi olvas
04/13 Dreamworld
04/15 CBooks
04/17 MFKata gondolatai
04/19 Deszy könyvajánlója
04/21 Insane Life

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Abbi Glines: Te vagy nekem a remény című regénye, a Sea Breeze sorozat harmadik kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Cage York és Eva Brooks cseppet sem zökkenőmentes történetét, melyet átitat a múlt fájdalma. Vajon mi lesz az erősebb: az álmok vagy a reményt hozó szerelem?

2016. április 7-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Abbi Glines: Te vagy nekem a remény

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617046
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Margitta Nóra

Fülszöveg:

Cage York egy jóképű baseballjátékos nagyravágyó tervekkel és reményekkel. Igazi vagány srác, aki imádja a nyüzsgő várost, a napfényt és a szép lányokat. Ám az álmai hamar szertefoszlanak. Egy ballépése miatt a hőn áhított karrier helyett Sea Breeze-től távol ragad egy farmon. Az izgalmas és pörgős hétköznapokat felváltja az egyhangúság. De Cage nem sokáig búslakodik, mert már odaérkezésekor felkelti az érdeklődését egy csinos barna lány.
Eva Brooks élete szinte mesébe illő volt. Mindig a kitűzött cél felé haladt, és el is érte azt. Szerelmével együtt tervezgették a jövőt. Ám egy nap levelet kap, melyben vőlegénye, Josh elbúcsúzik tőle… örökre.
A csalódott Cage és a megtört szívű Eva találkozása nem indul zökkenőmentesen. A lány, úgy tűnik, kezdetben utálja a fiút. Eva próbál bezárkózni, és megvédeni magát egy esetleges újabb csalódástól. De Cage nem adja fel, minden alkalmat megragad, hogy a lány közelében lehessen. És ahogy az idő halad, Eva is rájön, hogy mindketten új reményt adhatnak a másiknak. Végül az egymás iránt érzett szenvedély lassan minden kétségüket eloszlatja. De képesek lesznek végleg maguk mögött hagyni a múltat? És ami talán még fontosabb: le tudnak mondani terveikről, vágyaikról a szerelemért?

Saját véleményem:

Sokszor említettem már, hogy imádom Abbi Glines könnyed, fiatalos, limonádészerű regényeit, még úgyis, hogy tudom, nem tökéletesek. Amíg megkapom tőlük azt, amit ettől a műfajtól elvárok, nem érdekel, milyenek lehettek volna ha... Cage York esetében azonban elkövettem azt a hibát, hogy magasabbra emeltem a lécet.
Cage karakterében a második rész során rengeteg tüzet, szenvedélyt, s még annál is több kiaknázható lehetőséget láttam, arról nem is beszélve, hogy személyében adott volt egy ízig-vérig rosszfiú - ehhez pedig habként jött titkos country életstílus imádatom. Szóval mondjuk úgy, magamban sikerült egy baromi ütős sztorit kreálnom, amit sajnos végül nem kaptam meg. És az a helyzet, ha a szürreális vágyaimat ki is söpröm, Abbi Glines úgyis kicsit alulmúlta magát. No, nem vészesen, de azért igen. Végig az volt az érzésem, hogy meg akarta mutatni, Cage mennyire szenvedélyes, s emiatt az egész sztori túl hirtelen vált fülledtté.
Mielőtt azzal vádolna valaki, nem, nem vagyok prűd, ezzel az erotikus, már-már pattanásig feszült légkörrel sem lett volna bajom, ha a főszereplőhölgyemény nem olyan melléktörténetet hoz magával, amilyet.

Eva karaktere a sorozat előző két női főszereplőjéhez képest jóval felnőttebb problémával kénytelen megküzdeni. Sok-sok éves párkapcsolata egy napon tragikus fordulatot vesz, amikor is katona vőlegényéről az a hír érkezik, hogy megölték. A jövője egyetlen pillanat alatt foszlik semmivé, egyetlen, gyerekkori szerelme elvesztésével, amit érthető okokból képtelen feldolgozni. Hónapokkal az eset után is viseli még jegygyűrűjét, a vőlegénye ikertestvérén kívül egyetlen férfit sem enged a maga közelébe, és az amúgy is csendes, vidéki lány méginkább magába fordul.
Ebbe a szituációba csöppen bele, a rossz életű, nőfaló, piáló Cage, akit ittas vezetés miatt választás elé állít edzője. Vagy elbúcsúzik sportösztöndíjától, vagy az edző testvérének farmjára megy, egyfajta rehabilitációs tábor gyanánt - úgyhogy Cage a nyarat Eva apjának farmján tölti.
Alapnak tehát ott van a városi fekete bárány, a nők terén javíthatatlan Cage, akit kemény munkával igyekeznek megzabolázni "főnökei", és a gyászoló tiltott gyümölcs - mert hát a farmtulaj lánya érinthetetlen szabály itt is él -, akiknek a sok különbözőség miatt igencsak jó kis románcalap jut, melyet a vidéki hangulat tesz még egyedibbé.

Ha a történet jelentős részét nézem - műfajjal együtt -, akkor teljesen rendben van, simán kaphatna magasabb pontszámot. De.
De ahogy korábban említettem, Eva múltja olyan kemény témának bizonyult számomra, aminél nekem nem fért bele a gyors testi és lelki vágyódás egy idegen fiú iránt. Tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, amitől hiába akartam, nem tudtam megszabadulni. Olyan érzésem volt, mintha a PS. I Love You Holly-ját a temetés után abba a kis skót kocsmába dobtuk volna, mindenféle átmenet nélkül. Pedig volt köztes idő, csak az nekünk, olvasóknak kimaradt - és a szívfacsaró kezdés után ezért volt annyira hirtelen Eva fellángolása.
Ezt leszámítva abszolút minden a helyén volt. Eva szürkeségét tökéletesen ellensúlyozta Cage temperamentuma, a kémia több mint jól működött, a drámai fordulatok is beleillettek a történetbe, és ha nem is a tipikus farmeréletet, de a fiatalok számára ikonikus dolgokat érintettük (amennyiben most 18 karikás dolgokra gondoltok, úgy jó úton jártok).

Az eseményeket két szemszögből követhetjük, ami jót tesz a regénynek, hisz Eva nélkül csonka lenne ez a sztori, de az igazi húzóerő, nem meglepő módon Cage.
Cage nem pusztán öntörvényű szélvészként söpör végig mindenen, hanem egy igenis szépívű karakterfejlődésen is átesik. Vagy talán helyesebb azt mondanom, hogy Cage-dzsel együtt elindulunk egy úton, aminek a közepén találkozunk vele, és míg ő valóban fejlődik, addig mi meglátjuk benne azt, ami mindig is ott volt, csak mi nem ve(he)ttük észre.
És csak úgy mondom, hogy nyáron, a kemény meló közben igen meleg tud lenni... Van tó is... Eva sem fából van... de víz ide vagy oda, ha ez a két dilis fiatal összekerül, akkor ott mindenre lehet számítani, csak a lehűlésükre nem.

A Te vagy nekem a reménynek pedig van még egy szereplője, Cage mellbimbópiercingje. Komolyan mondom, az a piercing saját könyvet érdemelne! Én legalábbis rengeteget nevettem rajta, mert ahogy megláttam, eszembe jutott szegény Addam Bramich (a regény filmes adaptációjában ő alakítja majd Cage Yorkot), akiről hónapokkal korábban láttam egy videót, melyben Cage szerepének a kedvéért valóban megengedte, hogy átlőjék neki. Így mindahányszor felbukkant az a piercing, akarva-akaratlanul Addam jutott eszembe. De hozzáteszem, megértem, miért kellett valóban belövetnie, mert bizony jelentős szerepe van a kis testékszernek... Hogy mi, azt derítsétek ki Ti magatok!

Mindent egybevetve, habár Cage és Eva története nem érte el a maximumot, kellemesen kikapcsolt néhány órára. Abbi Glines stílusa még mindig nagyon üde, gördülékeny, egy laza kikapcsolódáshoz tökéletes. És már csak Cage piercingje miatt is megéri elolvasni.
Komolyabbra véve a szót, elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, ámde annál perzselőbb nyári románcokat, szeretnének virtuálisan kiszakadni a városok forgatagából, és helyette fejest ugrani Cage York oldalán egy szalmabálába vagy hűs tóba. S minthogy a sorozat kötetei drasztikusan nem függnek össze, önállóan is olvasható.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Cage, Cage piercingje

Kedvenc jelenet: a piercinges jelenetek

Negatívum: Eva gyors fellángolása

Borító: 5/3,5 (az eredeti kalapot imádtam, ez kicsit olyan Maci Lacis)

Képek a filmből

Nyereményjáték

Mostani játékunk során megismerkedünk a farmerélet legjellemzőbb kellékeivel és állataival. Minden állomáson találtok egy linket, melyet megnyitva egy puzzle-t kell kiraknotok, s az összeállt képen látható tárgy megnevezését vagy állat fajtáját be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ha minden állomást teljesítettetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A puzzle-t ide kattintva találod

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Kelly & Lupi olvas
04/09 CBooks
04/11 Deszy könyvajánlója
04/13 Angelika blogja
04/15 Dreamworld
04/17 Kristina blogja

A Maxim Kiadó hozza el nekünk Amy Ewing debütáló könyvét Az Ékkövet, mely egy újabb izgalmas disztópikus világba repít minket.
2016. április 16. és 26. között a Blogturné Klub segítségével megismerkedhettek Violet történetével, a bejegyzésekben sok érdekességet találtok még, illetve a nyereményjáték keretein belül 3 szerencsés meg is nyerheti a könyvet.

Amy Ewing: Az Ékkő

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617183
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.
Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Saját véleményem:

Idén tavasszal éppen nagy disztópia válságomat élem, melynek következtében vagy sehogy, vagy nagyon nehezen csúsznak le az ilyen műfajú könyvek - hiába imádom őket alapjáraton. Ebből kifolyólag, noha érdekelt a történet, állandóan arrébb tologattam, mígnem a vészesen közelítő turné miatt, rá nem kényszerültem az olvasására. Mindazonáltal Az Ékkő rögtön az első fejezettel megfogott, s a végéig el sem eresztett. Amikor akadt kósza két percem, már rögvest nyúltam is Szöszihez (a tabletemhez), hogy legalább néhány oldal erejéig újra elmerülhessek ebben a zord világban. Mert bizony hiába a csajos, divatos borító, ez egy érzelmileg nagyon kemény disztópia.
Tudom, hogy sokan a Párválasztóhoz hasonlítják, s a palotai élet és a szép ruhák tekintetében valóban hasonlítanak is, ám Amy Ewing története sokkal közelebb áll az Éhezők viadala és a Hervadás keverékéhez.

A történet központi színtere a Magányos Város, mely öt körre tagolt, fallal határolt sziget. Mindegyik körgyűrűben más életszínvonalon élnek az emberek, s más feladatot látnak el. A három külső körben a munkásosztály él, rájuk a szegénység a legjellemzőbb, míg a két belsőben a jólét, a gazdagság és a hatalom az úr. Ámde hiába a pénz, a Bank és Ékkő úrnői, grófnői és hercegnői képtelenek egészséges gyermekeket a világra hozni, így szükségük van béranyákra, akiket helyetteseknek hívnak. A dolog csattanója, hogy a megfelelő, mágiával rendelkező lányok pusztán a legszegényebb kerületben jönnek világra.
A Lápon minden nővé érett kislányt megvizsgálnak, s amennyiben rendelkezik a megfelelő tehetségekkel, egy Átmeneti Intézménybe kerül, ahol évek során kitanulja a helyettesség mibenlétét; majd ha megérett a feladatra, egy évenként megrendezett, Ékkőbeli aukción eladják a magas rangú asszonyok valamelyikének.
Violet, a főszereplőnk is egy olyan, helyettesnek született lány, akit épp a legfrissebb aukcióra szánnak, ráadásul igen tehetséges is. A 190 és 200 közé besorolt lányokat a leghatalmasabb házak asszonyai elé citálják, Violet pedig 197-es besorolást kap.

A cselekmény központi eleme a helyettesség, s Violet révén ezt a témát igen alaposan körbe is járjuk. Ám mivel egy státusz az, amire a kötet épül, egy effektív lassú lefolyású regényről beszélhetünk, melyben a dráma, a kegyetlenség, a hatalom, az emberi élet semmibevétele, és a hatalmi harc kerül fókuszba. A szerző gördülékeny stílusa azonban kellően ellensúlyozza a lassan formálódó történetszálakat, olyannyira, hogy ötven-hatvan, nagyjából a semmiről szóló oldalak is úgy röppennek el, mintha csak két-három oldalak lettek volna. És ha cselekedetbeli előrelépés nem is mindig történik, az érzelmi rész kitölti az űrt.
Őszintén bevallom, nem számítottam arra, hogy Az Ékkő ennyire mélyen letaglóz és megérint majd, de Violet karaktere és narrációja olyan erősre sikeredett, hogy képes volt velem elhitetni, megértetni és átéreztetni azt, amin a helyettes lányok átesnek. Szörnyű volt látni, hogy a saját élettől megfosztott lányokat csak úgy adják-veszik, nem törődve azzal, hogy elszakítják-e őket a családjuktól vagy bármi mástól. S mindezt miért? Hogy habos-babos ruhába öltöztetve, luxuskörülmények között, állatként bánjanak velük, pórázra kössék őket, kérkedjenek tehetségükkel, végül pedig húsvér kívánságteljesítő babagyárat csináljanak belőlük. Mert bizony a helyettesítő feladata az, hogy a rendelésben leadott külső és belső tulajdonságokat, mágiája révén kifejlessze a piciben, függetlenül attól, ő eközben milyen kínokat él át.
Az egész helyzet egyszerre hátborzongató, fájdalmas és elképesztően zseniális ötlet. Mintha a szerző fricskát mutatna vele a sok álomszerű, túlidealizált történetnek. Hisz, ha nem is pont így, de a Magányos Város nézetei, szabályai, vagy állapotai a mi világunkban is megtalálhatóak.

Természetesen azért van egy kis izgalom is a történetben. Egyrészt a háttérben elindul egy mentési akció; a királyi család eunuch udvarhölgye (aki olyan mintha Cinnát és Lord Varyst összemixelték volna) menekülési lehetőséget kínál Violetnek - lehet izgulni, vajon sikerül-e -, másrészt pedig az űrnők egymással való csatározása is rengeteg meglepő fordulatot produkál.
És ugyan ki mások kerülnének kereszttűzbe, mint a helyettesek? Minden úrnő azon van, hogy az ő helyettese szüljön előbb kislányt, akit majd eljegyezhetnek a királyi család fiával - nem rettenve el az eszközök színes palettájától a szent cél érdekében. (Itt jön be az Éhezők Viadala hatás, hogy ki mit tesz meg azért, hogy az ő helyettese kerüljön előnybe.)

Ám Az Ékkő nem lenne az, ami Violet nélkül. Erős, jól kidolgozott hősnő; tökéletes példája annak, hogy egy lánynak nem feltétlenül kell badassnek lennie ahhoz, hogy szerethető, becsülendő és kemény legyen
Szeretnék róla többet is mondani, csakhogy percek óta ülök, bepötyögök néhány betűt, majd újra és újra törlöm, mert sajnos a szavak kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy elmeséljem, milyen is ő, mennyire csodálatos. De higgyétek el, az egyik legjobb főszereplő, akivel manapság találkoztam. Nagyon emberi, könnyű vele azonosulni, mégis... Több.
A karakterében rejlő erősséget már csak az is alátámasztja, hogy a romantikus szálat hozó - és az egyébként szintén érdekes és sokkoló múlttal rendelkező - Ash vonzerejét simán elnyomja.

Mindent összegezve, csak ajánlani tudom ezt a könyvet a disztópia szerelmeseinek. Az Ékkő egy gondosan felépített, lassú ívű, szívszorító történet, erős női főszereplővel a középpontban. Nem mindennapi témát dolgoz fel, nagy merészséggel, gördülékeny, olvasmányos stílusban.
Azt viszont jó, ha tudjátok: orbitális függővége van! Amolyan falkaparós, ide vele, de most azonnal típusú.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Violet, Annabelle, Raven, Lucien

Kedvenc jelenet: Violet csellózása, és a szerelmi vallomás

Negatívum:-

Borító: 5/3

Magányos Város térképe

Nyereményjáték

A mostani játékunkban az elit házak asszonyainak nevét keressük, akik megveszik a helyettes lányokat, hogy azok gyereket szüljenek nekik. Segítségül megadtunk egy képet és a bejegyzés szövegében kiemelt betűkkel is találtok.Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/16 Dreamworld
04/18 CBooks
04/20 Media Addict
04/22 Deszy könyvajánlója
04/24 MFKata gondolatai
04/26 Kelly & Lupi olvas

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Kendall Kurper: A tenger boszorkánya című könyvét, melyben Avery Roe misztikummal, varázslattal és szerelemmel átszőtt története elevenedik meg.

Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616292
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

A 16 éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is.
Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Saját véleményem:

Sokat gondolkoztam azon, mit és hogyan írjak erről a könyvről, minthogy A tenger boszorkánya nem egy átlagos regény. Nem lehet csak úgy lekapni a polcról és végigpörgetni. Nem. Kell hozzá megfelelő hangulat, lelkiállapot, hajlam és idő, ellenkező esetben elsiklotok egymás mellett anélkül, hogy valóban, érzelmileg érintkeznétek.
Avery történetét lélekben meg kell élni, és ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
Az egész sztoriról elmondható, hogy rettentően depresszív, melankolikus hangulatú Mintha azzal, hogy kinyitnád a fedlapot, körülvenne egy szomorúság buborék - amivel nincs baj, ha olyan lelkiállapotban vagy, hogy kibírod a tömény mélabút.
És itt jön be a képbe a saját dilemmám, ugyanis jelenlegi életszakaszomban a fájdalom, a szenvedés és a letargia mind-mind olyan érzelem, amiből bőven kijut egyéb fronton, máshonnan meg már nehezen viselem el. Ebből kifolyólag sajnos nem tudtam úgy megélni a Roe boszorkányok történetét, mint ahogy kellett- és szerettem volna, mégis, racionálisan láttam, éreztem az értékeit. Egyszer, ha picit lecsendesedett körülöttem a világ, mindenképp szeretném újra, teljes szívvel elolvasni - és nem kizárt, hogy születik róla mégegy bejegyzés - , most pedig félig a saját élményeimet, félig a racionális tapasztalataimat ötvözve szeretnék nektek mesélni róla.

Egészében nézve egy lassú lefolyású történetről beszélhetünk, tele gyönyörű, képszerű, érzékletes leírásokkal - a könyv első feje pedig kifejezetten ezt a vonalat erősíti. Mielőtt valóban belecsöppennénk a tényleges események hálójába, a szerző gondosan bemutatja számunkra a Prince-szigetet, az ottani életet, a szokásokat, a bálnavadászat hagyományát, a mágia mindennapi jelenlétét, és magukat a címszerepet játszó, Roe boszorkányokat. A legfiatalabb boszorkánypalánta, Avery narrációjában egészen messze nyúlóan ismerhetjük meg a család történetét és fontosságát a sziget lakói számára. Tudniillik a 19. század közepi, pontosvessző alakú Prince-szigeten minden a korabeli bálnavadászat köré összpontosult, ebből fakadóan a tengerészek, a szerelmes ifjak és hátrahagyott családok előszeretettel folyamodtak mágikus erősítésekhez, amit a hely egyetlen boszorkánya meg is adhatott nekik.

A tenger boszorkányát erőteljesen átitatja a mágia, ami a korral, a hangulattal és minden egyéb körülménnyel párosulva teljes mértékben hihetően fonódik egybe a mindennapi élettel - indifferens, hiszünk-e benne vagy sem. Nincs abban semmi szürreális, hogy hajósok kérnek jó szelet, védelmet bálnatámadás ellen, mint ahogy a szerelmi kötéseket alkalmazó talizmánokban sem - hisz egy hónapokra kihajózó férfi számára nincs más remény azt illetően, hogy szerelme ne csalja meg, mint egy vékony kis karperec hajfonatból. Valódi hatásukat pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Roe boszorkányok szédületes nagyságú erejét alátámasztó, egyes esetekben félelmetes jelenetsorok Szóval, ha valódi mágiát, boszorkánykodást szeretnétek látni, azt itt bőven megkapjátok.
Ám mint fentebb említettem, a szerző hosszan elnyújtva vezeti be olvasóját ebbe az egyedi, borongós, balsejtelemmel átitatott világba. És itt most ne öt-tíz-húsz oldalakra gondoljatok, annál jóval többre.
Miközben Avery újra és újra elismétli, mennyire szeretne nagyanyja helyébe lépni, amolyan dokumentumfilmszerűen, lépésről-lépésre kapunk többet a szigetből, és mindenből, ami és aki vele kapcsolatos. Többek között emiatt kell hozzá idő és hangulat, ellenkező esetben igencsak száraznak és szenvedősnek hathat az, ami alapjáraton nem az. Főleg, hogy a Prince-sziget alaptartozéka a letargikus hangulat. Azonban enélkül az ismertető nélkül a későbbiek nem lehetnének olyanok, amilyenek.

Magáról a történetről nem sokat beszélnék, a fülszöveg jelen esetben tökéletesen összefoglalja a történések azon részét, melyről nyugodt szívvel lehetne beszélni. Azt azonban mindenképp szeretném megemlíteni, hogy látszik, Kendall Kulper mennyire alapos kutatómunkát végzett a korral és a bálnavadászattal kapcsolatban. Elnyomva a bennem sikítozó állatvédőt, be kell ismernem, hogy egy ifjúsági olvasmányban igencsak bátor húzás volt ilyen mélységig bevonni ezt az ősi - akkoriban még egészen mást jelentő - szakmát, életstílust a történetbe.
És bár alapjáraton, a szereplők korából adódóan ez valóban egy ifjúsági könyv lenne, mégsem csak nekik szól, hiszen annyira érett, komoly, más, mint az átlag, hogy korosztálytól függetlenül bárkinek, akit érdekel a mágia, a bús hangulatú sziget, és a romantika, szívből ajánlom.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy rengeteget beszéltem a hangulatról, a mágia szerepéről, illetve a szigetről, míg a szereplőkről szinte semmit. Ennek igen egyszerű az oka. Egyfelől - és főként ezen van a hangsúly - ez egy olyan történet, ahol véleményem szerint sokkal fontosabb a körítés, mint a történetszál, vagy a karakterek (persze azért a karakterdrámák egyáltalán nem elhanyagolhatóak!), másfelől bármennyire is megérintett Avery vagy Tane, nem sikerült olyan módon köteléket kötnöm velük, ahogyan általában.

Mindent egybevetve az idei éven egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt. Ha bírjátok a különleges, lassú lefolyású sztorikat, érdekel titeket a bálnavadászat és az ősi, természeti mágia, akkor mindenképpen olvassátok el A tenger boszorkányát. De jó tanácsként fogadjátok el, tényleg csak akkor emeljétek le a polcotokról, amikor érzelmileg be tudjátok fogadni, és tudtok neki időt adni, hogy leülepedjen.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: Roe nagyi és a pici Avery első szélcsomózása

Negatívum:-

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Avery szerelme Tane, a Csendes-óceán egyik szigetéről származik, ahol a tetoválás ősi hagyománynak számít, és mágikus jelentőséggel bír. A játékunkban minden állomáson találtok egy szimbólumot, és a hozzá tartozó jelentést kell összeállítanotok a kiemelt betűk segítségével végül pedig ezt a szót kell beírnotok a rafflecopter doboz vonatkozó sorába.

Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly és Lupi olvas
04/15 MFKata gondolatai
04/18 Deszy könyvajánlója
04/19 Dreamworld

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laure: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Estelle Laure: Tomboló fény

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616742
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Őri Pélter

Fülszöveg:

Hol van a remény, mikor magadra maradsz, és egyedül kell megküzdened a világgal? Mi adhat erőt, mikor nem csak saját magadért, hanem szeretteid helyett is neked kell harcolni?
Lucille és Wren édesanyja két hétre elutazott. De ahogy telnek a napok, szembesülniük kell vele, hogy a két hét valójában örökre szól. Apjuk már régen elhagyta őket, így magukra vannak utalva. Kevés pénzük hamar elfogy, így a nagyobbik lány, Lucille elkezd munkát keresni, amiben két barátja, Digby és Eden segítenek neki. Ahogy múlik az idő, a remény egyre halványodik a lányokban, hogy sorsuk jobbra fordul. Lucille egyetlen mentsvára a Digby iránt érzett ártatlan szerelem, mely úgy tűnik, beteljesületlen marad, hisz a fiúnak van barátnője. De ez az érzés sem könnyíti a terheit, hisz egyedül kell gondoskodnia magáról és a húgáról. Mikor már a kétségbeesés kezdi felőrölni őket, megtörténik a csoda. Felbukkan az életükben egy titokzatos jótevő.

Saját véleményem:

A Tomboló fény olyan, mintha Jennifer E. Smithés David Levithanösszefogott volna egy közös regény erejéig. Picit elvont, tele van hétköznapi életigazságokkal, és úgy szól valamiről, hogy közben mégsem szól semmiről.
Ez a történet nem egy édes-habos romantikus sztori, nincsenek benne gonosz boszorkányok, ártani akaró drámakirálynők, mégcsak fájdalmas titkok se. Itt csak az élet van. Pontosabban annak egy kiragadott szeletkéje. Ebből adódóan a mű felépítése igazán egyedinek mondható. Nem is igazán tudom, mikor olvastam utoljára - ha egyáltalán olvastam valaha - olyan könyvet, ahol a tényleges cselekményt a mindennapi gondok jelentették, és úgy ért volna véget, mintha csak én, az olvasó, elköltöztem volna egy másik országba.
Miután befejeztem az olvasást, "Ez most komoly?!"fejet vágtam, rettentően dühös voltam az írónőre, hogy bár bizonyos dolgokra kaptam választ, de végeredményben ugyanott álltam, mint a legelső szó esetében. Aztán ahogy leülepedtek az élményeim, rájöttem, hogy Estelle Laure-t utálhatom, ahogy csak akarom, de ő a valóságot adta nekem, és sajnos bizonyos kérdésekre a hétköznapi élet során sincsenek válaszok. A regény során én pusztán egy turista voltam, aki a "nyaralása" alatt bekapcsolódhatott egy kis közösség életébe, de aztán pakolnia kellett, hogy hazatérjen.

De hogy valóban miről is szól a mű? Két fiatal lány kitartásáról, és arról, hogy a fény mindig ott van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk az ablakot, hogy meglássuk és ránk ragyoghasson.
Kevésbé burkoltan pedig:

A 17 éves Lucille és a 9 éves húga, Wren egyik napról a másikra egyedül marad. Édesapjuk egy számukra ismeretlen szanatóriumban dekkol, míg édesanyjuk útra kel, hogy összeszedje magát, mondván, hamarosan hazatér. Csakhogy hiába telnek a napok, a nő nem bukkan fel, nem keresi lányait. Ellenben a számlák gyűlnek, a hűtő ürül, és a város lakói számára is egyre feltűnőbbé válik a két fiatal magánya. Lucille-nek tehát tennie kell valamit, ha nem akarja felhívni magukra a gyámhatóság figyelmét, és nem éhen halni sem szeretnének.
A történet tehát lényegében arról szól, hogy Lucille, a csendes, kissé zárkózott természetű kamaszlány miként tör ki a korlátai közül, hogy sutba vágva gátlásosságát, munkát szerezzen, s felnőtteket megszégyenítő módon tegyen tanúbizonyságot a testvéri kötelék elszakíthatatlanságáról, miközben saját, legjobb barátnős, fiús, kamaszkori problémával is meg kell küzdenie.

Estelle Laure, ha kicsit felnagyítva is, de remek témákat piszkált meg, s vetett fel - bizonyos esetekben hagyva, hogy az olvasó magától jöjjön rá a szituációban rejlő üzenetre. Szerettem elmerülni a lányok életében, és csak úgy, minden, az adottnál nagyobb gond nélkül sodródni az árral. Kifejezetten üdítő volt, hogy hősnőnk nem akarta megváltani a világot, nem jajongott a sérelmei miatt, hanem abszolút hétköznapi módon megélte őket, és amin csak tudott, megpróbált felülkerekedni. Problémákból pedig azért bőven kijutott szegény Lucille-nek, minthogy a családi gondok mellett sikerült belezúgnia legjobb barátnője ikertestvérébe, aki bár nem volt szabad, mégis viszonozta a lány érzelmeit.
Picit elcsépelt, sablonos húzásról beszélhetünk, hiszen megannyi regénnyel találkozhatunk, melyben ehhez hasonló fordulat ékelődött barátságok közé, mégis, a románc(ocska) része képes volt újat mutatni.
Számomra kifejezetten tetszett, hogy Lucille és Digby fellángolása nem akart több lenni, mint ami. Végeredménytől függetlenül teljesen reálisan járta körbe a tinédzser szerelem minden velejáróját, anélkül, hogy örök szerelmet ígért volna.

Ami viszont kevésbé tetszett, az a kidolgozás és a gyors ütemű befejezés. Tény és való, könnyen olvasható, gördülékeny történet, nekem mégis túl egyszerű volt a szöveg. Nem sikerült átélnem az olvasottakat, és a szereplők sem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint egyébként szoktak. Persze ettől eltekintve tartalmilag elérte, amit kellett, csak az a picike szikra hiányzott a maximumhoz.
Mindent egybevetve, a Tomboló fény egy könnyed kis történet, gondolatébresztő üzenettel. Elsősorban David Levithan és Jennifer E. Smith rajongóknak ajánlom.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Wren

Kedvenc jelenet: Lucille munkahelyi jelenetei

Negatívum:összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Lucille húga Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/17 Media Addict
04/19 Deszy könyvajánlója
04/21 Dreamworld
04/23 Kelly és Lupi olvas

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Anna Banks Neptun című regénye, a Szirénia öröksége-trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Emma és Galén utolsó, sorsdöntő kalandját, melyben szirének és félvérek csapnak össze, miközben a fiatalok kapcsolata is megkérdőjeleződik.

2016. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Anna Banks: Neptun

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617282
Oldalszám: 354 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galénnak együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak el egy Neptun nevű kisvárosba.
Neptun otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galén nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
A Szirénia öröksége-trilógia lenyűgöző befejezésében Anna Banks még több akcióval és romantikával hozza izgalomba olvasóit.

Saját véleményem:

Nem fogok szépíteni, vegyes érzelmek keringenek bennem a sorozat befejezésével, és úgy unblock a Neptunnal kapcsolatban. Egyrészt jó volt még egy picikét Emmáékkal lenni, másrészt az új szirén szál is érdekes problémákat vetett fel, mégsem mondhatnám azt, hogy boldog vagyok.
A Triton végén effektív kaptunk egy többé-kevésbé lezárt befejezést, ahol persze maradtak megválaszolatlan kérdések, de közel sem akkorák, amiket egy rajongó fantáziája ne tudott volna kitoldani. Ezek után viszont jött a Neptun, s olyasmi dolgokat hozott be, melyeknek köszönhetően a könyv feléig az járt a fejemben, Anna Banksnek nem kellett volna megírnia az utolsó kötetet. A történet végére ezen gondolatom annyiban ugyan módosult, hogy nem így, nem befejezésként kellett volna megjelennie, minek által az édesvízi szirének és félvérek akkora horderejű témát alkottak, mely bőven megért volna komolyabb és hosszabb kifejtést is.
Szóval igen, dühös vagyok Anna Banksre, ugyanis volt két nagyon jó sztorija, amik, ha nem is oltották ki egymást, de bumm helyett csak egy kis pukkanásként szóltak; ráadásul a végén ott maradtam egy rahedli megválaszolatlan, elvarratlan és tisztázatlan szállal - melyekre már soha nem is lesz magyarázatom. Nem mondom, hogy ha tudom, mi vár rám, nem olvasom el a Neptunt, ám az biztos, hogy a Triton, plusz a harmadik regény epilógusával sokkal kerekebb lett volna a fejemben Galén, Emma és a többiek sorsa.

A Triton végén Emma viszonylagos elfogadása, valamint Rachel halála után Galénék fejében megfogant egy túra ötlete, mely a kikapcsolódást, felejtést és a gondtalan lazulást segítette volna elő. Nos, a Neptun kezdetén ezen a nyomvonalon haladunk tovább, annyi tereléssel, hogy Antonisz javaslatára Emma picit más tájegységek felé irányítja párját. Arra azonban egyikük sem számít, hogy az óceántól távol, egy erdők és hegyek határolta vidéken szirénektől és félvérektől hemzsegő kisvárosba botlanak, pedig Neptun az édesvízi szirén leszármazottak paradicsoma. Az itt élők, legyenek telivérek vagy félvérek, minden fenntartás nélkül elfogadják egymást, békében, harmóniában élnek együtt és az emberekkel, hétköznapi munkákat végezve. De minthogy egy ifjúsági történetről beszélünk, természetesen kis hőseink mellé egy korukbeli, izmos, jóképű srác szegődik idegenvezetőként, aki Emmához hasonlóan félvér.
Neptun városának, valamint Reednek a felbukkanásával pedig egyből két, felettébb érdekes és húsbavágó kérdés is felmerül. Egyfelől ott van az új közösséggel együtt járó tengernyi újdonság, mind emberi, mind politikai fronton, másfelől pedig megjelenik a félvér, szárazföldön élő Reed, aki a normális élet lehetőségével egy egészen új választást kínál a lány számára.

Az a faramuci helyzet, hogy Reedet és az általa képviselt unásig elcsépelt szerelmi szálat, ami kötelezően a szilárdat hivatott megingatni, utáltam. Szabályosan rosszul voltam tőle. De! Minden sablonalapja ellenére a srác által kínált újfajta opció ebben a közegben több mint életszerű, és nagyon is reális megoldás volt.
Hiába imádom Galént, hiába drukkoltam neki, mégis örülök, hogy Anna Banks ennyire valósan ábrázolta az elköteleződéssel járó dilemmákat. A való életben is nagy szó fiatalon egy egész életre elköteleződni úgy, hogy nem ismertünk még más utat, hát még úgy, ha az ember lányának a normalitás és a természetfeletti élet között kell döntenie. Merthogy Emmának Galén oldalán nem kisebb dolgokat kell mérlegelnie, mint azt, hogy kösse-e párját a szárazföldhöz, és önző módon, a saját boldogsága miatt fogadtassa el vele azt, hogy idő előtt elveszíti őt, aki így hamarabb öregszik, vagy magát kényszerítse az óceánba csak azért, hogy megfojtva ugyan, de hosszabb ideig legyenek együtt. És ez az a szituáció, amibe Reed mentőkézként beletenyerel.
Nem azt mondom, hogy örülök az erőltetett szerelmi háromszögnek, mert nem - Reed ráadásul annyira tenyérbemászó, hogy brr -, de a srác háttérhatása mindenképp okos és valós húzás volt a szerző részéről.

A harmadik kötet java elsősorban az örökéletű elköteleződéssel járó dilemmák feltérképezése köré összpontosul, Neptun városa mégsem elhanyagolható.
Bevallom, sokáig nem igazán láttam, az írónő mit is akar kezdeni ezzel az új világgal, mert bár ott volt, láttunk ezt-azt belőle, történtek is meglepő dolgok, de valahogy mégsem akart előbújni a tényleges probléma. Persze lehetett sejteni, hogy Neptun nem csak egy cuki város, ami a hősnőt drámai helyzetbe sodorja, mert hát azért a túszdráma és krimi szál nem ezt sugallta, de a valós mozgatórugók elég lassan mutatkoztak meg. Amikor viszont elkezdtek szivárogni az infók, egy egészen érdekes, sok diplomáciai kérdést felvető, politikai ügy bontakozott ki. Azon a ponton szinte habzsoltam az oldalakat (mindez kb 150-200 oldalt jelent, tehát azért nagy baj nincs), alig vártam, hogy a mini, fejezetvégi cliffhangerek után még többet tudjak meg. Sőt, maga a cselekmény is rettentő akciódúsra sikeredett. A kezdeti lézengés után egész komoly, s nem mellesleg pörgős történet öltött alakot, tele titokkal, melyek sok korábbi eseményt egészen új jelentéssel ruháztak fel.

Ami a szereplőket illeti, még mindig Galén az, aki magára vonja a figyelmet (bár az első néhány fejezetben - nem tudom, a fordítás végett vagy eleve is gyengébb a szöveg -, falra másztam a srác fejezeteinek stílusától, ám szerencsére hamar megjavult a dolog, és onnantól élvezhettem a megszokott Galén hangot), míg Emma teszi a dolgát és megfelel a hajszínéhez köthető sztereotípiáknak (azért halkan megjegyzem, vannak fejlődésre utaló pillanatai; na meg a humora az még mindig a régi).
Galén nem csupán egy helyes pofi, annál jóval több. Szirénsége és az emberekhez kötődő viszonya miatt az átlagos könyves álompasiktól eltérően egy igazán egyedi színfolt. Imádom a tengeri poénjait, a másfajta nézeteit, a félétkenységből adódó belső monológjaitól meg egyenesen kész vagyok! Kicsit olyan ő, mint egy más tájról érkező, (számunkra) tájszólással beszélő idegen, aki különleges szavajárásával megmosolyogtat, mégis új élményt ad.

Összességében tehát a Neptun egy érdekes témák sorát felvető, igen esemény- és akciódús kötet, mely sajnos - vagy sem - az érzelmi rész oltárán áldozva, nem teljesen aknázza ki a lehetőségeit. És ha a befejezéssel nem is vagyok maradéktalanul elégedett, annak nagyon örülök, hogy megismerhettem Galénék világát. Magát a sorozatot szívből ajánlom minden szirén rajongónak, izgalmas, hiánypótló trilógia a hazai piacon.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Raína, Galén

Kedvenc jelenet: Epilógus

Negatívum: elvarratlanságés az összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nem lesz nehéz dolgotok, ha olvastátok a korábbi köteteket.
A sorozattal kapcsolatos helyszínek, tárgyak, és szereplők neveinek betűit összekevertük, nektek pedig helyes sorrendbe kell raknotok, majd a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ezt mindegyik állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Neptun példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejtenek az összekevert betűk?
TÁLIGÓ

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/21 CBooks
04/22 Kelly & Lupi olvas
04/23 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld
04/25 MFKata gondolatai

A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Brigid Kemmerer Spirit - Szellem című regénye, az Elementálok sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Hunter történetét, melyben a sokat tapasztalt fiúnak újra kockáztatnia kell. Sérelmeit félretéve megbízik társaiban, vagy vállalja a nyomában járó veszélyt? A döntés rajta áll!

2016. április 19-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Brigid Kemmerer: Spirit - Szellem

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995174
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszöveg:

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem.
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit. Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…

Saját véleményem:

Hunter könyvére az első kötetben való felbukkanása óta vártam. Kíváncsi voltam, mi rejtőzhet egy ennyire önellentétben álló srác gondolatvilágában, hiszen vad külseje közel sem tükrözte személyiségét. Szóval számomra Hunter egy óriási, felfedezésre váró kérdőjel volt.
Igen ám, de olvasás előtt, kezemben a tablettel jöttem rá, hogy oké, hogy az apró, személyiségjegyeket érintő dolgokra és két-három tettére emlékszem, de a hosszú várakozás alatt totálisan elfelejtettem, miért is gyűlölik szegénykémet annyira a Merrick tesók. Brigid Kemmerer azonban nem állt le magyarázgatni, mi hogy volt korábban, hanem egyből a lovak közé csapott, és inkább apró, nüansznyi utalásokat dugott el itt-ott, melyekből nagyjából a könyv felére kisakkozhattam, mi is volt a nagy elfordulás oka.

A Spirit két részre bontható. A könyv második fele pörgősebb, míg az első lassabb lefolyású, eseménytelen, többnyire Hunter magányosságára épül. Ebben megismerkedhetünk Hunterrel, dagonyázhatunk a feje felett összecsapó fellegek lecsapódásában, valamint többé-kevésbé feltérképezhetjük új hősnőnket is.
Kate első pillanattól fogva egy nagyon badass, magabiztos, csípős nyelvű csaj, aki felettesével együtt nem kisebb céllal érkezik a városba, minthogy végezzen a Merrick fiúkkal. Küldetése értelmében be kell épülnie a suliba, ahol a srácok közelébe kell férkőznie, hogy kitapasztalja szokásaikat, és felmérje a terepet a feladat végrehajtása előtt. Csakhogy közben összefut Hunterrel is, aki munka- és magánéleti téren is felkelti figyelmét.
Kate karaktere új szín a sorozat életében. Az eddigi lányoktól eltérően abszolút tisztában van képességeivel, olyannyira, hogy az őrzőség szellemében nevelkedve nem retten vissza a gyilkolás gondolatától sem. Mindennek ellenére, sokáig elég steril marad az olvasó számára. Nehéz komolyabb érzéseket társítani hozzá, mivel az alapvető dolgokon kívül vajmi kevés derül ki róla. Vagy ha már itt tartunk, úgy unblock a Silverrel való küldetéséről is.

Amiből viszont annál többet kapunk, az Hunter. Pontosabban Hunter lelki gyötrelmei. Szinte kétszáz oldalon keresztül olvashatunk a szenvedéséről, ami meglepő módon egyáltalán nem unalmas vagy gyötrelmes. (Jó, nem mondom, hogy amikor huszonhatodszor is elismételtük, hogy nincs senkije, csak magára számíthat, nem forgattam a szememet, de alapvetően a szerzőnek sikerült nagyon emberien ábrázolnia a srác kínlódását, amit a gördülékeny stílus még emészthetőbbé tett.)
Szegénykémnek most nagyon összejön minden. A Merrick fiúk haragszanak rá, Calla azzal fenyegeti, ha nem hívja az őrzőket a városba, felgyújtja az egészet, ráadásul vaskalapos - és igencsak unszimpatikus - nagyapja is kiteszi a szűrét, miközben édesanyja meg sem szólal. Mi több, Calla az iskolában is kényes szituációkba sodorja, melyek nem kicsit tépázzák meg lelkét.
Van olyan, amikor az élet összejön, egyik baj éri a másikat, és Hunter éppen egy ilyen időszakot él át, teljesen reális megnyilvánulásokkal, gondolatokkal ötvözve. A magány és a fájdalom pedig magával hozza a bizalmatlanságot. Hiába nyúlnak felé mentőkezek, akarva-akaratlanul is szárba szökken benne a gyanakvás szikrája, mely ebben az esetben nagyon jó kis táptalajt biztosít a háttérben alakulgató bonyodalmaknak.

Én a magam részéről nagyon szerettem Huntert, és valószínűleg a hasonlóságunk miatt könnyen tudtam azonosulni a benne végbemenő folyamatokkal. De úgy gondolom, aki kicsit is nyitott az érzékenyebb érzésvilágú emberek felé, annak is menni fog. Arról nem is beszélve, hogy egészen más egy fiút látni szenvedni, mint egy lányt. (És itt megjegyezném, a szenvedés nem egyenlő a hisztivel!)
Ám Kate pont emiatt illik annyira Hunterhez. Azt a talpraesettséget viszi bele kettejük kapcsolatába, ami felkorbácsolja a srácot és helyre pofozgatja.
Esetükben külön kiemelném az sms-es szokásukat, ami újfent egyedi újdonsága a sorozatnak. Hunter és Kate élő interaktus helyett inkább frappáns kis sms-ek révén kerül közel egymáshoz. Az üzeneteik pedig amellett, hogy irtó viccesek, nagyon bensőséges hangulatúak. Mintha csak ebben a formában lehetnének önmaguk - hogy ez miért fontos, megértitek, ha elolvassátok a könyvet.

A történet második fele, kábé az óriáskerekes jelenettől kezdve jobban felpörög, és a sakktábla felállása is átrendeződik - Silver és Kate előtérbe lép. A hogyanokra nem térnék ki, viszont ez a kötet más téren is újító önmagához és a műfajhoz képest is. Brigid Kemmerer olyan csavarral áll elő, melyre valószínűleg senki nem számítana. Nem mondhatnám, hogy örülök annak, ami történt, de azt készséggel aláírom, hogy azonkívül, hogy meglepő, bátor és merész is.

Végül, de nem utolsó sorban még muszáj kitérnem a sorozat alapköveire, a Merrick fiúkra, mivel ők ugye nélkülözhetetlen "kellékek". Bennük az a jó, hogy nincs két olyan rész, ahol egyformán viselkednének; mindig egy kicsit mások, kiszámíthatatlanok, mégsem lehet őket nem szeretni. Imádom az összetartásukat, a hevességüket, a fiú falka lenyomatukat, és a bolondságukat. Mentalitásuk nélkül nem lenne az a sorozat, ami. Most viszont Michael az, aki kiemelkedik a sorból, s apafiguraként Hunter pártjára áll. Ha néha hűvösen is, de nagyon megható módon veszi oltalmába az önmagával és a külvilággal is háborúban álló srácot.

Mindent egybevetve, a Spirit ugyan nem éri el a második rész színvonalát, mindazonáltal a Stormot bőségesen felülmúlja. A sorozat rajongói biztosan nem fognak csalódni benne - főként, ha szeretik a CW sorozatokat (bocs, Kate!). Sok szempontból formabontó, kicsit szomorkás hangulatú, mégis merész. Az állatbarátok pedig végre olyan könyvet foghatnak kezükbe, ahol a kutya nem háttérelem, hanem extra érzelmi töltet.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Hunter, Michael, Gabriel, Casper

Kedvenc jelenet: óriáskerekes

Negatívum: Hunter nagyapja

Borító: 5/5

Playlist

1) fun - Some Nights

2) Philip Phillips - Home

3) Train - 50 Ways to Say Goodbye

4) Pink - Blow Me (One Last Kiss)

5) Gym Class Heroes feat. Ryan Tedder - The Fighter

6) Cupid - Cupid Shuffle

7) Demi Lovato - Give Your Heart a Break

8) Swedish House Mafia - Don’t You Worry Child

9) Florence + the Machine - Shake It Out

10) Tristan Prettyman - My Oh My

Nyereményjáték

Hunter legjobb barátja a kutyája, Casper, aki hűségesen követi mindenhova, és nem fél megvédeni gazdáját, ha bajba kerülne. A mostani turnéban is fontos szerepet játszanak a kutyák, nincs más dolgotok, mint a kép alapján kitalálni, hogy hívják a képen szereplő kutyát, és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/19 Bibliotheca Fummie
04/21 Deszy könyvajánlója
04/24 Insane Life
04/26 Dreamworld
04/27 Media Addict

A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg Samantha Young legújabb könyve, az Into the Deep - Mély víz. Charlie és Jake szerelme lángolt, ám sajnos véget ért. Véletlen folytán ismét találkoznak, vajon fel tud lángolni ismét a régi szerelem?
Mostani turnéban hét blogger teszi közzé bejegyzéseit, néhány újabb információval kiegészítve. Mi több, ha játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Samantha Young: Into the Deep - Mély víz

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994665
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Maradj fiatal! Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel!
Charley Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte róla, hogy rendkívüli teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva Charley-t.
Négy év telt el azóta, és a lány végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb barátság fűzi a fiúhoz.
Ahogy ők ketten közelebb kerülnek egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély, ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára.
De ha sikerül is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe.

Saját véleményem:

Feltehetőleg azon kevesek táborát erősítem, akik korábban még nem olvastak az írónőtől. Noha a Dublin Streetet és a London Roadot is beszereztem - mániákus könyvgyűjtő énemnek köszönhetően -, valahogy, ilyen-olyan indokok miatt nem igazán akaródzott elolvasnom őket. Az Into the Deep (amit minden egyes alkalommal Deppnek olvasok) azonban elő látásra megfogott.
Biztos voltatok már Ti is úgy, hogy egy regény mindenféle háttérinfó nélkül kinyúlt értetek, és nem eresztett. Na, én pont így voltam Charley-ék történetével. (Megjegyzem, az el nem olvasott fülszöveg miatt kb mind a két, Jake előtt felbukkanó srácnak drukkoltam, majd némileg csalódottan nyugtáztam, hogy picit mellélőttem velük.)

Nehéz a Mély vízről írni, hisz homlokegyenest szembe megy a "felmelegítve csak a káposzta jó" nézeteimmel. Pontosabban rácáfol azokra, miáltal megmutatja, vannak helyzetek, amikor kicsit félre kell tenni a káposztát (hogy ennél a hasonlatnál maradjunk), mert túl jól esik, túl sok, és megcsömörölsz, de mivel finom, előbb vagy utóbb úgyis visszatérsz hozzá, hogy befejezd, amit elkezdtél. Charley és Jake sztorija ilyen. Kiváltanak az emberből mindenféle reakciót, a bánattól kezdve a teáskannaként füstölő fejig, mégis ott van az érzés, hogy ők, a történtek dacára, megérdemlik egymást (és ezt most minden irónia nélkül mondom). Mert ez a könyv az újrakezdéstől, a megbocsátásról és a felejtésről szól.

Az események két szálon haladnak, az egyik a jelen, míg a másik a múlt eseményeit tárja elénk, megfelelő időben váltakozva, így a történet végére egy nagyon korrekt átfogóképet kapunk a szerelmes öszvérek útjáról.
A múltbeli fejezeteknek hála végigkövethetjük Charley és Jake ifjonti szerelmének kialakulását, kibontakozását, végiglépdelve az első nagy szerelemmel járó ösvényen, melynek végén ott van az a bizonyos törés, ami majd meghatározza a jövőjüket. Vagyis a jelenüket, melyben már mind a ketten külön-külön utakon járó egyetemisták.

Az azonos kaliberű sztorikhoz mérten Samantha Young is hasonló, "sok év után véletlenül azonos helyre sodor minket az élet" típusú kezdettel indít, mely a későbbiek folyamán sem tör ki a maga keretei közül. Legalábbis tettekkel. Ugyanúgy megvan a bocsánatért esedező fél, mint a felejteni vágyó; és az ebből fakadó "kerüljük el egymást, legyünk barátok, gabalyodjunk össze, de jaj, nem lehet " konfliktus sem hoz igazán újat a műfajba. Mégis, ha az ember nem unja ugyanazokat a köröket, akkor a Mély víz, igazi erényével, az érzelmekkel tökéletesen képes elfelejtetni olvasójával, hogy ugyanazokat a köröket rója. Arról nem beszélve, hogy talán az egyik legszebb, legérzelmesebb újrakezdős New Adult regény, amit eddig olvastam.
Az írónő egészen elképesztő módon csavargatja mind a karakterek, mind az olvasók érzésvilágát, illetve a kezében lévő információkkal is remekül operál. Mi több, Samantha Young stílusa, és mesélési módja annyira közel hozza hozzánk Charley-t - érzelmi szinten mindenképp -, hogy könnyű vele azonosulni, vagy lélekben megtapasztalni mindazt, amin átmegy.

Összességében számomra kellemes meglepetést okozott a szerző maga, és a történet is, ami olvasmányossága és gördülékenysége miatt azonnal elkapott, és nagyon sokáig nem is eresztett. Úgy gondolom, annak, aki szereti az újrakezdős, vérbeli New Adult történeteket, szenvedéllyel, pici erotikával, fájdalmas emlékekkel, intenzív érzésekkel, mindenképp érdemes megpróbálnia az Into the Deepet is - függetlenül attól, ismeri-e Samantha Young további munkásságát.
De Skócia rajongói számára is van egy jó hírem, bizony megfordulunk ezen a csodálatos helyen! És ha Jamie Fraser (vagy skót/felföldi harcosok) nincs is, azért van néhány izgalmas mellékszereplő, kiknek mindegyike zseniális. Nem véletlenül szeretne sok rajongó egyikükkel-másikukkal saját kötetet is a sorozaton belül. Szóval egy szónak is száz a vége, ha szeretitek a vérbeli NA könyveket, akkor bátran merüljetek el a Mély vízben.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Charley, Beck, Claudia

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: olykor picit sok volt a huzavona

Borító: 5/5

Nyereményjáték

A Mély víz jelentős része Edinburgh-i Egyetemen játszódik, ahol nagyon sok híres ember végzett, tanított. Mostani játékban az egyetemen végzett, tanított híres embereket kell megtalálnotok leírások alapján. Mindegyik kiemelkedő irodalom, tudomány esetleg építészeti téren.
A helyesen válaszolók között három darab példány kerül kisorsolásra.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejt a leírás?

Az evolúcióelmélet kidolgozója, a legfőbb műve, amit említve mindenki felismerheti: A fajok eredete.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Deszy könyvajánlója
04/16 Kristina blogja
04/18 Zakkant olvas
04/20 Insane Life
04/24 CBooks
04/27 MFKata gondolatai
04/29 Dreamworld

A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.

Naomi Novik: Rengeteg

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634062233
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Saját véleményem:

A Rengetegre a kiadó tervezett megjelenései között bukkantam rá; előbb a (külföldi) borítója, majd pedig a rövid ismertetője babonázott meg és ejtett szerelembe.
Kislányként éltem-haltam "a sárkány elrabolja a hercegnőt" mese minden változatáért, ám titkon mindig is azért szorítottam, hogy az a buta királyfi ne ölje meg a sárkányt és vigye el szíve hölgyét, hanem a sárkány jöjjön össze a királylánnyal. Sőt volt, hogy kifejezetten megkértem tatámat, hogy így alakítsuk a sztori végét. (Igen, egy pszichológus valószínűleg ebből sok mindent levonhatna engem illetően; az eredmény pedig az elfajzottsági skála tetején mozogna.) Ebből kifolyólag rettentően megörültem, hogy immár felnőtt változatban, de Naomi Novik életre keltette titkos álmaim egyikét. Nem is volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell... egészen addig míg meg nem láttam a hazai borítót. Nem fogok hazudni, nagyon elszomorodtam és néhány napra még a kedvem is elment az egésztől. Alapvetően a rajz teljesen rendben van, tetszik, csak az én mércémmel ez nem fedlapra illő alkotás, hanem belső illusztráció. De hát azt szokták mondani, nem a külső a lényeg, hanem a belső, az pedig valami egészen elképesztő.

A Rengeteg olyan, mintha a régi, sárkányos-királylányos mese felnőtt volna olvasójával együtt, hogy aztán egy Ólomerdő hangulatú, ASzépség és a Szörnyeteg történetté forrja ki magát.

A Szépség és a Szörnyeteg párhuzamtól sokáig nem tudtam elvonatkoztatni. Onnantól, hogy Agnyeska, faluja legcsodabogarabb, állandóan piszkos lánya a Sárkány kihalt tornyába került, ahol először félve bolyongott, majd egyre nagyobb kíváncsisággal fedezte fel a szobákat, egészen a mogorva, szörnyetegszerű fogva tartóján át, a vacsorás, könyvtáras jelenetekig, mindenben egyik kedvenc mesém vonásait láttam - ami számomra kifejezetten öröm volt. És valószínűleg a Szörnyeteg és sárkány fétiseim keveréke miatt, nagyjából a Sárkány legelső, flegma, zsörtölődő megnyilvánulása után kész voltam megküzdeni a Blogturné Klub összes hölgyeményével, aki akár egyetlen szerelmes gondolatot is táplált magában Sárkány iránt.
Sárkányról azt kell tudni, hogy (az enyém, pont!) ő a neve ellenére nem egy sárkány, hanem egy hatalmas mágus, aki megóvja az embereket a gonosz, egyre inkább terjeszkedő Rengetegtől, cserébe viszont 10 évente magával visz egyet a 17 éves lányok közül.
A faluban számos pletyka kering arról, mit tesz a lányokkal, mire használja őket és mit csinál velük, ám ezek mindegyike puszta kitaláció, ugyanis a tíz év leteltével szabaduló hölgyek kifinomultan, ámde teljesen kifordulva, megváltozva térnek vissza szülőföldjükre - nem is igazán tudnak már beilleszkedni egykori lakóközösségükbe.

A szerző részéről már ez a kis falusi pletyka jó alapnak bizonyult ahhoz, hogy kíváncsian várjam, hogy kiderüljön, ténylegesen mire is kell a Sárkánynak a tízévenkénti szűz, vagy, hogy egészen pontosan miért is fordulnak ki önmagukból rabjai. Agnyeska megérkezésével természetesen egyből világossá vált számomra, hogy szerencsétlen öreg lelkű, ifjú kinézetű mágusunk semmi rosszat nem tesz áldozatával, azt leszámítva, hogy nem túl civilizáltan viselkedik vele.
A történet egy része erre a folyamatra épül. Szép lassan kibontakozik előttünk, mi vezérli a férfit, és figyelemmel kísérhetjük, miként vezeti be főszereplőnket a mágia rejtelmeibe. A folyamat ugyan lassú, lírai, sok leírással, kitérő magyarázattal, ám egyáltalán nem száraz, unalmas vagy felesleges. Naomi Novik mindezt gyönyörű leírások kíséretében tárja elénk - olykor enyhén mesei stílusban.
A fentebbiekből kiindulva könnyű lenne arra asszociálni, hogy A Szépség és a Szörnyeteg vonalon haladva, az Agnyeska és Sárkány között szövődő szerelemé a főszerep, pedig nem. Meglehet, valóban van egy lassú ívű, ámde annál gyönyörűbb romantikus szál is, mégis inkább a mágiáé és a Rengetegé a főszerep.
A Rengeteg erdő milliónyi veszélyt, rejtélyt, lényt, s izgalmat tartogat számunkra, az egész ki- vagy mibenléte egy nagy kérdőjel, mégis annyira erős, önálló személyiség, hogy nem lehet nem karakteri pozícióba emelni.

A történetről nem beszélnék többet az eddigieknél, valamint a fülszövegnél, mert úgy gondolom, ez egy olyan út, ami sokkal izgalmasabb, ha mindenki maga járja ki és fedezi fel. Márpedig arra buzdítalak titeket, hogy tegyétek meg! Ha szeretitek a felnőtt meséket, az egyedi történeteket, melyek részletesen kidolgozott világgal rendelkeznek, akkor ez a ti könyvetek!
A Rengeteg sötét hangulatú, varázslatos nyelvezetű, képszerű leírásokkal teli regény, tele rejtéllyel, izgalommal, meseszerű és valósághű karakterekkel, valamint sok-sok mágiával. Ráadásul - sajnos - önálló kötet!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő:Sárkány, Agnyeska

Kedvenc jelenet: Sárkány és Agnyeska összes jelenete

Negatívum:-

Borító: 5/2

Nyereményjáték

Agnyeska faluja melletti Rengeteg sok veszélyt rejt, de nem ez az egyetlen híres erdő, amivel vigyázni kell. Minden állomáson találtok egy-egy ismert erdőről leírást, amely alapján ki kell találnotok annak nevét (ami nem minden esetben egy konkrét név, és lehet létező hely is)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik erdőt rejti a leírás?

Az ebbe az erdőbe tévedt lány először megijedt, majd szerencséjére rálelt egy aprócska házra, melyben hét icipici ágyat talált. Végül a ház lakói segítettek neki elbújni gonosz mostohája elől.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/26 Always Love a Wild Book
04/27 Deszy könyvajánlója
04/28 Bibliotheca Fummie
04/29 Kelly & Lupi olvas
04/30 Dreamworld

A végéhez ért a Hex Hall trilógia, az utolsó kötetet búcsúztatja a Blogturné Klub három bloggere. Sophie-ra pokoli kalandok várnak, és még azelőtt kell vissza szereznie a varázserejét, mielőtt túl késő lenne...
Tarts velünk, és ne feledd, a könyv egy példányát meg is nyerheted!

Rachel Hawkins: Spell Bound - Megbűvölve

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996027
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

A démon benned él…
Sophie Mercer épp csak belenyugszik, hogy démonnak született, a Tanács máris elveszi tőle varázserejét.
Sophie most védtelen, magányos, és ráadásul a prodigiumokra vadászó Brannick amazonok jóindulatára szorul.
Sophie legalábbis ezt hiszi, amíg érdekes felfedezést nem tesz:
a Brannickok tudják, hogy háború közeleg, és azt állítják, hogy egyedül ő képes meggátolni a világvégét.
Ám ebben a varázserejétől megfosztott Sophie nem olyan biztos. Főhősünkre újabb pokoli kalandok várnak. Vajon vissza tudja szerezni a varázserejét, még mielőtt késő lenne?

Saját véleményem:

A korábbi kötetek hullámzó minősége után kíváncsian bár, de kissé félve vártam, miként zárul Sophiék története. Noha a Spell Boundnak nem sikerült hoznia a Hex Hall magas színvonalát, sem cselekményileg, sem karakterileg, azért jóval élvezhetőbbre sikeredett, mint a Démonüveg, melynek végén Sophie elindult a félelmetes Brannick család felé.
A trilógia zárókötete pedig pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az korábban abbamaradt. Főhősünk megérkezik a kissé megfogyatkozott Brannick amazonokhoz, akik első - és későbbi - ránézésre elég harciasnak tűnnek, mégsem az őket jellemző tulajdonságokkal lepik meg a lányt, hanem egy titokkal, mely után már csak hab a tortán a tarsolyukban lévő jóslat. A jövendölés szerint (most lepődjetek meg!) Sophie-nak kell megmentenie a világot a félelmetes démonhordától. A dologban azonban azért van egy kis rizikófaktort jelentő csavar, ami a YA könyvet még életében nem olvasó közönség számára körömrágást jelenthet, míg Sophie-nak plusz őrlődést és terhet. Sablonos, hatásvadász húzás, nálam mégis működött. Hiába tudtam, hogy csak elbizonytalanításra szolgál, szerettem azt a dilemmát, amibe Sophie-t kergette.

Picit eltértem a mondandómtól, úgyhogy ugorjunk vissza ahhoz a meghökkentő titokhoz, amivel az írónőnek nem csak ereje fosztott démonunkat sikerült meglepnie, hanem engem is. Vén, YA olvasó rókaként egy olyan kaliberű sorozat esetében, mint a Hex Hall, nem gondoltam volna, hogy érhetnek még váratlan események, pedig de. Rachel Hawkins ütős kis húzással állt elő, amit legnagyobb sajnálatomra, egyelőre (?) nem aknázott ki teljesen, de minthogy van még egy Spin off kötet, melynek az egyik Brannick lány a főszereplője, még bőven megvan rá az esély. Én bízom benne. Hogy pontosan mire gondolok, maradjon titok.
Ami ellenben a Brannickeket illeti, új, érdekfeszítő színfoltjai a sorozatnak. Jelenlétük fizikai szempontból nem kifejezetten érdemre méltó, ám a mögöttes háttér, amit jelentenek, annál inkább. Vérbeli harcos amazonok, akik férfiak segítsége nélkül veszik fel a küzdelmet az - szerintük - elpusztítandó prodigiumokkal szemben. Napközben edzenek, terveket szövögetnek a kiiktatásra váró lények ellen, míg éjszaka teszik a dolgukat. Ebből kifolyólag vicces és komfortzónából való kimozdulásra sarkalló jeleneteknek lehetünk tanúi, amikor Sophie ilyen vagy olyan módon behozza a saját, prodigiumokkal szembeni nézeteit - netán barátait, társait.
Mielőtt azonban tovább mennék, muszáj megemlítenem a legfiatalabb Brannick testvért, Izzy-t, aki a Spin off rész főszereplője lesz. Ő egy olyan lány, akinek bár nincs sok jelenete, mégis érdemes rá, és az őt övező apró részletekre figyelni, hisz egy bizonyos, tükörbe zárt, többszáz éves, pimasz fiúval együtt izgalmas pillanatokat tartogathatnak még számunkra, a jövőre nézve.

A történet cselekményéről ténylegesen nehéz mesélni, minthogy gyakorlatilag az első fejezetektől kezdve spoiler zóna az egész, az élmény pedig úgy az igazi, ha nem lövöm le előre. Mindenesetre, a hogyanokat nem számítva, a kezdőcsapat újra a Hex Hallba kényszerül, serény diákként.
Az egész helyzet rettentő szürreális, tinihorror szerű, ugyanakkor zseniális! Nem is tudom szavakba önteni, mennyire örülök, hogy a szerző, mintegy keretet adva a trilógiának, a fináléra visszatért a jól megszokott, és hőn imádott szörnysuliba. Az meg még fantasztikusabb, hogy mindezt úgy, hogy érzékeltesse, a végső összecsapáshoz közeledve, mennyit változtak a dolgok.
Imádtam a régi környezetet új "hangulatelemekkel" feldobva. A maga, fiataloknak szóló módján kellően hátborzongató hangulatot kölcsönzött a regénynek; és tudom, hogy beteg vagyok, de annyira megnézném úgy a sulit! Főleg, hogy az érzékletes leírásoknak hála, sokszor láttam magam előtt a gomolygó ködöt, a betört ablakokat, és minden egyebet.

Ami miatt viszont csalódottabb vagyok, az a varázspálca suhintásnyi problémamegoldások kivitelezése, és a szerelmi háromszög(ecske). Utóbbi tekintetében egyszerűen falra tudok mászni attól, ha egy hősnő, "megsajnáltam, bátorítás" gyanánt csókolgatja az olyan srácokat, akikhez vonzalmon kívül semmi egyéb nem fűzi. Mert hát tényleg, mekkora nagylelkűség csak úgy smárolgatni valakivel, akit megsajnálunk, miközben a pasink élete miatt aggódunk! A Cal-Sophie szál ebben az esetben abszolút felesleges, felszínes, kidolgozatlan hajtépést szolgáló elemként funkcionál, mindenféle különösebb bonyodalom nélkül. Szerencsére Rachel Hawkins is csak csipetnyi mértékben adagolja.

Korábban már világossá vált, és most is bizonyítást nyert, hogy a sorozat legfőbb erénye a humorban rejlik. Sophie egyszerűen sziporkázó jelenség, aki csípőből ontja magából a vicceket, szarkasztikus beszólásokat, melyekben Archerben és Elodie-ban is társra lel.
Számomra külön öröm, hogy az írónő újra visszahozta azt az igaz Cross-Mercer-féle flörtölős csipkelődést, amit az első kötetben annyira szerettem. A párosuk igazi védjegye a csókcsaták helyetti szócsata, mely sokkal romantikusabb töltetű, mint a nyálas vallomásokba bocsátkozás.
Az igazi meglepetés mégis Elodie szelleme, de hogy miért, azt nem árulom el. Sophie-val együtt félelmetesen gördülékeny, megmosolyogtató, és bizonyos fokig szívszorító páros.

Összességében tehát úgy gondolom, a Spell Bound, ha nem is tökéletes, mégis kielégítő lezárása a sorozatnak. Bennem ugyan maradtak kérdések, és kicsit sajnálom is, hogy az ígéretes kezdés után a trilógia leeresztett, mégis örülök, hogy részese lehettem. Már csak a humora miatt is. És az az igazság, hogy - a Cal csókokat leszámítva - olvasás közben egyetlen negatív gondolatom, érzésem sem volt a sztorival kapcsolatban, a fentebb felsorolt dolgok leülepedés, és racionális szemlélet után bugyogtak fel bennem. Úgyhogy azt mondom, a sorozat rajongói semmiképp se hagyják ki! Olvasás közben élvezettel lehet elmerülni benne, az utána pedig nem fontos.
A Hex Hall trilógiát elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az ízig-vérig YA könyveket, azok minden kliséjével és pozitívumával együtt. A maga műfajában szuper kis sorozat a fiatalabb olvasóközönség számára. Az ifjabb generáció Alkonyata. Ha néhány évvel korábban kerül a kezembe, biztos, hogy örök kedvenc marad - de még így is mosolyogva fogok emlékezni Cross és Mercer ugratásaira, Jenna egyediségére, vagy arra a szívszorító szépségű búcsúra az iskola kertjében.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Elodie, Archer, Sophie, Torin

Kedvenc jelenet: a Hex Hall-beli élet, és a fűélesztős, szigethez kötős pillanat

Negatívum: szerelmi háromszög és a túl könnyű megoldások

Borító: 5/4 (noha köze nincs a könyvhöz, jól néz ki)

Öltözz a könyvhöz

Nyereményjáték

A könyvben fontos szerepet kap a Brannick család. A harcias nők életüket a gonosz legyőzésére áldozzák fel, életre-halálra tartó csatát vívnak a démonok, a vámpírok, a vérfarkasok és minden gonosz lény ellen.
A mostani játékunk során olyan erős, női karaktereket kell kitalálnotok, akik gond nélkül beilleszkedhetnének a Brannick családba. A szereplőket filmekből és sorozatokból ismerhetitek. Az rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott karakter nevét írd.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/02 Media-Addict.hu
05/03 Dreamworld
05/04 Deszy könyvajánlója

A General Press kiadó jóvoltából jelenik meg Karen Hawkins ismert sorozatának, a Hurst amulettnek következő része, A veszély vonzásában.
Robert Hurst egy ideje üldözi Moira MacAllistert, aki számtalan titkot hordoz magával. Vajon sikerül megtalálnia a nőt és esetleg másra is rábukkan? Ezúttal öt blogger tollából olvashattok bejegyzéseket, ha pedig játszotok, tiétek lehet a három példány egyike. Kalandra fel!

Karen Hawkins: A veszély vonzásában

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636438685
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Bánki Vera

Fülszöveg:

Robert Hurst már évek óta üldöz egy nőt, követi a nyomát, és hiába veszti szem elől, újra és újra a keresésére indul. Ez az asszony Moira MacAllister - vagy Mrs. MacJames, vagy Mrs. Randolph, attól függően, hogy éppen milyen nevet használ. Moira nem mindennapi teremtés: vörös hajú, igéző szépség, virtuóz módon bújik egyik szerepből a másikba. Robert először a Brit Birodalom ügynökeként szegődött a nyomába, de a mostani indokai már inkább személyesek...
Nemcsak az asszony után nyomoz ugyanis, hanem azt a családi amulettet is meg akarja kaparintani, amelynek megszerzésére Moira is megbízást kapott. Ki melyik oldalon áll, ellenfelek vagy szövetségesek ők valójában? És bár a kettejük élete a múltban egy rövid időre már összekapcsolódott, most, hogy a sors megint egymás mellé sodorta őket, vajon képesek-e arra, hogy a kölcsönös vonzalomnál erősebb kötelékre leljenek, amely összefűzheti az életüket egyszer és mindenkorra?

Saját véleményem:

Az utóbbi időben egyre bátrabban nyúlok a történelmi romantikusokhoz, főleg, ha azoknak köze van Skóciához. Így történt, hogy hónapokkal korábban, amikor megláttam A veszély vonzásában igéző borítóját, egyből beleszerettem. Nem érdekelt miről szól, olvasni akartam. Utóbb persze mégiscsak eljutottam a fülszövegig is, ami méginkább fokozta a kíváncsiságomat.
A rövid ismertető alapján egy ravasz, pimasz hölgyre, és egy mindenre elszánt hősre számítottam, kiknek múltja igen kecsegtető dolgokat ígért a jelen eseményeivel vegyítve. Igazából mindezt meg is kaptam, csak nem pont abban a formában vagy terjedelemben, mint ahogyan azt vártam.

Karen Hawkins stílusa merőben eltér az általam eddig megismert történelmi romantikus szerzőkétől, akár azt is mondhatnám, hogy ő a műfaj könnyed, a szó legjobb értelmében vett, limonádé szerzője. Nála nincsenek túlbonyolított drámák, kesze-kusza szálak, vagy az idegeket pattanásig feszítő szituációk. Nem, ehelyett elmerülhetünk a habkönnyű, korhű romantikában, melyet egy csipetnyi kalandozás, valamint a felföldi táj tesz még szerethetőbbé.

Moira, a történet női hősnője vérbeli öntörvényű amazon, akinek látszólag nincsenek gátlásai. Szemérmetlenül kihasználja nőiességét, színészeket megszégyenítő módon siklik egyik szerepből a másikba, hogy ravasz módon elérje, amit akar. Van azonban egy gyenge pontja, a kislánya, melyet a regény főgonosza ki is használ, ugyanis a foglyul ejtett kislánnyal zsarolja az asszonyt, akinek a vádalku fejében meg kell kaparintania egy kis dobozt, hogy visszakaphassa legbecsesebb kincsét, Rowenát.
Igen ám, de ott van Robert Hurst is, mint a ládika jogos tulajdonosainak egyike, aki egy családi titok miatt szintén meg kívánja kaparintani a tárgyat, s nem érdekli, min vagy kin kell ehhez átgázolnia.
A dolog igazi csattanója mégis a Moira és Robert között lévő, évekkel korábban szárba szökkent, majd árulással végződött kapcsolat, ugyanis a páros férj és feleség - mind a mai napig. A balul elsült házasság azonban olyan vad indulatokat korbácsol fel mindkettejükben, hogy a lelkük mélyén szunnyadó szenvedéllyel nem törődve, évek óta zajló, macska-egér játékot űznek. Robert leghőbb vágya, hogy elkapja az asszonyt, és a törvény kezére adja.

A kiindulási alap tehát több mint ígéretes. Adva van egy egymást gyilkolászó, heves páros, egy kis kincsvadászat, és családi legenda. De! Pont emiatt az ütős szituáció miatt sok esetben úgy éreztem, hogy a szerző elnagyolta azokat a dolgokat, amiket dupla ennyi oldalszámban bőven ki tudott volna fejteni. Számomra picit kevés volt Moira sokat emlegetett kaméleonsága, szívesebben láttam volna tőle grandiózusabb, megfontoltabb átveréseket. A legnagyobb problémám mégsem ez volt, hanem az, hogy többször is úgy éreztem, lemaradtam egy korábbi, a páros kapcsolatát bemutató kötetről - pedig, mint kiderült, nem.
Roberték sokszor tök jól elnosztalgiázgattak múltjukról, egy-két kulcsinfót velünk, olvasókkal is megosztva, mégis, érezhetően tartalmasabb, s mélyebben gyökerező kapcsolatuk volt korábban, mint amennyit mi megismerhettünk belőle. Megkockáztatom, hogy talán még a jelenlegi sztorinál is izgalmasabb dolgokat éltek át.
Persze aggodalomra semmi ok, így is teljesen érthető és élvezhető a sztori - akár az első két rész nélkül is.

Amit viszont igazán szerettem, az a szereplők közötti interakció. Moira ösztönlénysége, az anyai elszántsággal párosulva egészen érdekes kontrasztot alkot Robert higgadt megfontoltságával. Kettejük eltérő személyisége szédületes, hol igen heves, hol pedig felettébb vicces jelenetsorok tömkelegét kínálja.
Párosuk a klasszikus gyűlölve imádlak kategóriába tartozik, s mint tudjuk, e két érzelem igen közel áll egymáshoz, mely esetükben gyönyörűen megfigyelhető. Csak úgy vibrál közöttük a levegő, és ha már itt tartunk, a szexuális feszültség.
Én például félelmetesen jókat szórakoztam a különféle módokon, ahogy ismerve a másik felet, húzták egymást, vagy éppen rálicitálva a másikra, egy-két lépéssel előbb jártak.
Szóval összességében jól szórakoztam.

A veszély vonzásában egy könnyed, gondtalan feltöltődést jelentő regény, mely leginkább a karakterekre épít. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, romantikus történeteket, ahol a férfi és női főhős jó kis csatákat vív hálószobán kívül és belül egyaránt. Karen Hawkins stílusa olvasmányos, a dramaturgiai ív is teljesen rendben van, nincsenek üresjáratok, és a helyszínek is - mind földrajzi, mind intézményi (kastélyok, fogadók, stb.) - jó kis hangulatot kölcsönöznek a könyvnek.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Moira, Robert, Rowena

Kedvenc jelenet: a cipőhúzós Rowena jelenet, és kb az összes Moira.Robert pillanat

Negatívum: a meg nem ismert közös múlt

Borító: 5/5

Balnagown és a Ross klán

A történetben Moira és Robert útja Balnagown kastélyába - is - vezet, ahol a felföldi Ross klán akkori ura fogadja őket. A kastélyt a valóságban is a Ross klán építette a 14. században, nyolc mérföldre Alnesstől.
Az eredeti építmény az évszázadok során kibővült, és úgy hírlik, néhány szellem is lakja.

Ross klán címerei és tartánja:

A kastély:

Nyereményjáték

A történetben Robert egy különleges dobozt keres, amiben térkép darabka rejlik. Ezúttal nektek is hasonló feladatotok lesz.
Minden állomáson találtok egy képet, mellette pedig meg van adva hány betűs szó tartozik hozzá, valamint egy betű segítségetekre lesz. Nektek ki kell találnotok a képhez illő szót, amit beírtok a Rafflecopter dobozba. Ez még nem elég, a szavak összekevert kezdőbetűjéből egy nevet fogtok kapni, amit végül szintén beírhattok a dobozba. Kalandra fel!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

4 betű
_ u _ _

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/06 Dreamworld
05/07 Insane Life
05/08 Kristina blogja
05/09 Kelly & Lupi olvas
05/10 Deszy könyvajánlója

Becky Albertalli bemutatkozó regényével bebizonyítja, hogy egy ifjúsági regény akkor is lehet menő, ha nincs benne világpusztulás, mágia avagy vámpírok, mindössze egy ellenállhatatlanul jópofa srác, no meg sok-sok oreo.

Becky Albertalli: Simon és a Homo Sapiens-lobbi

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633107782
Oldalszám: 314 oldal
Fordító: Weisz Böbe

Fülszöveg:

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Saját véleményem:

A Simon és a Homo Sapiens-lobbi azon könyvek sorába tartozik, melyet az ismertségi körömben végigvonuló nagy hype miatt olvastam el. Egyszerűen annyit áradoztak róla a környezetemben, hogy muszáj volt kiderítenem, mit is tudhat Becky Albertalli műve. Nos, ha katartikus élményt nem is okozott, azért örülök, hogy adtam neki egy esélyt, különben most szegényebb lennék néhány igazán szívet melengető pillanattal, értékes elmélettel vagy megszívlelendő tanulsággal.

A regény egészében nézve egy abszolút átlagos YA, tipikus tini problémákkal és sulis hétköznapokkal. Részeire bontva viszont jóval több. Nem feltétlenül az LMBT szál, vagy az azzal kapcsolatos coming out-ügy miatt. Vagy legalábbis nem csak abban az értelemben, ahogy gondolnánk.
Biztos vagyok benne, hogy azon olvasók számára, akik saját nemükhöz vonzódnak, valódi hiánypótló gyöngyszem lesz Simonék sztorija. De nemtől, nemi identitástól, vallástól, bőrszíntől és kortól függetlenül bárki kezébe veheti, elolvashatja, mert attól, hogy Simon meleg, nem lesz sem több, sem kevesebb a könyv, aminek egyébként egyik legfőbb üzenete, hogy a szexuális hovatartozás nem egy bélyeg vagy betegség, vagy valami olyasmi, amiből nagy ügyet kéne csinálni. Mindegy, hogy nőként vagy férfiként nőt vagy férfit szeretünk, attól még ugyanolyan emberek maradunk, mint hetero- vagy homoszexuális társaink.
Számomra ez utóbbi gondolat volt az egyik legleg értéke a Homo sapiens-lobbinak. És pont emiatt gondolom úgy, hogy ha nem is mindenkinek, de sokaknak el kéne olvasnia. Ha érint titeket a téma, azért, ha nem, azért. Elfogadóbbá, megértőbbé tesz - még akkor is, ha azt gondolod magadról, hogy ennél toleránsabb, megértőbb nem lehetsz -, és hát coming outolni más témában is lehet (gondolok itt arra, ha valamilyen módon kilóg az ember a tömegből).

De hogy magáról a történetről is beszéljek, adva van nekünk egy totálisan átlagos, se nem helyes, se nem csúnya, se nem kiközösített, se nem menő srác, Simon, aki békésen éli életét. Suliba jár, a barátaival lóg, statisztálkodik a sulimusicalben, otthon pedig élvezi a kissé bolondos családja nyújtotta mindennapokat. Egyetlen titka van mindössze: Blue.
Blue Simon levelező partnere. A srácok azután kerülnek virtuális ismertségbe, hogy Blue a gimi Tumbrl oldalán, álnévvel coming outol. Noha egyikőjük sem tudja a másikról, hogy kicsoda, azt leszámítva, hogy egy suliba járnak, a hónapok során szoros kötelék alakul ki köztük, sok esetben pedig egészen bensőséges kis titkokat is megosztanak egymással.
A bonyodalom ott kezdődik, amikor Simon egyik évfolyamtársa meglátja a srácok levelezését, melynek másolatával megfenyegeti Simont, azt követelve tőle, hogy hozza össze egyik barátnőjével. Simon ettől fogva folyamatosan őrlődik. Nem akarja szeretett barátnője nyakába varrni az undok zsarolót, miközben félti saját, titkos viszonyát, és az annak napvilágra kerülésével járó coming outtól is retteg.
Az események és a fejezetek innentől kezdve két szálon haladnak. Egyfelől figyelemmel kísérhetjük Blue és Simon levelezését, valamint az ezzel együtt kibontakozó romantikus viszonyocskát, míg másfelől ide-oda sodródhatunk főszereplőnk oldalán a tinédzser élet útvesztőiben. Háttérként pedig adott egy rejtély, hogy ki is lehet Blue.

Kezdem a végéről. A Blue-t övező titok engem kezdetben totálisan paranoiássá tett. Gyakorlatilag mindenkiben - fiúban, lányban - őt láttam. Aztán bár fokozatosan kezdhettem kihúzni neveket a listáról, mégsem lehettem százszázalékosan biztos az illető kilétében. Szóval a szerzőnek mindenképp pacsi azért, hogy képes volt úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy csak akkor hulljon le a lepel, amikor ő engedte, és nem előbb.
A történet másik vonzereje a hétköznapiság. Igaz, hogy ezzel most magamnak mondok ellent, minthogy pont azért vontam le egyetlen pontot, mert sokszor túl átlagosnak, csöppet eseménytelennek éreztem a sztorit, másfelől mégis hatott rám a normalitás vonzereje. Ez a kis paradox eset valószínűleg azzal magyarázható, hogy jó 7 évvel kinőttem a gimis életből, és az ezzel járó drámákból. De! A szerzőnek sikerült fel-felidéznie bennem a középiskolás éveimet, amikor egy baráti összeveszés, ki ki mellé áll, mit mond, stb. még a világ nagy problémájának számított. Egész biztos vagyok benne, hogy ha ez a könyv néhány évvel korábban talál rám, maradéktalanul egymásba szeretünk, mert pont azt adja, ami ennek a korosztálynak kell. Megértést, támaszt, és a külső szemléletmódból adódó útmutatót.
Simon baráti társasága, és a körükben zajló drámák legalább annyira szerves részei ennek a könyvnek, mint a tolerancia vagy coming out.

És ha már annyit beszéltem a coming outról, térjünk rá a dologra. Nyilván nem tudok olyan hitelességgel nyilatkozni róla, mint egy érintett, úgyhogy nem is fogok. Helyette a kiváltott érzéseimről, gondolataimról mesélnék:
Hiába volt vagy van több ismerősöm is, aki a saját neméhez vonzódik, még nekem is rengeteg érdekes, belsős dolgot tudott mutatni ez a történet, és maga Simon.
Fogalmam sincs, Becky Albertalli mennyire mélyedt el a homoszexualitás tanulmányozásában, de az biztos, hogy én elhittem minden szavát. De nem csak, hogy elhittem, hanem rengeteg olyan gondolatot is kaptam, amit soha nem fogok elfelejteni. Nyilván cseppet ki van sarkítva a kép, hisz Simon családja annyira nyitott, elfogadó, ami bár jó lenne, ha valóban így lenne a valóságban is, de az a tippem, hogy sajnos a legtöbb esetben ez nem így működik. És mindez természetesen a barátokra is érvényes. Itt mégis így volt jó, és ez kellett ahhoz, hogy Simon kifejezhesse magát.
Az üzenet így is tökéletesen átjött, sőt! Ha Simon még a kedves családja előtt sem meri kimondani, amit ki kell, akkor el tudom képzelni, más esetben milyen nehéz lehet ez. Számomra mégis a srác önmagával vívott harca, és a melegség/heteróság jelentéktelenre való zsugorítása volt az igazi etalon.
Nagyon tetszett, hogy Simon nem azzal küszködött, hogy bevallja önmagának vagy a világnak, hogy a srácokat szereti, hanem azzal, hogy miként tegye ezt úgy, hogy a hír ne legyen nagy ügy, és hogy őt, a különböző hozadékok ne változtassák meg senki szemében. És pont ezért volt nagyon szép egy, a szüleivel folytatott beszélgetés, melynek témája az volt, hogy a nemi hovatartozás (vagy ha már itt tartunk, a bőrszín) nem kéne, hogy hírértékű, nagy ügy legyen, mert az élet egyéb dolgain ez nem változtat semmit.
Továbbá egy másik gondolatot is kiemelnék, ami azt taglalja, hogy attól még, hogy Simon meleg, nem lesz kevésbé férfi.

Kicsit hosszúra nyújtottam a mondandómat, és kicsit másabb irányból is közelítettem meg a művet - nem cselekmény, hanem érzések szempontjából -, de az élményeim most így kívánták. Simon és a barátai emberileg sokat adtak nekem - személyükben néhány napra új barátokat, családot kaptam.
Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az LMBT téma, vagy egy kicsit is nyitott, elfogadó ezzel kapcsolatban, mert abban az esetben egy aranyos, sokszor mókás, szívet melengető, vérbeli YA történet részese lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Simon, Simon családja, Abby, Leah

Kedvenc jelenet: Simon és a szülei beszélgetése a "nem nagy ügyről"és a bébi Simonról

Negatívum: Marty

Borító: 5/4

Oreo recept

Hozzávalók (kb. 30 darabhoz):

Krém:

5 dkg vaj
25 dkg porcukor
10 ek. habtejszín (előzetesen nem kell felverni!)
1 cs. vaníliás cukor

Keksz:

22,5 dkg liszt
12,5 dkg holland kakaópor (de ha nem holland, és 1-2 dkg-val kevesebb, az sem gond)
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
12,5 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
1 db tojás

Elkészítés

A krémhez a vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük - amennyire lehet (ne ijedjetek meg, nem lesz nagyon habos). Majd egyenként belekanalazzuk a tejszínt. Ezután az elkészült krémet betehetjük a hűtőbe, míg a keksszel el nem készülünk.
A keksz szárazanyagait (kivétel a porcukrot) összekeverjük egy csipet sóval.
A vajat habosra keverjük a porcukorral, majd beleütjük az egész tojást. Addig kavarjuk, míg egyneművé nem válik.
Hozzáadjuk a kakaós lisztes keveréket, és a mixer dagasztófejével keverjük tovább. Ha nem akarna összeállni, kézzel is rásegíthetünk (=gyúrjuk össze).
Enyhén lisztezett deszkán/asztalon 0,5 cm vastagra nyújtjuk és szaggatjuk. Én 4,5 cm átmérőjű pogácsaszaggatót használtam.
A kekszek tetejét díszíthetjük sütinyomdával, vagy kisebb mintájú szaggatóval mintát nyomhatunk a tetejébe (de ilyenkor tényleg csak picit nyomjuk rá a mintázót).
A korongokat sütőpapíros lemezre tesszük.
Előmelegített sütőben 7-8 percig sütjük
Kihűlés után egy-egy korongot összeragasztunk a krémmel. Egy teáskanál segítségével kis gombócnyi krémet teszünk a korongok közé.
Akár azonnal is fogyasztható, de érdemes hűtőbe tenni és várni fél-1 napot, hogy összeálljon valódi oreo keksszé.

Nyereményjáték

Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/22 Always Love A Wild Book
04/24 Angelika blogja
04/26 Media Addict
04/28 Deszy könyvajánlója
04/30 Kelly és Lupi olvas
05/02 Bibliotheca Fummie
05/04 Szembetűnő
05/06 CBooks
05/08 Dreamworld

Visszatért Dank és Paige, Abbi Glines pedig újra rabul ejti az olvasóit, a Maxim Kiadónál április végén megjelent Existence trilógia második részével, mely A sorsom címet viseli.

Az izgalmas és lehengerlő regénnyel a Blogturné Klub öt bloggere ismertet meg. Tarts velünk, és ha ügyes vagy, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában!

Abbi Glines: A sorsom

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632614847
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Pagan Moore élete semmiben sem hasonlít egy átlagos diáklány mindennapjaihoz. Ugyanis lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután a lány megmentette szerelmét attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok végre visszatérnek a normális kerékvágásba. De nagyot tévedett…
Egy napon a női szívek megdobbantója, az iskola jóképű hátvédje, Leif Montgomery eltűnik. Amíg a városban mindenki beleőrül az aggodalomba, Pagan egészen más miatt lesz egyre idegesebb. Nem ok nélkül aggódik, ugyanis rájön, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke.
Leif sötét titka súlyos következményekkel jár Pagan és Dank számára. A lány lelkét ugyanis már születésekor megjelölték, pontosabban odaígérték Leifnek. Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de Dank bármire hajlandó szerelméért. Akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, az sem jelenthet problémát…

Saját véleményem:

Az első rész gonosz függővége után türelmetlenül vártam, hogy választ kapjak legégetőbb kérdésemre, Leif kilétével kapcsolatban. A folytatással pedig meg is érkezett a megoldás, méghozzá egy egész kötetnyi körítéssel, melyben rengeteg potenciál rejlett. De hogy Abbi Glinesnak sikerült-e kiaknáznia a lehetőségeket? Nem teljesen.
Aki olvasta A végzetemet, az nyilván tisztában van vele, hogy ez nem az a sorozat, melyet besorolhatnánk kedvenceink közé, laza kikapcsolódásnak ellenben megfelelő. Tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, hisz míg egy könyv szórakoztató, addig jó. A gond akkor van, amikor egy közepes erősségű regényfolyamban felüti a fejét néhány ígéretesnek látszó szál vagy bonyodalom, de a szerző nem tud vagy nem mer vele mit kezdeni, inkább csak lightosan súrolja azt. Abbi Glines esetében pedig rövid időn belül már másodszor futok bele abba a dilemmába, hogy bár a történet a maga műfajának többé-kevésbé megfelel, az elvárásaim mégis egy másabb, magasabb szintre ugranak. Magyarán a sztori minősége tartja a megszokott színvonalat, csak tele van kibányászatlan aranyrögökkel.

A cselekmény nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol korábban abbahagytuk. Leif felszívódott, Pagan és Dank pedig élvezi a kettesben töltött időt, amikor a Halálnak nincs dolga (ne kérdezzétek, hogy van Danknek ennyi ideje, miközben emberek ezrei halnak meg naponta). A gondtalan idill azonban nem tart sokáig, ugyanis Pagan emlékszerű álmokat kezd látni, főszerepben egy sráccal, aki mindig jó időben jelenik meg. Az álmokat később baljóslatú hangok is kiegészítik, melyektől a lány lassan kezd becsavarodni. Értetlenségét pedig a Leif eltűnését övező szokatlan emberi viselkedések is tetézik, tekintve, hogy míg eleinte mindenki hiányolja a népszerű fiút, addig egyik napról a másikra, mintha agymosáson esett volna át a város, mindenki elfelejti őt.
A történet első felében ez, a csipetnyi misztikummal fűszerezett, mégis inkább emberi vonal kerül előtérbe, mely őszintén szólva nem túl izgalmas. Dank és Pagan kapcsolata csupa cukormáz, amivel még nem is lenne nagy baj, ha Dank nem lényegülne a csaj közelében cuki mamuszkává.
Félelmetesen rossz volt látni, hogyan fordult ki önmagából, és méltóságot, vadságot sugárzó énjéből. A szívem azonban valósággal repesett, amikor a szerelmesek külön váltak. A távolság mind Pagannek, mind Danknek nagyon jót tett, kikeveredve a rózsaszín ködből sokkal izgalmasabb kalandokba bonyolódtak, visszanyerve valódi személyiségüket.

Dank munkája továbbra is nagyon különleges, és Abbi Glinesnak sikerült egy rettentően jó és igaz gondolatot szárbaszökkentenie, ami számomra a regény egyik csúcspontját képezte. Emberi gyarlóságunk az elmúlástól való félelem, s ilyen módon a halál személyét automatikusan a negatív oldalhoz kötjük, pedig nem kéne. És ez az a kis gondolatmagocska, ami Dank önálló monológjai, érzései, küldetései során kicsírázik, hogy aztán virágot bontson. Ráadásul a hogyan sem utolsó szempont. Dank munkái között van egy-két igazán szívetfacsaró is, bevallom nőiesen, az első kislánynál bizony kibuggyant egy-két könnycseppem.

Dankkel szemben pedig ott van Pagan, aki igyekszik hétköznapi diákéletet élni, s ezzel mintegy visszarázódni a normalitásba; egy idő után azonban rá kell jönnie, hogy ennek még nem jött el az ideje. Kísérteties hasonlóságú álmai elárasztják, és ami kezdetben még aranyosnak, ártatlannak tűnik, szép lassan félelmetessé fajul.
Minden álomnak van egy közös kulcsfigurája; az illető személyét pedig nem nehéz kitalálni. Ez a valaki állandóan megjelenik, egyre nagyobb teret követel magának Pagan életében. Sőt, magát a lányt, vagyis jogos jussát is követeli. S ezzel, a múltban gyökerező, ezidáig eltitkolt családi rejtéllyel bekúszik a képbe a történet második felének bonyodalmát képező szál: Leif.
Hogy egészen pontosan ki vagy mi is ő, azt nem árulom el, de azt igen, hogy ő az, aki tulajdonképpen felpörgeti ezt a könyvet, izgalmassá, hátborzongatóvá és hangulatossá varázsolja. Vele együtt pedig olyan finomságok bukkannak fel, mint a vudu, a vudu másvilág, másvilági orgia (nem kell megijedni, inkább hangulatfokozó háttérelem), vagy New Orleans.
Valószínűleg nem lepődtök meg, ha azt mondom, imádtam mindent, ami New Orleanshoz tartozott, vagy annak hangulatát idézte. New Orleans önmagában egy olyan fogalom, aminek behozatala csak ütni tud; elég a mindenirányú szabadságára, vagy a hátborzongató hangulatára gondolni. New Orleans a mágia - azon belül is a vudu - melegágya!
Szóval lényeg a lényeg, Leif és az ő hozadéka ennek a kötetnek a megmentője és motorja. Abbi Glines pedig baromi ötletes körítéssel lökte vissza a nyeregbe a szőke szépfiút. Olyannyira, hogy ciki vagy sem, minden pszichopatasága ellenére drukkoltam neki, és nem győztem magamba szívni a vele kapcsolatos információkat.
Amiben viszont csalódtam az a végső küzdelem, ami minden volt csak epic nem. Nem csak keszekusza, túlreagált, agyonkészült, de érthetetlen is. Arról nem beszélve, hogy egy hajhuzigálós kandúrharc is több izgalmat ígért volna, mint ez a valami...

De hogy így, a végére valami jót is mondjak, Gee-ből még többet kapunk, ő a sorozat szarkazmusbombája; de nem árt felkészülni egy meglepő fordulatra sem, ami garantáltan meghökkenti az embert.
Szóval mindent egybevetve A sorsom hozta a tőle elvárt színvonalat, és a hibái ellenére képes volt valami újat adni. Gee, Leif, New Orleans, a vudu és Dank munkája miatt mindenképp azt javaslom, hogy folytassa, aki elkezdte.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Gee, Leif

Kedvenc jelenet: Dank és az ismeretlen kislány

Negatívum: papucs Dank, és a "nagy"összecsapás

Borító: 5/4 (jól néz ki, de nulla köze van a történethez)

Borítók

Nyereményjáték

A regény szerzője, Abbi Glines igazi sikergyáros, akinek már számos könyve jelent meg. A játék során a regényei eredeti, vagy magyar borítóiból találtok egy részletet. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be, hogy az adott kép melyik regényhez tartozik. A kiadó jóvoltából 3 könyvet sorsolunk!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/06 Deszy Könyvajánlója
05/08 CB olvas
05/10 Kelly
05/12 Media-Addict
05/14 Dreamworld

Melyikőtök szeretne időutazó lenni? Vállalnátok a veszélyeit is ennek a tulajdonságnak? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Julie Cross: Tempest - Förgeteg című regénye, mely az azonos című sorozat első része. A Blogturné Klub öt bloggere bevállalta a cseppet sem veszélytelen időutazás feltérképezésének rizikóját, hogy aztán elmesélhessék Nektek, érdemes-e belevágni a kalandba. Természetesen a turné végén három könyv is gazdára talál, a játék helyes megfejtői között.

Julie Cross: Tempest - Förgeteg

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739501
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Lakatos Anna

Fülszöveg:

2009-et írunk. A tizenkilenc éves Jackson Meyer átlagos srác: egyetemre jár, barátnője van… És képes rá, hogy időutazást tegyen. De nem úgy, ahogy a filmekben látjuk – az ugrásai után semmi sem változik a jelenben, mindez csak ártatlan szórakozás. Egészen addig, amíg egy napon idegenek nem támadnak rá és a barátnőjére, Hollyra, aminek az a vége, hogy a Jacksonnal folytatott küzdelem után lelövik Hollyt. Jackson rémületében véletlenül visszaugrik az időben két évet. 2007-ben találja magát, de ez az időugrása különbözik a korábbiaktól. Ezúttal 2007-ben ragad, nem képes ismét a jövőbe jutni.
Jackson mindenáron szeretné megmenteni Hollyt, de nem tud visszatérni a saját életidejébe (a hazai bázisába), ezért amit csak lehet, igyekszik megtudni a képességéről. Eközben életében – ismét – először találkozik Hollyval. Az ugrásai alkalmával szerzett ismeretek alapján idővel rájön, hogy amit a családjáról, a hátteréről tud, az mind csak látszat.
Csakhogy hamarosan keresni kezdik a múltban a férfiak, akik 2009-ben lelőtték Hollyt. Ők az Idő Ellenségei, és semmi sem szab gátat abbéli törekvésüknek, hogy visszavigyék – vagy megöljék – ezt a különleges képességekkel rendelkező fiatal időutazót. Jackson összerakja az apjáról, az Idő Ellenségeiről és a magáról begyűjtött darabokat, és el kell döntenie, mennyire elszánt abban, hogy megmentse Hollyt.

Saját véleményem:

Julie Cross regényének fókuszában az időutazás áll, ami egy igencsak közkedvelt téma, széles körben mozgatja meg az emberek fantáziáját - elég csupán a könyvekre vagy filmekre gondolni -, ugyanakkor számos buktatót is magában hordoz. Amellett, hogy a szerzőnek körültekintően kell bánnia vele, egy sor egyéb dologra is oda kell figyelnie: rendesen fel legyen építve az elmélete, többé-kevésbé megfeleljen a fizikai-, illetve tudományos teóriáknak/alapoknak, kellő mennyiségű és milyenségű információval lássa el olvasóját - hogy csak néhány fontosabbat említsek. És persze az sem árt, ha valami újdonsággal is elő tud rukkolni.
Nos, a Tempest (nekem már örökre Tempest marad, a magyar címmel nem vagyok kibékülve) esetében van, amit sikerült megvalósítania az írónőnek, és van, amit nem. Egyébiránt ez a kettősség több területen is előjön, lévén, hogy egy ízig-vérig kezdőkötetről beszélünk, annak minden negatívumával és pozitívumával. Ami ellenben biztos, hogy a Tempest jó kis hiánypótló a hazai ifjúsági-időutazós könyvek piacán, és azok számára is teljességgel befogadható, szerethető, akik nem kedvelik annyira a YA műfajával - általában - együtt járó romantikus szálakat.

Utóbbi kijelentésem meglehet kicsit paradox annak tekintetében, hogy főhősünk életében nagyon is jelen van a szerelem, ami ráadásként a cselekmények egyik fő mozgatórugója... mégsem éreztem azt, hogy egy romantikus regényt tartanék a kezemben. Valószínűleg azért, mert egyrészt Jackson szemszögű a történet, másrészt pedig kiforrott kapcsolati alappal operál.

Holly és Jackson a mű kezdetekor stabil párkapcsolatban van, szeretik egymást, és csupa olyasmit művelnek, amit a párok: veszekednek, összebújnak, randizgatnak, élik gondtalan tinédzseréletüket. Holly azonban nem tudja, hogy pasija időutazó, ennek következtében Jackson időnkénti gyanús viselkedése és el-eltünedezése miatt össze-összekapnak, majd kibékülnek.

Egy hasonló alkalmat követően idegenek bukkannak fel a lány kollégiumi szobájában, s mindenáron magukkal akarják vinni a fiút, akár élve, akár holtan. Végül, némi dulakodás után, az események tragikus fordulatot vesznek, az egyik férfi lelövi Holly-t, Jackson pedig ijedtében elhagyva hazai bázisát, teljes ugrást hajt végre az ismeretlenbe, ami mint kiderül, két évvel korábbi élete.
Jackson ezek után akárhogyan is próbál, képtelen visszajutni a 2009-es jelenbe, sőt egyre hajmeresztőbb utazásokat tesz a múltba, mely számos meghökkentő felfedezést tartogat számára.
Főhősünknek tehát adva vagyon a feladat... vagyis feladatok: 1) visszajutni a valós hazai bázisra, 2009-be, 2) kitalálni, miként mentheti meg Holly-t, 3) míg mindezek nem valósulnak meg, összeismerkedni a jövőbeni legjobb barátjával, egyben legfőbb bizalmasával, Adammel, 4) a 007-es Holly közelébe férkőzni (akivel ekkor még nem ismerik egymást), 5) kideríteni a születésével és családjával kapcsolatos rejtélyeket, 6) lerázni az újra és újra felbukkanó 2009-es gyilkosokat, az Idő Ellenségeit, 7) eldönteni, hogy az IE vagy a CIA Vihar részlege alkotja a jófiúk csapatát, 8) megfejteni a teljes ugrásra vonatkozó szabályokat.

Látható, hogy Jackson számára bőven akadna tennivaló. Mégis, a könyv első fele lassabb lefolyású, előfordulnak benne unalmasabb részek. Olyannyira, hogy bizonyos pillanatokban úgy éreztem, lerakom a könyvet. Idegesített, hogy nem haladunk semerre, csak toporgunk egy helyben, és ahelyett, hogy valami valóban értelmeset csinálnánk, fejezeteket töltünk el Jackson frissen szerzett, gondnoki munkájával. De rendszerint ilyesfajta megingásaimat valami olyan követte, ami felpiszkálta annyira a fantáziámat, hogy a dolgok végére akarjak járni. És áldom az eget, hogy megadtam neki a lehetőséget. Nem azt mondom, hogy a regény második felétől életem legjobb élményében volt részem, de határozottan egy jó, izgalmas, fordulatos élménnyel gazdagodtam.

Ami az időutazás témáját illeti, fentebb említettem, hogy vannak benne logikai bukfencek, akárcsak új, forradalmi ötletek.
Számomra kifejezetten tetszett az alapfelállás, miszerint az egyes utazások, történjen alattuk bármi, nem hatnak ki a jövőre. Szerintem ez így sokkal hihetőbb, és korrektebb volt, mint a megváltoztatós fajta. Aztán jött a teljes ugrás, és egy csomó dolgot összekutyult, saját alappilléreinek mondva ellent. Jelenleg sem igazán értem, hogy akkor most hogy is van ez... Ám azt igen, hogy Julie Cross nagyot csavart az időutazós témán, egészen új irányba terelte azt.
A spoilerek elkerülése végett íme három kulcsfogalom: génmanipuláció, disztópikus-posztapokaliptikus jövő/múlt/jelen (?), titkos ügynökök.
Bármennyire is meghökkentőnek tűnik, bombasztikus elegyet alkot ez a hármas! Nem is tudom, melyik részét imádtam legjobban! A vége fele úgy éreztem magam, mintha egy időutazós James Bond filmbe keveredtem volna. Izgalom-izgalom hátán, nyomozás, titkok, repdeső golyók, stb, stb. Az utolsó nagyjából 100 oldal színtiszta adrenalinfröccs. A befejezés, na, az viszont kegyetlen, és itt elsősorban nem a függővégre gondolok.

Összegezve tehát a Tempest egy lassabb kezdetű, majd később igazán pörgőssé váló sorozatkezdő kötet, melyben az időutazás egészen új megvilágításba kerül. Ajánlom fiúknak-lányoknak egyaránt. Ha szeretitek az időutazást, az akciót, a nyomozást, és elegetek van a cukormázas romantikából, akkor Jackson Meyer története remek választás lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jackson, Adam, Holly

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: logikai bukfencek

Borító: 5/-10 (nem tudom, ki és mit érzett vagy szívott tervezés közben, de felejtse el)

Playlist

1. fejezet: Everyday Is Exactly The Same, NIN
2. fejezet: Secrets, One Republic

3. fejezet: Collide, Howie Day
4. fejezet: The Scientist, Coldplay
5. fejezet: These Walls, Teddy Geiger
6. fejezet: Eyes on the Horizon, Brendan Benson
7. fejezet: You and Me, Lifehouse
8. fejezet: The Man Who Can't Be Moved, The Script
9. fejezet: Somewhere only we know, Keane
10. fejezet: Cornerstone, Arctic Monkeys
11. fejezet: Slipped Away, Avril Lavigne
12. fejezet: Runaway Train, Soul Asylum
13. fejezet: Teenage FBI, Guided by voices
14. fejezet: Come on get higher, Matt Nathanson
15. fejezet: You Don’t Know Me, Jann Arden
16. fejezet: Bend and Break, Keane
17. fejezet: There is, Boxcar racer
18. fejezet: Everybody Wants to Rule The World, Tears For Fears
19. fejezet: For you I will, Teddy Geiger
20. fejezet: Chasing Cars, Snow Patrol
21. fejezet: Falling in Love in a Coffee Shop, Landon Pig
22. fejezet: Fallin In, Lifehouse
23-25. fejezet: Spies Like Us, Paul McCartney
26. fejezet: Paper planes, MIA
27. fejezet: How to save a Life, The Fray
28. fejezet:Dare You To Move, Switchfoot
29. fejezet: Fix You, Coldplay
30. fejezet: All In, Lifehouse
31. fejezet: Love Song, The Cure
32. fejezet: Hold On Hope, Guided by Voices
33. fejezet: To Make You Feel My Love, Adele
34. fejezet: Your Guardian Angel, Red Jumpsuit Apparatus
35-41. fejezet: Sympathy For The Devil, The Rolling Stones
42. fejezet: Halleluiah, Jeff Buckley
43. fejezet: Run, Snowpatrol
*Someone Like You, Adele

Nyereményjáték

Az időutazás ősidők óta izgatja az emberek fantáziáját, nem kevés mozifilmet is láthattunk már a témában. A feladatotok annyi, hogy a mellékelt kép alapján azonosítsátok be a filmet, és a címét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk küldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/13 CBooks
05/15 Bibliotheca Fummie
05/17 Dreamworld
05/19 Media Addict
05/21 Deszy könyvajánlója

James Frey izgalmas könyvsorozatával már megismerkedhettünk tavaly. Az Endgame című könyv minden várakozást felülmúlt, a könyv nagy siker szerte a világban. James Frey most egy szerzőtárssal kiegészülve tovább szövi a Végjátékot, ami ebben a kötetben még súlyosabb és még izgalmasabb, mint eddig.
Tarts velünk és a Blogturné klub 5 tagjával, akik nyomon követik a Játékosokat, akik azért harcolnak egymás ellen, hogy megtalálják az Ég kulcsát. A turné végén, ha te is jó vagy nyom olvasásban, akkor megnyerheted a Libri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyik példányát. A Végjáték elkezdődött, semmi sem állíthatja meg!

James Frey & Nils Johnson-Shelton: Sky Key

Kiadó: Libri Kiadó
ISBN: 9789633108024
Oldalszám: 560 oldal
Fordító: Nagy Gergely

Fülszöveg:

Két kulcs és kilenc játékos maradt.
New York. Aisling Kopp elhatározza, hogy kiszáll, és véget vet a gyilkos játéknak. Mielőtt azonban döntő lépésre szánhatná el magát, a CIA közbelép. Mint kiderül, tudnak az Endgame-ről, és feltett szándékuk, hogy hasznot húzzanak belőle…
Etiópia. Hilal ibn Isa al-Salt épphogy túlélte az első menetet. Az Akszúmi törzsnek azonban titkos tudás van a birtokában, amely megállíthatja az idegen lényeket, a halálos Endgame játékmestereit…
London. Sarah Alopay találta meg az első kulcsot. Jagóval a győztes oldalon állnak. De Sarah démonai ugrásra készek, már nem szállhat ki, vagy győz, vagy végleg elbukik…
Kilencen maradtak játékban. Ki a következő áldozat?
Olvasd el a könyvet.
Kövesd a nyomokat.
Oldd meg a rejtélyt.
Csak egy maradhat.
Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv.
Te magad vagy a főszereplő, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztes is lehetsz.
A sorsunk a te kezedben van.

James Frey és Nils Johnson-Shelton Endgame-regényei több mint negyven országban tartják lázban az olvasókat. Nagyszabású multiplatform játék társul hozzájuk, és a történet filmváltozata is készül!

Saját véleményem:

A Végjáték folytatódik, a harc pedig minden eddiginél kiélezettebb. A megfogyatkozott létszámú Játékosoknak immár nem csak társaikkal kell megküzdeniük, hanem önmagukkal, saját nézeteikkel, az új lehetőségekkel, és az emberiség, játszmájukra adott válaszával. A folytatásban tehát megemelkednek a tétek, kiéleződik a helyzet, miközben bejárva a világot, újabb és újabb helyszíneket fedezünk fel, egyik akcióból a másikba csöppenve, mialatt a második kulcsot, az Ég Kulcsát keressük.

James Freynek és szerzőtársának sikerült az első részt is túlszárnyalniuk, ezáltal még grandiózusabbá tenniük a sorozatot, ami valljuk be, nem kis szó. Ám éppen ezért, itt még hatványozottabban igaz az, hogy ehhez a kalandhoz (hisz nem egy szimpla regényről beszélünk) idő kell. Idő kell, hogy az ember, engedve a hangulatnak átlényegülhessen fantom Játékossá, hogy megérthesse a nyomozós szálat, a rejtélyeket, és úgy egyáltalán ahhoz is idő kell, hogy kellő mértékben megélhesse mindazt, amiről olvas.
Az End Game-hez hasonlóan pedig a Sky Key is nagyon tömör olvasmány. Rengeteg az infó, sokfelé ágazik a cselekmény, és hát az oldalszám is elég morózus.
A Játékosok továbbra is szerte a világban ügyködnek, egyfelől keresve a következő kulcsot, másfelől küszködve démonaikkal, gyászolva szerelmeiket/szeretteiket, szövetségeket mélyítve, bosszút forralva, vagy éppen küzdve a legújabb fenyegetéssel, az emberi beszállókkal, akik tudatlanságukban igencsak megnehezítik - vagy legalábbis hátráltatják - a játékosok dolgát. Mindezt pedig segíti az a tény, hogy mostanra már megismertük mindannyiukat, kiforrtak a karakterek, a Játékosok közti ilyen vagy olyan irányú kapcsolatok, vagyis bőséggel jut idő a pörgésre, az akcióra, és immár az olvasónak sem kell azon agyalnia, ki kicsoda. Sőt! Attól, hogy már ismerjük szereplőink erősségeit, brutalitását, erkölcsi szintjüket, csak még izgalmasabbá és mélyebbé válik az a mentális és/vagy lelki folyamat, amin átmennek. Gondolok itt például Sarah-ra, akinek nem kisebb teher nyomja a vállát, mint az önkezűleg megölt exbarátja "szelleme"; a pszichopata Anre, akinek megölték szerelmét; netán a gyermekét féltő és óvó anyára, avagy a szépségét elvesztő Hilalra.
Természetesen van a történetnek jóval látványosabb, agytekervényeket megmozgató része is - de még milyen! -, ami gondoskodik arról, hogy az olvasó adrenalinszintje véletlenül se csusszanjon vissza a normális értékre. Bár bevallom, kezdetben féltem attól, hogy újabb félezer oldalban már nem fog annyira lekötni az országokon és földrészeken átívelő hajsza, a nyomozás, és hogy a szerző kicsit belefullad a saját puskaporába, de végül - hála az égnek - nem így lett. Továbbra is baromi jól, élvezhetően működik a dolog, és engem legalább annyira, ha nem jobban lekötött, mint korábban. Itt aztán tényleg megvan, ami kell: rejtélyek, misztika, ősi- és modern vonal, világvége hangulat, valamint az ebben a helyzetben szánalmasnak ható emberi erőfeszítések a hétköznapi világ részéről.

Mindent egybevetve továbbra is imádom a sorozatot, és a hozzá kapcsolódó játékot is (bár én továbbra is hülye vagyok hozzá), ráadásul kezdem azt érezni, hogy értem a játszma mögöttes üzenetét, mind az emberiség, mind a könyvbeli Játékosok számára.
Ami pedig a Sky Key-t illeti, elképesztően ütős lett, méltó folytatása elődjének. Izgalmas, kiszámíthatatlan, letaglózó, brutálisan kegyetlen és nagyon emberi. Sokkal több egy könyvnél. Olyan, mint egy, az elménkbe kivetített számítógépes, ámde mégis élethű játék.
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki tud időt szakítani egy ősi kultúrákban gyökerező kalandra, és szereti, ha a történet karakterei nem feltétlenül makulátlan erkölcsűek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Sarah, Jago

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

A Végjátékban játszó Játékosok rendkívül okosak, és jártasak abban, hogy megtalálják egymást. Most téged is arra buzdítunk, hogy vedd elő a térképedet, és segíts megtalálni néhány helyszínt, aminek köze van a könyvek helyszíneihez.
Minden blogon találsz koordinátákat, és egy képet a helyről. A koordináták és a kép segítségével kell megtalálnod, hogy melyik várost / vagy éppen helyszínt rejtettük el. Ha rájössz, és beírod a Rafflecopter dobozba a konkrét helyszínek pontos nevét, akkor a turné végén megnyerheted a 3 könyv egyikét. Játékra fel!

é. sz. 51° 10′ 44″, ny. h. 1° 49′ 34″

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/12 Zakkant olvas
05/14 Deszy könyvajánlója
05/16 Kelly és Lupi olvas
05/18 CBooks
05/21 Dreamworld

Két hét a csábításra, avagy egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…

Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996157
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Hetesy Szilvia

Fülszöveg:

Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Saját véleményem:

Sarah MacLean volt az első kortárs, történelmi romantikus szerző, aki nem csak, hogy megismertette velem a műfajt, de meg is szerettette. Hovatovább, számomra mindmáig ő az etalon, ugyanis fiatalos, gördülékeny stílusa, játékos karaktereivel, s humoros hangvételével megbolondítva szinte bármelyik, romantikára kicsit is nyitott hölgyet képes beszippantani. Egyszerre felel meg a műfaji elvárásoknak, és tör ki annak keretei közül, szélesebb olvasótábort gyűjtve maga mellé. Ezt mi sem példázza jobban, mint a sorozat összes részében megjelenő, a korszak erkölcseivel szembemenő lázadás bármely formája. Olyan, mintha Sarah maga is feszegetné a műfaj határait – és én ezt fenemód élvezem, ugyanis nem csak, hogy szórakoztató látni, megtapasztalni azt az irdatlan sok szertelenséget, amit a főszereplők és barátaik művelnek, de egyszersmind sokkal szélesebb körű ismertséget is ad az akkori korról.

Természetesen a legtöbb történelmi romantikushoz hasonlóan itt is helytálló az az állítás, hogy a részek külön-külön is megállják a helyüket, vagyis, ha valaki nem szeretné mindegyiken átrágni magát (bár ebben az esetben hatalmas élménytől fosztja meg magát), akkor nyugodtan olvashatja azt, amelyiket szeretné, hiszen érteni fogja. De! A trilógia utolsó része nem csupán egy kerek, önálló sztori, hanem egyfajta tisztelgés és búcsú is a korábbi kedvencektől/előtt, mellyel a szerző gyönyörű keretet ad sorozatának. Méghozzá nem is akárhogy!

Miközben Juliana és a herceg történetének fonala erre-arra gördül, a háttérben egy utolsó istenhozzádra visszatérnek korábbi kedvenc párosaink is, amit a kedves írónő ugyancsak ötletes módon oldott meg. A rész első felében Gabriel egyengeti a temperamentumos hugica életét, kisebb-nagyobb befolyással, majd a tényleges sztori ívéhez illeszkedve, Nicholas veszi át ezt a nemes feladatot, hogy aztán a végén, a triumvirátus közösen vehessen búcsút hűséges olvasójától.

Mindig jó érzés, ha láthatjuk, miként alakul a korábban már szívünkbe zárt kedvenceink sorsa, akikért egykor több száz oldalt izgultunk végig. Az pedig még ennél is nagyobb boldogság, ha úgy térnek vissza, hogy újra befolyással vannak az eseményekre, és ha nem is szerves részei annak, érezhetően fontosak. Ebben az esetben pedig a Ralston ikrek megint csak sziporkázhatnak egy sort, tanúbizonyságot téve heves vagy egy fokkal kevésbé lobbanékony természetükről.

Az én pici szívem minden alkalommal nagyot dobbant, amikor újra láthattam a srácokat a jellemükhöz passzoló megnyilvánulásaik valamelyikében. Ezek az apró pillanatok visszaidézték a régi emlékeket. És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy párjaik is hozták a maguk formáját; mint ahogyan azt is, mennyire elemi része ennek a kötetnek a testvéri összetartás.

A kis nosztalgiavasút után viszont térjünk rá a tényleges történetre, amiről minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy magasan a legjobb ebben a trilógiában.

Aki olvasta az előző köteteket, az már korábban is tapasztalhatta a Juliana és Simon közt feszülő, igencsak robbanásveszélyes kapcsolatot. Én például a könyvesbolti jelenetüknél úgy felcsigázódtam, hogy alig győztem kivárni a saját kötetüket, de a végeredmény minden várakozással töltött, kínkeserves napért kárpótolt.

Mostani főszereplőink előnnyel/hátránnyal – hívjuk, aminek akarjuk – indultak az előzőekhez képest, ugyanis ismertségük nem újkeletű. Ismerik egymást, vonzódnak is a másikhoz, kapcsolatukat mégis beárnyékolja származásuk terhe.

Juliana kilóg a merev nézeteket és szabályokat valló angolok közül, akik ezért meg is vetik. Lenézik származása és nyitottsága miatt, s anyja csapodársága megbélyegzi őt. Ám mindez nem is izgatja túlságosan a lányt, hisz temperamentuma miatt amúgy sem találja a helyét ebben a világban. Egyik bajból a másikba keveredik, minden lépte nyomában egy botrány szökken(hetne) szárba. Tulajdonképpen épp így keveredik bonyodalomba Simonnal, Leighton hercegével is, akit mindenki Hencegő hercegnek csúfol beképzeltsége miatt.

Juliana egy balul elsült báli incidens után véletlenül a herceg hintójába kerül, ami mind a két fél számára kínos helyzeteket eredményez. Ám épp ez kell ahhoz, hogy ez a két makacs öszvér újra kapcsolatba kerüljön, és egy titkos kis kihívásba keveredjen.

Juliana, az érzelmek embere két hetet kap arra, hogy a családcentrikus, nevéhez és rangjához lojális, ridegséget sugárzó hercegnek bebizonyítsa, hogy igenis sokat jelent a szenvedélyes viselkedés, és hogy nagyon is benne van a férfiban ez a magatartás.

A kihívástól kezdve borítékolhatóan megindul a lavina, s a címhez hűen számtalan botrányszagú kalamajkába keveredik keményfejű párosunk. Egyik lehetetlen helyzetből csöppennek a másikba, miközben igyekeznek bebizonyítani saját igazukat.

Talán nem titok, ha elárulom, Simonban nagyon is ott van a szenvedély, pusztán ilyen vagy olyan okok miatt gátat szab nekik; Juliana mellett mégis elő-elő bukkan az igazi jelleme.

Imádtam mindkettejüket. Elmondhatatlanul elemi páros, jól működő kémiával. Amikor együtt vannak, akkor minden olyan, mintha ezer fokon égne. Ám nem csak a vonzalom hangsúlyos ezekben a jelenetekben, hanem a humor is. Régen nevettem annyit, mint ezen a két idiótán! Bár azt azért tudni kell, hogy ennek a két öszvérnek a kapcsolata nem egyszerű. Olyan, mintha az ember egy hullámvasútra váltana jegyet.

Hiába tudtam, mi lesz a vége, mégis húszszor lerágtam gondolatban az összes körmömet, miközben nagyjából úgy éreztem magam, mint Aranyhaj, amikor először lép ki a toronyból: egyik percben, a páros boldogságát tapasztalva, ugrálni tudtam volna, míg a másikban zokogni. Hát igen… heves páros, az már biztos. (De ahányszor lovat láttok, fellélegezhettek!)

Az igazság viszont az, hogy nem véletlenül. Kapcsolatuk elé számtalan akadály hárul, melyek mindegyike származásukban gyökerezik. Juliana fattyúként nem méltó párja egy hercegnek, míg Simonnak mindennél jobban kell ügyelnie hírnevére, ugyanis – mint azt tudjuk – húga házasságon kívül esett teherbe. Míg a lány Nickék menedékházában bujdokolva igyekszik minél tovább eltitkolni a londoni elit elől állapotát, addig a férfinak minden lehetőséget meg kell ragadnia ahhoz, hogy biztosítsa családja jó hírnevét – még akkor is, ha ehhez kényszerházasságot kell kötnie…

Juliana és Simon együtt, és külön-külön is értékes, izgalmas karakter, megvan a maguk mélysége, kiforrott személyisége.

Julianával egy szélvész típusú, felvágott nyelvű, mégis csupaszív lányt kapunk, aki nagyon jól bemutatja, milyen az, ha a barátai és családja ellenére valaki egyedül kénytelen megküzdeni egy másik kultúrával, vagy éppen azzal a bélyeggel, melyet önhibáját nyomnak rá.

Én a magam részéről rettentően szerettem őt, a hangját, a hevességét, a naivságát, a talpraesettségét, és azt az új szemléletmódot, amit olasz mivolta jelentett. Ugyanolyan karakteres, lázongó, mint a korábbi két főszereplő hölgy, mégis más módon. De hát egy Ralston lánytól mi mást is várhatnánk, nemde?

Simon pedig szintén érdekes figura. Tipikusan a londoni sztereotípiák megtestesítője, mégis legalább annyira karakteres, mint akár Gabriel vagy Nicholas… csak más módon. Ám az biztos, hogy ő is jó néhány női szívet fog megdobogtatni.

Mindent egybevetve, a trilógia utolsó része méltó befejezése volt a sorozatnak; mi több, magasan túl is szárnyalta azokat.

Tiszta szívből ajánlom minden romantikára nyitott lánynak, nőnek, attól függetlenül, szereti-e az adott műfajt. Juliana és Simon története perzselő, vad, humoros, kalandos, és „botrányokkal” teli.

Ami pedig engem illett, fájó szívvel, ámde boldogan búcsúzom ettől a kis családtól, aminek minden tagja belopta magát a szívembe. Biztos, hogy még visszatérek hozzájuk, ha egy kis léleksimogató, mosolyfakasztó olvasmányra vágyom.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő:Juliana, Rlaston fivérek, Simon,

Kedvenc jelenet: az összes "botrány"

Negatívum:-

Borító: 5/4

Nyereményjáték

A regény hősnője, Juliana Fiori kisasszony édesapja lévén félig talján, s bár már jó fél esztendeje Londonban tartózkodik, beszédét olykor - olykor bizony még mindig színesítik olasz kifejezések. Mi is ellestünk tőle néhányat. Vajon ki tudjátok találni, mit jelentenek ezek az olasz kifejezések?
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Andiamo"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/16 Angelika blogja
05/18 Deszy könyvajánlója
05/20 MFKata gondolatai
05/22 Kristina blogja
05/26 Insane Life
05/27 Dreamworld

A nap nap után más emberként találkozott Rhiannonnal, a lánnyal, aki megváltoztatta az életét. Viszont A is ugyanolyan hatással volt Rhiannonra. A Könyvhétre megjelenő Egy másik nap című könyvben a lány szemszögéből ismerhetjük meg, miként is éli meg, hogy minden nap más bőrében találja A-t. A Blogturné Klub hat bloggere elhatározta, hogy lelkitámaszként elkíséri Rhiannont A-val való találkozóira. Ha pedig ti is velünk tartotok, esélyetek nyílik megnyerni a Maxim kiadó által felajánlott három regény egyikét.

David Levithan: Egy másik nap

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616728
Oldalszám: 316 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

Rhiannonnak minden nap egyforma. Középiskolába jár, a családjával átlagos a kapcsolata, és van egy barátja, Justin. A lány már beletörődött a jelenlegi helyzetébe, meggyőzte magát, hogy neki pont ennyi jár, nem várhat többet az élettől, és ez éppen elég is. Hétköznapjait az tölti ki, hogy próbál megfelelni a temperamentumos és nehéz természetű Justinnak. Minden erejével azon van, hogy megőrizze a köztük lévő kényes és törékeny egyensúlyt. Ennek érdekében képes a saját vágyait is háttérbe szorítani.
Egy reggel azonban minden megváltozik. Justint mintha teljesen kicserélték volna, és elviszi Rhiannont az óceánhoz. Kedves, megértő és gyengéd, amivel lenyűgözi barátnőjét. A lány azt hiszi: a régóta várt boldogság végre elérkezett, ám másnap reggel Justin nem emlékszik semmire. Rhiannon teljesen összezavarodik. Kétségbeesett vágyakozással kezd kutatni egy újabb tökéletes pillanat után. Egy nap azonban egy idegen azt mondja neki, hogy az a Justin, akivel azt a csodás napot töltötte, igazából nem is a barátja volt. Valaki más, csak Justin testében.

Saját véleményem:

David Levithan semmit nem csinál átlagosan!
Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Anno, amikor befejeztem a Nap nap utánt, egyrészt megelégedtem azzal, amit kaptam, másrészt viszont sikítani tudtam volna a folytatás miatt. Mígnem kiderült, hogy jön (tényleg jön!), és én szépen, nyugisan rá is hangolódtam arra, hogy végre tovább görgethetem A és Rhiannon sorsának fonalát. Igen ám, de amikor elkezdődött a turné körüli szervezkedés, derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy az Egy másik nap nem második kötet, hanem az első újramesélése Rhiannon szemszögéből.
Amennyiben olvastátok a korábbi véleményemet, tudhatjátok, mennyire nem sikerült egy hullámhosszra kerülnöm ezzel a leányzóval, vagyis képzelhetitek a pánikomat (=őzike a reflektorfény előtt). Még az is megfordult a fejemben, hogy engedem, hadd menjen.
Végül mégis maradtam, de ameddig csak lehetett, húztam-halasztottam az olvasást. Most viszont azt kell mondanom, jól döntöttem. Jól döntöttem, mert az Egy másik nap nem tizenkettő egy tucat típusú másik nézőpontú regény. Hiába meséli el ugyanazt a történetet, mégis teljesen új élményt ad, és totál ellentétes oldalról mutatja be az eseményeket. (S, hogy megválaszoljam a legégetőbb kérdést, nyugodtan kezdhető ezzel a sorozat.)

A-val ellentétben Rhiannon egy teljesen átlagos, hétköznapi lány. Mindennap ugyanabban a testben ébred, van családja, barátja, suliba jár, küzd a maga kis gondjaival, vagyis van egy viszonylag belátható jövőképe, és abszolút stabil múltja. Leegyszerűsítve, olyan, mint mi, olvasók.
Rhiannon, a maga normalitásával (most tekintsünk el a péklapátos pillanataitól) sokkal érthetőbb, földhöz ragadtabb szemszögből mutatja be és éli meg az A "jelenséget". Azzal pedig, hogy egy fix emberi lény kerül a főszerepbe, megélhetőbbé válik minden, hiszen a lánnyal együtt eshetünk át az elképedés, a megdöbbenés, a feldolgozás, megértés fázisain, s neki hála végigzongorázhatunk minden kérdést, kételyt, gondolatot, ami egy hasonló esetben akár bennünk is felmerülhetne. Tulajdonképpen ettől válik mássá ez a történet.
A Nap nap utánban tudtuk ki vagy mi A, milyen életet kénytelen élni, és akár tetszett, akár nem, a tengernyi kérdést elnyomva magunkban, A kalandjait kellett követni. Ezzel szemben itt lehetőség nyílik arra, hogy kiélhessük normális emberi reakcióinkat.

A történet fő íve természetesen ugyanaz, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy itt maradunk helyben, és miközben igyekszünk feldolgozni az A-val kapcsolatos dolgokat, addig azzal párhuzamosan megkapjuk Rhiannon életét is, annak minden velejárójával együtt. Gondolok itt például Justinra.
Akármennyire is gyűlölöm Justint, és akármennyire is szerettem volna megrázogatni Rhiannont, hogy térjen már észhez, kaptam egy indokot kettejük kapcsolatának horgonyához, amivel mindegy, hogy egyetértek vagy sem, de bizonyos szempontból nagyon is korrekt, valós problémát jelenít meg. Olyat, amit látni kell, hogy mi magunk véletlenül se essünk bele, végtére is rengetegen élnek olyan kapcsolatban, amit csak a pici jók, régi ideák tartanak egyben, miközben valójában lehúzza, meggyengíti az embert. Szóval örülök, hogy betekintést, és egyben magyarázatot nyerhettem egyik, legégetőbb gondomra a Nap nap után után. David Levithan részéről ez megint egy olyan húzás volt, ami pluszt adott a korábbi olvasóknak, miközben az újaknak egy korrekt szálat.

Magáról A-ról most nem mondanék semmit. Vele kapcsolatban ugyanazt gondolom, mint korábban. Amit ellenben kiemelnék, az az új nézőponttal járó színezet, hisz Mr. Levithan igencsak magvas gondolatokat, és gondolatébresztő kérdéseket kapcsolt hozzá.
Az A szemszögben, A narrációjával - ha nem is szájba rágósan, de - a másság (nemi, faji, egzisztenciájú, stb.) útját jártuk be. Végigkövethettük egy olyan folyamatot, mely bemutatta, hogy mindegy, hogyan nézel ki, milyen pozícióban vagy, kit szeretsz, a lelked nem változik. A lélek vagy te.
Most, az Egy másik napban még mindig a lélek van a főszerepben, de kicsit más kontextusban. Ezúttal ennek az elfogadásával, feldolgozásával szembesülhetünk. Azzal, hogy egy lélek (amennyiben igaz érzésekről beszélünk) egy másik lélekhez kötődik/érez vonzalmat/stb. Vagyis, hogy mindegy a burok, a mag számít.
Tudom, hogy ez most nagyon ezoterikusan hangozhat, de higgyétek el, David Levithan a korosztály számára érthető, feldolgozható eszközökkel igyekszik ezt szemléltetni.

Végezetül pedig úgy vélem, ha eddig még nem volt szerencsétek a sorozathoz, és most belevágnátok, akkor akár nyugodtan kezdhetitek ezzel is. Annyit kell eldöntenetek, hogy hétköznapibb módon szeretnétek meg- és átélni a misztikus szálat, egy kis átlagos tiniélettel együtt járó bonyodalommal fűszerezve, vagy belecsaptok a lecsóba, és egy hátborzongatóan gyönyörű utazással tapasztaljátok meg, milyen is A élete. A romantika mindkét esetben adott, maximum picit másabb érzést közvetít egyik vagy másik.
Ami viszont biztos: bármelyik kötettel is kezdjetek, ne hagyjátok ki a másikat. Ha van olyan sorozat, ahol igenis pluszt ad a másik nézőpontú regény, akkor az ez. Sokkalta kerekebb lesz A és Rhiannon története a két kötet együttes ismeretével.
Én a magam részéről örülök, hogy nem hátráltam meg. Rhiannon is közelebb került hozzám, újra átélhettem kedvenc pillanataimat, miközben rengeteg új élményt és tapasztalatot szereztem. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató, keserédes, új megközelítésű regényeket.
Most pedig ide azt a folytatást, mert egy törékeny lelkű olvasóval kétszer nem lehet ilyen csúnyán kibabrálni!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: A

Kedvenc jelenet: minden A pillanat

Negatívum: Justinés Rhiannon kapcsolata

Borító: 5/4
Megtetszett?Vidd haza!

Nyereményjáték

Rhiannon és A egyáltalán nem tekinthető hétköznapi párosnak. Mint azonban azt már sok-sok történetből megtanulhattuk, a szerelem nem ismer korlátokat. A mostani nyereményjátékban hasonlóan különleges párokat keresünk. Azok között, akik a megfelelő párosok nevét írják a Rafflecopter dobozba, kisorsolunk három példányt David Levithan: Egy másik nap könyvéből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik párosra gondoltunk?
"Nagymacskákkal nem szabad játszani! Ezt a párosunk női tagja is nagyon jól tudja, hiszen neki kell elkísérnie egy megvadult tigrist Indiába, hogy szabadon engedhessék. Vajon csókra herceggé alakul?"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/23 Always Love a Wild Book
05/25 Kelly & Lupi Olvas
05/27 CBooks
05/29 Deszy Könyvajánlója
05/31 Média Addict
06/02 Dreamworld

A WOW Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Calia Read Unhinge - Elborulva című regénye, mely a Fairfax sorozat második kötete, de egyben önállóan is értelmezhető. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja a sötét titkokkal küzdő Victoria, fordulatokban bővelkedő, szívszorító mélységű történetét.

2016. június 1-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Calia Read: Elborulva

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9786158027069
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Dudás Éva

Fülszöveg:

Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat,
és Evelynt egész nap a karomban tartom.
Azt mondják… azt mondják… azt mondják…
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat
és kiderítsem az igazságot.
A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calia Read ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott, rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a hihetetlen, mindenre magyarázatot adó fordulat.
Önálló regényként is olvasható.

Saját véleményem:

Az utóbbi időben nem túl gyakran fordul elő velem, hogy egy könyv annyira beszippantson, s szinte önmagával egyenlővé olvasszon, mint az Elborulva. Calia Read mégis megcsinálta! Soraival egyenesen a lelkem legmélyéig hatolt, és addig el sem eresztett, míg el nem fogytak előlem a lapok és betűk.
Egyébiránt mindez már csak azért is meglepő, mert az Elborulva korábban egyáltalán nem szerepelt a tervezett olvasandóim listáján; mondhatni, egy kósza pillanatomon múlott, hogy mégis úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Bár azt azért hozzáteszem, nem kicsit rettegtem attól, vajon mennyire fogom én ezt érteni az első rész ismeretének hiányában, ám hála az égnek, ahogy a fülszöveg is írja, egy teljes mértékben önálló kötetről beszélünk.
Sőt, amennyire láttam/tapasztaltam, előnyömre vált, hogy Victoriával és Evelynnel tiszta lappal kezdtem - olyannyira, hogy még fülszöveget sem olvastam, így extra rejtélyekkel gyarapítottam magamat. Egy szó, mint száz, amennyiben érdeklődtök a történet iránt, nyugodtan vágjatok bele, akár ismeritek, akár nem az első részt. Sőt, ha rám hallgattok, még fülszöveget sem olvastok. Saját tapasztalataim alapján bátran mondhatom, hogy sokkal, de sokkal izgalmasabb volt élesben megélni mindazt, ami esetlegesen a fülszövegből kiolvasható.

Maga a történet egy huszonhét éves nőről, Victoriáról szól, aki kisbabájával együtt idestova hat hónapja elmegyógyintézetben él. Számára azonban az ott töltött idő nem hónapoknak, hanem éveknek tűnik. Már pusztán ebből az időintervallumbeli eltérésből is jól kivehető az a fura kettősség, ami elejétől a végéig végigkíséri a regényt. Egyfelől ott van Victoria és az ő állításai, melyek éppannyira lehetnek valóságosak, mint képzeltek; míg másfelől előkerülnek a tények, és az orvosok által igaznak vélt állítások. Persze könnyen mondhatnánk azt, hogy Victoria elméje nem beszámítható, s ilyetén például a halott férje valójában csak a képzeletében létezik, ezért látja őt. De mi van, ha van más magyarázat? Akár realista, akár misztikus? Vagy netán mégis hallucináció lenne? Ilyen és ehhez hasonló dilemmák övezik az Elborulva eseményeit.
Ám hogy kifejtsem a gondolatom végét is, mindez azért képez olvasói oldalról (is) valós őrlődést, mert Victora, az önmaga által vélt és tapasztalt dolgainak tálalásában túl hihető. A szerző pedig annyira hitelesen építi fel az egész cselekményt, titkokkal, karakterekkel, és minden egyébbel együtt, hogy egyszerűen mind a két út (Victoria igazat mond/képzelődik) lehetségesnek tűnik.
Ebből kifolyólag számomra rendkívül izgalmas és érdekes volt azon agyalni, hogy vajon Wes egy illúzió, netán szellem? Evelyn létezik, vagy csak egy, az anya által kivetített kép? Főleg, hogy amikor már meggyőztem magam egyik vagy másik állításról, mindig jött valami, egy apró utalás, tett, elszólás, ami újra visszalökdösött a másik álláspontra. Aztán persze a legvégén csak tátogtam tágra nyílt szemekkel, mint az a bizonyos partra vetett élőlény, mert egy dolog biztos: amíg le nem lepleződnek a titkok, nem lehet rájönni az égvilágon semmire. Még arra sem, milyen műfajú regénnyel van dolgunk.

Szerkezetét tekintve, két idősíkon haladva építkezik és bontakozik ki a mű, csupán a baljós, s kissé nyomasztó hangulat, valamint a megannyi fordulat közös bennük.
A jelenben - épp akkora arányban, ami még könnyen emészthető, és nem túlzottan depresszív - Victoria intézetes napjait követhetjük figyelemmel. Láthatjuk, milyen körülmények között vészeli át egyik napot a másik után, milyen a kapcsolata a nővérekkel, betegekkel vagy az orvosával. De ezen a szálon tapasztalhatjuk Wes hátborzongató felbukkanásait is (melyek a prológus fényében sokszorosan érdekesek - én például négyszer is el-elolvastam a prológust, hátha sikerül megértenem az összefüggéseket), vagy Sinclair, a vonzó idegen (aki nem is annyira idegen) támogatását, aki a nagyon lightos romantikát is magával hozza.
Sinclair színrelépésével természetesen automatikusan újabb kérdések vetődnek fel: ki ő? milyen viszony fűzi a férjezett asszonyhoz? de leginkább az, hogyan kerülhetett Victoriával gyengéd kapcsolatba, ha a nő annyira szerette a férjét?
És itt úszik be a képbe a másik idősík, amit Victoria sajátos terápiájának köszönhetünk.

"A szerelem háromdimenziós. Annyira mély és óriási. Annyira erőteljes, hogy az ember nem mondhatja ki a szót anélkül, hogy érzelmek áradnának szét az arcán és látszódnának a szemében."

Victoria csupaszív doktornője egy meglehetősen sajátos gyógymódot eszel ki arra, hogy a távozni akaró nő, mélyre temetett, rég elfeledett emlékeit felszínre hozza (ugye, azt már mondanom sem kell, hogy Victoria amnéziája megint csak olyan kérdés, amire választ akarunk). Minden alkalommal három, Victoria életével kapcsolatos képet mutat, egyre gyorsabb tempóban váltakoztatva, mely akaratlanul is magával sodorja az édesanyát, mi pedig egyenesen a képekhez kapcsolódó múltbeli jelenetek valamelyikében találjuk magunkat. Ezek többsége kronológiai sorrendben rántja le a leplet Victoria életéről, és nem csak a végső válaszokat adja meg, hanem egy saját, romantikával, és komoly témákkal fűszerezett sztorit is kerekít.
Fontos megjegyeznem, hogy a romantika ezúttal nem az a ragacsos, rózsaszínű maszlag, de még csak nem is domináns. Egyszerűen csak van, és épp annyira része az egésznek, mint bármelyikünk életében. A hangsúly sokkalta égetőbb dolgokra terelődik.
Nehéz spoilerek nélkül beszélni erről, és igazából nem is lehet, de azt bizton állíthatom, hogy Victoria múltja éppannyira lebilincselő, érdekfeszítő, fullasztó, sokkoló és intenzív, mint a jelene.
Ezzel együtt - a kifejezés legpozitívabb értelmében -, a történet java átlagosnak mondható. (Tucatnyi komoly témákat boncolgató, ilyen vagy olyan minőségű regénnyel találkozni manapság.) Ami miatt az Elborulva mégis kiemelkedik a tucatból, az a megannyi rejtély, csavar, és a végső titok, mely mindent, de tényleg mindent felülír.

Komolyan mondom, az a befejezés padlóra küldött - és ezzel együtt biztosította az újraolvasást is. Hiába teltek el napok, még mindig furdalják az oldalamat a hogyanok és mikorok. Szóval le a kalappal Calia Read előtt!
(Bár azt azért sajnálom, hogy az epilógus ennyire elnagyolt és éppen csak elvarrt lett. Az eszem hiába tudja, hogy egy szokványos lezárás nem passzolt volna ide, a szívem rakoncátlan kis álmodozó...)

Mindent egybevetve csak azt tudom mondani, ha szeretitek a fordulatokban bővelkedő, kicsit nyomasztó hangulatú, komoly témákat érintő regényeket, akkor olvassátok el az Elborulvát. Gyönyörű könyv, tele érzelmekkel.
Nálam idén benne van a legekben. Calia Read pedig felkerült a figyelemre méltó szerzők sorába. Biztos, hogy ezek után egyetlen könyvét sem fogom kihagyni. A Fairfax első része pedig repült is a beszerzendő könyveim listájának tetejére.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Victoria, Sinclair, Reagan

Kedvenc jelenet: születésnap, tánccal együtt

Negatívum: az elnagyoltbefejezés

Borító: 5/4

Playlist

1) Brooke Fraser - Psychosocial
2) Sophie Ellis-Bextor Cry to the Beat of the Band
3) Melanie Martinez - Dollhouse
4) Matchbox Twenty - Disease
5) Coldplay - Atlas (From "The Hunger Games: Catching Fire"/Soundtrack)
6) The Side Project - Love Bites
7) Shakira & Rihanna - Can't Remember to Forget You
8) The Fray - Give It Away
9) Rob Thomas - Lonely No More
10) The Fray - Wherever This Goes
11) Rihanna - Unfaithful
12) Jeff Buckley - Hallelujah
13) Iggy Azalea & Rita Ora - Black Widow

(forrás: Calia Read zenelistája)

Nyereményjáték

Dr. Calloway különleges terápiát alkalmaz Victoria esetében. Minden alkalommal három fényképet mutat neki, egyre gyorsabb tempóban váltakoztatva, melyek mindegyike a lány egy-egy életszakaszából származik. Így mostani játékunk során arra kérünk benneteket, bújjatok Victoria bőrébe.
Minden állomáson találtok egy animációt, mely folyamatosan három képet perget. Mind a három fotó egy-egy fontos életeseményt mutat be, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik mit jelképez, majd a megoldást beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha mindegyik állomáson teljesítettétek a feladatot, akkor esélyetek nyílik megnyerni a WOW Kiadó által felajánlott könyv egy példányát. (Plusz pontért pedig látogassatok el a Blogturné Klub blogjára is, ahol szintén egy animáció vár rátok.)

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Deszy könyvajánlója
06/03 Dreamworld
06/05 Letehetetlen
06/06 MFKata gondolatai

Alex Shearer - Felhővadászok

Amy Tintera - Reboot

Jamie McGuire - Viharos szerelem

Abbi Glines - Te vagy nekem a remény

Amy Ewing - Az Ékkő

Kendall Kulper - A tenger boszorkánya

Estelle Laure - Tomboló fény

Anna Banks - Neptun

Brigid Kemmerer - Spirit

Samantha Young - Into the Deep

Naomi Novik - Rengeteg

Rachel Hawkins - Spell Bound

Karen Hawkins - A veszély vonzásában

Becky Albertalli - Simon és a Homo Sapiens-Lobbi

Abbi Glines - A sorsom

Julie Cross - Tempest

James Frey & Nils Johnson-Shelton - Sky Key

Sarah MacLean - Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

David Levithan - Egy másik nap

Calia Read - Elborulva