Dreamworld

Ki ne akarná megismerni a mesehősök gyermekeit? Itt az alkalom, hogy a Móra Könyvkiadó jóvoltából belepillantsunk a híres utódok középiskolai életébe az Ever After High sorozatban.

Vajon az összes tini korú csemete elfogadja a neki szánt sorsot, vagy esetleg fellázad a már megírt története ellen? Megtudhatjuk A Mesehősök Végzetkönyve segítségével, amely az első regény a sorozatban.

Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével és fejtsétek meg az állomások feladványait! A sorozat első két megjelent részét mutatjuk be az olvasóknak összesen tíz állomáson keresztül.

Shannon Hale: Ever After High - A Mesehősök Végzetkönyve

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631197532
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Az Ever After High varázslatos gimi! Itt készülnek fel a híres mesehősök tinigyermekei arra, hogy beteljesítsék előre elrendelt végzetüket, és átvegyék szüleik helyét a mesékben. Belőlük lesz majd a következő Hófehérke, Daliás Herceg vagy éppen Gonosz Királynő – akár tetszik, akár nem. Az örökség napján ugyanis ünnepélyesen el kell fogadniuk a Mesehősök Végzetkönyvében megírt sorsukat, és mindenki tudja, hogy aki ezzel szembeszegül, annak örökre eltűnik a meséje.
A Gonosz Királynő lánya, Raven Queen is hamarosan anyja nyomdokaiba lép, de éppen a kellő rosszindulat hiányzik belőle. Mi lenne, ha átírná élete meséjét?
Az előkelő Apple White a vidék legszebb lánya. Gondosan eltervezte, hogyan él majd boldogan, amíg meg nem hal, de ehhez el kell fogadnia Raventől a mérgezett almát, ahogyan a mese szól.
Ám ha Raven nem írja alá a Mesehősök Végzetkönyvét, mindkettejük számára…

Saját véleményem:

Raven Queen élete nem egyszerű. Már születésekor elrendeltetett a sorsa, ugyanis Holnemvoltországban az a szokás, hogy amint a mesehősök gyermekei betöltik megfelelő életévüket, ünnepélyes keretek között alá kell írniuk a Mesehősök Végzetkönyvét, s ezzel együtt elfogadniuk szüleik sorsát. Csakhogy Raven egyáltalán nem szeretne anyja, a Tükörbörtönben sínylődő, velejéig romlott Gonosz Királynő nyomdokaiba lépni. Ő inkább olyan, mint jóságos édesapja, mégis minden osztálytársa úgy kezeli, mintha máris mérgezett almákkal járkálna. De nem pusztán az emberek rettegnek tőle, hanem az állatok is.

Raven ennek ellenére mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, ő nem olyan, mint az anyja. Ráadásul képtelen elfogadni a neki szánt sorsot. Igyekszik minden követ megmozgatni, hogy megváltoztathassa végzetét. Ezt azonban nem csak a tanárai, de Apple White, Hófehérke lánya sem nézi jó szemmel. Apple már mindent előre eltervezett, elfogadta a rögös utat, ami rá vár az élete végéig tartó boldogság előtt, és ebből nem hajlandó engedni. Bármire képes, hogy meggyőzze Ravent, írja alá a könyvet, akár még súlyos szabályokat is áthág... Hisz, ha az egyik szereplő nem fogadja el a sorsát, a mese és annak további szereplői is megszűnnek...

"Minden mesébe kell egy gonosz! Egy ellenfél, aki miatt a hős nem kaphatja meg túl gyorsan azt, amire vágyik. Ellenfél nélkül nem is lenne mese!"

Mint a legtöbb gyerek a korosztályomból, úgy én is Disney meséken nőttem fel: Hamupipőke, Hófehérke, A kishableány, Csipkerózsika - hogy csak a hercegnőseket említsem. Ráadásul a Grimm mesék sem hiányozhattak az esti meseolvasós repertoáromból. És bár már közel sem vagyok kislány, a lelkem mélyén még mindig gyerek vagyok. A szívemnek örökké kedvesek lesznek azok a karakterek, akik hosszú-hosszú éveken át szórakoztattak, és akikből sosem volt elég. Így hát amikor megláttam az EAH fülszövegét, teljesen bezsongtam. Most komolyan: ki ne akarna Hófehérke, Ariel, a Gonosz Királynő vagy a többiek gyerekeiről olvasni? A szerző személye pedig már csak extra hab volt azon a bizonyos képzeletbeli tortán (Shannon Hale írta az Austenlandet is, ami nálam nagy kedvenc lett).

Az Ever After High egy bűbájos történet! Ciki, nem ciki, vállalom, EAH fan lettem, túl a két x-en. Nem is kicsit! Olyan szinten elvarázsolt ez az egész, hogy órákat töltöttem el az EAH weblapján, teszteket töltve, videókat nézegetve, sőt még regisztráltam is. Ó, és nekem kell egy Maddie és Raven baba! *kikapcsolja a fangirl énjét*

Ami a mesét illeti, hát az Csipkejó! Nem is tudnék konkrétan egy dolgot kiemelni belőle, mert minden tetszett az első szótól az utolsóig, beleértve a szóközöket és az írásjeleket is.
A helyszín varázslatos. Visszaköszönnek a mesékből jól ismert elnevezések, gyönyörű parkokban, csodaszép kastélytermekben, titkos szobákban vagy félelmetes erdőkben bolyonghatunk, miközben felbukkannak az olyan, mai korban divatos kiegészítők, amik manapság már a fiatalabb tinik körében is divatosak és nélkülözhetetlenek, gondolok itt elsősorban a facebookra, mobilra vagy a tabletre. De nehogy azt higgyétek, hogy csak így szimplán jelennek meg, ó nem! Mesésítve: Talebook, tükörfon, stb.
Mindemellett a suli és az órák is a szerző szédületes képzelőerejéről tesznek tanúbizonyság, hisz Shannon Hale olyan tanórákat talált ki, mint a grimmnasztika, általános gonoszkodás, kémitológia, mérgezettgyümölcs-tan, rémuralom-tan, megmentőre várás, vagy a mesebédlő.
És ha már itt tartunk, egyúttal meg is ragadnám az alkalmat, hogy őszinte elismerésemet fejezzem ki a fordító irányába, amiért ilyen fantasztikusan sikerült átültetnie ezt a cseppet sem egyszerű szöveget a mi nyelvünkre. Ugyanis annyi beszélő név és elnevezés van benne, amik fontosak a hangulat megteremtéséhez, hogy nem lehetett kis munka ezt ennyire korrekten összehozni. Bár van egy olyan érzésem, hogy a gyerekek nem fognak minden, az eredeti mesékre utaló kis plusz poént észrevenni, de ettől függetlenül a mi szívünket melengetni fogja.

A történet látszólag Ravenről és Apple-ről szól, a döntéseik mégis kihatással vannak osztályukra, sőt, ha jobban belegondolunk egész világukra.
Raven egyébként egy aranyos, kedves, szerethető lány, akit végzete és gonosz édesanyja miatt beskatulyáznak. A legtöbb diák fél tőle, kerüli őt, s hiába tartozik az uralkodói réteghez, az kiveti magából. Mindössze két barátnője van, akik látják igazi valóját, egyikük Pinokkió lánya, Cedar, másikuk a Bolond Kalaposé, Maddie.
Maddie hatalmas figura, nekem óriási kedvencem lett! Származását tekintve, gondolom nem lepődtök meg, ha az mondom: őrült egy csaj. Elképesztő dolgokat művel, furán beszél, tonnányi dolgot húz ki a kalapjából, a falon ülve teázik, és még sokáig sorolhatnám. Ráadásul az írónő remekül játszott a karakterével, hisz ő volt az egyetlen, aki képzeletbeli szócsatákat tudott vívni a mesélővel - mert naná, hogy még olyanunk is van -, s ezáltal még interaktívabbá vált a mese, hisz szegény mesélő bizony néha-néha elkotyogta magát...

A többi karakter elemzésébe azonban nem mennék bele, mert akkor egy soha véget nem érő bejegyzésbe torkollnánk. Röviden annyi, hogy mindannyian megfelelnek mesebeli szüleiknek. Irtó jókat nevettem egy-egy megmozdulásukon. De őszintén szólva szavakkal kifejezhetetlen az az élmény, amit ez az egész nyújt.
Ám akad még valaki, aki mindenképpen fontos: Apple. Elvileg ő lenne a jókislány, a megmentésre szoruló, szegény, meghurcolt hercegnő... Ellenben szerény véleményem szerint ő egy buta, sekélyes, önző lány, aki csak a saját érdekeit nézi. Neki legyen jó, aztán más le van ejtve. És bár utáltam őt, a Ravennel való kapcsolatát imádtam.
Raven és Apple groteszk módon együtt igyekszik kideríteni, hogy meg lehet-e változtatni végzetüket, s ebben a kalandban noha végig összetartanak, támogatják egymást, mégis két ellenpólust képviselnek. Egyikük ragaszkodik a hagyományokhoz, másikuk viszont nem hajlandó beletörődni a kijelölt sorsába. Raven az, aki mer nyitni az új felé. Tulajdonképpen ő képviseli a döntési szabadság jogát. És ezzel egy olyan üzenetet közvetít, hogy merjünk önmagunk lenni, és harcoljunk az álmainkért. Ne engedjük, hogy olyasmit kényszerítsenek ránk, amik nem mi vagyunk, vagy nem tudunk azonosulni vele.
Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha szeretnétek egy hihetetlenül bájos, vicces, varázslatos, izgalmas, fordulatos könyvet, melyben a modern és a régi mesevilág elemei keverednek, vagy egyszerűen egy kis kikapcsolódásra vágytok, akkor az EAH a Ti könyvetek. Nullától kilencvenkilenc éves korig, a család apraja-nagyja élvezni fogja! Ez a könyv kívül-belül csodálatos!

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Maddie, Raven, Dexter, Nevermore

Kedvenc jelenet: a harkályos

Negatívum:-

Borító: 5/5

Tetszett?Rendeld meg!

Kedvcsináló jelenet a könyvből

"Ekkor egy harkály reppent ki az erdőből, meglátta Cedart, és vidám, éles hangot hallatott.
- Ááá! - A lány futásnak eredt. A túl barátságos harkály utána. - Ááá! Harkály! Segítség! Harkály! Fából készült lány! Nem illik össze!
- Megmentelek! - kiáltotta Hunter.
- És kezdődik! - dörzsölte a tenyerét Cupid. - Jön az ingtépés!
Hunter valóban letépte az ingét, és hősies pózba vágta magát. Láthatatlan hangszerek dicső fanfárt zengtek. A fiú felkapta a fejszéjét, és üldözni kezdte a harkályt, ami Cedart üldözte.
- Ááá! Fejsze! - sikítozott Cedar még hangosabban futás közben. - Harkály! És fejsze! Ááá!
Egyre gyorsabban futott. A harkály vidáman libben utána, Hunter pedig fejszéjét lóbálva loholt a nyomukban.
Maddie ugrált és tapsikolt örömében."

Ever After High babák

balról: Briar, Apple, Raven és Maddie

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!

A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/10 Kelly Lupi olvas - Youtube sorozat
03/12 Deszy könyvajánlója - Az írónőről
03/14 Insane Life
03/16 Függővég
03/18 Dreamworld - Rövid jelenet & babák

A Scolar Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub 5 bloggere egy különleges retro turnéra invitálja olvasóit, melynek témája Rachel Hartman debütáló regénye a Seraphina. 2015. március 9-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét, valamint olvashattok érdekességeket a Seraphina-val kapcsolatban, illetve nem maradhat el a nyereményjáték sem!
Tartsatok velünk!

Rachel Hartman: Seraphina

Kiadó: Scolar
ISBN: 9789632444482
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:

Képes egyetlen lány egyesíteni két világot?
A négy évtizednyi béke alig-alig enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója, melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább fokozódik.
A tizenhat éves Seraphina Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát. Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés leleplezésének, Seraphina azért küzd, hogy megóvja gyermekkora óta hordozott titkát – amely olyan szörnyű, hogy felfedése az életébe kerülhetne.Rachel Hartman remekül megírt debütáló regényében fantasztikusan gazdag, eredeti és hiteles világot alkot, melyet a sárkányok és az ember mellett például kvigutlok, Szentek, lovagok és Cenzorok népesítenek be. A történet nem csupán rendkívüli érzékenységgel vázolja fel Seraphina belső vívódását és fejlődését, de szinte szociológiai pontossággal jeleníti meg a kikényszerített együttélés folyamatát és buktatóit. A történet végére érve az olvasók még sokáig fognak emlékezni a tekervényes útra, amelyet Seraphina önmaga elfogadása érdekében végigjár.

Saját véleményem:

Seraphinának fiatal kora ellenére sikerül megszereznie álmai munkáját, amikor megkapja a segédi posztot az udvari zeneszerző mellett - hisz ezáltal legalább szenvedélye közelében lehet.

A tizenhat éves lány rendkívül tehetséges zenész, ám édesapja kérésének megfelelően, nyíltan nem engedhet teret művészi énjének. Így ahelyett, hogy a kórus tagjaként csillogtatná meg tudását, a zsémbes zeneszerző által rá kijelölt feladatokat kénytelen elvégezni, illetve az ő feladatai közé tartozik még a hercegnő okítása is.

Csakhogy minden mozdulatára oda kell figyelnie, nehogy kitudódjanak súlyos titkai, melyek egész addigi életét meghatározták, és melyek napvilágra kerülése végzetes körülményekkel járna rá és családjára nézve...
Rejtőzködésére fokozottan oda kell figyelnie, amikor a negyedik évtizednyi békekötés évfordulója előtt, sárkányokra jellemző módon meggyilkolják a királyt, és az egyébként is illékony béke, méginkább megtörni látszik az emberek és sárkányok népe között. Főként, hogy a nyomozást nem más, mint az éles szemű Lucian Kiggs, vezeti. És, hogy Seraphinának mennyire sikerül meghúzódnia a háttérben? De talán ennél is fontosabb kérdés: Seraphinának sikerül elfogadnia önmagát?

A történet elején rögtön az események sűrűjébe csöppenünk. A királyi udvar gyászolja brutálisan meggyilkolt királyát, miközben minden jel arra utal, hogy sárkányok tették ezt a szörnyűséget. Ráadásul mindez az emberek és sárkányok közti békekötés negyvenedik évfordulóját megelőző napokban történik, így a helyzet mégjobban kiéleződik. A goreddi királyságban ennek következtében meglehetősen forrongó hangulat alakul ki, s a két faj látszólagos békéje szétfoszlani látszik, mindenki az alkalmat keresi, mikor köthet bele a másikba. Főhősnőnk pedig a búcsúztatási ceremónia után sikeresen belefut egy saarantras - porphyriai nyelven sárkányt jelent emberi alakban - bántalmazásába, s ha ekkor még csak látszólag is, de megalapozza szerepét a konfliktusban.

Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy egy ütemes nyitással van dolgunk, holott mégsem. Nagyon lassan indul be a sztori. Hosszú-hosszú oldalakon át nem igazán történik semmi.
Körülbelül a könyv negyedénél járhattam, amikor elkezdtem pánikolni, hogy nem látom, merre szeretnénk haladni. Volt néhány morzsánk, de annyi.
Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy untam volna, mert nem, és ez az írónő által kreált világnak volt köszönhető, amit úgy imádtam, ahogy volt.
Rendkívül jól és alaposan kidolgozott világgal van dolgunk, aminek minden pici eleme, előre, gondosan meg lett tervezve - értve ezalatt a valósés fantasy részt.
A Seraphinában sárkányok, emberek és egyéb félszerzetek élnek együtt, immár közel negyven éve békében. Ám ez a szövetség, inkább amolyan kényszermegoldás mind a két fél részéről. A sárkányok ugyanúgy megvetik az embereket, mint azok őket. Csak és kizárólag egyvalamiben értenek egyet, a kettejük keverékéből létrejött ivadékok gyűlöletében. Na, és vajon mi is lehetne a mi drága hősnőnk? Naná, hogy Ityasaar, vagyis félsárkány.

Seraphina élete jelentős részét úgy élte le, hogy a háttérbe kellet húzódnia, amit egészen addig nem is értett, míg rá nem jött mi is ő valójában. Mindössze annyit látott, hogy apja rideg, távolságtartó vele. Ám miután megtudta, hogy ityasar, és testén megjelentek ennek jelei, nem esett kétségbe, hanem megtanulta kezelni és elfogadni helyzetét. S ebben nagy segítségére volt tanítója, a saar Orma - aki egyébként egy fantasztikus figura, rengeteg lehetőséggel.
Ami Seraphinát illeti, ő egy talpraesett, bátor, okos lány, aki ha kell, kezébe veszi a dolgokat, nem rettenve meg semmitől. Hamar belopja magát az olvasó szívébe... De! Seraphinának van egy extra érdekessége, mégpedig az elméjében lévő kert, amit ájulásai során lát.
Nos, bevallom, ezzel sokáig nem tudtam mit kezdeni. Nem illett a történetbe és a világba. És egészen egyszerűen baromi szürreális volt Gyümölcsdenevérekről, és mindenféle lényekről olvasni, akiket menetrendszerűen kellett a lánynak gondoznia, terelgetnie saját mentális világában. Ezeknél a részeknél - főként az elején - a szemöldököm valahol a hajam vonalát verdeste. A végére azért tisztult a kép, de kellett hozzá idő...

Utóbbi jellemző az egész történetre. Sok idő kell, mire minden összeáll a fejünkbe, hisz kapásból rengeteg idegen kifejezést kapunk - amikért én személy szerint rajongok -, és a társadalom összetétele sem egyszerű: alakváltó sárkányok, csengővel vagy anélkül - attól függően, tanítók, tudósok-e -, kolduló gyíkok, szentek, stb, stb.
Nem is csoda, ha hősnőnk nehezen találja helyét. Egyszerre tartozik mind a kettőbe és egyikbe sem. Egyetlen menedéke a zene - amiből bőven kapunk szép és élvezetes részeket -, de még azt is tiltják tőle. És bár a gyilkosság utáni nyomozás révén kapunk izgalmas cselekményszálat (Lucian Kiggsszel ♥), leheletnyi romantikával fűszerezve, mégis azt mondanám, hogy a regény inkább karakterközpontú. Seraphina önmegtalálása mindent felülír. Megjegyzem minden karakter zseniális! Az én személyes kedvenceim mégis Orma, Seraphina és Lucian lettek.
Szóval, ha szeretnétek egy remek sárkány-alakváltó történetet, gondosan felépített, hangulatos világgal, gyönyörű leírásokkal, és izgalmas nyomozással, aktívan jelenlévő művészettel, cselszövésekkel, akkor ez a Ti könyvetek!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Seraphina, Orma, Lucian

Kedvenc jelenet: amikor és ahogy Seraphina megtudta, hogy mi ő

Negatívum: Seraphina kertje

Borító: 5/4

Szentek

Szent Capiti: a tudósok női védőszentje, a fejét tálon hordozza

Szent Clare: a jó ítélőképességűek női védőszentje

Szent Gobnait: a szorgalmasak és az állhatatosak női védőszentje. A jelképe a méh.

Szent Ida: a muzsikusok és az előadók védőszentje

Szent Masha és Szent Daan: a szerelmesek; az emberek gyakran mérgükben kiáltanak hozzájuk, talán mert ez biztonságos - nehéz elképzelni, hogy a romantikus szerelem példaképei bárkire is valóban lesújtsanak

Szent Ogdo: a drakomachia megalapítója; a lovagok és egész Goredd védőszentje

Szent Vitt: a hit bajnoka; le kíván sújtani az emberekre, kiváltképp a hitetlenekre

Szent Willibald: a piacterek és a hírek védőszentje

Nyereményjáték

A Seraphina világában rengeteg idegen szóval, kifejezéssel találkozhatsz. Hogy könnyebben megtanuljátok, hogy mi mit jelent, egy játékra invitálunk titeket. Minden blogon találtok egy leírást, melynek az idegen megfelelője a megfejtés. Természetesen a blogokon a bejegyzésekben segítséget is találtok!
Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

porphyriai szó, a jelentsége "sárkány emberi alakban"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

03/09 MFKata gondolatai - Borítók
03/11 Függővég - Miért pont sárkány?
03/13 Kelly Lupi olvas -
03/15 Deszy könyvajánlója - Interjú az írónővel
03/19 Dreamworld- Szentek

A Gabo kiadó jóvoltából március 11-én megjelent Garth Nix varázslatos könyve, ami a Sabriel címet viseli.

Sabriel történetét négy plusz egy extra állomásos turné keretein belül megismerhetitek, mi több, ha játszotok velünk, akár tiétek lehet a kiadó által felajánlott három példány egyike is.

Garth Nix: Sabriel

Kiadó GABO SFF
ISBN: 9789636899936
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Juhász Viktor, Békési József

Fülszöveg:
Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.

Blogturné Exta:

Gyakran ismételt kérdések és válaszok a regénnyel és az íróval kapcsolatban

Garth Nix tényleg a valódi neved?

Igen. Szerintem azért teszik fel ezt a kérdést ennyien, mert tökéletes álnévnek hangzik egy fantasy író számára. Azonban ez az igazi nevem!

Tervezel újabb könyvet Sabrielről?

Nem látom nagy valószínűséget egy másik olyan regénynek, amiben Sabriel lenne főszereplő. Noha, visszatértem a Régi királysághoz és Ancelstierre, Clairel könyvében, de az egy másik történet, ami a „Nicholas Sayre és a lények a dobozban” után játszódik, nem sokkal Abhorsen után.

Hogyan ejted ki a Sabriel, Lirael és az Ancelstierre szavakat?

Mindig azt mondom, úgy ejted ki a neveket, ahogyan szeretnéd. Néha én is máshogy ejtem ki őket. Itt egy lista:

Sabriel: SAB-ree-ELLE vagy SAY-bree-ELLE
Lirael: LI-ray-ELLE (az angol lift szó ‘Li’ szótagjával)
Ancelstierre: AN-sell-stee-AIR
Clariel: KLA-ree-ELLE

Várható, hogy a Sabrielt, vagy a trilógia többi részét megfilmesítik?

Talán. Ez nem olyan dolog, amit az író irányít. Mindig érdeklődtek a könyveim után, de az érdeklődök dátumot még nem szögeztek le a film készítésére, ami nem lenne se könnyű, se olcsó. Sabriel többször is közel került ezekhez a tervekhez az elmúlt öt évben, de különböző okokból, mindig meghiúsultak az utolsó pillanatban. Tipikus dolog a filmes szakmában.

Shade gyermeke és a Királyság kulcsa sorozat szintén fel lett vetve film vagy tévésorozat adaptációnak. Szóval sosem tudhatni. Megírtam a filmes forgatókönyvet a Sabrielhez és nyitott vagyok a különböző közeledésekre.

Mi Harlekvin eredeti neve?

Nézd meg az utolsó fejezetet az Abhorsenben (ne az epilógust), amikor a Hetek megpróbálják lekötni Orannist. Harlekvin az igazi nevét használja.

A térkép az első oldalon egy térséget mutat be, több is van ebben a világban?

Igen. Mind a két Ancelstierre világban sokkal több van (néhány másik ország feljön a Lirael és Abhorsenben) és a Régi Királyság világában is. A Régi Királyság alapvetően hatást gyakorol két másik világra is, a déli határ a Fal és az északi határ (hosszú út vezet a Clayr Gleccserig) a Gorge folyónál ér véget.

Mit gondolsz a könyvedre épült rajongói írásokról?

Nincs problémám a rajongói írásokkal, amik a könyvemre és karaktereimre épülnek, de ha meg akarod jelentetni (máshol mint egy közösségi nem fizetős lapon), vagy eladni, akkor engedélyre van szükséged. De ha ez szimplán szórakozás és szeretsz írni, akkor nyugodtan. Csak kérlek ne küldd el nekem, mert nem fogom elolvasni.

A fordításért köszönet Toffynak!

forrás: http://www.garthnix.com/faqs/

Nyereményjáték

A könyv csupa mágiával és misztikummal teli történetet nyújt az olvasóinak. Halál és mágián kívül találkozhatunk Moggettel, aki az egyik főszereplő és egy beszélő macska.
A mostani játékban nektek a feladatotok megtalálni a mitikus lényeket, akiket elrejtettünk a különböző állomásokon.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/21 Insane Life - A magyar borítóról

03/23 Dreamworld - Extra állomás

03/25 Deszy könyvajánlója

03/27 Dreamworld - Térkép

03/29 CBooks

Nyelv: magyar szinkronos
Hossz: 119 perc

Tartalom:

Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát.

Saját véleményem:

Közel egy évvel ezelőtt, amikor A beavatott premier előtti vetítésére igyekeztem, azon elmélkedtem, miként fogom én azt úgy végignézni, hogy tudom, mi a trilógia vége, hisz anno, a külföldi megjelenés első napjaiban megnéztem, mi a sorozat legvége, s így egyszerűen képtelen voltam belekezdeni a második kötetbe. És ez az elmúlt év során egyáltalán nem változott. Rettentően olvastam volna, de közben mégsem.

A lázadó előtti 1-2 hónapban azon töprengtem, belekezdjek-e a film előtt vagy se? Végül úgy döntöttem, nem teszem. Mégpedig azért nem, mert szerény véleményem szerint, a létező legrosszabb, amit egy adaptáció előtt tehetünk, ha (újra)olvassuk a szeretett regényt, mert annak nagy valószínűséggel koppanás lesz a vége. Most pedig örülök, hogy így döntöttem. Tehát mielőtt komolyabban belemélyednék, tudnotok kell, hogy a véleményem csak és kizárólag a filmre koncentrálódik. Nem fogom a könyvvel összehasonlítani, mert nem tudom.

Ma, miközben a mozi felé tartottam, a buszon folyamatosan ugyanoda tértek vissza a gondolataim: arra gondoltam, hogy az írónő, jól döntött a trilógia végével kapcsolatban. Még akkor is... Tökös volt, hogy bevállalta. De azért azt elárulom, a moziban, egy bizonyos jelenetnél, amikor valamiféle ízelítőt kaphattam abból, ténylegesen mit is fog ez jelenteni, szívem szerint sírva fakadtam volna... És nem csak akkor. Konkrétan 3x jött rám a sírhatnék. Lehet, hogy érzékenyebb vagyok, mint az átlag, ugyanakkor A lázadó érzelmileg sokkalta jobban megérinti a közönségét, mint az első rész. Olyan belsőséges hangulata van, amilyen A beavatottnak nem volt. Egyszerre vegyül benne a parányi remény, a kilátástalanság, a légkörben vibráló feszültség, a félelem, a szerelem, a kétségbeesés, szomorúság, düh, bánat, és a gyász. Ez egy nagyon erős pontja a filmnek.

Ám mindez nyilván nem jöhetett volna létre zseniális színészek nélkül, akik kivétel nélkül, a legutolsó mellékszereplőig remekeltek. Bravúros játékot produkáltak, mintha nem pusztán szerepet játszottak volna, hanem maguk lettek volna az adott figurák. Az arcmimikájuk, a gesztusaik, a mozdulataik, minden, minden azt az érzést sugallta, hogy ők nem Shai vagy Theo (vagy a többiek), hanem Tris és Négyes.

De közülük is kiemelném Shai-t. Valami egészen elképesztő tehetség van ebben a lányban. A kisujjából kirázza az egészet. Egyik pillanatban a badassnél is badassebb, a következőben törékeny, biztonságra vágyó lány, míg a harmadikban utálatos hárpia. Olyan gyorsan képes váltani, hogy az már ésszel felfoghatatlan. Biztos vagyok benne, szép karrier vár még a mi Trisünkre.

Ami viszont a film további részét illeti, voltak kifogásolnivalóim... Az egyik sarkalatos pont, a rettegett és sok helyen említett vizuális effektek. Tény, hogy a látványvilág bámulatos, a helyszínek káprázatosak (3D-ben pláne!), és ha a készítők megelégszenek a romos Chicago és az egyes színterek nyújtotta lehetőségekkel, akkor nagyot üthettek volna, csakhogy sokat akart a szarka...

Fogalmam sincs, a regényben miként jelenik meg az az ötlépcsős szimulációs teszt, ami a doboz kinyitásához kell, ám az biztos, hogy a vásznon túl sok volt.

Hiába beszélünk szimulációról, ahol megengedett, hogy picit elrugaszkodjunk a valóságtól és szürreálisabb elemeket vizualizáljunk, baromi fullasztó és elrugaszkodott az, ahogyan ezt tálalták. És mindezt ÖTSZÖR! Mert oké, játsszuk el kétszer-háromszor, na, de ne ennyiszer! Érdekes módon az első részben tök jól működött a madársereg, vagy a kutya; nem kellett a szórakozáshoz lángoló, repülő, forgó épület, ami ide-oda szálldos, vagy az a sok töredező beton, szétrobbanó szilánkok.

Nem mondom, hogy közben a fejemet akartam a karfába ütögetni, mert nem. Aláírom, a székbe tapasztott, elkápráztatott és izgultam, mint állat, de... ott megcsappant a varázs.

A másik dolog pedig a cselekmény. Vagyis annak a hiánya, ami tulajdonképpen mégsem keltett bennem negatív érzéseket (leszámítva 1-2 momentumot).
Amit most fogok mondani, az eléggé paradox lesz, aláírom, de ennél jobban nem tudom megfogalmazni.

A film mind a 119 perce lebilincselő, lenyűgöző és érdekfeszítő volt. Soha, egyetlen pillanatra sem tudtam másfele pillantani, olyan szinten pörögtek az események. Akció, akció hátán. Ha éppen nem menekültek hőseink, akkor betörni készültek, vagy összetűzésbe keveredtek más csoportbeliekkel, és így tovább. Én pedig hiába nem mertem levegőt venni, szűkült össze a gyomrom az izgalomtól és a félelemtől, imádtam ezt a tempót! Látványos volt és jó ritmust adott. De kijőve a teremből szöget ütött a fejemben, hogy hé, tulajdonképpen miről is szólt ez az egész?Menekültünk, oké. Vissza akartuk kapni a társainkat, oké. Na, de mi a fittyfene volt itt a lényeg? A beavatottban a beavatás, a beilleszkedés és a titkon készülő háború képezte a főcselekményt, míg itt mindenből jutott kicsi, de semmiből sem sok. (Már Jeanine céljait leszámítva, de hát mégsem ő a főszereplőnk!) Úgy átnyargaltunk a Barátságosak, a Csoport nélküliek és az Igazságosak bázisain, mint valami F1-es versenyautó. Egyik pillanatban még Trisék ott tevékenykedtek xy helyen, a másikban már szedték a sátorfájukat. Egy szó, mint száz, hiányoltam ezeknek a csoportoknak a kicsit bővebb bemutatását, hisz potenciál bőségesen volt bennük, és látszatra klasszul felépítették őket. Kár, hogy nem éltek a lehetőségeikkel.
Na, de kanyar vissza azon gondolataimhoz, hogy miről is szólt A lázadó. Pontosabban kiről. Trisről. Az ő fejlődéséről, az önmaga és a hibái, bűnei elfogadásáról, beismeréséről. Shai pedig 100%-osan visszaadta ezt a lelkivívódást. Csak magamat tudom ismételni: le a kalappal ezelőtt a lány előtt. Én elhittem neki mindent, és sokszor azt éreztem, mint ő, hisz Shai, az alakításával egészen a szívemig nyúlt. (A megtépázott szívemig!)

Összességében úgy vélem, A lázadó inkább amolyan összekötő A beavatott és A hűséges között, amiben kiderül egy olyan dolog, ami mindent más megvilágításba helyez.

Ha el tudunk tekinteni a kapkodástól és a rengeteg CGI-től, akkor egy igazán remek filmet kapunk, tele adrenalinnal, titkokkal, baromi meglepő fordulatokkal (ha nem olvastátok a könyvet, úgy fogtok tátogni, mint egy hal - legalábbis én csak úgy kamilláztam, nem is egyszer), zseniális színészekkel, jó zenével, és humorral. És sok-sok Négyessel! Bár a jövőben egy kicsit több (úgy 2 órányi) meztelen Négyes hátat kérek!

Izgatottan, ugyanakkor félve várom a folytatást, hisz a tét minden eddiginél nagyobb. Kíváncsi leszek az új szereplőkre, és fájón búcsúzom azoktól, akik már nem térnek vissza. Főleg Tőle! Amikor megölték SPOILER! Ericet SPOILER VÉGE, nem akartam elhinni! Óriási kedvencem volt.

Ha a teremben kérdezi valaki, kérdés nélkül azt mondom, öt csillagos alkotás. Onnan kijőve és átgondolva viszont már csak Négyest adok rá.

A végére pedig egy utolsó gondolat: ha tudjátok, 3D-ben nézzétek meg, mert az egyik legjobban sikerült 3D-s film. Már csak a helyszínek miatt is megéri. Na, meg Négyes majdnem kézzelfogható valódiságáért!

A Gabo kiadó jóvoltából március 11-én megjelent Garth Nix varázslatos könyve, ami a Sabriel címet viseli.

Garth Nix: Sabriel

Kiadó: GABO
ISBN: 344 oldal
Oldalszám: 9789636899936
Fordító: Békési József, Juhász Viktor

Fülszöveg:

Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.

Saját véleményem:

Sabriel élete születése pillanatától kezdve különleges, akárcsak ő maga. Nekromantaként egészen egyedi képességekkel rendelkezik, amiket azonban nem kamatoztathat az ancelstierre-i bentlakásos iskolában élve.

Egy éjjel viszont minden megváltozik. Túlvilági lény ront iskolájára, hogy átadjon a lánynak egy kivételes csomagot, mely Sabriel apjának chartaglifákkal teli kardját, valamint csengőit tartalmazza. Ám az üzenet, melyet az ajándékok jelentenek, közel sem olyan nagyszerű...

Az, hogy Sabriel megkapta Abhorsen felszerelését, annak a jele, hogy a férfi nagy bajban van, vagy meghalt, ezért a lány sorsdöntő lépésre szánja el magát: apja után ered, hogy megkeresse őt. Ehhez azonban be kell lépnie a Régi Királyságba, mely ezernyi veszélyt és titkot rejt magában. S ahogy Sabriel átlépi a két birodalmat elválasztó kaput, egyből belecsöppen az események sűrűjébe. Túlvilági, rémisztő teremtmények erednek a nyomába, és törnek az életére, míg el nem jut Abhorsen házába, ahol megismerkedik Mogettel, a beszélő macskával. Ám az igazi kaland még csak ezután következik...

Ha a Sabriellel kapcsolatban ki kéne emelnem valamit, akkor az egyértelműen a világ és a hangulat lenne, ugyanis mind a kettő rettentően erős. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, kezdetben nem tányérnyira kerekedett szemmel bámultam a könyvre.

Az első néhány fejezetben halványlila gőzöm nem volt arról, mit olvasok. Egyszerre rengeteg információ zúdult a nyakamba, amivel alapvetően semmi gondom nem lett volna, csakhogy magyarázat nem igen tartozott hozzájuk. Garth Nix úgy kezelt, mintha mindig is ott éltem volna az általa kitalált világban.

Hogy érezzétek, mire gondolok, körülbelül ennyi jutott el hozzám (ha zavarosnak tűnik, nem baj, ez a célom): halott kisbaba; idegen mágus, aki magával viszi a csecsemőt - de hopp, mégsem csak mágus, hanem nekromanta - NEKROMANTA?! -; Abhorsen bedobja a babát a vízbe, ahol a kislányt elragadja egy túlvilági démon, de a férfi megmenti, majd visszaviszi oda, ahonnan hozta és kiderül, hogy ő az apja - MI?. Ugrunk pár évet, Sabriel felnő, feltámaszt egy nyuszit, mögötte autók járnak, és jön egy egyenruhás lány - várjunk? nem középkori világban voltunk az imént? -, akivel visszamennek a középkori kolostorra hajazó bentlakásos suliba; éjjel rájuk tör egy lény, akivel Sabriel küzd, de végül csak egy csomagot kap tőle. Sabriel útnak indul egy busszal(!), hogy megmentse apját. Stb, stb.

Szóval igen, kicsit összezavarodtam. Ezzel párhuzamosan pedig jött a pánik, hogy mi lesz úgy velem, ha semmit sem értek? Aztán, amikor Sabriel megérkezett a Régi Királysághoz, megvilágosodtam. Szép lassan elkezdtek összeállni a mozaikdarabkák.

A történetben két, egymástól elkülönülő birodalom van. Az egyik Ancelstierre, amit leginkább az általunk ismert világhoz tudnék hasonlítani a maga modernebb dolgaival, a másik pedig a Régi Királyság.
A Régi Királyság kapuján átlépve egy mágikus birodalomba csöppenünk, ami kimeríti a fantasy minden fogalmát. Az itt élő emberek számára a varázslat szinte mindennapos. Ruhájuk, fegyverzetük, épületeik, mentalitásuk és úgy minden sokkal közelebb áll a középkori világképhez, mint az ancelstierre-i. Ráadásul itt az időjárás is teljesen más. Mintha Ancelstierre-t és a Régi Királyságot egy üvegfal választaná el egymástól.

A Régi Királyság egészen egyszerűen bámulatos! Jól kidolgozott, színes, izgalmas és egyedi. Garth Nix pedig olyan fantáziával rendelkezik, mely igazi kincs. Részletgazdag és élethű leírásainak köszönhetően Sabriellel együtt mi is átléphetünk a Falon, s magunk mögött hagyhatjuk a valóságot, hogy egy lehengerlő, lelkiszemünk előtt megelevenedő helyszínre csöppenjünk. Komolyan mondom, ennek a birodalomnak lelke van! Mondatról mondatra egyre hátborzongatóbban ölel körbe minket, s válik valóssá. És az a sok minden, ami ezt elősegíti... te jó ég, szinte felsorolhatatlan!

Imádtam a havas, kietlen tájat, a titkos ajtókat, a lélegzetelállító vízesést és Abhorsen házát, a chartaglifákat, és az ezek által díszített dolgokat, a különféle lényeket, mítoszokat, fegyvereket, és végül, de nem utolsósorban a csengőket! Utóbbiak ötlete, funkciója egyszerűen fenomenális! Látszólag hét kis csengettyű, a hatalmuk mégis óriási... feltéve, ha tudjuk mikor melyiket és hogyan használjuk.

A regényt egyébként erősen átitatja a mágia, de nem hagyományos értelemben. Tekintve, hogy hősnőnk nekromanta, rengeteg mentális, túlvilági utazáson vehetünk részt.

"A vándor választja az ösvényt, vagy az ösvény a vándort?"

A cselekmény fő részét Sabriel apjának felkutatása képzi. Mindazonáltal a férfiig vezető út elég rögös, tele iszonyattal, kalanddal, veszéllyel, titkokkal, tanulással, izgalommal... és Mogettel, a beszélő macskával, aki óriási figura!

Nem vagyok valami nagy cicás, de ő jóval több is annál. Számos alkalommal megmosolyogtatott, emberi és állati tulajdonságainak váltakozása. Míg az egyik pillanatban fellengzősen viselkedett, a másikban nyávogva menekült, nehogy víz érje a bundáját.

De nem ő az egyetlen, aki/ami rácáfolt az ízlésemre. Őszinte leszek, amikor olvasás közben kiderült, hogy nekromanciáról van szó, megijedtem. Nem szeretem az ilyen témájú könyveket, távol áll tőlem, és az elején fenntartásokkal kezeltem az egészet, mindazonáltal Sabriel rácáfolt minden félelmemre. A sötét hangulat kifejezetten jó alapot adott a sztorihoz, építette és még intenzívebbé varázsolta azt. Élőholtak ide vagy oda.

Összességében tehát úgy gondolom, jó kis bevezetője volt ez a sorozatnak, ha eltekintünk Sabriel péklapátos pillanataitól, valamint az egy-két ellentmondásos, logikátlan résztől.

Aki szereti a dark fantasy-t, a jól felépített világot, a kalandokat, az egyedi kellékeket felvonultató történeteket, vagy pont a nekromantákat, az semmiképp ne hagyja ki. Arra viszont felhívom a figyelmeteket, a Sabriel nem egy fantasy elemekkel operáló ifjúsági regény, hanem színtiszta fantasy!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Mogett

Kedvenc jelenet: Sabriel első napja Abhorsen házában

Negatívum: az információkavar az elején

Borító: 5/4

Térkép

Nagyobb méret eléréséért, kattintsatok a képre

Nyereményjáték

A könyv csupa mágiával és misztikummal teli történetet nyújt az olvasóinak. Halál és mágián kívül találkozhatunk Moggettel, aki az egyik főszereplő és egy beszélő macska.

A mostani játékban nektek a feladatotok megtalálni a mitikus lényeket, akiket elrejtettünk a különböző állomásokon.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/21 Insane Life
03/23 Extra állomás
03/25 Deszy könyvajánlója
03/27 Dreamworld
03/29 CBooks

A. O. Esther: Gombnyomásra 2.

Kiadó: Decens
ISBN: 9789631211665
Oldalszám: 494 oldal

Fülszöveg:

Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

Saját véleményem:

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első - galád módon - véget ért. Mia és Russel Manipurában reked, míg Liam, Dylan és Amanda arra vár, hogy kivessék őket a vadonba, a mutánsok közé.

Az előbbi párost Talbot házába szállítják, ahol az ezredes távollétében Miát gyógyszerekkel és mindenféle módszerekkel arra próbálják felkészíteni, hogyan legyen jó menyasszonya, majd felesége az öreg, kegyetlen és perverz férfinek, Russel pedig fontos feladatot kap.

Esélyük sincs megszökni, hisz fegyveres őrök, biztonsági kerítés, egy különleges karperec, valamint Veronica, a ház intelligens számítógépe figyeli minden lépésüket, és bünteti őket, ha valamit nem az előírtaknak megfelelően tesznek. Ráadásul barátaik és családjaik hiányában nem számíthatnak senkire, csak és kizárólag egymásra. De ha kütyükről, számítógépekről és egyéb tudományos dolgokról van szó, akkor Russel nem ismer lehetetlent...

A srác egy zseni, aki végre teret kapott a kibontakozásra (és hozta magával Emmát, a szintén intelligens számítógépszoftvert, aki óriási figura). Miával együtt, ők képviselik a manipurai vonalat, s általuk pörög tovább az egész sorozatot mozgató szál.

Miközben egyik veszélyből a másikba csöppennek, újabb és újabb titkokat fedeznek fel a tökéletesség képét mutató várossal kapcsolatban, melyek alapjaiban rengetik meg az eddigieket. Kiderül, hogy hiába gyönyörű kívülről az alma, belül igencsak rohadt.

Továbbra is nagyon élveztem a Manipurában való kalandozást, eddig ismeretlen részei bukkantak fel, melyek valami egészen elképesztőek, Eszter fantáziája pedig káprázatos! A különböző negyedek, az üvegépületek, a világító törzsű fák, a különféle színekben pompázó dolgok, mind-mind erről tesznek tanúbizonyságot. De, ami minden közül kiemelkedik, az a faleveles-csúszkálós központ (kicsit úgy képzeltem el, mint az Oroszlánkirály 2. részében Upendit).

Annyira jó lenne, ha valaki megvalósítaná! Szabályos késztetést éreztem arra, hogy valamilyen - lehetetlen - módon bepasszírozzam magam a lapok között ebbe a történetbe, hogy ne csak lelkileg és vizuálisan lehessek ott, hanem fizikailag is. Ugyanakkor továbbra is a kinti világ az, ami az én szívemhez közel áll. Manipurának rengeteg érdekessége van, vonzó a csillogó-villogó épületeivel és mindenével együtt... de csak ideig-óráig. Főként úgy, hogy most végre bepillanthattunk a felszín mögött rejlő valódi életbe. Az ottani emberek számára a tökéletesség, a testi jólét, harmónia mindennél fontosabb, de már egészségtelen szinten. Valahol útközben kiveszett belőlük a lélek, a mások iránti szeretet. Csak és kizárólag a saját jólétük fontos, ami számtalan érdekes erkölcsi kérdést vet fel.
Ellenben Russelnek és Miának helyt kell állnia, bármit is sodorjon eléjük az élet, és bizony nem kevés bonyodalom gördül eléjük, melyek ráadásként igencsak kimozdítják őket a komfortzónájukból, tekintve, hogy két hasonlóan jólelkű, kedves természetű emberről van szó. Az ő feladatuk - a kutatáson és a kijutáson kívül -, hogy megtanuljanak küzdeni az életükért, hinni és megbízni egymásban, legyen szó akár gyilkolásról, elvesztett szülőkről, vagy bármilyen egyéb szörnyűségről. És ha valamiből, hát szörnyűségből bőven kijut ebben a kötetben.

"Azért nem baj, ha szembenézünk a rosszal, mert akkor fel tudunk rá készülni, és nem ér váratlanul minket, érted?"

Kezdésnek rögtön ott van Liamék problémája, akiket elfogásuk után egy konténerbe zsúfolnak a többi lázadóval együtt, hogy majd kidobják őket a vadonba. Nem is akárhogyan!
Manipura kegyetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vérrel tucatnyi mutánst csalogatnak az egyes körzetekhez, és úgy, mindenféle fegyver nélkül engedik ki az embereket, akik félelmükben bevizelnek...
Nyilván tudjuk, hogy Liam és Dylan túléli ezt az egészet, mégis iszonyú durva olvasni a mészárlásról.
A könyv kilencven százalékában áldás, hogy Eszter varázslatos képességének, írásmódjának hála filmként látjuk magunk előtt a helyszíneket, történéseket, itt mégis inkább átok. Hallani lehet a csontok recsegését, a hús szakadását, a csámcsogó fenevadakat, a halálsikolyokat, a bűzt és minden egyebet. Az a néhány oldal lelkileg baromi megterhelő, szívszorító; görcsben tartja az ember gyomrát.
Lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogyan alakulnak az események, és miként menekülnek meg Dylanék. Én kis butus, azt hittem, ennél rosszabb nem lehet... de rá kellett döbbennem, hogy mutánsok ide vagy oda, az emberi kegyetlenség, mindent felülmúl.

"(...) a könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat, érted?"

A sorozat kulcsszereplője minden kétséget kizárólag Mia, ugyanakkor a Gombnyomásra 2. része Stelláé és Dylané, az indiáné. Míg a háttérben zajlanak a főesemények, addig ez a két karakter kicsit előrelép, és megmutatja magát.
Nem véletlenül mondtam, hogy az emberi kegyetlenségnél nincs rosszabb. Stellával történik egy olyan dolog, ami egy nő számára majdhogynem mindennél szörnyűbb. Még a legerősebbeket is megviselné az ilyesmi, hát még egy ártatlan, naiv, jólelkű, álmodozó, törékeny kislányt, aki hisz az igaz szerelemben, és az emberekben.
Ez az esemény pedig teljesen összetöri a kicsi lányt. Groteszk módon meg kell tapasztalnia mindazt, amit az anyja és legjobb barátnője átélt. A kérdés csak az, túl tudja-e élni ezeket a borzalmakat? Elmúlnak valaha a lelki sebei? Lehet-e még ép az, ami megsérült?

Bevallom, legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy Eszter meglépi azt, amit. De amikor megtörtént, az még a mutánsok mészárlásánál is borzasztóbb volt a valóságossága miatt. Merthogy sajnos ilyesmi a mi világunkban is megtörténhet, és meg is történik.
Talán nem is a tényleges folyamat a legdurvább, hanem az, ami utána marad. Szinte elképzelhetetlen, ami az elszenvedő alanyban végigmegy ezután. De azért Eszternek sikerült kellően jól bemutatnia. Porig rombolta Stellát, majd elemről-elemre újjáépítette Dylan és a többiek segítségével. És bár nem számítottam arra, hogy ekkora hangsúlyt kap ez az egész, mégis boldog vagyok, mert Stella és Dylan két olyan figura, akiket az első részben a szívembe zártam, és titkon mindig is több Dylant szerettem volna. Megkaptam, és emiatt hálás vagyok - egyúttal szeretném jelezni, hogy kérnék egy külön kötetnyi Russelt és Masont is! -, még úgyis, hogy Liam a háttérbe szorult.

Dylan és Stella kapcsolata olyan, mint egy tánc, ahol a felek kezdetben óvatosan, puhatolózva közelítenek egymáshoz, majd kiélvezik a tapintás minden örömét, mígnem elmosódik a határ, és végül arra eszmélnek, hogy szenvedélyes ritmusra mozognak... együtt.
Megható és szívet melengető, ahogyan az indián megpróbálja elnyerni a lány bizalmát, majd szép lassan, kézenfogva vezeti lépésről-lépésre a gyógyulás ösvényére.

Rengeteg szomorú vagy éppen boldog percet okoznak. Kedvem lett volna az összes jelenetüket kiidézni a paintball meccstől kezdve az úszáson át a festésig, vagy a hiúzig. Minden lánynak olyan pasit kívánok, mint Dylan!
Ettől függetlenül nehogy valaki azt gondolja, hogy más sincs, csak lelkizés, ó nem! Egyik akcióból csöppenünk a másikba. Vérből, pusztításból, harcból, menekülésből legalább annyi jut, mint a jóból. S régi mutánsaink mellé újabb ellenség is csatlakozik, feje tetejére állítva mindent.

Mindent egybevetve nekem ez a rész még az elsőnél is jobban tetszett. Most, hogy már ismertük a főbb momentumokat, és a karaktereket, több tér jutott a kibontakozásukra.
Egyre több és több szeletét ismerhetjük meg Manipurának, a Hobbs-birtoknak és a kinti világnak, Eszter gyönyörű részletgazdag, érzékletes leírásában.
A Gombnyomásra 2. az első szótól az utolsóig izgalmas, tele van fordulatokkal, sötét titkokkal, emberi kegyetlenséggel, szerelemmel, misztikummal, humorral és fájdalommal. A disztópia és a romantikus műfaj kedvelői egyaránt megtalálják benne, amit keresnek. Egyikből sincs túl sok vagy túl kevés. Én például külön örültem, hogy ezúttal az erotika picit kevésbé volt jelen, és inkább a különféle emberi kapcsolatokra fókuszáltunk. A végével kapcsolatban pedig senkinek ne legyenek illúziói.... amikor már azt hihetnéd, hogy végre nem kell a kelleténél is jobban falat kaparnod a folytatásért, akkor jön még egy oldalnyi érdekfeszítő párbeszéd, ami mikor is maradna félbe, ha nem a legizgalmasabb kérdésnél?
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot. Egyedi, önálló személyiséggel rendelkező, cseppet sem hibátlan, ámde annál szerethetőbb karakterek, ~ 500 oldalnyi pergő cselekmény, csodálatos tájak, perzselő szerelem, igaz barátságok, rengeteg humor, olvasmányos, gördülékeny írásmóddal fűszerezve - ez mind a Gombnyomásra.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Liam, Dylan, Stella, Russel, Emma, Mason, Ria mama

Kedvenc jelenet: Dylan-Stella minden jelenete; Stella a lovával; a Ria mamánál töltött idő

Negatívum: Pamela

Borító: 5/5

Mindig öröm egy újonnan felfedezett írót bemutatni, főleg ha magyar az illető. A Karen T. Blythe néven publikáló írónő első regényét mutatjuk be nektek egy blogturné keretein belül.
Kövessétek velünk a turnét, és a sok érdekesség mellett még nyerhettek is. Reméljük, megszeretitek annyira a történetet, amennyire mi.

Karen T. Blythe: Romok

Kiadó: Magánkiadás
ISBN: 9786155514038
Oldalszám: 423 oldal
Sorozat: Kolónia-trilógia

Fülszöveg:

A nem túl távoli jövőben a Föld népessége az éhezés miatt alaposan megcsappan, Amerika kolóniákra bomlik, az életben lévőknek minden egyes falatért meg kell küzdeniük. Jael az anyjának segít, hogy öccse nyugodtan tanulhasson.
Egy nap megjelenik a városukban a híres énekes, Zerah, hogy egy segítő turné keretein belül koncertet adjon. A véletlen folytán találkozik össze Jaellel, ám ez egy életre változást hoz mindkettejük számára.
Vajon ez több lesz, mint egy egyszerű fellángolás? És ha igen, a kapcsolatuk túléli a buktatókat?
Egy igazán szép romantikus történet egy nagyon nehéz világban.

Saját véleményem:

A III. Világháború után, a Föld népessége megtizedelődött, a társadalom két részre bomlott. Az emberek nagyobb része Kolóniákban él, ahol önmaguknak termelik meg javaikat, kitéve az időjárás szeszélyeinek. Emiatt pedig nagy az éhínség.

Hősnőnk Jael, édesanyjával és öccsével, Woody-val szintén egy kolónián él - az Ex-Los 42-ben -, egyik napról a másikra vívják harcukat az élettel. Jael a megpróbáltatások miatt, fiatal kora ellenére megkeseredett, szinte minden reménye elhagyta. Egyetlen célja, hogy Woody-t kijuttassa a nyomorból, hogy a kisfiúnak ne úgy kelljen felnőnie, mint neki.

Jael szívből megveti az Elit réteget, melyet a tehetősebbek csoportja alkot. Számukra ismeretlen fogalom a nélkülözés. Partikat rendeznek, pocsékolnak az étellel, és annyi áramot használnak, amennyit csak akarnak, míg a Kolóniák számára az áram luxusnak számít.
Egy nap azonban a kolóniákat segítő koncert a városukba érkezik, s bár Jael hallani sem akar arról, hogy részt vegyen a koncerten, egy véletlen folytán mégis összefut Zerah-val, az elnök fiával, aki nem mellesleg híres rocksztár, és lányok sokasága álmodozik róla. És bizony egy csók is elcsattan...

Nehéz úgy írni a Romokról, hogy az ne legyen csupa áradozás, hiszen minden egyes percét élveztem! Bár bevallom, kezdetben kétkedve fogadtam, és sokáig filóztam, hogy elolvassam-e vagy sem. Mert azért valljuk be, nem sűrűn hallunk olyan disztópiáról, ahol egy híres rocksztár lenne az egyik főszereplő. Elképzelni sem tudtam, miként férhet meg ez az egész együtt, és mégis működött!

Karen T. Blythe debütáló regénye egy trilógia kezdőkötete, így talán nem lep meg senkit, ha azt mondom, ez egyelőre amolyan hosszabbra nyúlt prológus, melyben megismerjük a világot, a karaktereket, és halványan, de betekintést kapunk a háttérben zajló valódi eseményekbe is.

Adva van egy világ, melyben az emberiség zöme éhínségben él. A szerencsésebbek kolóniákba tömörülnek, ahol önmaguk és a csoportjuk ellátásól gondoskodnak, akárcsak egy farmon. Földet művelnek, állatokat tenyésztenek, de mindezt a legkezdetlegesebb eszközökkel, lévén náluk nincs se áram, se víz, csak amennyit a természetből nyernek. Mindennapjuk felér egy, az élettel folytatott harccal.

De akadnak még náluk is szerencsétlenebb helyzetben levők, akik hajléktalanok módjára, a romos városok utcáin, guberálva keresgélik az élelmet az Elitek szemeteseiben. Egy-egy falat kenyérért vagy húsért még ölni is képesek.

Velük szemben pedig ott vannak az elitek, akik valamilyen módon - erre egyelőre nem kaptunk választ, hisz szerves részét képezi a titoknak - óriási vagyonra tettek szert, új házakat építettek, és elit negyedeket hoztak létre. Szinte naponta rendeznek bulikat, estélyeket, ahol csak úgy folyik az alkohol, hegyekben áll az étel, csillogó-villogó ruhákban, tündöklő ékszerekben pompáznak.
Spórolásról nem is hallottak. Egy vödörbe ömlesztve összekevertetik cselédeikkel a kaját, és úgy dobják ki a tárolókba, mondván, hogy így mindenfélét kóstolhatnak a szegények...

Ám köztük is akadnak kivételek. Az elnök fia városról városra jár, híres rockzenészként koncerteket ad, és a befolyt összeget a kolóniaiaknak ajánlja fel. Így érkezik meg Zerah Ex-Los 42-be is, ahol egy véletlen folytán összefut Jaellel, és egy heves csók felforgatja addigi életüket, nézeteiket.

Imádtam Zerah és Jael kapcsolatát, ahogy a dacos, Elit ellenes lány szép lassan átértékeli az elitekről alkotott képet, és félretéve elveit, beleszeret a fiúba. Zerah pedig olyan belátást kap a kolóniaiak életébe, melyről egészen addig fogalma sem volt. (Nem mellesleg Zerah igazi könyves álompasi!)

Szerelmük nagyon szenvedélyes, izzik köztük a levegő. Ugyanakkor mindvégig ott van a feszültség a levegőben, hisz Zerahnak a turné miatt tovább kell állnia... Ráadásul a törvények értelmében soha nem élhetnének együtt...

Az együtt töltött napjaik viszont csodaszépek! Nem is tudom, melyik volt a kedvencem: a tavas, vagy a vacsora...

A Romok tehát egy disztópikus környezetbe ágyazott, megható, vicces, titkokkal és rejtélyekkel teli regény, melyben érződik, hogy a háttérben sötét titkok húzódnak meg. Én a magam részéről teljesen beleszerettem, és izgatottan várom, hogyan alakul tovább Jaelék sorsa.

Leginkább a romantikus műfaj kedvelőinek ajánlom. Illetve azoknak, akik szeretnének valami szokatlant olvasni. Karen pedig ékes példája annak, hogy a Magánkiadásokban is találni vérbeli gyöngyszemeket!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Zerah, Woody és Jael

Kedvenc jelenet: a tavas

Negatívum:egy picit hiányos a világfelépítés

Borító: 5/5

Interjú Karennel

Mi inspirált a sorozat megírásánál?

Egy kis faluból jöttem, ahol rendszeres volt nálunk, hogy magunk termesztjük azt, amit megeszünk. Szerettem volna bemutatni, milyen is az élet, és valahogy megtetszett a disztópia világa, mivel mostanában sok ilyen témájú könyvet olvasok.

A történetedben több olyan dolgot vegyítesz - gondolok itt a posztapokaliptikus világképre, vagy a rocksztárságra -, ami elsőre meglehetősen furcsának tűnhet, mégis jól megférnek együtt. Nem féltél, mit fognak szólni ehhez az olvasók?

Mindenképpen egy posztapokaliptikus világban gondolkoztam, és csak akkor jött Zerah karaktere, amikor már megvolt a világ. Először nekem is furcsának tűnt, de rájöttem, hogy illeszthetném bele mégis, hogy ne legyen az egész logikátlan, és végül sablonos elemekből sikerült kihoznom egy egyedi történetet.

Mivel ez az első megjelent regényem, kicsit félek az olvasói reakcióktól, de úgy hiszem, a karakterek és a humor van elég jó ahhoz, hogy megszeressék a történetet.

Ha választhatnál, kolóniai lakosként élnél, vagy az elit réteghez tartoznál?

Könnyen bele tudom képzelni magam egy kolóniai lakos mindennapjaiba, a földművelés számomra nem idegen, és lehet, hogy kicsit nehezebb lenne az élet, mint gyerekkoromban, de biztosan elboldogulnék. Bár hazudnék, ha azt mondanám, nem próbálnám ki, milyen elitnek lenni.

Van olyan karakter, akit egy kicsit jobban kedvelsz, közelebb áll a szívedhez, mint a többiek, vagy egyformán szereted őket?

Jael szemszögéből mesélem el a történetet, és talán ezért is van, hogy ő nőtt leginkább a szívemhez. A keserű élete miatt szarkasztikus és hitetlen lett, nagyon szerettem azokat a részeket írni, mikor Zerah próbálja vele elhitetni, hogy tényleg tetszik neki a lány, ő pedig ezt fel sem tudja fogni.

Ha élő személy lenne Jael, mennyire tudnál azonosulni vele?

Az életmódjával biztosan, és valamennyire hasonlít is rám, de néha olyan határozatlan tud lenni, ami engem megőrjít. Ha Zerah megjelenne a küszöbömön, biztos nem tétováznék annyit.

Zerah karakere nagyon jól sikerült, biztos sok lány fogja szeretni. Mi alapján formáltad meg őt? Régi szerelem, kedvenc színész vagy csak úgy jött?

Egy kicsit mindhárom. Tudatosan és tudat alatt is beleraktam olyan személyiségjegyeket, amelyeket fiatalkorom fontos férfijeitől vettem, viszont egy rocksztárt sem ismertem személyesen. Sajnos. :)

Mi alapján írod a történetet?

Az egész trilógia alapötlete összeállt a fejemben, mielőtt megírtam volna. Lejegyeztem az ötleteimet és ez alapján írtam a történetet, ezért pontosan tudom mikor mi fog történni. Azt viszont, hogyan történnek az események, írás közben találom ki.

Sokan kíváncsiak – köztük én is -, hogy mikorra várhatóak a folytatások? Mondanál róluk pár szót?

Második köteten dolgozok éppen. Az első kötet függővéggel ér véget és részben ez a szál folytatódik, valamint egy újabb szereplőt is megismerhetünk majd. Erről a bizonyos új szereplőről még nem árulhatok el sokat, de annyit igen, hogy ő az elit másik csoportjából fog jönni.
Reményeim szerint szeptemberben megjelenhet a következő kötet. Persze ez sok mindentől függ.

Van valamilyen szokásod írás közben?

Teázni szeretek az írás közben, imádom az Earl Greyt, valamint zenét szoktam hallgatni. Általában instrumentális vagy filmzenét, viszont minden más zaj elvonja a figyelmem. Néha percekig tudom hallgatni ahogy a madarak énekelnek az ablakom alatt.

Milyen könyveket szeretsz olvasni? Vannak kedvenceid?

Mostanában főleg disztópiákat olvasok, mindegyiknek más a világa, és nagyon érdekes társadalmi berendezkedésük van. De örök kedvencem a Gyűrűk ura és a Harry Potter.

Végezetül üzensz valamit az olvasóidnak? Hol találkozhatnak veled legközelebb?

Remélem, tetszeni fog a könyvem, és a Könyvfesztiválon szívesen dedikálom bárki példányát.

Köszönöm az interjút!

A turné állomásai

Bibliotheca Fummie - Kedvcsináló idézetek
Deszy könyvajánlója - Részlet
Insane Life - A világról
Tekla könyvei - Az íróról
Dreamworld - Interjú Karennel

Folytatódik az Ever After High blogturné a sorozat második részével. Ki a leggonoszabb a vidéken? teszi fel a kérdést a szerző, és bizony nem könnyű a válasz, miután Raven alaposan összekuszálta a szálakat.

Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerének bejegyzéseit és újabb mesés posztok várnak rád, merülj el ebben az izgalmas mesevilágban!

Shannon Hale: Ki a leggonoszabb a vidéken?

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631197549
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Az örökség napja után az Ever After High-ban minden a feje tetejére áll! Mivel Raven Queen nem írta alá a Mesehősök Végzetkönyvét, és nem fogadta el benne szereplő sorsát, akaratlanul is veszélybe sodorta Holnemvoltország lakóinak életét. Raven sem vágyik másra, mint hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal, de akkor Hófehérke lánya, Apple White sem harapna soha mérgezett almába, és nem ébresztené őt fel soha csókkal a hercege. És még hányan vannak, akik a papírforma szerint szeretnék élni mesebeli életüket?!
Raven nem akarta követni anyja, a Gonosz Királynő példáját, de talán mégis éppen ettől lesz ő a leggonoszabb. Tette ugyanis példaképül szolgál a zendülők számára, akik hozzá hasonlóan szabadon szeretnének dönteni saját sorsuk felől.
Az iskola két csoportra szakad: előkelőkre és zendülőkre. Ellentétük káoszt, felfordulást és bizonytalanságot hoz az Ever After High-ba.
A CSATÁROZÁSOK ÁRTATLAN ÁLDOZATOT KÖVETELNEK!

Saját véleményem:

Az első rész után - gyermekien - nagy lelkesedéssel vágtam bele a folytatásba, és ha azt imádtam, akkor erre már nincsenek szavaim. A második kötet még sokkal jobban sikerült, mint az első. Letehetetlen!

Az alapgondolat, miszerint a jól ismert mesehősök gyermekeinek sorsát követjük figyelemmel, zseniális, és most, hogy már előzőleg feltérképeztük a világot - vagy legalábbis egy részét -, valamint az alapkonfliktust, lehetőségünk van alaposabban megismerni a szereplőket.

Ravent az elejétől fogva imádtam. Amellett, hogy tökéletes példája annak, hogy külsőségek és minden egyéb nélkül nem szabad senkit meg- vagy elítélni, egy talpraesett, okos, szerethető és szabadságvágyó hősnőt is kapunk személyében, kinek tettei példaértékűek kicsiknek-nagyoknak egyaránt.

A Ki a leggonoszabb a vidéken?-ben Raven tovább küzd döntési szabadságáért, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy bizonyítékot szerezzen arra, jól döntött, amikor nem írta alá a Mesehősök Végzetkönyvét. Csakhogy tette kihatással van az egész sulira, ugyanis a diákok két társaságra bomlanak: zendülőkre és előkelőkre.

Egyik csapat, a hercegek és hercegnők - akiknek boldogan éltek míg meg nem-mel végződik meséjük -, mindenáron azt akarják, hogy a zendülők, akik változtatni akarnak sorsukon, hódoljanak be előre megírt meséiknek. Ám azok nem hajlandóak feláldozni magukat. Így a két csapat között éles ellentét alakul ki, melynek középpontjába Raven és Apple kerül.
A két lánynak nincs könnyű dolga. Egyrészt barátnők, másrészt két külön nézetet vallanak, harmadrészt pedig kezdeniük kell valamit a melléjük álló csapatokkal. És ez a három dolog az, ami lényegében meghatározza a második kötetet.

"Az emberek sok mindenre képesek, ha él bennük a remény, hogy végül sikerrel járnak."

A zendülés következtében több karakter is megmutatja valódi énjét, míg mások érdekes felfedezéseket tesznek önmagukkal kapcsolatban. Legyen szó bármelyikről, mind igazán élvezetes.

Nem titok, hogy Maddie a szívem csücske, de véletlenül sem szeretnék olyan lenni, mint a Mesélő, így róla nem mondok semmit, azt leszámítva, hogy személye és a vele történtek fontosak, és több szempontból is meghatározóak.
Azonban van itt valaki, aki már az első részben is nagyon titokzatos volt, és most végre felfedi titkát. Ő pedig nem más, mint Piroska lánya, Cerise.
Nem mondom, hogy megdöbbentő vagy egyedi fordulatról van szó, mert találkoztam már ilyesmivel (elég csak az OUAT Piroskájára gondolni), de a fiatalabbakat azért még érheti meglepetés. Ennek ellenére, rettentően élveztem a leleplezés módját és az azt övező eseményeket.
Cerise egy érdekes és izgalmas fénypontja a sztorinak. Tetszett az a fajta megközelítés, ahogy leleplezte- és kiállt magáért, és azért, aki. Amolyan történet a történetben jellegű megmutatkozásról van szó.

Raven erényeit már említettem korábban, ez továbbra is áll, csak méginkább felerősítve, új képességekkel kiegészülve. A válaszok és megoldás keresgélése közben új dolgokat kell tanulnia. És ugyanez érvényes Apple-re is, aki sokáig rettentően sekélyes, önző, akaratos, hisztis liba képét mutatja, de szép lassan, rá kell döbbennie, hogy mégsem annyira tökéletes. Ahhoz, hogy jó vezető és királynő váljon belőle, merőben át kell értékelnie az addigi nézeteit.

Összességében tehát úgy vélem, Shannon Hale a második kötettel még nagyobbat robbantott. Amellett, hogy izgalmas, rejtélyekkel és fordulatokkal teli történetet szőtt, karakterei által fontos értékeket próbál eljuttatni az olvasói számára, melyekből sokat lehet tanulni. Kortól függetlenül ajánlom minden lánynak és gyermeklelkű felnőttnek. És továbbra is óriási elismerésem a fordítónak, aki bravúros módon adja át a szó- és egyéb, a szövegben rejlő játékokat. Most pedig, ide nekem a folytatással!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Raven, Maddie, Cerise

Kedvenc jelenet: a Csuklyás-Farkas futam

Negatívum: -

Borító: 5/5
Tetszett?Rendeld meg!

Előkelő vagy Zendülő vagy?

Regisztrálj, töltsd ki a tesztet, és tudd meg, melyik csoportba tartoznál, ha az EAH diákja lennél! Katt IDE!

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!

A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/23 Deszy könyvajánlója

03/25 Kelly Lupi olvas

03/27 Függővég

03/29 Insane Life

04/01 Dreamworld

A Tilos az Á Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Cohn és David Levithan: Nick és Norah végtelen éjszakája című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja két fiatal sorsszerű találkozását, és végigkíséri őket felejthetetlen éjszakájukon!

2015. április 5-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Cohn & David Levithan: Nick és Norah végtelen éjszakája

Kiadó: Tilos az Á könyvek
ISBN: 9786155441943
Oldalszám: 192 oldal
Fordító: Moldova Júlia

Fülszöveg:

El tudod képzelni, hogy életed első szerelme a szakítás után megjelenik egy másik pasival a következő koncerteden? Amíg gondolkodsz, eláruljuk, mit tett Nick, a fellépő zenekar basszusgitárosa. Mielőtt még az excsaja odaért volna hozzá gratulálni a szuper jó koncerthez, megkért egy lányt a közönség soraiból, hogy legyen pár percre a barátnője. Nem tudhatja, kivel kezdett, de ki fog derülni. Mégpedig egyetlen pörgős éjszaka alatt! Vajon Norah és Nick útja tényleg csak egy csók erejéig keresztezi egymást? Vagy mit tartogat ez a zenés, hajnalig bulizós, egymás nyomában rohanós, végtelennek tűnő manhattani éjszaka Nick és Norah számára?

Saját véleményem:

Erre a regényre David Levithan neve miatt figyeltem fel, akitől bár ezidáig csak egyetlen könyvet olvastam, mégis teljesen megvett a stílusával, és a mondanivalójával. Így amikor megláttam, hogy érkezik hozzánk ez a műve, nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném-e. Na, de nézzük, pontokba szedve, mit kell tudni Nick és Norah végtelen éjszakájáról.

1) Történet

A regény mindössze egyetlen éjszakát dolgoz fel, aminek az elején, egy koncerten ismerkedünk meg főszereplőinkkel.

Nick, mint basszusgitáros, a bandájával lép fel az egyik helyi klubban, amikor kiszúrja élete nagy szerelmét a tömegben. A gond csak az, hogy a csaj nemrég szakított vele, ráadásul nem egyedül érkezett, hanem legújabb párjával. Nick végső elkeseredésében, a koncert után leszólít egy tök idegen csajt, és megkéri, hogy legyen öt percre a barátnője. Bár Norah meglepődik a srác kérésén, végül mégis beleegyezik. Csakhogy az öt perc, a váratlan események, fordulatok következtében kitolódik, így a két fiatalnak egy egész éjszakája lesz arra, hogy átértékelje addigi életét, gondjait, s elkezdjenek változni és újjászületni.

A történet két különböző közegből érkező fiatal váratlan találkozásának következményeit mutatja be.

2) Szereplők

A történetben Nick és Norah szemszögei váltakoznak, a két nézőpont pedig teljesen jól elkülöníthető egymástól. Más hang, más stílus, ami valószínűleg - legalábbis én így éreztem -, abból adódhat, hogy a szerzőpáros felosztotta egymás között a két karaktert.

Őszintén szólva, Nick figurája közelebb állt hozzám. Jobban kedveltem az ő szemén és gondolatain keresztül szemlélni az eseményeket.

Nick letisztultabb, kiismerhetőbb, egyszerűbb karakter, mint Norah. Tipikus pasi jellem. Nincs túlbonyolítva, világosan látszik/érződik, mit szeretne, mi bántja. És úgy összességében is sokkal barátságosabb alak.

Egyetlen bánata van: a volt barátnője, akibe még mindig bele van zúgva. Folyamatosan körülötte járnak a gondolatai, szinte bármit megtenne érte, csak hogy visszakapja. És ekkor jön Norah, aki megmutatja, hogy van élet a csajon kívül is. Ami azért is érdekes, mert az egyik gond nála is a hirtelen felbukkanó ex. Ám Norah-t más problémák is gyötrik. Szülői nyomás, pasizás, láthatatlanság, stb. stb.

Norah mellett viszont nem tudtam úgy ellazulni. Áradt belőle a feszültség, a negatívitás, zavartság. Legalábbis kezdetben. Amit ellenben imádtam benne, az a szarkazmusa!
És akiket még nagyon szerettem, azok a mellékszereplők, akik egytől-egyig (kivéve az exeket) üde színfoltok voltak. Külön megjegyezném, hogy Nick bandájával és a nevükkel kapcsolatban jókat mosolyogtam. Emlékeztettek a TMI-ból Simonék bandájára, a mindig váltakozó fura neveikkel.

3) Merész témák, stílus

David Levithanról eddig is közismert volt, hogy kedveli a megosztó dolgokat, és nem fél ezeket belevinni történeteibe sem. Ez itt sincs másként. Ráadásul úgy néz ki, Rachel Cohn is hasonlóan merész. A Nick és Norah végtelen éjszakájára tehát a legjobb szó a szókimondó.

Volt itt minden, amit csak el lehet képzelni: LMBT párok/bulik, transzvesztita apáca showk, és minden, amit csak szeretnétek.

Ami pedig a stílust illeti, a regény főszereplői teljes mértékben megfelelnek a mai fiataloknak. Senki ne lepődjön meg, csúnya szavak is elhangzanak, ám ezek abszolút életszerűek. Nem erény a káromkodás, de egy ilyen éjszakai-bulizós maratonba tökéletesen belefér, és ezek hiányában talán nem is lennének annyira életszerűek a szituációk.

4) Zene

Ha valamiből, hát zenéből, bulikból és koncertekből nincs hiány. Egy zenerajongónak igazi csemege ez a könyv.

Engem visszarepített tinikoromba, amikor a barátaimmal mi is koncertről koncertre jártunk, és az érzékletes leírásoknak hála szinte láttam és éreztem az alkoholmámorban tomboló, éneklő, fejrázó, ugráló tömeget, a zene lüktetését, a fülledtséget és azt a különös atmoszférát, ami egy-egy ilyen koncerttel jár.

5) Romatnika

Amellett, hogy ez a könyv alapvetően két fiatal magára találásáról szól, a problémáik össze is kovácsolják őket. Nem árulom el, mi a sztori vége, de azt igen, hogy van benne romantika, viszont nem az átlagos, cukros-rózsaszínes módon, tehát azok számára is abszolút emészthető, akik nem rajonganak a romantikáért.

Összességében tehát úgy gondolom, ez a regény egy aranyos, lendületes, szórakoztató történet két fiatalról. Ha szeretitek a zenét, a fiatalos stílust, és valami könnyed kikapcsolódásra vágytok, akkor Nick és Norah végtelen éjszakája tökéletes választás lehet. Én leginkább a 14-18 éves korosztálynak ajánlanám, érzésem szerint ők a célközönség.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Nick, Dev

Kedvenc jelenet: Nick és Norah találkozása

Negatívum: Norah néha sok volt

Borító: 5/3

Dalok ismerkedéshez

amerikai vígjáték,
Hossz: 90 perc
Év: 2008

rendező: Peter Sollett
forgatókönyvíró: Lorene Scafaria
zeneszerző: Mark Mothersbaugh
operatőr: Tom Richmond
producer: Kerry Kohansky, Andrew Miano, Chris Weitz, Paul Weitz
vágó: Myron I. Kerstein

szereplők:
Michael Cera (Nick)
Aaron Yoo (Thom)
Kat Dennings (Norah)
Rafi Gavron (Dev)
Ari Graynor (Caroline)

Leírás:

Véletlenül találkozik egymással Nick és Norah, a két magányos tinédzser. Ettől kezdve együtt járják a New York-i utcákat. Céljuk, hogy a nagyváros zenés klubjait végigjárva megkeressék, hol lép fel titokban a kedvenc rockegyüttesük. A hosszúra nyúló éjszaka számos izgalmas kalandot, meglepetést tartogat számukra, a kapcsolatuk is egyre bensőségesebbé válik. Mire a Nap felkel, a bonyodalmak ellenére közel kerülnek egymáshoz.

Előzetes:

Nyereményjáték

A történetben fontos szerepet játszik a zene. Így hát mostani játékunk során, nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található dalszövegrészletek alapján kitalálni, mely előadó melyik számára gondoltunk, majd a megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mind az öt feladatot teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni, a kiadó által felajánlott regény egy példányát!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

If you change your mind, I'm the first in line
Honey I'm still free
Take a chance on me
If you need me, let me know, gonna be around
If you've got no place to go, if you're feeling down
If you're all alone when the pretty birds have flown

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/05 Deszy könyvajánlója - Norah playlist
04/08 Dreamworld - Film
04/09 Tekla könyvei - Borítók
04/11 Zakkant olvas - A szerzőpárosról
04/13 Always Love a Wild Book - Extra állomás: Interjú
04/15 Kristina olvas

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Susan Ee: World After - Túlélők világa című regénye, az Angelfall sorozat várva várt második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Penryn és Raffe legújabb, izgalmakkal és fordulatokkal teli kalandját.

2015. április 6-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Susan Ee: World After - Túlélők világa

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991657
Oldalszám:
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Saját véleményem:

Az Angelfall igencsak idegőrlő befejezése után, a folytatás ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért.
A méregtől lassan magához térő Penryn édesanyja és húga társaságában a túlélőkkel tart, azok új menedékéhez, ahol hősnőnknek egyszerre több dologgal is szembe kell néznie.

Nem tudhatja, hogy valaha látja-e még Raffe-t, és ez igencsak megviseli. Mindössze egyetlen emléke maradt az angyalfiútól, mégpedig annak kardja.
Raffe kardjáról eddig is tudtuk, hogy nem pusztán egy egyszerű fémdarab, annál jóval több. De még mennyire, hogy több! Tündérmackó önálló akarattal rendelkezik. Egy makacs, arrogáns kis jószág, aki folyamatos víziókba rángatja Penrynt. Az idők kezdetéig visszamenőleg emlékképeket - vagy inkább videókat - mutat a lánynak gazdájáról, melyek következtében jobban megismerhetjük, és megérthetjük Raffe-t.
Minden túlzás nélkül állíthatom, beleszerettem Tündérmackóba! Halálos figura! Imádtam, ahogy kezdetben dacoskodott Penrynnel, és csak azért sem tett a kedvére, továbbá rettentő jókat nevettem, azon is, amikor Ryn-Ryn mindenféle tüllökkel és rózsaszín anyagokkal fenyegette. Komolyan, ódákat tudnék írni kettejük macska-egér kapcsolatáról. Ám a sok harc ellenére, Dicsőség mégis mindig azt mutatta új gazdájának, amire annak éppen szüksége volt. Tanította, és vigaszt nyújtott neki. De leállok, mielőtt hosszas elemzésbe fognék egy kard és egy lány életéről (pedig szép love story lehetne...).

A másik dolog, amivel Penrynnek szembesülnie kell, az a családja.
Édesanyja a világvége során nem gyógyult meg, továbbra is őrültként éli az életét, minek következtében teljesen kiszámíthatatlan. A történet során pedig egyfajta kettősséget képvisel. Hol visszarántja idősebb lányát, hol őrült zseni módjára segíti, és olyan sokkoló meglepetésekkel rukkol elő, amitől tátva marad az olvasó szája. Viszont nála is fontosabb Paige.
A kislányon végrehajtott változások sok kérdést vetnek fel. Penrynnek el kell fogadnia, hogy húga bizonyos tekintetben meghalt - már nem az a kerekesszékes, gyámoltalan, vegetáriánus kislány, aki volt. A kérdés csak az, hogy maradt-e még szörnyeteg külseje mögött valami, az egykori énjéből? A választ nem árulom el, ellenben azt igen, hogy Paige-nek hatalmas szerep jut a Túlélők világában. Érdekes, szomorú és izgalmas látni, hogy akár Paige, akár Penryn, miként küzd meg a változással.

Ami a történetet illeti... hát izgalomból nincs hiány. Az első perctől kezdve folyamatosan pörögnek az események, mindig történik valami. Zombik, skorpiók, túlélésért küzdő emberek, vérszomjas angyalok, démonok, kannibalizmus, stb., stb.
Az Angelfallban már tapasztalhattam, hogy az írónő nem finomkodik. Fel voltam készülve a gyomorforgató tartalomra, de amit kaptam, az minden tekintetben túlszárnyalta az elképzelésemet. Sokkolódtam. BRUTÁLIS! És az egészben az a legdurvább, hogy Susan Ee érzékletes leírásának hála minden filmként elevenedik meg előttünk, mintha mi magunk is ott lennénk Penryn oldalán.
Nekem folyamatos görcsben állt a gyomrom, és elárulom, hogy a World Afterben megjelenő skorpió mutánsok - amiktől hemzseg a regény -, annyira mélyen érintettek, hogy egy egész éjjelen át velük rémálmodtam! Csak ennyire volt hatással rám ez az egész.

Valahogy a World After egész atmoszférája nyomasztóbb, kegyetlenebb, mint az első részé. Ez részben köszönhető a véres összecsapásoknak mindenféle fajok között, részben pedig annak, hogy megnyílik előttünk, olvasók előtt, egy olyan ajtó, melyen keresztül bepillanthatunk az angyalok tervébe, mozgatórugójába.
És mi lehetne ennél tökéletesebb helyszín, mint az Alcatraz? Félelmetesen érzelmes pillanatokat élhetünk itt át, aminél külön kiemelném a halálra ítélteknek énekelt utolsó dalt, és a a laborban történteket.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy Raffe-ról egy szót sem ejtettem. Fájó, de őt most hosszabb időre nélkülöznünk kell. Néha-néha fel-felbukkan visszaemlékezések, vagy véletlen találkozások alkalmával, de ő javarészt el van foglalva azzal, hogy visszaszerezze Belialtól a szárnyait. Hogy találkozik-e Penrynnel? Olvassátok el!
Penryn viszont egy remek hősnő, aki képes elvinni a hátán az egész történetet. Talpraesett, okos, néha hibázik, de mindig igyekszik kihozni az adott szituációból a legjobbat. És ahhoz képest, hogy egy hétköznapi lányról van szó, nagyon is jól megállja a helyét a túlélésért vívott harcban. Le a kalappal előtte!
Összességében tehát úgy gondolom, a folytatás teljesen mást ad, mint az első, de pozitív értelemben. Még kegyetlenebb, véresebb, sokkolóbb, mint elődje. Egy vérbeli posztapokaliptikus regény, amin lehet borzongani, körmöt rágni, szomorkodni, meglepődni, olykor nevetni és olvadozni. Én pedig kíváncsian várom a folytatást, és azt, hogy Susan ee túl tudja-e szárnyalni magát, mivel ezzel a kötettel nálam magasra emelte a lécet (önmagához mérten is).

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Raffe, Penryn, Tündérmackó, Du-Dam

Kedvenc jelenet: Penryn és Tündérmackó vitái (és nem spoilerezek)

Negatívum:az emberi belsőségeket, testrészeket felfaló, kiéhezett foglyok

Borító: 5/4

Alcatraz

Az Alcatraz-sziget (vagy egyszerűen Alcatraz) kis sziget a San Francisco-öböl közepén, Kalifornia államban. Először világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum és 1986 óta nemzeti emlékhely. A Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service – NPS) gondozza és a Golden Gate National Recreation Area része.

A nagyközönség számára leginkább az 1934 és 1963 közt a szigeten működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, aminek falai közt töltötte büntetését két világháború közti időszak nagy gengsztereinek „színe-java”, mint Al Capone vagy George R. Kelly.

A katonai börtön 1934. január 1-től a legmagasabb biztonsági szintű szövetségi börtönként szolgált. Az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó Börtönhivatal (Bureau of Prisons - BOP) átvette az intézmény kezelését és szövetségi büntetés-végrehajtási intézetté alakult. A 32 legproblémásabb katonai fogoly az újonnan alakult börtön első rabjaiként a szigeten maradt.
A kormány a törvénytisztelő polgároknak bizonyítani akarta, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő bűnözési hullámot megállítja, ezért létrehozták az USA legbiztonságosabb szövetségi börtönét. Úgy tartották, hogy ebből a börtönből illetve a szigetről lehetetlen elmenekülni. Nem csak a különleges biztonsági intézkedések, hanem a börtönt körülvevő meredek sziklák, és a jeges víz is kivitelezhetetlenné tették az esetleges szökést.

Átlagosan 8 évet raboskodtak az elítéltek az Alcatrazban, a börtönsziget fennállása alatt az 1 545 rabból mindössze két embert helyeztek szabadlábra.

Egyszerre átlagosan 265-270 elítéltet tartottak fogva, a börtönsziget teljes kapacitását (336 fő) soha nem használták ki. Az Alcatrazon több mint 1500 elítélt töltött több-kevesebb időt. 29 éves működése alatt 14 szökési kísérlet jegyeztek föl, melyekben összesen 36-an vettek részt: közülük 23-at elfogtak, 6-ot lelőttek, 2 pedig vízbe fulladt, 5 rab sorsa ismeretlen, valószínűleg ők is vízbe fulladtak.

Forrás: wikipedia& világutazó

Nyereményjáték

A történetben fontos szerep jut Raffe kardjának, ezért mostani játékunk során híres filmes, könyves és videojátékos kardokkal találkozhattok.
Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az egyes állomásokon látható képek alapján az adott fegyver magyar nevét (amennyiben nincs, úgy természetesen az eredetit - ezt minden mezőnél jelezzük), és beírni azt a rafflecopter megfelelő sorába. A sorsoláson az vesz részt, aki mind a nyolc karddal megpróbálkozott!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

04/06 Angelika blogja - Borítók
04/07 MFKata gondolatai - öltözz a könyvhöz
04/08 Deszy könyvajánlója - Részlet
04/09 Dreamworld - Alcatraz
04/10 Kelly & Lupi olvas
04/11 Always Love a Wild Book - Fanartok
04/12 Insane Life - hangulatteremtő képek
04/13 Függővég - Kérdezz-felelek az írónővel

A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is hamarosan megjelenik Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Ivan, a fogságban élő gorilla keserédes, ámde roppant tanulságos történetét, mely nem hiányozhat egyetlen állatszerető gyermek polcáról sem!

2015. április 7-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Katherine Applegate: Ivan, az Egyetlen

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616117
Oldalszám: 286 oldal
Fordító: Erdős Éva
Illusztrálta: Patricia Castelao

Fülszöveg:

Iván egy ezüsthátú hím gorilla, aki Amerikában él egy nagy bevásárlóközpontban, ő az attrakció. Barátai Stella, az idősödő elefánt, Bob, a kóbor kutya, és az esti műszakban takarító kislánya. Iván napjait festéssel tölti, ám csendes napjaik megváltoznak, mikor Stella beteg lesz, és a tulajdonos beszerez egy kiselefántot, Rubyt.

Saját véleményem:

Ez a könyv abban a pillanatban megragadott, amint megláttam a borítóját, ami bár gyönyörű, mégsem a szépsége miatt éreztem késztetést az elolvasására, hanem a rajta szereplő állatok miatt.
Hátulgombolós korom óta odáig vagyok az állatokért, nekem ők a mindeneim, és a legnagyobb álmom, hogy egyszer valamilyen módon velük dolgozhassak (leginkább állatkerti gondozóként). Számomra ők nem pusztán állatok, hanem gyönyörű, izgalmas, értelmes, tiszteletre méltó lelkek, akik semmivel sem kevesebbek nálunk, embereknél. Sőt!
De még mielőtt a kezembe vettem volna a regényt, kicsit utánanéztem a gorilláknak, szabadon- és fogvatartott egyedeiknek, és természetesen az igazi Ivannek is. És ahogy elolvastam életének történetét, útnak indultak a könnyeim. Az emberi faj bizonyos képviselői kegyetlenek. Csak azért, mert magunkat okosabbnak, fejlettebbnek tituláltuk az összes többinél, azt hisszük bármit megtehetünk. Kihasználhatjuk az állatokat, kényünk-kedvünk szerint bánhatunk velük a mi szórakoztatásunk és jólétünk miatt, miközben egy percig sem gondolunk arra, hogy mi megy végbe a másik lényben. Épp emiatt nyomnám minden gyerek, szülő, kamasz, idős vagy bármely korosztály kezébe az Iván, az egyetlent. Katherine Applegate tökéletesen ábrázolja azt, ami elől a homokba dugjuk a fejünket.

A történet Ivanről, a nagy ezüsthátúról szól, akit kölyökként elragadtak a dzsungelből, kivégezték családját őt magát pedig jó pénzért eladták, hogy életét egy bevásárlóközponti, kicsiny ketrecben töltse, látványosság gyanánt.
Ivan több mint húsz éven át mást sem csinált, mint ücsörgött, szunyókált, le-fel járkált magányosan. Szórakozása mindössze a tévézésben, a rajzolásban, valamint a másik ketrecben lévő idős elefánttal, Stellával való beszélgetésben merült ki. Illetve néha-néha társa is akadt, Bob a pláza kóborkutyájának személyében, aki termete miatt, éjjelente könnyen be tudott slisszolni a gorillához.

Mi már eleve így ismerkedünk meg a sorsát elfogadó Ivannel, aki az E/1-es írásmód következtében saját hangot kap, mely a szóhasználat és mondatfelépítés miatt a kisebbek számára is könnyen érthető, élvezhető, másrészt pedig elhiteti az olvasóval, hogy tényleg egy gorilla szemén és gondolatain keresztül szemléljük az eseményeket.
Ivan végigkalauzol minket a múltján, a jelenén, betekintést nyújt a vágyaiba, gondolataiba, szokásaiba, és megmutatja milyen a rács túloldaláról szemlélni a dolgokat.
Sokszor megmosolyogtatott érdekes meglátásaival, cselekedeteivel, de legalább annyiszor, ha nem többször el is szomorított. Fájt olvasni mindazt a kegyetlenséget, amin akár neki, akár a többi szereplőnek át kellett esnie. Miattunk, emberek miatt. De néha azért örömkönnyek is vegyültek a keserűekbe.

Cselekmény, mint olyan, sokáig nem igazán van. Inkább csak egyik napból sodródunk a másikba, miközben megismerjük főhősünket, és az ő barátait, valamint azok életét. Viszont rengeteg érdekességet olvashatunk az állatok szokásaival és mindennapjaival kapcsolatban.
Később aztán egy megható ígéret miatt kifejlődik egy izgalmas szál is, ahol bőven lehet drukkolni barátainknak (és könnyeket hullajtani), akiknek monoton élete végre célt kap.
Itt számomra kifejezetten érdekes és elgondolkodtató volt, hogy az írónő, Ivan, Bob, és Ruby miként mutatják be az ember és ember, vagy ketrec és ketrec közti különbségeket. Megszívlelendő, hogy míg mi, emberek képesek vagyunk egy dolog miatt elítélni és megbélyegezni valakit vagy valamit, addig az állatok felfogják, hogy ugyanabból lehet jó és rossz is.

Ennek ellenére véleményem szerint mégis a fogság és a szabadság kérdése a legjelentőségteljesebb, hisz biztos mindenkiben felmerült már legalább egyszer, hogy miért jobb egy állatkerti állat élete, mint egy cirkuszban élőé, mivel voltaképpen mind a ketten korlátok mögé vannak zsuppolva, és nem a szabadban futkorásznak, természetes élőközegükben. Pedig hány állatvédő szervezet vagy program működik, ami a fajmegóvás érdekében állatkertbe viszi xy példányt. Nos, sok egyéb mellett erre is választ ad Ivan.

Összességében tehát úgy gondolom, ez az a könyv, amit kortól és nemtől függetlenül mindenkinek olvasnia kéne. Ha szereti az állatokat, azért, ha nem, akkor azért.
Ivan története rettentő tanulságos. A kicsik számára nagyon jó nevelőképessége van, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek és megértsék az élővilágot, és hogy az állatkertben később ne úgy viselkedjenek, hogy szívünk szerint inkább őket zárnánk be egy ketrecbe.
Az Iván, az egyetlen egy keserédes, aranyos mese, mely egyszerre szórakoztat, gondolkodtat el és tanít, szerethető karaktereinek hála. De előre szólok: zsepit készítsetek elő! Én a felét végigbőgtem még így, 23 éves fejjel is. Kincs ez a könyv!

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Iván, Stella, Bob, Ruby

Kedvenc jelenet: Iván ígérete Stellának, és a végén, amikor Ivan nézi Ruby-t

Negatívum: emberek

Borító: 5/5

Ivan, az igazi

Az Ivan, az Egyetlen részben fikció, részben viszont valós alapokon nyugszik, ugyanis Ivan tényleg létezett. Haláláig az atlantai állatkertben élt, ám rögös út vezetett a boldogságáig...

Miután kölyökként elfogták a Kongói Demokratikus Köztársaságban (ahol Ivan ikertestvére az Egyesült Államokba vezető úton életét vesztette), Ivant egy családi otthonban nevelték, egészen addig, míg kezelhetetlenné nem vált. Ezek után egy furcsa-állatgyűjteményhez került, egy Washington állambeli, cirkusz központú bevásárlóközpontba.

Élete huszonhét évét egy ketrecben, egyedül töltötte. Idővel azonban, ahogyan az emlősök szükségleteit és magatartását egyre jobban megértették, a közönség Ivan magányos helyzetével kapcsolatos aggodalma is egyre nőtt. Különösen azután, hogy szerepelt a National Geographic különkiadásában A városi gorilla címmel. Ezután közfelháborodás következett, gyerekek szívettépő leveleivel együtt.
Amikor a bevásárlóközpont, ahol Ivan élt, tönkrement, állandó kölcsönadással elhelyezték az atlantai állatkertben (1994-ben), amely az ország legnagyobb fogva tartott nyugati alföldi gorilla csoportjának ad otthont.

Ivan innentől kezdve az atlantani állatkert közkedvelt nevezetessége lett, s boldogan élt ott Kinyanival és más gorillákkal együtt.
Sokan ismerték egyébként festményei miatt, amelyeket gyakran hüvelykujja lenyomatával írt alá.

Ivan 50 éves korában, 2012. augusztus 21-én hunyt el. Boncoláskor kiderült, hogy egy tumor volt a mellkasában. Ám közönsége sosem felejtette el őt, halála után részvétkártyákat, virágokat is küldtek, sőt születésnapján még köszöntőkártyát is vittek az emlékére.

Nyereményjáték

“Egy ideig, amíg ifjú voltam, és bolondos, azt hittem, hogy én vagyok az utolsó gorilla a földön.”

Szerencsére nem Ivan, az egyetlen gorilla a Földön. Természetben és fogságban élő társai között akadnak világhírű egyedek is, akik különleges képességeikkel, tehetségükkel vagy éppen viselkedésükkel, nagy ismertségre tettek szert.
Mostani játékunk során pedig ők lesznek a főszereplők!

Az egyes állomásokon található adatok és leírások segítségével találjátok ki, melyik közismert gorilláról van szó, majd a nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ezt ismételjétek meg minden állomáson, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott három Ivan, az egyetlen c. könyv egy példányát, ugyanis csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind az öt állomást teljesítette.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Nagyobb méretért katt a képre

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Deszy könyvajánlója - Trailer
04/09 Kelly & Lupi olvas - Gorillás képek
04/11 Dreamworld - Az igazi Ivanről
04/13 MFKata gondolatai
04/15 Media Addict

A Maxim kiadó jóvoltából megjelenik Jamie McGuire, Gyönyörű tévedés című könyve, ami a Gyönyörű sorscsapás című sorozatnak a mellék története. A Maddox testvérek sorozatban a többi testvér történetét ismerhetik meg az olvasók, ezúttal Trentonét.

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632613116
Oldalszám: 362 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje.

Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.

Saját véleményem:

Cami kislánykorától kezdve arra vágyott, hogy minél távolabb lehessen családjától - alkoholista, erőszakos apjától, és meghunyászkodó anyjától -, s ennek érdekében mindent meg is tett. Mire főiskolára került, saját albérlete lett, vett egy kis hibrid autót, és munkát vállalt egy helyi, éjszakai klubban, a Red Doorban, mint csapos, hogy finanszírozni tudja kiadásait.
Boldogságát mindössze a családja, és a munkája miatt állandóan távol levő barátja árnyékolja be. Cami szeretne több időt tölteni TJ-vel, de a srác számára a felfelé ívelő, titokzatos karrierje az első, ami egyre több időt vesz el kapcsolatuktól. Nem hogy találkozni, de még telefonálni vagy sms-ezni is jó ha hetente egyszer-kétszer tudnak. És bár Cami hűséges, azért egy elszánt Maddox fiú képes felforgatni az ember lányának életét. Nincs ez másképp Cami esetében sem, hisz miután Trenton lecsap rá, hiába a lány minden hárítása, az ifjú Maddox a legtisztességtelenebb eszközökhöz folyamodik, hogy magára vonja a bubifrizurás szépség figyelmét. Kettejük kapcsolata pedig akkor válik igazán érdekessé, amikor öccse tartozása miatt, Cami kénytelen másodállást vállalni annál a tetoválószalonnál, ahol Trent is dolgozik...

"Csávába kerültem. Nagy, katasztrofális, Maddox-csávába."

Az a helyzet, hogy én is óriási Maddox-csávába keveredtem. Teljesen, lábujjtól fejtetőig belezúgtam Trentbe, aki K.O.-val ütötte ki nálam Travist! Bár bevallom, kezdetben kicsit tartottam ettől a könyvtől, mivel igen vegyes véleményeket hallottam róla, ráadásul elképzelni sem tudtam, mi újat képes mutatni még Jamie ezzel a családdal kapcsolatban (arról nem is eszélve, hogy Travisnél szexibb, jobb Maddox fiú? esélytelen), de végül minden várakozásomat felülmúlta.
Cami személyében egy nagyon is szerethető hősnőt kap az olvasó, aki részben hasonlít Abby-hez, mégis más. Camille fiús családban nevelkedett, és ez érződik is rajta. Tökös, talpraesett, ha kell odamond, kiáll magáért, nem szorul pátyolgatásra. Emellett igen szimpatikus, humoros lány, akivel könnyen lehet azonosulni. Nem mondom, hogy nincsenek hibái, mert néha bizony fárasztó tudott lenni a TJ-Travis közti lamentálása, de utólag minden értelmet nyert. Merthogy Jamie McGuire hősnő titok nélkül nincsen, az legalább annyira biztos, mint az, hogy minden Maddox fiúhoz hozzámennénk feleségül.
Cami titka idegőrlő. Számtalanszor felbukkan, de mindig csak annyira, hogy felhergelje az olvasót, aki hiába falja egyik lapot a másik után, csak nem találja a választ.

Ennek az az oka, hogy kedves írónőnk roppant ravasz módon oldotta meg ezt a kérdést. Inkább hagyta, hogy hősnője miatt olykor bosszankodjunk, hogy a végén akkorát üssön, hogy az állunk percekig a földet súrolja. Épp ezért javaslom, ha szoktatok is, most NE lapozzatok hátra, mert az tönkre vágja az élményt.

Cselekmény, mint olyan ellenben kevesebb van. Nyilván egy romantikus New Adult könyv esetében nem várhatunk pergő akciót, de azért általában csak akad valami gubanc, rejtély, vagy bármi egyéb, ami megnehezíti a karakterek életét. Valamilyen szinten ez itt is megjelenik, köszönhetően a... hát, hívjuk szerelmi háromszögnek, de igazándiból a harmadik fél, csak szellemként van jelen a regény nagyobb hányadában. Mindössze Cami erkölcsei azok, amik alakítgatják az eseményeket, attól függően, éppen mennyire ciripel lelkitücske.
A középpontban Trenton és Cami kapcsolatának fejlődése, alakulgatása áll, ami igen sok sablonos elemet vonultat fel, mégis teszi ezt úgy, hogy abszolút ne érdekeljen minket, olvasókat. Ahogy kinyitod a könyvet, az végérvényesen magába szippant, és az utolsó szóig nem is ereszt.

Jamie McGuire-nek nagyon fekszik ez a New Adult közeg. Sokkal otthonosabban mozog benne, mint a többi műfajban. A szöveg gördülékeny, fiatalos, lendületes és életszerű.
És ugyanez érvényes a Maddox fiúkra is. Én nem tudom, hogy csinálja ez a nőszemély, de egyik Maddox fiúból esem a másikba. Komolyan mondom zseniálisak! Ha nem akarnék egyikükhöz hozzámenni, azt kívánnám, bár a testvérük lehetnék.
Trenton Travishez hasonlóan irtó dögös, izmos, tele van tetoválásokkal, egyik csajt dönti meg a másik után, imád verekedést kezdeményezni vagy befejezni, pimasz, nagyszájú, ám fivérével ellentétben ő az a fajta rosszfiú, akinek sebzett a lelke - egy tragédiának köszönhetően. És véleményem szerint sokkal humorosabb és eltökéltebb is. Utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint az a folyamat, amíg Cami kegyeibe férkőzik.
Camivel ütős párost alkotnak. Hihetetlenül idióták együtt, rengeteget lehet nevetni rajtuk és a makacsságukon, a kémia pedig még ennél is jobban működik köztük. Ha csak egy légtérbe keverednek, sistereg a levegő. Érezni a kettejük közt feszülő vonzalmat. Romantika tekintetében minden kétséget kizáróan érettebb és felnőttebb ez a kötet, mint a Gyönyörű sorscsapás.

És úgy unblock is számomra kevésbé volt tiniregény. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy ezúttal nem a fősuli/egyetem a főhelyszín, hanem a szereplők lakásai és munkahelyei. Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan belőlem kiszabadul a fangirl. Jamie, imádlak!

Az írónőnek sikerült két olyan elemet vegyítenie, amiért külön-külön is odáig vagyok, együtt pedig végem. Az egyik a pultos állás - valamilyen oknál fogva imádom az olyan regényeket, ahol az egyik szereplő pultos, mivel van egy sajátos hangulata az egésznek -, a másik meg a tetoválószalon. És bizony mind a két hely aktív részét képezi a történetnek! Nem is tudom, a kicsi szívem, mikor örült jobban. A sejtelmes, szexi és fülledt hangulatú Red Door műszakoknál, vagy a belevaló, dögös és izgalmas tetoválószalonnál, ami teljesen olyan volt, mintha a Miami Ink elevenedett volna meg előttem. Ám mind a kettőnek van egy közös pontja: a dolgozók szoros, már-már családiasan bensőséges viszonya. A mellékszereplők erőteljes személyiségek, egytől-egyig a szívemhez nőttek. Imádnám, ha olyan barátaim lennének, mint a rámenős, piercinges Hazel, a temperamentumos Raegan (aki majdnem tiszta America), vagy a jószívű Kody.
És végül, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: a sztori nagyjából Travisékével egyszerre zajlik, így több ponton is felbukkannak. Furcsa, meglepő mégis öröm volt újra átélni a velük történteket, és más szemszögből látni a kapcsolatuk mérföldköveit. Olyan, kis bensőséges érzés.
Összességében tehát úgy vélem, a Gyönyörű tévedés érettebb, viccesebb, szenvedélyesebb lett a Gyönyörű sorscsapásnál. Azok, akik szerették Travis és Abby történetét, nem fognak ebben sem csalódni: hasonlóan remek - ha nem jobb - karaktereket kapnak, kiegészítve egy váratlan fordulattal, és az elengedhetetlen Maddox érzéssel. Részemről pedig pápá, Travis! Helló, Trenton!

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Trenton, Cami, Raegan, Hazel, Kody, Olive

Kedvenc jelenet: amikor Cami kizárja Trentont, és csak Olive-ot engedi be + Johnny Depp idézet

Negatívum: az, hogy Trent mióta szerette Cami-t (az picit giccses volt)

Borító: 5/5

Részlet a regényből

"- Hoztunk neked reggelit - emelt magasba egy fehér zacskót Trenton.
- Nem szoktam reggelizni.
- De igen. Kodytól tudom. Mazsolás-fahéjas, vajas bagelt.
Még erősebben ráncoltam a szemöldökömet. Mérgesen meredtem Trentonra, aztán lepillantottam Olive-ra. Ellágyult az arckifejezésem, és felsóhajtottam. - Szeretem! - mondtam, csak úgy a levegőbe. - Tudod, hogy szeretlek, Olive, de most visszafekszem aludni. - Trentonra pillantva összehúztam a szemem. - Ezúttal nem válik be.
- Nem lehet. A szülei egész napra elmentek.
- Akkor vidd haza magatokhoz.
- Az apám megfázott. Csak nem akarod, hogy elkapja...
- Tudod, mit utálok?
- Tudom. Engem - mondta, és kiült az elkeseredés a tekintetébe. - Egy... önző, bizonytalan idióta vagyok.
- Úgy van.
- De egy mindent megbánó önző, bizonytalan idióta, aki egy kislánnyal várakozik kint, a hidegben.
Most én sóhajtottam fel. Intettem Olive-nak, hogy jöjjön be. Boldogan engedelmeskedett, és feltelepedett a kanapéra. Rögtön megtalálta a távirányítót, bekapcsolta a tévét, és megkereste a vasárnap délelőtt vetített rajzfilmeket.
Trenton tett egy lépést, de feltartottam a kezem. - Te nem.
- Tessék?
- Nem jöhetsz be.
- De hát... szemmel kell tartanom Olive-ot.
- Az ablakon át is figyelheted.
Trenton összefonta maga előtt a karját. - Azt hiszed, nem teszem meg?
- Tudom, hogy megteszed. - Kikaptam a kezéből a fehér zacskót, aztán az orrára csaptam az ajtót, és ráfordítottam a kulcsot. A zacskót odadobtam Olive-nak. - Szereted a bagelt, kicsi?
- Naná! - kiáltotta, és belenézett. - Tényleg kint kell állnia Tjentnek?
- Igen, nem könyörülünk meg rajta. - Visszamentem a szobámba. és belezuhantam az ágyba.

- Cami! - rázott fel Raegan. Az órára siklott a tekintetem. Trenton csaknem két órája kopogott be. - Az a kislány rajzfilmeket néz a nappalinkban! - suttogta, láthatóan feszélyezetten.
- Tudom.
- Hogy került oda?
- Trent hozta magával.
- És hol van Trent?
- Gondolom, kint - ásítottam.
Raegan nagy csattogással kirontott a szobámból, majd pillanatokkal később ismét megjelent. - Kint ül a földön, az ablakunk alatt! Flappy Bird-öt játszik a telefonján.
Bólintottam.
- Nulla fok van a szabadban.
- Helyes - mondtam. - Csak azt sajnálom, hogy nem esik havas eső."

Nyereményjáték

Trenton egy tetováló szalonban dolgozik és imádja a tetoválásokat. Ezúttal a ti feladatotok kitalálni melyik könyvben hangzanak el az idézetek. Egy valamiben egyezik a könyvek témája, az idézet egy-egy tetovált szereplőtől, szereplőről hangzik el. Elég a könyv címét is megírnotok.
Figyeljetek oda, mert sajnos nem tudtok javítani az elküldött megfejtéseken.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

"– Elárulnád, mit művelsz? – kérdezte zavartan Granuaile.
     – Olyasmit, amire te körülbelül csak húsz év múlva leszel képes. – Kivettem a kulcsomat a zsebemből, és gondosan a farmeremre raktam.
     – Én is le tudok vetkőzni, akár most azonnal! Hú! – kuncogott. – Rád férne egy kis napozás!
     – Fogd be, ír vagyok! – A tetoválásomon keresztül erőt szippantottam a földből, és élveztem, ahogy Granuaile meglepetten levegő után kap, amikor nagy amerikai uhuvá változtam. Mielőtt csendes szárnyaimmal az ég felé emeltem volna magam, felkaptam a kulcscsomót."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/04 Deszy könyvajánlója
04/05 Angelika blogja
04/06 Insane Life
04/07 Book Heaven
04/08 Kelly & Lupi olvas
04/09 MFKata gondolatai
04/10 Kristina blogja
04/11 CBooks
04/12 Dreamworld
04/13 Tekla Könyvei

A kanóc meggyulladt... Gabriel Merrick pedig szó szerint a tűzzel játszik az Elementálok-sorozat második kötetében. A forróság nem csak a tűzet jelenti Gabriel számára, hanem félénk padtársa, a titkokkal teli Layne is.

Ne állj ellen a csábításnak, engedd, hogy megismertessük veled Gabrielt, a második Merrick-fivért a Szikra blogturnén! Ha rád mosolyog a szerencse, megnyerheted a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét is!

Brigid Kemmerer: Spark - Szikra

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991855
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Vallató Péter
Tetszett? Vidd haza!

Fülszöveg:

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.
Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.
Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.

Saját véleményem:

Annak idején, a Storm értékelésemben Gabrielt emeltem ki, mint kedvenc karaktert. Egészen pontosan ezt írtam róla: "Az én kedvencem egyértelműen a lobbanékony, tűz elemmel bíró Gabriel lett. Az ő személyisége, karizmája egészen egyszerűen lehengerlő (...)". Ennek ellenére sokat lamentáltam azon, hogy folytassam-e a sorozatot, mert bár a hibái ellenére tetszett a könyv, hosszútávon mégsem hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy mindenáron olvasni akarjam a Merrick tesók történetének folytatását. Most viszont rettentően örülök, hogy megadtam neki az esélyt, hisz felülmúlta minden képzeletemet! És annak is örülök, hogy nem Gabrielé lett a kezdőkötet. Mégpedig azért, mert a Storm során bőven jutott időm megérteni, kitapasztalni, hogy Brigid Kemmerer a természetfelettit csak mellékes elemként alkalmazza. Ehelyett sokkal hangsúlyosabbak nála a különféle emberi érzelmek, -kapcsolatok, illetve azok alakulása, és ehhez jön extraként az elementál lét, valamint annak minden velejárója, nem pedig fordítva.
Ami a Szikrát illeti... kezdetben elképzelésem sem volt, miként folytatódhat a sztori Gabriel főszereplésével úgy, hogy jóformán Becca és Chris része sem lett lezárva, nem is beszélve a Becca apja jelentette csavarról.

Nos, a válasz igen egyszerű: ahogyan az elementálság meghúzódik a háttérben, úgy az Őrzőkkel való konfliktusuk is szépen lassan alakulgat, és minden egyes kötet hozzátesz valami apróságot a várható nagy fináléhoz (legalábbis bízom benne, hogy az valamivel látványosabb lesz, mint az eddigi fantasy rész). Ez a Spark esetében tényleg apróság, jóformán az elején és a végén kerül említésre.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Becca és Chris próbálkoznak a randizással, Huntert mindenki kerüli, Nick gyógyulgat, Michael viszi tovább a vállalkozását, Gabriel pedig újra és újra elemzi magában, mit rontott el akkor, amikor Becca apja elfogta ikertestvérét. Ám nem sokáig nyalogathatják sebeiket, ugyanis az, hogy Becca apja nem iktatta ki őket, egy sor új problémát vet fel. A veszély továbbra is fennáll, és ezért minden eddiginél fontosabb, hogy meghúzzák magukat.
A bökkenő csak az, hogy Gabrielt egyre intenzívebben foglalkoztatja az eleme, és míg a többiek könnyen kapcsolatba léphetnek a sajátjukkal, addig számára a tűzzel való érintkezés nem annyira egyszerű.

Folyamatosan gyűlik benne a feszültség, ami a legrosszabb pillanatban ki is tör belőle, s ennek hála magára haragítja a testvéreit (és mindenki mást a környezetében), nem is kicsit. A vitájuk annyira elfajul, hogy az ikertestvérként hozzá legközelebb álló Nick, kis híján megfojtja. Mindannyian őt okolják, és ez a helyzet a napok múlásával nem, hogy javulna, méginkább romlik. Gabriel végül ott talál menedéket, ahol soha nem gondolta volna: Hunter oldalán.
Kifejezetten érdekes látni, hogy a nagymenő, magabiztos, temperamentumos, szabadszájú fiú miként éli meg a magányt, s hogyan dolgozza fel azt, hogy a családja ennyire kiközösíti.
Gabriel érzései igazán emberire sikeredtek. Teljesen érthető eszmefuttatásokkal rukkol elő, s teszi mindezt úgy, hogy a karaktere nem csap át egy siránkozó, depresszív egyénné. A sérelmei és fájdalmai mellett ugyanúgy ott van benne a tűz és a szenvedély, mint máskor.
Hozzáteszem, vele ellentétben a többiek mérhetetlen haragját mind a mai napig nem tudom mire vélni. Lehet, hogy Gabriel hibázott, de az a szintű utálat, hiszti és vádaskodás, amit a nyakába zúdítanak... Beccát, a barátnőjét, Christ és Nicket olykor szívesen felképeltem volna, rettentően irritáltak. Néha még Michael is, bár ő azért komplexebb eset. A Gabriellel folytatott beszélgetéseit például nagyon szerettem. Jó volt bepillantani a múltjukba, és egy kis szeletét megismerni annak, miért lett olyan a legidősebb Merrick fivér, amilyen.
És ahogyan már említettem, Gabriel a sors furcsa fintoraként Hunter mellett találja meg a vigaszt, megnyugvást és minden egyebet, amire szüksége van. Ahelyett, hogy elítélnék a másikat, segítenek egymásnak megtalálni önmagukat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy lángoló épületekben kell rohangálniuk és embereket menteniük titokban. (Ami bőven tartogat adrenalin dús pillanatokat)
De persze nem maradhat el a romantika sem, ami egy tizedikes lány, Layne képében érkezik. Gabriel akkor figyel fel rá, amikor a matekzseni megmenti őt egy röpdoga alkalmával.
Layne amúgy egy teljesen átlagos lány, igyekszik beleolvadni a tömegbe, nem visel kirívó ruhákat, nem pasizik, ehelyett a tanulásra és az igencsak bajos családjára koncentrál. Van egy siketnéma öccse, aki hozzá hasonlóan élcelődés tárgya a suliban, egy ügyvéd apja, aki szinte sosincs otthon, és egy olyan anyja, aki elhagyta őket, mivel nem tökéletesek. Emellett reggelente lovagol, és mindent elkövet, hogy szörnyű titkára ne derüljön fény.

Összességében egy igazán szerethető lány, főként azért, mert sok hősnővel ellentétben nincsenek idiótaságai. Nem akar több lenni, mint ami.
Gabriellel együtt nagyon aranyosak, imádtam az ugratásaikat, a felelsz vagy mersz játékukat, mely során fokozatosan megnyíltak egymásnak, továbbá a másikra való hatásukat. Érezhetően működött köztük a kémia. És pluszpont, hogy elérték nálam, hogy egyáltalán ne gondoljak arra, hogy ennek a történetnek természetfeletti elemeket is tartalmaznia kéne. Sőt! Őrzők és mindenféle hülyeségek helyett még többet akartam belőlük.

Mindent egybevetve, nekem ez a rész ezerszer jobban bejött, mint a Storm. Teljesen magába szippantott. Ráadásul érdekesebb témákat feszegetett: iskolai erőszak, lovaglás, állatok szeretete, sportolók, önkéntes tűzoltósdi, és Layne testvére révén a jelelés. Talán azért is éreztem közelebb magamhoz a Szikrát, mert középsuliban nekem is volt egy siketnéma barátnőm, és Brigid Kemmerer annyira élethűen adta vissza azt, amivel ez jár, vagy ahogyan megnyilvánul, hogy újra felidéződtek bennem az emlékek, egy-egy jelelés, szinte kedvem lett volna mutogatni (igen, barátnőm miatt megtanultam). Úgyhogy én azt mondom, aki szerette az első részt, az mindenképp olvassa el, akit pedig nem annyira fogott meg, az is adjon ennek még egy esélyt. Sokkal pörgősebb, összetettebb, a szereplők is milliószor szerethetőbbek, és nem csak suliból áll a történet. Romantika, izgalom, humor, szenvedély és rengeteg tűz - ez mind a Spark.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Gabriel, Hunter, Layne

Kedvenc jelenet: az összes Gabriel-Layne, illetve a futás utáni Hunter-Gabriel beszélgetés

Negatívum: Chrisék viselkedése

Borító: 5/5

AxelJordan

AxelJordan nem más, mint a Spark borítójának előterében lévő modell, aki nem is annyira modell, mint inkább zenész. Csak és kizárólag két könyv fedlapján találkozhattok vele, melyből az egyik a Spark, a másik pedig a sorozat kiegészítő novellája, a Breathless. Megtalálhatjátok őt facebookon, twitteren, valamint a személyes honlapján.

Végül, de nem utolsósorban, íme néhány fotó róla:

Nyereményjáték

Azt ugye tudjuk, hogy Gabriel Merrick szeret a tűzzel játszani - és a tűz is szívesen játszana vele… Ahol pedig tűz van, ott előbb-utóbb felbukkannak a tűzoltók is, akik nagy szerepet kapnak a Szikrában.

A játék során jól ismert tűzoltókat mutatunk nektek különböző filmekből és sorozatokból, nektek a feladatotok, hogy felismerjétek őket, és megírjátok, mely filmben, vagy sorozatban láttátok őket.A nyeremény a Könyvmolyképző kiadó felajánlásában három példány a regényből! Sajnos csak Magyarországi lakcímmel rendelkező játékosok jelentkezését tudjuk elfogadni.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/09 Media Addict - Könyvtrailer
02/12 Insane Life - Tűzoltók
02/15 Dreamworld - AxelJordan
02/18 Bibliotheca Fummie - Idézetek

02/21 Deszy könyvajánlója

Abbi Glines eddig megjelent könyveire a könnyed, romantikus stílus volt jellemző. A Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválra megjelenő Existence sorozat első kötete, A végzetem azonban merőben más. A fiatal szereplők mellett a túlvilág képviselői is helyett kapnak egy izgalmas, fordulatos történet keretében, amely szerencsére nem mellőzi a romantikát sem.

A Blogturné Klub nyolc bloggere véleményezi a könyvet, amelyet a turné végén meg is nyerhet három szerencsés leendő olvasó. Indulhat a borzongás!

Abbi Glines: A végzetem

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616148
Oldalszám: 268 oldal
Fordító: Dávid Katalin

Fülszöveg:

Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret.
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, akik a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem.
Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.

Saját véleményem:

Pagan életét akár átlagosnak is nevezhetnénk. Suliba jár, éli a maga kis életét, akárcsak kortársai. Csakhogy velük ellentétben a tizenhét éves lány szellemeket lát, képességét azonban mindenki elől titkolja.
Az évek során megtanult ezzel együtt élni. Kitapasztalta, miként nézzen át a lelkeken úgy, hogy azok ne figyeljenek fel rá. Ám egy napon, amikor megjelenik egy hihetetlen jóképű, vele egyidős srác szelleme, minden megváltozik, Dank a többi földön ragadt lélekkel ellentétben képes kommunikálni vele.
Bár Pagan mindent elkövet annak érdekében, hogy a fiú lekopjon róla, az mégsem tágít. A leglehetetlenebb pillanatokban tűnik fel, beszél hozzá, sőt még gitározik és énekel is neki éjszakánként. Mindeközben azonban a lány magánéletében is zajlanak az események. Önkéntes segítői jelentkezésének hála felkeresi a suli legmenőbb sráca, Leif, és megosztja vele féltett titkát, arra kérve Pagant, korrepetálja őt. S noha a lány eleinte vonakodik, később mégis félreteszi ellenérzéseit; együtt töltött óráik pedig szép lassan közelebb sodorják őket egymáshoz. Ugyanakkor Dank is egyre jobban belopja magát Pagan szívébe...

Ezt a könyvet már ősidők óta kiszúrtam magamnak, még jóval azelőtt, hogy bármit is olvastam volna az írónőtől. Nem tagadom, érdeklődésemnek igen nagy köze volt Pepéék párosához, így rettentően sajnálom, hogy nálunk végül nem velük került boltokba a könyv. Na, de ugye a külső nem minden, az igazi kincsek belül rejlenek.
Abbi Glinesról tudjuk, hogy a művei igen megosztóak. Én magam azonban azok táborát erősítem, akik óriási lelkesedéssel falják minden egyes sorát. Szeretem a bennük rejlő könnyedséget, fiatalságot, bohóságot, így hát roppant kíváncsian vártam, hogy megtudjam, az írónő miként állja meg a helyét más műfajban. Az eredmény? Nos, részben megkaptam azt, amit kedvelek, de hazudnék, ha azt mondanám, maradéktalanul elégedett voltam.

A végzetem a többi AG regényhez hasonlóan egyszerű, olvasmányos, gördülékeny történet, amit néhány óra alatt fel lehet falni. Középpontjában Pagan és a két fiú áll.
Kezdetben olyan, mint egy átlagos gimis sztori. Hősnőnk hétköznapi problémákkal küzd. Mélységesen megveti a suli nagymenőit, lenézi és elítéli őket, anélkül, hogy személyesen ismerné bármelyiküket is. Közülük is leginkább Leifet. Így amikor a srác felfedi előtte titkát és segítséget kér tőle, nem kicsit lepődik meg. Hosszas töprengés és ráhatás után mégis elvállalja a korrepetálását.
Ezen a ponton Leif és Pagan kettőse szórakoztató és aranyos. Igaz, hogy tele van klisékkel, mert hát hány olyan sztorit olvastunk már, ahol közös tanulásból szövődött szerelem az egymást utáló felek között? Engem mégis újra és újra el tud varázsolni ez az egész szituáció.
Ebben a helyzetben pedig a karakterek is roppant szimpatikusak voltak. Szerettem a szóváltásaikat, az ugratásaikat és érezhetően mocorgott köztük a kémia is. Aztán egyszer csak minden megváltozott, amikor az írónő elkezdett lólépésben haladni és összeboronálta őket. Az addig szimpatikus, vicces Leif egy nyálas szépfiúvá alakult, aki folyton Pagan nyakában lihegett és egyszerűen túl tökéletes volt. Már-már csöpögött.
Nem is csoda, hogy egy idő után Pagan fantáziáját is jobban megmozgatta Dank, a maga pimaszságával, rámenősségével és sejtelmességével. Lány legyen a talpán, aki nem alél el egy veszélyesnek látszó, gitározó-éneklő rosszfiútól!
Sajnos én belefutottam egy, a személyét érintő spoilerbe, így kezdettől fogva tudtam ki vagy mi ő, úgyhogy az ezt övező titok számomra nem jelentett kihívást. Így, ha még nem tettétek, akkor azt javaslom, ne olvassátok el a fülszöveget! Nyilván egy idő után a történet alapján is össze lehet rakni a képet, de szerintem izgalmasabb nyomozás által rájönni. Ha azonban úgy jártatok mint én, sebaj, mert Dank attól még Dank, és jelenléte bőven tartogat izgalmakat.

Izgalmakból pedig nincs hiány. Miután Pagan egy balesetben majdnem életét veszti, pontosabban életét kéne veszítenie, mégis túléli, beindulnak az események. Fura alakok kezdik kísérteni a lányt, akik ugyanazt ismételgetik. Paganben pedig kérdések ezrei merülnek fel, amikre válaszokat akar kapni. Még a nyomozástól sem retten vissza.
Közben egyre többet és többet kezd érezni Dank iránt, már-már kétségbeesetten szeretne közelebb kerülni hozzá, de Dank bár ugyanannyira vágyik rá, mégis ellöki magától. Így a nyomozgatás egy igen erőteljes érzelmi vívódással is párosul.
Bevallom, nekem a regény második fele emiatt jobban tetszett. Szerettem Dank és Pagan hercehurcáját, nagyon mély és fájdalmas érzéseket generáltak. Ráadásul ahogy haladtuk a vége fele, lapról lapra izgalmasabbá, érdekesebbé vált a történet (meddig lehet kijátszani a sorsunkat? milyen következményei vannak, ha megszegjük az előre elrendeltet?). Abbi Glines a fináléra keményített be igazán. Olyan végszóval zárta le az első részt, ami után falat kapartam. Kíváncsian várom, hogyan alakul tovább Paganék sorsa, és milyen fordulatot vesznek a természetfeletti események.
Összességében tehát azt mondom, ha képesek vagytok eltekinteni a kliséktől, és valami egyszerű, könnyed, szórakoztató olvasmányra vágytok némi izgalommal, akkor A végzetem ideális választás. Néha kicsit gyors, tele van klisékkel, de a stílus, Dank és az alapötlet ígéretes.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Dank, Gee

Kedvenc jelenet: az elmegyógyintézet, és Dank esti gitározásai

Negatívum: Leif nyálassága

Borító: 5/3,5

Tetszett?Rendeld meg!

Borítók

Nyereményjáték

Szellemekkel kapcsolatos az Existence blogturné játéka: minden állomáson a rövid ismertető/kép alapján ki kell találnotok a feladványt, amely híres történelmi, filmes, vagy irodalmi szellemre utal. Kérjük a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtéseket!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

"Egy 17. századi tengerészlegenda. Eszerint egy hajó arra ítéltetett, hogy az utolsó ítélet napjáig hajózzon a világ tengerein."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/10 Media Addict

04/12 Deszy könyvajánlója

04/14 Dreamworld

04/16 Zakkant olvas

04/18 CBooks

04/20 Tekla könyvei

04/22 Kelly & Lupi olvas

04/24 MFKata gondolatai

Könyvfesztiválra érkezik a Kolibri Kiadó Doboztrollok sorozatának harmadik része. Alan Snow ezúttal is remek rajzokkal kiegészítve meséli tovább Sajthida lakóinak történetét.

Tartsatok velünk A Jó a Rossz és a Sajt három állomásos blogturnéján, fejtsétek meg a rejtvényt és esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét. Fel Sajthidára!

Alan Snow: A jó, a rossz és a sajt

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9786155450518
Oldalszám: 168 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Nagy a baj Sajthidán! A föld fölött és a föld alatt egyaránt. Veszélyben a doboztrollok és a káposztafejek élőhelye is. Ráadásul a gaz Suvasznak újabb rettenetes tervei vannak, hogy még több keserűséget okozzon Sajthida lakóinak… Arthurék képesek túljárni az eszén? Megmentheti egy maroknyi csapat a várost?

Saját véleményem:

A második rész ott ért véget, hogy Arthurt elkapta Suvasz, és bezsuppolta egy börtöncellába, ahol a talpraesett kisfiú megismerkedett a Vaszoknis emberrel, továbbá Willbury-ék is elindultak az Alantvilágba, hogy onnan közelítsék meg a régi Sajtpalotát...
Ebben a kötetben nagyjából innen vesszük fel a fonalat. Fény derül arra, hogy kicsoda is valójában a Vaszoknis ember, közben pedig a lenti mentőcsapat találkozik Nagyapával, akit végül az áradások miatt magukkal visznek. Csakhogy útjuk során bajba keverednek, méghozzá nem is kicsibe! Suvasz emberei elfogják-, és a gyárba viszik őket, hogy ellopják a méretüket, mivel már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy Suvasz Sajthidára szabadíthassa titokzatos teremtményét... ami végül neki is lát, hogy leromboljon mindent.

Az első két rész során nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Hozzám nőttek a karakterek, a város, a különféle lények, és már-már gyermeki izgalommal vártam, hogy fény derüljön minden titokra.
Viszonylag gyorsan, még a könyv elején megtudjuk, ki is az a Vaszoknis ember - akinek kiléte őszintén meglepett, egészen másra tippeltem -, milyen viszony fűzi nagyapához, és ehhez kapcsolódóan pedig arról is lehull a lepel, miért kellett Arthur nagypapájának a föld alá költöznie. A magyarázat pedig tökéletesen megállja a helyét, és rengeteg pluszt ad a korábbiakhoz, ráadásul olyan, mint egy minisztori a nagy egészben.
De Suvasz ördögi terve sem sokat várat magára. Ezzel kapcsolatban viszont már akadnak aggályaim. Suvasz hajtórugója teljesen logikus, érthető, azzal nincs is baj. Ellenben a terve kivitelezése nekem túl gyermeki lett. Nyilván gyerekszemmel ez külön vicces és szórakoztató, de bennem mégiscsak ott motoszkál az érzés, hogy valami nagyobbat vártam volna tőle. Suvasz karakterét rettentően gonosznak, félelmetesnek ismertem meg, és a teremtménye felbukkanásáig tökéletesen hozta is ezt a formáját. Rémisztő egy alak volt, én pedig pont ezt bírtam benne.

Ami a történetet illeti, nagyon lendületesre sikeredett. Pörögnek az események, szinte mindig történik valami, ami miatt lehet izgulni. Egyik kalandból vagy bajból csöppenünk a másikba. Hőseinknek rengeteg próbát kell kiállniuk, mivel a finálé több meglepő fordulatot is tartogat. Az egyik ilyen szegény feltalálóhölgyeményünket érinti, aki nem kis slamasztikába keveredik, így újból szerves részét képezheti a sorozatnak.
A magam részéről örülök, hogy megint előtérbe került, már korábban is rettentően kedveltem őt. Arról nem is beszélve, hogy feltaláló mivolta miatt, talán ő az egyik olyan figura, aki megcsillogtja számunkra a steampunk vonalat. És jó hír azoknak, akik hozzám hasonlóan imádják ezt: ebben a kötetben bőségesen kapunk kütyüket, rengeteg géppel és találmánnyal kiegészítve.
A többi karakterről viszont nem ejtenék bővebben szót, mivel mindenki hozza a szokásos formáját. Arthur az eddigieknél is bátrabb, okos meglátásaival sokat segít a felnőtteknek, akik könnyűszerrel, összedolgozva kivitelezik azokat; Willbury megcsillogtatja egykori ügyvéd énjét, Nagyapa hozza a gondoskodó felnőttet, és ugyanez igaz a lényekre is.

A történetet, mint olyan, két részre osztanám. Az első fele az izgalmaké és Suvasz megállításé, míg a második az eltakarításé - képletesen és szó szerint is.
Bevallom, kicsit meglepett, hogy Suvaszt olyan gyorsan letudtuk azok után, mennyi általa generált kalandban volt részünk a sorozat során. De még ennél is jobban ledöbbentett az, ahogyan ez történt. Az biztos, hogy Alan Snow merész módszert választott.

A lezárást illetően pedig kettős érzések bujkálnak bennem. Egyfelől tetszett, hogy a szerző bőségesen adott időt a szálak elvarrására, másfelől viszont rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Olyan, mintha nyitva hagyott volna egy kiskaput, egy igen ütős folytatásra.

Összességében tehát én nagyon szerettem ezt a sorozatot. A karaktereit, a világát, a lendületességét és a titkai. Így hát kicsit fájó szívvel búcsúzom Arthuréktól, de mégis örülök, hogy révbe értek. Abban viszont nagyon reménykedek, hogy a kiadó megörvendeztet minket a többi Alan Snow regénnyel is, mert érezhetően rengeteg potenciál rejlik még a Doboztrollok világában. Sok olyan lény van, akiknek nem nyílt még alkalma megmutatkozni.
Ezt a sorozatot pedig szívből ajánlom azoknak a kicsiknek és nagyoknak, akik szeretik az egyediséget, a steampunkot, és szeretnének egy igazán lendületes, rejtélyekkel és izgalmakkal teli történetet olvasni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Hal, Tom, Arthur, Nagyapa, Willbury, Marjorie

Kedvenc jelenet:a kulcs megszerzése

Negatívum:a Suvasz fegyverével történtek

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az első két részt, és hozzánk hasonlóan várták A jó, a Rossz és a Sajt megjelenését.
Most tényleg nincs más dolgotok, mint kitölteni a Rafflecopter doboz megfelelő sorait. A három blogon csupán egy-egy kérdés vár rátok.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni az értesítő e-mail-re. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly & Lupi olvas

04/15 Dreamworld

04/17 Deszy könyvajánlója

Az élet néha váratlan fordulatot vesz, és olyasmivel kell szembenéznünk, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltunk volna.
Pont ilyen meglepetések érik az Amikor megismertelek főszereplőjét, Jasmine-t. De hogy pontosan mi is történik vele, azt megtudhatjátok blogturnékból. Április 10-től öt állomáson keresztül foglalkozunk a könyvvel, és ha ügyesek vagytok, akár meg is nyerhetitek!

Cecelia Ahern: Amikor megismertelek

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934099
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Szieberth Ádám

Fülszöveg:

Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete.
Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte.
Jasmine-nek minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján.
Cecelia Ahern legújabb története elgondolkodtató, bájos és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt, és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.

Saját véleményem:

Cecelia Ahern nevével a PS. I Love You (Utóirat: Szeretlek!) film kapcsán találkoztam először. Aztán úgy hozta a sors, hogy Hollyék története fontos szerepet kapott az életemben, ami sok más mellett azt is jelentette, hogy elkezdett ténylegesen foglalkoztatni az írónő munkássága.

Azt a regényt sajnos akkoriban nem sikerült beszereznem, így elsőként a novellás kötetével ismerkedtem meg - ami elég vegyes élmény volt -, és azt követte az Amikor megismertelek, mely szerencsére óriási pozitív meglepetést jelentett.

A történet viszonylag lassan indul be. Kezdetben megismerkedünk Jasmine-nal, a harmincas évei elején járó, sikeres üzletasszonnyal, aki váratlanul elveszti munkáját, ám szerződése miatt, 1 éves kertész szabadságra kényszerül, melynek ideje alatt nem vállalhat más munkát, nehogy értékes infókat áruljon el a cégről, ahol addig dolgozott.

Ez a kis szabadság eleinte még izgalmasnak tűnik Jasmine számára, sorra látogathatja barátnőit, ám hamar ráun az egészre. Egy olyan, pörgős, állandóan tevékenykedő ember számára, mint ő, a semmitevés hamar a földi pokollá alakul. Így hát jobb híján, Jasmine a szomszédjait kezdi el sasolni, s többek közt, ezáltal figyel fel szemközti szomszédjára, Mattre is, akire évek óta haragszik.

Matt népszerű rádiós műsorvezető és családapa. Három gyermeke van, mégis minden éjjel részegen állít haza, majd az ajtón dörömböl, hogy engedjék be. Egy szilveszteri poén miatt azonban őt is kényszerszabadságra küldik, ráadásul a felesége is megunja züllőt életvitelét, és elhagyja.

Mindezek alapján könnyen gondolhatnánk, hogy minden adott egy jó kis love story-hoz: két padlóra került ember, akik ráadásul utálják egymást, mégis, a sors furcsa fintoraként egyazon csónakban eveznek. De nem. Ez a regény jóval összetettebb annál.

A fülszöveg és/vagy a cím alapján, akarva- akaratlanul, arra asszociál az olvasó, hogy egy főként romantikus témájú művel lesz dolga. Sőt, erre még a szöveg stílusa is rásegít, ugyanis az E/1-es szemszög roppant csalafinta. Jasmine mesél, de nem nekünk, hanem neki. Mattnek, a szomszédjának. Ám, mint ahogyan említettem, nem a szerelmen van a főhangsúly.

Az Amikor megismertelek két ember életét dolgozza fel, megmutatja milyen hullámhegyek és -völgyek vannak, s miként lehet kimászni egy-egy ilyen feneketlennek tűnő gödörből.

Az egész történet roppant realisztikus. Hőseinknek rengeteg hétköznapi problémával kell megküzdeniük, mialatt megtalálják a helyes utat és önmagukat. Ez az utazás pedig számtalan izgalmas élményt tartogat.

Cecelia Ahern stílusa zseniális. Átöleli és körbeburkolja az olvasó szívét. Emellett roppant gördülékeny, képes fenntartani a figyelmet. Arról nem is beszélve, hogy rég mosolyogtam ennyit.

Tetszett az a fajta kettősség, hogy miközben az írónő megpróbált fontos értékeket közvetíteni, és érdekes témákat vetett fel mellékvonalon, mégsem teremtett depresszív hangulatot. Sőt!

Jasmine és Matt óriási figurák, külön-külön és együtt is. Imádtam a kutya-macska viszonyukat, a veszekedéseiket, és ahogy egymás támaszai lettek. Izgalmas volt figyelemmel követni kettejük kapcsolatának alakulását, mely elég széles skálán mozgott. És ahogy egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz, úgy zártam szívembe az elején roppant unszimpatikus férfit. Jasmine és Matt is sokat fejlődött a könyv során, mind önmagukkal, mind a külvilággal szemben.

Ugyanakkor hozzájuk, illetve a viszonyukhoz köthető részemről a legnagyobb negatívum is. Mást kaptam, mint, amit vártam, ami egyrészről merész és életszerű húzás volt Cecelia Aherntől, másrészről... őszintén sajnálom.

Akit viszont még nagyon a szívembe zártam, az Jasmine Down-kóros nővére, Heather volt. Általa az írónő fontos mondanivalót közvetített. Ha csak részben is, de betekintést nyerhettünk abba, milyen egy ilyen kórral küzdő élete, hétköznapjai; mennyiben és miben más vagy azonos egy "átlagos" emberéhez képest, és ez véleményem szerint mindegyikünk számára fontos tanítás lehet. Kicsit kinyitja a szemünket a világra.

Mindent egybevetve biztosan állíthatom, hogy nem ez volt az utolsó Ahern könyvem. Bátran ajánlom azoknak, akik valódi emberek, valós problémáiról, életéről szeretnének olvasni, jóval, rosszal és a kettő közti minden árnyalattal. Az Amikor megismertelek egy igazán családias, bensőséges hangulatú történet, vicces párbeszédekkel, szituációkkal, és megszínlelendő üzenettel fűszerezve, családról, karrierről, barátságról és önmagunkról.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jasmine, Matt, Heather és a doki

Kedvenc jelenet: az éjszakai levél projekt

Negatívum: a szerelmi szál

Borító: 5/4,5

Nyereményjáték

Minden blogon találtok egy-egy idézetet, amelyek Cecilia Ahern különböző könyveiből származnak.

A ti feladatok megmondani, hogy melyik ez a könyv.

Figyelem!

A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.

A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"Célozd meg a holdat. Nem baj, ha nem találod el. Legrosszabb esetben is a csillagok között leszel."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/10 Deszy könyvajánlója
04/12 Angelika blogja
04/14 Zakkant olvas
04/16 Dreamworld
04/18 MFKata gondolatai

A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg A Sötétség és Fény anyalai trilógia befejező részét Jamie McGuire tollából, mely Az éden címet viseli. Végre megtudhatjuk, hogyan végződik Nina és Jared küzdelme a Pokol követeivel.

Tarts velünk a három állomásos blogturnénkon és a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyv egy példányát.

Jamie McGuire: Az éden

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616179
Oldalszám: 290 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Látta az elmondhatatlant. Ismeri a megismerhetetlent. És most harcba száll a legyőzhetetlen ellen. Nina Grey ahhoz megy feleségül, akihez nem lett volna szabad, olyan gyermeket hord a szíve alatt, akinek sosem szabadna megszületnie, és olyan háborút visel, amiben nem győzhet. Jared Ryel pedig, akinek újdonsült feleségét és meg nem született gyermekét kell megvédenie a Pokol dühétől, nem hibázhat. Miközben sürgeti az idő, hogy visszavigye Jeruzsálembe a varázskönyvet, újból felkeresi a Szent Anna templomot, és ráébred, hogy a válaszok mindvégig a szeme előtt voltak. Ninának és Jarednek egymásba kapaszkodva kell addig életben maradniuk, amíg a gyermekük megmenti őket és a világot.

Saját véleményem:

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol A jóslat befejeződött. Nina és Jared közös kis szigetükre utazik, hogy összeházasodhassanak. De nem is Jaredről lenne szó, ha nem próbálná meg a sebtében megálmodott nászt, élete szerelme leggyönyörűbb napjává varázsolni.
Ninához sorra érkeznek a meglepetések. Elsőként legjobb barátnője, Beth állít be a nagy nap reggelén, hogy segítsen felöltözni, sminkelni és fodrászkodni, ráadásul egy olyan ajándékkal, amire a terhes lány legmerészebb álmaiban sem gondolt volna, majd édesanyja kopogtat, s végül, de nem utolsó sorban a templomban lévő násznép csal mosolyt a szőkeség arcára.
Ám az ifjú pár nem élvezheti ki önfeledten a mézesheteket, hiszen a Nina pocakjában fejlődő gyermekük óriási veszélynek van kitéve. Tudják, hogy a Pokol minden erejével azon fog munkálkodni, hogy Babszem ne születhessen meg. Ráadásul el kell érniük, hogy a végső, mindent eldöntő csatában a Menny az ő oldalukra álljon, és elfogadja a picit. Ez pedig nem könnyű feladat...

"A szívemben mindig menedéket találsz, a karomban lesz az otthonod."

Jamie McGuire úgy látszik, még mindig meg tud lepni. Eddig is kedveltem a sorozatot, de azért bőven akadt vele problémám, így óriási meglepetésként ért ez a kötet, mindenféle tekintetben.
Ha jól tudom, a Sötétség és Fény angyalai trilógia volt az írónő első "gyermeke", és bár már a második részben látszott, hogy Az őrzőhöz képest mennyit fejlődött, mégis ez az a kötet, amire beért az a Gyönyörű sorscsapásból jól ismert Jamie-stílus.

Az éden az első szótól az utolsóig megbabonázott. Teljesen magába szippantott, és már-már fizikai fájdalmat jelentett, ha néhány percre le kellett tennem a könyvet. Rengeteget nevettem a szereplők közti ugratásokon, tövig rágtam a körmömet az izzasztó, kilátástalan helyzetekben, és egy-egy gyönyörű vallomásnál/jelenetnél a hideg futkosott a karomon. Az esküvő során például kapásból részem volt mind a három érzésben.

Jamie viszonylag nagy teret adott a ceremóniának. Ninát végigkísérhetjük a készülődéstől, a házasságkötésen át a nászéjszakáig, és az egész, úgy ahogy van, tökéletes. Azáltal, hogy Beth segít a terhes lánynak felöltözni, megszépülni, újra a kettejük közt lévő szoros barátság kerül fókuszba, mintegy keretbe foglalva a trilógiát. Nem mellesleg az egész annyira szép, bájos, csajos, mégis vicces. Hát még az út, ahogy a dzsungelen keresztül eljuttatják a menyasszonyt Cynthiával és Bex-szel a templomig, úgy hogy össze ne koszolódjon a ruha!
Maga az esküvő pedig rendkívül megható. Jaredbe újra és végérvényesen belezúgtam az esküje során, de Nináé is gyönyörű. És van benne egy kis csavar, állókép, amit nem lőnék le, viszont ott még néhány könnycseppet is elmorzsoltam.
Egyedül a nászéjszakát megelőző kis félelmük az, aminél felszaladt a szemöldököm, tekintve, hogy Nina már állapotos, tehát a testiség semmikép sem újdonság az életükben...

"Minden, ami én vagyok, már régen e pillanat előtt a tiéd volt, és hosszú idővel e pillanat után is az lesz. Követlek bárhova és mindenhova, ahova csak vezetsz."

Nina és Jared kapcsolata mostanra elérte a létező legmagasabb szintet. Olyanok egymás számára, mint a levegő. Rengeteg aranyos, közös pillanatot élnek át most is, és Jared újra és újra bebizonyítja, mennyire csodálatos lélek. Féltőn óvja szerelmét és babájukat. Amikor éppen nem démonok által megszállt testeket lyuggat ki, akkor minden figyelmét a családjának szenteli. Állandóan simogatja Nina pocakját, ügyel a kényelmére, és teszi mindezt úgy, hogy abszolút nem lesz tőle nyálas. Amivel viszont teljesen levett a lábamról, az a Babszemezés. Haláli, ahogy a babát már magzatkorának kezdeti stádiumában elnevezi.
Ugyanakkor Jarednek egy váratlan fordulattal is számolnia kell. A baba miatt Nina sokat változik, minden szempontból. Új képességei fejlődnek ki a terhesség idejére, és ezek bizonyos része negatív irányba befolyásolja Jaredet, aki emiatt rengeteget hibázik. Megzavarodnak az érzékei, ami több alkalommal is majdnem tragédiába torkollik. S őt ismerve sejthetjük, mennyire kikészíti, hogy képtelen 100 százalékosan teljesíteni védelmező pozícióját.

Ám aki teljesen, sőt totálisan ledöbbentett, az Nina. Nem tudom, hogy az anyaság miatt vagy mi okból, de teljes fordulatot vett. Önző, hisztis, elkényeztetett libából, talpraesett, erős, okos nővé érett. Komolyan megszerettem. Mi több, kedvenccé lépett elő!

A többieket illetően örültem, hogy Bex, Claire és Ryan ennyire intenzíven jelen volt. Bex egyfelől ifjú férfivá, s ügyes harcossá érett, másfelől viszont ugyanolyan lökött maradt. Igazi üde színfoltja a történetnek.
Ami pedig a Claire-Ryan páros illeti... hát ők halálosak. Két önfejű, makacs, szenvedélyes alak, akik szerelmi huzavonájukkal millió vicces pillanatot okoznak. Míg Ryan kitartóan ostromolja szerelmével Claire-t, addig az felpaprikázva sértegeti, sőt egy-egy alkalommal még péppé is veri. Olyanok, mint a Mr. és Mrs Smith-ből Brad és Angelina.
De nem csak romantikát kapunk bőven, hanem akciót is. Nina terhességének köszönhetően, a várandósság minden másodperce kész izgalom. Kedvenceink sosem tudhatják, melyik percben támadnak rájuk, s a kezdeti nyugalom egy idő után őrült, eszelős, kiszámíthatatlan versenyfutássá válik az idővel, amikor a démonok sorra kezdik megszállni az embereket. Ahogy haladunk a végső összecsapás felé, úgy sűrűsödnek meg a támadások. Bombák, golyók repkednek, megszállottak üldözik Nináékat városokon és kontinenseken át.
Összességében tehát úgy vélem, Az éden egy roppant izgalmas, adrenalindús, mégis édes, vicces történet. Méltó befejezése a sorozatnak. Nálam hatalmas kedvenc lett, és rettentően sajnálom, hogy véget ért. Abban viszont reménykedem, hogy Jamie egyszer megörvendeztet minket egy Claire-Ryan és/vagy Bex könyvvel.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Jared, Claire, Bex, Nina

Kedvenc jelenet: az esküvő

Negatívum: Nina egyetlen hisztije

Borító: 5/2

Tetszett?Rendeld meg!

A regény színterei

Little Corne:

Providence:

Woonsocket, St. Anne templom:

Myrtle Beach, Grande Dunes:

Jeruzsálem és a Szent Sír:

Nyereményjáték

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az eddigi részeket. Nem lesz nehéz a játék most sem, a bloggerek kedvenc sorozatbéli mellékszereplőjét kell kitalálnotok a kiemelt betűk helyes sorrendbe helyezésével.

Kérjük a neveket a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/16 Kelly Lupi olvas - Szereplők ruhái

04/18 Dreamworld - A regény színterei

04/20 Insane Life- Borítók

Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615219
Oldalszám: 481 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

„Belülről égtem. Gondolkodtam, mit tehetnék, hogy ezt a kínt tudatom mélyének sötétjébe toljam, és visszajuthassak közönyös, tompa állapotomba. Egyedül nem fog menni. Segítség kell. Muszáj megoldást találni.”
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzet visszafojtva fogja olvasni.

Saját véleményem:

Emma a Stanford egyetem hallgatójaként tengeti napjait, s korábbi életét hátrahagyva igyekszik megmaradni a józanság felszínén. Segítségéül, ha csak telefonon is, de továbbra is ott van Sara, illetve három új barátnője, Meg, Peyton és Serena.

De hiába a három, életvidám csajszi, Emma ha csak teheti, a tanulásba temetkezik, hogy lekösse figyelmét. Ám egy véletlen során kinyílik Pandora szelencéje, s újra elárasztják az emlékei.

Hogy elnyomja magában a kínzó érzelmeit, egy szilveszteri buli során kicsit felönt a garatra, és olyasmit művel, ami egyáltalán nem vall rá. Majd újabb és újabb alkalmak követik ezt, mígnem már szinte alkohol- és adrenalinfüggővé válik. Egyik hülyeséget csinálja a másik után. Valósággal vadászik az olyan helyzetekre, melyek tompítják lelkifájdalmait...

Őrült, már-már önpusztító cselekedeteinek azonban mindig akad egy szemtanúja, Cole személyében, akitől Emma eleinte ugyan ódzkodik, de aztán egyre többet és többet kezd érezni iránta...

A második rész vége után sejtettem, hogy a befejező kötet eleje nem lesz túl vidám. És arra is felkészültem, hogy rögös lesz az út, míg Emma és Evan újra egymásra talál, merthogy nekik muszáj összejönniük, afelől semmi kétségem nem volt. Arra viszont egyáltalán nem voltam felkészülve, amit kaptam. Legalábbis a könyv első felét illetően.

Mielőtt bármi egyebet írnék, muszáj elmondanom, hogy én az első két kötetben ha meg nem is értettem Emma minden cselekedetét vagy őt magát, azért többnyire értettem, mit miért tesz. Egy bizonyos pontig ez most is így volt. Ugyanakkor mindennek van határa, és ő ezt bőségesen túllépte. Olyan mértékű önpusztításba kezdett, melyet ledöbbenve konstatáltam. Sorra azokat a hibákat követte el, amik miatt korábban szenvedett. Ráadásul olyan esztelen ámokfutást rendezett kétségbeesésében, amivel nem pusztán magát sebezte meg az eddigieknél is jobban, hanem a szeretteit is.

Őszinte leszek, Emma randalírozásának hála, sokáig minden egyes sorral megszenvedtem. Úgy éreztem, mintha iszapba ragadtam volna, amiből egyszerűen nem láttam a kiutat, és alig haladtam előre.

Egyik pia csúszott le a másik után - már nem nekem, hanem Emmának. A vodka összes fajtáját megismertem, és szerintem nem létezik olyan alkohol tartalmú ital, amiről ne olvastam volna. Komoly aggályaim merültek fel, hogy a könyv végére detoxban kötök ki...

És akkor jött Cole, aki egyszerre volt napsugár a reménytelenség mocsarában, és aggasztó tényező.

A kezdetben unalmas, jófiúnak tűnő srác hamar megmutatta, mennyire nagyszerű figura. Miután feladta az Emma után való teperést, és inkább ugratásokkal, valamint a lány saját fegyverével közeledett, vagy éppen nem közeledett felé, elkezdett felcsigázni... akárcsak másnapos vagy aznapos hősnőnket. S miközben én azon aggódtam, hogy Emma új keletű gyengéd érzelmei milyen hatással lesznek a sztori kimenetelére, Cole megmutatta mennyire remek, kedves, segítőkész, aranyos, vicces fickó. ~~Komolyan mondom, ez a lány nem érdemelte meg, hogy ennyi nagyszerű fiú rajongja körbe a trilógia alatt!~~

És, hogy mi van Evannel?! Lassan, de biztosan megérkezett ő is, a mellkasomról pedig Himalája méretű kövek gördültek le, mert hát Cole ide, Jonathan oda, mégiscsak Evan az igazi. Számomra és Emma számára is. Olyanok ők, mint egy kirakós két darabja. S történjék bármi, ott mélyen legbelül - hiába ingat meg a galád írónő! - mégiscsak érezzük, sőt, tudjuk, hogy összetartoznak. Nekik, ha a fene fenét eszik is, muszáj együtt lenniük!

De a boldogító lélegzetig vezető út egyáltalán nem egyszerű. Sok minden történt kettejükkel és kettejük között. Millió probléma, sérelem, félsz, gát, titok az, ami szakadékot képez köztük. És most így, utólag értettem meg, hogy Rebecca Donovannek előbb porig kellett rombolnia őket (és Emmát), hogy egy stabil alapokra épülő kapcsolatot teremthessen. Ehhez pedig elengedhetetlen volt az az önpusztítás, amit a lány művelt.

Óriási írói bravúrnak tartom, hogy az írónő Emmával együtt minket is a kilátástalanságba, szenvedésbe taszított. Megjáratta velünk a poklot, mielőtt az édenbe engedett volna. Nem kis feladat, ha valaki egymás mögé pakolt szavakkal, ennyire intenzív érzéseket képes kiváltani. Rebeccának sikerült. Sőt, volt olyan könyörületes, hogy fellazítandó a sok, már-már tömény rosszat, néhány új, remek karakterrel adományozott meg minket, akik azért bőven oldottak a hangulaton.

Emma barátnői külön egyéniségek. Peyton képviseli a szeleburdiságot, a laza, bulizós, pörgős, extra csajos oldalt - bár néha kicsit sok -, Meg = Sara 2.0, Serena pedig valahol félúton van Meg és Peyton között. Mind a hárman szerethető figurák, de azért nyomába sem érnek Sarának.

Ami pedig Evant illeti... *sóhaj* most végre belekukkanthatunk a fejébe, és a váltott szemszögnek hála (amit kezdetben meg kell szokni, mert elég érdekesen váltakozik), megtudhatjuk, hogy mi is zajlik le benne. Gyönyörű és fájdalmas pillanatokat élhetünk át általa.

Mindent egybevetve úgy vélem, a Boldogító lélegzet méltó befejezése a trilógiának. Csodálatos története egy keserédes szerelemnek.

Pontszám: 5/4.5

Kedvenc szereplő: Evan, Sara, Cole, Meg, Serena

Kedvenc jelenet: kb az összes Evan, illetve a Cole-Emma kirakósozás

Negatívum: Emma önpusztítása

Borító: 5/3,5
Tetszett?Rendeld meg!

Kedvenc pillanatok

Mivel ezzel a kötettel lezárul a Csak lélegezz trilógia, rendhagyó blogturné extrával készültünk. A sorozat részeit egy-egy kedvenc idézetünkkel, és az ahhoz szerintünk leginkább illő zeneszámmal szeretnénk felidézni. Tartsatok velünk ezen a hangulatos utazáson!

Elakadó lélegzet

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."

Visszafojtott lélegzet

"Azon az éjszakán, amikor ott feküdtél sebesülten és alig lélegeztél, megígértem. Megígértem, hogy örökké szeretni foglak, és soha senki nem bánthat téged."

Boldogító lélegzet

"A veszteségek átélése tett erőssé, de a szerelem segített, amikor gyenge voltam. Túlélő vagyok. És már csak élni akartam. Élni."

Nyereményjáték

A korábbi kötetekből már tudhatjuk, hogy Evan számára sokat jelent a fényképezés, a mostani részből pedig kiderül, hogy a szörfözés Emmával közös hobbijukká válik. Épp ezért a mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szörfösök által kedvelt nyugat-amerikai településen készültek a lélegzetelállító sport fotók.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Angelika blogja

04/15 Deszy könyvajánlója

04/18 Dreamworld

04/20 MFKata gondolatai

04/21 Kristina blogja

04/23 Kelly & Lupi olvas

A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg Mont Blanc könyvek sorozatában Glendon Swarthout: Őrület és szerelem című könyvét. Igazi kuriózum ez a történet, hiszen ritkaságnak számít felnőtt olvasóknak szóló vadnyugati történet megjelentetni. Nem véletlen azonban, hogy Tommy Lee Jones is fantáziát látott a regényben és The Homesman címmel forgatott nagy sikerű mozit belőle. Tartsatok velünk a négy állomásos blogturnén és akár meg is nyerhetitek a három nyereménykönyv egyikét. Irány: Nyugat!

Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616094
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:

Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.

Saját véleményem:

A történetet az amerikai Vadnyugat első telepeseiről, és azok megpróbáltatásáról szól. Mindannyian igyekeznek gyökeret verni az új helyen és túlélni a zord körülményeket, ám a hosszú, hideg tél és a kilátástalanság igencsak megviseli az asszonyokat. Évente néhányan elvesztik józan eszüket, s őrült dolgokat művelnek. Nincs ez másként a mostani tél után sem. Ezért hát a tiszteletes bevált módszeréhez folyamodik, egybehívja a beteg nők férjeit, hogy húzzanak sorsot. Amelyik férfi veszít, annak magára kell vállalnia a hazatérítő szerepét, és elvinni az asszonyokat keletre, egy szanatóriumba, ahonnan aztán hazaküldik őket családjaikhoz, a többieknek pedig az utazás költségeit kell fedezniük.
Csakhogy az egyik férj nem hajlandó sem anyagilag, sem fizikailag támogatni a hazatérítést, helyette az egyedülálló, 31 éves szomszédnője, Mary Bee Cuddy ugrik be, pusztán önzetlenségből. A sors furcsa fintoraként azonban ő húzza a fekete kukoricát, így rá hárul a feladat, hogy keresztülvigyen négy, őrült nőt a vadnyugaton, kitéve az indiánok támadásának és egyéb viszontagságoknak. Mary Bee-re ólomsúlyként nehezedik a teher, tisztában van vele, hogy egyedül képtelen minderre, így amikor megtalálja a halál torkában táncoló földforgatót, alkut köt vele: megmenti az életét, de cserébe Briggsnek el kell kísérnie őt útjára.

Az Őrület és szerelem minden tekintetben egyedülálló történet. Az a fajta könyv, ami lapról lapra lopja be magát a szívedbe, s válik a részeddé. Néha kicsit őrült, mégis gyönyörű. De hazudnék, ha azt mondanám, zökkenőmentesen alakult a kapcsolatunk.
Kezdetben elég elveszettnek éreztem magam. Ide-oda ugráltunk a nézőpontok között, millió név, fogalom és helyszín zúdult a nyakamba, és az igencsak hiányos vadnyugati tudásom sem sokat lendített a dolgon. Aztán szép lassan körvonalazódni kezdett a sztori. Ahogy egyre kevesebb lett a nézőpont, úgy tisztult le minden.

A történet a hazatérítés köré összpontosul, ez a folyamat adja lényegében a cselekményszálat. A megtébolyult asszonyok sorsát egészen őrületük kezdetétől a szanatóriumig, és az odáig vezető hosszú úton át követhetjük nyomon. A rögös út rengeteg megpróbáltatással és izgalommal jár, mégsem ebben rejlik a regény legnagyobb varázsa. Sokkal inkább a karakterekben, és az emberi sorsokban.
Mary Bee Cuddy egy talpraesett, okos, ügyes nő, férfiakat megszégyenítő módon állja a sarat birtokán. Az egykori tanárnő egymaga termeli meg javait. Felássa a kertet, elveti a magokat, ápolja, gondozza, majd learatja a termést, állatokat tenyészt, s a tél beállta előtt pénzzé teszi a többletet, vagy segít vele éhező szomszédain. Ugyanakkor rettentő magányos. Hiába szeretne férjet, családot magának, a legtöbbeknek nem tetszenek már-már férfiasan erőteljes vonásai, így a sokak által megbecsült hölgy kénytelen egymagában helyt állni a telepesek világában.
A fegyverekkel is kiválóan bánó asszony azonban mégiscsak nő, s ezt leginkább akkor tapasztaljuk meg, amikor rá hárul a hazatérítő szerepe. Az addig erőskezű, csípős nyelvű, határozott jelleme a háttérbe vonul, és megmutatkozik sebezhetőbb énje. Úrrá lesz rajta a kétség. Amikor pedig már feladva a reményt, beletörődik sorsába, az élet az útjába sodorja a földfoglalót, akiről az a hír járja, hogy megölték.
Briggs hűséges lova hátán, kötéllel a nyakában, megkötözve várja szomorú sorsát, amikor Mary Bee rátalál, s ajánlatot tesz neki. Így ez a furcsa és merőben eltérő, ámde ugyanolyan makacs és önfejű ember együtt vág neki a nagy útnak.
Kettejük kapcsolata pedig egyáltalán nem zökkenőmentes. Megismerkedésük pillanatától kezdve beszólogatnak egymásnak, és épp csak, hogy meg nem ölik a másikat. Ám mint tudjuk, a közös cél, és a hosszú, együtt töltött idő érdekes dolgokra képes. Például arra, hogy megismerjük társunk valódi oldalát.

Mary Bee és Briggs között lélegzetelállító kapcsolat bontakozik ki, nem a hollywoodian rózsaszínes, hanem az esendő, nem tökéletes, de mégis gyönyörűen emberi fajta.
Nagyon szerettem kettejük párosát, az ellenségeskedéseiket, az egymásra utaltságot és mindent. Hatalmas utat jártak be, képletesen és valójában is. A hazatérítés alatt rengeteget fejlődött a személyiségük. Pláne a gazfickónak tűnő Briggsé (amiben nagy szerepe volt egy megdöbbentő eseménynek).
Mindent egybevetve teljesen beleszerettem ebbe a regénybe és szereplőibe. Egyik pillanatban megnevettet, a másikban pedig elszorítja a szívedet. Kalandos, izgalmas, tele van váratlan fordulattal, helyenként sokkoló, néhol őrült, mégis nagyon emberi.
Elsősorban viszont azoknak ajánlom, akik szeretik a vadnyugati sztorikat, a karakterközpontú, elgondolkodtató, s lényegi mondanivalót tartalmazó könyveket. Gyönyörű történet az emberi sorsról!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Mary Bee Cuddy, Briggs, Briggs lova és az öszvérek

Kedvenc jelenet: spoileres, így nem írnám le

Negatívum: az őrült asszonyok férjei

Borító: 5/5

Tetszett?Rendeld meg!

Borítók

Nyereményjáték

Ezúttal a nehéz sorsú telepesek életéhez kötődik a játékunk. Mind a négy állomáson találtok egy leírást/képet, ami egy olyan tárgyat/fogalmat rejt, ami szorosan kötődik a történethez. A kiemelt betűk segítenek a megfejtésben! Ezt a szót írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő e-mailre! Sok szerencsét a játékhoz!

Mai feladvány: speciális szállítóeszköz

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/17 Tekla Könyvei
04/19 Dreamworld
04/21 Kelly&Lupi olvas
04/23 Roni olvas

Alice Hoffman újra elvarázsolja a Maxim Kiadó olvasóit! A galambok őrizői után ismét egy nagysikerű történet jelenik meg a kiadó gondozásában, a Gyönyörű titkok múzeuma. Ezúttal a múlt század húszas éveibe visz a szerző, hogy egy New Yorkban játszódó szenvedélyes szerelemről meséljen a tőle megszokott misztikus, varázslatos hangon.

Kövessétek a blogturné öt állomását, melynek során sok érdekesség derül ki a könyvvel kapcsolatban, és szokás szerint három nyereménykönyv is gazdára talál a kiadó jóvoltából.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616087
Oldalszám: 356 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

Saját véleményem:

Alice Hoffman neve nem volt ismeretlen számomra, de a történetei igen, viszont a regény címét olvasva úgy éreztem, elérkezett az ideje, hogy megnézzük, miként működünk együtt. Bevallom, kicsit másra számítottam, mint, amit kaptam, de ez nem baj.

A Fekete madarak árnyékában után a Gyönyörű Titkok Múzeuma is bebizonyította, bármennyire is nem kedvelem a történelem ezen időszakát - sőt, egyenesen berzenkedem tőle -, megfelelő tálalásban mégis meg tud babonázni. Ugyanakkor továbbra is tartom, hogy ez az a néhány évtized, ami a legkegyetlenebb, legzordabb mind közül.

Az emberiség ekkor tájt állt valamiféle vízválasztó küszöbön. Egyrészt már megmutatkoztak a modernizálódás jelei, mind a technikában, mind az emberek felfogásában, másrészt viszont fél lábbal még a régmúlt berögzült, elévült nézetei is jelen voltak. Ez a fajta fura kettősség pedig rengeteg kíváncsisággal párosult. Egyre többeket vonzott az, amit addig eltitkoltak. És hogy ezzel hova akarok kilyukadni? Nos, egészen konkrétan Sardie Professzor különleges múzeumáig, mely a világ legegyedibb gyűjteményét tartalmazta.

A Gyönyörű Titkok Múzeumában a legkülönlegesebb élőlényeken át mindenféle ritkasággal találkozhattak az odalátogatók, de a főattrakciót nem az állatok vagy növények jelentették, hanem az ilyen-olyan rendellenességgel született emberek.

Számomra egészen gyomorforgató élmény és érzés volt, ahogyan kezelték őket. Mintha valami árucikkek lettek volna, akiken lehetett ámuldozni, szörnyülködni, és kiélni mindenféle perverziót. Merthogy bár magában a múzeumban tilos volt bármiféle testiséget létesíteni, azért a városi lebujokban külön keresték a legborzasztóbb fogyatékosságokkal élőket.

Alice Hoffman nagyon különleges és egyedi módját választotta annak, hogy olvasói elé tárja történetét.

Fejezetenként két szemszög váltakozik, egy E/1-es és egy E/3-as. Ez pedig lehetővé teszi, hogy megismerjük magukat a szereplőket, azt, ahogyan ők látják az eseményeket és világukat, illetve, hogy a narrátor segítségével egy pártatlan, minden érzelmi befolyástól mentes leírásban szemlélhessük a dolgokat. S ha valami igazán erőteljes a regényben, akkor az a korleírás. Félelmetesen jól átjön. Az egész műnek van egy sötét, hátborzongató hangulata. Például a hideg futkározott rajtam, amikor a professzor új látványosságokat ment felkutatni a hullaházba vagy a bordélyokba. A történelmi hűség, és a valódi események beleépítése a könyvbe, mindemellett már csak extra hab a tortán.

A fülszöveggel ellentétben ez elsősorban nem egy love story, aki arra számít, csalódni fog (a szerelmi szál viszonylag későn alakul ki). Sokkal jelentősebb a misztikum, de abból is csak a hangulat. Merthogy a farkasemberben, az emberi sellőben, a törpenőben és a többiekben semmi természetfeletti nincs. Színtiszta szemfényvesztés vagy születési rendellenesség, az, amiről szó van.

Ez az egész engem egyébként leginkább Ripley múzeumára emlékeztetett. Nem tudom, ismeritek-e, de az egyik ismeretterjesztő adón futott, és ott is mindenféle meghökkentő dolgokat mutattak.

A szereplők egytől egyig érdekes, izgalmas karakterek; ki így, ki úgy, az pedig kifejezetten jót tesz a sztorinak, hogy sokáig nem is ér egybe Coralie és Eddie szála.

Coralie hangját igazán szerettem. Érdekfeszítő, ugyanakkor szívszorító volt olvasni múltjáról, a 9-10 éves kislányról, akit az apja kihasznált, és már gyerekként felkészítette arra, miként legyen kiállítási darab. Eddie esetében pedig a fotózás volt az, ami igazán megragadott. Ám mellettük még muszáj kiemelnem a Professzort és Maureent, Coralie nevelőnőjét.

Mindent egybevetve leginkább a felnőtteknek vagy az érettebb korosztálynak ajánlanám. Ez nem egy egyszerű, üde, könnyed kis történet. A Gyönyörű titkok múzeumának időt kell adni, és kiélvezni minden egyes sorát. De megéri, mert Alice Hoffman leírásai fenomenálisak!

Sötét hangulatú, helyenként borzongató történet a 20. század elejéről, emberi sorsokról, némi misztikummal, csipetnyi szerelemmel és rejtéllyel fűszerezve.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Coralie, Maureen

Kedvenc jelenet: az utolsó mondatok

Negatívum: a végtagok nélküli gyerek elhurcolása

Borító: 5/4

Borítók

Nyereményjáték

A történet nagyon fontos eleme a new yorki vidámpark. Ehhez kapcsolódik a játék is, minden blogon elrejtettünk egy-egy híres vidámpark nevét. Nincs más dolgotok, mint megfejteni és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postázza a nyereményt. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az általunk küldött értesítő levélre! Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/15 Tekla Könyvei
04/17 Bibliotheca Fummie
04/19 Kelly&Lupi olvas
04/21 Dreamworld
04/23 MFKata gondolatai

Shannon Hale - Ever After High 1.

Rachel Hartman - Seraphina

Garth Nix - blogturné extra

A lázadó - film

Garth Nix - Sabriel

A. O. Esther - Gombnyomásra 2.

Karen T. Blythe - Romok

Shannon Hale - Ever After High 2.

Rachel Cohn & David Levithan - Nick és Norah

Susan Ee - World After

Katherine Applegate - Iván, az Egyetlen

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés

Brigid Kemmerer - Spark

Abbi Glines - A végzetem

Alan Snow - A jó, a rossz és a sajt

Cecelia Ahern - Amikor megismertelek

Jamie McGuire - Az éden

Rebecca Donovan - Boldogító lélegzet

Glendon Swarthout - Őrület és szerelem

Alice Hoffman - Gyönyörű titkok múzeuma