Quantcast
Channel: Dreamworld
Viewing all 1173 articles
Browse latest View live

Jamie McGuire - Varázslatos szerelem

$
0
0


A Maxim Kiadó jóvoltából megjelenik a Véletlen szerelem trilógia harmadik, befejező kötete Varázslatos szerelem címmel!
Erin és Weston különböző fősulira készülnek, de vajon túlélheti szerelmük ezt a változást? És a lány vér szerinti szüleinek aggodalma valóra válhat, örökre elveszítik Erint?
A két fiatal szerelmi története a végéhez érkezett, most pedig végre választ kapunk a kérdéseinkre.Ha te is kíváncsi vagy rájuk, tarts velünk a hat állomásos blogturnén, ahol a játék során meg is nyerheted a három nyereménykönyv egyikét, a kiadó felajánlásában!


Jamie McGuire: Varázslatos szerelem

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616964
Oldalszám: 216 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Légy óvatos azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában.
Weston egyre rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan kétségek között őrlődik. Rájön, hogy a remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban süllyed Erin.

Saját véleményem:
A második kötet okozta kellemes meglepetés után, kíváncsian vártam a trilógia utolsó részét. Persze a lezárással kapcsolatban nem tápláltam gyermeteg illúziókat, ellenben az odáig vezető út érdekelt. Szerettem volna látni, a kezdetektől sokat fejlődő Erin, a végső próbatétel során mennyire lesz majd erős, vagy hű önmagához és álmaihoz. És arra is kíváncsi voltam, miként kezeli majd a Wesről megtudott titkokat. Ám, ami ezeknél is jobban furdalta az oldalamat, az a korábbi könyvekhez képest bőnek mondható oldalszám magyarázata. El nem tudtam képzelni, a viszonylag nyúlfarknyi probléma milyen mellékzöngéket kaphatott, hogy szinte egy teljes regényalakká formálódott végül.
Nos, az a helyzet, hogy egyfelől a konfliktust képező téma bőven felvette ezt a terjedelmet, másfelől viszont úgy éreztem, egy hosszúra nyújtott, komolyabb eseményeket nélkülöző, szerelmi huzavonába csöppentem.

A történet központi eleme ezúttal az egyetemi élettel párosuló hogyan tovább téma.
Erin már az egész őrület előtt eltervezte, hogy érettségi után maga mögött hagyja lakhelyét. Megvoltak a maga kis álmai, vágyai, s ehhez mérten már az egyetemet is kiválasztotta magának. Aztán jött a három Erin tragédiája, hirtelen minden a feje tetejére állt, Easternek pedig lett egy vadonatúj családja, összejött álmai pasijával, és az anyagi helyzete is megszilárdult. Csakhogy mindennek ellenére Erin Erin maradt, és roppant tiszteletre méltó módon megfogadta, hogy nem adja fel elveit - vagy ha már itt tartunk, becsületét. Egyszerűbben: akkor is elmegy arra az egyetemre, amit kinézett magának, ha ezzel a frissen szerzett boldogságtól is el kell távolodnia néhány kilométert.
Mindezek tekintetében úgy gondolom, Erin karaktere olyan, ami példaértékű lehet a fiatal generáció számára. Hétköznapi tinihez mérten erős, elveiért álmaiért karakán módon kiálló, öntudatos lány, aki akkor is mer önmaga lenni, ha ezért áldozatokat kell hoznia, vagy magát kell előtérbe helyeznie szeretteivel szemben. (Hozzáteszem, az egész abszolút elfogadható, egyáltalán nem egomán.)
A történetből gyönyörűen átjön, mennyi vívódással, lemondással jár a folyamat, mint ahogyan Jamie azt is bemutatja, hogyan képes ezzel megbirkózni egy család.
Én a magam részéről kifejezetten szerettem Aldermanék szálát, és ahogy finoman, a háttérben meghúzódva, aprónak látszó, ámde annál jelentőségteljesebb módon terelgették a szülő-gyerek kapcsolatot, és annak minden aspektusát.

A cselekmény javát uraló Wes-Erin kapcsolattól viszont a hajam égnek állt. Nem tudom, gyűlöltem-e már ennyire főszereplő srácot, mint ezt az elmebeteg ragacsot, de az biztos, hogy szívesen húztam volna rá kényszerzubbonyt, ahányszor csak megjelent.
Wes soha nem tartozott a kedvenceim közé, ám egészen mostanáig elvoltam vele, hisz nyálas papucsként, egy-két aranyos pillanatot tartogatva, szépen ellavírozgatott a maga egysejtű mivoltában. Mostanra viszont egy gyáva, mániákus, csakis önmagával törődő kölyökké nőtte ki magát. 
Na, de nagyon eltértem a témától, ami a "mi lesz, ha" jegyében a távolsággal, és az új közeggel előkerülő kérdéseket, problémákat boncolgatja, és alapjaiban egész jó is, hiszen reális dilemmákat vet fel. Vajon elég erős-e a páros kapcsolata ahhoz, hogy kiállja az idő és távolság próbáját? Képesek lesznek egy korlátokkal járó távkapcsolatban megélni az újonnan adódó, egyetemi lehetőségeket? És úgy egyáltalán: tényleg szerelem van köztük, vagy csak vonzalom? 
Ami engem illet, sokszor úgy éreztem, Erin részéről ez nem szerelem, inkább vonzalom keverve bűntudattal és némi szánalommal, ami valljuk be, tök oké ebben a korban. Sőt! 
Amivel ellenben nem tudtam kibékülni, az Wes nem normális szintű ragaszkodása. Van a féltés, a féltékenység, és van a mániákus birtoklási vágy, amikor egyik fél teljes mértékben megfojtja a másikat. Erinék kapcsolata erre nagyon jó példa. Elborzasztó, milyen következményekkel járhat egy ilyen kapcsolatban élni, noha úgy sejtem, az írónőnek nem ez volt vele a célja...

És végül, de nem utolsó sorban a harmadik téma, amit az első után megint megkapirgálunk, az az iskolai terror, melynek különlegessége az Erin fejlődésével, megerősödésével járó új megvilágítás. Jamie McGuire remek keretes szerkezetbe foglalta vele a trilógiát, s egyszersmind arra is rávilágított, hogy igenis van rá megoldás.

Mindent egybevetve, azoknak ajánlom a trilógiát, akik valami könnyed, gyors, agyalástól mentes olvasmányra vágynak, egy-két magvas gondolattal. Illetve elsősorban a fiatalabb olvasóközönség lehet az, aki azonosulni tud a főszereplők hétköznapibb dilemmáival, kezdve az első szerelemtől, az iskolai bántalmazáson át, a fokozatos felnőtté válás terhével.
Én a magam részéről egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertem Erinéket, még úgy sem, hogy csak közepes élményt nyújtottak számomra, mert jó volt kikapcsolni általuk. Néha kellenek olyan könyvek, amik lelazítják a fáradt agytekervényeket, és a Véletlen sorozat nekem ilyen volt. Az meg már csak hab volt a tortán, hogy részese lehettem egy édes szülő-gyerek kapcsolatnak, és megismerhettem egy talpraesett, példaértékű lányt.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Erin szülei
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: Wes
Borító: 5/5
Megtetszett?Vidd haza!




Nyereményjáték


Erin és Weston immár főiskolára mennek, mostani játékban ehhez kapcsolódó feladatotok lesz, méghozzá címer alapján kitalálni melyik amerikai felsőoktatási intézmény emblémáját látjátok. Mivel ez nem egy könnyű feladat, segítségül láthatjátok nevének első betűjét és az alapításának éve alapján könnyebb beazonosítani őket.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/06 Dreamworld

Sarah Bannan - Súlytalanul

$
0
0


Sarah Bannan regénye sok fontos témát jár körbe. A Súlytalanul főszereplői mind középiskolások, ahol a zaklatás, a másiknak való megfelelés, a beilleszkedés, és a kamaszkori bizonytalanságok sokszor előfordulnak. A Súlytalanul a maga durva valójával megmutatja, hogy milyen kemény is lehet az iskolai közeg. A Ciceró által megjelentetett könyv úgy meséli el Carolyn Lessing történetét, hogy felnyitja mindenkinek a szemét, aki a olvassa ezt a történetet.
A Blogturné Klub 5 bloggere is végigjárta Carolyn útját, és mesélt nektek Sarah Bannen könyvéről. Tarts velünk te is, mert a turné végén lehetőség van megnyerni a könyvet.


Sarah Bannan: Súlytalanul

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
ISBN: 9789635399925
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:
Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt az úszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány.
Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes.
A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képest fest első regényében.




Kedves lányok (és fiúk)!


E sorokat olvasva bizonyosan értetlenül álltok a levelem előtt, azon tanakodva, ki lehetek, honnan ismerlek benneteket. Nos, engedjétek meg, hogy megkönnyítsem a dolgotokat: Soha nem találkoztatok még velem, ellenben én nagyon jól is ismerlek titeket. Tudom a titkaitokat, láttam, hallottam, s tapasztaltam mindazt, amit ti is. Hónapokig éltem a társaságotokban; vagyis pontosan ismerem az összes szekrénybe tuszkolt csontvázatokat. De ne féljetek, én nem olyan vagyok, mint ti. Én nem csinálok belőletek Carolynt.  
Ám ne szaladjunk ennyire előre, inkább ugorjunk a kezdetekre. Oda, ahonnan ez az egész őrület elkezdődött.

Amikor csatlakoztam hozzátok, nem volt könnyű elfogadni és megszokni, hogy ti csoportként léteztek. Nem értettem, miért bújtatok a „mi” védelme mögé, ami teljes mértékben arctalan alakokká tett titeket. Nehéz volt azonosulni a „mi” véleményével, bár tagadhatatlanul új élményt jelentett egy egész sereg szemén keresztül szemlélni a világot. Aztán szép lassan arra is rájöttem, hogy így nem csak, hogy megvéditek saját személyeteket a bajtól, de ráadásként nyugodtan kivesézhettek bárkit, akár saját „barátaitokat” is. A személytelenség álarca mögé rejtőzve nyíltan alkothattatok véleményt. 
Ha nem ismertelek volna ki benneteket, most megkérdezhetném, hogy soha nem vágytatok alapvető emberi büszkeségre? Számotokra ennyire nem jelentett semmit, hogy ne fröccsöntött Barbie-k és Kenek legyetek, hanem élő, olykor esendő, ámde mégiscsak méltóságteljes fiatalok?
De így, hogy tudom, mennyire sekélyesek vagytok, meg sem kísérlem a dolgot, hisz tudom, hogy számotokra semmi másból nem áll a világ, mint imádságokból, márkákból, pletykákból, kilókból és hierarchiából. Talán, ha nem kozmetikumok vagy ruhák világmárkáit magolnátok egész álló nap, a ti iskolai teljesítményetek is lehetne olyan, mint az övé. Higgyétek el, amint kiszabadultok az iskola jelentette aranykalitkából, többé nem fog számítani, hogy Gemma kínai pamutbugyit vett fel, vagy Victoria Secreet legújabb modelljét. Mint ahogy a főnökötök sem fogja megkérdezni, hogy a Clinique krémektől puha a bőrötök, vagy egy sima testápolótól.
Tudom, tudom, ez a trend, a divat, az íratlan szabály, és követni kell, mert ha nem, akkor senkik vagytok. Hát hadd mondjam el, hogy tévedésben éltek! A világ sokkal több, mint néhány pompon, trófea a hálószobában, vagy márkás ruci. És az a helyzet, hogy hiába sírtok amiatt, hogy egy kisvárosban rekedt, zárt közösségben éltek, ahova csak beolvadni lehet, különben… különben úgy végzitek, mint az a szerencsétlen „betolakodó”. Ti teszitek zárttá a saját világotokat azzal, hogy tömeggyártott játékbabaként mentek a hülye szabályaitok után.
Másfelől pedig van fogalmatok arról, mennyire unalmas alakok vagytok? Halálra untam magam, amikor arról fecsegtetek, ki hogy néz ki, melyik ruhadarabja milyen márkájú, kik a szülei, vagy épp miben jó/rossz az illető. Ám még ennél is jobban kikészültem a milliónyi márkától, amit úgy fújtatok, mint más a szorzótáblát. És most komolyan, tényleg annyira őrülten izgis téma az, ki hány évesen menstruált, kivel feküdt le, vagy hány kilót adott le, szedett fel? Nem tudom, hogy vagytok vele, de én úgy éreztem magam, mintha egy agysejtek nélküli plázacica hordához csapódtam volna.

Most gondolom elégedetten mosolyogtok, hogy csak ennyit tudok rólatok, de el kell keserítenem bennetek, a sok unalom ellenére akkor is ott voltam, amikor Carolynt figyeltétek. Sőt akkor is, amikor nem csupán figyeltétek…
Eltűnt már a mosoly az arcotokról?
Nyugalom. Mondtam már, hallgatok. Majd ti magatok elszámoltok azzal, amit tettetek, vagy éppen nem tettetek.
Vagy abszolút jogos volt?
Mit gondoltok?
Elmondom, hogyan láttam én!

Egy napon megjelent az a csinos lány. Friss hús volt, aki kellő pletykaforrást biztosított. Lehetett utána kutakodni, kitárgyalni. Végül aztán befurakodott a közösségetekbe, amibe csak születni lehet, és még a pasitokat is lenyúlta.
Mindennek dacára Carolyn a megtestesült tökéletességével kitűnt közületek. Mert ő mert jobb és több lenni nálatok.
Csakhogy míg néhányan, srácok, meg akartátok szerezni, addig többetek saját esendőségét vélte felfedezni benne. Pedig egyáltalán nem volt tökéletes, ti tettétek azzá, hogy aztán céltáblaként használhassátok saját gyengeségetek leigázására.
Tudjátok, én is voltam diák. Láttam, mit jelent az üresfejű, nagyhangú, csordaösztönnel működő elit krémhez tartozni, és milyen kirekesztettnek vagy célpontnak lenni. És bevallom, néhányatokhoz hasonlóan én sem tettem semmit, csak figyelemmel kísértem, mit tesznek a gyengével. Semmivel sem vagyok jobb vagy több nálatok.  Mentegetőzhetnék, elbújhatnék a „mi” védfala mögé, de értelmetlen lenne.  
Carolyn egy másodpercig sem volt ártatlan, persze. Senki nem az. Az iskolai bántalmazás mégis olyan dolog, amit senki nem érdemel meg. Erre senkinek nincs mentsége.
Ti mégis hátborzongatóan valóságosan prezentáltátok, milyen az iskolai bullying. Megmutattátok, milyen a ti oldalatokon állni. Azén, aki műveli, és azén, aki a távolból szemléli az eseményeket, netán elfordul, mintha semmissé tehetné a látottakat. De egyszer is eszetekbe jutott, hogy a sok „mit kellett volna tenni”, vagy „mi lett volna ha” helyett megkérdezzétek, mit él át Ő?
Most meg mernétek tenni?
Még mindig úgy gondoljátok, hogy a „mi” a minden?
Ne értsetek félre, nem akarok ítélkezni.
Azt megteszitek ti magatok.
Vagy a „mi”.

Üdvözlettel,
Árnyékotok




Nyereményjáték


A Súlytalanul könyv borítóján egy fiatal és kifejező tekintetű női alak kap főszerepet, akiről a könyv története is szól. Mi most olyan borítókat hoztunk el nektek a Ciceró Kiadótól, ahol szintén a női arcok kapják a főszerepet. A te feladatod az lesz, hogy felismerd az eltorzított borítókat a blogokon, és a Rafflecopter dobozba a könyv címét beírd.
Ha minden turné állomáson helyesen válaszolsz neked is esélyed van megnyerni a Ciceró Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét! Játékra fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Zakkant olvas
06/03 Deszy Könyvajánlója
06/06 Kelly és Lupi olvas
06/07 Dreamworld
06/08 Sorok Között

Kim Holden - Bright Side

$
0
0


A WOW Kiadó jelenteti meg a Könyvhétre Kim Holden: Bright Side című regényét, amit már nagyon várnak a new adult műfaj magyar rajongói. Ez a könyv garantáltan szívfacsaró, nincs olyan olvasó, akire ne lenne hatással Kate Sedgwick azaz Bright Side története. Kövessétek végig a nyolc állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek a WOW Kiadó által felajánlott példány egyikét.


Kim Holden: Bright Side

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9786158027076
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:
Titkok. Mindenkinek van egy.
Némelyik nagyobb, mint a másik.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.
Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.
Mindketten harcolnak ellene. Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Saját véleményem:
Vannak könyvek, amik feltöltenek pozitív energiával, s mosolyt csalnak az arcodra.
Vannak könyvek, amik olyan tartalmas életigazságokkal gazdagítanak, melyek örök életre a részeddé válnak.
Vannak könyvek, amik millió darabra törnek, kivéreztetik szívedet-lelkedet.
És van a Bright Side, ami mindezt magában foglalja.
Gyönyörű lelki utazás az élet napos és árnyoldalán. Ám arra nem árt felkészülni, hogy az élményért cserébe egy darabbal fizetünk magunkból.
Őszinte leszek, ha tudom, mit vállalok, nem kezdek bele - vagy legalábbis nem most. Tudtam persze, hogy keserédes sztori lesz, de arra nem számítottam, hogy egy olyan téma miatt, amit mostanság úgy kerülök, mint a tüzet. Csak akkor vált számomra is világossá, mibe tenyereltem, amikor már nyakig benne voltam. Egyik részem üvöltve követelte, hogy tegyem le, amíg még ki tudok belőle jönni úgy, hogy nem török össze, a másik viszont foggal-körömmel ragaszkodott az addigra már szívembe férkőzött szereplőgárdához. Végül sejtitek, miként döntöttem. Hagytam magam sodródni az árral, és igen, jól döntöttem, még ha millió sebet is tépett fel bennem Kim Holden.
Hogy értsétek miről beszélek: a történetnek van egy, a többinél is kiemelkedőbb, fontosabb háttértémája vagy drámája - hívjuk, ahogy tetszik -, ami a jelenlegi életemben nagyon is testközeli, valós dolog. Hónapok óta, nap, mint nap tapasztalom, átélem, mit jelent ez az egész, csak éppen a másik oldalról. És emiatt egészen a Bright Side-ig megrögzötten kerültem minden regényt, ami ezt taglalná; Kate sztorija mégis becsúszott. Nem fogok hazudni, piszkosul fájt, de hiszem, hogy ennek így kellett lennie, mert ha valamire megtanított Bright Side, az az, hogy éljünk meg minden pillanatot, amit az élet kínál.

Magáról a cselekményről sokat nem érdemes és nem is lehet beszélni, ugyanis milliónyi titokba ütközni, azokat pedig jobb, ha ti magatok fedezitek fel. Ráadásul, ha vázig lecsupaszítjuk a sztorit, akkor egy teljesen átlagos alapokon nyugvó történetet kapunk. A fiatal lány új helyre költözik, ahol barátságokat köt, majd szép lassan, ellenérvei dacára, belebonyolódik egy romantikus kapcsolatba.
Ugye, semmi extra? De akkor mégis mi a fenét esznek rajta a külföldi és hazai olvasók egyaránt? A lelkét, és mindazt az adalékot, ami azzá teszi Kate történetét, ami. A barátok, a családtagok, a szeretett férfi, a zene, a kávé (igen a kávé - érzitek, mennyire apróság, mégis mekkora erő?), a főszereplő lány, Bright Side személyisége, a titkok, tragédiák, és a mögöttes üzenet. Szinte érezni a lapok között lüktető szívdobbanásokat.
A felsoroltakhoz pedig hozzáadódik még Kim Holden olvasmányos, gördülékeny stílusa, ami a betűk hátán gördíti tovább az olvasót azokban a pillanatokban is, amikor éppen nem történik semmi izgalmas. Merthogy bizony a Bright Side egy elég lassú folyású történet; sokáig nem is látni mi akar ebből kibontakozni. Olyan, mint egy naplóregény. Kate napjait követhetjük végig fejezetről-fejezetre, és mivel egy átlagos lányról beszélünk, nem mindegyik napja eseménydús. Mindezt viszont kitűnően tompítja a korábban említett, gördülékeny szöveg, és Kate hangja. Egészen egyszerűen annyira emberközeli, mintha nem egy fiktív karakter lenne, hanem a legjobb barátnőd (vagy éppen te magad).
De ha már Kate-nél tartunk, akkor álljunk meg egy szóra nála. Ő egy hihetetlenül optimista, életvidám, aranyos, kedves, segítőkész, kellően dilis és különc, ámde totálisan egyszerű lány. Az emberek hamar megszeretik, közel engedik magukhoz és megnyílnak előtte. Ő pedig igyekszik élni ezzel a tehetségével, akár bátorítani kell valakit, akár helyes útra terelni, akár meghallgatni. Tipikusan az a csaj, aki ahelyett, hogy becsukná a szemét, beleáll a dolgokba és segít. Árad belőle a pozitív kisugárzás, melynek jótékony hatásai több ponton is megmutatkoznak. A legfurább mégis az, hogy egyáltalán nem tűnik emiatt buzgómócsingnak, inkább a csodálatra méltó és természetes jelzőket tudnám rá használni.
Problémából meg aztán akad bőven.
Ahogy a fülszöveg is írja, mindenkinek van egy titka. Ez a titok lehet valamilyen betegség, érzés, másik emberi lény, vagy konkrétan bármi. A regényben elég sok példával lehet találkozni, Kim Holden rengeteg manapság aktuális témát kapirgált meg, kisebb-nagyobb jelentőséggel.
Elsőre megdöbbentő lehet elképzelni, miként férhet meg együtt a táplálkozási zavar, a másság, az elvesztett családtag, és a többi, de az a helyzet, hogy ha nem is ennyire tömörítve, a való életben is sok minden vesz minket körül, maximum nem látjuk ennyire direktbe. Ilyen az élet. Mindenki küzd a maga keresztjével.

Végül, de nem utolsó sorban muszáj megemlítenem a zenét, ami ezúttal szerintem sokkal fajsúlyosabb - több szempontból is - mint a romantika.
Egyrészt tele van zenei utalásokkal a könyv, ami rettentő hangulatos, és a zenekedvelők számára igazi csemege. Másfelől pedig a zenével párosuló kötelék Gus és Kate között, az valami eszméletlenül gyönyörű!
Gusról azt kell tudni, hogy Kate gyerekkori legjobb barátja. Mind a ketten zenélnek, csak más formában és hangszeren. A srác vérbeli rocker, és éppen élete nagy lehetőségét éli - első albumát készíti és turnézik a bandájával. Kate költözése és Gus zenei elfoglaltságai miatt azonban, hosszú-hosszú évek után meg kell küzdeniük az elválással, amit még egy utolsó összegabalyodás is összekuszál.
Hiába beszélnek naponta telefonon vagy Skype-on, érezhetően ott van közöttük az a valami, amit a testiség okozott. Mégis, Kim Holden olyan életszerűen, de ugyanakkor szívszorító gyönyörűséggel építette fel Bright Side (Kate Gus által kapott beceneve) és Gus kapcsolatát, hogy az szavakkal le sem írható. Hátborzongatóan szép. Egyedül az állandó "haver"ezés rontott az összképen, számomra rettentő idegesítő volt.

Mindent egybevetve, örülök, hogy megismerhettem ezt a fantasztikus történetet, ami nem csak érzelmileg mozgatott meg, de társammá is vált. Megmosolyogtatott, gyengéden körbeölelt, megmutatta, mi az élet értelme, és nos igen, az utolsó hányadban atomjaimra tört.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy gyönyörű, keserédes New Adult könyvet olvasni, és nem fél attól, hogy telesírjon egy kétszázas zsepicsomagot.
A Bright Side garantáltan földhöz vág.
Ui.: Kate, megcsináltad, maradandót alkottál. 


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Gus, Kate, Clayton, Keller
Kedvenc jelenet: Gus és Kate jelenetei
Negatívum: a folytonos haverezés
Borító: 5/5 (Sokáig utáltam ezt a minimalista képet, de Kate és az ő története megértette velem az üzenetét, így ennek tudatában azt mondom, tökéletes a Bright Side-hoz.)




Playlist


1) Kill It Kid - Caroline
2) John Mayer - Slow Dancing in a Burning Room
3) The Fray - Heartless
4) Sunset Sons - Lies
5) Arctic Monkeys - Do I Wanna Know?
6) X Ambassadors - Unsteady
7) Future Husbands - The Sickness
8) Manchester Orchestra - Leave It Alone
9) X Ambassadors (featuring Jamie N. Commons) - Low Life
10) You Me At Six - Win Some, Lose Some
11) Chrvches - Never Ending Circles 
12) Future Husbands - A Home Without a Heart
13) Nothing But Thieves - Trip Switch
14) James Bay - Incomplete
15) Like Thieves - Brave the Day 
16) Dredg - Down to the Cellar
17) James Bay- Let It Go
18) The Beach - From Above
19) Prides - Out of the Blue
20) As Tall As Lions - Love, Love, Love




Nyereményjáték


Sokunk kedvencei közé tartoznak a menő rockbandák frontemberei, a történetben Gus testesíti meg ezt a karaktert, hozzájuk kötődik a játékunk is. A képek alapján fel kell ismernetek a bandákat, a nevüket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát nem az énekesek, frontemberek nevét várjuk, hanem az együttesek nevét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!






Nézzetek be a többi állomásra is

05/29 Angelika blogja
05/31 Deszy könyvajánlója
06/02 MFKata gondolatai
06/04 Letehetetlen
06/06 Kelly és Lupi olvas
06/09 Dreamworld
06/10 CBooks
06/12 Kristina blogja

On Sai - Szürke szobák

$
0
0


Scarék végre visszatérnek, újra irány az űr! A Blogturné Klub bloggerei sem restek, elindulnak az újabb kalandra, június 10-től három állomáson keresztül követjük főhőseinket a szivárgó sötétség és a szivárgó világosság közepette! És ha Ti sem ijedtek meg, a könyv egyik példányát meg is nyerhetitek.


On Sai: Szürke szobák

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997956
Oldalszám: 120 oldal

Fülszöveg:
Soha ne add fel!
Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a
titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?
Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?
Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?
Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?
Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?
A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik. Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!

Saját véleményem:
Az elmúlt hetekben egyre többször motoszkált a fejemben, hogy nyáron újra kéne olvasni a Szivárgó sötétség eddig megjelent részeit, mert bármennyire is imádom, sajnos jócskán megkoptak az emlékeim. Így amikor adódott a lehetőség, hogy Scarral együtt beléphetek a Szürke szobákba, nem mertem vele élni. Fejben hiába keringtem körülötte, mint holmi keselyű, önnön falaimba ütköztem. Féltem, hogy nem fogom érteni. De most mégis itt vagyok, pötyögök róla, vagyis sikerült a józan eszem helyett az ösztöneimre hallgatnom... már megint. Persze ebben nem kevés szerepe volt egy bizonyos szemceruzás pasinak (apropó, említettem már, hogy az ilyen feketére kihúzott, kalózforma pasik a gyengéim? nem? akkor ezt most a bejegyzésből sem fogjátok megtudni - csak semmi fangirlség), valamint annak a megnyugtatásnak, amit On Sai írt ki molyra (nevezetesen: "önállóan is olvasható, ugyan a világ komplex háttere nem jön át, de a Szivárgó sötétség sorozatból jó ízelítő lehet.").
Nos, az a helyzet, jól döntöttem. A Szürke szobák képes volt első percben beszippantani, és elfelejtetni velem (haha, micsoda irónia) kezdődő amnéziámat. Nem tudom, nulla háttérrel mennyire értelmezhető a sztori, ám az biztos, hogy amennyiben az olvasó legalább annyit tud, ki az a Lucy, Don, Artúr, vagy mégis miféle dolgok alakulnak odakint, illetve képben van Scar Istennel és a Gonosszal kapcsolatos vívódásaival, az maximálisan fellélegezhet.

A Szürke szobák egy teljes mértékben zárt csarnok (nem, nem ettem reggelre iróniagombát), ahol négyszáz rab tengeti mindennapjait, mindenféle behatás nélkül. Minden automatizált, az őrök nem avatkoznak bele semmibe, mindössze kamerákon keresztül figyelik a bűnözőket, akik gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Verekednek, vagáznak, erőszakolnak, gyilkolnak - (odabent) korlátlan a hatalmuk.
Szegény Scar pedig ebbe csöppen bele.
Aggodalomra azonban semmi ok, Scar nem lenne Scar, ha önmaga nem állna helyt négyszáz elvetemült rosszfiúval szemben (vannak nők is, de ők nem sok vizet zavarnak). Simán képes megvédeni magát, és móresre tanítani a sok felsőbbségrendű, vérszomjas, vagázásra éhes hímet. A gond inkább akkor kezdődik, amikor szembesül azzal, hogy a Szürke szobákban se őrök, se elementálok nem segítenek a sérülések gyógyításában, legyenek azok bármilyen életveszélyesek is - hiszen ott van a hamvasztó, az bőven elég. Hősnőnk pedig éppen a Gonosz szivárgó sötétségével küzd, s ilyetén egy haldokló gazfickó nem jön jókor - példastatuálás ide vagy oda.

A Szürke szobák olyan, mint egy svédasztal. Egyfelől kizárja a külvilágot, ami az amnéziás olvasók számára óriási előny, nem kell emlékfoszlányok között kutakodni; nyugodtan lehet élvezni a jelen eseményeit. Másfelől pedig tele van lehetőségekkel, amik új és régi előnyöket egyaránt felerősítenek. Scar vívódása direktbe és burkoltan is tovább mélyül; easter eggek hevernek itt-ott; a sorozatra nézve érdekes titkok derülnek ki (pl. Miklós püspökről); testközelből tapasztalhatjuk meg Lucy híres börtönét, miközben az éppen kibontakozó események is sorsdöntő szereppel bírnak a jövőre nézve. És akkor még az On Sai-humorról nem is beszéltünk...
Egyszerűen imádom ezt a kötetet! Tartalmas, vicces, izgalmas, jól felépített.

Novellák esetében mindig kényes dolog a kevés oldalszámmal párosuló összecsapottság-érzés. Vagy túl gyors a cselekmény, vagy a lassabb felvezetést gyors lezárás követi - de nem itt. On Sai-nak sikerült úgy kialakítani a történetet, hogy annak minden része megfelelően ki legyen bontva. Tényleg önálló mű, ami pont annyit tartalmaz, amennyit kell, és amennyit a téma enged.
Amit pedig mindenképp muszáj még kiemelnem, az a nyelvezet. Imádtam! Ugyan saját tapasztalatom nincs, de abszolút elhittem, hogy a börtönlakó férfiak ennyire fensőbbségrendűen, lekezelően, mocskosan, vagy fenyegetően beszélnek. Hogy pusztán szavakkal képesek megijeszteni a náluk gyengébbeket, vagy sugározni, kik ők, milyen szándékaik vannak.
És az a helyzet, karakterek tekintetében szintén rendkívül erős műről beszélhetünk. Scar egy olyan hősnő, akinek megvannak a maga gyengéi, harcol a démonaival, mégis talpraesett, ügyes, okos, kemény, ámde nagyon is szerethető lány.
Élveztem, amikor megmutatta a szájhős pasiknak, kivel is van dolguk; sajnáltam, amikor lelkiválságon esett át; tiszteltem a döntései miatt; és jókat szórakoztam a Késessel folytatott összetűzésein. Sőt! Töredelmesen bevallom, a Team Artúr sátramat átköltöztettem... A Szürke szobákban nagyjából nulla romantika van, Késes és Scar között mégis baromi jó kémia mozog. (Ám újfent hangsúlyozom, a gyengéd érzelmektől nem is állhatnának távolabb!)
De hogy ki is ez a sokat emlegetett Késes? (Az, akit rajtam kívül mindenki a háttérből csodál!)
A "festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa", aki imádja a showt, és legalább ennyire szereti hallatni a hangját. A történet egyik kulcsfigurája. Ezenkívül csupa rejtély. Látszólag nem ő a főnök, közben... És ugyanez érvényes a Scarral való kapcsolatára is. Kiismerhetetlen figura az biztos, de épp ebben rejlik az (vonz)ereje.
Anélkül, hogy túl sokat mondanék róla: nagyon szeretném, ha a későbbiekben csatlakozna a csapathoz. Nem csupán a külseje, vagy a viselkedése miatt, hanem azért is, mert az ő fejében elmerülni kész pszichológiai tanulmány!

Összességében tehát azt tudom mondani, ha szeretitek a sorozatot, semmiképp se hagyjátok ki ezt a novellát, érzésem szerint az itt történtek fontosak lesznek még a későbbiekben. Ráadásul a Szürke szobák egy rendkívül erős, jól felépített novella, tele izgalommal, rejtéllyel, és néhány igazán érdekes karakterrel. De azért egy orbitális függővégre készüljetek...


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Késes, Scar, Késes, ó és Késest említettem már?
Kedvenc jelenet: a Késes-Scar összejátszás
Negatívum:-
Borító: 5/4




Késes


A blogturné kapcsán beszélgettem picit Varga Beával (On Sai), és természetesen kedvenc karakterem, Késes sem maradhatott ki. Gondoltátok volna, hogy a festett szemű arénaharcos egy népszerű énekes egyik száma után kapta személyiségét?
Hogy kiről és melyik dalról van szó? Máris mutatom. Ám azt azért fontos megjegyezni, hogy Késes barátunk jóval férfiasabb, markánsabb, keményebb pasi, de a videót látva valóban hátborzongató egyezéseket lehet felfedezni a két srác között.






Nyereményjáték


Mostani játékunkban a matematika különlegességeinek világába invitálunk titeket.
No, nem kell megijedni, nem fog fájni!
A blogturné minden állomásán találtok egy nyomot, ami valamilyen híres matematikai azonosságra, sorozatra vagy más érdekességre utal.
A Ti feladatotok kitalálni, melyikre! ;)
Ha ügyesen játszotok, Tiétek lehet a könyv egyik példánya.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Melyik matematikai sorozatra gondolunk?
A Da Vinci-kódból is ismerheted. És annyit súgunk még: spirál!




Nézzetek be a többi állomásra is

06/11 Dreamworld
06/15 Deszy könyvajánlója
06/19 Bibliotheca Fummie

Jennifer E. Smith - Ilyen a boldogság

$
0
0


Jennifer E. Smith egy édes ráadással lepte meg a Milyen is a boldogság regényébe beleszerelmesedő olvasóit. Egy hosszabb novella erejéig ismét betekintést nyújt Graham Larkin és az ő Ellie-je életébe, hogy megtudjuk, hogyan is fest az ő boldogságuk...


Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617527
Oldalszám: 120 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:
Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mail cím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.
Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal. Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú filmpremierjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, fellobbanhat-e újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a fájdalmas érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket?

Saját véleményem:
Mi, könyvmolyok annyiszor puffogunk a reálisnak nem mindig mondható happy endeken, aztán amikor megkapjuk a valóságot, az összetöri kis lelkünket. Jó példa erre a Milyen is a boldogság?, mely nem szépít, nem táplál hiú reményeket, helyette a lecsupaszított igazságot kínálja. És az a helyzet, hogy a csalóka cím ellenére Jennifer E. Smith ezúttal sem másítja meg a mára már védjegyévé vált egyszerű hétköznapiságot a maga minden boldogságával és szívfájdalmával együtt. Szóval, aki enyhülést vár a sebeire, netán sírig tartó fogadalmakat, csalódni fog. Az Ilyen a boldogság egy falatnyi keserédes nyalánkság a tünetek pillanatnyi enyhítésére. Ám hogy mennyire boldog vagy szomorú a kötet vége, azt nem árulom el, csak annyit hogy pont Grahamhez és Ellie-hez méltó.

Annak idején úgy hagytuk ott párosunkat, hogy megegyeztek, érzelmeik ellenére, mind a ketten külön utakon folytatják életüket, aztán majd meglátják, miként hozza a sors. Nem tipikusan az a lezárás, amit látni szeretnénk, de mégis ott rejlik benne a lehetőség, amit a magamfajta álmodozók cukormázas irányba terelhetnek. Én például fejben tök jól el is képzeltem, mi lesz majd, aztán jött ez a novella, és mint valami romboló golyó lezúzott mindent. Ellie és Graham megszakította a kapcsolatot, és az életüket övező események hatására elhidegültek egymástól.
Csakhogy terveikkel ellentétben egyikőjük sem mondható túl boldognak... Graham a gyorshajtásba menekül, kihágásaival vannak tele a lapok, míg Ellie akárhogy is igyekszik megváltozni, nyitottabbá válni, sehogy sem képes beilleszkedni az egyetemi életbe. Hiába került távol az otthonától, lelke mélyén ugyanaz maradt, mint egykor. Szívesebben tanul, minthogy bulizni menjen, és a társadalmi élete is a béka popója alatt mozog. Ám egyik alkalommal úgy dönt, a koleszos lányokkal tart egy New York-i kiruccanásra, ahol puszta véletlenből belefutnak egy film premierjébe. A filmnek, amit Graham Ellie szülővárosában forgatott, és amihez annyi emlék köti őket.
Ezek után persze borítékolható kettejük ismételt találkozása, mely nem kimondottan zökkenőktől mentes, de a végeredmény mégiscsak a találkozó.
Tetszett, hogy még ez a kis összefutás is a realitás talaján maradt, és a sok "Na, most!" pillanat ellenére akkor történt meg, amikor nem is számítottam rá. Mint ahogyan az is tetszett, hogy még a nagy viszontlátás előtt ízelítőt kaphattam Ellie új életéből, megtudhattam, mi lett vele azután, hogy elváltunk tőle, és láthattam, mivé cseperedett. Bár megjegyzem, kicsit el is szomorított a helyzete.
Az, hogy ugyancsak annak a filmnek köszönhető a fiatalok találkája, ami annak idején összeboronálta őket, nagyon aranyos és sorsszerű lépés volt Jennifertől; ráadásul így láthattuk a végkifejletét és sikerét is a dolognak.
Annak ellenben már kevésbé örülök, hogy a hosszúra nyúlt felvezetés értékes oldalakat vett el Grahaméktől. Bevallom, jobban örültem volna, ha nem csak néhány órányi idő jut számukra (és számomra), a befejezéstől függetlenül.  Ám még ez a kevés is elég volt arra, hogy újra lángra lobbantsa a páros közt tomboló tüzet, és megmutassa, miért is szeretem őket annyira. Graham és Ellie párosa az egyik valaha volt legjobb könyves páros, őket az ég is egymásnak teremtette. Kihozzák egymásból a maximumot, miközben az egész felhajtás ellenére egy abszolút átlagos, hétköznapi páros képét mutatják. Viccesek, aranyosak, valóságosak.
A könyv, vagy hát most már a sorozat rajongójaként öröm volt újra velük lenni, olvasni róluk, még ha csak egy picikét is; olyannyira, hogy az elválás tőlük komoly lelki fájdalmat okozott.

Mindent egybevetve úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is imádni és értékelni fogja, már csak azért a bizonyos lépésért is, amit megteszünk (akár előre, akár hátra). Az Ilyen a boldogság egy fájdalmasan valóságos folytatása egy tinédzserkori szerelemnek, mely nem tesz nagy fogadalmakat, inkább kihasználja az itt és mostot.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Graham
Kedvenc jelenet: "harci arcot fel!"
Negatívum: későn befutó, kevés Graham
Borító: 5/- (egyáltalán semmi, de tényleg semmi köze a sztorihoz)
Tetszett?Vedd meg!




Nyereményjáték


Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet:
“Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is.“




Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Angelika blogja
06/03 Always Love a Wild Book
06/05 Deszy könyvajánlója
06/07 Kelly & Lupi olvas
06/09 CBooks
06/11 Dreamworld

Blogturné extra - Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

$
0
0


Újabb eltűnés, újabb balhék, ráadásul főhőseink újra menekülni kényszerülnek… De vajon hogyan és miért kerülnek megint zűrbe a Váltságdíj nélkül fiataljai? Az előző kötetben megismert Zsófi, Doma, Max és Zoli hiába tért vissza az emlékezetes emberrablás óta a megszokott környezetében a balhék nem kerülik el őket. Ezúttal Zoli és Zsófi kerül főszerepbe, és a csapatnak is ketté kell válnia.

A Blogturné Klub 3 bloggere újra elkísérte a 4 kamaszt, hogy együtt oldjuk meg velük ezt a kontinenseken is átívelő rejtélyes ügyet. Ha te is velünk nyomozol egy kicsit, akkor a turné végén esélyed lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét.


Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155541889
Oldalszám: 476 oldal

Fülszöveg:
A Váltságdíj nélkül című kötetből már jól ismert négy fiatal, Doma, Max, Zoli és Zsófi élete egy nap fenekestül felfordul. Zolit összeverve találják a lakásán. A brókerbotrány károsultjaitól tíz napot kap, hogy előteremtsen száztízmilliót. Zoli és Max elindul, hogy felkutassa Zoli apját. Zsófi nyomtalanul felszívódik, Doma a lány keresésére indul. Hová tűnt Zsófi, és hol bujkál Zoli apja? Vajon sikerül a fiúknak mindenkit megtalálni? És honnan lesz nekik száztízmilliójuk?!




Részlet a könyvből


Hárman siettek felfelé a lépcsőházban. Max, Doma meg Doma rossz előérzete. Ez utóbbi gyakran előresietett, és Doma vonakodva követte. Nem tudta, mi fogadja őket a lépcső tetején, de az előérzete kaján vigyorából azt látta, hogy nem fog neki örülni.
– Te, és az megvan – kérdezte Max, amint a lépcsősor tetejére értek –, amikor a fószer fogja a borotvát, és le akarja borotválni a saját…
– Fogd már be! – rivallt rá Doma a kelleténél kicsit erősebben, hangja visszhangzott az üres és hideg lépcsőházban. Max hülyeségei olyanok, mint a Republic dalai: bemásznak az ember bőre alá, bele a fülébe, és csak mosószappannal meg az Ørdøg vagy a Tankcsapda egyik nótájával lehet megszabadulni tőlük. 
– Miért? – vigyorgott rá Max a füles sapka alól, amikor felértek az utolsó lépcsőfokra. – Nem bírod az ilyet? Pedig a legjobb részt még… – hagyta abba hirtelen, mert végre vette magának a fáradságot, hogy Domára pillantson. A fiú tekintetét követve azonnal összeszaladt a szemöldöke.
– Azannya… Ilyen hülye lenne, hogy nyitva hagyja az ajtót? – kérdezte.
– Szerinted?
– Szerintem? – visszhangozta Max, és kisujját a fülébe dugta, majd csavart egyet rajta. – Ha engem kérdezel, Zolinak speciel egy borítékot is macerás lenne megnyálazni.
Doma azonban nem foglalkozott Maxszal, otthagyta őt hülyeségei társaságában a folyosón, az ajtóhoz lépett, és maga sem tudta, miért, de először beszagolt az ajtónyíláson. Semmit sem érzett, bár azt sem tudta, mit várt. Égett szagot? Benzinbűzt? Pizza illatát?
Illat vagy szag nem ütötte meg az orrát, de a fülét egy furcsa zaj igen. Mély levegőt vett, és mielőtt belökte volna az ajtót, lepillantott a zárra, amelynek fémnyelve nagy darabot kiharapott az ajtókeretből.




Interjú a szerzővel


Az idei könyvfesztiválra jelent meg Varga Bálint ifjúsági regénysorozatának második része, az Amit végleg kitörölnél. A szerzővel Németh Eszter beszélgetett, többek között a könyv születéséről, a gyerekkrimiről és az ifjúsági irodalom itthoni helyzetéről.
(Ha a teljes interjúra kíváncsi vagy, a PRAE.HU oldalán, ide kattintva elolvashatod.)

PRAE.HU: Lesz harmadik rész? 

Én szeretném. Van egy érdekes sztorim, a srácokat nagyon megszerettem, szívesen írok róluk.


PRAE.HU: Az első résznél (Váltságdíj nélkül) azt nyilatkoztad, az egész történet abból az ötletből bomlott ki, hogy mi történik, ha bedobsz egy vaksötét pincébe négy különböző karakterű, mai fiatalt. Most miből született a könyv? 

Itt már adta magát, hogy merre mehetek tovább. Mindegyik könyvnek van egy „főszereplője”, akinek a történetét elmesélem. A Váltságdíj nélkül esetében ez Doma volt, így maradt a két srác és Zsófi, majd ahogy nézegettem a történetüket, láttam, hogy Zolié a legérdekesebb és a legaktuálisabb. Az mégis milyen, hogy egy tizenöt-hat éves srácot otthagynak a szülei egy rakat pénzzel, hogy „Bocs, de nekem most le kell lépnem, jó legyél”? Minden gyerek ettől fél, én is ettől féltem. Egyszer apámék az ígért este nyolc helyett fél tízkor értek haza, nyolc éves lehettem, és piszkosul leteremtettem őket. Innét csak tovább kellett gondolnom, amiben egyébként nagyon nagy szerepe volt Simon Marci egysorosának is: „A vér az, amit nem hiszel el.”


PRAE.HU: Hosszabb is lett a második rész, több szálon fut a cselekmény, szövevényesebb és nagyobb a tétje. Könnyebb vagy nehezebb volt megírni a folytatást?

Könnyebb, mert a szereplők készen voltak. Az első kötetnél elég sokat dolgoztam a szereplőkön, ki kellett találni őket onnét kezdve, hogy hogyan néznek ki, egészen odáig, hogy melyiknek mi történt a szüleivel, mi a kedvenc kajájuk, és szeretnek-e moziba járni. A történettel is könnyebben megbirkóztam, az események egymásnak adták a pofont, én meg a srácokkal együtt kapaszkodtam, nehogy lemaradjak valamiről. A legnehezebb Zsófi sztorija volt, az segítség nélkül nem is sikerült volna.


(forrás: PRAE.HU - itt az interjú egészét elolvashatjátok)




Nyereményjáték


A történet fiú szereplőinek életében fontos szerepet kap a pizza. A nagy beszélgetések, és a tervek egy-egy pizzásdoboz felett születnek, és bizony ennél több is van az olaszok kedvenc tésztája mögött. Persze azt nem áruljuk el, hogy mi, de a könyvben fontos lesz ;) A ti feladatok az lesz, hogy a 3 bloggernél felismerjétek néhány hozzávalóból a pizza neveket. Tudjátok, amiben sonka, gomba, kukorica van azt a legtöbb étlapon Songoku néven említik.
Ha jó vagy a pizzákban, akkor a turné végén neked is lehetőséged lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét. Pizzázásra fel!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Feltétek: paradicsomszósz, gomba - sonka - kukorica - sajt/brokkoli





Nézzetek be a többi állomásra is

06/07 Deszy könyvajánlója
06/09 Zakkant olvas
06/12 Dreamworld

Böszörményi Gyula - Beretva és tőr

$
0
0

Újabb bűnügy Ambrózy báróval, ráadásul egy újabb történet, amit megtörtént események ihlettek! Természetesen mi sem hagyhatjuk ki, felderítjük az eseményeket. A Blogturné Klub öt bloggere június 10-én kerekedik a legújabb eset nyomába, és ti is játszhattok velünk.


Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997949
Oldalszám: 88 oldal

Fülszöveg:
1900 verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!
Egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy-ügy, ami A Rudnay-gyilkosságok-ban épp csak említésre került, ám most végre elmeséltetik!

Saját véleményem:
Mili, újfent mosolyt csaltál az arcomra!
Drága báróm, ön pedig már megint megvett engem kilóra.

A Beretva és tőr hiába csak 88 oldal, minden benne van, ami a sorozatra és annak két kultikus szereplőjére jellemző. Olyan, mint egy falatnyi irodalmi kóstoló a sorozatból, amit mindenki érthet, élvezhet, akár ismeri az előzményeket, akár nem. Teljes mértékben önálló sztori, saját rejtélyekkel, melyeknek középpontjában a perzsa sah áll.
Muzaffert Budapestre érkezésekor valaki az éjszaka közepén megkíséreli megölni, és bár a méltóság baj nélkül keveredik ki az ügyből, három holttest és milliónyi megoldásra váró talány marad hátra, melyeket ki más is oldhatna meg jobban, mint a morc báró úr… és a cserfes Mili kisasszony.
Olvasóként figyelemmel kísérhetjük Ambrózy báró munkáját, a terepfelméréstől kezdve a megoldásig, miközben újabb és újabb bonyodalmakba botlunk az oldalán. S mint ahogyan az egy valamire való rejtélynél lenni szokott, minél mélyebbre ássuk magunkat az ügyben, annál szerteágazóbb lesz. Csakhogy Richárd nem lenne Richárd, ha a maga zseniális módján nem tartaná kézben a dolgokat.
Bevallom, jómagam is megkíséreltem saját kútfőből összerakni a történteket, hisz minden a szemem előtt volt, de talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom, esélyem sem volt. Így felismerve önnön hátrányaimat, inkább hátradőlve élveztem a páratlan páros nyomozását, és ittam magamba a történelmet, mely megint csak életre kelt előttem. Fogalmam sincs, Böszörményi Gyula miként csinálja, de úgy jeleníti meg és formálja az eseményeket, a hangulatot és a szereplőket körbelengő atmoszférát, hogy az olvasó számára olybá tűnik, visszautazott az időben, egészen a századfordulóig.
A sorozat egyik legnagyobb zsenialitása ez az életszerűség, mely át- és megélhető közelségbe hozza azokat a személyeket és helyszíneket, akikről, és amikről olvas. És még csak azt sem tudom mondani, hogy ez a korabeli nyelvezetnek köszönhető, mert igen, részben annak is, de van itt még jóadagnyi varázslat is.
No, de nagyon elkalandoztam. A novella középpontjában ezúttal teljes mértékben a nyomozás áll, melynek oroszlánrészét a drága báróm végzi, legalábbis látszólag. A háttérben azonban ott lapul Mili, a maga öntörvényűségével és kíváncsiságával, mely kellő löket ahhoz, hogy Ambrózy báró intelmeivel ellentétben ne otthon ücsörögjön, hanem fondorlatos módon, rendőröket, fejeseket, s ismerősöket kijátszva belekeveredjen az események sűrűjébe. És mennyire jól teszi! Drága, morc bárónk akár beismeri, akár nem, Mili a színfalak mögött nagyon ügyesen, találékonyan és hatékonyan végzi a melléknyomozást.
Ami engem illett, fenemód élveztem mind a két fél szerteágazó útját, de még ezeknél a pillanatoknál is jobban imádtam összetalálkozásaikat! Félelmetes milyen kémia mozog közöttük a maga korabeli módján! Olyan, mintha táncot járnának a másik érintése nélkül, s pusztán gesztusokkal, mozdulatokkal, és szavakkal, évődve párbajoznának.
Magát, a nyomozást illetően viszont nem bocsátkoznék hosszas okfejtésekbe, minekután elég rövidke történetről beszélünk, és jobb, ha az olvasó maga járja ki ezeknek az útját. Azt viszont elmondom, hogy izgalmas, és leginkább úgy képzeljétek el, mint a régi Miss Marple sorozatrészeket. A megoldás már azelőtt ott csücsül, hogy az ember kinyitná a könyvet, a sok-sok nyomról nem is beszélve… mégis… (majdhogynem) lehetetlen rájönni a drámai, és meglehetősen hatásos leleplezésig.
Tehát mindezek fényében csak ajánlani tudom a Beretva és tőrt. Ha olvastátok a sorozatot, akkor egy picike kényeztetés lehet a harmadik részig, ha pedig nem, akkor bizonyítékot szerezhettek rá, miért is kéne könyvesboltba mennetek, és bepótolnotok az elmaradásotokat.
Én a magam részéről remekül szórakoztam, izgultam, nevettem, sóhajtoztam, és rájöttem, teljesen boldog lennék, ha csak Miliről és a mi bárónkról olvashatnék hosszú-hosszú oldalakat. Egyszerűen képtelenség betelni velük!
Ui.: Végre – talán - kezd összeállni előttem a kép az egyik, régóta foglalkoztató kérdés tekintetben – epekedve várom, kiderüljön, mennyire járok tévúton.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Mili, Ambrózy báró
Kedvenc jelenet: Mili első felbukkanása, és az eset rekonstruálása
Negatívum: HOL VAN A 3. RÉSZ?
Borító: 5/5




Nyereményjáték


Ismét lehetőségetek van rá, hogy a Blogturné Klubbal könyvet nyerjetek! Két példányt sorsolunk ki a helyes megfejtők között. És hogy mit kell megfejteni? Minden állomáson egy híres nyomozópárosról találtok képeket. Nektek csak annyi a dolgotok, hogy beírjátok a páros mindkét tagjának nevét a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba. (Ne aggódjatok, nem leszünk túl szigorúak, ami a vezetéknév vagy csak keresztnév dolgot illeti, a lényeg, hogy egyértelmű legyen, melyik páros.)
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/10 Szembetűnő
06/13 Zakkant olvas
06/16 Dreamworld
06/19 Deszy könyvajánlója
06/22 Sorok között könyves blog

R. S. Grey - Scoring Wilder

$
0
0



Egy feltörekvő, gólya női focista és egy futballsztár, aki tiltott terep. Naná, hogy szuper történetnek ígérkezik!
A Testcsel a Könyvhétre jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, a Blogturné Klub hét bloggere június 4. és 16. között pedig elindul a lesek, gólok, fociedzéses szívatások és válogatók világában. Nem ígérjük, hogy igazi fociszakértőkként távozunk, de ettől még izgalmas kalandnak ígérkezik!
És ha ügyesen játszotok, a könyv három példányának egyikét is megnyerhetitek.


R. S. Grey: Scoring Wilder - Testcsel

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996126
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:
Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.
*Észbontóan jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.
*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.
Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.

Saját véleményem:
A Scoring Wilder azon könyvek közé tartozik, melyekbe úton-útfélen belebotlottam. Valahogy mindig ott volt a perifériámon, és a meglehetősen kezdetleges, mégis figyelemfelkeltő borítója beleégett a tudatomba, így amikor kiderült, hogy magyarul is érkezik, teketóriázás nélkül vetettem rá magam. Mindehhez hozzátartozik, hogy nem ismertem a tartalmát, csupán borító alapján tippeltem és vágtam bele, ám végül a találgatásaimmal bődületesen nagy kapufát lőttem. Szóval most már örülök, hogy az eredeti borító ment, ám annak nem, ami jött. A kiadó által tervezett iszonyat egyáltalán nem tükrözi a sztorit, ráadásul baromi gagyi mind a kivitelezés, mind az általa sugallt történet tekintetében is. A Scoring Wilder (sajnálom, de a magyar címet is utálom - újabb erotikus üzenetű, hatásvadász adalék) egy hiánypótló, egyszerű, ámde annál aranyosabb, pozitív hangvételű, fiatalos történet, aminek legfőbb célja az olvasó szórakoztatása - nem pedig szellemi pornó, dagadó izmokkal, és olajosan sikamló testekkel megspékelve.

"Hitt benne és sikerült"

Manapság a New Adult műfaj elengedhetetlen kellékei közé tartoznak a lelki sérült, netán valamiféle betegséggel küszködő, esetleg súlyos titkokat rejtegető főhősei, és a hosszú, drámai szenvedésekkel teletűzdelt útjaik, melyeken muszáj átverekedniük magukat, hogy elérjék a szivárványos mezőt. Persze nincs ezzel semmi baj, jómagam is szeretem őket, de valljuk be, többségük egy kaptafa. És amikor azt hinnéd, nem látsz újat, jön R. S. Grey. fityiszt mutatva szerzőtársainak, és megmutatja, hogy lehet ám úgy is New Adult regényt írni, hogy abban nem kell a karaktereknek melankóliába süppedniük, nyugodtan lehetnek boldogok, küzdhetnek optimistán és kellő akaraterővel a céljaik eléréséért, és nem feltétlenül kell félreértésekből szappanoperás bonyodalmakat kreálniuk, hisz úgyis mindenki tudja, hova lyukadnak ki.
Számomra kifejezetten érdekes és tanulságos volt megélni önnön reakcióimat ezzel kapcsolatban. Mostanra annyira belém vésődött, hogy amikor valami rizikósabb szituáció, jelenet jön egy könyvben, akkor az valami negatívba fordul át, hogy a Scoring Wilder olvasása közben is folyamatosan azt vártam, mikor jön már valami, amitől összeszorul majd a gyomrom.
De nem jön. Legalábbis nem olyan formában, ahogy azt várnánk. A szórakoztatás mellett egyetlen célja van a műnek, mégpedig egy másfajta, pozitívabb töltetű szemléletmód bemutatása az olvasó számára. Nekünk, magyaroknak ez különösen tanulságos lehet.

Maga a történet egy fiatal, első éves egyetemista lányról szól, aki tehetségével már azelőtt felkelti a sportvilág érdeklődését, mielőtt komolyabban belevágna a dologba.
Kinsley számára a foci a minden, keményen edz, hogy elérhesse célját, ami nem más, mint az olimpiai csapatba való bekerülés. Csakhogy azzal nem számol, hogy beköltözése után, frissen szerzett barátnőivel karöltve picit jobban felönt a garatra, mint kéne, s emiatt gátlásaitól némileg megszabadulva, flörtölő-oltogató viszonyba keveredik a híres focisztárral, Liam Wilderrel, akiről másnap kiderül, Kinsley csapatának segédedzője lesz...
Liam többszörösen is tiltott terep a lányoknak. Egyrészt tilos az edző-diák viszony, másrészt a srác rivaldafényes élete kifejezetten ártalmas lehet egy ifjú, olimpiai reménység számára - mert hát melyik sportolónak hiányoznak a balhék, és a média kifordított, rágalmazó, hírnévromboló cikkei? -, harmadrészt a Wilderhez hasonló pasik hírhedt skalpvadászok (és hősnőnknek bőven kijutott már a hűtlen hímekből).
Ennek ellenére Liam és Kinsley között szikrázik a levegő, ami ellen maguk sem tudnak mit tenni; napról napra közelebb sodródnak egymáshoz. Tudják, hogy nem lenne szabad, tisztában vannak a következményekkel is, hormonjaiknak és vonzalmuknak mégsem tudnak gátat szabni, így figyelemmel kísérhetjük, miképpen kerülgetik egymást, majd bonyolódnak kapcsolatba, s hogy miként és milyen hullámhegyeket-völgyeket élnek át együtt és külön-külön is.
És itt jön a képbe a szerző újítása, melynek értelmében főszereplőink nem a könnyebb utat (kihátrálást, megfutamodást) választják, hanem használva agyukat, időt és energiát fektetve a dologba, megpróbálnak kedvező megoldásokat keresni. Mi több, értéküket bizonyítandó, abszolút reálisan mérlegelik a jelenjüket, jövőjüket, személyes vágyaikat és álmaikat. Magyarul: igyekeznek olyan döntéseket hozni, melyek értelmében karrierjük és személyes kapcsolatuk sem sérül - vagy nem olyan mértékben, amit megbánhatnának.
Imádtam, hogy mind Kinsley, mind Liam életszerűen, és korosztályukhoz hűen élte meg és át az őket érintő eseményeket, és az is nagyon tetszett, hogy R. S. Grey olyan problémahegyeket görgetett eléjük, melyek ugyancsak reálisak, és ezekben a témákban elvárhatóak voltak.
Mégis, mindennek dacára, a regénynek sikerült megmaradnia a realitás, és a New Adult korosztályt jellemző hétköznapiság talaján. Kinsley narrációja annyira átlagos - mind nyelvezetileg, mind tartalmilag -, hogy olvasás közben úgy érzi az ember, mintha a barátnőjével csevegne, ahelyett, hogy könyvet olvas.

"Hangosan felnyögtem. Másnaposság, ő itt az agyam. Agy, ő itt másnaposság. Ismerkedjetek össze."

Kinsley egyébiránt szédületes figura! A csajnak halálos dumája és belsőmonológjai vannak, és talpraesettsége ellenére úgy vonzza a kínos és égő szituációkat, mint lámpa a bogarakat. Sokszor széles vigyorral az arcomon, netán fel-felnevetve élveztem a beégéseit, szócsatáit. Ám amennyire szerencsétlen ilyen téren, annyira akaraterős, kemény csaj a pályán, és akkor, ha a barátait vagy önmagát kell megvédenie. Merthogy bizony egyetlen sulis könyv sem jelenhet meg bajkeverő, idegesítő nőszemélyek nélkül, akik azon vannak, hogy megkeserítsék a főszereplők életét. Csakhogy Kinsley nem adja könnyen a bőrét!

A regény két további erőssége a humor és a foci. A sportnak ezúttal nagyon is fontos szerepe van mind a történet, mind pedig a szereplők szempontjából, és bizony szép számmal ízelítőt is kapunk belőle. Na, de nem kell félni, épp csak annyira és olyan minőségben jelenik meg, amennyit bárki meg tud emészteni. Az viszont ugyancsak a Scoring Wilder pozitívumai közé sorolható, hogy végre egy olyan mű, ahol nem csak az elmondottakból tudhatjuk, mennyire meghatározó a karaktereink életében a hobbijuk, hanem át is élhetjük velük.
Ami pedig a humort illeti, az az elejétől a végéig átszövi a sztorit. Rengeteget lehet nevetni a szereplőkön, a sok-sok vicces szituáción, amibe keverednek, de a leghalálosabb adagot minden kétséget kizáróan Becca és Kinsley duója szolgáltatja. (Olvassátok el, megtudjátok miért.)

Végül, de nem utolsósorban még egy szó erejéig visszakanyarodnék a fiatalos, nagyon mai hangvételhez. Korábban már említettem, hogy Kinsley narrációja minden tekintetben olyan, mint a vele egykorúaké. De az az igazság, hogy más fronton is megjelenik ez a huszonéves korosztályra jellemző vonulat. Példának okáért ott vannak a popkulturális utalások (Trónok harca - oké, engem ezzel megvett az írónő -, Harry Potter, stb.), melyek akárcsak a mi mindennapi életünkben, úgy Kinsley-ékében is fel-felbukkannak (és csak halkan jegyzem meg, hogy ez a könyv nagyon jól megmutatja, hogy lehet ám ilyeneket belecsempészni a regényekbe mértékkel is). Vagy hogy mást is említsek, ott vannak a kényesebb témák (brazil gyanta, Skype szex), melyekről a könyvekben nem sok szó esik, de a valóéletben két (vagy több) barátnő között már annál inkább. Elsőre talán apró, jelentéktelen részleteknek tűnnek mindezek, ám sokkal emberközelibbé, élőbbé teszik a szöveget és annak tartalmát.
Szóval mindent egybevéve imádtam ezt a könyvet; hosszú órákig tudnék róla beszélni, és olyan témákat felhozni, melyekről itt és most nem ejtettem szót (pl. Liam "Kellesz Nekem" Wilderről, a rivaldafényről, az edzőről, a szívatásokról, Beccáékról, a testiségről, a jófej anyukákról, stb). Szívből ajánlom minden New Adult rajongónak, kiváltképp azoknak, akik szeretik a pozitív hangvételű, humoros, szenvedésektől mentes regényeket. A Scoring Wilder egy falatnyi vidámság a könyvek tengerében. Olvassátok!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Kinsley, Becca, Liam
Kedvenc jelenet: gyantás bakik, csapatépítés, csajos sírás Liammel
Negatívum: -
Borító: 5/2 (Nem túl esztétikus látvány egy borítón a csaj hónaljánál lévő ráncos husihólyag, és a srác merevedése is érdekes... - hogy a srác mögötti ps bakiról és az agyon ps-ezett, olcsó hatásról ne is beszéljünk. Siralmas.)




Idézetek


"Mondanom sem kell, hogy amikor Beccával kiléptünk az épületből, felfrissültem, de szétterpesztett lábakkal lépkedtem. Nem voltam szép látvány.
–Nem mászkálhatsz így, vagy az emberek azt fogják hinni, hogy túl jól sült el a masszázs. Még mindig fáj? – kérdezte Becca.
–Nem, csak olyan… furcsa, mintha valaminek lennie kellene ott. Olyan, mint egy tükörsima bowlingpálya.
Becca undorodó arcot vágott.
–Jézusom, ez beteg! Fejezd be, és ne gondolj úgy a sunádra, mint egy rohadt bowlingpályára!
Nevetve hátravetettem a fejem.
–Azon tűnődöm, vajon Liamnek tetszene-e –tette hozzá Becca lazán. Fogadok, őszinte reakciót várt tőlem.
–Kit érdekel? –motyogtam, miközben hátramenetbe tettem a kocsit, és megpróbáltam kiverni a pasit a fejemből. Félútig működött is, de aztán az agyam úgy kezdett viselkedni, mint egy megakadt lemez, folyton kérdéseket ismételgetett.
Azért vett nekem ajándékutalványt, mert ismerkedni akar? Azt akarja, hogy felhasználjam, és rá gondoljak? Úgy kellene tennem, mintha semmi sem történt volna?
Vajon mennyi időbe telik, mire hozzászokom ehhez a szőrmentes érzéshez? Vajon Liam szereti, ha valaki szőrös ott lent? És vajon létezik szőrhosszabbítás arra az esetre, ha… igen? És vajon én hajlandó lennék vaginaparókát ragasztani a kedvéért?"

"A fal mellé húzódtam, és körbenéztem, hogy meglátom-e a lányokat, akikkel korábban beszélgettünk, de persze mikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk, nem voltak sehol. Úgyhogy azt tettem, amit minden, az önbecsülésére valamit is adó ember: a vállammal nekidőltem a falnak, és úgy tettem, mintha a telefonomon böngésznék."

"–Miért adtad nekem azt az ajándékutalványt? –kérdeztem, magamat is meglepve a merészségemmel.
Elgondolkodva mérte végig a testemet.
– Nem kellett volna. Nem gondolkoztam. Semmiség az egész.
(…)
–Felhasználtad? –kérdezte pont akkor, amikor meghallottam Becca hangját. Úgy tűnt, kiszúrt minket.
Elsápadtam. Hogy felhasználtam-e? Nos, igen, maga fizette az első brazil gyantámat, Mr. Wilder. A gondolat, hogy tudni akarja, mire használtam fel az utalványt, arra ösztökélt, hogy tettessek amnéziát. Elnézést, hol vagyok?
Ehelyett szűkszavú választ adtam.
–Igen, Beccával tegnap délután, edzés után használtuk fel – mondtam épp akkor, amikor Becca körém fonta a karját. Csak emlegesd a részeg ördögöt, és megjelenik.
–Jaj, a szépségszalonról mesélsz neki? –kérdezte akadozó nyelvvel. –Megmutatod neki a brazil gyantádat? –kérdezte, és a szája elé kapta a kezét. A szeme hatalmasra tágult. –Jaj, bocsánat! Ezt nem akartam kikotyogni."

"–Akkor hadd foglaljam össze! –szólalt meg Becca, és leemelte a falról a mágneses táblámat. Letörölte róla azt a listát, amelyen a dögösségük alapján rangsoroltam a Trónok harca szereplőit. Nem tehetek róla, hogy bejön Jaime Lannister… kézzel vagy anélkül.
– Hé! Arra még szükségem van! – tiltakoztam.
–Na, persze. Mindketten tudjuk, hogy kívülről fújod a listát. Ráadásul nem mondható túl szexinek, mert a saját nővérét döngeti."

"Megpróbáltam nem bolondosnak tűnni, ahogy az oldalához simultam, és beszívtam férfias illatát. Nyugalom, Kins! Az ujjaimat végigfuttattam izmos hasán. Ez most az életed. Te vagy az a szerencsés, aki e hasizmok mellett hajthatja álomra a fejét. És ez a hasizom egy férfihoz tartozik, akinek valószínűleg súlyos neurológiai problémája lehet, mert a világ összes modellje közül téged választott és a lapos seggedet.
–Hé, nekem tetszik a feneked! Nem is lapos! –vágta rá Liam, és ekkor döbbentem rá, hogy a belső monológom hangosra sikeredett.– És nem csak a hasizmomból állok.
– Persze, hogy nem, édesem. Persze, hogy nem.
Ne aggódj, hasizom! A tiéd vagyok!
–Még mindig hangosan beszélsz –mosolyodott el, és magához szorított."

"– Holnap háromkor az ördöggel van találkozóm.
Becca összehúzott szemmel bólintott, és belépett a szobába.
– Nos, akkor úgy vélem, ma este Trónok harcát kellene néznünk arra az esetre, ha Tara megpróbálna végezni veled."

"– Kinsley, még egyetlen lányt sem szerettem jobban, az M&M'snél.
Elnevettem magam, és a fejemet a falnak döntöttem.
– Na, és velem mi a helyzet?
– Azt mondanám, hogy jobban szeretlek, mint a hagyományos M&M'set, de fel kell kötnöd a gatyád, ha le akarod győzni a mogyorósat."




Nyereményjáték


Nem kell aggódni, nem várunk igazi fociszakértelmet senkitől a nyereményjátékunkban. De azért egy kis kutatás nem árt!
Minden állomáson egy sztárfocista képét és egy nemzeti lobogót találtok. Nincs is más dolgotok, mint összepárosítani a zászlókat és a sportolókat annak megfelelően, melyik nemzet válogatottját erősítik vagy erősítették. A válaszolást megkönnyítendő minden játékost megszámozunk, és minden zászló kap egy betűjelzést. Tehát ilyen válaszokat várunk majd a Rafflecopter doboz soraiban: 1 - D, 2 - F stb.
A helyes megfejtést beküldők közül három szerencsés nyertes megnyeri a könyv 1-1 példányát.
EXTRA PONT! Extra pontot kapja, aki megírja, a mozgó banneren mit láthatunk egy villanásra. (Szerepe lesz a könyvben!)
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


2

E




Nézzetek be a többi állomásra is

06/04 Deszy könyvajánlója
06/06 Angelika blogja
06/08 Insane Life
06/10 Kristina blogja
06/12 CBooks
06/14 Sorok Között
06/16 Dreamworld


Jamie McGuire - Gyönyörű áldozat

$
0
0


A Maxim Kiadó elhozza a nagy szeretetnek örvendő Maddox testvérek harmadik kötetét, a Gyönyörű áldozatot, melyben Taylor Maddoxot ismerhetjük meg. Mostani alkalommal hét állomásos blogturnéra invitálunk titeket, ahol számos érdekesség mellett tiétek lehet a könyv egyik példánya!


Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617480
Oldalszám: 356 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:
Falyn Fairchild szeme előtt egyetlen cél lebeg: eljutni Eakinsbe, Illinoisba. Számára ez az egyetlen hely, ahol igazán megbocsátást nyerhet a régmúlt bűneiért…
Falyn, a leendő colorádói kormányzó lánya. Így minden, amit tesz, hatással van apja karrierjére. Ám legnagyobb igyekezete ellenére sem képes megfelelni az elvárásoknak. Nem tud szabadulni egy fiatalkori hibájának terhétől. Pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban, és minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, hogy repülőjegyet vehessen, és végre elutazhasson Eakinsben, ahol talán helyrehozhatja a múltját.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor fáradt és kimerült – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát.

Saját véleményem:
Vegyes érzések tombolnak bennem, mint ahogyan olvasás közben is oly' sokszor. Taylor története nagyon jó... lehetett volna, ha Jamie McGuire megáll a sztori kétharmadánál. Persze így sem volt rossz, mindössze sajnálom, hogy az erős alapokat az oldalszámnövelés és a szappanopera hatás kedvéért megtépáztuk.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. A Gyönyörű áldozat főszereplői ezúttal Taylor "egyik iker" Maddox és Falyn, aki az előző részből már ismerős lehet, ott ugyanis a maga édes ártatlanságával sokunk szimpátiáját elnyerte.
Falynnel először az esküvőn találkoztunk, ahol azt láthattuk, stabil kapcsolatban áll Taylorral, miközben azt is tudtuk, a fiatal srác mit művelt Thomas szobájában...
Mindezek tudatában én valamiért azt hittem, valahol itt kapcsolódunk majd be kettejük történetébe, de nem így történt. A mostani részben visszautazunk a kezdetek kezdetére, és lépésről-lépésre követjük végig, miként bonyolódnak romantikus kapcsolatba Taylorék, miközben nagyon is tisztában vagyunk vele, mi fog velük történni.

Falyn egy kisvárosi étteremben kiszolgáló. Többé-kevésbé minden napja ugyanúgy néz ki immár sokadik éve. Reggel felébred, lebattyog bérelt szobájából az étterembe, ahol lehúzza a munkaidejét, majd a nap hátralevő részében a lakásában ténfereg. Nem bulizik, nem iszik, nem jár sehova, és főként nem pasizik - már csak azért sem, mert a kis közösségben maximum az alkalmankénti fiatal tűzoltók az egyetlenek, akik potenciálisan szóba jöhetnének. Csakhogy hősnőnk köszöni, de múltja és bizonyos szóbeszédek miatt nem kér a futókalandokból és búcsúkból. Egyetlen célja van, összegyűjteni a kellő összeget, hogy Eakinsbe utazhasson.
Ezek szellemében, amikor Falyn asztalánál megjelenik Taylorék csapata, a lány távolságtartóan, megvetően viselkedik velük, később még azt is a szemükre hányja, hogy nem hagytak neki borravalót. Csípős nyelve és nem túl baráti modora azonban egyből felkelti a Maddox fiú érdeklődését, és addig nyüstöli a lányt, míg az el nem megy vele vacsorázni. Innentől pedig, ahogyan az lenni szokott, beindul a gépezet, főleg azok után, hogy Falyn rájön, Taylor is eakinsi...
Fentebb ugyebár már említettem, hogy végig vegyes érzések dúltak bennem, és ez az a rész, ahol ez különösen igaz. Egyrészt az első nagyjából száz oldal esetében úgy éreztem, hiába olvasok, nem haladok. A történet olvastatta magát, az események mégis olyan lassúak, semmilyenek voltak, mintha egyhelyben toporogtam volna - mégsem mondhatom, hogy untam vagy idegesített, mert nem. Másrészt, ami nagyon tetszett, az az, hogy Falyn és Taylor kikerült a nagy Maddox balhéból, és végre nem Travisék egykori tragédiájával a háttérben sodródtak ide-oda.
Hiába imádom Travist és Abby-t, Thomas könyvét újraolvasva ráébredtem, kezdek besokallni attól, hogy valamilyen úton-módon minden körülöttük forog, és a többi testvér csak másodhegedűs a darabban. Szóval kimondhatatlanul örültem, hogy Falynéknél megtört a jég. Sőt! Kimondottan jót tett mind a Maddoxoknak, mind pedig Jamie McGuirnek, hogy kicsit el tudott tőlük szakadni. A regény nyelvezete is erősebbé vált, visszajött az a stílus és hangulat, amiért annak idején beleszerettem az írónő munkásságába.

A Gyönyörű áldozat jelentős része Falyn és Taylor kapcsolatára fókuszál, a megszokott macska-egér formában. Gyilkolják egymást, távolságot tartanak, miközben annyira izzik körülöttük a levegő, hogy épp csak lángra nem lobban. Közben megy a folyamatos közel engedlek-aztán eltaszítalak, akarlak-de nem lehet huzavona, ami Falyn titkainak értelmében bizonyos oldalszámig megérthető, de kétharmadnál fordul a kocka. Utóbbira később még visszatérünk, most azonban visszakanyarodnék Falyn titkaihoz.
Kezdetektől érezhető, tapasztalható, hogy valami oltári nagy gáz van a csajjal. Gazdag, híres szüleivel évek óta nem találkozik, egy kis szobában húzza meg magát, kerüli a férfiakat, valamilyen borítékokat rejteget, sejtelmes utalásokat tesz erre-arra. Egyszóval minden jel arra utal, hogy valami nem százas az életében.
Nem mondom, hogy ez a titok nem kitalálható viszonylag gyorsan, mert de; ugyanakkor van benne egy csavar, ami engem személy szerint nagyon meglepett, és ami miatt fejet hajtok Jamie McGuire előtt. Még mindig elképesztő milyen bravúrosan tudja szövögetni a szálakat...
Falyn egyébként egy aranyos, szerethető lány (leszámítva a péklapátos pillanatait és az érthetetlen hisztijeit), de merőben más módon, mint ahogyan Thomas kötetében láttuk. Sokkal talpraesettebb, tökösebb, keményebb, nem olyan törékeny és simulékony virágszál, mint ott. Amolyan déli csaj.
Taylor pedig ízig-vérig Maddox és mégsem. Külső adottságait, akaratosságát, makacsságát, és birtoklási vágyát tekintve tökéletesen beleillik családjába, ugyanakkor mégis szelídebb, aranyosabb, romantikusabb srác. De eszetekbe se jusson megkérdezeni, jobb-e, mint a többiek, vagy hogy melyikük oldalán lennék Mrs Maddox, mert nem tudok dönteni. Az biztos, hogy Taylor is imádnivaló, álompasi alapanyag. Nagyon édesen közelít Falyn felé, a segítőkészsége is megható, és a családjával való viszonya is olyan, ami miatt nem lehet nem fülig belezúgni. (Itt szeretném megjegyezni, mennyire imádom, ahogy a Maddox srácok püfölik és oltogatják egymást, hogy aztán utolsó lélegzetig megvédjék a másikat.)

Amivel nem tudok kibékülni, az a regény kétharmada után bekövetkező drámalavina. Egészen addig egy nagyon jól felépített kapcsolatnak lehetünk tanúi, ám onnantól jön egy számomra érhetetlen hiszti és fordulat, ami elindulva addig görög, míg egy nagy kupac baj és bonyodalom nem lesz belőle, ráadásul a szappanoperás fajtából. Nem tudom, miért kellett, miért nem volt elég az, amiről tudtuk, hogy jön majd... Mindenesetre emiatt az egy pont levonás - bármennyire is sajog miatta a szívem, mert a Gyönyörű áldozat tényleg az a rész, ami főnix módjára kelt életre a befásulni látszó második rész után, és idézte vissza, miért is futott be annak idején Travisékkel az írónő.
Mindent egybevetve úgy gondolom, a Maddox fiúk rajongói számára ezúttal sincs ok aggodalomra, hozza az elvárt szintet; mi több, kétharmadig bőségesen felül is múlja azt. Gyönyörű helyeken kalandozhatunk (lsd lentebb), újból beköltözhetünk a Maddox családba egy-két pofon és ugratás elejéig, és megtudhatjuk, Taylor Travishez és Thomashoz hasonlóan mivel szegte meg ígéretét, miközben Falyn által egy újabb, bensőséges, összetartó "családot" is megismerhetünk az étterem dolgozóinak személyében. A Gyönyörű áldozat szenvedélyes, szívszorító, vicces - amolyan maddoxos.
Ui.: Önállóan is olvasható ám!


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Taylor, Falyn
Kedvenc jelenet: a kirándulások
Negatívum: szappanoperás fordulatok
Borító: 5/3
Megtetszett?Vedd meg!




Helyszínek


A történetben Taylor és Falyn felcsap turistának és meglátogatnak néhány káprázatos helyet, ezeket szeretném most megmutatni nektek.

Istenek Kertje




 


Pikes Peak









Nyereményjáték


Megihletett minket a borítón szereplő tollpehely, ezért most olyan borító részleteket találhattok az egyes állomásokon, melyeken szintén toll/tollpehely látható.
A rafflecopter megfelelő sorába a könyv íróját és címét várjuk. 
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/06 Insane life
06/08 MFKata gondolatai
06/12 Deszy Könyvajánlója
06/14 Kelly & Lupi olvas
06/16 CBook
06/18 Dreamworld
06/19 Kristina blogja

Melissa Grey - A lány éjfélkor

$
0
0


A Maxim Kiadó a 2016-s Könyvhétre hozta el nekünk Melissa Grey debütáló regényét, A lány éjfélkort - egy tolvaj lány, két varázslatos nép és egy izgalmas hajsza történetét a titokzatos Tűzmadár után.
Kövessétek végig az öt állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek a három példány egyikét a kiadó felajánlásában.


Melissa Grey: A lány éjfélkor

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617145
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:
New York városa alatt húzódik egy titkos világ. Itt élnek az aviánok, az ősi nép, akiknek testét toll borítja, és ereikben varázslat folyik. Rejtett városaikba még ember nem tette be a lábát. Egy kivétellel: a fiatal lány, Ekhó szökevény zsebtolvaj, és lopott kincsek eladásából tengeti itt az életét. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja. Mikor egy ősi viszály fenyegeti az aviánok békés világát, Ekhó elhatározza, hogy bizonyítva hűségét, megkeresi a Tűzmadarat, mely a legenda szerint véget vethet a háborúnak. De nemcsak a lány hisz a különleges lény létezésében, hanem az ellenség, a sárkánypikkelyes drakharok is, akik szintén a madár nyomát kutatják. Ekhó mindent hátrahagyva elindul küldetésére, de nem sokáig marad egyedül, mert összetalálkozik Caiusszal, a smaragdzöld szemű és karizmatikus drakhar fiúval, akit látszólag saját népe üldöz. Caius egyre inkább elvarázsolja Ekhót, és a lány hirtelen azon kapja magát, hogy visszavonhatatlanul vonzódik hozzá. De Ekhónak fogalma sincs, kivel is áll szemben valójában…

Saját véleményem:
A lány éjfélkorra akkor akadtam rá, amikor a turnés listánkat böngészve, "nézzünk rá mi ez" alapon rákerestem a GR-en. Megtetszett a borítója és a fülszövege, úgyhogy úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Csakhogy, ahogy telt az idő, az érdeklődésem egyre inkább csökkent, és mire odáig értem, hogy olvashassam, érdektelenségbe fulladva nyitottam ki a fedlapot.
Persze próbáltam én optimista lenni, de valahogy, annak dacára, hogy az írónő stílusa vitt magával, úgy éreztem magam, mintha a nyakamba zúdítottak volna mindent. Nem értettem, mit olvasok, kik azok az aviánok, vagy milyen szerepük van Ekhó életében, és hogy milyen legendáról hadoválnak. Sőt, mi több, korban sem igazán sikerült betájolnom magam. Ott álltam (pontosabban ültem) tök hülyén, és nem értettem semmit.
Már épp elhagyni készült a remény, s bőszen gondolkodtam azon, hogy visszalépek a turnéból, amikor jött Caius fejezete egy brutális gyilkossággal, pszichopata ikerhúggal, sárkányszerű lényekkel, és némi nemű középkori beütéssel, ráadásként egy kegyetlen, ámde meg nem értett, jólelkű herceggel fűszerezve. Onnantól kezdve, ha valaki akarta volna se tudta volna kivakarni a kezemből Melissa Grey regényét, mely bár tipikus első rész, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt, mégis egy rettentően újszerű világot fest le, annál is jobb karakterizálással.

Mint a legtöbb sorozat kezdőköteténél, úgy itt is elmondható, hogy lassan bontakoznak ki a dolgok. Idő kell a világ és a karakterek megismeréséhez, és bizony ugyancsak idő kell ahhoz is, hogy minden elem és sakkfigura a helyére kerüljön - bár megjegyzem, mind az aviánokról, mind a drakharokról szívesen olvastam volna többet is (informatív jelleggel). Ez a folyamat pedig nem minden esetben izgalmas. A szerző gyönyörűen fogalmaz, a leírásai képszerűek, és a szöveg is gördülékeny, ám bizonyos esetekben túlnyújtottak. Tudjátok, amolyan "sok a duma, inkább haladjunk" módon. De a jó hírem az, hogy ezzel ki is fújt minden negatívum.
A rágógumi effektust leszámítva, én totálisan beleszerettem a madáremberek és drakharok világába, a Tűzmadaras vonalba, a karakterekbe, valamint a különféle kapcsolatokba.

Nagyvonalakban annyit kell tudni a történetről, hogy az emberi világtól elszigetelten él két nép, az aviánok (madárszerű emberek) és a drakharok (sárkányszerű emberek), akik hosszú-hosszú idő óta hadban állnak egymással. Ám egy legenda szerint a Tűzmadár véget vethet a háborúnak.
Ekhó, a főhősnő ugyan ember, mégis az aviánok csapatát erősíti, emellett pedig kiváló zsebtolvaj - s ilyetén boldogan vág bele a Tűzmadár felkutatásába. A másik csapatban viszont ott van Caius, a békét kereső herceg, kinek nézeteit kegyetlen húga nem igazán osztja. Tanith egyáltalán nem akar békét, lételeme a kegyetlenkedés (számomra az ő karaktere kicsit olyan Viserys Targaryen-Yara Greyjoy áthallásos volt), így addig ügyeskedik, míg ikertestvérét eltávolítja a képből, időt és extra motivációt adva ezzel a fiúnak a legendás lény felkutatására.
Egy ideig külön-külön utakon haladva ismerkedhetünk meg főszereplőinkkel és társaikkal, ami mind a két fél esetében izgalmas, hisz színes egyéniségek, más-más jellemmel és motivációval, de azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a nagy dolgok onnantól indulnak be, amikor a Caius és Ekhó team találkozik. Nem csak kontinenseken átívelő kalandozásban lehet részünk, hanem sziporkázó humorban, és iszonyatosan jó karakteri interakciókban, kapcsolatokban is. 
Természetesen a romantika, mint kötelező elem sem hiányozhat, meglepő módon azonban mégsem annyira fehér vagy fekete, mint gondolnánk. Akár a fő- akár a mellékszereplők esetében nagyon árnyalt, összetett, és cseppet sem egyszerű szálakról beszélhetünk, amikben a későbbiekre nézve is rengeteg potenciál rejlik.

Összességében A lány éjfélkor egy érdekes és újszerű világgal operáló, vérbeli első rész, melyben a mágikus lényektől kezdve a romantikán át, a humorig minden megvan. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a sárkányokat (bár hozzáteszem, itt nem teljes értékű sárkányokról beszélünk), kíváncsi egy új világra, megismerné milyenek a különböző fajtájú madarakra hajazó aviánok, vagy egyszerűen csak vágyik egy izgalmas ifjúsági fantasy-re.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Caius, Ekhó, Jáspis, Dorian
Kedvenc jelenet: az első Caius fejezet
Negatívum: az esetenkénti túlírtság
Borító: 5/4
Megtetszett?Vedd meg!




Nyereményjáték


Ekhó profi tolvaj és erre a képességére nagy szüksége is van a történet folyamán, hogy a Tűzmadár nyomára bukkanjanak. Így most mi játékunk is a tolvajlás körül forog.
Minden blogon találtok egy képet egy-egy filmről, amely a címében és/vagy a történetében is tolvajlásra utal. A feladatotok, hogy kitaláljátok a film címét és a rafflecopter megfelelő mezőjébe beleírjátok.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/12 Kelly Lupi olvas ~ idézetek
06/16 MFKata gondolatai ~ borítók
06/17 Függővég ~ aviánok és drakharok
06/21 Deszy könyvajánlója
06/22 Dreamworld 

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén

$
0
0


A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Marni Bates Gyilkos a vonal végén című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere, az álmodozó Emmy-vel karöltve belevág a nyomozásba, hogy kiderítse, ki akarta megölni a lányt és miért. 

2016. június 18-tól minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Marni Bates: Gyilkos a vonal végén

Kiadó: Móra Kiadó
ISBN: 9789634153757
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Chovanecz-Molnár Éva

Fülszöveg:
Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán... meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos iskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Saját véleményem:
Marni Bates az én személyes átjáróm Csodaországba. Ha valami igazán dilisre, viccesre, üdére, mégis minőségi olvasmányra vágyom, ami ráadásként feltölt energiával is, akkor biztos, hogy őt választom.
A Gyilkos a vonal végénről egyébként nagyjából akkor hallottam először, amikor Ms Mad Hatter nálunk járt és még javában írta a történetet. Onnantól folyamatosan figyeltem a híreket, és meglepve örömködtem, hogy nálunk előbb megjelenhet, mint külföldön - ebből is látszik, Marni mennyire imádja a magyar olvasóit (és, hogy mennyire jó kapcsolatot ápol a kiadóval). Mindezek után talán nem meglepő, hogy a kötetben itt-ott viszontláthatjuk magunkat.

"- Emmy, ezen már túl vagyunk. Te mondasz valami ütőset, én mondok valami okosabbat. Te hülyén érzed magad. Ha lehet, most ne fussuk le ezeket a köröket."

Mielőtt azonban belevágnánk, tartozom nektek egy csacska vallomással. Hiába tudtam, hogy a szerző neve Marni Bates, mégiscsak rettegtem attól, mennyire megy át a csaj a krimi műfajába - ami nem kifejezetten tartozik a zsánereim közé. Utólag visszagondolva persze tudom, bolondság volt részemről ilyeneket feltételezni, de azért hatalmas szikladarabok gördültek le a mellkasomról a bohókás borító láttán. Onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy egy hamisítatlan Marni-élményt kapok. És igazam lett! De még mennyire! Elég volt kinyitnom a könyvet, és máris fülig ért a szám attól a rengeteg bolondságtól, amit ez a lány a nyakamba zúdított. Azt hiszem, ennyit már régen nevettem, mint itt. A főhősnőnk, Emmy belső monológjai, írói megnyilvánulásai éppoly szédületesek, mint élő szópárbajai vagy tettei. Kicsit olyan a személyisége, mintha Marni egybegyúrta volna magát velünk, olvasókkal.
Em egy örökálmodozó, romantikus lélek, aki írói ambíciókat dédelget magában. Folyton jeleneteken, történeteken gondolkozik, melyek pontosan olyanok, mint az összes szárnypróbálgató alkotópalántáé. Manírosak, túlgondoltak, és nem valami erősek. Aki életében próbálkozott már egy regény (vagy akár novella) megalkotásával, az itt kívülről viszontláthatja önmagát - végtére is Emmy hobbija egyfajta görbetükör aranyos és vicces tálalásban, ami ugyan valóban mosolyt varázsol az arcunkra, de egyszersmind közelebb is hozza hozzánk Em karakterét.
Emellett főhősnőnk egy teljesen átlagos lány, csupa olyan tulajdonsággal, ami legtöbbünkre igaz lehet. Nem kifejezetten hangember, de imádja a könyveket és a barátait; ha pedig végképp kihozzák a sodrából, akkor azért kiereszti a benne szunnyadó tigrist - vagy labradorkölyköt. Mindazonáltal egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, olyannyira, hogy ő ennek az egész sztorinak a motorja. Már csak azért is, mert a Gyilkosság a vonal végén egy tipikus sorozatkezdő kötet - magyarán elég lassan indul be a cselekmény.
Az ütemes kezdés után (gyanútlanul kávézgató és gépelő hősnőnket betalálja egy háborodottnak tűnő bácsi, aki eltűnt apjáról és holmi életveszélyekről fecseg, majd a lányra borulva meghal, mindezzel Em nyakába zúdítva egy irritáló nyomozót, egy seggfej unokát, és némi rejtélyt, hogy a titokzatos csúcskütyüről és a gyilkosról már ne is beszéljünk) egy hosszabb szakaszra belassul a sztori, mely kiválóan alkalmas lehetne arra, hogy megismerjük Emmy új elitsuliját, annak diákjaival és a többi szereplővel együtt, de számomra ez cseppet hiányosra sikeredett. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy hiányosra, de nem unalmasra, ugyanis, mint fentebb említettem, Em egy valódi katalizátor, aki sugárzó lényével kellően kompenzálja az átvezetőrészt. Hétköznapi drámái pont annyira mókásak, érdekesek, meghatóak, mint a később elinduló rejtélylavina. Én legalábbis szerettem arról olvasni, Emmy miként szokik bele új környezetébe, hogyan fogadja Marni 2.0 típusú, örökbuzgó, állandóan csacsogó szobatársnőjét, vagy hogy mi módon éli meg a tőle merőben különböző társadalmi osztályból származó tinik reakcióit. De idesorolhatnám még a régi barátoktól és a plátói szerelemtől való eltávolodást, vagy magát Szenyasztiánt, aki hű gúnynevéhez. Szóval szerettem hétköznapi lánynak látni Emmy-t.
De minthogy a cím nem véletlen, természetesen, ha kicsit késve is, ám annál titokzatosabban megérkezik a várva várt rejtélyadag is, amit ember legyen a talpán, aki megfejt. Marni egy félelmetesen zseniális nőszemély, krimiszerzőket meghazudtoló módon kevergeti a lapokat, hol újabb titkot dobva be az egyenletbe, hol megdöbbentő csavarokat húzva meg.
Egyfelől van nekünk egy rejtélyes gyilkosunk, aki szerencsétlen, ártatlan Emmy életére tört, nem tudni mi okból. Aztán ott van Sebastian, Sebastian halott nagyapja (aki talán nem is annyira halott, vagy mégis?) és az ő szavai; Em soha nem látott apja; a phablet és a fenyegető üzenetek, valamint a ne bízz senkiben intelem. Szóval megoldandó ügyekből nincs hiány, mint ahogy bimbódzó románcokból sem. De, ha valamiben Marni nagyon ügyes - az eddig eltitkolt sherlocki énje és humorbombái mellett -, az a karakterizálás. Alakjai mindig önálló, jól elkülöníthető személyiségek, véletlenül sem találkozni két egyformával. Továbbá legyenek akár két-, akár háromdimenziós kidolgozásúak, fontos részei a történetnek, attól függetlenül, mekkora a szerepük.

Összességében tehát a Gyilkosság a vonal végén egy újabb szenzációs Marni mű, ami egyszerre izgalmas, bolondos, rejtélyes, és fiatalos. Bátran ajánlom a LOL könyvek és Smith gimi sorozat kedvelőinek, illetve azoknak, akik szeretik a bohókás, nyomozgatós tinikönyveket és a humort. Strandra (vagy kerti katicamedencéhez) például tökéletes olvasmány a tikkasztó hőségben.
Ui.: külön kiemelném a fordítást, ami visszaadta a szöveg lendületességét, maiságát, és remekül hozta a poénokat is.
Ui. 2.: KÉREM A FOLYTATÁST!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Emmy, Kayla, (Sebastian esetében még nem tudom, hogy utálom vagy imádom)
Kedvenc jelenet: Emmy és Kayla első találkozása, Emmy regényrészletei
Negatívum: a középtáji eseménytelenség
Borító: 5/4,5




Nyereményjáték


Mostani játékunk során egy kis nyomozásra invitálunk benneteket; híres gyilkosokat kell lelepleznetek.
Emhez hasonlóan ti is kaptok egy telefont, benne egy üzenettel. Az üzenet tartalmaz egy koordinátát, egy nevet rovásírással (rovásírás szabályainak megfelelő módon írva), és egy hónap-nap párost picit nyakatekert módon megfogalmazva. Ha ügyesek vagytok, a jelekből kikövetkeztethetitek az áldozat nevét, holttestének helyét, és annak megtalálásának időpontját. Csakhogy mi a gyilkos személyére vagyunk kíváncsiak!
Kalapot, pipát, nagyítót, google-t, Watsont elő, ugyanis a helyes megfejtők között (akik mindhárom gyilkost megpróbálják leleplezni) három darab Gyilkos a vonal végént sorsolunk ki, a Móra kiadó jóvoltából!
Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz.




a Rafflecopter giveaway


Nézzetek be a többi állomásra is
 
06/18 Deszy könyvajánlója
06/23 Dreamworld
06/24 Sorok Között 

Nézzetek be a többi állomásra is

06/18 Deszy könyvajánlója
06/23 Dreamworld
06/24 Sorok Között

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

$
0
0


Nem lehet könnyű egy olyan testben élni, ami már nem engedelmeskedik az akaratunknak, de az is legalább ilyen nehéz lehet, hogy egy ilyen emberre figyeljünk. A Mielőtt megismertelek Willről és Lou-ról szól, akik pont ilyen helyzetben vannak.
A Cartaphilus kiadó jóvoltából most egy hat állomásos turnén követhetitek végig Will és Lou történetet. Tartsatok velünk 06. 14. és 24. között, és ahogy megszokhattátok, nyerhettek is!


Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632663852
Oldalszám: 484 oldal
Fordító: Lányi Judit

Fülszöveg:
Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Saját véleményem:
Hűha! - talán leginkább így tudnám kifejezni a könyvvel kapcsolatos élményeimet, érzéseimet, melyek épp annyira nem csak feketék vagy fehérek, mint a téma, amit feldolgoz. Most már értem, miért övezi ekkora szeretet - évek óta - Lou és Will történetét, és hálás vagyok mindenkinek, akinek része volt abban, hogy a film is megszülethetett belőle, mert máskülönben biztosan kimaradt volna az életemből. Sőt! Tovább megyek. Emilia és a nagy Trónok harca rajongásom nélkül, Sam ide vagy oda, ugyancsak elsiklottam volna a sztori mellett. Ám onnantól, hogy Dany-ről (nekem ő már örökre Dany marad) tudomást szereztem, végigkövettem a forgatási híreket, lestem a képeket, vártam az előzeteseket (ezeket a blog Facebook oldalán láthattátok is), és rájöttem, nem fogom beérni annyival, hogy megnézem a filmet. Még úgy sem, hogy már tudtam, mi lesz a vége.

A Mielőtt megismertelek két félemberről szól, kiknek sorsszerű találkozása gyógyítólag hat a másikra. Will tele van álmokkal, ambíciókkal, amiket egy buta baleset összetör, míg Lou számára szabad az út, mégsincsenek álmai, csak korlátai. Kettejük találkozása viszont egy olyan gyönyörű fejlődési folyamat kezdete, ami nem csupán számukra lehet sorsdöntő, hanem számunkra is.
Will néhány másodperc alatt, önhibáján kívül, életerős, sikeres üzletemberből/szeretőből/kalandorból/barátból/fiúból magatehetetlen, testileg jócskán korlátozott, vegetáló "ronccsá" válik, aki másokra van bízva, miközben szellemileg nagyon is ép. A vele történteket pedig képtelen feldolgozni, főleg annak tudatában, milyen jövő vár rá; és az sem segít rajta, ahogyan egykori szerettei lesajnálva, a valódi érzéseire fittyet hányva bánnak vele. Mogorva, zord, életunt férfivá lényegül, aki teljesen elszigetelődik mindentől és mindenkitől. Számára csak egyetlen megoldás létezhet, a feloldozás, vagyis az eutanázia.
Könnyű emiatt és a viselkedése miatt elítélni és sajnálni őt, vagy ítéletet mondani felette, de a regényt olvasva világossá válik, hogy nem annyira egyértelmű a dolog (attól függetlenül, mi lesz az egész vége). Jojo Moyes hihetetlenül valóságosan ábrázolja mindazokat az érzéseket, problémákat, amiket ez a fiú meg- és átél, ebből kifolyólag a könyvet végigkísérő dilemmázás is értelmet, bizonyítást és tartalmat nyer. Bemutatja, mennyire nehéz kiszolgáltatottnak lenni, s tiszta fejjel végigasszisztálni a saját leépülésedet.
Mindennek tekintetében nem meglepő, hogy a férfi sokáig olyan harapós, agresszív mindenkivel szemben. Sőt! Számomra akkor vált valós figurává, amikor Nathan (az ápoló) végigmutatta Lou-nak a gyógyszereit, és szóba került Will fizikai szükségleteinek rendezése. Egészen friss, személyes élményeim alapján tudom, mi több, tapasztaltam, milyen mértékű feszültséggel járhat egy ilyen, tartós komfortzónából való, kényszerű kilépés. Lou pedig pont azért volt nagyszerű ember, társ Will mellé, mert kívülállóként, érzelmi kötelékek híján felül tudott kerekedni a sajnálatán, és képes volt meglátni az embert. Mert ha valamire megtanít ez a történet minket, akkor az az, hogy mindenféle testi-, szellemi- vagy lelki rendellenesség ellenére ők is ugyanolyan emberek, mint mi.
Az eutanázia kérdésköre azonban olyasmi, ami tabunak számít, s a szórakoztató irodalomban ritkán találkozni vele ennyire központi elemként. Mégis létező dolog. Én a magam részéről viszont nem szeretnék ebbe belemenni, ítéletet mondani, és az a helyzet, nem is tudok. Will miatt többször is eljátszottam a gondolattal, mit tennék a helyében, ám hiába szólnak mellette vagy ellene pro és kontra érvek, nem tudom. (Nem is szeretném megtudni.) Az biztos, hogy komoly téma.

A helyzet drámaiságát enyhítendő van nekünk egy női főszereplőnk is, aki narrátorként végigkísér minket kettejük történetének ösvényén. Louisa egy 26 éves, kisvárosi lány, aki a családjával él, imádja egyszerű kis munkáját, és a magánéleti nehézségei ellenére pozitívan szemléli a világot. Optimizmusa csak akkor gyengül meg, amikor egyik napról a másikra elbocsájtják, és minden igyekezete ellenére, sehogy sem talál magának megfelelő munkát, miközben a családja és beképzelt (péklapátos) párja folyamatosan nyüstöli. Végül, a sors fintoraként (van egy beteg nagyapja, akitől ugyancsak retteg) Will mellett kap felügyelői munkát. Lou sokáig nem találja helyét új szerepében, fél a férfitól, s emiatt mindent megtesz, hogy minél kevesebb időt kelljen vele töltenie; szabadulni azonban nem tud, hisz akárhányszor megpróbál hangot adni érzéseinek, szerettei átgázolnak rajta.
Bevallom, Lou-t néha jobban sajnáltam, mint magát Willt. Egyszerűen annyira elnyomták a szülei, a nővére, de még az a féreg pasija is, hogy beszorult egy kis skatulyába, ahonnan nem tudott kilépni. Rossz volt nézni, ahogy beletörődve az elnyomásba, abszolút meg se próbált álmodni, csak élt egyik napról a másikra, beszorulva egy olyan kapcsolatba, ami ugyancsak lehúzta, és elfogadta, hogy mindenki butának titulálja.
Amit viszont nagyon becsültem ebben a lányban, az a lelkében rejlő vidámság, a pozitív életszemlélet, ami a nyitottságában, kedvességében, és bohókás öltözködésében nyilvánult meg. Lou-ban végig ott volt a szikra, csak kellett valaki, aki lángra lobbantotta, megtanította arra, hogy merjen élni.

A turné bannerén láthattok egy mottót, ami a Mielőtt megismertelek valódi üzenete. Nem Will és az eutanázia gondolata a legközpontibb elem ebben a történetben, hanem maga az élet. Will és Lou is rendelkezik valamivel, ami a másikból hiányzik, ami nélkül nem teljesek, nem önmaguk, ám a kezdeti utálaton és bosszantáson túllendülve gyönyörű, vicces, és bizony szívszorító kapcsolat formálódik köztük, ami mindkettejüket teljessé teszi.
Kettejük viszonyát szavakkal tán le sem lehet írni. Megindító, ahogyan Will átadja a élet receptjét, a saját életerejét a lánynak, aki cserébe annak látja őt, aki, ezzel mintegy megédesítve a rég megkeseredett napjait. Szóval végkifejlettől függetlenül ajánlom, készítsetek be néhány(száz) zsepit, kelleni fog.

A Mielőtt megismertelek egy szívszorító szépségű történet életről, álmokról, emberekről. Jojo Moyes pedig olyan író, akire nem árt odafigyelni; nem csak tartalmilag érdekes és gyönyörű a mondanivalója, de a stílusa is nagyon emberközeli. Karakterei egytől-egyik élő, húsvér emberek, akik hibáznak, csetlenek-botlanak, de mind közülünk valóak. Szóval ajánlom mindenkinek ezt a kis gyöngyszemet, aki szellemileg és lelkileg elég érettnek érzi magát az élethez.
Végül, de nem utolsósorban még muszáj megjegyeznem, hogy a filmes képek, előzetesek, videók miatt én már eleve úgy kezeltem Lou-t és Willt, mint Finnicket és Dany-t (kinézetileg); és bár még nem jutottam el filmre (de fogok!), mégis úgy vélem, mindketten, sőt Patrickkel együtt hárman, tökéletes fizikai megtestesítői azoknak a személyiségeknek, akikről ebben a könyvben olvashattam.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lou, Will
Kedvenc jelenet: Lou és Will minden pillanata a répás etetéstől
Negatívum: Patrick
Borító: 5/5




Előzetes






Nyereményjáték


Will, a történet főszereplője kvadriplégiás, ami azt jelenti, hogy mind a négy végtagja lebénult. A mostani nyereményjátékban olyan könyveket keresünk, amelyekben szintén mozgássérültek vannak. A regények fülszövege alapján kell rájönnötök, melyikről lehet szó, azonban némelyik szót kicseréltük. Írjátok be a könyvek címét a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a Mielőtt megismertelek egy példányát!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Fülszöveg:
Az 501-es Endor-Hoth expressz 1222 méteres tengerszint feletti magasságon elakad a jeges sínen, miközben az ewok történelem legádázabb hóvihara tombol körülötte. A 269 utas a magas hegyek közt gyorsan süllyedő hőmérsékletben kénytelen elhagyni a hóban rekedt vonatot, hogy egy több száz éves hegyi szállón keressen menedéket. A vihar elől biztonságban vannak, de pirkadatkor egyiküket holtan találják. Mivel a vihar nem csillapodik, Leia Organa, a nyugalmazott rendőrfelügyelőnőt kérik meg, hogy vizsgálja ki a gyilkosságot. De Leia nem akar részt venni ebben. Kemény tapasztalatok alapján tanulta meg, hogy az igazság árát néha nem érdemes megfizetni. Az igazság keresése neki élete szerelmébe, nyomozói pályájába és mozgási szabadságába került: a gerincébe fúródott golyó deréktól lefelé megbénította. A kerekesszék, a gyilkos és a halálos vihar által csapdába ejtett Leia egyre növekvő szorongásában a szálló minden lakója osztozik. Nyomozzon-e, vagy csak várja meg, amíg segítség érkezik. És közben egyfolytában szóbeszédek keringenek a 501-es titkos szállítmányáról. Miért plombálták le az utolsó vagont? Miért zárták le a szálló fölső szintjét? Kit vagy mit rejtegetnek? És persze mi lesz, ha a gyilkos ismét lesújt?




Nézzetek be a többi állomásra is

06/14 Bibliotheca Fummie
06/16 Szembetűnő
06/18 Kelly és Lupi olvas
06/20 MFKata Gondolatai
06/24 Zakkant olvas
06/26 Dreamworld

Rachel Hawkins - School Spirits

$
0
0


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Hawkins School Spirits - Kísértetsuli című regénye, mely a Hex Hall sorozat spin offja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Izzy Brannick varázslatos, humorban és romantikában bővelkedő történetét.

2016. június 26-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Rachel Hawkins: School Spirits - Kísértetsuli

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996324
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:
Soha ne húzz ujjat a természetfelettivel!
A tizenöt éves Izzy Brannick-et arra nevelték, hogy szörnyekkel küzdjön. Családja évszázadok óta a varázslények üldözésének szentelte életét. De amikor Izzy nővére egy akció során nyom nélkül eltűnik, anyjuk úgy dönt, ideje egy kicsit pihenni. Új városba költöznek, ahol az iskolában furcsa dolgok történnek. Hogy rátermettségét bebizonyíthassa, Izzynek kell felgöngyölítenie a könnyűnek tűnő ügyet. De egy átlagos tinédzser bőrébe bújni nehezebb, mint amilyennek hiszi. A magányos és kemény lány tapasztalatlan a barátságok terén, és akkor még nem is beszéltünk a szerelmi ügyekről… Vajon képes annyira megbízni új barátaiban, hogy elfogadja segítségüket, mielőtt még több embernek baja esik?
Rachel Hawkins regénye ismét hozza a Hex Hall-sorozattól megszokott fanyar humort és bájt.
Készülj fel még több titokra, varázslatra és románcra.

Saját véleményem:
A Hex Hall trilógiával való hullámzó viszonyom dacára izgatottan vártam a spin off kötetet. Kíváncsi voltam, miként alakul tovább Izzy élete, és hogy mi lesz új kedvencemmel, a tükörben rekedt, 400 éves sráccal, Torinnal.
Beismerem, nem olvastam el előre a fülszöveget, de azért a korábban megkapirgált dolgok miatt élt bennem egy kép, hogy mégis merre haladunk majd tovább. Hát tévedtem. Nem Torin kiszabadítása és a vele kapcsolatos jövendölés került fókuszba, de mégcsak nem is a badass Brannick életforma. Ám ami ennél is jobban meglepett, az az, hogy a Kísértetsuli nem egy önálló könyv, szépen elvarrt szálakkal! Vagyis... a szerző szerint igen, tekintve, hogy nem tervez több regényt ebben a világban. Amikor ezt  megtudtam, szívem szerint a földhöz csaptam volna a könyvemet, hogy utána páros lábbal ugráljak rajta, majd egyesével tépkedjem ki a lapjait. Persze, oké, buta voltam, a Hex Hallt sem zártuk le maradéktalanul, na de ez?! Őszintén remélem, Rachel Hawkins meggondolja magát, és megadja mindazt a választ, amire várok.

Félretéve a (nem)befejezéssel kapcsolatos csalódottságomat, a történet többi részén nagyon jól szórakoztam. Tipikus könnyed, fiatalos regény, csipetnyi rejtéllyel, humorral és romantikával megfűszerezve. És ami kimondotta tetszett benne, hogy a szerző csavart egyet a dolgon, és ezúttal olyan főszereplőt választott narrátornak, aki szerves része a természetfeletti világnak, mi több, abban él, elszigetelődve a mai társadalomtól.
Érdekes volt egy prodigium-vadász lány szemén keresztül szemlélni a mi világunkat, és rájönni, hogy az emberi faj is lehet legalább annyira talányos, mint a természetfeletti. Rengeteg vicces, Izzy számára pedig kínos szituációt szül a lány tájékozatlansága a hétköznapi tinik világával kapcsolatban, tekintve, hogy a legifjabb Brannick hölgy egész életét a vámpírok, vérfarkasok, szellemek, tündérek, stb.-k üldözésével és gyilkolásával töltötte, némi járőrözéssel és harci kiképzéssel kitoldva. Korábban soha nem érintkezett hétköznapi kortársaival, így az iskolai élet nehézségei és drámái is elkerülték. Ám amikor anyja friss nyomot szimatol az egy éve eltűnt nővérének ügyével kapcsolatban, melyhez egy iskolai szellemügy is társul, Izzy hirtelen a normalitás útvesztőjében találja magát. Be kell illeszkednie a helyi suliba - leplezve képességeit -, ami a legfinomabban szólva is nehezen megy neki.

Ha most azt gondoljátok, a School Spirits "egy újabb gimis, paranormális-misztikus sztori", igazatok van. Valóban az. De! ezt tudja is magáról, és ilyetén él az önparódia eszközével is.
Például hatalmas fricska, ahogy Izzy (és Torin) gimis sorozatokat nézve próbál eligazodni a suli és a diákság keszekusza életében. Tudjuk, mennyire reálisak, kisarkítottak, túldramatizáltak ezek a filmek, vagyis borítékolható a szájszéli görbület, amikor Iz ezek alapján próbál elevickélni. Arról nem is beszélve, mennyire aranyosak a lány rádöbbenései az emberi dolgokra (randira hívás, érintés, kidobózás).
Eltúlozva: képzeljétek el Tarzant a sulitok folyosóján.
Persze a kötelező klisés elemekből sincs hiány: szerelmi szögek, barátok, sulis ügyek, szakkörök, rejtélyes események, ám ezeket a szerző humorral, kellő érdeklődést szító titkokkal és jó karakterizálással oldja.
Izzy egy harcias, bátor, talpra esett lány, aki minden áron bizonyítani szeretné rátermettségét édesanyjának. Mindemellett pedig aranyos, szerethető, egyszerű csajszi, ésszel és némi humorral megáldva. Na, nem annyival, mint Sophie.
A humorzsák szerepe ezúttal a történet egyik új karakterére, a csupa kérdőjel Dexre hárul. Dex első perctől csupa talány mind Izzy, mind pedig a mi számunkra. Régiesen beszél, kortársaitól eltérően öltözködik, és van valami vele kapcsolatban, ami gyanakodásra adhat okot. Ugyanakkor ontja magából a vicceket, miközben teljes gőzzel ostromolja a lányt. Arról nem is beszélve, hogy tagja a PMS-nek. Nem, nem annak, amire gondoltok, hanem egy szellemvadász szakkörnek, mely egészen pontosan három - Izzy-vel együtt négy - főből áll. A PMS-esek a suliban gyűlésezve vesézik ki a paranormális eseményeket, melyekből a történet idején nincs hiány. Csakhogy kérdés, mennyi jó sülhet ki abból, ha mi, emberek, tudatlanul beleavatkozunk a természetfelettibe. Márpedig itt döglött, ajtóra szegelt békák, agyonszurkált babák, és egy régi kísértethistória kerül terítékre.
A PMS csapat egyébként nagyon aranyos, izgalmas társaság mind szellemvadászat, mind hétköznapi megnyilvánulások terén, mégsem őket emelném ki, hanem régi szerelmemet, Torint, aki ha számomra nem is kellő mennyiségben, de azért megjelenik.
Torin egy négyszáz éve tükörbe zárt srác, aki figyelemmel kísérte a Brannick család generációinak sorát. Segítette őket hullámzó látomásaival, vagy éppen bosszantotta őket - függően attól, éppen mihez volt kedve. Mindazonáltal Torin úgy véli, s homályos utalásaival folyamatosan ezt sugallja, hogy Izzy fogja kiszabadítani börtönéből... A lány azonban hallani sem akar erről.
Kettejük között furcsa, nem a megszokott macska-egér játszma zajlik. Izzy hiába utálja a srácot, és tiltakozik az ellen, hogy Torin belopózzon álmaiba, mégsem tud elszakadni tőle. Megvan köztük a kémia, az tuti.
Én a magam részéről rettentően szorítottam nekik, és alig vártam a közös jeleneteiket, amik hol megmosolyogtatóak voltak, hol drámaibbak, hol álomszerűek.

Mindent egybevetve a School Spirit kiforrottabb, összeszedettebb, mint az anyasorozata, miközben tartalmazza a jól megszokott misztikumot, humort, üde bájt, és a lendületességet. Egyedül a nyitott vége az, ami levon az értékéből. Ám ha ezen az olvasó túl tud lendülni, akkor kellemes kikapcsolódás egy laza nyári délutánhoz, vagy takaró alá kucorodós hideg estéhez.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Torin, Izzy, Dex
Kedvenc jelenet: Torinos filmezések, a csónakázás, és az első tesi
Negatívum: az elvarratlan szálak
Borító: 5/5




Audrey Hollister


A borítót szemlélve feltűnhet nektek egy ismerős alak, aki nem más, mint Audrey Hollister, a Párválasztó sorozat borítóival ismertté vált hölgyemény. Bizony, az Americát életre keltő lány ezúttal Izzy-t formálja meg Brannick felszerelésben.



 



Nyereményjáték


Mostani játékunk során a tükröké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy közismert varázstükörrel, nektek pedig ki kell találnotok, ki a mágikus tárgy eredeti tulajdonosa (!). Ha ez megvan, a megfejtést (az illető nevét) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és amennyiben minden állomáson teljesítettétek a feladatot, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott School Spirits - Kísértetsuli c. regény egy példányát.
Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/26 Deszy könyvajánlója
06/28 Sorok Között
06/30 Dreamworld

Chanda Hahn - Tündérkönyv

$
0
0


A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Chanda Hahn Tündérkönyv című regénye, a Balszerencsés tündérmesék sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere ismételten elmerül a Grimm-mesék veszélyes világában, hogy aztán szerencsét próbáljon egy ismeretlen világban Mina oldalán.

2016. június 27-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Chanda Hahn: Tündérkönyv

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617404
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:
Mina belefáradt, hogy a mesebeli küldetések folyton próbára teszik. Épp azon gondolkozik, hogy véget vet ennek az egésznek, mikor merengéséből füstszag riasztja fel. Mire észbe kap, otthonát már elborították a lángok, így mindent hátrahagyva kell elmenekülnie. Mina csodával határos módon kijut az égő épületből, ám öccsének, Charlie-nak nem volt ilyen szerencséje…
Mina próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével a tragédia után, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja őt. A lány kénytelen minden veszélyt vállalva engedelmeskedni. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét.
Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt, de ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor Mina ráébred, hogy nincs más választása, egyedül lép át a tündérvilágba. Az ismeretlen hely ugyan varázslatos, de halálos veszélyeket is rejt. Mina, dacolva a nehézségekkel, mindent elkövet hogy felkutassa és elpusztítsa a mesebeli világ leggonoszabb lényét, Teague-et. De lehet, hogy ezzel követi el élete legnagyobb baklövését?

Saját véleményem:
A második rész megdöbbentő befejezése után, érdeklődve vetettem bele magam a folytatásba; kíváncsi voltam, ezúttal melyik Grimm mese veszi át az uralmat.
Természetesen most is van egy uralkodó mese, ám követve a Tükröm, tükröm tendenciáját, kevésbé hangsúlyos, mint a korábbiak. Apránként (kötetről-kötetre) mind jobban és jobban elszakadunk a kötött, mesei elemektől, és inkább szabadabb, modernebb kontextusban láthatjuk viszont gyerekkori kedvenceinket.
Mindez részben annak is köszönhető, hogy Mina megpróbál a saját szabályai szerint játszani, vagyis minél jobban elkerülni a meséket. Csakhogy a Történettel nem lehet büntetlenül szórakozni, mert súlyos árat fizethetünk, akárcsak hősnőnk.
Azzal, hogy Mina elhárította a felé közeledő végzetet, azt érte el, hogy a Történet bekeményítsen, s emelve a tétet egy magasabb és drámaibb szintre emelje a játékot. Olyanra, amely újra magára vonja a lány figyelmét. S hogy mi lehet az ár? Mina öccsének halála.

Bevallom iszonyatosan megdöbbentett ez a szívszorító kezdés, és hiába éreztem úgy, hogy valami még lesz a sráccal, letaglózó volt végigélni az elvesztéséért felelős tűzvészt, mely hamuvá égette Mináék egykori otthonát. Azért viszont nagyon haragszom, hogy a gyászt ennyire lealacsonyította és semmibe vette a szerző. Szívem szerint péklapáttal ütöttem volna Minát, amikor a temetés közepén nekiállt Brody-ról álmodozni, vagy éppen elcsöppent a nyála, amikor meglátta a fiút. Értem én, hogy kamaszok és tombolnak a hormonok, na de egy temetésre – ahol az ember testvérét földelik el – nem lehetne félretenni a szerelmi drámázást?!
Arról nem beszélve, hogy nagyjából semmi alapját nem érezni Mina óriási vonzalmának Brody irányába! Mintha egy papírlap iránt táplálna gyengéd érzelmeket.
Egyszerűen nem értem ezt a lányt. Könyörgöm, ott van neki Jared (Team Jared), akivel viszont nagyon is megvan köztük a kémia, még akkor is, amikor kutya-macska harcot vívnak. Hogy a Történetet már ne is említsük…
Igen, jól látjátok, szerelmi háromszögünk újabb taggal bővül, nem is akármilyennel! Már a Tükröm, tükröm végén megismerhettük a Történet húsvér valóját, Jared sötét-gonosz-kiszámíthatatlan testvérét, akinek Mina elpusztítása a célja – ami nem zárja ki a gyilkosság előtti édes játszadozást. Ennél részletesebben azonban sajnos nem mennék bele a dologba, ám a jó hír, hogy a kezdeti Brody picsogás után azért a Jared-Teague páros jócskán megbolygatja a szálakat.

A szerelmi útvesztőből kievickélve (minthogy a látottak ellenére nem ez a legfontosabb), kanyarodjunk rá a jelenlegi eseményláncolatra, melynek fontos eleme az újabb Grimm mese. Ezúttal a ravasz Stiltskin testvérek veszik át a hatalmat, akik bár keveset szerepelnek, mégis fontos mozgatórugói a történéseknek, ok-okozati összefüggésben. A híres Rumpelstiltskin (tudjátok, az a „manó”, aki a szegény, füllentő lánynak segített szalmából aranyat fonni, hogy hercegné lehessen, cserébe pedig a majdani királyi pár első csemetéjét követelte) egyik fivére arra kéri hősnőnket, lopja el a másik Grimoire-t, és cserébe… nos, cserébe hatalmas és értékes jutalmat ígér. Egyetlen bökkenő van, a könyv a Tündérvilágban van… a Történet birtokában.
De megint egy kicsit előre szaladtam. A könyv első, nagyjából 50-60 százaléka amolyan ide-oda lézengés. Hétköznapi drámák pici rejtéllyel vegyítve. Nem kimondottan izgalmas, célja sem sok van, de miután Jared (ki más? ♥) elviszi Minát egy izgalmas és meghökkentő helyre, onnantól beindulnak az események, és bizony, végre ellátogatunk a tündérek világába is. Az a rész pedig annyira erős, mind látványban, mind kidolgozottságban, mind drámai fordulatokban, mintha egy egészen új könyvet tartanák a kezünkben. Jómagam gyermeki ámulatból bánat tengerbe, majd pedig sokkos állapotba kerülve éltem végig az ottani izgalmakat. És minden hátborzongatósága ellenére, úgy elmennék oda!
A vége… na. Az igazán meglepő, kegyetlen, és függő. Korábban beleszaladtam már egy spoilerbe, és amiatt el is szomorodtam, de akkor még nem tudtam azt, amit most már igen…

Összességében tehát a Tündérkönyv nekem ezerszer jobban tetszett, mint az elődei; hiába a gyenge indítás, a végjáték tarolt és vitte a szívemet. Ha olvastátok a sorozat előző köteteit, mindenképp folytassátok, ha pedig nem, de szeretitek a fiatalos, nem túl komoly, mégis aranyos mesefeldolgozásokat, akkor szintén arra buzdítalak benneteket, vágjatok bele!
Ui.: kérek egy saját Hamarmást!


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Hamarmás, Jared, Sel
Kedvenc jelenet: Hamarmás és Jared "harca"- eszméletlen cuki és vicces
Negatívum: a Brody nyavajgás
Borító: 5/5
Megtetszett?Rendeld meg!





Nyereményjáték


Mostani játékunk során a Tündérvilágba kalauzolunk el benneteket, megmutatjuk, milyen csodálatos vagy éppen félelmetes lények lakják. Ám odaát minden kicsit másként működik, ezalól pedig kaladtúránk sem kivétel. Nektek magatoknak kell meglelnetek a rejtőzködő teremtményeket!A feladatotok egyszerű: rakjátok ki a puzzle-t, és a képen látható lény vagy lények nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Nem árt valóban kirakni, ugyanis csalóka lehet a kép - ezért akad, ahol elrejtve megtaláljátok a keresett elnevezést!) 
Figyelem! (A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint) felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.





Nézzetek be a többi állomásra is

06/27 Deszy könyvajánlója
06/29 MFKata gondolatai
07/01 Dreamworld
07/03 Kelly & Lupi olvas

Nova Weetman - Legyen, ahogy akarod! Pálya vagy dráma

$
0
0


A Te döntesz sorozat új kötettel jelentkezett, amiben a főhőssel együtt dönthetjük el, miként alakuljon a sorsa, és hogy folytatódjon a regény!
Tarts velünk az izgalmas könyv blogturnéján, és nyerd meg az ajándék könyvet a Manó Könyvek jóvoltából!


Nova Weetman: Legyen, ahogy akarod! Pálya vagy dráma

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó
ISBN: 9789634031994
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Kalapos Éva

Fülszöveg:
Ha netballról van szó, Edie Thomas őstehetség, ám eddig csak hobbiból játszott, és hogy együtt lehessen legjobb barátnőjével, Tess-szel. Amikor viszont bekerül az állami csapatba, hirtelen a kézilabda lesz az élete középpontjában...
Edie-nek lehetősége nyílik szerepelni az iskolai Rómeó és Júlia-musicalben, méghozzá Freddy partnereként, akiért ezer éve odavan, így viszont lőttek a helyének az állami csapatban. De vajon valóban a musical-e Edie igazi álma, és megbocsát-e neki Tess, amiért elszúrja élete legnagyobb dobását?
Vagy pedig Edie úgy dönt, irány a csapat, és minden figyelmét a játéknak szenteli, míg csak képbe nem kerül a szexi sportoló, Finn, aki totál elvarázsolja a lányt. Képes lesz-e Edie a pályán tartani a szemét, vagy teljesen a fiú hatása alá kerül?

Saját véleményem:
Az interaktív könyvek világa egészen új élményt kínál a hagyományos regényekhez képest. Persze nem szabad nagy elvárásokat fűzni hozzájuk; a világmegváltó gondolatok helyett inkább a szórakoztatás és az olvasói szabadság kiélése a fő erényük.

A Legyen, ahogy akarod! Pálya vagy dráma a harmadik ilyen típusú olvasmányom volt, s az előző kötet bájosságából kiindulva nagy lendülettel vágtam bele.
Az élet úgy hozta, hogy most kivételesen az egészet közlekedési járművökön aszalódva-utazva olvastam el, aminek megvolt a maga bája. Egyrészt baromi jó és üdítő volt ránézni a vidám, citromsárga borítóra, mely a szürke, fülledt, koszos buszokon és sötét alagutakban is a nyári felszabadultságot és derűt idézte fel bennem. Másrészt a kánikulától elnehezült agyamra is frissítőleg hatottak a habkönnyű történetek.
Mindazonáltal akadt hátránya is a dolognak, ami tulajdonképpen a kötet negatívumához vezethető vissza. Képzeljétek el, hogy 24 évesen ültök a buszon a duplaülés belső részén, épp előkapjátok a könyvet, amikor bevágódik mellétek egy korotokbeli srác. Eddig tiszta sor. Ám amikor elkezditek olvasni a sztorit, meghökkenve tapasztaljátok, hogy a szöveg szerkezete és tartalma alapján is úgy tűnik, 10-14 évvel meghaladjátok a célközönséget.  Nem, hiába reménykedtek, várjátok a változást/fejlődést, az csak nem akar jönni, pedig a srác mellettetek már mosolyogva nézi a kezetekben lévő könyvet, és a feje körüli gondolatbuborékokból olyan dolgokat tudtok kiolvasni, amik miatt legszívesebben elbújnátok az összecsukott lapok között.
Félre értés ne essék, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy nem az én korosztályom a legfőbb célközönség, mindössze arra nem számítottam, hogy Nova Weetman ennyire nagyon a fiatalabb generáció hangján és stílusában szól majd. De ami nekem hátrány/nehézség, az a 10-15 éves olvasóknak előny. Végre egy könyv, ami minden tekintetben a sajátjuk lehet.
(Én pedig megoldottam, a továbbiakban önálló ülést választottam.)

Az alaptörténet szerint Eddie vérbeli netball tehetség, ígéretes jövő várományosa. Barátnőjével minden álmuk, hogy végre bejuthassanak az egyik legrangosabb csapatba, mely tesztjátékra is behívja őket. Csakhogy a lánynak van egy másik hobbija is, a színjátszás. Amikor épp nem Tess-szel lóg, akkor a közelgő Rómeó és Júlia musical meghallgatásra gyúr; hogy ő kaphassa meg a női főszerepet, plátói szerelme oldalán.  
A gond akkor kezdődik, amikor a drámatanárnő kecsegtető infómorzsákat hint el a szereposztást illetően, és Eddie elkönyveli, hogy övé Júlia szerepe, s ezt be is harangozza szeretteinek. Ám az igazi bonyodalmat az jelenti, amikor a barátnők bekerülnek a netball csapatba, melynek edzése pont akkor van, mint a színjátszókör próbái. Eddie-nek tehát választania kell két hobbija között.
Ez az első elágazás, ahol kiválaszthatjuk, melyik irányba tereljük karakterünket, de bármennyire egyszerűnek is tűnik a feladat, nem feltétlenül az. Mire idáig jutunk, megismerhetjük a lányok barátságát, Eddie álmait, a szerephez kapcsolódó érzéseit, és rájöhetünk, tulajdonképpen nem is (csak) a két hobbi között kell dönteni, hanem aközött, hogy hősnőnk saját álmait kövesse, vagy a barátság intézményét erősítse.
Tipikus sulis dilemma, ami minden kamasz életében sarkalatos pont. Nincs helyes vagy helytelen választás, csak következmények – amik ily’ módon bátrabban bejárhatóak.
Talán már az előző résznél is pedzegettem, hogy azért tartom nagyon hasznosnak az ilyen típusú, hétköznapi drámákat taglaló könyveket, mert óriási segítséget nyújthatnak célközönségüknek. Kamasz önmagam például rettentően díjazta volna, ha láthatja, mi mivel jár – mert ebben viszont nagyon reális a könyv. A sablonproblémákat úgy mutatja meg, ahogy azok az esetek többségében valóban vannak. Szóval, csajok, ha azon filóztok, saját álmaitokat kövessétek, vagy a barátságokat helyezzétek önmagatok elé, itt a remek alkalom, hogy lecsekkoljátok, melyik megoldás a legelviselhetőbb, kifizetődőbb számotokra.  

Elárulom, én a kezdeti gondolatom dacára elsőként a dráma útvonalán indultam el, ami elvezetett a Rómeó és Júliáig, ahonnan sikerült rögtön elsőként a számomra, és – szerintem – Eddie számára is a legmegfelelőbb befejezést megtalálnom.
A Rómeó és Júlia darab mellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül. Nagyjából 13-14 éves koromban volt egy igazán elvetemült R&J időszakom, az akkoriban hódító francia és magyar musicalek miatt. Betéve tudtam (és mai napig tudom) mind a két nyelven az összes számot, szöveget; s éveken át legnagyobb álmaim közé tartozott egyszer élőben is látni a magyar változatot (elárulom: sikerült, többé-kevésbé az eredeti csapattal). Ebből kifolyólag nagyon jó érzés volt belecsöppenni a darab készületeibe, és kicsit újra a részesévé válni. Olyannyira, hogy néha azon kaptam magam, olvasás közben fejben éneklem x szereplő (általam ismert) szövegét – szerencsére tényleg sikerült megmaradnom önmagam belső színpadán, mert azért a velem utazók nem biztos, hogy értékelték volna pl. a Dada szólómat. :D

Mindent egybevetve, a Pálya vagy dráma tökéletes vízparti, nyaralós, lazulós könyv, amit kedvünk szerint alakíthatunk. Elsősorban a 10-15 éves korosztálynak ajánlom, lévén, hogy számukra íródott, a saját nyelvükön szól hozzájuk, az ő mindennapjaikat képező nehézségeket taglalva, amikből sokat tanulhatnak is a szórakozás mellett.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Jackson
Kedvenc jelenet: a musicales részek
Negatívum: a fiatalos hangvétel
Borító: 5/4,5




Nyereményjáték


A regény főhősének, Edie-nek lehetősége nyílik szerepelni az iskolai Rómeó és Júlia-musicalben, így a kultikus darab is fontossá válik a regényben.
Ennek örömére három híres filmes Rómeót találtok a képeken, nektek pedig az adott színész nevét kell beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A játék során egy győztest sorsolunk, a könyvet a Manó Kiadó küldi majd el. Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz.






Nézzetek be a többi állomásra is

07/02 Dreamworld
07/04 Sorok között
07/06 Deszy könyvajánlója

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 1. nap

$
0
0


A Maxim Kiadó jóvoltából nálunk is megjelent a Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat! c. interaktív könyv, mely nem csak kreativitásra sarkallja gazdáját, hanem szórakoztatja is. Mi több, stressz levezetésére is kiválóan alkalmas. 
A feladatok igen sokszínűek, és bár elsőre meghökkentőnek bizonyulnak, egy valamire való könyvmoly számára pedig egyenesen szentségtörésnek, mégis pont a sokkolás és a komfortzónából való kimozdítás a céljuk. 
Hitetlenkedésem és belső tiltakozásom ellenére úgy döntöttem, én is belevágok a rongálásba/alkotásba, melynek folyamatát július és augusztus során, lépésről-lépésre veletek is megosztom képekkel, animációkkal, videókkal illusztrálva. 
Tartsatok velem a kihívás során, szerezzétek be a saját naplótokat, és játsszunk együtt! Bátorságotok jutalma nem marad el, augusztus végén két aprócska nyereménycsomagot sorsolok ki azok között, akik velem tartanak. 


Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616780
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Loósz Vera

Fülszöveg:
Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy napló, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!




Első nap


1. lépés - Ismerkedés a naplóval



Az elmúlt hét során epekedve figyeltem minden boldog Nyírd ki a naplót! tulajdonost, miközben a saját példányom megérkezésére várakoztam. Július elsején végül, teljesen váratlanul hozzám is megérkezett a csomag, melyet minden finomkodás nélkül téptem szét. 
Az előzetes beszámolók alapján nagyjából tudtam, mire számíthatok, mégis... annyira aranyos, hangulatos könyvvel találtam szembe magam, hogy komoly kétségeim akadtak azt illetően, miként fogom én ezt kinyírni... 
Egyébként ahogy az a fentebbi képen látható, a könyv széle lekerekített, naplószerű - funkcióját tekintve strapabíróbb is emiatt. A második dolog, amit ki kell emelnem külalakot illetően, az a ragasztócsík négyzet, mely pont ugyanolyan tapintású, anyagú, mint a valódi. Egyszerűen elképesztő, mennyire élethű kinézetre és tapintásra is, engem teljesen megbabonázott. Ahányszor kinyitom a naplót, muszáj megsimiznem. :D
A belső kivitelezést illetően ugyancsak masszívabb anyagú papírról beszélhetünk, mely bizonyos feladatoknál nagyon jól jön, mint ahogyan a rövid kellékismertető, és használati útmutató. Utóbbiakról később, a kihívás során még mutogatok képeket, most viszont ugorjunk a 2. lépésre.


2. lépés - Vágjunk bele (lightosan)


A külső-belső ismerkedés után egy egyszerű feladattal kezdtem, az adatok kitöltésével, ami az ábra tanúsága szerint merőben eltérő az átlagtól. Itt ugyanis a nevünket hét különböző formában kell beleírni (normálisan, fehérrel - ehhez fehér ceruzát használtam -, olvashatatlanul, apró betűkkel, visszafele - mázli, hogy fentről lehet puskázni -, nagyon halványan - sima ceruzával próbálkoztam, de nem mondhatnám, hogy túl halvány lett -, és hatalmas betűkkel), a lakcímmel, telefonszámmal kiegészítve (melyeket a fotózás kedvéért most kihagytam).
Felhívnám a figyelmeteket arra a tévhitre, hogy egyszerű feladat - mert nem. A megszokott kézírást hirtelen elhagyni nem is annyira könnyű, mint gondolnánk, hát még picibe vagy nagyba lekörmölni.


3. lépés - A napló korrigálása


Keri Smith rettentő ravasz ember, már rögtön az elején próbára teszi az embert. Arra kér, szándékosan hagyd üresen az oldalt. Oké. Vagyis, várjunk csak! Ez az oldal már nem üres, hát nem tud ez semmit? Ott áll rajta az utasítás, ami valami. Tüntessük el, tegyük újra üressé, hagyjuk úgy, ahogy van, vagy mondjuk el a véleményünket? Rajtunk áll!


4. lépés - Elő a színekkel


A naplóban lehet sorban haladni a feladatokkal, de tetszés szerint ugrálhatunk; negyedik lépésnél én az utóbbi opciót választottam. Szerettem volna végre valami igazán látványosat, színeset, csinálni, ami azzal jár, hogy magamat is bekoszolom. 
Elsőként egy egyszerű rendőrségi nyomozásba illő ujjlenyomatot terveztem, ám végül az egész tenyerem hupikék lett, és azt kell mondanom, őrült jól szórakoztam! Idejét sem tudom annak, utoljára mikor mázoltam be a kezemet, hogy nyomdázzak vele. Imádtam újra előásni a  gyermeki énemet. És bizony valamikor mosolyra is görbült a szám, annyira mókás volt ecsettel kenegetni a tenyeremet és nyomdázni egy könyvbe. 
Funfact: a feladat végeztével a kutyusom is megjelent, aki épp akkor döntött úgy, hogy megölelget, puszilgat, úgyhogy a végére lett egy hupikék vizslatörpöm is.


Nézzetek vissza holnap is, folytatjuk egy kis King's Landing mókával! 








Nyereményjáték


Egy kihívás nem igazi kihívás, ha nincs valami aprócska tétje! Tartsatok velem a napló kinyírásában, és augusztus végén kisorsolok egy szerencsés nyertest, aki gazdagabb lesz néhány dedikált könyvjelzővel és könyves relikviával.
Hogy ehhez mit kell tennetek? Szerezzétek be a Nyírd ki ezt a naplót! egy példányát, csináljatok meg belőle legalább egy feladatot, melynek fényképes bizonyítékát küldjétek el a www.dreamworld.books.blog@gmail.com e-mail címre, és extra pontokért kedveljetek néhány facebook és instagram oldalt. 
Ha pedig augusztus végéig valamilyen oknál fogva nem sikerülne beszereznetek a naplót, sebaj. Egy szerényebb könyves relikviás csomag azok között is gazdára talál, akik megosztják a blog kihívásának bármely napját, és kedvelik a rafflecopterben látható oldalakat.
Fontos! Csak Magyarország területén belül tudok postázni, illetve a nyereményjáték teljesen független a kiadótól. 





Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 2. nap

$
0
0


A Maxim Kiadó jóvoltából nálunk is megjelent a Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat! c. interaktív könyv, mely nem csak kreativitásra sarkallja gazdáját, hanem szórakoztatja is. Mi több, stressz levezetésére is kiválóan alkalmas. 
A feladatok igen sokszínűek, és bár elsőre meghökkentőnek bizonyulnak, egy valamire való könyvmoly számára pedig egyenesen szentségtörésnek, mégis pont a sokkolás és a komfortzónából való kimozdítás a céljuk. 
Hitetlenkedésem és belső tiltakozásom ellenére úgy döntöttem, én is belevágok a rongálásba/alkotásba, melynek folyamatát július és augusztus során, lépésről-lépésre veletek is megosztom képekkel, animációkkal, videókkal illusztrálva. 
Tartsatok velem a kihívás során, szerezzétek be a saját naplótokat, és játsszunk együtt! Bátorságotok jutalma nem marad el, augusztus végén két aprócska nyereménycsomagot sorsolok ki azok között, akik velem tartanak. 


Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616780
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Loósz Vera

Fülszöveg:
Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy napló, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!




Második nap


5. lépés - King's Landing


Ahogy tegnap ígértem, ma egy kis Tommen-féle ugrással kezdjük a napot, ami bevallom, nem kis lelki erőfeszítésembe került. Könyvmolyként a széltől is óvom a könyveimet, ügyelek, nehogy leessenek, megsérüljenek, vagy bármi bajuk történjen, így amikor a napló arra kért, másszak fel magasra és ejtsem le... hát kellett némi idő, mire meggyőztem magamat.
Mászás helyett - tériszonyosként - viszont úgy döntöttem, a szobám ablakából fogom kihajítani, hisz a második emelet épp úgy megteszi, mint egy magas fa vagy létra. S minek után jól megsimizgettem a drágát, és előre bocsánatot kértem tőle a gaztettért, egy laza mozdulattal kilöktem az én kis "oroszlánomat".
Most pedig tartozom egy vallomással: fantasztikus érzés volt! Mintha titkon mindig is arra vágytam volna, hogy egy könyvet megreptethessek. :D
Megnyugtatásként elárulom (számomra is meglepő módon), egy karcolásnyi baja sem esett - ennyire masszív anyagból gyúrták.


6. lépés - Hodor



A King's Landing után továbbra sem sikerült elszakadnom a Trónok harca sorozattól. Amikor elsőre megláttam az "Írj le egy szót újra és újra" feladatot, egyből tudtam, mit szeretnék. Az ötletem egyszerre felelt meg az utasításnak, és hágta át azt a napló eleji kérésnek megfelelően, miközben egy, a szívemnek is kedves (és ikonikus) fiktív karakternek is tiszteletet állított. Nem is szaporítom tovább a szót (hehe), képzeletben Hodorrá vedlettem.
Magáról a feladatról: Eleinte nagyon mókás. Aztán, ahogy kezd görcsölni a kéz, úgy felrémlik az emberben, van valami párhuzam a gyerekkori "írd le ezt x-szer" büntetés és eközött, és akaratlanul is elgondolkozik azon, hogy ami most móka, az egykor mennyi durcival járt. És végül, amikor jojózik a szem, de már előtted van az elkészült mű, az valami csodás büszkeség: MEGCSINÁLTAD!
Persze lehetett volna játszani a méretekkel, a formával, de ez mind a készítőn áll; az ő fantáziájától függ, mit hoz ki a dologból. Nekem most ez volt a nyerő opció. :)


7.lépés - Yoho, ha nincs rum, a capuccino is Yó


A reptetés után ez megint egy olyan feladatnak bizonyult, ami keményen megdolgoztatta könyvmoly lelkemet. Leönteni egy könyvet? Ráadásul kávéval?! Na jó, vágjunk bele - gondoltam.
Azt viszont tudni kell rólam, hogy utálom a kávét és annak minden formáját, így kénytelen voltam anyu capuccinójából kuncsorogni egy picit, amivel aztán jól leöntöttem a naplót, melyet előzőleg buborékfóliával letakartam a lapok alatt, hogy azért a többi mégse bánja ezt a kegyetlenkedést. Jól tettem, ugyanis a laza löttyintés végül elég brutális lett, mint ahogy azt a képen láthatjátok is. Nem mondom, hogy nem fájt a dolog, de valamilyen groteszk módon mégis ez lett az egyik kedvenc oldalam. Tök jó színe és illata van!


Nézzetek vissza holnap is, szurkálódunk egy kicsit!




Megtetszett? Szerezz egyet te is! 




Nyereményjáték


Egy kihívás nem igazi kihívás, ha nincs valami aprócska tétje! Tartsatok velem a napló kinyírásában, és augusztus végén kisorsolok egy szerencsés nyertest, aki gazdagabb lesz néhány dedikált könyvjelzővel és könyves relikviával.
Hogy ehhez mit kell tennetek? Szerezzétek be a Nyírd ki ezt a naplót! egy példányát, csináljatok meg belőle legalább egy feladatot, melynek fényképes bizonyítékát küldjétek el a www.dreamworld.books.blog@gmail.com e-mail címre, és extra pontokért kedveljetek néhány facebook és instagram oldalt.
Ha pedig augusztus végéig valamilyen oknál fogva nem sikerülne beszereznetek a naplót, sebaj. Egy szerényebb könyves relikviás csomag azok között is gazdára talál, akik megosztják a blog kihívásának bármely napját, és kedvelik a rafflecopterben látható oldalakat.
Fontos! Csak Magyarország területén belül tudok postázni, illetve a nyereményjáték teljesen független a kiadótól.



Danny Wallace - Hamish és a RémDermesztők

$
0
0


Mit tennél, ha megdermedne az idő, és te lennél az egyetlen, akire ez nem hat? Főhősünk, Hamish átéli ezt a csodát, de hamar rádöbben, a rémdermesztők fagyasztják meg az időt, hogy pusztítást hozzanak…

Tarts velünk az izgalmas gyerekregény blogturnéján, és nyerd meg az ajándék könyvet a Manó Könyvek jóvoltából!


Danny Wallace: Hamish és a RémDermesztők

Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789634031888
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:
TE mit tennél... ha az egész világ egyszerre csak megállna? Úgy ám, az EGÉSZ VILÁG.
A madarak a levegőben. A repülőgépek az égen. És minden áldott ember az egész bolygón - kivéve téged!
Mert a tízéves Hamish Ellerbyvel pontosan ez történik, újra és újra.
Ám ez a RémDermesztőknek, és borzalmas barátaiknak, a Borzadályoknak köszönhető! Bizony, ők TERVEZNEK valamit! El akarják venni tőlünk a saját világunkat, hogy csak az övék legyen... Ja, és utálják a gyerekeket. Főleg az olyanokat, akik tudnak a létezésükről. Na várjunk csak... most már te is tudsz róluk, nem igaz? Ajjajj...
Vajon Hamish képes lesz megmenteni minket a RémDermesztőktől? Tarts vele, és meglátod!
A Hamish és a RémDermesztők egy fergeteges gyermekkönyv, amely a bestseller-író és műsorvezető Danny Wallace első, kicsiknek szánt alkotása. Tökéletes olvasmány David Walliams, Tom Gates és James Patterson kedvelőinek

Saját véleményem:
Danny Wallace regényével elég sorsszerűen alakult a kapcsolatom, ugyanis be kell vallanom, egyáltalán nem terveztem olvasni, egy nap mégis a postaládámban landolt... véletlenül. A meglepettségemen túllendülve úgy döntöttem, oka volt annak, hogy hozzám került, tehát adtam neki egy esélyt, lesz, ami lesz alapon. Na, meg hát a fülszöveg által ígért megdermedt világ is kecsegtetően hangzott.
Biztos volt már úgy mindenki, hogy eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha az egész környezete lefagyna, kivéve saját magát. Elsőre nagyon izgalmas szituációnak tűnik, tele milliónyi lehetőséggel, csakhogy ha élesben menne a dolog, nem biztos, hogy annyira király lenne. Több okból sem. Én például tuti szívrohamot kapnék, ha minden előjel és tájékoztatás nélkül, egy tanóra kellős közepén mindenki megfagyna körülöttem, beleértve a tanár felém száguldó nyálcseppjeit is. Mindazonáltal ott a lehetőség, hogy meglessük a dolgozat válaszait, borsot törjünk a többiek orra alá, ellátogassunk mindenféle helyre, nem hagyva ki az édességboltot, vagy hogy tüzetesen tanulmányozzuk az emberek bamba, mókás szobrait.
Ha nekünk nem is, de Hamishnek - és általa azért nekünk is - lehetősége nyílik megtapasztalni sokak álmát: mi történik, ha megáll a világ. Az alapgondolat tehát ez, amihez természetéből fakadóan adódik a sok, megválaszolásra váró kérdés: miért dermed meg minden? Hamishre miért nem hat a dolog? Hogy lehet működésbe hozni?
Mindez pedig kiegészül az izgalmi faktort jelentő: Hova tűnnek el az emberek? A megmaradtak miért olyan furák? Mik ezek a szörnyek? kérdéskörrel, melyre Hamishék csapata keresi a választ.


Maga a történet többnyire izgalmas, egy-két üresjárattal tarkítva, mégis úgy vélem a célközönség számára pont megfelelő arányban keveredik benne az akció, az átkötő részek lassúsága és a gyermekhumor. Merthogy a Hamish és a RémDermesztők egy ízig-vérig gyerekkönyv, ami elsősorban a 10-14 éves korosztály számára íródott. Ezt támasztja alá a kötet nyelvezete, a tipográfia esetenkénti játékossága, és a nagyszerű illusztrációk, melyek mellett lehetetlen szó nélkül elmenni. Egyszerűen eszméletlenek a rajzok! Élőek, barátságosak, viccesek, figyelemfelkeltőek - pont olyanok, hogy megragadják kis olvasójuk fantáziáját. Sőt, arról is gondoskodnak, hogy fiatal olvasójuk ne fáradjon bele a fekete betűk folyamába.
De ugyanígy méltatás illeti a fordító munkáját, aki ügyesen, a srácok számára is érthető, élvezhető stílusba ültette át a szöveget; valamint azt, aki a szöveghez illeszkedő tipográfiát és tipográfiai megoldásokat kitalálta (nem is tudom, találkoztam már hasonlóval, mint amit itt láttam).

Mindent egybevetve úgy vélem, a Hamish és a RémDermesztők remek választás lehet a csemeték számára, akár kikapcsolódás, akár olvasásra nevelés céljából. A szereplők tettei és személyiségjegyei mindegyikőjüknek ismerősek és azonosulásra alkalmasak lehetnek, míg a főszereplő humora esetükben egyenesen telitalálat. És hát melyik gyerek ne akarna hős lenni vagy szörnyekkel csatározni?
Én a magam részéről örülök, hogy elolvastam, kislánykori énem jól szórakozott rajta, és kíváncsian várja, mit alkot még Danny Wallace.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: a nyálcsepp-lebegős részt valahogy nem bírtam :D
Borító: 5/5




Nyereményjáték


Mivel Hamishnak épp elég nehéz dolga van a regényben, mi úgy döntöttünk, hogy most egy könnyed játékkal lepünk meg titeket! :)
A feladat egyszerű: látogassatok el a kiadó, és a blogturné tagok Facebook oldalaira, és ezt persze jelöljétek a Rafflecopter dobozban!
Figyelem! felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




Nézzetek be a többi állomásra is

06/29 Szembetűnő
07/01 Deszy könyvajánlója
07/05 Sorok Között 
07/06 Dreamworld

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 3. nap

$
0
0


A Maxim Kiadó jóvoltából nálunk is megjelent a Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat! c. interaktív könyv, mely nem csak kreativitásra sarkallja gazdáját, hanem szórakoztatja is. Mi több, stressz levezetésére is kiválóan alkalmas.
A feladatok igen sokszínűek, és bár elsőre meghökkentőnek bizonyulnak, egy valamire való könyvmoly számára pedig egyenesen szentségtörésnek, mégis pont a sokkolás és a komfortzónából való kimozdítás a céljuk.
Hitetlenkedésem és belső tiltakozásom ellenére úgy döntöttem, én is belevágok a rongálásba/alkotásba, melynek folyamatát július és augusztus során, lépésről-lépésre veletek is megosztom képekkel, animációkkal, videókkal illusztrálva.
Tartsatok velem a kihívás során, szerezzétek be a saját naplótokat, és játsszunk együtt! Bátorságotok jutalma nem marad el, augusztus végén két aprócska nyereménycsomagot sorsolok ki azok között, akik velem tartanak.


Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616780
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Loósz Vera

Fülszöveg:
Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy napló, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!




Harmadik nap


8. lépés - Engedd ki a karmaidat!

 

A festés és löttyintés után valami művészien agresszív feladatra vágytam, és amikor megláttam a fekete, hívogató lapot, amire karcolni kell, hanyatt-homlok rohantam a tűért. Árnyvadászként pedig mi mást is véshettem volna az oldalra, mint egy angyali erő rúnát?!
Maga a művelet közepes nehézségűnek mondható, mivel egy viszonylag pici felületű tárggyal nehéz látványos eredményt elérni, illetve vigyázni kell, mekkora erővel karcolunk, mert angyali erő ide vagy oda, a lap nem (csak) fából van, könnyed átszakadhat.
Alternatív módszerként javaslom a macskák bevonását. (Hehe.)


9. lépés - Szúrj, döfj, ne kíméld!


A karcolást követően ugyancsak egy kegyetlenebb típusú feladat után néztem, ami végül az oldalon szereplő lyukak kiszúrásában öltött alakot. Először, minden agyalás vagy rákészülés nélkül színes csillagokká színeztem - filctoll segítségével - a lyukakat, majd továbbra sem törődve a művészi minőséggel, laza csuklómozdulatokkal, szertelenül besatíroztam a hátteret. Amikor mindezzel megvoltam, fogtam egy ceruzát, és keményen átdöftem az oldalt, az utasításnak megfelelő helyeken.
Kezdeti bátortalanságom és félresikerült célzásom után hamar belerázódtam a dologba, és a végére olyannyira belejöttem a döfködésbe, hogy legszívesebben kilyuggattam volna az egész lapot - ám a rombolás helyett inkább beengedtem a napfényt (3. kép).

 
10. lépés - Észak nem felejt 


Alig vártam, hogy megvalósíthassam ezt a feladatot!
Dartsozni gyerekkorom óta imádok - hogy mennyire tudok, az más kérdés, mint a dobási eredményességem is -, úgyhogy, amint minden bolygó megfelelően helyezkedett, kivonultam a teraszra, ahol előkészítettem a terepet. Szórólapokkal jól beburkoltam a kiszemelt helyet, majd gemkapocs, fonal, hullámcsatt és szigetelő szalag segítségével rögzítettem a naplót is, melybe előzetesen beragasztottam egy Joffrey darts képet is - mert hát egy Stark sosem felejt, és az üres oldalt sem hagyja kihasználatlanul.  Ezek követően, labda után kutatva, ráakadtam egy kisebb dióra, ami tökéletesen megfelelt a célnak. Egy tejfölös doboz tetejére nyomkodtam temperát, bevizeztem, majd a diót festve, később a festékbe forgatva megszínesítettem, és kezdődhetett a móka.
Lentebb, a videón (Joffrey találat dokumentációja) és az animáción láthatjátok a próbálkozásaimat. Azt viszont muszáj hozzátennem, hogy a Joffrey homlokát ért találatom teljesen spontán történt, mégis életem egyik legfőbb műveként gondolok rá. :D 


Nézzetek vissza holnap is, folytatjuk mesés kihívásunkat!


 



Nyereményjáték


Egy kihívás nem igazi kihívás, ha nincs valami aprócska tétje! Tartsatok velem a napló kinyírásában, és augusztus végén kisorsolok egy szerencsés nyertest, aki gazdagabb lesz néhány dedikált könyvjelzővel és könyves relikviával.
Hogy ehhez mit kell tennetek? Szerezzétek be a Nyírd ki ezt a naplót! egy példányát, csináljatok meg belőle legalább egy feladatot, melynek fényképes bizonyítékát küldjétek el a www.dreamworld.books.blog@gmail.com e-mail címre, és extra pontokért kedveljetek néhány facebook és instagram oldalt.
Ha pedig augusztus végéig valamilyen oknál fogva nem sikerülne beszereznetek a naplót, sebaj. Egy szerényebb könyves relikviás csomag azok között is gazdára talál, akik megosztják a blog kihívásának bármely napját, és kedvelik a rafflecopterben látható oldalakat.
Fontos! Csak Magyarország területén belül tudok postázni, illetve a nyereményjáték teljesen független a kiadótól.

Nyírd ki ezt a naplót kihívás - 4. nap

$
0
0


A Maxim Kiadó jóvoltából nálunk is megjelent a Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat! c. interaktív könyv, mely nem csak kreativitásra sarkallja gazdáját, hanem szórakoztatja is. Mi több, stressz levezetésére is kiválóan alkalmas.
A feladatok igen sokszínűek, és bár elsőre meghökkentőnek bizonyulnak, egy valamire való könyvmoly számára pedig egyenesen szentségtörésnek, mégis pont a sokkolás és a komfortzónából való kimozdítás a céljuk.
Hitetlenkedésem és belső tiltakozásom ellenére úgy döntöttem, én is belevágok a rongálásba/alkotásba, melynek folyamatát július és augusztus során, lépésről-lépésre veletek is megosztom képekkel, animációkkal, videókkal illusztrálva.
Tartsatok velem a kihívás során, szerezzétek be a saját naplótokat, és játsszunk együtt! Bátorságotok jutalma nem marad el, augusztus végén két aprócska nyereménycsomagot sorsolok ki azok között, akik velem tartanak. 


Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót - és alkoss valami újat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616780
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Loósz Vera

Fülszöveg:
Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy napló, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá…
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!




Negyedik nap


11. lépés - Hakuna Matata


Mesés folytatást ígértem, úgyhogy rögtön egy Simba képpel indítjuk a napot.
Rengeteget agyaltam, mit is kezdhetnék a "Rágódj rajta!" feladattal, mert hát merészség ide vagy oda, azért mégsem szerettem volna el/megcsócsálni a lapot - éppen famentes diétán vagyok. Végül arra jutottam, szabadon értelmezem az utasítást, és legnagyobb kedvencemet varázsolom az oldalpárra, vagyis Simbát, miközben némi undorral, de a bogár-vacsival belekóstol a Hakuna Matata életérzésbe. Mondjuk Simba helyében én nem rágódnék azon a dundi kukacon/hernyón; sőt le sem nyelném, de Timon és Pumba ragaszkodott hozzá, hogy a "Ne" szócskát áthúzzuk, úgyhogy Hakuna Matata! 


12. lépés - Illatozz, mint egy herceg(nő)!


Disney vonalon haladva, mindenféle bogarat hátrahagyva, hercegnőibb feladat után néztem, így kötöttem ki az "Ezt az oldalt itasd át egy általad választott itallal"-nál, amit ciki vagy sem, egészen eddig a pillanatig, ahányszor megnéztem,"illattal"-nak olvastam, úgyhogy aszerint értelmezve oldottam meg. De hát ugye fő a kreativitás, és sosem tudni, lehet valaki parfümöt iszik... Rágós illatú. Egy kortyot? Senki? Hát jó...
Szóval fogtam a rágós illatú parfümömet és kis segítőm (Topi nevű vizslám) társaságában jól átitattam vele a lapot. Csakhogy míg elfordultam, illatmániás drágám úgy gondolta, jól belehempereg (2. kép).  Róla egyébként tudni kell, hogy él-hal az illatosított katalógusokért, ahányszor hasonló közelébe kerül, jól bedörzsöli magát. Fő a jó megjelenés.


13. lépés - Lengj, mint Tarzan!


Ez az a feladat, amit több módon is megcsináltam. Elsőként összefontam három különböző színű fonalat, mellyel megkötöttem a könyv gerincét (a későbbiekben remek kis könyvjelzőként funkcionál), majd kellő lendülettel a ház oldalához csapkodtam.
Tessék kapaszkodni: még így sem történt semmi baja a borítónak, pedig rücskös, meszes fallal ölelkezett össze! Éljen a strapabíróság!
De minthogy a falhoz csapkodás csak addig látványos, amíg tart, tovább agyaltam, mihez kezdhetnék az üres fehér lappal, és arra jutottam, felhúzok egy falat. Ceruzával megrajzoltam a téglafalat, majd narancs és barna ceruzával satírozva színt adtam neki. Miután elkészültem, a könyvhöz mellékelt kis nyereményjátékos lapot átszabtam úgy, hogy kijöjjön belőle a mini Nyírd ki ezt a naplót, aminek a hátuljához egyszerű papírragasztóval odaragasztottam egy fehér cérnát, melynek a másik végét a "kösd" rajzolt vonalához erősítettem hasonló technikával. Végeredményben kaptam egy mini könyvet, amit minden szívfájdalom nélkül a falnak hintáztathatok. ^^


Nézzetek vissza holnap is, vitorlát bontunk!










Nyereményjáték


Egy kihívás nem igazi kihívás, ha nincs valami aprócska tétje! Tartsatok velem a napló kinyírásában, és augusztus végén kisorsolok egy szerencsés nyertest, aki gazdagabb lesz néhány dedikált könyvjelzővel és könyves relikviával.
Hogy ehhez mit kell tennetek? Szerezzétek be a Nyírd ki ezt a naplót! egy példányát, csináljatok meg belőle legalább egy feladatot, melynek fényképes bizonyítékát küldjétek el a www.dreamworld.books.blog@gmail.com e-mail címre, és extra pontokért kedveljetek néhány facebook és instagram oldalt.
Ha pedig augusztus végéig valamilyen oknál fogva nem sikerülne beszereznetek a naplót, sebaj. Egy szerényebb könyves relikviás csomag azok között is gazdára talál, akik megosztják a blog kihívásának bármely napját, és kedvelik a rafflecopterben látható oldalakat.
Fontos! Csak Magyarország területén belül tudok postázni, illetve a nyereményjáték teljesen független a kiadótól.

 
Viewing all 1173 articles
Browse latest View live