Quantcast
Channel: Dreamworld
Viewing all 1178 articles
Browse latest View live

Penelope Douglas - Szívatás

$
0
0

Egy új kiadót üdvözölhetünk Magyarországon: a WOW Kiadót, amely sokunk kedvence lesz, hiszen a Szívatás c. könyvhöz hasonlóan sok más sikeres new adult regénnyel ajándékoznak meg bennünket magyar nyelven. 
Ezúttal a Blogturné Klub 5 bloggere mesél Penelope Douglas: Szívatás c. könyvéről, amelyből egy példányt a kiadónak köszönhetően ki is sorsolhatunk a blogturné végén.


Penelope Douglas: Szívatás

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9789631219951
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:
Végre magyarul is olvasható Penelope Douglas nagysikerű sorozata, a Fall Away!
A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.
Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.
Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.

Saját véleményem:
Penelope Douglas regényére anno a goodreadsen bukkantam rá, és akkor már olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy egyből fel is jegyeztem a képzeletbeli kívánságlistámra, azonban álmodni sem mertem arról, hogy egy hazai kiadó lesz olyan bátor, és be meri vállalni egy magánkiadásos könyv megjelentetését kicsiny hazánkban. De aztán jött a WOW és a hír, én pedig szerettem volna a kiadó nyakába ugrani örömömben.  
Azt azért beismerem, kicsit bennem volt a félsz, ekkora lelkesedés után, mennyire fogja majd beváltani a hozzá fűzött reményeimet, illetve, hogy mennyi újdonságot képes nyújtani, mivel az utóbbi egy-két évben hozzánk is begyűrűzött a New Adult láz, és nagyjából már minden témát kimerítettünk. De mindenkit megnyugtatok: van még új a nap alatt!

Tate és Jared gyerekként nagyon jó barátok voltak, de aztán egy nyáron, amikor a fiú az apjánál töltötte a nyarat, minden megváltozott kettejük között. Ellenséges, undok és gonosz lett a lánnyal, s ennek a heves gyűlöletnek következtében megkeserítette Tate gimis éveit. Gusztustalanabbnál gusztustalanabb pletykákat kezdett terjeszteni róla, és elérte, hogy a pasik messziről elkerüljék, valamint hogy véletlenül se legyenek barátai. Egyet kivéve.
A történet elején nagyjából ebbe az alapszituációba csöppenünk bele. Tate pedig megelégelve mindazt a szemetet, amit évek hosszú során át kellett elviselnie, úgy dönt, egy évre Franciaországba utazik tanulni, azonban az indulás előtti éjszaka még ellátogat barátnőjével egy buliba, ahol Jared és haverjai ismételten megalázzák. Csakhogy a lányban forrongó indulatok utat törnek maguknak, és végre kiáll magáért. Visszatérve pedig elhatározza, hogy valaha volt barátjának nem hagyja az utolsó évét is megkeseríteni.

Azt nem igazán értettem, mi szükség volt az utazásra, tekintve, hogy mi ebből nem éreztünk semmit, ámde ez legyen a legnagyobb problémám. Amit viszont nagyon szerettem, az a régi barátokból ellenségek felállás (ráadásul szomszédok!).
A hétköznapokban is létezik ilyen, valószínűleg mindenkivel előfordult már, emiatt pedig könnyű átérezni, azonosulni a dologgal. De ha ez történetesen egy fiú és lány között történik, akkor a (szexuális) feszültség még nagyobb. Igaz a mondás: gyűlölet és szeretet között vékony réteg húzódik. Mind a kettő igen intenzív, heves érzésekkel párosul, épp ezért sokszor nehéz megkülönböztetni, melyikről van szó. A Szívatás esetében ez hatványozottan igaz.

Tate az elejétől kezdve egy nagyon szimpatikus lány, a helyzet ellenére egyáltalán nem egy nebáncsvirág. Céltudatos, okos, talpraesett, harcias csaj, akinek a sok szemétkedés inkább a szívében-lelkében tett kárt, mintsem a jellemében. Már a legelső oldalaktól kezdve láthatjuk, ahogyan azért küzd, hogy ki tudja védeni Jared újabb és újabb húzásait. Csakhogy a dolog nem olyan egyszerű... még elevenen élnek benne a régmúlt emlékei... és az sem segít rajta túl sokat, hogy valamilyen fura, groteszk módon vonzódik a sráchoz, aki ellenben ott rúg bele, ahol csak éri.

Komolyan mondom, én még életemben nem akartam ennyire bizonyos érzékeny ponton rúgni egy főszereplő pasit sem, mint Jaredet. Kezdetben annyira irritáló, beképzelt, bunkó seggfej, hogy az valami hihetetlen. Ám a hangsúly erősen a kezdetben szóra korlátozódik, mert később csak pocsolyává olvadtam tőle.
Az viszont - ahogy Tate barátnője, K.C. bölcsen meg is jegyzi - érződik, hogy a párosunk közt feszülő kutya-macska viszony inkább amolyan előjáték. Tudjuk, érezzük, hogy van valami lappangó titok, ami előidézte ezt az állapotot, és akárcsak Tate-et, minket is hajt előre a kíváncsiság, hogy megtudjuk, mi okozta Jared pálfordulását. Mi történhetett azon a nyáron? Mi történt Jareddel? Mit vétett ellene Tate?

Ám amíg ez kiderül, kapunk egy csomó mást: jó kis összecsapásokat Tate és Jared között, autóversenyeket, és szenvedélyes romantikát.
Bizony, jól látjátok, autóverseny is van itt! Tate imád száguldozni, Jared pedig állandó szereplője a Loopban zajló gyorsulási versenyeknek. Halálos iramban rajongó pici szívemnek tehát igazi karácsonyi ajándék volt minden pillanat, amit autók és versenyek között tölthetett, úgyhogy részemről óriási pluszpont - ezért is - az írónőnek. És annyit elárulhatok, igazán ... hmm... izgalmas jelenetekről van szó.  
Ami pedig a romantikát illeti...  Jared és Tate között olyan szexuális feszültség vibrál már a kezdetektől, hogy épp csak fel nem robban! Iszonyatosan jól működik kettejük között a kémia.
Az egészet úgy tudnám jellemezni, mintha a vidámparkban a legdurvább, legkacskaringósabb, legnagyobb magasságokkal és mélységekkel tarkított játékra váltottál volna jegyet.

Összességében tehát imádtam a Bully-t (bocsánat, nekem már örökre Bully marad), és szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán jó és - a szó minden értelmében - szenvedélyes  New Adult regényt olvasni. Penelope Douglas stílusa gördülékeny, sodró lendületű, szereplői és azok története pedig gondoskodik arról, hogy minden érzelmünket átmozgassuk.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Tate, Jared, Madoc
Kedvenc jelenet: nem konkrét jelenet, de: Loop(izgalmas helyszín)
Negatívum: -
Borító: 5/2,5




Nyereményjáték


A könyvben, sőt az egész sorozatban fontos szerepe van a gyorsulási versenyeknek. Így a nyereményjátékot is erre a témára alapozva találtuk ki.
Minden állomáson egy-egy képet találtok majd a sorozatban szereplő kocsikról, valamint azokról egy csipet információt. A rafflecopter doboz megfelelő részébe kell beírnotok, hogy melyik gépkocsi gyártó különlegessége kap főszerepet azon a napon.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az e-mailünkre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Gyártási évek: 1966-1996




Nézzetek be a többi állomásra is

05/27 Kristina blogja
05/29 Angelika blogja
05/31 Kelly Lupi olvas
06/02 Deszy könyvajánlója
06/04 Dreamworld

Wendy Higgins - Angyali győzelem

$
0
0


A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Wendy Higgins Angyali győzelem című regénye, mely az Angyali gonosz trilógia zárókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere bemutatja az Óriások és hercegek végső, epikus összecsapását.

2015. április 14-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Wendy Higgins: Angyali győzelem

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616193
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Eljött az idő a leszámolásra. A jóslat hamarosan beteljesedik, és bár egyre több szövetségese akad Annáéknak, de a fenyegetés is nő. A hercegek minden eszközt bevetnek, hogy megállítsák a lázadó óriásokat. És ahogy minden háború, ez is áldozatokkal jár.
A helyzet egyre kiélezettebb, a nyugtalanság és a félelem lassan mindenkit felőröl. Miközben Anna menteni próbálja szeretteit, maga válik a fő célponttá. Minden percről percre változik körülötte, és senkiben sem bízhat. Mikor a Bujaság hercege ellene küldi szerelmét, Kaidan Rowe-t, el kell döntenie, mennyit kockáztat. A sorozat legérzékibb és legpörgősebb kötete újra összegyűjti az óriásokat, hogy kivívják szabadságukat.

Saját véleményem:
Az Angyali győzelem nagyjából - néhány nap eltéréssel - ott veszi fel a fonalat, ahol a második kötet véget ért. Anna és Kaidan távol vannak egymástól, amit, ha tehetnek, chat beszélgetésekkel próbálnak áthidalni. De vigyázniuk kell, le ne bukjanak a démonszellemek és az árulást sejtő hercegek előtt. 
Anna mindeközben arra vár, hogy beköltözhessen az édesapja által szerzett egyetemi kollégiumba, ám addig is meg kell húznia magát, ezért nevelőanyjától különválva rója az országutakat, nehogy a nyomára akadjanak. Néha-néha azonban összefut régi barátaival is. 
A probléma akkor kezdődik, amikor a házasságtörés hercegének egyik lánya teherbe esik Anna barátjától, a másik pedig felszívódik haragjában. Az ikrek óvatlansága viszont jelentősen veszélyezteti az óriásszövetségesek tervét. S ha felelőtlenségük nem lenne éppen elég probléma, még a hercegek is egyre inkább úgy vélik: Anna az áruló, és nála van az Erény Kadja is. Így hát mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kiderítsék, a lány valóban szűz-e, vagy nem, ami a jóslatban foglaltatott tisztaság kérdése miatt fontos.

Wendy Higgins trilógiája rögtön az első kötettel betornázta magát a kedvenceim közé. Kaidan Rowe, a bujaság hercegének ördögien szexi fia teljesen levett a lábamról szenvedélyes, szarkasztikus stílusával, akárcsak maga, a merész, szókimondó és igencsak kényes témákat boncolgató történet. Kifejezetten tetszett, hogy az írónő a démonibb oldalról próbálta bemutatni az angyalok-démonok-nefilimek harcát, és hogy ehhez egy olyan hősnőt választott, aki képes volt fejlődni. A kötet végén pedig kaptunk egy olyan szituációt/problémát, ami igencsak feladta a leckét, mind a szereplőknek, mind nekünk, olvasóknak. Emlékszem, akkoriban rengeteget agyaltam azon, vajon mi sül ki végül ebből az egész Pokol vs. Menny küzdelemből. Több elméletem is volt, de az biztos, hogy arra, amit a harmadik kötet tartogatott, nem számítottam. 
Most kettős érzések bujkálnak bennem. Egyfelől romantikus énem tapsikolva ugrál, másrészt viszont haragszom. Annyi, de annyi potenciál rejlett ebben a háborúban, és úgy egyáltalán a karakterekben is, és Wendy Higgins nem aknázta ki a lehetőségeit. Nem teljesen.

A történet a végső összecsapásra fókuszál. Hercegek, óriások egyaránt készülnek a mindent eldöntő csatára. Pontosabban, a hercegek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy meghiúsítsák az ősi jövendölésben foglaltakat, míg óriásaink a háttérben várakoznak a megfelelő pillanatra. Ez az őrjítő, balsejtelmekkel és fenyegetésekkel teli várakozás pedig a könyv nagyjából háromnegyedét teszi ki.
Annának és társainak nem pusztán lapulniuk kell, és vigyázni, nehogy lebukjanak, de egymás társaságát is amennyire csak lehet, kerülniük kell. Főként Annának és Kaidannek nem szabad együtt mutatkozniuk. Csakhogy amikor Kai apja döntő lépésre szánja el magát - ki akarja deríteni, szűz-e Anna, és erre a feladatra fiát szánja -, akkor a kis csapatnak mérlegelnie kell. A választás nem könnyű, amikor Kaidan vagy a világ megmentése áll a mérleg két nyelvén.

Anna és Kaidan továbbra is nagyon szenvedélyes páros, kapcsolatuk pedig egyre hevesebb. Rengeteg közös jelenetük van, akadnak köztük viccesek, pimaszak, de szomorúak, meghatóak, sőt igencsak fülledtek is. 
Romantikus pici szívem minden olyan résznél, ahol együtt voltak, valósággal olvadozott. Még a sziruptartalom sem igazán érdekelt. Egyszerűen a ragaszkodásuk, a szerelmük és a vágyaik annyira uralták az adott jeleneteket, hogy teljesen kikapcsoltam és csak lubickoltam a boldogságban (vagy a fájdalomban).
Ellenben az már kevésbé tetszett, hogy szép lassan megcserélődtek a szerepek. Kai a féltésével egy egészen más oldalát mutatta meg, és hazudnék, ha azt mondanám, néha nem éreztem papucsnak. Én a magam részéről jobban szerettem azt a Kai-t, aki kezdetben volt. Bár azért azt elárulom, hogy Kaidanból nem veszett ki minden bujaság és pimaszság. Huh, de meleg itt a levegő... 
Ami Annát illeti, ő viszont rengeteget fejlődött. A trilógia végére kemény, badass csajszi lett, határozott véleménnyel.

A fináléban fontos szerep jut a többi óriásszövetségesnek is, akik egytől-egyig imádni valóak. Zania, Kopano, Blake, Ginger és Marna mind-mind megcsillogtatják azt az oldalukat, amiért kedveljük őket. Az ikrek egymáshoz fűződő viszonya pedig minden eddiginél jobban megmutatkozik, miután egyikük teherbe esik (nem árulom el, melyikük). A baba miatti kétségbeesés, fájdalom, aggodalom és a közelgő elmúlás tudata mélyen átszövi a történetet, s intenzív részét képezi annak. Minden egyes pillanat, legyen az boldog vagy keserű, torokszorító annak tudatában, hogy a kedvenceid egyikének lehet, hogy már csak hónapjai vannak hátra.
Az írónő ezen húzása rettentően meglepett. Folyamatosan kerestem a kiutat, vártam, hogy mikor bukkan fel egy kiskapu. És hogy van-e? Nem árulom el.
De az ürömbe öröm is vegyül, mert kedvenceink révbe érni látszanak. Legalábbis szerelmi téren. Nagyjából mindenki párra lel, ami eleinte nem is zavaró, én például még örültem is neki, de amikor 10-20-30 oldalon keresztül nem történik semmi, csak szívecskék repkednek a levegőben, hát az kicsit sok tud lenni. Mintha Upendibe csöppenne az olvasó.Ám tény, hogy ennek megvannak a maga előnyei is - főként ha az a sok-sok hormonoktól fűtött pár egy légtérbe kerül, kiváló hallással és szülői felügyelettel megspékelve.

Amivel viszont egyáltalán nem tudtam mit kezdeni, az a végső összecsapás. Az írónő egészen jól kezdte el felvezetni azt a részt. Megvolt a maga dramaturgiája, ami miatt még a logikai bakikat is elnéztem. Ott zizegett a feszültség, a várakozás és az előkészületek izgalma, a hercegek általi nyomás, az árulások és miután az idegeim pattanásig feszültek, mit kaptam? Egy kis csihi-puhit. Jó, volt akció, meg veszteségek, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az a sok várakozás, őrlődés köteteken át, ilyen módon és ennyivel elintéződött! Mintha Wendy Higgins megfáradt volna. És az a legbosszantóbb, hogy tudom, többre képes ennél. Ebben a részben is megmutatta egy-egy korábbi összecsapásnál, vagy a hoteles résznél.

Az Angyali győzelem az akció helyett inkább az érzelmekre, valamint a különféle (testvéri, baráti, szülői, szerelmi) kapcsolatokra és az azokban felbukkanó kérdésekre lett kihegyezve, ami egyáltalán nem gond, mivel ezek mindegyike képes volt érzelmileg megmozgatni. Együtt sírtam, nevettem, izgultam vagy éppen olvadoztam a szereplőkkel. Számtalan gyönyörű pillanatnak lehettem tanúja, amik pihe-puha takaróként ölelték körbe a szívemet. Imádtam a közös vacsorát, a Patti-Anna vagy Belial-Anna jeleneteket, akárcsak a...hmmm.... szexi chatelést. De legnagyobbat azon a helyen dobbant a szívem, ahol és ami keretbe foglalta a trilógiát. A helyszín és az ok, amiért ott voltak, akik ott voltak... lehet rózsaszínnek nevezni, ám én teljesen elolvadtam tőle. 
Most pedig fáj búcsút venni a történettől és a szereplőktől. Minden hibája ellenére, élveztem az utolsó nagy kalandunkat, mely azért jócskán követelt áldozatokat, akiknek hiányában jelenleg óriási űr tátong a szívemben. Az igazi édes szúrást mégis az epilógus vége vitte be. Libabőröztetően szép!
Köszönök minden mosolyt, könnycseppet, lerágott körmöt, szívdobogást, és köszönöm, hogy megismerhettem Kaidan Rowe-t.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő:  Kaidan, Anna, Marna, Blake, Patti, Belial
Kedvenc jelenet: ott és az akkor történtek, a chatelés Kai meztelen hátsójával, közös vacsi
Negatívum: a nagyösszecsapás
Borító: 5/5



10 hely, ahol Kaidan megcsókolná Anna-t


"Hello. Szóval, szórakozzunk egyet. Anna, mint tudjátok elég lelkes tud lenni, ha új dolgokról vagy helyekről van szó. Könnyű a kedvére tenni, hiszen átkozottul hálás mindenért, így arra gondoltam összegyűjtök néhány olyan helyet, ahol kettesben eltölthetnék egy kis időt... ööö.... romantikus hangulatban. Mindannyian tudjuk, mennyire "romantikus" vagyok... vagyis ezt értsétek úgy, hogy egy kicsit csókolózgatnák. Satöbbi. :) Remélem, tetszik a listám. Tudom, hogy igen."


10) Az Eiffel-torony tetején (és a liftben, ami felvisz...)



9) Privát sífelvonóban, az Alpokban



8) Egy vitorláshajón Bora Borán



7) Egy vonaton Európán keresztül (igen, átsmárolnánk az egész kontinenst)



6) Egy vízesés alatt Horvátországban



5) Egy dél-afrikai vadrezervátumban



4) Egy londoni szórakozóhelyen a fal mellett (Visszatérnénk a gyökereimhez.)



3) A svédországi Jég Hotelben



2) Egy sátorban az ausztráliai vadonban.



És az első számú hely, ahol meg akarom csókolni Anna-t (a miértet majd megértitek az Angyali győzelem után):

1) Egy gondolában az olaszországi Velencében




Nyereményjáték


Mostani játékunk során úgy döntöttünk, nem térünk el az Angyali gonosz sorozat turnéinak megszokott, keresztrejtvényes feladványaitól, így ezúttal is némi agytornára lesz szükségetek ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott 3 darab Angyali leszámolás c. regény egyikét.
Méghozzá nem is akármilyen agytornára! Az egész sorozatot érintő kérdésekkel találkozhattok az egyes állomásokon. De pánikra semmi ok, ha emlékeitek kicsit megkoptak volna, a korábbi turnéinkon megtaláljátok a válaszok zömét.
10+1 kérdés nem állhat Kaidan és közétek!

Feladat:
1) Az állomásokon található kérdések megfejtését írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe.
2) Vízszintesen haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.
3) A keresztrejtvény főmegfejtését írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába.
4) Csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind a 10 kérdést, plusz a főmegfejtést is megcsinálja! 
5) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!


Mai kérdés:
10. Mi volt abban a dobozban, amit az elhunyt nővér hagyott Anna-ra?






Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Deszy könyvajánlója
04/15 MFKata gondolatai
04/17 Insane Life
04/18 Kelly Lupi olvas
04/19 Angelika blogja
04/20 Always Love a Wild Book
04/21 CBooks
04/22 Függővég
04/24 Dreamworld
04/25 Könyvszeretet

Könyvheti beszámoló

$
0
0

Minden könyvmoly tudja, hogy a mi naptárunkban több ünnep van, mint a mondénokéban. Ezek közül az egyik a Könyvhét, amiről mindig ugyanazok a jelzők jutnak eszembe: nyár, napsütés, felszabadultság és természetesen a könyvek.
Ebben az évben is nagy lelkesedéssel vártam, hogy megérkezzen. Tervezgettem, listákat írogattam, hizlaltam a pénztárcámat (hiába vetettek be csábító akciókat a csúnya, gonosz kiadók, ellenálltam... majdnem mindig), és várakoztam. Aztán elérkezett a Könyvhét hete, csakhogy néhány nappal korábban az életem olyan rémálommá alakult, amire nem is gondoltam volna. A nagypapámat bevitte a mentő a kórházba, ahol mindenféle szörnyűséges diagnózisok röpködtek körülöttem, amiket most nem fejtenék ki bővebben, de lényeg a lényeg: a nappalokat és éjszakákat a kórház és az otthon közti ingázással töltöttem, már-már zombimódra váltva. 
A történtek tekintetében úgy voltam vele, idén mégiscsak kihagyom az egészet, aztán a nagypapám és a család addig győzködött, hogy ne legyen bűntudatom, meg amúgy is, néhány órára legalább menjek ki, hogy végül - kissé bűntudatosan - szombaton kislattyogtam.

Indulás előtt - mert hát mikor máskor? - jutott eszembe, hogy elő kéne szednem a Segítség, Youtube-sztár lettem! könyvemet, ha már hónapok óta a Marni Bates dedikálásra fenem a fogam, és hát hol máshol lett volna, ha nem a leghátsó kupac legalján? Miután áttúrtam mindent, bedobáltam a szükséges cuccokat (fényképezőgép, víz, könyvmolyképzős papírzacskó - iszonyatosan jól bírja a strapát!), gyorsan összeírtam, milyen blogturnés-recenziós könyveket kell átvennem, miket szeretnék megvenni, és büszkén konstatáltam, hogy idén nem úgy fogok kinézni, mint egy málhás szamár. Buta, naiv, Lilla. 

Egyre közelítve a cél felé, hagyományaimhoz híven Deákon leszálltam a metróról, s nagy büszkén elindultam a kijárat fele. A rossz kijárat felé. Kb. öt percnyi mérgezett patkány módjára-, aluljáró egyik feléből a másikba való futkározás után találtam egy térképet, ahol megállapíthattam, hogy sikerült a legtávolabb kerülnöm mindentől, szóval túrázhattam vissza. 
A Vörösmarty tér felé vonszolva magamat, már-már hallani véltem Effie "Sose hagyjon el benneteket a remény" szlogenjét, és abban a pillanatban tökéletesen érezni véltem mindazt, amit a sivatagban bolyongók. Tudjátok: kilátástalanság, délibáb, stb, stb... 

A térre érve belevetettem magam a forgatagba, egészen a Könyvmolyképző standjáig sodródva. Noha most nem szándékoztam tőlük vásárolni (ami nem jelenti azt, hogy a futár nem fog becsöngetni hozzám ezen a héten, és anyu nem fog kivágni az egész dobozzal), megláttam Mazsidrazsit, akinek nagyon megörültem. Mindig öröm találkozni, beszélgetni és nevetgélni vele, úgyhogy most is váltottunk néhány szót, majd tovább indultam nézelődni. 
Határozott szándékomban állt előbb begyűjteni minden könyvet, ami kell, és utána találkozni a blogturnés lányokkal, akikkel egy találkozót is megbeszéltünk, de hát az ötödik standhoz érve kiszúrtam őket, és nem lehetett nekik ellenállni, könyvek ide vagy oda, ők az én kis sikkasztós, őrült csapatom, vagyis muszáj volt odanyargalnom hozzájuk. 
Arra már nem emlékszem, sikerült-e befejeznem az üdvözlést, vagy a szívinfarktus megakadályozott ebben, mindenesetre Fummie szó szerint elém zúdította az általa átvett és cipelt libiris/kolibris könyveimet. Ez elég sokkoló és ébresztő élmény volt, úgyhogy a félig alvó állapotomból egyből tányérnyira nyíltak a szemeim. De köszi, Fummie, hogy elhoztad és cipelted őket, már beszéltem a masszőrrel, amit neked rendeltem cserébe. Nem tudom, mikorra ér oda, annyit mondott: Hodor, Hooodor, Ho-door.

Egy kis beszélgetés után, átnézve a gyönyörű könyveket, amik a borítékokban lapultak, a lányokra bíztam a cuccaimat és elindultam a  beszerzőtúrámra. Elsőként a Móra kiadóhoz mentem, ahol átvettem a két új Marni könyvet, amikkel hamarosan jön a turné, majd a GABO kiadónál szerettem volna megvenni a Papírvárosokat, de akkora tömeg volt, hogy inkább tovább ballagtam, egészen az Athenaeum standjáig, ahol a szemem egy rég vágyott könyvre tapadt, amin egy gigantikus akciós matrica volt. Néztem a könyvre, aztán felette a 990-es táblára, a könyvre, táblára, aztán felkaptam (Sarah Dunant: Borgiák), fizettem és úgy örültem neki, mint valami karácsonyi ajándéknak. Ezután a librit vettem célba, ahol hosszas lamentálás után mégiscsak otthagytam a 47 Ronint és visszaküzdöttem magam az Athenaeumhoz, hogy megvegyem nagyimnak a Mozart múzsáját, ami szintén egy ezres volt. 
Ekkor már végeztem egy gyors fejszámolást az elkölthető pénzem összegéről - ami kifejezetten a Papírvárosokra volt elrakva -, ha már olyat is vettem, amit nem terveztem be, de megnyugodtam, John Green még hazajöhetett velem. Így hát boldogan indultam a Maxim kiadóhoz, ahol az őrületes akciónak hála sáskajárás volt. 
Átvettem egy nagyon kedves hölgytől a Gyönyörű Titkok Múzeumát, a Wiill & willt, valamint az Elviselhetetlent, váltottunk pár szót, ami alatt megköszönte, hogy írtam a könyveikről, és ez rettentő szürreális élmény volt, mert én még mindig úgy érzem, hogy nem ők, hanem én tartozom köszönettel, hogy olvashatom a regényeiket, szóval egy oda-vissza köszönöm "párbaj" után az újonnan debütáló WOW következett. Ami alatt kiszúrtam Alma Katsu: Halhatatlan c. könyvét 500 forintért, de ellenálltam, mivel tudtam, hogy kaszálták, és nem akartam belekezdeni egy nem befejezett sorozatba. 
A WOW Kiadónál bemutatkoztam Beke Csillának - és itt jött a második szürreális élmény, hogy ő is tudta ki vagyok, melyik bloghoz tartozom, mikor jövök a turnéban -, beszélgettünk egy kicsit könyvekről, kérdeztem a Szívatás folytatásairól, mikorra várhatóak, és a választól majdnem a macskaköveken koppant az állam: októberre tervezték, de a nagy siker miatt lehet, hogy már szeptemberben jön! Ezenfelül megtudtam, hogy szeptemberre 2, későbbre pedig további 5 könyvet szeretnének kiadni, úgyhogy csak azt tudtam mondani: wow! De az egész kiadóra. Nagyon kedvesek, barátságosak, nyitottak, olvasóközeliek. A borítóikkal nekem, személy szerint még barátkoznom kell, nagyon egyediek, ellenben az rettentően tetszik, hogy a gerincen is jelölik, a sorozat hanyadik részéről van szó, és a könyvben is megtalálható a folytatások listája. 

Miután a WOWtól is átvettem a könyveimet, a Fekete dobozt és a Szívatást, valamint kaptam könyvjelzőt és választhattam két kitűzőt is, visszamentem a turnés csapatunkhoz, ahol addigra már elég szépen összegyűltünk. Ott volt Kelly, Lupi, Fummie, Deszy, Krisztina, Tekla, Angi, és még néhány blogger (elnézést, ha valakit kihagytam, nem direkt). Beszélgettünk, nevettünk, hülyéskedtünk, megállapítottuk, mennyire eltérő az ízlésünk bizonyos esetekben, Kellytől megkaptam a blogturnés kitűzőnket - ami nagyon szép lett -. közben pedig bepakoltam a zsákmányaimat a strapabíró zacsimba. 
Hogy miről folyt a beszélgetés, azt lehetetlen összefoglalni. Könyvekről, turnés dolgokról, belsős poénokkal tarkítva nyilván, de azt tudni kell, ha mi összekerülünk, akkor egyáltalán nem összeillő témákat vagyunk képesek összefűzni egymással, egyikből másikba csapva át, majd visszakanyarodva egy korábbihoz, szóval jah, lehetetlen. 
Egy kicsivel később pedig csatlakoztak hozzánk Zsófiék, befutott MFKata, Mazsidrazsi, Eszti (scheszti), Teklanna és emma29 is. Velük is sikerült váltanom pár szót, de sajnos nem eleget. Bár hozzáteszem, esetükben sincs olyan, hogy elég. Ó, és kaptam Emmától egy iszonyatosan aranyos minion-banán díszt gumiból, amit még később is az ujjamra fűzve szorongattam (Köszönöm! ^^). 
És futólag dRennel is sikerült összeintegetnünk

Három óra körül szóltak a csajok, hogy a Móra kiadónál mondták, előbb kijön Marni, és nyugodtan odamehetünk vele dedikáltatni. Könyvekkel, kerítésen átugorva oda is csoszogtunk, de mint kiderült, picit késett, így én addig visszamentem az árnyékban maradt csapathoz, ahol olyannyira eldumáltam az időt, hogy lekéstem a korai dedikálást, de Tija és Marni volt annyira jófej, hogy felajánlották, menjünk arrébb - még dedikáltak más írok -, és ott aztán lehet mókázni. 
Hogy hogyan, azt már nem tudom, de a turnés csapatnál kötöttünk ki, oldalunkon a szüntelenül mosolygó, táncoló Marnival, nyomunkban sok-sok rajongóval. A többiek arca minden pénzt megért, amikor rádöbbentek,  "házhoz hoztuk" a hölgyet.
A Marni-jelenségről, merthogy egyelőre jobb szót nem találok rá, még az én szavam is elállt, persze pozitív értelemben. Tudtam, hogy egy bolondos, mosolygós, közvetlen lány, de élőben tapasztalni egészen más élmény volt. Eszméletlen pozitív energia áradt belőle, baromi lelkes volt, a mosolya egy másodpercre sem lohadt. Rendületlenül dedikált, fotózkodott, beszélgetett, viccelődött. Sőt még magyarul is meg-megszólalt.
És muszáj megemlítenem Tiját is, aki szintén egy hős. Telepakolva fényképezővel, borítékokkal, legalább annyira remekül állta az olvasók hadát, mint Marni. Óriási türelemmel, emberenként válogatva osztogatta a könyvjelzőket. Úgyhogy minden elismerésem az övé és Marnié is. Akivel egyébként rengeteg közös kép készült, sőt még Deszyvel is beálltunk egy hármas fotóra, ahol Marni megkérdezte, csinálhatnánk-e vicces képet? Nem tudtunk ellentmondani... de azokat a képeket azóta is széfben őrizzük. Van akinek jól áll, ha funny... nekem nem annyira. :D

Mindeközben a csapat egyik fele elindult a (az ask.fm-es kedves kérdezgetőnek hála) számunkra kultikussá vált mekibe, hozzájuk csatlakoztunk később mi is Deszyvel, egy picike kitérővel, mivel a csajok meggyőztek, hogy a Halhatatlan nem függővéges. Igen, bűnöztem. Megvettem az utolsó példányt belőle.
A mekiben kezdetét vette egy több órás beszélgetős show, ami, ha lehet, még a kintinél is durvább volt. Kétszer még az őr is arra sétált, megnézni, min nevetünk annyira hangosan. 
Itt aztán tényleg mindenről szó esett - trollunkra gondolva elszórtunk néhány morzsát -, vérhattyúktól a raptorokon át gyereknapig. Tehát ha valaki szereti az extrém sportokat, egyszer nyugodtan üljön be közénk, higgyétek el, egy ilyen beszélgetés már annak számít.

Két-három órával később elindultunk hazafelé, ám mielőtt a metróhoz vonszoltam volna magam, Fummie-val még elindultunk egy Papírvárosok vadászatra, de a GABOnál nem láttam filmes borítósat, a Cicerónál nem volt, a Talentumnál pedig rigolyás énem kifogásolta a picit hibás példányokat, úgyhogy Fummie-t és a csomagjaimat a Könyvmolyképzőnél és Meiszner Krisztinánál hagyva, visszaverekedtem magam a GABOhoz, ahol mégiscsak volt filmes Papírvárosok. Aztán a szatyraimhoz érve rájöttem, mennyire hülye vagyok, hogy nem hoztam el a MásValaki Problémáját, mert dedikálhattam volna, és lehetett volna egy újabb ereklyém. (Olvassátok el azt a könyvet! Kötelező! És az írónő is nagyon szimpatikusnak tűnt azalatt a rövid idő alatt, amíg ott voltam/voltunk vele.)
Sajnos azonban tovább nem maradhattam, várt a kórház és a valódi élet, mert hát minden tündérmese véget ér egyszer. De ez legalább jövőre folytatódik.

Köszönöm mindenkinek, aki részese volt, imádtam az egészet! És köszönöm a kiadóknak, hogy annyira aranyosak, kedvesek és türelmesek voltak abban a nagy hőségben! :)



Képekben:







További beszámolók:


Mindee Arnett - A Rémálom-ügy

$
0
0


Porka világa nem azért érdekes, mert emberek ablakán mászik be, beférkőzik az álmaikba, és a rémálmaikból táplálkozik. Hanem mert egy ilyen alkalommal valami egészen szokatlan történik vele, egy gyilkosság szemtanúja lesz.
Senki sem szereti a rémálmokat, de ezúttal nem kell félnetek, végig ébren leszünk. Ezen a hat állomásos turnén megismerhetitek milyen egy Rémálom világában élni. Lépj be velünk a rémálmok világába, kövesd a blogturnét, és nyerj!


Mindee Arnett: A Rémálom-ügy

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992982
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:
A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom.
Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. Nem sokkal később az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

Saját véleményem:
Mindee Arnett regényével kapcsolatban sokáig lamentáltam. Egyrészt a borító és a fülszöveg nyomban megfogott, másrészt viszont volt valami, valami megmagyarázhatatlan, ami miatt kicsit húzódzkodtam tőle. Végül azonban győzött a kíváncsiság, mert hát valljuk be, megtestesült Rémálmokról nem sűrűn olvas az ember lánya. S ha mindehhez még egy jó kis adag gyilkosság, nyomozás és komor hangulat is párosul - legalábbis a tálalás szerint -, akkor nincs mese...

A fentiek, valamint a Könyvmolyképző által feltett beleolvasó alapján tehát óriási lelkesedéssel vágtam bele A Rémálom-ügybe. De hogy azt kaptam-e, amit vártam? Sajnos nem.
Valószínűleg túl nagy elvárásokat támasztottam a könyvvel szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy ez minden egyéb mellett egy YA. Ami önmagában nem lenne gond - jómagam is imádom -, számos fantasztikus történettel lehet találkozni a műfajban, de sajnos az írónő megelégedett azzal, hogy megfeleljen a Young Adult alapkövetelményeinek (sablonjainak), ahelyett, hogy kiaknázta volna az ötletében rejlő megannyi, ütős lehetőséget.
Ha viszont el tudjuk fogadni, hogy egy egyszerű, nem teljesen új elemekkel operáló sztoriról van szó, akkor lényegében egy aranyos, vicces, nyomozgatós, rengeteg mítosszal és természetfeletti lénnyel megspékelt regényt kapunk. Ami véleményem szerint inkább a fiatalabb korosztályt szippanthatja be.

Az alaptörténet szerint, főhősnőnk, a fiatal Porka, aki csak nem olyan régen került Rémálom képességeinek birtokába, szokásos álomfalására indul. Sikerül egy helyes, volt iskolatársának hálószobájában kikötnie, ami önmagában is rengeteg izgalmat rejtene, ámde, amit a srác álmaiban lát, az alapjaiban rengeti meg az önnön, és a természetfeletti világ eseményeit. Porka egy gyilkosság szemtanúja lesz. De mielőtt alaposabban szemügyre vehetné a dolgokat, Eli egyáltalán nem megszokott módon kiveti álmából, sőt képességeire is váratlan módon hat.
Később, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, az Akkordél Akadémián, egy csomó herce-hurca után közlik Porkával, hogy Eli-jal álompárost kell alkotniuk, és kideríteniük a srác álmainak segítségével, ki és miért ölte meg az Őrző tündérlányt. Innentől kezdve beindulnak az események, rejtély-rejtély hátán, új nyomok, gyilkosságok követik egymást, megspékelve némi tinidrámával.

Sosem találjátok ki, de bizony a szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög) sem hiányozhat a sztoriból (Ó, és a bált említettem már?). Porka erős vonzalmat érez a jóképű, sötéthajú, búzakék szemű Eli iránt, akit azonban megbabonáz a suli leggyönyörűbb, legmenőbb szirénje, de aggodalomra semmi ok, hősnőnk sem marad egyedül, ugyanis felbukkan a számítógépzseni, kocka(hasú), szőke herceg, Paul, és egyből elvarázsolja... nem csupán kedvességével.
Sajnos a szerelmi szálban (és Porkán kívül az összes résztvevőben) annyi mélység van, mint egy papírlapban, így igazán egyik fiúnak sem tudtam drukkolni... Paul számomra túl kiszámítható, unalmas alak volt, míg Eli-ban láttam némi szikrát, de nem nyílt alkalma kibontakozni; egy-két jó poént, kedves gesztust leszámítva elvolt a maga menő szférájával.

Ami Porkát illeti, vele kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Szerettem a humorát, a szarkazmusát, a dacosságát, a lázadó énjét és a kíváncsiságát, ami állandóan hajtotta előre. 
Alapjáraton tehát egy kedvelhető, fiatal lányról van szó, aki a legtöbb szituációban megállta a helyét. De amikor a rózsaszín köd rátelepedett, egyik wtf dolgot csinálta a másik után. Átváltott tipikus 16 éves naivába, aki nem látta a fától az erdőt. Ugyanakkor mégsem tudom 100%-osan hibáztatni érte. Kívülről hiába jöttem rá már a könyv elején nagyjából mindenre, belülről egészen más átélni. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy Porka helyében jobban csinálnám a dolgokat, vagy nem futamodnék meg az első alkalommal, amikor egy égő hullát, vagy suhanó árnyalakot látok.

A gyilkosság, és a tettes/tettesek kiléte nagyrészt könnyen kitalálhatóak már a könyv elején, de ettől függetlenül az álmok és a sok félinfó elegendő okot szolgáltat a kíváncsiságra. Maga a szituáció, ahogy összeáll a teljes kép, izgalmas. Bár bevallom, a mitológiai csattanónál szerettem volna a fejem a falba verni, nekem az kicsit sok volt.
Mint ahogyan a nevek, és azok magyarosítása is. Sok esetben beszélőnevekről van szó (Sasharaszt, Mr. Velő, Ms Vadkanóc, Csirkery, McFelhő Park, stb), ezért nyilván kikerülhetetlen a lefordításuk, ezt aláírom. De amikor egy név egyik fele magyar, a másik pedig angol, az szimplán röhejes. És azt sem értem, a fordító miként döntötte el, hogy egyiket-másikat lefordítja, a többit nem, merthogy akadt olyan is, ami megmaradt eredetiben, holott az is beszélőnév volt. Illetve a legnagyobb talány hősnőnk neve. Eredetileg Dusty Everhart, nálunk ebből lett Párka "Porka" Evergím. A por szótövű Porkát még elfogadom, na, de Evergím?! Van ebben a regényben épp elég koppintás innen-onnan, nem kell Éhezők viadala érzéssel is tetézni!

A helyszín és az iskola viszont nagyon tetszett. Nem mondom, hogy egyedi, mert nem az, engem mégis újra és újra elvarázsol, ha egy varázslósuliról, vagy mágusfajtáktól nyüzsgő bentlakásos suliról olvashatok. Az Akkordél Akadémia pedig nagyon hangulatos volt, kifejezetten tetszett, hogy olykor be-bepillanthattunk egy-egy órára. Illetve a hierarchia, és a különböző lények egymással való viszonya is számos érdekességgel kecsegtetett, nem is beszélve a drogukról, amit halálosan cuki ötletnek tartok!

Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha nem egy világmegváltó könyvet várunk, akkor A Rémálom-ügy a maga nevében egy aranyos, vicces, nyomozgatós történet, melyet hangulatilag leginkább a Hex Hallhoz és a Paranormalcy-hoz tudnék hasonlítani. Természetfeletti lények, és legendavadászok pedig előnyben!


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Moira, Szeléna, Lance, Porka
Kedvenc jelenet: Moira leckéje; Porka első álomfalása Eli-nál; Porka-Lance csaták
Negatívum: Spoiler lehetArthur legenda
Borító: 5/5




Samhain


A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep.

Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.

Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse a nemes alma, ami, a termékenység és az élet szimbóluma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.
A töklámpa-szimbólum eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
Vitatott az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresztény írástudók megemlítenek egy bálvány istent, Crom Cruacht, akinek feltehetőleg emberáldozatokat is bemutattak az ünnepen. Azonban az is elképzelhető, hogy ezek a források a Biblia olyan részeiből is táplálkoztak, ahol magában a Szentírásban is megjelenik az emberáldozat szerepe. Crom Cruach léte így tehát nem bizonyított, de megemlítendő, hogy a pogány Halloween ellenes röpiratokban megjelenő Samhain gonosz (kitalált) istenséget róla mintázták. E röpiratok hatására terjed el az az – egyébként téves – elképzelés, hogy a Samhain szó valójában egy istent, gonosz erőket irányító szellemet jelöl.


(forrás: wikipedia)




Nyereményjáték


Porka számára fontosak az álmok, hiszen abból táplálkozik. Mivel főhősünk egy Rémálom, most mi is azokat keressük. Minden blogon találtok egy képet a leggyakoribb rémálmokkal, és ki kell találnotok, mi lehet az. Aztán már nincs más dolgotok, csak beírni a helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Always Love A Wild Book
06/19 Dreamworld - Samhain
06/21 Deszy könyvajánlója
06/23 Kelly & Lupi olvas - Familiárisok
06/25 Bibliotheca Fummie
06/27 Media Addict

Julianne Donaldson - Edenbrooke

$
0
0


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent az Edenbrooke című regény, mely az Austen könyvek hangulatát idézi. Az elkövetkező napokban öt blogger kalauzol el titeket a viktoriánus Angliába, ahol megismerhetitek Marianne történetét.


Julianne Donaldson: Edenbrooke

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992913
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:
Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Saját véleményem:
Míg néhány évvel ezelőtt szóba sem jöhetett volna nálam a történelmi romantikus, mint műfaj, addig mostanra annyira megszerettem, hogy már-már nem létezik belőle olyan, hogy elég. Így hát nem volt kérdés, hogy az Edenbrooke-ot olvasnom kell.
Számos művel találkoztam már a kategóriában, a szívem mélyén mégis Jane Austen volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám, mind stílusával, mind karaktereivel, mind pedig a történeteiből áradó bájjal. Épp ezért, legvadabb álmaimban sem mertem remélni, hogy találok még egy olyan művet, ami legalább olyan austenos hangulatot áraszt, mint a Büszkeség és balítélet, az Emma vagy az Értelem és érzelem.
És mégis. Az Edenbrooke minden Austen-rajongó álma! Ugyanaz az esszencia, varázslat járja át Julianne sztoriját, mint a műfaj koronázatlan királynőjéét. Szavakkal leírhatatlan érzés, nosztalgia, ami eluralkodik az olvasón, abban a pillanatban, amint kinyitja Julianne Donaldson regényét.

"– (…) Maguk ketten illenek egymáshoz: épp csak annyira vadócok, hogy ne legyenek unalmasak, de azért kezelhetőek – kacsintott rám Philip.
Dühösen néztem rá. Egy lóhoz hasonlított! Micsoda szemtelenség!"

A történet a tizenhét éves Marianne Daventry-ről szól, aki immár tizennégy hónapja, édesanyja halála óta él nagyanyja birtokán, ám minden vágya, hogy újra találkozhasson édesapjával - aki felesége halála után, magára hagyva lányait, elutazott -, és végre kiszabadulhasson az unalmas Bathból, s távol kerülhessen aggastyán, visszataszító udvarlójától. Egy napon, ha kicsit másként is, de teljesülni látszanak vágyai, amikor levelet kap gyönyörű ikertestvérétől, a Londonban élő Cecily-től, melyben meghívást kap a nyári idényre, Edenbrooke-ba. Marianne kapva kap az alkalmon, rögtön engedélyt kér morcos nagyanyjától, amit meg is kap, egy meglepő ajánlattal kiegészítve. Az idős hölgy úgy dönt, a lányra hagyja minden vagyonát, ha az végre megtanul úrihölgyhöz méltóan viselkedni, amiről levélben be is kell számolnia, ellenkező esetben azonnal hazahívatja Bath-ba.
Már ezen a ponton látszik, hogy hősnőnk eltér a régenskori hölgyek többségétől. Marianne egy kissé naiv, ámde annál aranyosabb, bájosabb teremtés, aki flörtölés, elegáns ruhák, divat, pletyka és hasonló butaságok helyett inkább a természetben tölti az idejét. Imád sétálni, bolondozva pörögni-forogni, idétlenül táncolni, vagy festeni. S pont ezen tulajdonságai miatt, sokan meg is vetik, minthogy a kor egészen más elvárásokat támaszt a fiatal hölgyekkel szemben.
Azonban Marianne beleegyezik nagymamája kívánságaiba, és eltökéli, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az idős hölgynek ne okozzon csalódást. Csakhogy önnön természetétől elég nehéz megválnia...
Az Edenbrooke-ba tartó út során egy útonálló támad rájuk, ellopja a lány féltve őrzött nyakláncát, és súlyosan megsebesíti kocsisukat, így Marianne, komornájával együtt egy helyi fogadóban köt ki, ahol először csúnyán lehord egy beképzelt fickót, majd később pimaszul társalgásba elegyedik vele.
A helyzet csak még inkább fokozódik, amikor Edenbrooke-ban barangolva szabadjára engedi vágyait, melynek a vége egy - illetve kettő - tóba pottyanás lesz, pont akkor, amikor a fogadóból jól ismert Philip belovagol a birtokra. De, hogy a dolog még ennél is bonyolultabb legyen, kiderül, hogy a jóképű, nőcsábásznak tetsző férfi annak a családnak a fia, akikhez a lány vendégségbe érkezett.

"– Egy szelíd kanca nem bírna lépést tartani magával.
Philip is mosolygott, de kissé szórakozottan.
– Teljesen igaza van.
Kíváncsi voltam, milyen titok lappanghat a mosolya mögött."

A sors úgy hozza, hogy Marianne ikertestvére egy héttel később érkezik, addig pedig egyedül, vendéglátói társaságában kell boldogulnia a festői vidéken, ám a dolgok minden nap úgy alakulnak, hogy Philip oldalán köt ki.
A regény javarészt kettejük megismerkedéséről szól. Végigkövethetjük, szúrós szócsatáik miként szelídülnek előbb szoros barátsággá, majd felemésztő vággyá, hogy aztán minden a feje tetejére állva összekuszálódjon.
Ha azt mondom Philip az idei év álompasija, akkor nem nagyon lövök mellé. Van benne egy kis Mr. darcy-s elegancia, vele ellentétben azonban sokkal szórakoztatóbb, humorosabb, nyitottabb, pimaszabb, lábrogyasztóbb.... (ide nekem azt a repülősót!) Szóval lehet tőle- és a szavaitól olvadozni bőségesen.
Marianne-nel pedig félelmetesen jó párost alkotnak. Mind a ketten dacos, önfejű, akaratos emberek, épp ezért olyan kémia van köztük, hogy ihaj! Ártatlan sztori, csóknál több nem történik, de a levegő az bizony sistereg... néha melegebb a levegő kettejük között, mint odalent.
Én a magam részéről rettentően imádtam a közös pillanataikat, kezdve a csipkelődéseiktől, a mélyenszántó beszélgetéseiken át a lovaglásig. És van benne egy szerelmeslevél is, ami TE JÓ ÉG! kategória. Hát igen, itt látszik, hogy mit jelentett anno a romantika, és mit ma...
Egyetlen dolog nem tetszett - de ezt sajnos nem lehetett kiküszöbölni -, mégpedig Marianne ikertestvére, Cecily. Azt a lányt receptre kéne írni alacsony vérnyomás ellen. Szívem szerint jól megtépkedtem volna minden egyes pillanatban a hisztis, önimádó, beképzelt fejecskéjét. A barátnőjével együtt.

Mindent egybevetve tehát én imádtam Julianne Donaldson regényét, nálam mindenképp bekerült az idei legjobbak csapatába. Hangulatos, aranyos, kedves, romantikus, kellően vicces, szerethető történet. A helyszínek gyönyörűek, (Cecily-t és még egy-két karaktert leszámítva) a mellékszereplők is nagyon kedvelhetőek, humorosak, zizik vagy éppen imádnivalóak. Ó, és a legnyomósabb indok: Philip!
Ajánlom... Nem, nem ajánlom: Történelmi romantikus és Jane Austen rajongóknak kötelező! Ha pedig nem olvastatok még a műfajban, akkor kezdésnek tökéletes. Az Edenbrooke-ot olvasni kell! Pont. Egy kis gyöngyszem!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Marianne, Philip, Lady Caroline, Betsy, Mr. és Mrs Clumpett
Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsóigaz egész, és az a szerelemeslevél!
Negatívum: Cecily
Borító: 5/4



Borítók








Nyereményjáték


A könyv írónője nagy Jane Austen rajongó és ez látszik a könyvön. Nagyon kellemes élményt nyújthat a rajongóknak. Mostani játékunk ezért ehhez kapcsolódik.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik Austen könyvből, nektek pedig be kell azonosítanotok, hogy melyik könyvből származik.
Csak a címét várjuk megfejtésnek.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)


"Aki nem leli örömét egy jó regényben, legyen férfi vagy nő, elviselhetetlenül szűk látókörű."




Nézzetek be a többi állomásra is
06/26 Dreamworld

Colleen Hoover - Reményvesztett

$
0
0


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Colleen Hoover legújabb regénye, a Losing Hope - Reményvesztett, mely a Reménytelen című sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a Reménytelenből már jól ismert történetet, ezúttal Holder szemszögéből.

2015. június 18-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Colleen Hoover: Losing Hope - Reményvesztett

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993965
Oldalszám: 379 oldal
Fordító: Sándor Alexandra

Fülszöveg:
Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Saját véleményem:
A tavalyi évben Colleen Hoover és a Hopeless szavak visszavonhatatlanul beleégtek a szívembe, lelkembe. Nem véletlenül, hiszen a Reménytelen maradandó és örök élményt nyújtott számomra. Imádtam minden egyes sorát, betűjét, írásjelék, szóközét, és lélegzetvételét. Na, meg Dean Holdert.
Ezek után semmi kétségem nem volt afelől, hogy olvasnom kell a Losing Hope-ot, ami Holder szemszögéből meséli el a történteket.
Érdekes módon egy cseppet sem izgultam amiatt, mennyire fogom élvezni ugyanazt újra elmesélve. Colleen Hoover felőlem ezer szemszögből is leírhatja Holder és Sky sztoriját, én akkor is ugyanolyan lelkesedéssel, beleéléssel, olvadozva, sóhajtozva fogom elolvasni. Egyszerűen megunhatatlan!
Amitől viszont tartottam, az az,  hogy képes-e az írónő megugrani vagy legalább tartani azt a szintet, amit a Sky szemszög esetében teremtett. Nos, érzelmileg egészen biztosan! Sőt! Ha lehetséges, ezúttal talán egy kicsit még jobban is megtépázza az olvasók szívét.

"Minden egyes alkalommal, amikor beszél, amikor mosolyog, vagy ne adj'isten nevet... mintha a szívem kapna egy balegyenest. Ezt utálom és imádom egyszerre, valahogy függővé váltam tőle."

És akkor most jön az a bizonyos DE... Meglehet, hogy a Reményvesztett önmagában is kerek egész történetet alkot, mégsem ajánlom annak, aki az eredetit nem olvasta, mert ez igazán akkor üt, ha már a Hopelessen túl vagyunk (és vétek lenne megfosztani magunkat egy katartikus élménytől, nemde?). Hogy miért? Nos, a válasz igen egyszerű. Colleen a Reménytelennél felépített egy világot, Sky és Dean Holder világát, amit kellőképpen, az utolsó porszemig ki is aknázott. Lépésről-lépésre ismerkedtünk meg ezzel a két sérült fiatallal, és tragikus sorsukkal. Ám mindahhoz, hogy üssön az egész, idő kellett; valamint az, hogy előbb testestől-lelkestől, múltastól-jelenestől megismerjük Sky-t. Merthogy tulajdonképpen a főcselekménynek ő áll a középpontjában.
Ezzel szemben a Reményvesztett nem Sky-ról szól, hanem Holderről, és az ő szemén keresztül követve az eseményeket, könnyen azt érezhetjük, hogy lólépésben haladunk, nincsenek meg azok az átmenetek, amiktől élővé válna az egész. És pontosan emiatt mondom azt, hogy sipirc Hopeless-t olvasni! A "meló" után pedig jöhet az (keser)édes jutalom: Dean Holder és az ő lelke.

Míg az első rész cselekmény- és karakterközpontú volt, addig ez határozottan az utóbbi kategória. Amolyan lelki kiegészítő kötet. Útmutató Dean Holderhez.
Nem is akármilyen!
Ő... még mindig csak sóhajtozni tudok, sajnálom, egyszerűen ezt váltja ki belőlem. Minél több rétegét ismerem meg, annál jobban beleszeretek. Bár fogalmam sincs, hova lehet ezt még fokozni. Na, de kanyar vissza:
Dean másként tört össze, mint Sky. Lehetne azon vitatkozni, melyik a keményebb, mindazonáltal úgy vélem, nem érdemes. Két különböző probléma, semmiképp sem említhetőek egyazon lapon.  Ám mielőtt jobban belemennék a dologba, szeretném, ha SPOILER veszély miatt, azok, akik nem olvasták még a Reménytelent, itt abbahagynák a véleményem olvasását. (Én szóltam!)

"Mégis mennyi az esélye annak, hogy azt a két lányt, akit a legjobban szerettem, elveszíthetem? Napról napra darabokra szaggat a tény. Tudom, hogy túl kellene lépnem rajta... hogy el kellene engednem a bűntudatot. De őszintén szólva nem akarok túl lenni rajta. Nem akarom elfelejteni, hogy képtelen voltam megvédeni titeket, és ezért maradtam egyedül."

Azt mindig is tudtuk, mit jelentett a srác számára Hope elvesztése, de mivel nem tartozott szervesen a sztorihoz nővérének, Less-nek halála, így arról kevés szó esett, most viszont teljes rálátást kapunk arra, mi mindent zúzott össze és változtatott meg ez a tragédia főhősünk életében. Sok-sok mindent.
Colleen gyönyörű, szívszorító pillanatok keretein belül tárja elénk a testvérek kapcsolatát, emlékek és levelek formájában. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amit úgy imádtam a könyvben: a leveleket.
Holder Less régi, üres füzetébe, mintegy naplószerűen írogat nővérének a vele történtekről, az érzéseiről, a fájdalmairól, terveiről. Olykor vádaskodik, míg máskor lelkendezik, vagy éppen puszta tényeket közöl. Lényeg a lényeg: itt és ezáltal ismerhetjük meg a szívében dúló viharokat, s őt magát.
Rengeteg keserűség, düh, fájdalom lappang benne, amiknek sokszor indulatosan hangot is ad, ám még ennél is több szeretet, féltés, remény és fiús csíntalanság társul az előbbiekhez.
Less elvesztése mellett pedig természetesen ott van még Hope - Sky is, akivel kapcsolatban szintén sok minden tisztázódik. Elsősorban Holder érzéseire, cselekedeteire gondolok. Olyan, mintha a Reményvesztettel helyükre illeszkednének a nagy kirakós elveszett, apró elemei. Értelmet nyernek a srác kicsi, jelentéktelennek tűnő tettei, és az azok mögött megbúvó indokok.
Ami pedig Holder és Sky kapcsolatát illeti, csak önmagamat tudom ismételni: "Imádtam bennük, hogy sosem dobálóztak nagy és valótlanul ható szavakkal, nem kecsegtették a másikat elcsépelt ígéretekkel. Természetesek, mégis elemiek voltak. És talán emiatt van az, hogy az elmúlt évek legjobb könyves randijaival és első csókjával találkozhatunk. Nem túlzok. Tényleg magasan veri a többit. És az a csókmentes randi... Hűha! Perzselő, vad és szexi."És igen, az a csókmentes randi még mindig hűűűha kategória.

Összességében tehát azoknak ajánlom a Reményvesztettet, akik olvasták már a Reménytelent, és kíváncsiak arra, mi lappang Holder lelkében. Garantáltan nem fogjátok megbánni, már csak azért sem, mert így lesz kerek a sztori. És ha ez, valamint Holder és az ő higanyszálemelő jelenléte nem lenne elegendő, van még egy okom, amit, vagyis inkább akit úgy hívnak: Daniel. Ő Holder legjobb barátja, és őrületes, szabadszájú egy figura.
Én a magam részéről imádtam ezt a részt is, köszönöm az írónőnek, hogy megírta (és Sándor V. Alexandrának, hogy ilyen remek fordítással ültette át a mi anyanyelvünkbe). Egy élmény volt. Nem mellesleg fülig érő vigyorral fedeztem fel és éltem át újra a kedvenc jeleneteimet, idézeteimet.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Holder, Daniel, Sky
Kedvenc jelenet: csókmentes randi + levelek
Negatívum: kicsit lólépésszerű történet
Borító: 5/5




Griffin Peterson


Griffin Peterson neve lehet, hogy ismeretlenül cseng számotokra, de az arca már kevésbé, ugyanis ő az az úriember, akit a Losing Hope borítóján láthattok. És, hogy mit érdemes tudni róla?

Griffin Wisconsin egyik kisvárosában, Oconomowoc-ban született és nevelkedett. Gyerekkorától kezdve megszállott zenerajongó volt; élete első gitárját 12 évesen, karácsonyra kapta édesapjától, néhány évnyi tanulás után pedig a helyi gyülekezeti zenekar tagja lett.
Életében mindig is fontos szerepet játszott a zene, legyen szó éneklésről, gitározásról vagy dalszövegírásról, számtalan terepen kipróbálta magát. Így hát nem is meglepő, hogy némi noszogatás után jelentkezett az American Idol 12. évadába, ahonnan egyenesen Hollywoodig repült, az élő adásba.
A tehetségkutató utáni időben felkereste Colleen Hoover, azzal a szándékkal, hogy megkérje, készítsen egy lemezt hamarosan megjelenő könyvéhez, a Maybe Someday-hez. 2014 márciusában a könyvvel együtt megjelent a lemez, mely óriási sikert aratott. A többi pedig, ahogy mondani szokás: történelem.








Nyereményjáték


Mostani játékunk során egy kis nyomozásra invitálunk benneteket. Ha ismeritek Sky és Holder történetét, nagyon könnyű dolgotok lesz, ugyanis nincs más feladatotok, mint a srác bőrébe bújva, Hope nyomába eredni társasjátékunk segítségével.

Feladat:
1) A közös blogon lévő bejegyzésben (http://www.blogturneklub.com/2015/06/colleen-hoover-remenyvesztett.html) megtaláljátok a társasjáték szabályzatát, valamint a különféle jelmagyarázatokat. Olvassátok át figyelmesen, utatok során jól jöhetnek az instrukciók.
2) Minden állomáson kaptok egy kérdést, valamint két választ. Döntsétek el, szerintetek melyik a helyes, és lépjetek előre annyit, ahányas számot láttok a válasz mellett. Továbbá az általatok helyesnek vélt megoldást/szót írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
3) Ha ráléptek egy ábrára, kövessétek a közös blogon olvasható instrukciókat!
4) A játék végén írjátok be a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába, ide-oda lépegetés után, melyik mezőre lyukadtatok ki. Ez lesz a főmegfejtés, így több pontot is ér majd mint a többi.
5) Fontos, hogy MINDEN feladatot teljesítsetek, ugyanis csak ekkor nyílik esélyetek megnyerni a kiadó által felajánlott 3 db Reményvesztett példány egyikét.
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


“A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.” Mi ez a szó?

élek (5)   vagy   szerelem (2)






Nézzetek be a többi állomásra is

06/18 Kelly & Lupi olvas - Idézetek
06/20 Deszy könyvajánlója - Részlet
06/22 Angelika blogja - Playlist
06/24 Kristina blogja
06/26 MFKata gondolatai - Borítók
06/28 Dreamworld - Griffin Peterson
06/30 Media Addict

Jennifer Probst - Keresd az alkalmat

$
0
0


A Libri kiadó jóvoltából jelent meg Jennifer Probst legújabb sorozatának első kötete, a Keresd az alkalmat. Probst neve ismerősen csenghet azok számára, akik olvasták a Milliárdosfeleségek sorozatát.


Jennifer Probst: Keresd az alkalmat

Kiadó: Libri
ISBN: 9789633104668
Oldalszám: 396 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:
A három barátnő, Kate, Kennedy és Arylin párkereső ügynöksége nem csupán a lányok rátermettsége miatt egyre sikeresebb. Kate-nek különleges erő van a birtokában: amikor a szerelem lehetősége ott vibrál két ember közt a levegőben, ő azonnal megérzi. Egy napon beront hozzájuk Slade Montgomery, a kissé indulatos és döbbenetesen jóképű válóperes ügyvéd. A férfi meg akar győződni róla, hogy nem élnek vissza törékeny kishúga hiszékenységével, aki az ügynökség legújabb ügyfele. Kate rögtön az első pillanatban megérzi a jól ismert áramütést - ami kivételesen a saját érzelmeire figyelmezteti. Azonban másképp nem tudja meggyőzni a férfit arról, hogy nem csalók, minthogy felajánlja: megtalálják neki is álmai asszonyát.
Vajon sikerül megtartania a szükséges három lépés távolságot, hogy elvégezze a vállalt feladatot? Vagy annyi elégedett ügyfél után végre Kate-re is rátalálhat a szerelem?

Saját véleményem:
Jennifer Probsttól korábban még nem olvastam, de a Keresd... sorozat alkalmasnak tűnt ahhoz, hogy végre megismerkedjem munkásságával. Ám a dolog kicsit viccesen alakult, ugyanis véletlenül a második részt olvastam el először, ahol már tanúja lehettem a Kate és Slade közti macska-egér játék végkifejletének. De gond egy szál se, aki ehhez hasonló romantikus könyvet vesz a kezébe, az nagyjából borítékolhatja a happy endet - nincs is ezzel semmi baj, nem a befejezés miatt olvassuk a regényeket, hanem a célig vezető út miatt. És ebben az esetben, ez az út határozottan megéri.
A Keresd az alkalmat egy igazán szórakoztató, humoros, perzselő, aranyos és nagyon csajos könyv, ami valóságos léleksimogató olvasmány minden kikapcsolódni vágyó hölgy számára. Egy pohár finom koktél, némi napfény, és egy csodaszép tengerpart hiányzik mellé. Na, meg maga Slade Montgomery. És Robert. A legjobb barátnőinkről nem is beszélve. Lévén, hogy hangulatilag leginkább a Szex és New York, a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, valamint a Randiguru egyvelegeként tudnám jellemezni (de hangsúlyozom, csak és kizárólag a hangulat miatt!).

"Pokolba a szerelemmel."

A történet szerint adott három barátnő, akik megalapították a Társszerzők ügynökséget, azzal a céllal, hogy a hozzájuk érkezőknek, minden segítséget megadva megtalálják az ideális párjukat. Ide toppan be az elkeseredett Jane is, aki minden reményét a három lányba vetve igyekszik rálelni álmai férfijára. Csakhogy Jane-nek van egy bátyja, aki rettentően félti kishúgát, és úgy gondolja, az egész randiguruság csak átverés.
Slade ezek után elhatározza, hogy ő maga is jelentkezik a programba, egyrészt, hogy szemmel tarthassa testvérét, másrészt, hogy lebuktathassa a lányokat.
Így kerül össze a megrögzötten romantikus lelkű, szingli Kate, aki egyike a három tulajdonosnak, valamint a válóperes ügyvéd, aki már túl van egy váláson. Nos, igen, a helyzet nem is lehetne ennél komplikáltabb és reménytelenebb...

"– Ó, a francba, maga ügyvéd.
Úgy köpte a szavakat, mintha mérgezők lennének, de ő már immúnissá vált az ilyen reakciókra.
– Ahogy mondja.
– Méghozzá válóperes ügyvéd. Nem csoda, hogy ilyen elcseszett alak."

Kate igazán sikeres munkájában, barátnőivel karöltve számtalan ügyfelének találta meg az Igazit, őt  magát mégis elkerülte a szerencse. Főszereplő hölgyeményünk mindemellett egy okos, talpraesett nő, aki őszintén hiszi, hogy mindenki számára létezik a nagy ő. Ráadásul van egy különleges képessége - ami gondoskodik a sztori aprócska misztikus száláról -, érzékeli a szikrát két összeillő ember között. De mi van, ha ez a képessége megmutatja saját lelkitársát? Ráadásul egy olyan férfi személyében, aki első pillanatra nem is különbözhetne tőle jobban, és aki egyben az ügyfele is? Megszegheti legfőbb szabályukat?  A kötelesség vagy a szenvedély fontosabb? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések motoszkálnak Kate-ben, miközben igyekszik teljesíteni munkáját, és dacolva érzéseivel, valamint a sistergő kémiával, újra és újra ellöki magától Slade-et, pedig másra sem vágyik, mint a férfi egy csókjára, érintésére.

"– Talán különösnek tűnik, de a szerelem már csak ilyen. Semmire sincs garancia, csak élünk napról napra, pillanatról pillanatra. Az ember kimondja az igent, azután vakon reménykedik és mindent elkövet, hogy szeresse, akivel a sors összehozta."

Slade kezdetben Kate tökéletes ellentéteként jelenik meg. Egy megkeseredett válóperes ügyvéd, aki múltbeli sérelmei miatt már nem hisz a hűségben és az igaz, őszinte szerelemben. A felszín alatt viszont egy kissé heves, ámde annál gondoskodóbb, szerethetőbb jellem bújik meg. És ahogy haladunk előre a történetben, úgy derül ki, mennyi mindenben is hasonlít egymásra ezt a két önfejű ember.
Én a magam részéről rettentően imádtam pörgős szócsatáikat, valamint az érzelmileg igen heves és fülledt pillanataikat. Bár bevallom, néha kicsit sok volt a huzavona.

Rajtuk kívül még jelentős szerepet jut a mellékkaraktereknek, akik között jó néhány gyöngyszem bújik meg, például Kate hippi, spanglizó, szexterapeuta anyukája, aki valahányszor felbukkant, hangos nevetésre késztetett, nyíltságával, szókimondásával vagy éppen csínytevéseivel. Nem akarom lelőni a poénokat, így ennél többet nem árulok el, olvassátok el, megéri!
A másik személy, aki nagyon belopta magát a szívembe, az Robert, Kate végtagbénult pitbullja. Gyönyörű és egyben szívszorító kettejük kapcsolata. Imádtam a kis fickót! Több alkalommal is megmozgatta a könnycsatornáimat, főként a vele kapcsolatos csattanóval. De hozzákapcsolódóan számos elgondolkodtató gondolat is felüti fejét a regény során. Ráadásul Robert története valós eseményeken alapszik, amiről bővebben lentebb olvashattok.

Mindent egybevetve én rettentően jól szórakoztam Kate és Slade sztoriján, igazi felüdülés volt a szürke hétköznapokban. Bátran ajánlom tizenhat éves kortól az összes nőnek, aki egy igazán szórakoztató, kellemes, csajos műre vágyik. A Keresd az alkalmat kellően vicces, szenvedélyes, üde, fiatalos és minden ízében mai történet.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Robert, Slade, Kate és az anyukája, valamint a csajok
Kedvenc jelenet: Epilógus, és Kate anyukájának minden megszólalása
Negatívum: a szüzesség dolog
Borító: 5/5




Robert igaz története


A történetben, Kate pitbullját, Robertet, az írónő valós kutyus és események alapján mintázta. Ő így ír róla a Köszönetnyilvánításban:
"A helyi menhely, a Pets Alive nemrég posztolt egy képet Robertről, akit kis híján elaltattak. A lábai szilánkosra törtek, amikor kihajították egy autóból. Végtagbénult lett, életmentő műtét kellett volna, a halálsorra került - mégis, valami az arckifejezésében megérintette az önkéneseket. Az a tekintet engem is sokáig kísértett, miután megörökítették és kitették internetre. Ez a kutya töretlenül bízott, nem veszítette el a hitét. Összeverték, kihasználták, és elhanyagolták, de még mindig remélte, hogy végül jobbra fordul a sorsa.
A tekintete megmentette. A Pets Alive befogadta, megműtette, és szerzett neki futókát, ennek köszönhetően örökbe fogadták, és ma már boldogan él. Saját Facebook-oldala is van, Rockin' Robert néven. Sokszor ránézek, mert szívesen látom boldog és elégedett vigyorát, ahogy a szabadban pózol a kerekeivel. Hiszem, hogy egy ártatlan, angyali lélek menekült meg a méltatlan haláltól.
Robert tanított meg a legfontosabb leckére: a fogyaték nem ok senki mellőzésére. Mindenkinek jár egy második, sőt harmadik esély. Soha, de soha nem szabad  feladni.
Köszönöm, Robert és Pets Alive, amiért eszembe véstétek, mi fontos igazán. Ha valaki meglátogatná Robertet, hogy lássa, mit csinál éppen, ezen a linken megtalálja:



Néhány kép Robertről:














Nyereményjáték


A Keresd az alkalmat hősnőjének, Kate-nek, saját bevallása szerint akut vígjáték függősége van, s a regényben számos komédiát említenek. Hét állomásos játékunkban hét különböző szórakoztató mozifilm magyar címét kell kitalálnotok a közreadott rövid jellemzések alapján.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Mai film ismertetője:
"Ez a 2009-es haver film egy Las Vegas-i legénybúcsú után játszódik, amelyben a főszereplők nem emlékeznek a városban töltött vad éjszakájukra."




Nézzetek be a többi állomásra is

06/27 Kristina blogja
06/28 Angelika blogja - Zenék
06/29 Szembetűnő - Idézetek
06/30 Deszy könyvajánlója
07/01 Dreamworld - Robert igaz története
07/02 Insane Life - Borítók
07/03 CBooks

Katie McGarry - Crash Into You

$
0
0


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Katie McGarry legújabb regénye, a Crash Into You - Szívkarambol, mely a Feszülő húr című sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja egy jó kislánynak vélt, ám vakmerőségre is hajlamos lány, és egy dörzsölt srác kirobbanó történetét.

2015. június 19-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Katie McGarry: Crash Into You - Szívkarambol

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992883
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:
A sikerszerző Katie McGarry újabb kirobbanó története egy jó kislányról, aki a vakmerőségre is hajlamos, egy dörzsölt srácról, akinek nincs vesztenivalója, és egy száguldó tempóban szövődő szerelemről.
Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. 
Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből.
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű, déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány.
Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért.

Saját véleményem:
Isaiah történetére azóta vártam, mióta felbukkant az első részben és rabul ejtette a szívemet. Bár bevallom, fenemód haragudtam az írónőre, amikor összetörte a kedvencem lelkét azzal, hogy elszakította tőle Beth-t. Elképzelni sem tudtam, ki és legfőképpen milyen lesz az a lány, aki megadhatja Isaiah számára a boldogságot és a lelki békét.
Nos, azt hiszem, legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy Rachel típusú csaj lesz a végső befutó...

Rachel személyében adva van egy jól szituált, ámde igencsak elnyomott karakter, aki ideje nagy részében másnak tetteti magát, mint aki valójában. Mindezt azért, mert a szülei és a bátyjai ezt várják el tőle. Életét halott nővérének köszönheti, mivel a lány elvesztése annyira fájón érintette édesanyjukat, hogy az addig nem nyugodott, míg nem sikerült egy újabb kislányt szülnie, akit később elvesztett gyermeke képére formált, rákényszerítve saját akaratát, elvárásait.
Rachelnek elegáns estélyikben tündökölve újabb és újabb beszédeket kell mondania anyja jótékonysági estjein, miközben minden egyes alkalommal heves pánikroham gyötri a szereplés miatt, s legszívesebben hátrahagyva mindent, szeretett Mustangjához rohanna, hogy azzal szelje a kilométereket.

"Bejönnek nekem a kocsik. Tetszik a hangulatuk. A hangjuk. Kitisztul az agyam, ha volán mögé ülök, és amikor a járgányt sebességbe téve a gázra lépek, a motorzaj valahogy… erőt ad."

Egy hasonló alkalom után, ikerbátyja segítségével, Rachelnek sikerül meglógnia, hogy kieressze a gőzt, amikor összeakad néhány sráccal, akik végül elviszik egy illegális gyorsulási versenyre, ahol megismerkedik Isaiah-val, aki éppen pocsék anyagi helyzetén készül javítani azáltal, hogy egy futam elejéig eladja lelkét az ördögnek. Csakhogy az este csúnya fordulatot vesz, amikor megjelennek a rendőrök, és Isaiah megsajnálva a lányt, segít neki elmenekülni, majd kettesben töltenek néhány órát, mely alatt felparázslik köztük a levegő.
Az érzései dacára azonban a srác úgy dönt, elfelejti a másik világból, az élet derűsebb és gondtalanabb oldaláról származó lányt... de mint tudjuk, ember tervez, isten végez... vagy ebben az esetben az utca déli királya, Eric, aki Rachelt okolja a versenyen felbukkanó zsaruk miatt, és megfenyegeti, pénzt vagy életet követelve tőle.
Isaiah-t ellenben nem olyan fából faragták, aki magára hagyna egy bajba jutott hölgyet, így hát magára vállalja a tartozást... és ezáltal kezdetét veszi a történet:
Rachelnek és Iasaiah-nak össze kell fogniuk, hogy határidőre megszerezzék azt a nem kevés pénzt, amit Eric követel tőlük. Ennek pedig egy módja van, a versenyzés.
Mindennek tekintetében nyugodtan kimondhatjuk: igen, ez egy Halálos iramban filmeken alapuló regény! Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a pici szívem elkezd hevesebben verni, és megindul bennem az adrenalin.
Kocsik, sebesség, olaj, csavarkulcsok, doromboló motrok, benzinillat, csikorgó gumik, erős, határozott karok a kormányon - és Isaiah. Egy olyan lánynak, aki gyerekkorát autószerelő műhelyben töltve arról ábrándozott, hogy autószerelő lesz, és mind a mai napig rajong a különleges kocsikért, és a száguldásért, valamint a Halálos iramban filmekért, maga a Mennyország!

"Isaiah társaságában jobban tudatosodik bennem, hogy van testem, mint valaha. A külsőm, a belsőm, mindenem – még olyan helyek is, amire azelőtt nemigen gondoltam. Olyan helyek, amik úgyszólván fölélednek az ő jelenlétében."

Isaiah-ban egyáltalán nem csalódtam, sőt, ha lehet még sokkal jobban beleestem, mint eddig. Ő egy rendkívül sebzett lelkű fiú. Az élet nem bánt vele kegyesen, nevelőszülőtől-nevelőszülőhöz került kisfiú korától kezdve, kitéve a felnőttek és a jog minden szeszélyének. Az utcán nevelkedett, annak szabályai szerint él. Tiszteli a barátait, hűséges elveihez, és betartja szavát. Imádja az autókat, a műhelyben és a suliban is azon fáradozik, hogy tehetsége révén minél többre vigye a szakmában. Ugyanakkor olyan problémákkal is meg kell küzdenie, mint az önálló élet, a pénztelenség, valamint egy meglehetősen rámenős szociális munkás, aki minden áron azt akarja, hogy találkozzon börtönből szabadult anyjával, aki évekig rá sem hederített.
Vele szemben pedig ott van a jól szituált Rachel, akinek bár adott az anyagi jólét, a biztos családi háttér, mégsem lehet önmaga. S bár ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól, mégis ez az ellentét az, ami vonzza őket.
Bár nem újdonság a szegény fiú és a gazdag lány lehetetlen szerelméről szőtt történet, Katie McGarry mégis úgy játszott a témával, hogy a páros között tomboló tűz és a történet lendületessége, izgalmassága, valamint az újszerű háttérelemek és körítés miatt, egyáltalán nem éreztem unalmasnak, lerágott csont jellegűnek. Képes volt valami újat, pluszt adni.
Szerettem a Rachel és Isaiah közt vibráló feszültséget, az őket több értelemben is elválasztó szakadékot, melyet néha-néha egy-egy jól irányzott halálugrással áthidaltak.
Ugyanakkor Rachellel nehezen barátkoztam meg. A magánéleti és egészségbeli problémáival nem volt gondom, az a része teljesen rendben volt (azt leszámítva, hogy a szüleitől kezdve a testvérein át, mindenkit lecsaptam volna egy lapáttal), ellenben a határozatlansága, a hisztériája olykor az őrületbe kergetett. Amikor már huszonkettedjére ismételte el, hogy ő csak egy adósság, szívesen megmutattam volna neki az exit táblát, vagy legalább a hideg zuhanyt. Szerencsére akadt egy fordulópont, ahonnan fokozatosan fejlődésnek indult, így a végére egészen megkedveltem, mégsem lett a szívem csücske. Nem úgy, mint a drogdíler, igencsak szabadszájú Abby, aki Logannel karöltve a regény igazi fénypontjaként szolgált. Bravúros mellékkarakterek: az adrenalinfüggő, tehetősebb fiú, és az utcán nevelkedett, illegális szereket forgalmazó, öntörvényű lány.
Utoljára hagytam a legjobbat: autók, versenyek. Imádtam azt a rengeteg futamot! Az éjszakai gyorsulási versenyeknek megvolt a maguk semmihez sem fogható hangulata, a fogadásokkal, versenyekkel, az őrjöngő tömeggel. És ez vonatkozik az autószerelős jelenetekre is. Elég annyit mondanom: izzasztó meleg+félmeztelen Isaiah+csavarkulcsok+olajfoltok? Na, ugye!

Összességében tehát nagyon szerettem ezt a részt, és bátran ajánlom minden Isaiah rajongónak, az autók és a gyorsulási versenyek szerelmeseinek, valamint a Halálos iramban filmek kedvelőinek. A korábbi kötetek szereplőinek, valamint az újaknak felbukkanásával számos olyan baráti-összefogós-beszélgetős pillanatnak lehetünk tanúi, mint az imént említett filmsorozatban. A Crash Into You ékes példája annak, hogy nem a vérségi kötelék határozza meg, kik a családunk, és hogy a külső sokszor csalóka lehet.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Isaiah, Abby, Logan
Kedvenc jelenet: a tigrises tetoválás magyarázata, és az autószerelős részek
Negatívum: Rachel hisztije, Noah kezdeti taplósága, és Rachel családja
Borító: 5/5




Borítók








Nyereményjáték


A történetben fontos szerep jut a száguldásnak és az autóversenyzésnek, így hát mostani játékunk során szintén az illegális gyorsulás világa lesz a középpontban. Olyan filmes karaktereket keresünk, akiknek lételeme a száguldás.

Minden blogon találtok egy kis infómorzsát az adott figuráról, illetve egy képet annak autójáról. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint ezek segítségével kitalálni, kire gondoltunk. (Fontos, hogy a filmbeli karakter nevére gondoltunk, nem pedig a színészekére!) Majd ezt megismételni az összes állomáson. Ha minden feladatot teljesítettetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott 3 példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


“Az egyik vezéralakja a Los Angeles utcáin rendszeresen lezajló illegális autóversenyeknek.”






Nézzetek be a többi állomásra is

06/19 Deszy könyvajánlója
06/21 CBooks
06/23 Angelika blogja - Playlist
06/25 Media Addict
06/27 Kelly Lupi olvas - Kimaradt jelenet
06/29 Kristina blogja
07/01 MFKata gondolatai
07/03 Dreamworld - Borítók

Limonádé - Hűsítő könyvek vízpartra

$
0
0

Tombol a nyár, süt a nap, mindenki felszabadultabb, vége a sulinak, kivehető a jól megérdemelt szabadság, úgyhogy arra gondoltam, összegyűjtök néhány kifejezetten nyári, vízpartra, vagy csak otthoni hűsölésre alkalmas könyvet. Legtöbbjük egyszerű, könnyed, szórakoztató olvasmány a tikkasztó melegben. Vagy azt is mondhatnám: kényeztető pihenés a megfáradt agytekervényeknek. 


Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Miért pont ez? Fiatalos, lendületes sztori a kisváros fekete bárányának és a tiszteletes lányának tiltott, ámde annál szenvedélyesebb szerelméről.
Kinek ajánlom? 16 éves kortól bármelyik hölgynek

Tartalom:
„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…


Abbi Glines: Ha esélyt adnál

Miért pont ez? Kiderül, hogy mennyi tűz és vadság bújik meg egy jófiúnak kinéző srácban, akivel, ha egy közös sátrazós kirándulás alkalmával egy sátorba kerülsz, bizony hosszú éjszakád lesz...
Kinek ajánlom? 16 éves kortól, lánynak

Tartalom:
Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét… Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz… Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.


Abbi Glines: Te vagy nekem a levegő

Miért pont ez? A felhajtás elől, a tengerparti nyaralóba menekülő rocksztár, és a szegény cselédlány története maga a megvalósult tiniálmok egyike, amit ha csak gondolatban is, de jó újra átélni.
Kinek ajánlom? Minden lánynak, nőnek, 14 éves kortól

Tartalom:
A tengerparti kisvárosban, Sea Breeze-ben Sadie felfedezi, hogy a szenvedélynek semmi sem állhat az útjába. Felkavaró olvasmány a bestsellereiről híres Abbi Glinestól. Sadie White a nyári szünetben a tengerparton dolgozik, de nem holmi strandőrként. Mivel a mamája terhes, és nem hajlandó dolgozni, ezért helyette Sadie lesz az egyik közeli szigeten nyaraló gazdag család házvezetőnője. Amikor a család megérkezik a nyári vakációra, Sadie döbbenten látja, hogy a tulajdonos nem más, mint Jax Stone, a világ egyik legismertebb ifjú rockere. Ha Sadie egy mindennapi lány lenne – ha nem azzal telne az élete, hogy gondját viseli az anyjának, és rendben tartja az otthonukat –, akkor talán feldobná, hogy egy rocksztárnak dolgozhat. De nem ez a helyzet. Sadie-t nem izgatja a hírnév, ám Jax mégis vonzódik hozzá. A lány lenyűgözi, de a fiú küzd a vonzalom ellen. Jax világában a kapcsolatok nem működnek, és minél jobban kívánja Sadie-t, annál erősebb a meggyőződése, hogy a lány többet érdemelne. A nyár végére Jax rájön, Sadie nélkül lélegezni sem képes. Vajon a szerelem legyőzi a két világ közt tátongó szakadékot?


Anna Banks: Poszedión

Miért pont ez? Helyes sellőherceg, aki a szent cél érdekében beépül az emberek világába? Ó, igen, és természetesen a tengerfenéki poénok sem hiányozhatnak ebből az édes, hablegényes regényből.
Kinek ajánlom? Az összes lánynak, nőnek!

Tartalom:
Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen.
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?


Cathy Cassidy: Cseresznyés ábránd

Miért pont ez? Bonbonok, csokifesztivál, tiltott szerelem, tengerpart. Kell ennél több?
Kinek ajánlom? Kortól függetlenül bárkinek! Igazi lélekbonbon.

Tartalom:
Cherry Costello élete hamarosan örökre megváltozik.
Somersetbe költözik az apukájával, ahol egy új anyuka és egy csomó vadiúj testvér vár rá.
Rögtön az első napon megismeri Shay Fletchert, aki annyira szívdöglesztő, hogy az már közveszélyes. Csakhogy Shay foglalt: Cherry új mostohatestvérével, Honey-val jár.
Cherry pontosan tudja, milyen kockázatos Shayjel barátkoznia hiszen ezzel mindent tönkretehet. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy távol is tudja tartani magát tőle


J. A. Redmerski: A soha határa

Miért pont ez? Ha idén úgy alakult, hogy otthon töltöd a nyarat, akkor a főszereplők road tripje garantáltan kellő élménnyel szolgál.
Kinek ajánlom? 18 éven felülieknek.

Tartalom:
Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?


Janet Evanovich - Lee Goldberg: A nagy zsákmány

Miért pont ez? Ha a jóképű svindler és az őt évek óta üldöző FBI ügynöknő összeáll, akkor abból valami félelmetesen mulatságos szóváltások, és izgalmas bűnüldözés sül ki. Ó, és az egzotikus sziget sem hiányozhat!
Kinek ajánlom? Fiúknak, lányoknak, 15 éves kortól bárkinek.

Tartalom:
Kate O'Hare, az FBI különleges ügynöke közismert elkötelezettséggel és fegyelemmel végzi a munkáját: a világ leghírhedtebb bűnözőit hajszolja, és juttatja rács mögé. A főnöke szerint állhatatos és becsvágyó; a barátai szerint szívós, makacs és talán egy kissé megszállott. És bár Kate az elmúlt öt évben komoly hírnevet vívott ki magának, őt csupán egyetlen név érdekli: Nicolas Fox, a nemzetközileg körözött svindler, akire a nő több okból is le akar csapni. A vakmerő, jóképű és veszélyesen elbűvölő Nicolas Fox született szélhámos. Hírhedt a bonyolult svindlijeiről, amelyekkel híresebbnél híresebb gazdagokat kopaszt meg. Eleinte a pénz motiválta. Ma már az izgalom. Tudja, hogy az FBI a sarkában van – különösen Kate O'Hare, aki minden lépését figyeli. Nick számára nincs is ennél izgalmasabb, élvezi, hogy egy gyönyörű nő hajszolja… még ha a hölgy dutyiba akarja is juttatni. Ám épp, amikor úgy tűnik, Nicolas Fox ezúttal tényleg nem ússza meg szárazon, a férfi sikerre viszi eddigi legnagyobb svindlijét: állást ügyeskedik ki magának az FBI-nál, Kate O'Hare különleges ügynök társaként. A Fox és O'Hare sorozat első kötete


Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?

Miért pont ez? A fiú, akivel ismeretlenül levelezel egyszer csak megjelenik a városodban, és ráadásul kiderül, hogy ő annak a filmnek a főszereplője, amit épp forgatni készülnek? Garantált az izgalom és az élmények!
Kinek ajánlom? Kortól függetlenül bárkinek. Üde, fiatalos, aranyos.

Tartalom:
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól? Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.


Jennifer Probst: Keresd a tökéletest

Miért pont ez?Úrrepülő-mérnökként nem találsz párt? Semmi gond, fordulj a Társszerzőkhöz! Az ügyfél és a megbízott szabályellenes kapcsolata rendkívül csajos, mai tálalásban, ráadásul a mű egészen új meglátásba helyezi az okosság kérdését.
Kinek ajánlom? 16-18 éves kortól bárkinek, de a célközönség leginkább a női nem

Tartalom:
Az egyre népszerűbb házasságközvetítő remekül működik Verilyben, és Kennedy Ash hihetetlenül eredményesen végzi munkáját. Álomrandikat szervez, keze között még a legfélénkebb ügyfelek is kivirulnak, és sosem retten vissza a nehézségektől még akkor sem, amikor jelentkezik nála Nate Ellison Raymond Dunkle, aki atomtudós és mérhetetlenül ellenszenves ember. Kennedy megfogadja, hogy átformálja ezt a szörnyeteget, és a férfiból lesz a legjobb parti Verilyben. Bár Kennedy magabiztosságot és szexuális vonzerőt sugároz, zavaros múltja miatt tele van bizonytalansággal. Amikor rájön, hogy benne és Nate-ben rengeteg a közös, és tökéletes párt alkothatnának, vajon képes-e hallgatni a szívére? Vagy félelmei miatt a partvonalra kényszerül, és onnan kell figyelnie, hogy Nate megtalálja a szerelmet valaki mással?


Kim Harrington: Clarity

Miért pont ez? Vérbeli tengerparti, nyomozgatós ifjúsági regény, csavarokkal, némi romantikával és paranormális elemmel, üde stílusban tálalva.
Kinek ajánlom? Elsősorban a fiatalabb, 14-20 éves korosztálynak.

Tartalom:
Ne hunyd be a szemed.
Kivéve akkor, ha a sötét valóságot már nem tudod elviselni.
Cape Cod turisták által kedvelt városában, Eastportban él egy csodabogár família. Az én családom. Én tisztánlátó vagyok. A bátyám médium. Anyánk telepatikus képességekkel bír. Míg a turisták odáig vannak értünk, a városban az emberek inkább lesajnálnak minket. Bár egy impozáns viktoriánus házban élünk, házi kísértetünk még sincs, és otthonunk földszintjén rendeztük be spirituális vállalkozásunkat: családi jósdánkat.


M. Leighton: Down to You - Rajtad áll

Miért pont ez? Két szexi, ámde annál különbözőbb ikerfiú verseng ugyanannak a hölgynek a szívéért. Te melyiket választanád? A sikeres ügyvédjelöltet, aki az unokatestvéred párja, vagy a rosszfiút, akinek a bárjában csaposként dolgozol? Esetleg kipróbálnád mind a kettőt? Hajrá!
Kinek ajánlom? 17-18 éves kortól leginkább a lányoknak

Tartalom:
Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.
Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.


Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában!

Miért pont ez? A hétköznapi iskolai élet monotonitása után igazi felfrissülést jelent egy csodaszép, egzotikus ország. Ráadásul ennek a regénynek a segítségével végigkövetheted egy sulikirálynő változásának útját, némi kultúrával, és egy drogbáróval való összetűzéssel fűszerezve. Készen állsz, hogy tuk-tukba ülve beutazd Kambodzsát?
Kinek ajánlom? Elsősorban a tinédzsereknek (bár én 24 éves fejjel is hihetetlenül élveztem)

Tartalom:
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.


Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcy-val

Miért pont ez? Ha imádod Jane Austent, egyik történelmi romantikust falod a másik után, és csak arra vársz, hogy az ajtódon bekopogtasson Mr. Darcy, akkor irány Austenland! Éld át a régenskor hölgyeinek életét. Bújj kedvenc szereplőd bőrébe, és élvezd az urak bókjait.
Kinek ajánlom? Minden nőnek!

Tartalom:
Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.


Tara Sivec: Csábítások és csemegék

Miért pont ez? "Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!"
Kinek ajánlom? 18 éves kor felett bárkinek, de főként nőknek

Tartalom:
Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékeszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!


Marni Bates - Menő-riadó Kambodzsában

$
0
0


„Forest Grove olyan helység Oregon államban, ahol mindenki úgy fest, mint egy vámpír. (...) A Smith gimiben (...) mindenki tudja rólad, mit tettél tavaly nyáron, mivel valószínűleg ott volt veled - és ha ő nem, legalábbis ismert valakit, aki igen.”

– Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Újabb zsongítóan őrületes kalandok menőkkel és kockákkal az élet és szerelem útvesztőiben....


Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631199499
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Kulcsár Júlia

Fülszöveg:
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kimenekítse a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az okoskodásával az őrületbe kergeti…

Saját véleményem:
Marni meglépte azt, amit nem sokan mernek bevállalni. Főszereplővé varázsolta a Smith gimi utálatos, beképzelt királynőjét, a menő Chelsea-t, amiért óriási elismerésem. Nem kis rizikó egy egész történetet olyan karakterre alapozni, akit a többség megvet.
Tartottam tőle, mi fog ebből az egészből kisülni, és őszintén szólva elképzelni sem tudam, miként fogom elviselni ezt az elkényeztetett csajt, nemhogy megszeretni. De az igazság az, hogy már az első oldalakon elillantak a vele kapcsolatos ellenérzéseim, fenntartásaim. Chelsea saját narrációja merőben új színben tünteti fel őt magát, a viselkedését és a tetteit. Ez a könyv jó példa arra, hogy lássuk, igenis lehet fejlődni, változni, és hogy mielőtt ítélkeznénk, ismerjük meg az érem mindkét oldalát.
Szeretem Marni-ban, hogy a lúzertől, az átlagoson át, a menőig, kivétel nélkül mindenkinek megadja a bizonyítás és az elfogadás lehetőségét. Nem tesz különbséget ember és ember között, s ezt a toleranciát fiatalos, humoros, szórakoztató stílusban tálalva igyekszik olvasói felé is közvetíteni.

 "Ami Kambodzsában történik, Kambodzsában is marad."

A történet Chelsea fejlődésén alapszik. Személyében adott egy jól szituált lány, akinek mindene megvan, hivatalos az összes bulira, a suliban egyszerre rettegnek tőle és istenítik, talpnyaló barátnői a nyomában lihegnek, megveti a lúzereket, és még sokáig sorolhatnám. A kép bármely oldalról közelítve is ugyanazt mutatná: egy elkényeztetett, szőke cicababát. Tudjátok, ő tipikusan az a csaj, aki megkeseríti az átlag sulisok életét.
Így hát nem meglepő, hogy szülei, megelégelve lányuk szégyenteljes viselkedését, valamint siralmas iskolai teljesítményét, úgy döntenek, kezükbe veszik az ügyet, és gyökeres változtatást eszközölnek. Vagy ebben az esetben szélsőségesen drasztikusat: 6 hónapra Kambodzsába küldik tanulni.
Ez az a pont, ahonnan igazán érdekessé válik a történet. Most komolyan, Kambodzsa?! Nem tipikusan az a helyszín, ami minden harmadik könyvben visszaköszön, de pont ez benne a különleges. Jómagam is egyből szoros barátságot kötöttem a google képkeresőjével, hogy kellően feltérképezhessem ezt a szegény, ámde annál egzotikusabb országot. Már csak azért pluszpont jár Marninak, hogy olvasóival egy ilyen különleges helyet, kultúrát ismertet meg.
Ami pedig Chelsea száműzését illeti, engem nagyon emlékeztetett régi, kedvenc dokumentumsorozatomra, ami talán az MTV-n futott, és a lényege az volt, hogy elkényeztetett tiniket küldtek lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyszínekre, ahol megtapasztalhatták, milyen is a luxus nélküli élet.
Nos, itt ugyanez a helyzet. Chelsea kénytelen csatlakozni egy számára ismeretlen, már összeszokott fősulis csapathoz, melynek vezetője a kissé dilis Neal (tanár úr). Ám az igazi feketelevest az jelenti, amikor a lány számára világossá válik, hogy Bent, Houstont, Amy-t és Lizt nem tudja úgy manipulálni, mint saját iskolatársait. Ezek a fiatalok - hála egyetemi tanár apjának - pontosan ismerik, milyen is ő valójában. Vagy legalábbis azt a képet, amit a külvilág számára mutat magáról. 

"- Mi az, Houston, van egy kis problémánk?"

Chelsea és a többiek között számos surlódás van, a lányok kerülik, nem beszélnek vele, Ben is csak akkor szól hozzá, ha meg akarja dönteni, Houston pedig... ő a legkeményebb dió. Chelsea apjának tanársegédjeként ő kapja azt a feladatot, hogy vigyázzon a szőkeségre, csakhogy egyáltalán nem jönnek ki. Állandóan veszekednek, sértegetik egymást, mígnem az élet egy közös balhéba nem sodorja őket. A szállodában, a szemük láttára ütik-rúgják a kísérőtanárukat, majd veszik üldözőbe őket, fegyveres kambodzsai férfiak.
De nem csak Chelsea-nek és Houstonnak kell megtanulnia, miként működjenek együtt, hanem az egész csapatnak, amennyiben élve szeretnének kikerülni a slamasztikából.
A lövöldözést-menekülést követően felpörögnek az események, a városnézést, tanulást és lazulást felváltja egy Kambodzsán átívelő őrült futam, melyben szerepel némi drog, egy drogbáró, tuk-tukok, izzasztó szituációk, zsúfolt busz, egy kövér Buddha-szobor, számtalan veszekedés, ellenségek általi összefogás, hajfesték és így tovább. 
Tudom, meglehetősen furán hangzik mindez együtt, és nem állítom, hogy a drogbáróval való alkudozós vonal nem szürreális, mégis... Marni tálalásában abszolút élvezhető, lebilincselő, izgalmas sztoriról van szó. Sőt, a drogügyletes rész simán igaz lehet, számtalan esetről hallani, amikor valaki(k) egy ismeretlen országban merő véletlenből belecsöppen(nek) hasonló szituációba. 

Ami pedig a karaktereket illeti, igazán egyediek. A formásan telt, visszahúzódónak tűnő könyvmoly, akiről mókás dolgok derülnek ki, egy az egyben Marni maga, Amy álnévvel. Mellette van még egy tökös Lizünk, aki másságának felvállalásával, és talpraesettségével kápráztat el bennünket. Valamint ott van még a tréfagyáros szépfiú, Ben, aki röptében a legyet típus, így a szédületes csajozós poénokból sincs hiány. És akkor még nem ejtettünk szót a haloványan megjelenő szerelmi szál két főszereplőjéről, Chelsea-ről és Houstonról. 
Őszinte leszek, nekem a stréber Houston kicsit kevés volt. A történet ütemessége miatt nem igazán nyílt lehetősége kibontakozni. Persze szimpatikus, aranyos, kedves srácként jelenik meg, de nem okoz katartikus élményt. Mint ahogyan a szerelmi szál sem. Itt és most nem ezen van a hangsúly, a Menő-riadó Kambodzsában elsősorban kaland-, és karakterközpontú. Utóbbi pedig főként Chelsea-t érinti.
Biztos nem vagyok egyedül, ha azt mondom, Chelsea a sorozat kezdetétől egy utálatos liba képét mutatva, nem túl pozitív érzéseket váltott ki belőlem. Azonban az ő narrációja szinte mindent megmagyaráz. Kiderül, miért viselkedett és viselkedik úgy, ahogy, s hogy mindezzel mit próbál leplezni. Chelsea élete és múltja nem annyira tökéletes és gondtalan, mint hinnénk. Persze ettől még nem válik szentté, igenis megvannak a hibái, de ahelyett, hogy utálnánk őt, inkább megsajnáljuk. Az egészben viszont az a szép, hogy az új körülmények, a váratlan események és az új emberek segítségével képes változni. Előnyére. Sokat.

Mindent egybevetve úgy vélem, Chelsea sztorija nagyon marnis. Bohókás, vicces, izgalmas, színes, egyedi, egzotikus, lendületes, fiatalos. Minden oldalát élveztem, alig néhány óra alatt faltam fel az egészet, képtelen voltam letenni.
Ajánlom mindenkinek, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, szereti a minőségi, jól megírt tinikönyveket, és nem bánja, hogy a kaland háttérbe szorítja a romantikát.
(Nyugodtan olvashatják azok is, akik nem ismerik a korábbi köteteket, önálló regényként is megállja a helyét.)


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Chelsea, Ben, Houston, Amy és Liz
Kedvenc jelenet: Chelsea és Houston első beszélgetése, és drog megtalálása
Negatívum: a drogbárós egyezkedés
Borító: 5/5




Phnompen & Wat Phnom


Phnompen Kambodzsa délkeleti részén, a Tonleszap, a Mekong és a Baszak folyók találkozásánál fekszik. Kambodzsa fővárosa és legnagyobb városa, illetve Phnompen városi körzet székhelye, az ország gazdasági, kulturális és közigazgatási központja.

Phnompent 1372-ben alapították, és 1434-ben lépett elő először Kambodzsa fővárosává. A későbbiekben az ország székhelye gyakran változott, és csak 1866-ban lett Phnompen véglegesen Kambodzsa fővárosa. Ezután a város nagyon gyorsan elkezdett fejlődni, főleg a francia függés időszaka alatt. Új épületeket, utakat, kikötőt építettek, az 1920-as években elkészült a Pocsetong repülőtér, illetve vasútvonalak is épültek. Ebben az időszakban Ázsia gyöngyének nevezték. A függetlenség elnyerése (1953) után tovább folytatódott a fejlődés. Ekkor Phnompen lakóinak száma 2 millió körül volt.
Ezt a békés időszakot törte derékba az 1970-es évek zűrzavara. A harcokban a település súlyos károkat szenvedett. Az ezt követő négyévnyi diktatúrában a békés város lakosságának nagy részét kiirtották vagy elűzték. 
1979-ben vietnami segítséggel megbuktatták Pol Pot rezsimét, és ezután kezdett visszatérni a lakosság a sokat szenvedett városba. Kölcsönök segítségével helyreállították az ivóvízellátást és az utakat. Azóta ismét fejlődő periódusba állt a város, és a lakossága is egyre növekszik. 2006-es adatok szerint körülbelül 2 millió ember lakik Phnompenben.

Az egykor Ázsia gyöngyének nevezett nagyváros ma népszerű úticél a turisták számára. A háború utáni gazdasági fejlődés következtében új hotelek, szálláshelyek, éttermek épültek a városban. A látogatók főleg a volt francia gyarmati stílusú épületek, és a khmer építészet látnivalói miatt keresik fel.

A legfőbb látnivalók: a királyi palota, az Ezüst Pagoda, a Nemzeti Múzeum, a Wat Phnom, a Függetlenségi Emlékmű (Vimean Akareach), a Kambodzsai–Vietnami Barátság Emlékműve, a Tuol Sleng Emlékmúzeum, Choeung Ek Emlékmúzeum

Nevét a Wat Phnom Daun Penhről kapta (más néven Wat Phnom vagy „templomhegy”). A templomot 1373-ban építették egy 27 méter magas mesterséges dombra, és Buddha öt szobrát helyezték el benne. A templom a nevét egy öreg özvegy nőről kapta (Daun Penh). 
(forrás: wikipedia)


Wat Phnom:









Nyereményjáték


A gimis évek tagadhatatlanul mély nyomot hagynak mindenki életében, nem is csoda hát, hogy annyi film és sorozat szól azokról a tini próbáló évekről. Mostani játékunkban ezek közül szeretnénk néhány híres darabot felidézni. A feladatotok nem más, mint hogy a főszereplő színészek és színésznők képei alapján kitaláljátok, mi azoknak a filmeknek avagy tv-sorozatoknak a címe, amelyben az ő középiskolai kalandjaiknak lehetünk tanúi.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)






Nézzetek be a többi állomásra is

Menő-riadó Kambodzsában:

07/02 Angelika blogja
07/05 Kelly & Lupi olvas
07/08 Dreamworld

Itt a vége, lúzer véle!
07/11 Angelika blogja
07/14 Kelly & Lupi olvas
07/17 Dreamworld

Cathy Cassidy - Mályvacukor égbolt

$
0
0


A Kolibri Kiadó jóvoltából, július 17-én hazánkban is megjelenik Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt című regénye, a Csajok és csokik sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja a kissé különc, ámde mindig vidám Skye Tanberry rejtélyes álmokkal és kutatással átszőtt történetét.

2015. július 13-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155450679
Oldalszám: 388 oldal
Fordító: Angyalosy Eszter
Illusztrátor: Julie Ingham

Fülszöveg:
Skye a világon mindennél jobban szereti az ikertesóját, Summert. Mindig mindent együtt csinálnak, ám Skye újabban kezdi azt érezni, teljesen eltűnik testvére árnyékában, mellette mindig csak a második legjobb lehet. Emiatt is érinti annyira fájdalmasan, mikor kiderül, Alfie is csak azért barátkozik vele, hogy meghódíthassa Summer szívét.
Skye szeretne önmaga lenni, megmutatni saját stílusát és egyéniségét. De nem könnyű elszánnia magát, hiszen egy tökéletes, menő és népszerű ikertestvér mellett miért lenne bárki pont rá kíváncsi?
Öt lány, öt nézőpont, öt könyv. Cherry után a Mályvacukor égboltból megismerjük Skye történetét
Egy könyvsorozat, melyben minden testvérnek megvan a maga története… Neked melyik lány lesz a kedvenced? Talán a Mályvacukor égbolt főhőse, Skye? Ő az a lány, akinek szőke, hullámos a haja, kék a szeme, egy kissé talán különc, de mindig vidám, kedves és barátságos. Igazi egyéniség.

Saját véleményem:
Korábban a Csajok és csokik sorozat első része, a Cseresznyés ábránd, bőségesen túlszárnyalta a vele szemben támasztott elvárásaimat, valóságos kis lélekbonbon volt, könyvformába öntve. Teljesen elvarázsolt az üdesége, a könnyed, szórakoztató stílusa, és az a rengeteg báj, ami belőle áradt.  Alig vártam, hogy kezembe foghassam a folytatást, és újra elmerülhessek a Tanberry és Costello család kissé zűrös, ámde nagyon is szerethető világában; újra az öreg ház falai között futkározhassak, a régi, cigány lakókocsi lépcsőjén ücsörögjek, a tengerparton sétálgassak, vagy a kisvárosban betérjek a jóstehetséggel megáldott postás hölgyhöz. Mindemellett pedig egy, az első részhez hasonló, kedves, romantikus történetre számítottam, némi családi-, és pasibonyodalommal megspékelve. A Mályvacukor égbolttal mindezt megkaptam, csakhogy ezúttal egy egészen új vonal is bekúszott a képbe, mégpedig a misztikum képében. Hogy ténylegesen mennyire beszélhetünk természetfeletti elemekről, az csakis rajtunk, olvasónkon áll. Eldönthetjük, hogy hiszünk a földöntúli hatalmakban, vagy inkább a véletlent és a sorsot preferáljuk. Akárhogy is, Cathy Cassidy nem erőszakolja ránk a nézeteit, teljes mértékben meghagyja a szabad akaratunkat, és döntsünk bárhogy, a történet attól függetlenül is igazán izgalmas marad.

A második részben a tizenhárom éves Skye Tanberryé a főszerep. Ő alapjáraton egy rendkívül kedves, közvetlen lány, könnyen köt barátságokat, mindenkiben a jót látja, vidám, pozitív jellem. Nincsenek allűrjei, nem hisztizik, ha segítenie kell a szállodában vagy a csokiműhelyben, sőt, szívesen teszi azt, önzetlen szívének hála. Nem érdekli a pasizás, a sminkek, a divat, nincsenek elérhetetlen vágyai, egyszóval ő egy teljesen egyszerű tinilány, aki a mának, a családjának, és a barátainak él.
Mindez ugyebár szép és jó, de attól még hiányzik belőle az a plusz, amitől olvasmányossá válik egy regény. Nos, az igazság az, hogy erre nem is kell sokat várni, ugyanis a beköszöntő halloween este fenekestül felforgatja Skye és környezete életét. Egy bohóckodásnak induló, éjszakai rémtörténet mesélés szép lassan teljesen beleszövi magát a kislány álmaiba, nappalaiba, kapcsolataiba.
A legenda szerint, az 1920-as években élt a birtokon egy rokonuk, akit házasságra kényszerítettek egy idősebb férfival, holott a fiatal lány szíve egy, a földjük mellett letelepülő cigány fiúért dobogott hevesebben. A szerelem azonban tragédiával végződött, Clara a tengerbe vetette magát.
Mindez tökéletes, borongós, kissé keserédes fűszer az egyébként is misztikus éjszakához, amit egy csomó babona leng körül. Csakhogy, amikor Skye-ék belépve a házba, szembetalálják magukat a Clara személyes tulajdonait tartalmazó ládákkal, akarva-akaratlan borzongás lesz úrrá rajtuk. De hát kinek ne borsózna a háta, ha a mesének hitt kísértetsztori pont azon az éjjelen elevenedne meg, amikor a legvékonyabb az élők és holtak birodalma közti átjáró? Naná, hogy Skye-nak!
A szőkehajú kislány ugyanis nemhogy nem fél, hanem egyenesen elkezd kötődni elhunyt rokonához, és annak szomorú történetéhez. Azon kapja magát, hogy képtelen megválni Clara ruháitól, mindig magán viseli valamelyik darabot, és hiába akarja ikertestvére lebeszélni az ócskaságokról, ő mégsem szívesen válna meg tőlük. A dolog lényege azonban még csak akkor jön, amikor Skye álmaiban megelevenedik egy sötét hajú, kékszemű, barna bőrű fiú, Finch, és ő maga mintha Clara bőrébe bújna. Éjszakáról éjszakára Finchcsel álmodik, ezernyi boldog percet tölt vele, s egyre jobban beleszeret a kísértetalakba. Olyannyira belebolondul az egészbe, hogy idejét szívesebben tölti a képzeletvilágában, mint a valóságban. Nappal pedig szüntelenül újabb és újabb nyomokat keres, melyek segíthetnének megfejteni szellemekkel teli álmait, és a Clara halálát övező rejtélyeket. 

Ugyanakkor Skye élete a hétköznapokban is új fordulatot vesz. A suli ügyeletes bohóca, a kissé idegesítő Alfie ráakaszkodik, és arra kéri, segítsen neki meghódítani ikertestvérét, a gyönyörű és népszerű Summert. Ráadásul legjobb barátnője is egyre jobban eltávolodik tőle, állandóan a pasik körül forog az agya, és Skye-t mellőzve, Summerhez csapódik. Mindezek (és egyéb dolgok) együttes hatásaként Skye fokozatosan rádöbben arra, hogy egész életét árnyéklányként élte. Mindig, minden alkalommal ő volt a második, ha Summerről és róla volt szó.
Azt mondják, az ikerpárok között van egy igen erős kapcsolat, és éppen emiatt, érdekes volt látni, miként távolodik el egymástól a két lány, s hogy hogyan is dolgozzák fel az eltérőségükből adódó szakadékokat. Pontosabban Skye miként éli meg az egész szituációt, lévén, hogy az ő szemén keresztül szemléljük a világot.
Skye a kedvességével, a maga hétköznapiságával belopta magát szívembe, ami Summerről már nem mondható el... Rettentően irritált a hercegnőssége, a lekezelő viselkedése ikertestvérével szemben. Sokszor csak a saját érdekeit nézve gázolt át Skye-on, akire akkor sem figyelt fel senki, ha épp megpróbálta hallatni a hangját. Az viszont nagyon tetszett, hogy elfogulva, majd racionálisan is megvizsgálhattuk ezt a különleges kapcsolatot, és annak minden mozzanatát. Nincs testvérem, de úgy gondolom/érzem, hogy az írónőnek sikerült hitelesen átadni a testvér általi elnyomást, és az összetartást egyaránt. Ami viszont még ennél is jobban bejött, az Clara szála, és az álmok. Az egész nagyon jól felépített volt, tele izgalmas nyomozással, rejtélyekkel, és egy különleges múltbeli hangulattal. Az elhunytak szellemei és a régi idők tiltott szerelmének kombinációja határozottan jó kis robbanóelegy. És ha ezt a szerző jól csavargatja, megdöbbentő, vagy éppen szívetmelengető csavarokkal, érdekességekkel egészítve ki, akkor már többet nem is kívánhatnánk.

Összességében tehát ezt a részt is legalább annyira, ha nem jobban szerettem, mint az elsőt. Skye története egy egészen új ízvilágú lélekbonbon. Hangulatos, sejtelmes, olykor libabőröztető, mégis rendkívül aranyos sztori, melyet átleng egy leheletnyi misztikum és a múlt árnyai. Ajánlom mindenkinek, aki valami igazán kedves történetre vágyik, kortól és nemtől függetlenül. Cathy Cassidy könyveihez nem lehet túl öregnek lenni.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Skye, Cherry, Coco, Clara, Finch, Alfie, postás néni, Paddy
Kedvenc jelenet: az álmok
Negatívum: Summer, Millie, és a lányok apja
Borító: 5/5




Skye ropogós Rocky Road sütireceptje


Hozzávalók:
  • 2 db közepes méretű tejcsoki szelet 
  • néhány maroknyi mini mályvacukor
  • 6 db háztartási keksz nagyobb darabokra törve
  • maréknyi mazsola (kihagyható)

Elkészítése:
  1. Egy lábosnyi forrásban lévő víz fölött olvaszd meg a csokit egy másik tálban.
  2. Ha a csoki megolvadt, hagyd egy kicsit kihűlni, aztán add hozzá a többi összetevőt, és keverd jól össze - de óvatosan, nehogy jobban összetörd a kekszdarabokat.
  3. Öntsd a masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, egyengesd el, majd tedd be a hűtőbe néhány órára.
  4. Mikor már kellően megkeményedett, borítsd ki a sütit a tepsiből, vágd négyzet alakú darabokra, csinálj magadnak egy bögre forró csokit mellé, és add át magad az élvezetnek!




Nyereményjáték


A történet főszereplőjének, Skye-nak van egy ikertestvére, Summer, akit a világon mindenkinél jobban szeret. Ám bármennyire is különleges a kettejük közti viszony, hősnőnk bizony sokszor úgy érzi, testvére árnyékában él.
Így hát mostani játékunk nem is szólhatna másokról, mint az ikrekről. Olyan hírességeket keresünk, akikből - legalább - kettő van, és akár egyikük, akár mindketten közéleti személyiségek.

Nektek nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található képek alapján kitalálni, melyik testvérpárra gondoltunk, és mindkettejük (civil/eredeti) nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha mind a hét állomást teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni, a Kolibri kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

07/13 Dreamworld
07/15 Kelly & Lupi olvas
07/17 MFKata gondolatai
07/19 Deszy könyvajánlója
07/21 Szembetűnő
07/23 CBooks
07/25 Zakkant olvas

Nasira Güzelik - Hárem és szerelem

$
0
0

Nasira Güzelik: Hárem és szerelem

Kiadó: Libri
ISBN: 9789633106389
Oldalszám: 208 oldal

Fülszöveg:
1519. Rokszolána egy kis lengyel település szülötte, apjától, a helyi paptól szigorú nevelésben részesül. Egy nap a portyázó tatárok kegyetlenül lemészárolják a szeretteit őt pedig magukkal hurcolják az ismeretlenbe. A vörös hajú, hófehér bőrű, feltűnően szép szűzlányt Isztambulba viszik, egyenesen a szultán szerájába, hogy kitanulja mindazt, amit egy háremhölgynek tudnia kell.
Az Oszmán Birodalom teljes harci készültségben áll, a fiatal és karizmatikus Szulejmán új haditervet eszel ki a magyarok ellen, miközben az egzotikus szépség saját szabadulása reményében elcsavarja az uralkodó fejét. Amire sem a szultán, sem pedig a rabnő nem számít, az a kettőjük között fellobbanó olthatatlan szerelem, ami felperzseli mindazt, ami az útjában áll, és áthág minden törvényt. Udvari intrika, csalás és bosszú, szenvedély és politika Nasira Güzelik első regénye filmvászonra kívánkozik. 

Saját véleményem:
Annak idején, amikor hazánkban is elkezdték vetíteni a Szulejmánt, nagyban a történelmi sorozatos korszakomat éltem (Tudorok, The White Queen, Borgiák, Da Vinci démonai, stb.), tehát nem is volt kérdés, hogy adok egy esélyt Szulejmán és Hürrem történetének is. Hogy a filmről mit gondolok, abba most nem mennék bele, lényeg, hogy ismerem azt a verziót. 
A Szulejmán-láz következtében azonban az utóbbi hónapokban sorra gyűrűztek be az újabbnál újabb könyvek, már-már gombamód szaporodtak a webáruházakban és könyvesboltokban egyaránt. Bevallom, engem valahogy mind hidegen hagytak, egyik iránt sem éreztem késztetést, hogy tüzetesebben is megvizsgáljam, mígnem a Libri kiadó honlapján böngészve, rá nem akadtam a Hárem és szerelemre, aminek a borítója megfogott, a fülszövege pedig felcsigázott. Ebben az egész korszakban Hürrem, és az ő ravaszsága, nagysága, taktikussága az, ami igazán érdekelt, Nasira Güzelik regényénél pedig úgy éreztem, végre lehetőségem van arra, hogy a 16. századi Oszmán Birodalom legbátrabb nőjéről olvashassak, és megismerhessem őt magát. 

A regény egyik legnagyobb erőssége az olvasmányossága. Gördülékeny, olvastatja magát, én mindössze 2 óra alatt felfaltam az egészet, amihez persze nagyban hozzájárultak az egyszerű szerkezetű mondatok, melyek ebben az esetben inkább előnyt jelentettek, mintsem hátrányt. Mert hát valljuk be, a török kultúra barokkos körmondatokkal tálalva nem biztos, hogy annyira könnyed kikapcsolódást ígér. Ez a könyv pedig inkább a szórakoztató műfajba tartozik, mintsem a vérkomoly történelmibe, de erről majd később. Viszont a másik dolog, ami számomra még nagyon tetszett, az az E/1-es nézőpont. 
Rokszolána (Hürrem) szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket, ami rengeteg pluszt ad ahhoz, hogy - még ha csak fikció is - elképzelhessük, átérezhessük, egy-egy szituáció milyen hatással volt erre a fiatal, árva lányra. Emberközelibbé varázsolja a kívülről hataloméhesnek tűnő nőt. 
Többek között ezt bizonyítja a prológus is, melyben Hürrem, lányának, Mihrimahnak az esküvőjére készül, s az akkor már szultána rangra emelkedett, rengeteg bonyodalommal a háta mögött lévő asszony fűz néhány gondolatot (magában) lányához. 
Jó kis keret ez ahhoz, hogy az olvasó érzékelje, a tényleges történetben mekkora út vár még rá, és hogy az egykori elveszett, életéért és jólétért küzdő fiatal lány, milyen erős anyává, és egyben uralkodónővé érett, akinek néha el kell nyomni a szívét, és a benne tomboló szenvedélyt, az egykor gyűlölt birodalom érdekében, amit ekkor már félig-meddig a kezében tart.
A felvezető után pedig rögtön mindennek az elejére ugrunk.

1519-ben, míg Rokszolána szerelmével andalog, a tatárok lerohanják faluját, s kegyetlenül lemészárolnak mindenkit, beleértve a családját is. Azonban a lánynak nincs sok ideje gyászolni, ugyanis elrabolják, és a messzi Isztambulba viszik, ahol eladják, végül pedig a frissen hatalomra jutott Szulejmán háremébe kerül. Egy teljesen új országba, kultúrába, ahol számára idegen szabályok uralkodnak, a nyelvet sem ismeri, s nincs egyetlen barátja sem. 
De Rokszolána nem olyan lány, aki hamar feladja. Bosszút esküszik családjáért, és a vele történtekért. Ráadásul taníttatásának köszönhetően, sorstársaihoz képest igencsak művelt, több nyelvet is beszél, ami által mégiscsak sikerül megértetnie magát a háremfelügyelőkkel. Sőt mi több, egyikük azonnal szimpatizálni kezd vele, s jó tanácsokkal látja el (a sorozat nézőinek ő Nigar néven lehet ismerős). A tizenhét éves lány előtt ezzel együtt megjelenik a jobb élet és a bosszú lehetősége, innentől kezdve elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy magába bolondítsa a szultánt. Ehhez mérten igyekszik a lehető legjobb teljesítményt nyújtani a tanórák során. Végül egy, a szultánnak rendezett táncosbemutató során megszegve a szabályokat, külön táncot lejt Szulejmánnak, aki rögvest felfigyel rá, és elé dobja a kendőt, mely az új élet lehetőségét rejti, vagyis belépőt az ágyába. 

Az igazán pörgős dolgok innen indulnak be. Hürrem gyorsan rabul ejti az ifjú szultán szívét, aki estéről estére őt kéreti, és olyan információkat oszt meg vele, amiket egy ágyassal nem szokás. Ezzel párhuzamosan pedig mellőzni kezdi gyermeke anyját, és a többi hölgyet, amit nem mindenki néz jó szemmel, mint ahogyan Hürrem pimaszkodását sem. 
A szultán első asszonya, Mahidevran mindent elkövet annak érdekében, hogy a ruténiai parasztlányt eltávolítsa az útból, mocskosabbnál mocskosabb eszközöket bevetve megindul a harc az asszonyok között, melyben a valide, és Ibrahim pasa az egykori hitves oldalán áll, míg a szultán, és néhány háremfelügyelő a vörös hajú szépséget pártfogolja. 
Egészen megdöbbentő, hogy mi nők mikre vagyunk képesek a féltékenység és a gyűlölet nevében. Komolyan, minden tiszteletem és csodálatom Hürremé, aki egymagában ilyen hősiesen helyt állt, és kockáztatott; bátor módon szembeszegült a szabályokkal, és megvédte magát. 
Ami a történetet illeti, az amennyire csak lehet, teljesen történelem hű, gondolok itt elsősorban az évszámokra, a hozzájuk kapcsolódó eseményekre, a jelenősebb fordulópontokra, valamint a történelmi személyekre. Ugyanakkor társul hozzá egy fiktív rész is, amiben bár vannak apróbb változtatások - pl.: mások a nevek -, a sorozatot nézők biztos ráismernek az adott karakterekre, szituációkra.  Engem egyébiránt ez nem zavart. A gyorsabb, esetenként lólépésszerű történetvezetés már inkább. Sokszor úgy éreztem, kevés ez a 208 oldal, és emiatt nincs idő a kibontakozásra, mintha az írónő a vizuális élményekre alapozott volna, melyek - hozzáteszem - valóban kitöltik a műben tátongó űrt. Természetesen a sorozat nélkül is érthető, élvezhető, csak kicsit hiányosabb.

Mindent egybevetve tehát: hihetetlenül élveztem a Hárem és szerelem összes oldalát, izgatottan várom a folytatást. Azt azonban fontosnak tartom még megjegyezni, hogy aki történelmi regényre vágyik, az csalódni fog, ez a könyv inkább a szórakoztató, regényesebb műfajba tartozik. Ellenben akik hozzám hasonlóan kedvelik a történelmet, mégsem szeretik a kissé száraz leírásokat, nagyon is kedvelni fogják. Nasira Güzelik hétköznapi nyelven szól olvasójához, s repíti el azt a színpompás Oszmán Birodalomba, hogy megmutassa egy bátor lány felemelkedését. 
Elsősorban a Szulejmán sorozat nézőinek ajánlom, akik a könyv által újra felidézhetik magukban a kezdeteket, másodsorban pedig a regényes történelem kedvelőinek, akik könnyedebb olvasmányra vágynak. 


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Hürrem
Kedvenc jelenet: Hürrem beszólásai, és a tánca
Negatívum: a nagyobb ugrások
Borító: 5/5

Marni Bates - Itt a vége, lúzer véle!

$
0
0


„Forest Grove olyan helység Oregon államban, ahol mindenki úgy fest, mint egy vámpír. (...) A Smith gimiben (...) mindenki tudja rólad, mit tettél tavaly nyáron, mivel valószínűleg ott volt veled - és ha ő nem, legalábbis ismert valakit, aki igen.”


– Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Újabb zsongítóan őrületes kalandok menőkkel és kockákkal az élet és szerelem útvesztőiben....


Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631199505
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve…
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés.
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat.
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból?
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…

Saját véleményem:
Egyszer minden jónak vége szakad, s nincs ez másként Marni Smith gimi sorozatánál sem. Ám mielőtt végleg elengednénk a csapat kezét, akad még néhány szál, amit el kell varrni. Egészen pontosan három párosról van szó, akik végre előléphetnek főszereplőkké, és megkaphatják a maguk happy endjét... vagy csak endjét.

"Egyszerűen nem létezik jó alkalom arra, hogy közöld a barátnőddel, belezúgtál az öccsébe."

Az első novellában Melanie és Dylan történetével ismerkedhetünk meg, akik már a Segítség, Youtube-sztár lettem!-ben is kerülgették egymást, és érezhetően megmozdult köztük valami. Csakhogy egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Míg Dylan készen áll megtenni a kellő lépéseket, és belebonyolódni egy kapcsolatba, addig Melanie-ban tengernyi kétely bujkál, s tulajdonképpen ezek a félelmek adják meg a sztori fő szálát.
Mel aggályai két komoly kérdés köré összpontosulnak. Egyfelől nyomasztja a fiú és közte lévő korkülönbség, mely felállásban ő az idősebb, másrészt pedig fogalma sincs, miként fogadná barátnője, Mackenzie az öccse iránt táplált gyöngéd érzéseit - ebből fakadóan a dilemmázgatás végig kitart.
A novella egyébiránt rettentő marnis, mitöbb a szereplők korából (Mel 15 éves, Dylan 14) fakadóan nagyon tini. Ám ezt a fiatalosságot kellően egyensúlyozzák a gondok, melyek nem pusztán a szerelmi őrlődés képében jelennek meg. Mindkettejük családjával súlyos problémák vannak. Mel édesapja alkoholista, amit a lány kétségbeesetten igyekszik eltitkolni barátai és a világ elől, míg a Wellesley tesók apja évekkel korábban lelépett, és csak akkor bukkant fel ismét, amikor lánya népszerű lett. Az tehát elmondható, hogy komoly kérdésekből nincs hiány.
Egyetlen problémám volt a novellával, mégpedig a rövidsége, és a gyors befejezése. Marni szépen felépített két problémás hátterű kamaszt, megfűszerezte őket egy kis fordított felállású tiltott szerelemmel, melyben hozzáteszem, rengeteg potenciál rejlett, de a cirka 100 oldal alatt nem nyílt lehetősége bővebben kifejteni, megmutatni azt a valódi vonzalmat, ami a Youtube-sztárban megmutatkozott köztük, a villámcsapásszerű befejezésről nem is beszélve. De a végétől eltekintve - és ha valaki képben van a sorozat korábbi köteteivel - szerintem ez egy igazán üde, vicces, édes történet két fiatal szerelmének kezdetéről.

"- Tanulmányozni akarsz? Rendben. Akár még jegyzetelhetsz is menet közben. De ne próbálj megmenteni, Belle! Nincs szükségem rá!"

A második novella akár egy Szépség és a Szörnyetegújragondolás is lehetne, amiben attól függően, hogy éppen a külsőt, vagy a belsőt nézzük, váltakoznak a szerepek.
Isobel személyében adott egy vérbeli lúzer, kocka elsős, aki a suli élcelődőinek legfőbb célpontja személyisége és kinézete miatt egyaránt, ugyanis Izzie testalkata elég gömbölyded. Vele szemben pedig ott van a tehetős családból származó, menő, harmadikos hokiisten, Spencer, aki ha csak egy cseppnyi erőfeszítést tenne, akár kapitány is lehetne...
Ebből kiindulva látható, mennyire kicsi is az esélye annak, hogy ők ketten az életben akár csak két szót is váltsanak, nemhogy egymásba gabalyodjanak... de köszönhetően Melanie-nak, aki pótkerékként magával rángatja Izzie-t egy páros randira, majd lelépve magára hagyja a sráccal, máris kész a terep, amire a koronát végül egy merőben meglepő alku teszi fel. Spencer arra kéri a duci lányt, játssza el, hogy a barátnője, hogy ily' módon rombolja le saját imidzsét, és ezáltal véletlenül se őt válasszák meg bálkirálynak.
Belle-ben eközben feléled a szunnyadó pszichológuspalánta, s egyből rájön, hogy a menő srácnak bizony súlyos terhek nyomják a lelkét, ezért bár pontosan tudja, mekkora őrültség is, beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy barátok lesznek. Innentől kezdve sülve-főve együtt lógnak iskolán kívül, beszélgetéseik során pedig olyan titkokat osztanak meg egymással, mint senki mással. Szép lassan megismerik a másik valódi énjét, s ennek köszönhetően gátlásaik is feloldódnak. Folyamatosan ugratják egymást, beszólogatnak a másiknak, egyfajta-macska-egér harcba bonyolódnak. S mint az borítékolható, a játékos élcelődések felszítják vágyaikat. Ugyanakkor adott a kérdés: lehet-e jövője a menők kockahasú királyának, és a lúzerek molett királynőjének?
Bevallom, én Belle és Spence történetet szerettem legjobban. Mit szerettem? Imádtam! Tudom, paradox, de a sok tündérmesei elem ellenére ezt éreztem a legvalóságosabbnak. Mert igen, lehet, hogy egy Isobelhez hasonló, nem vasalódeszka lány soha nem köt ki egy Spencer-féle fiú oldalán, ám ettől függetlenül rengeteg olyan dolog van bennük és történetükben, ami bárkivel megeshet.
Tetszett, hogy végre olyan lányról olvashattam, aki nem rendelkezett tökéletes külsővel, s ezáltal teljes mértékben átjött a kinézetével kapcsolatos összes komplexusa. Spencerben pedig azt szerettem, aki valójában a csili-vili réteg alatt volt. Nem mondom, hogy újdonság a nyomás miatt tökéletesnek látszó főhős gondolata, aki titkon mindent elkövet annak érdekében, hogy megtorpedózza saját dicsőségét, én mégis megvettem. Hogy is ne vettem volna, ha egyszer ennyire imádnivaló fiúról van szó?
Ám ami még ezeknél is jobban tetszett, és giga-mega piros pont Marninak, a realista ábrázolása egy új szerelemnek. Spence és Belle nem az örökkön-örökkére hajt, hanem a mostra. Nem kábítanak senkit azzal, hogy a kettejük közt fellángoló szerelem évtizedek múlva is lobogni fog, elfogadják a kiégés lehetőségét, de ameddig csak lehet, és úgy érzik, táplálják a tüzet.
Ó, és mielőtt elfelejtem: Kedves Marni! Követelek egy egész könyvet ennek a két dilinyósnak, mert nagyon is bennük van a folytatás!

" - Azt hittem, a szerelem mindent legyőz.
(...)
- Igen, de ez nem jelenti azt, hogy az időzítés mindig a legjobb."

Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden Smith gimi rajongó Tim és Corey történetére éhes azóta, hogy ez a két srác felbukkant a lapokon, és ez alól én magam sem képeztem kivételt. Már-már elvetemült fangirlként vártam, hogy végre többet olvashassak rögös szerelmükről.
A harmadik novella kezdetén egyre közeledik az a bizonyos bál, ami őrületben tartja az egész gimit. Azonban akad valaki, akinek nagyobb terhek is nyomják a vállát, mintsem egy egyszerű iskolai mulatság, ami miatt a fellépő RedySet is Forest Grove-ba utazik. Noha a tény, hogy Corey végre egy kicsit több időt tölthet szerelmével, Timmel, boldogsággal kéne eltöltse, mégis tele van kétségekkel.
Corey szeretné végre új szintre emelni kapcsolatukat, rettentően vágyik az intim együttlétre, csakhogy mindezt megnehezíti a nyomukban loholó testőrök, riporterek és rajongók hada.
Amióta Tim kiállt a nyilvánosság elé, és felvállalta másságát, egy perc nyugtuk sincs. Corey-t elvetemült tinilányok bombázzák a legkülönbözőbb fenyegetésekkel, akármit csinálnak, azonnal a címlapokon kötnek ki, ráadásul sulija igazgatója sem nézi jó szemmel az azonos neműek közti kapcsolatot. És akkor mindennek a tetejébe Tim közli vele, hogy a banda nagyrésze, frontemberük kapcsolata miatt átteszi székhelyét Forest Grove-ba. Ez nem csak óriási felhajtást jelent a város és Corey számára, hanem felelősséget is, ugyanis mi van akkor, ha néhány hét vagy hónap múlva szétmennek?
Őszinte leszek, minden reményemet beleöltem ebbe a kis történetbe, és sajnos nagyon nem azt kaptam, mint amit vártam. Szerettem volna a két fiú kapcsolatáról olvasni, arról, miként dolgozzák fel az őket ért atrocitásokat, a távolságot, vagy a népszerűséget. Ehelyett pedig mit kaptam? Közel 100 oldalnyi hisztit.
Persze, megértem én, hogy Corey számára baromi nehéz lehet feldolgozni a pasija népszerűségét, és az azzal járó médiacirkuszt, ezzel a résszel nincs is semmi bajom, ám az végtelenül idegesített, hogy mindenben a hibát és a rosszatt látta. Ahelyett, hogy értékelte volna az apróságokat, kiélvezte volna az adandó alkalmakat, állandóan a kapcsolatból való kibúvót kereste. És iszonyat kevés volt a közös jelenetük.
Ami viszont tetszett, az Corey szoros barátsága Mackenzie-vel, a közös kis lelkizéseik, valamint a komolyabb témákat feszegető szálak, úgy mint a tolerancia. Mert Marni, ha csak finoman is, de piszkosul frappáns módon terelgeti olvasóját, és egyben a fiatalságot az elfogadás és a felvállalás irányába. És hála az égnek Corey is összeszedi magát, sőt mi több, két igen merész lépést is tesz. De hogy számukra létezik-e happy end, azt nem árulom el.

"A barátsághoz bizalomra van szükség. Tiszteletre. Megbecsülésre. Egyáltalán, valamire."

Fentebb rendhagyó módon, egyenként veséztem ki a novellákat, de van még néhány gondolat, amit mindenképp szeretnék leírni.
Meglehet, az Itt a vége, lúzer véle! látszólag három különböző pár saját kis sztoriját dolgozza fel, de valamilyen szinten mégis egy egészet alkotnak. A kerettörténetet és a befejezést a bál jelenti, míg a kiindulási pont egy egyszerű dupla randi, ami végül baráti összejövetellé alakul.
Nem gondoltam, hogy Marni ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért, így az első után igencsak meglepve tapasztaltam, hogy lényegében folytattuk a megkezdett szituációt, csak más szemszögből. Tetszett, hogy a történetek bizonyos pontjain vissza-visszaköszöntek a korábbi párosok, és ha csak röviden is, de láthattam, miként haladnak tovább - ez már csak azért is jó volt, mert konkrétan mind a három megérdemelte volna, hogy önálló regény legyen belőle. Főleg Bellék!
Ám nem ez az egyetlen dolog, ami összefűzi őket, ugyanis minden fejezet elején található egy kis cikkrészlet, ami a bállal és/vagy az éppen aktuális eseményekkel foglalkozik. Kis túlzással ez akár egy negyedik novellának is betudható, Jane és Lisa Anne csatározása miatt.
Összességében én ezt a részt is szerettem, minden hibája ellenére - ami leginkább abból fakadt, hogy mindegyikben bőségesen rejlett még potenciál, és 100 oldal helyett akár 3-400 oldalon át is olvastam volna. Az egész könyv rettentő marnis. Vicces, fiatalos, könnyed hangvételű, gördülékeny, miközben bátran mer komolyabb témákat is boncolgatni.
Elsősorban a Smith gimi sorozat rajongóinak ajánlom (aki szeretne Marni munkásságával megismerkedni, az kezdje az elején, mert úgy lesz teljes az élmény), már csak azért is, mert a kedves írónő keretbe foglalva az egész sorozatát, az utolsó oldalakon leleplezi azt a személyt, aki feltette a Mackenzie-ről készült videót Youtube-ra, és útjára indította az egész kalamajkát.


Pontszám: 5/4 (Mel-Dylan: 4; Belle-Spencer: 5*; Corey-Tim: 3)
Kedvenc szereplő: Isobel, Spence, Scott, Mackenzie, Chelsea és Dylan
Kedvenc jelenet: az összes Spence-Izzie jelenet
Negatívum: Corey hisztije
Borító: 5/5




Pocahontas


Most biztos azt kérdezitek, hogy a fenébe kerül ide a Pocahontas mese. Nos, a válasz egészen egyszerű. Adva van nekünk egy Spencer nevű félisten, aki imád különféle beceneveket aggatni társaira, ami alól Melanie sem kivétel. Mel a külseje miatt pont úgy néz ki, mint Pocahontas, ezért tréfás kedvű szépfiúnk, el is nevezi Pocahontasnak. Aztán beúszik a képbe a törimániás kerítőnő, vagyis Mackenzie, aki egyből álompárként gondol Spencerre és Melre, rögtön szervez is egy filmezős délutánt, ami során a Pocahontast nézik meg, és vesézik ki. Végül, de nem utolsó sorban jövök én, a Disney meséken nevelkedett, Pocahontas rajongó, aki azt az elvet vallja, hogy ezt (és az összes régi) a Disney mesét látnotok kell!  (A 2. részt ne nézzétek meg, az egész gyerekkoromat összezúzta. :D )
És hogy miről szól?

"John Smith, aki a pénzéhes angol telepesekkel együtt érkezik az Újvilágba, egészen más, mint az útitársai. Az aranynál sokkal jobban érdekli az a furcsa, titokzatos világ, ahol élni fog. Egyik felfedezőútja során megpillantja Pocahontast, a szépséges indián hercegnőt, és az élete egy csapásra új értelmet nyer. A lány - törzse tilalma ellenére - bizalmába fogadja az idegent, és mókás barátaival, a mosómedvével és a kolibrivel feltárja előtte a vadon titkait. A messzi, egzotikus tájakon játszódó történet a legfontosabb érzelmekről szól: az őszinte szeretetről, szerelemről és barátságról, mindezt romantikával, vidámsággal és mesés kalandokkal ötvözve."

Végül pedig a dal, amelyre Melaniék milliószor kitérnek (nem véletlenül):






Nyereményjáték


A gimis évek tagadhatatlanul mély nyomot hagynak mindenki életében, nem is csoda hát, hogy annyi film és sorozat szól azokról a tini próbáló évekről. Mostani játékunkban ezek közül szeretnénk néhány híres darabot felidézni. A feladatotok nem más, mint hogy a főszereplő színészek és színésznők képei alapján kitaláljátok, mi azoknak a filmeknek avagy tv-sorozatoknak a címe, amelyben az ő középiskolai kalandjaiknak lehetünk tanúi.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)






Nézzetek be a többi állomásra is

Menő-riadó Kambodzsában:
07/02 Angelika blogja
07/05 Kelly & Lupi olvas
07/08 Dreamworld

Itt a vége, lúzer véle!
07/11 Angelika blogja
07/14 Kelly & Lupi olvas
07/17 Dreamworld

Jennifer Probst - Keresd a tökéletest

$
0
0


A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Probst legújabb regénye, a Keresd a tökéletest, mely a Keresd... című sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Kennedy és Nate humorral és szenvedéllyel fűszerezett történetét.

2015. július 14-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Jennifer Probst: Keresd a tökéletest

Kiadó: Libri
ISBN: 9789633104514
Oldalszám: 380 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:
A Társszerzők Párkereső Ügynökség egyre népszerűbb Verilyben. A siker titka, hogy két barátnője és üzlettársa mellett Kennedy Ashe is hihetetlenül eredményesen végzi a munkáját. Álomrandikat szervez, és még a legfélénkebb ügyfelek is kivirulnak a kezei között. Sosem retten vissza a nehézségektől - még akkor sem, amikor Nate Ellison Raymond Dunkle-lel kerül szembe. Nem elég, hogy a férfi atomtudós, de ráadásul mérhetetlenül ellenszenves is. A magabiztosnak látszó Kennedy ugyanakkor a saját magánéletét tekintve tele van bizonytalansággal. Amikor ráébred, milyen sok bennük a közös Nate-tel, azonnal pánikba esik.
Vajon képes lesz hallgatni a szívére? Vagy félreáll, és hagyja, hogy Nate valaki más mellett találja meg a boldogságot?

Saját véleményem:
A regénnyel való kapcsolatom igazán viccesen indult, ugyanis sikerült véletlenül ezzel kezdenem a sorozatot, és mivel rögtön az első oldalakon annyira beszippantott a történet, hogy nagyjából a feléig letenni sem tudtam, meg sem fordult a fejemben, hogy valami bibi van.
Tulajdonképpen, ha nem kezdek képek után kutakodni, fel sem figyelek a gubancra. Ez két dolgot is bizonyít: 1) önállóan is olvasható és érthető a regény,  2) annyira élvezetes, hogy olvasás közben elmosódik körülötted a valóság, és nem létezik más, csak te meg a kezedben tartott könyv.

A Keresd a tökéletest egy igazán csajos, bármelyik évszakban könnyed kikapcsolódást nyújtó olvasmány, remek karakterekkel, vicces szituációkkal fűszerezve, melyre a gördülékeny, modern stílus teszi fel a koronát. Akár azt is mondhatnám, a romantikus irodalom műfajának Sex on the Beach koktélja.
Ezúttal a Társszerzők újabb alapítótagja, a divatmániás, állandóan tökéletességre törekedő Kennedy Ashe lép a reflektorfénybe, párjául pedig egy vérbeli kocka, külsejére igénytelen űrrepülő-mérnök szegődik. Ebből látható, hogy igencsak furcsa párossal lesz dolgunk, akik nagyjából ég és földnek tűnnek első pillantásra. Ám, ahogy megismerjük őket, az igazi, mélyre eltemetett, vagy éppen ki nem bontakozott énjüket, rájövünk, talán mégsem annyira mások.

"Vérbeli kocka, böhöm nagy fekete szemüveggel és loboncos pulihajjal. A Walmartból öltözködik, és narancssárga a bőre valami tévéshopos barnítókrémtől."

Ned évek óta a munkájának él, a párkapcsolat, mint olyan, nem ismeretes számára. Egy nap azonban megelégeli az egyedüllétet, és úgy dönt, kezébe veszi az ügyet, szerez magának egy feleséget mielőtt kifutna a családalapítás idejéből.
Sorra veszi és tanulmányozza a legtrendibb női magazinokat, elsajátítja az ott leírtakat, és mikor úgy érzi, kellő tudással vértezte fel magát, betoppan egy rapid randira... nem is akárhogyan! Barnítókrémtől narancssárgán, fehér köpenyben, melyen egy nagy kávéfolt virít, loboncos hajjal, béna szemüvegben. Bevallom, itt már igencsak felfelé görbült a szám sarka, ahogy elképzeltem az elegáns bárba belépő, csapzott férfit, aki úgy gondolja, tökéletes randipartner lehet bárki számára ezzel a megjelenéssel. De a java még csak ezután következett!
Szegény Ned, annak tudatában, hogy a magazinokban leírtakhoz hasonlóan viselkedik, sorra bántja meg a hölgyeket, sőt a legvégsőt még meg is ríkatja. Ekkor lép be a képbe a nett Kennedy, aki már-már füstöt okádva átvezényli a történtek előtt értetlenül álló pasit egy másik bárba, ahol jól kioktatja, majd némi beszélgetés után meglátja benne a tökéletes Társszerzők alapanyagot. Élete főművét.

Miután Ned beleegyezik a projektbe, Ken hiénaként veti rá magát, rögtön megtervezi az átalakítás menetét. Masszás, fodrászat, testmozgás, lazítás, ruhatárcsere és társaik alkotják a programot. De nem is az az érdekes, mi történik, hanem az, ahogyan történik. Ezeket a részeket hangosan nevetve, kicsorduló könnyek közepette olvastam. Szegény Nate (időközben eszközölnek némi becenév váltást) annyira szerencsétlenül veszi az akadályokat, és annyi mulatságos dolog történik vele, hogy azt nem lehet fapofával kibírni. Imádtam az őrült thai masszást, az áramos-nyakörves szerepjátékot, és még sokáig sorolhatnám, de nem akarok lelőni mindent. Olvassátok el, már pusztán ezekért a pillanatokért is megéri!
Az átalakítás azonban még valamire jó, mégpedig arra, hogy kiderüljön, az elhanyagolt külső alatt egy kocka félisten rejtőzik, akinek a lábai előtt akár nők százai is heverhetnének. De míg a külsőt hamar rendbe lehet tenni, addig a modor igényel némi időt. Pláne akkor, ha az alany meg van győződve arról, hogy nincs vele semmi probléma...
Ned egyébiránt egy fenemód szerethető figura, rengeteg rétege van. Hihetetlenül okos - de hát hogy is ne lenne az, ha űrrepülő-mérnök (mennyire király foglalkozása van már!) -, önzetlen, kissé naiv, ámde csupaszív pasi. És igen, teljes mértékben kocka.
Fejben tucatnyi számítást végez, mérlegel, mindent megtervez, és a hobbija egy végtelenül unalmasnak tűnő sport (amit én szívesen kipróbálnék), a golf. Alapjáraton egészen egyszerűen szemléli a világot, és az embereket; édesen ártatlan. Legalábbis a hálószobán kívül, mert ott... hűha, hát én soha nem gondoltam, hogy egy Nate-féle srácban ennyi vadság és szenvedély bujkálhat, de véleményem szerint magasan veri Slade-et (Keresd az alkalmat), továbbá igencsak higanyszál emelő. De hát miből lesz a cserebogár, ugye...

Mindezek fényében nem is csoda, hogy szép lassan Kennedy-t is megbabonázza. A nőt, aki hosszú-hosszú éveken át igyekezett a tökéletességre és a trendiségre törekedni, ezáltal kompenzálva múltbeli sérelmeit. Merthogy bár ez alapjáraton egy romantikus történet, ahol a főszereplők egymásra találásán van a hangsúly, úgy Kennedy, mint Nate múltjában vannak lidércek. Nate nem véletlenül van egyedül, Ken pedig szintén nem ok nélkül figyel oda már-már mániákusan étkezésére és öltözködésére, érzelemmentes életmódjáról nem is beszélve.
Véleményem szerint rengeteg pluszt adott mindkettejük karakteréhez az, amivel küzdöttek, amellett, hogy mind a kettő igen aktuális, és a hétköznapi életben sokszor előforduló probléma a ma emberénél. Lehet, hogy a testsúly miatti iskolai molesztálás, vagy a gyermekét magára hagyó szülő jelentette sebek eltörpülnek a manapság divatos, nagyobb volumenű elemek mellett, mégis nagy sebet tudnak ejteni az ember lelkében, olyat, ami felnőttként is kihathat rá.
Az viszont egy egészen különleges és csodaszép folyamat, ahogyan ez a két, eltérő módon sérült karakter hat a másikra, és meggyógyítja azt. Tetszett, ahogyan Ken felébresztette a Nate-ben szunnyadó férfit, és kicsit felrázta, míg ő lerombolta a tökéletességre törekedés igényét, és megtanította a nő számára azt, hogy bátran lehet önmaga, mert minden önsanyargatás nélkül, egyszerűbb emberként is élhet boldogan. Sőt! Azt meg már mondanom sem kell, hogy a kémia, és a hozzá társuló tiltott szerelem, milyen hőfokra emeli a történetet. Bár bevallom, egy-két alkalommal dühített Kennedy makacssága.
Mindezek mellett pedig akad még egy plusz, ami már-már visszatérő elem: a társaság. Még mindig nagy öröm a lányok barátságáról olvasni, talán épp hétköznapi bolondságuk, összetartásuk miatt, ami végett tulajdonképpen könnyen tudunk azonosulni velük. Ezek a pillanatok felidézik azokat a perceket, amikor mi magunk is összeülünk a barátnőinkkel. Éppoly őrültek, szabadak, vagy helyzettől függően nagyon is komolyak, bajtársiasak.

Összességében tehát ajánlom minden 16 év feletti hölgynek, aki egy igazán élvezetes, szenvedélyes, humoros, kicsit lökött olvasmányra vágyik. Jó lecke arra, hogy merjünk önmagunk lenni, mert sokszor a hibáinkban és azok lehetőségében rejlik a tökéletességünk. Vagy a boldogságunk.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Nate, Ken, Wolfe
Kedvenc jelenet: masszás és a nyakörves szerepjáték
Negatívum: Nate bátyja
Borító: 5/5




Kapcsolati térkép


A Keresd sorozat minden kötete más-más párról szól ugyan, valamilyen módon mégis egy csapatba, közösségbe tartoznak. A könnyebb átláthatóság kedvéért készítettem egy kapcsolati térképet (ami a későbbi könyvekkel természetesen még bővülhet), mely segítségével megnézhetitek, ki kivel és milyen kapcsolatban áll (vagy fog a jövőben).

Könyvek sorrendje:
#1 Keresd az alkalmat (Kate & Slade története)
#2 Keresd a tökéletest (Kennedy & Nate története)
#3 Searching for Beautiful (Genevieve & Wolfe története)
#4 Searching for Always (Arilyn & Stone története)
#5 Searching for You (???)


Nagyobb méretért katt a képre




Nyereményjáték


A történetben Kennedy mindent elkövet annak érdekében, hogy formába rázza a kissé szétszórt, randizásra totálisan alkalmatlan Nate-et. Ez a folyamat viszont több lépésből áll. Mostani játékunk során megismerkedünk a legalapvetőbbekkel.

Nektek nincs más dolgotok, mint követni a turné hét állomását - amelyeken a “Rázd magad formába!” ütemterv egy-egy lépéséhez illő kérdésekkel találkozhattok -, valamint válaszolni mindegyik kérdésre, hogy esélyetek nyíljon megnyerni a Libri kiadó által felajánlott Keresd a tökéletest könyvek egyikét. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


6. lépés: Cseréld le a ruhatárad!
Jellemzően férfiak által viselt két- vagy háromrészes öltözet. A gombolástól függően beszélünk egy-, illetve kétsorosról. Különbséget teszünk a sportos és a klasszikus szabás között, továbbá attól függően, hogy milyen alkalomból viselik, megkülönböztetünk szabadidős, utcai, üzleti és városi, valamint reprezentációs fajtákat. Az aktuális évszaknak megfelelően van nyári és téli változat is. Mi ez?






Nézzetek be a többi állomásra is

07/14 Angelika blogja - Zenék a könyvben
07/15 CBooks
07/16 Szembetűnő - Bögre
07/17 Kristina blogja
07/18 Deszy könyvajánlója - Saját történet
07/19 Dreamworld- Kapcsolati térkép
07/20 Insane Life - Borítók

MondoCon - avagy az életre kelt fantáziavilág

$
0
0

Június 11-én került megrendezésre a nyári MondoCon, melyen életemben először vettem részt Fummie-val és Deszyvel karöltve, de biztos, hogy nem utoljára. 
A rendezvény fogalma egyébként nem volt ismeretlen számomra, már akkor nagy sikere volt, amikor - az őskorban - kilencedikes voltam, több osztálytársam is be volt zsongva tőle, engem azonban elkerült a nagy anime és manga láz. Idén azonban érkezett a Blogturné Klub és a blog számára is egy levél, melyben a szervezők lehetőséget kínáltak arra, hogy kilátogassunk a helyszínre, és részt vegyünk a programokon. Nagyjából így történt, hogy július 11-én útra keltem, és nekivágtam a kalandnak. Persze ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az elmúlt évek során igencsak kiszélesedett a Con világa, már nem csak a japán kultúra képviseltette magát, hanem a fantasy könyvek, sorozatok, és a steampunk részleg is. Utóbbiak pedig egyértelműen álmaim netovábbjai. 

Reggel korán felkeltem - előbb is, mint terveztem -, mert eltökéltem, hogy most az egyszer időben odaérek a megbeszélt időpontra. Akartok fogadni? Naná, hogy elkéstem, de a csajok voltak annyira jófejek, hogy megvártak (én meg ravasz módon megsúgtam nekik, hogy az Árkádban képregény-kiállítás van, Batmannel és Supermannel...). 
Miután egymásra találtunk, elindultunk a MondoConos buszhoz, de a megállóban már kisebb sokkhatás ért, amikor megpillantottam azt a nagy tömegnyi embert, rókafarkakkal, fülekkel, diáklány jelmezben, és még sorolhatnám. Tudjátok, van az az érzés, amikor a hétköznapi cuccaidban elvegyülsz az emberek között, kutya nem vesz észre, csak azokat, akik extrémebb öltözékekben pompáznak. Na, itt az átlagos ruháimban úgy éreztem magam, mint egy karácsonyfa, amire az utca összes lakójának az égősorát feltekerték. Elég kemény rádöbbenni, hogy itt most nem a póló-farmer-edzőcipő kombináció az általános, hanem az, ha farkad, karmod, szarvad van. 

Az igazi sokk azonban csak ezután következett. A Hungexpohoz érve valami brutális látvány fogadott minket. Hosszú - nem túlzok, legalább ezres nagyságrendekről van szó - sorokban kígyóztak a jelmezes (és anélküli) emberek, hogy bejuthassanak. Nekünk meg fogalmunk sem volt,  mit tegyünk. Álljuk ki a sort, és örüljünk, ha zárás előtt sikerül beslisszolni, vagy életünket kockáztatva vágjunk át a tömegen? Végül úgy döntöttünk, egy életünk, egy halálunk, megpróbálunk előbbre jutni, és legalább megkérdezni, mi is a teendőnk. 
Némi barangolás után megpillantottuk a sajtós kaput, amihez Deszy vagy Fummie, mint Mózes, utat nyitott az emberek tengerében, és egy-két csúnya (ámde jogos) pillantás közepette, fülünket-farkunkat behúzva, átvágtunk. Csakhogy ott is gigantikus sor tekergett... ám mielőtt elért volna bennünket a végső kétségbeesés, megjelent a megmentőnk, egy fehér pólós férfi képében. Nos, innentől gyorsan ment minden, két perc alatt bent is voltunk, aminek nagyon örültünk, bár nem mondom, hogy a belső tücsköm nem koncertezett gőzerővel.

A sokk harmadik felvonása ezután következett, amit mellesleg Deszy kiválóan összefoglalt, olyannyira, hogy szlogenje egyfajta, sokat ismételgetett jelmondattá vált aznapra: "Ó, Jézusom!"Mintha a ruhásszekrényen léptünk volna át, csak Narnia helyett egy olyan fantáziavilágba csöppentünk, ahol mindenféle könyv, film, sorozat, anime, manga karakterek bolyongtak. Kellett néhány perc, míg sikerült mindezt feldolgozni, de úgy istenigazán csak a nap közepe fele tudtam teljesen ellazulni. Addig nagyjából percenként szerettem volna visítozni, hogy nézd, ott van XY! Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Elsőként végigjártuk a csarnokot, ahol árusok voltak, és mindenféle ereklyéktől kezdve, ékszereken át a könyvekig, bármit be lehetett szerezni. Fummie természetesen le is horgonyzott a szokásos helyein, és amíg ő kicsevegte magát, mi, Deszyvel kimentünk levegőzni. Félóra elteltével kezdett gyanús lenni, hogy Fummie még mindig sehol, így a keresésére indultunk. Először hol másutt kereshettük volna, mint a törzshelyén, a Fumaxnál, de meglepő módon nem volt ott, így a másik kijáratnál próbálkoztunk.
Miután megtaláltuk egymást, és azon tanakodtunk, merre is menjünk tovább - gyakorlatilag egyszerre kellett volna mindenfele -, kiszúrtam a nagy minyon előtt álldogáló Effie-t. Nem is volt kérdés, hogy szeretnénk vele közös képet, akárcsak a minyonnal, és bár ekkor még bátortalanul, de odaslattyogtunk.
A fotózkodásokat letudva, megindultunk, hogy felkutassuk a Gyűrűk Ura Cosplayesek standját, és hogy egyáltalán nézelődjünk. Néhány lépés után azonban Fummie felkiáltott: "- Ott megy, Bilbó!" Igen, jól sejtitek, vele is kellett képeket csinálnunk. És ez az érzés, vágy, a nap folyamán még nagyon sokszor elhatalmasodott rajtunk. Például amikor megláttuk a gyönyörű, és igazán élethű Daeneryst, Pitont, a GYU cosplayeseket, Aranyhajat, Bellatrixet, stb.

A Gyűrűk Ura standhoz érve Fummie-ból kibújt a fangirl, és valami hasonló bennem is éledezett, mert bár a könyveket nem olvastam, és Fummie-hoz képest gyerekcipőben járok még Tolkien munkásságának ismeretét illetően, a filmeket, a karaktereket, a világot, és a hozzájuk tartozó dolgokat imádom. Ott pedig különféle térképek, sisakok, kardok élethű másolatai sorakoztak, míg a háttérben Thranduil, Bilbó, Faramir, Kili, Éowyn, valamint tünde lányok tevékenykedtek.
Nagyjából félórát bámészkodtunk, csodáltuk a kiállítást, és tanakodtunk azon, melyik bankot rabolhatnánk ki hirtelen, hogy a létező összes, ott árusított ereklyét hazavihessük. Közben pedig nyálcsorgatva figyeltem, amint Thranduil kardművészetet tart néhány embernek. Ó, említettem már, hogy minden bizonnyal rossz korba születtem? Élek-halok a középkorért, és a kardozásért.
Aztán, hogy ne csak álljunk, elhatároztuk, végigmegyünk az akadálypályán, amit egy regisztráció övezett. Kili kedvesen tudatta velünk, hogy nagyjából mi a dolgunk, majd elénk tolta a szerződést, amit a rásütő nap miatt nem láttunk (nagyon cseles módja a szerződés reprezentálásának :D ), de ő lelkesen összefoglalta a lényeget: számoljunk azzal, nem biztos, hogy túléljük, és hogy nem állják a temetés-, szállítás költségét, a létező legolcsóbb módon intéznek el bennünket. Egy ilyen csodálatos ajánlatnak ki tudna ellenállni? Hát, mi nem, szóval aláírtuk a szerződést.
Első utunk Bilbóhoz vezetett, aki 10 találós kérdést tett fel, jól megizzasztva minket. Kellett egy kis idő, de a végére azért csak sikerült elérnünk 9 pontot. Azonban a második állomást nem találtuk, és akkor már lassan kezdődtek azok a programok is, amiket kinéztünk magunknak, úgyhogy megbeszéltük a csajokkal, később folytatjuk.

Némi keresgélés és eltévedés után megtaláltuk a nekünk kellő színpadot, és beültünk a Hogyan készülnek Gondor és Mordor fegyverei c. előadásra, melyen Zöld Attila mesélt a fegyverkészítés otthon is kivitelezhető változatáról. Röviden a lényeg: fantázia+üllő+kalapácsok+40-50 ezer forint+tengernyi idő, és készen álltok, hogy megalkossátok a magatok páncélját, láncingét, vagy gyakorlatilag bármit, amit csak akartok.
Érdekes volt, bár kicsit sajnálom, hogy Gondor és Mordor fegyverei helyett az előadó barátnőjének láncingtípusú melltartójáról, és hasonlóakról volt szó a gyűrűk urásak helyett (hacsak a páncél alatt nem ilyet viselnek a tündelányok...)
.
Ezután még két előadáson maradtunk. Az egyik a Jedi vagy Sith? Hogyan készítsünk egyedi fénykardokat címet viselte, melyet Starosta József fegyvermester tartott, majd ezt követte Numenor Elveszett királysága Középföldén, Mészáros Árpád előadásában.
Utóbbi esetében meghökkentünk, mert a programban GYU-s ruhákról volt szó, de utólag leírhatatlanul örülök (és szerintem Deszyék is) a módosításnak, lévén, ez volt a napom fénypontja. Mészáros Árpádot gyakorlatilag hónapig tudtam volna még hallgatni, amint Numenor történelméről és földrajzáról mesél. Élvezetes, izgalmas és egyáltalán nem unalmas, száraz anyagként ismertette meg a közönségét Tolkien világával. A jutalma sem maradt el: a közönség imádta!

A három előadást követően ismét útra keltünk, volt még egy óránk a következőig. Úgy terveztük, megcsináljuk a gyu-s feladatokat, de a második állomás vagy felszívódott, vagy jól elbújt, úgyhogy mi csak lézengtünk, figyeltük az embereket, a jelmezeket, és szívtuk magunkba a látványt. Illetve ekkor kaptuk el Pitont, a Harry Potter kiállítást, és én messziről az avataros részleget. Deszyvel szerettük volna még felvenni a Teszlek Süveget is, de Fummie ekkor már úgy sipítozott, mint egy kiskacsa, hogy lekéssük Bea (On Sai) előadását, ezért elnapoltuk a dolgot. Egyébiránt még kerek 30 percünk volt arra, hogy odabandukoljunk a 60 méterre levő sátorig, és elhelyezkedjünk, ám gond egy szál se, a rendelkezésünkre álló idő alatt kellemesen elcsevegtünk Beával, akinek az előadása minden eddiginél forradalmibbra sikeredett.

Bea az az ember, aki a festék kikeverését is úgy tudja elmesélni, hogy te tátott szájjal, tányérnyira kerekedett szemmel, izgatottan várod a folytatást. Ebből kiindulva képzelhetitek mi van, ha a YA hősök és könyvek, fiatalokra gyakorolt hatásáról, és annak pszichológiájáról beszél. Meg sem próbálom elmagyarázni, inkább hallgassátok meg ide kattintva.

On Sai után a Gőzgépek, robotika és csipke – Főnix könyvműhely steampunk előadása következett, majd a Beszélgetés Christopher Lee-ről, ahol Mészáros Árpád, Bak Krisztián, és Fazekas Zsolt emlékezett meg a nemrégiben elhunyt színészlegendáról, mely során rengeteg érdekesség hangzott el, humoros körítéssel tálalva. Utolsóként - már ami minket illett - az egyórás Időutazás jött.

Ezzel párhuzamosan beszámolóm végére értem, de visszatekintve július 11-re, azt mondhatom, milliónyi élménnyel gazdagodtam, és azt tanácsolom nektek, ha tehetitek, legalább egy MondoConra menjetek el! Egészen különleges világ ez, ami amellett, hogy kiszakít a valóságból, sok új dolgot tanít, a számtalan, izgalmas programról nem is beszélve. A több csarnoknak, színpadnak köszönhetően tengernyi előadáson, bemutatón vehettek részt, megismerkedhettek a japán kultúrával, játszhattok, és tulajdonképpen megtehettek bármit, amit csak szeretnétek (bizonyos kereteken belül).
Számomra a látvány mellett, a tolerancia és elfogadás jelentette a legszebb élményt. Lehettél ötvenes, pocakos férfi miniszoknyában, vagy ducibb lány bugyiban és melltartóban, hupilila hajú, esetleg vattaruhás, vagy lényegében bármilyen, senki nem fintorgott, mutogatott rád ujjal.
A conon nincsenek előítéletek, csak te, a fantáziád, és milliónyi lehetőség, ami csak rád vár. Rajtad áll, mit kezdesz vele. 

Köszönöm, hogy részese lehettem!

Ui.: Legmélyebb tiszteletem és csodálatom mindenkinek, aki jelmezben jelent meg, bámulatosak voltak egytől-egyig!





Programok, melyeken részt vettünk:

- 12:30-13:00 Hogyan készülnek Gondor és Mordor fegyverei - előadó: Zöld Attila
- 13:00-13:30 Jedi vagy Sith? Hogyan készítsünk egyedi fénykardokat - előadó: Starosta József fegyvermester
- 13:30-14:00 Numenor Elveszett királysága Középföldén - előadó: Mészáros Árpád
- 15:00-15:45 A hősök mi vagyunk. Minden a Young Adult filmekről és regényekről - előadó: On Sai
- 15:45-16:30 Gőzgépek, robotika és csipke – Főnix könyvműhely steampunk előadása
- 16:30-17:00 Beszélgetés Christopher Lee-ről - előadók: Mészáros Árpád, Bak Krisztián, Fazekas Zsolt, moderátor: Fenyvesi Fruzsina
- 17:00-18:00 Időutazás - előadók: Brandon Hackett, Bak Krisztián, Fazekas Zsolt

Gyűrűk Ura Cosplay Club: itt megtaláljátok őket
MondoCon: weblap

Fummie beszámolója: http://fummiekonyvtara.blogspot.hu/2015/07/mondocon-2015-nyar.html
Deszy beszámolója: http://www.deszy-konyv.hu/2015/07/o-jezusom-mondoconon-jartam.html

Ha kíváncsiak vagytok a többi képre, itt megtaláljátok őket. :)


Bane krónikák 4. rész - Az éjféli örökös

$
0
0

Cassandra Clare & Sarah Rees Brennan - Az éjféli örökös

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633737521
Oldalszám: 56 oldal
Fordító: Kamper Gergely

Fülszöveg:
Magnus azt hitte, már sosem fog visszatérni Londonba, de elfogadja Tatiana Blackthorn csábító ajánlatát. A nő gyönyörű nevelt lányát is érintő tervei azonban jóval gonoszabbak, mint a boszorkánymester gondolná. A századforduló Londonjában Magnus régi barátokra lel, és találkozik egy egészen különleges fiatalemberrel… A tizenhat éves James Herondale-lel.

Saját véleményem:
Ezúttal a 20. század eleji London válik helyszínünké, ahol Magnus idestova 25 éve nem járt. Egészen pontosan azóta, hogy A hercegnőben történt események után elhagyta a várost. 
Visszatérése újra felidézi benne a múlt fájó emlékeit, így hát első útja egy olyan helyre vezet, ahol a tisztesség, mint olyan nem létezik. Mielőtt azonban elmerülhetne gondolataiban, és átadhatná magát a züllés örömeinek, egy leszakadó csillárra, és annak gyilkosára lesz figyelmes. A felfordulás okozója pedig nem más, mint egy jó kiállású, fekete, göndörödő hajú, markáns arcú Árnyvadász. Bár Magnus tudja, hogy nem lehet egykori barátja, Will Herondale, a hasonlóság mégis úgy vonzza, mint szentjánosbogarat a fény.
Az ifjú, ittas állapotban lévő Árnyvadász és Magnus találkozója végül sorsdöntő fordulatot eredményez, amikor a boszorkánymester megtudja, nem más áll előtte, mint Will fia, James Herondale, apja még önfejűbb, makacsabb, elkeseredettebb, őrültebb változata, aki eszement randalírozásba kezd a városban... és hát tudjuk, hogy Magnusnak a megtört szívű, sérült "emberek" a gyengéi...

"– Apám el volt átkozva – felelte a fiú a sötétből. – Én viszont? Én kárhozott vagyok."

Az éjféli örökösről minden ismerősöm ódákat zengett, részben emiatt, részben pedig a Pokoli szerkezetek szereplőinek viszontlátása miatt voltam nagyon kíváncsi rá. Ugyanakkor volt bennem egy kis félsz. Cassie a TID során megszámlálhatatlan alkalommal zúzta össze a szívemet, míg a befejező kötettel apró szemcsényire őrölte. Tartottam attól, miként fogok ép lélekkel kikeveredni abból, ha immár az új felállásban látom őket. Elárulom: sehogy. 
Will és Tessa viszontlátása újfent megdobogtatta a szívemet. Hiába telt el huszonöt év, szinte semmit nem változtak mentalitásban. Csak boldogok, kiegyensúlyozottak lettek, és ez sugárzott mindkettejükről. Ettől függetlenül azonban ugyanúgy megvolt köztük az élcelődés, a másik vicces kioktatása, ami nem kis nosztalgiával töltött el. Aztán megjelent Jem, és vele együtt a melankólia. 

"A szerelem az szerelem; nincs varázslat, ami meggyógyíthatna egy összetört szívet anélkül, hogy örökre elvenné tőle a szeretet képességét."

Triójuk teljesen normálisan viselkedett, mintha minden maradt volna a régi mederben, s nem történtek volna meg azok a dolgok, amik. De mi, olvasók pontosan tudjuk, hogy a parabataiok élete miként alakult, és ennek tekintetében olvasni, látni, érezni a köztük feszülő szoros, eltéphetetlen köteléket, hát az szívszorító volt. Minden egyes megszólalásukból sugárzott a szeretet, a tisztelet, megbecsülés, és milliónyi egyéb érzelem. Aztán ehhez még betársult Tessa, a mind a két fiú iránt érzett szerelmével, és legszívesebben én is a tóba vetettem volna magamat Jamie-vel együtt. De minthogy nem volt a közelemben tó, és a kacsák sem akartak királynőjüknek, ezért kénytelen voltam beérni a kicsorduló könnyeimmel. 
Szavakkal kifejezhetetlen hármójuk viszonya, mely a legnagyobb mélységeket és magasságokat is megjárta már. De amíg világ a világ, olyanok ők egymás számára (és nekem is), mint a levegő. Vagy az élethez nélkülözhetetlen szívdobbanás. 
Csakhogy ezúttal Tessa, Will és Jem nem több, mint egy kellemes, nosztalgikus megálló, a középpontban továbbra is Magnus áll, aki egy csábító ajánlat miatt utazik Londonba. 
Míg a történet első felében a boszorkánymester és az ifjú James ámokfutását követhetjük nyomon - ezáltal épp csak annyira megismerve az érezhetően súlyos gondokkal küzdő, e téren apját is túlszárnyaló fiút, hogy mostazonnalderögtön többet akarjunk belőle -, addig a másodikban bukkan fel az igazán jelentős szál: Tatiana, és az ő gonosz terve.

A cselekmény ezúttal sem olyan monumentális, 56 oldal kevés ahhoz, hogy egy körömlerágós akciójelenetet kapjunk, bevezetéssel, tárgyalással és befejezéssel, ahhoz ellenben tökéletes, hogy Cassie megalapozza új sorozatát, annak fő konfliktusát, és megismertesse velünk a főszereplőket. Az éjféli örökös novellája ilyen téren különbözik a többitől. Nem önálló sztori, vagy plusz, a már meglévőkhöz, hanem valaminek a kezdete, ami később folytatódik. Természetesen olvasható novellaként, csak érezhetően jön itt még bonyodalom. Nem is akármilyen!

Ami még jellemző a könyvre, az a Pokoli szerkezetek-féle különleges hangulat, a gyönyörű gondolatok, és természetesen a humor. Boszorkánymesterünk ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, sőt talán eddig, a négy novella közül itt éreztem azt legjobban, hogy ez az a Magnus, akit mi is ismerünk. Egy-egy beszólásától fetrengtem! 
A végére pedig egyetlen gondolatom maradt: Cassie, hagyd a fenébe a TDA-t, koncentrálj a TLH-ra! Willt, Jemet, és sok-sok Jamest akarok! Úgy látszik, Magnusnak és nekem ugyanazok a gyengéink...


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Magnus, Will, Jem, James
Kedvenc jelenet: az intézetes rész, úgy ahogy van
Negatívum: Tessa
Borító: 5/3

Helena Silence interjú

$
0
0

Mostani interjúalanyom nem más, mint Helena Silence, az Enigma és az Ezüsthíd írónője, akinek első regénye immár a második kiadásnál tart, és amellyel a napokban egy retro blogturné is kezdetét vette. Ennek apropójából kerestem meg őt egy interjúval, amire nagyon készségesen igent mondott.


forrás: Könyvmolyképző
Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?

Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.


Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?

Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.


Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?

Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.


Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?

A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.


A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?

Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.


Van olyan karakter, akit egy kicsit jobban kedvelsz, közelebb áll a szívedhez, mint a többiek, vagy egyformán szereted őket?

Victor áll a legközelebb a szívemhez. Olyan döntéseket kellett meghoznom vele kapcsolatban, amik néha nehezek voltak, de az ő útja valahogy mindig tisztábban látszott előttem.


Az Enigmával, netán az Ezüsthíddal kapcsolatban létezik olyan kulisszatitok, amit szívesen elárulnál nekünk?

Sokan szerintem tudják, hogy az Enigma olyan siker lett, amiről álmodni sem mertem, amikor elküldtem a kéziratot a kiadónak. Azt gondoltam, nem veszíthetek semmit, és bejött. Nagyrészt szerencsének éreztem, de most már tudom, hogy nem az volt. Az Ezüsthídnál már megvolt a nyomás az olvasók felől. Várták a folytatást, ugyanakkor sokan tartottak tőle, hogy nem lesz olyan jó, mint az Enigma. Ezért igyekeztem úgy megírni a könyvet, hogy a végén azt érezhessék az olvasók, megérte várni rá, mert még jobb lett, mint az első rész.
Sokan azt is biztos tudják, hogy Kemese Fannival sokszor írtunk együtt egy pesti könyvtárban, és beszéltük át a benyomásainkat. Úgy gondolok rá, hogy húztuk egymást a jó irányba, és végül sikerült együtt is megjelennünk. Ezek az alkalmak nagyon sokat segítettek mindkettőnknek.
Egyszer kivettem egy hét szabadságot, és minden napot a könyvtárban töltöttem, az Ezüsthíd végét írtam, és közben ordítós zenét hallgattam. Azt hiszem, ez is kulisszatitoknak számít. :)


Az írói álneved igencsak beszédes, és azok, akik egy-egy dedikálás, vagy könyvbemutató során találkoznak veled, maguk is megtapasztalhatják, mennyire találó a személyiségedhez. Ugyanakkor, ha kezükbe veszik az Ezüsthidat – vagy akár az Enigmát -, egészen sokkoló élményben lehet részük. Muszáj tehát megkérdeznem, hogy egy magadfajta csendes, visszafogott, aranyos lánynak honnan jön az a fajta brutalitás, kegyetlenség, aminek aláveted egyik-másik szereplődet?

Szerintem nem létezik olyan ember, aki ugyanazt az arcát mutatja a külvilágnak, amilyen valójában. Ezért is volt részben ijesztő a könyvek megjelenése. Leleplezésnek éreztem, hisz ezzel több ezer ember beleláthat a fejembe. Az írói álnévnek is ez lett az egyik oka. Nem akartam, hogy túl sokan tudják, azok az én gondolataim, az én képzeletem szülte alakok és események. Idővel persze ez is könnyebb lett, de még mindig furcsa számomra is belegondolni. Én ismerem a legjobban önmagam, számomra nem voltak olyan meglepőek a könyvekben olvasott fordulatok. Imádtam írni a véresebb részeket, van a kegyetlenségben és a halálban valami kettősség. A hűvös elegancia és a mocsok. Nehéz jól ábrázolni. Igyekeztem úgy alakítani a történeteket, hogy minden részem ott legyen benne, de bevallom, akkoriban többet olvastam és több filmet néztem a sorozatgyilkosokról és a halálról, mint a szerelemről. Mégis, az Enigma sorozat véleményem szerint inkább a pozitívabb érzelmekre fekteti a hangsúlyt. Ez az énem úgy tűnik, mindig felülkerekedik.


Végül, de nem utolsósorban: a jövőben számíthatunk tőled újabb történetekre? Ha igen, mondanál róluk pár szót?

Persze, most egy új könyvön dolgozom, ami remélhetőleg önálló kötet lesz, de még nem látom a végét, ezért nem tudom biztosan. A történetről egyelőre nem szeretnék semmit elárulni, mert még nem bízom magamban eléggé ahhoz, hogy biztosan tudjam, menni fog-e. Amint sikerül ráakadnom a megfelelő útra, mesélni fogok róla.


Köszönöm az interjút! :)

Enigma blogturné

$
0
0


Lena sokáig nem tudja, hogy érző. Egyetlen érintésével láthatja a múltat, a jelent és a jövőt. Szülei tragikus halála után sosem látott nagybátyjához kerül, ahol megismeri Alexet, a fiút, aki folyton felkavarja, feldühíti, máskor meg olyan kedves hozzá. Lenának a szerelemen túl súlyos fenyegetésekkel is szembe kell néznie…

A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Enigmát, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.


Helena Silence: Enigma

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454634
Oldalszám: 360 oldal

Fülszöveg:
Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.




Interjú az írónővel
- részlet -


Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?

Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.


Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?

Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.


Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?

Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.


Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?

A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.


A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?

Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.


Ha kíváncsiak vagytok, melyik karakter áll legközelebb Helenához; honnan ered az a meglepő brutalitás, ami vissza-visszaköszön a regényeiben; mik a jövőbeni tervei, vagy csak szeretnétek megtudni néhány kulisszatitkok az Enigmával kapcsolatban, akkor olvassátok el a teljes interjút, amit ide kattintvaérhettek el.




Nyereményjáték


Az Enigmában fontos szerepet kap Victor és Alex csodás farmja, ahol pompás lovak vannak, akiket Lena nagyon megszeret.
A mostani játék során leírást és képet találtok egy lóról, a feladat pedig megfejteni, hogy milyen fajtájú lóról van szó. A ló fajtáját kéretik beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába :)
A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.


Mai paci:
"A ........ tulajdonképpen nem egy külön fajtát, hanem egy színt jelöl. A Spanyolok hozták be Amerikába, és ma már a Quarter Horse-ban és a Saddlebred-ben is előfordul. A nevét egy spanyol donról, Juan De ........-ról, vagy egy aranyfakó színű spanyol szőlőfajtáról kapta. Bár nem szigorúan különálló fajta, tenyésztése mégis népszerű az USA-ban. 
Izabella királyné több mint 150 ........ lovat tartott annak idején a királyi birtokán."






Nézzetek be a többi állomásra is

07/23 Media Addict - Borítótervek
07/26 Dreamworld - Interjú az írónővel
07/29 Deszy könyvajánlója

ÖKÖL/JOG blogturné

$
0
0


Július 27-én egy nagyon fontos témát feldolgozó könyvvel indul retró turnéra a Blogturné Klub. Jace-t az apja rendszeresen bántalmazza, ezért testvére segítségével próbál új életet kezdeni. Hogy sikerül-e neki, és milyen nehézségekkel kell szembenéznie az úton, kiderül három állomásos turnénkon. A játékban résztvevők között pedig egy példányt ki is sorsolunk a könyvből!


Swati Avasthi: Ököl/Jog

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632457017
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Acsai Roland
Értékelés: 5 pont - véleményem 

Fülszöveg:
A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. Kiderül, hogy vannak dolgok, amiktől nem lehet csak úgy elsétálni. – Swathi Awasthi lebilincselő képet fest arról, hogy mi történik utána. Miután, azt mondod, elég, miután lelépsz hogyan kezdj el ismét élni? Az olvasó egész biztosan nem tudja abbahagyni ezt a letehetetlen könyvet.




Albuquerque leghíresebb fesztiválja


"Amikor világosodni kezd, Christian előremutat, én is arra nézek, és meglepődöm- Hőlégballonok pöttyözik a levegőt. Vörös, sárga, kék. Csíkos és egyszínű. Pányvák nélkül, súlytanul lebegnek a levegőben.
- A Hőlégballon Ünnep - magyarázza Christian. - Mirriammel jöttünk ki ide tavaly. Ennél jobb helyről nem is nézhetnénk, nem igaz?
Kióvakodunk a szirt szélére. Előveszem a fényképezőgépet, és megpróbálok fotózni. De amikor a keresőbe nézek, valami elveszik a képből. Próbálkozom egy darabig, aztán rájövök, hogy a bátyámnak már elege lehet belőlem. Csak ülünk, és lógatjuk a lábunkat a feneketlen mélység felett, és figyeljük az eget, amíg megtelik apró pöttyökkel."


Új-Mexikó fővárosában, Albuquerque-ben 1972 óta minden évben megrendezik a világ legnagyobb hőlégballon fesztiválját. A látványos Albuquerque International Balloon Fiesta alkalmával több száz hőlégballon ereszkedik fel a levegőbe.

A fesztivál a 70-es évek óta annyira népszerű lett, hogy 2000-ben már 1019 hőlégballon lebegett Albuquerque felett, de ennyi ballon felszállását a hatóságok már nem találták biztonságosnak, ezért később 750-re, 600-ra majd 500-ra limitálták a résztvevők számát. A fesztiválra rengeteg néző kíváncsi, legalább 800 ezer embert vonz a légi látványosság.

(forrás: érdekes világ)








Idézetek


"Mindannyian azt kívánjuk, bárcsak erősebbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, és egyikünknek sem sikerül úgy végigélni az életet, hogy ne bánna meg valamit."
"Lehet újra ép, ami megsérült?"

"– Ki az?
Tényleg kaputelefonon kell ezt megbeszélnünk? Emlékszel rám? A testvéredre, akit elhagytál? Na, megjöttem!" 

"Egy mulasztást el lehet intézni annyival, hogy „hoppá, sajnos kiment a fejemből"; de a hazugság módszeresen elhiteti a másik emberrel egy hamis dolog igaz voltát."

"– Azt hiszed, hogy még csak tizenhat éves vagyok, és fogalmam sincs róla, mi a szerelem, ugye?
Megrázza a fejét, és megint szomorúan mosolyog.
– Inkább arra gondolok, hogy az az egyetlen időszak, amikor képesek vagyunk igazán szeretni. Félelem nélkül. Az első nagy szakítás után már jobban vigyázunk., jobban rejtegetjük magunkat."

"Te jó ég, erre mondják azt, hogy meggondolatlanul ne ugorj bele semmibe. De mást is mondanak. Carpe diem. Még a közhelyek is ellentmondanak egymásnak. Öregem, ez a világ leghosszabb zuhanása, van időm arra, hogy mindezt végiggondoljam."
 "A falnak préselődöm, a vállam lyukat üt a gipszben. Veszekedés szakos hallgató vagyok.
(…)
– Mi lenne, ha ezúttal elmondanád az egészet. Azért szöktél el, mert az apád vert, ugye?
Veszekedésóra első lecke: kezdjük egy rávezető kérdéssel.
(…)
– Na, ezért nem akartam elmondani! Most már mindent erre fogsz visszavezetni, mintha csak ennyi lennék! – emeli fel Christian a hangját.
Veszekedésóra, második lecke: ne legyél az első, aki kiabálni kezd, mert akkor beismered a bűnösséged.
(…)
– Helyes, ismételgesd csak, miközben az öcsédet kihajítod az út szélére!
Veszekedésóra, harmadik lecke: a veszekedésnek saját ritmusa van. A szavak csak gyűlnek, gyűlnek, aztán egyszercsak kiömlenek – gyorsan és hangosan."
"Segítségkérően Mirriamre nézek. Leteszi a könyveket a pultra, és a kávéjába szürcsöl. Aztán megfordul, és lássuk-mekkora-seggfej-vagy módon csípőre teszi a kezét, és szegény-Christian-hülye-öccse-aki-tönkreteszi-az-életét tekintettel rám mered."

"Kezdhetem a hazudozást.
Miközben a szélvédőn át azt az épületet nézem, amiben a bátyát lakik, megpróbálok kitalálni valami hihetőnek tűnő hazugságot. De semmi nem jut az eszembe. Esetleg az „Itt voltam a szomszédban, gondoltam, beugrom… " Na, persze. Chicagótól Albuquerqueig tizenkilenc órányi az út. …
Mi lenne, ha azt mondanám: „Kaphatnék egy kanál cukrot, szomszéd?" Vicces. Vagy: „A tökéletes burrito örök keresésének egyik állomása vagy?""

"Kinek jutna eszébe meztelenre vetkőztetni egy sakkbábu miatt? A királynőnek köszönhetően, ami kidudorodik az alsómból, úgy nézek ki, mintha az isten különlegesen kegyes lett volna hozzám."

"– Arra gondoltam, hogy hasonlítasz rá – fintorog az orrával, és visszateszi A könyvtolvajt.
– Inkább Algernonra hasonlítok.
– A laboratóriumi egérre, akin kísérleteznek?
Mirriamra pillantok, aztán a szám elé teszem az ujjam, és a legjobb Elmer Fudd-hangomon suttogni kezdek:
– Majadj nagyon, nagy cse-csendben! Kiséjleteznek ja-jajtam."




Nyereményjáték


A családon belüli erőszakkal küzdeni nagyon fontos, és még fontosabb tudni, hová fordulhat az ember, ha ilyen helyzetbe kerül. 
Ezúttal nincs más dolgotok a játékban, mint családvédő szervezetek Facebook oldalaira ellátogatni, és ezt jelezni a Rafflecopter dobozban. 
Figyelem! A nyertes jelentkezését az értesítő e-mail kiküldésétől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak Magyarország területére postáz!




Nézzetek be a többi állomásra is

07/27 Media Addict
07/29 Dreamworld - Extra állomás
07/31 Deszy könyvajánlója

David Levithan & John Green - Will & will

$
0
0


Mi történik, ha két bestseller szerző összefog? Nos, eláruljuk: a Will & will történik, és persze garantálható a siker. John Green és David Levithan két Will bőrébe bújtak. Will Graysonnak lenni pedig nem is olyan egyszerű - rögtön két szemszögből is megtudjuk ezt.
A Will & will blogturnéban május 23-tól 12 napon keresztül mutatjuk be a két drusza kalandjait, és ha ügyesen lavíroztok a nyereményjáték musicaljei között, még nyerhettek is a könyvből!


David Levithan - John Green: Will & will - Egy név, két sors

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616223
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:
Will Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Az egyik fiú okos és különc, akinek egyik alapszabálya: mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. A másik dühös és depressziós, életének egyetlen fénypontja egy internetes barátság. Egy hideg éjszakán Chicago egyik legfurcsább pontján a két fiú útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve világaik összekeverednek, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik. A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két fiú azon kapja magát, hogy hirtelen minden a feje tetejére áll, szembesülnek elkövetett hibáikkal, és esélyt kapnak a változtatásra. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Mini Cooper, vérbeli focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amelyhez foghatót még nem látott a világ.

Saját véleményem:
A Will & willre azóta kíváncsi voltam, hogy John Green vízesést csinált a könnycsatornáimból a Csillagainkban a hibával. Aztán erre még rátett egy lapáttal David Levithan a Nap nap utánnal, amit szintén nagyon kedveltem, szóval gondolatban a Maxim kiadó nyakába vetettem magam, amikor megláttam, hogy kiadják a két Will Grayson történetét.
Úgy vágtam bele az egészbe, hogy semmit nem tudtam a regényről, mert hát vannak olyan esetek, amikor bizonyos nevek éppen elegendő löketnek bizonyulnak. Persze voltak elképzeléseim, de mint kiderült, ezeket egy laza mozdulattal a kukába is hajíthattam, merthogy ez a két őrült és zseni - "különös, milyen gyakran jár együtt ez a két vonás" - valami egészen forradalmit alkotott.
Ám mielőtt rátérnénk a történetre, fontosnak tartom megjegyezni, hogy sajnos nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatom a könyvvel. Kétszer kellett nekifutnom, egész egyszerűen nem kötött le, a stílus is fura volt, és hiányzott az a plusz, amiről tudtam, hogy mind a két szerzőben megvan. Szerencsére többen is mondták, hogy ne adjam fel, mert a két Will Grayson találkozásától jó lesz ez... és igazuk lett. Tehát ha netán ti is hasonló válságba jutnátok: Ne adjátok fel, mert egy csodától fosztanátok meg magatokat!

"Nehéz hinni a véletlenben, de bármi másban még nehezebb."

Adott két fiú, két Will, más-más élettel, barátokkal és problémákkal, akik sokáig nem is tudnak egymásról, majd egy szerencsés-szerencsétlen véletlen folytán útjaik keresztezik egymást.
Egyikük egy igazán különc fiú, aki azzal, hogy kiáll gyerekkori, meleg barátja mellett, elvágja magát a suli társadalmi rétegétől, így két haverján, Jane-en és Mini Cooperen kívül nem marad senkije. Állandóan morog, méltatlankodik, zsörtölődik, s gőzerővel azon van, hogy távol tartsa magától az olyan személyeket, akik iránt gyengédebb vagy mélyebb érzéseket táplálhatna. Emiatt sokszor sértő módon viselkedik a lánnyal, akinek nagyon is bejön, és akivel Mini minden trükköt bevetve igyekszik összehozni.
Hozzá hasonlóan a másik Will sem egyszerű, átlagos tini. Komoly depresszióval küzd, amire gyógyszereket szed, kerüli az embereket, egyedül Maura csüng rajta, s próbálkozik nála folyton-folyvást, annak dacára, hogy Will nem épp barátságosan hárítja a közeledését. A srác számára egyetlen menedék létezik, az esti chatelés pasijával, Isaackel, akivel a távolság miatt még nem találkoztak.

Az első ~ 100 oldalon tehát a két Will életébe és gondjába nyerünk betekintést, ami számomra sokszor unalmas volt eseménytelensége vagy éppen monotonitása miatt. Nem láttam, merre szeretnénk haladni.
Ami ellenben nagyon tetszett, az a két hang elkülönülése. Will és will sok dologban hasonlít, mégis különbözőek, akárcsak megálmodóik. A nyelvezet alapján akkor is könnyen rájöhetnénk, kinek a fejében vagyunk épp, ha nem lenne jelölve. De van, méghozzá roppant egyedi módon: David Levithan Willjének szövegéből disszidáltak a nagybetűk. 

"(…) ha az ember nem mondja ki az igazat, akkor az igazság néha nem válik valóra."

Fentebb említettem már a nagy találkozást, ami azon a ponton jön létre, amikor a két Will jelentős lépésre szánja el magát. Noha Will és will nem lesz szerves része a másik életének, még csak barátok sem lesznek, mégis kulcsfontosságú szerep jut találkájuknak. Onnantól kezdve fontos dolgokra döbbennek rá magukkal, környezetükkel és mentalitásukkal kapcsolatban, és a történet is ekkor indul be igazán. Persze nem kell nagy dolgokat várni, nem akciófilm ez, itt az emberi fejlődésen és -kapcsolatokon van a hangsúly, ami nagy erőssége a szerzőpárosnak. Önmagunk megtalálása, elfogadása, valamint a barátság és szerelem (azonos- és különböző neműek között) témája az, ami előtérbe kerül, és amiről bőségesen olvashatunk gyönyörű vagy éppen merengésre késztető gondolatokat.
John Green és David Levithan korábbi regényeikben már bizonyították, mennyire otthon vannak a mai fiatalság lelkiválságaiban, és azok ábrázolásában. Igazán élethűen képesek visszaadni a karaktereik korosztályát foglalkoztató kérdéseket és azok feldolgozását. Az ő nyelvükön szólnak hozzánk, s ezzel együtt elérik, hogy valóban eltöprengjünk mondandójukon. 

Maga a cselekmény elhanyagolható, a mondandója már kevésbé.
Van valaki, aki amellett, hogy legalább olyan fontos - ha nem fontosabb - karakter, mint a címszereplők,  össze is köti  a két Will sztoriját. Mini az az ember, aki hiányában ez csak egy két külön vágányon sikló vonat lenne, így azonban, hogy mind a két Will életében jelen van, egésszé varázsolja azt. Továbbá neki, illetve musicaljének köszönhető az az aprócska cselekmény is, ami van.
Imádom a musicalek világát, szóval kicsi szívem valósággal táncot járt minden egyes pillanatban, amikor ezzel kapcsolatban volt valami. Az pedig külön öröm volt, hogy ennyire intenzív jelenlétet kapott, és hogy a kezdetektől egészen a végkifejletig követhettük a Mini musical sorsát. A szereplőválogatás, a próba, a forgatókönyv átírása, az előadás összerakása, a dalszöveg részletek (zseniálisak!), majd végül maga a produkció, mind-mind olyan elemek voltak, amik megtörték az egyébként elég melankolikus és komor hangulatot.
Mindezek mellett a szerzők rengeteg easter egget rejtettek el olvasóik számára korábbi történeteikből. Többek között akad itt Isaac, hintás és pados beszélgetés, fesztivál, kibiztosított gránát, stb., stb. Nem akarom mindet lelőni.

Összességében tehát én - a kezdeti zökkenők ellenére - nagyon szerettem Will és will szókimondó sztoriját, a nagybetűs Willel pedig könnyen tudtam azonosulni - meggyőződésem, hogy attól függően, mi magunk milyenek vagyunk, mit rejtegetünk, vagy mi rejlik bennünk, kicsit jobban húzunk egyik vagy másik sráchoz, attól függetlenül, milyen az "apukájuk" stílusa.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik bírják az írók stílusát, vagy kedvelik a kicsit depressziósabb, életigazságokkal, elgondolkodtató kérdésekkel teli történeteket, ahol az emberi fejlődés, az önmagunk elfogadása, és a szeretet áll a középpontban.
És bár nem ejtettem róla szót, mert teljesen hétköznapinak éreztem (amennyire meg tudom külső szemlélőként ítélni), de az azonos neműek közti vonzalom is óriási hangsúlyt kapott, ám olyannyira természetesen kezelték ezt, ahogy szerintem mindenkinek kéne, mert nem betegségről van szó. Szóval az LMBT (GLBT) szál keresőinek is jó kis csemege.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Will & will, Jane
Kedvenc jelenet: musical
Negatívum: az eleje
Borító: 5/2
Tetszett?Rendeld meg!




Fanartok










Nyereményjáték


A Will & willben az egyik legegyedibb szereplő, Mini Cooper musicalt rendez. És hát legyünk őszinték! Meg is tudjuk érteni, hogy ennyire szereti a zenés színházat.
Mostani játékunkban azt szeretnénk tesztelni, ti mennyire vagytok otthon a musicalek világában: Minden állomáson találtok egy képet valamelyik musicalből, és nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyikből, majd a darab címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesek jelentkezését az értesítő e-mailtől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

05/23 Kelly és Lupi olvas - Fanmade videó
05/24 CBooks
05/25 Angelika blogja - Idézetek
05/26 MFKata Gondolatai - Fanmade előzetes
05/27 Dreamworld - Fanartok
05/28 Tekla könyvei
05/29 Könyvszeretet
05/30 Media Addict - Borítók
05/31 Zakkant olvas
06/01 Bibliotheca Fummie
06/02 Always Love a...
06/03 Deszy könyvajánlója
Viewing all 1178 articles
Browse latest View live